Draco tisztán hallotta, amint az ajtó kitárul mögöttük, és azt hitte mindennek vége, viszont ugyanebben a pillanatban a zsupszkulcs működésbe lépett, és elrepítette őket egy másik helyre. Draco olyan szorosan fogta az aprócska nyakláncot Glory nyakában, hogy félő volt, ezzel megfojtja a lányt. Persze Glory csak jót vigyorgott az egészen. Ahogy az utazásnak vége lett és mindannyian megérkeztek, alaposan körbe kellett, hogy nézzenek.
- Az igazgatói iroda, milyen kiszámítható. – mordult föl Piton, majd igyekezett lefejteni Draco kezét lánya karjáról. A fiú kissé sokkos állapotban volt, és szaporán szedte a levegőt. Majd mikor meghallotta az íróasztal mögül érkező idős ember hangját, pánikszerűen ugrott egyet hátra.
- Oh fiam nyugodj meg, itt biztonságban vagy. – biztatta az öreg, miközben jót mosolygott a fiú reakcióján. Tudta ő már abban a percben, mikor a toronyban a fiú leengedte a pálcát, hogy ő többé nem jelent fenyegetést egyetlen Rendtagra sem. – Talán elmesélhetnétek, hogy mi is történt… - Perselus, mivel minél előbb szabadulni szeretett volna, belekezdett a történtekbe. Idő közben Harryék is megérkeztek akkora zajt csapva, hogy talán még a kastély túlsó feléből is hallani lehetett.
- Igazgató úr, Hermione... Glory… veszélyben… - megtorpanva észrevette, hogy az említetteknek semmi baja, sőt egy új valaki is van velük a szobában.
- Malfoy, mi a…
- Mi a nyavalyát keresek itt? Jó kérdés, én se tudom! – vont vállat a másik. Ron persze azonnal nekitámadt a szőkének.
- Te mocskos halálfaló, hogy mered idetolni azt a…
- Kérem, Mr. Weasley, ez egyszer befogná? – a laza stílus mindenkit meglepett, köztük a felszólalót is. Piton kikerekedett szemekkel nézett lányára.
- Ez tőled jött, ugye? – Glory elhúzta száját, majd bocsánatkérőn nézett az érintettre. Ron duzzogva elvonult az egyik sarokba.
- Nos, mint értesültem, Mr. Malfoy jelen pillanatban is keresi a helyét… - kezdett bele az öreg. Hermione csak most nézett végig Dracón. A fiú szemei beesettek és karikásak voltak, arca pedig a szokásosnál is sápadtabb. Láthatóan sokat fogyott, pedig azelőtt sem volt éppen elhízva. Tisztán látszódott rajta a kétségbeesés, a gyötrelem és a kínok emléke, amiken átment.
- Igazgató úr? Mondhatnék valamit? – Dumbledore bólintott, hogy kezdjen csak bele. – Nézze uram, szerintem Dracóval nem lesz sok gond, hagy maradjon itt… kérem. Kinek árthatna, hiszen pálcája sincs? Mindamellett szerintem éppen eleget kapott már, és rájött, hogy rossz úton járt… Uram! Kaphatna még egy lehetőséget? Volt már rá példa azelőtt is… - itt oldalra sandított Pitonra, aki rezzenéstelen arccal hallgatta a védőbeszédet. Draconak fogalma sem volt, hogy örüljön, vagy dühöngjön. Granger megvédte őt, de miért? Folyamatosan csak ez járt a fejében, de nem tudta hova tenni a dolgot. Az a lány áll ki most mellette, akit ő annyi éven át megalázott.
- Miért? – csúszott ki a száján, mire mindenki ráfigyelt. Látszott arcán, hogy nem ért semmit.
- Talán azért, Malfoy, mert Hermione ilyen. Könyörületes, és ha valakiben lát egy szikrányi jót is, az mellett kiáll. Úgy látszik átmentél a vizsgáján. Viszont én még rajtad tartom a szemem, ezt ne felejtsd el – szólt Harry, miközben odasétált Glory mellé, és kézen fogta. Draco furcsán nézett a két egymás mellett állóra, csak most figyelt föl rá, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. Glory ismét halk kuncogásban tört ki, ahogy a fiú bambán bámulta őket.
- Mi az? Csak nem hasonlítunk? Tudod nem meglepő, Harry az ikertestvérem. – Draco álla szinte a padlón koppant, majd tekintetét Pitonra kapta.
- De hát azt mondtad… ő azt mondta, hogy te… Potter a fiad? – hőkölt hátra Draco, amitől már Hermionénak is nevethetnékje támadt.
- Igen, Draco, Harry a fiam és ez fölvet egy másik problémát is, amit szerintem meg kell beszélnünk. Mit mondjunk a nyilvánosságnak? – Mindenki mélyen hallgatott, és egymást fürkészték, végül Glory szólalt meg elsőnek.
- Hát, részemről én szeretném, ha úgy lennék bemutatva a diákoknak, mint Glorya Piton… - Piton egy pillanatra eltátotta száját, de gyorsan rendezte vonásait, majd kétkedve szólt lányához.
- Biztos vagy ebben? Nem lenne könnyű dolgod, az emberek fele azért utálna, mert egy Piton vagy, a másik pedig azért, mert egy áruló lánya…
- Nem igaz, egy olyan ember lánya vagyok, aki eddig már százszor bebizonyította, hogy sokkal méltóbb az életre és a megbecsülésre, mint mások. Egy olyan emberé, aki képes volt éveken át megtéveszteni a világ legsötétebb mágusát, egy olyané, aki egyszer hibázott ugyan, de egész életén át bűnhődött érte… én ezt látom, és semmi többet. Hibáztál, de jóvátetted, százszorosan… Draco is hibázott és ő is helyre fogja hozni, erről ennyit, én Glorya Piton vagyok és kész! – Dumbledore kissé zavartan törölte le a szeméből kihulló könnycseppet.
- Pont, mint az édesanyja, nem igaz, Perselus? – Piton furcsán nézte a most határozottságot sugárzó lányt, és bólintott.
- Pont olyan, mint ő… - kissé megrázta fejét, majd Harryhez fordult. – Te mit akarsz? Bár szerintem nem lenne túl biztonságos, ha fölvennéd a Piton nevet, hasonló okokból kifolyólag, mint Glory, viszont a világ úgy ismer, mint Harry Potter, mi lenne velük, ha hirtelen, megtudnák, hogy a Kis Túlélőjük valójában egy ex-halálfaló fia. – Harry összeráncolt szemöldökkel meredt maga elé. Ő is sokat gondolkozott ezen. Nem mintha annyira izgatta volna mások véleménye, elvégre több kételyben és kritizálásban volt eddig része, mint másoknak, egész életük alatt.
- A világ számára Harry Potter a Kis Túlélő, megmaradok annak, aminek mindenki hisz. – Piton magának se vallotta volna be, de valahol bántotta, hogy a fiú ilyen könnyedén visszautasítja őt. Ahogy a két gyermeke egymás mellett állt, be kellett látnia, lehet, hogy hasonlítanak, de legalább annyira mások is. Glory, akár csak az anyja, határozott, kedves és jószívű volt. Harry viszont… olyan makacs, akár csak ő maga. Aggasztó volt rájönni erre az összefüggésre.
- Hát rendben, akkor ezt megbeszéltük. Dracóval mi legyen, Albus?
- Mi lenne? Az ifjú, Mr. Malfoy szeptembertől a mi tanulónk, és a Roxfort védelmét élvezi tanulmányai befejezéséig. – Draco hitetlenkedve nézett az öregre.
- De…
- Semmi de, Draco, ha Albus azt mondja maradsz, akkor köszönd meg szépen! – szólt közbe szigorúan Piton.
- Köszönöm uram, viszont van egy problémám… vagyis több is.
- Mond csak, hallgatlak.
- Hát, tudja, én most jóformán földönfutó vagyok… még pálcám sincs, nem tudnám beszerezni a tanévhez szükséges dolgokat… még ruhám sincs – lehajtotta fejét, és cipője orrát kezdte el fixírozni.
- Milyen ironikus nem, Malfoy? – jött a gúnyos hang hátulról, Ron vigyorgott elégedetten a szőkeségre.
- Ron, fejezd be. Attól, hogy ő görény volt, neked nem kell annak lenned! – vetette oda Harry, akinek már kezdett nagyon elege lenni Ron gyerekes hisztijéből.
- Emiatt ne aggódj, Draco. Majd én állom a költségeidet, egyel több gyerek, vagy sem, már nem számít. – Ezzel arra is célzott, hogy feltett szándéka Harry költségeit is kifizetni.
- Nekem van pénzem! – tiltakozott a fiú.
- Jó neked, akkor tartsd is meg, lehet, hogy a nevem nem viseled, és nem fogadsz el apádnak, de attól még az vagyok. Glory holmijait is én állom, és a tieidet is, a témát pedig ezennel lezártnak tekintem. A Potter vagyonra pedig vigyázz… tartogasd az újrakezdésre! – Harry nem tudta mit is mondhatna. Igen, valóban az a Potter vagyon, ő pedig csak papíron az, tehát az nem az ő pénze, vagyis… nincs is pénze.
- Sirius… - nyögött föl a fiú, de a férfi már tudta mi baja.
- Az a pénz Jamesé volt, és ő a fiának tartott, bárhogy is legyen az a te jogos örökséged, de Pitonnak igaza van. Egy szülő dolga gondoskodni a gyermekéről, még ha ki nem állhatják egymást, akkor is. Az én szüleim is megtették, pedig én voltam a család fekete báránya! – nevetett föl vidáman, majd elindult a kijárat felé. Harry tétován, de bólintott a dologra, majd maga után húzta Ginnyt, Ron pedig követte őket.
- Hol fogok aludni, uram? – kérdezte Draco félénken, nem tudva, mi lesz vele ezután. Fáradt volt és éhes, szeretett volna egy kicsit megpihenni végre.
- Úgy vélem, nem lenne helyes, ha visszatérnél a Mardekát klubhelyiségébe. Kapsz egy külön szobát Siriusé mellett, így szemmel tudnak tartani. – Draco bólintott, és valahol örült is. Félt, ha vissza kell mennie régi társaihoz, az lesz az utolsó napja. Ezután Perselus és a lányok elkísérték Dracót a szobájába. Perselselus megparancsolta egy házimanónak, hogy szerezzen a fiúnak váltás ruhát, majd hozzon a konyhából valamilyen ételt is a számára.
- Rendben, pálcát egyelőre még nem tudok adni, azt sajnos most már elő kell jegyezni, mióta Ollivander eltűnt.
- Igen, de jó ez így, furcsa, de valahogy most nem hiányzik, csak nagyon fáradtnak érzem magam – válaszolt Draco kissé elcsigázva.
- Rendben, akkor én vissza is térek a laborba, Gloryék majd elmondják, amit még tudnod kell az ittlétünkkel kapcsolatban. – Épp csak befejezte, már sarkon is fordult és elviharzott.
- Pfff látom vidám, mint mindig, hát ő nem változott – adott hangot véleményének a fiú.
- Ellenben te nagyon sokat, na úgy látom a ruhád már megérkezett, irány fürödni… bűzlesz. – Hermione a végére már az orrát is befogta, és elkezdett legyezni a kezével, mintha a legyeket akarná elhessegetni.
- Kac-kac Granger, nagyon vicces. – Dracót valahogy most nem bántotta a megjegyzés, örült, hogy a lány nem kezd el vele veszekedni, vagy nem sajnálja őt.
- Én megyek szerzek neked valami kaját, mert ahogy ezt a szegény manót elnéztem… - azzal Hermione kisietett a szobából, hogy kerítsen valami harapnivalót. Glory és Draco egyedül maradtak a szobában.
- Hát… ööö kösz – nyögte ki a fiú.
- De mit köszönsz? Nem tettem semmit…
- Csak, hogy akkor megvédtél, és nekem adtad azt az almát. – A lány legyintett egyet, és mosolyogva nézett a fiúra.
- Ugyan már, nincs mit, de most menj, és fürödj meg, mire végzel, itt lesz az étel is. – Draco engedelmesen bólintott, majd elindult a fürdőszobába. Ruháit egymás után dobta le, és lassan elérte a zuhanyt is. Eleinte csak állt alatta és élvezte, ahogy a víz lassan tisztára mossa, majd fáradtan elkezdte lemosni magát. Talált valamilyen sampont is az egyik polcon, így egyúttal haját is rendbe szedte. Glory eközben odakint előkészítette a fiú ágyát, majd alaposan körbenézett. A kis lakás összesen három helyiségből állt, egy hálóból, egy nappaliból, és egy aprócska fürdőből. Ahogy ott ült az ágy szélén azon gondolkozott, hogy vajon mi ütött belé. Már az első pillanattól kezdve érezte a fiúból áradó különleges aurát, és szinte azonnal meg is kedvelte.
Draco lassacskán befejezte a zuhanyzást, és magára tekerte a törölközőt. Eddig még nem nézett bele a tükörbe, és most sem volt hozzá túl nagy kedve. Vizes haja csapzottan omlott vállára, és eltakarta fél arcát. Draco reszkető kézzel húzta félre haját, hogy megnézze az arcát elcsúfító sebhelyet.
Pár perccel azután, hogy Glory készen lett, a fürdőszoba felől hatalmas csörömpölést hallott. Odaszaladt, de amint meglátta a fiút mélyen elpirult. Draco ott állt a törött tükör előtt önelégült arccal, a falat bámulva. Jobb kezéből vér csordogált, ami lassan vörösre színezte be a mosdóban lévő vizet.
- Draco, mi a fenét csináltál? – kérdezte ijedten a lány, amint túltette magát a félig pucér fiú látványán. Az említett csak ekkor figyelt föl rá, hogy már nincs egyedül.
- Oh, bocs… tudod nem bírom a saját képem. – A lány haragos tekintetét látva, viszont leolvadt képéről a vigyor.
- Azonnal gyere ide! – parancsolta Glory, és Draco ellenkezés nélkül odasétált elé, pont mintha egy néma Imperius találta volna el.
- Na idehallgass, az arcod olyan, amilyen ha lehet rajta segíteni, megtesszük, ma pedig nem hát kit érdekel. Te életben vagy és újra kezdheted, ez most a fontos! – Draco szégyenkezve lehajtotta fejé, és meredten bámulta, ahogy egyre több vércsepp festi be a padlót. A fürdőszobában lévők nem vették észre, hogy Hermione szinte az egészet végighallgatta, viszont most egy köhintéssel jelezte, hogy ő is ott van.
- Draco, gyere ide, de előbb kapj magadra egy gatyát, tudod én még szeretnék aludni az éjjel. – ironizált Hermione, amitől a fiú elmosolyodott.
- Na mi az Granger, félsz hogy az isteni testem halvány emlékétől nem tudsz majd nyugodtan aludni?
- Isteni test? Ugyan már, messze vagy te attól, majd esetleg tíz év múlva, de öltözz, aztán gyere, ellátom a rombolásod nyomait. – A fiú nem mondott semmit, csak megcsóválta a fejét, majd magára csukta az ajtót. Odakint Glory arca furcsán piroslott.
- Glory, egy jó tanács, lehet, hogy megváltozott, de a lányokat szerintem akkor is csak kihasználja, légy óvatos! – A fekete hajú azonnal tiltakozni akart, de ideje már nem maradt rá.
- Itt vagyok, jöhet a kínzás.
- Úgy megkínozlak, hogy neked véged. Na ide a kezed, te szájhős. – A mardekáros felhorkantott, majd odanyújtotta kezét. Pár pillanat múlva a vérző sebek behegedtek és lassan felszívódtak.
- Kösz – morogta a fiú, miközben párszor ökölbe szorította kezét.
- Nincs mit, most nézzük az arcod… - már nyúlt volna a fiú arcához, mikor az elkapta előle.
- Nem kell, ezen nem lehet segíteni, olyan akárcsak ez – felmutatta az alkarján tekergő tetoválást. – Örökre itt marad. Bellatrix gondoskodott róla, hogy így legyen, az ő kése nyoma sohasem tűnik el. – Hermione nem akarta tovább bolygatni a dolgot.
- Rendben, akkor öltözz fel, egyél és pihenj le. Ha bármi kell, küldj értünk egy házimanót, vagy kopogj át Siriushoz. Itt van a szomszédban, majd szólok neki, hogy itt vagy. – Draco bólintott, majd Gloryra nézett.
- Te is mész?
- Iiigen, azt hiszem itt az ideje, megnézem Harryt. – Fölállt és elindult Hermionéval az ajtó felé.
- Akkor viszlát. – Intett még egy utolsót a srácnak, aztán elhagyták a szobát. Csak pár métert tettek meg, majd egy másik ajtón kezdtek el kopogtatni.
Sirius vegyes érzelmekkel tért vissza a szobájába, ám alig hogy betette lábát, rögtön kopogtattak.
- Á, Claudia, miben segíthetek? – A fiatal nő szempilláit rebegtetve nekidőlt az ajtófélfámnak.
- Be sem engedsz?
- De, gyere csak, esetleg kérsz egy italt? – kérdezte udvariasan, mire a nő helyet foglalt a kanapén.
- Azt hiszem, egy kis bort most megengedhetek magamnak. – Sirius elvigyorodott, majd töltött egy kevés mézbort a nőnek.
- Szóval, miért jöttél? – kérdezett rá ismét a férfi. Valahogy most nem nagyon volt kedve a nő társaságához. Tudta, mit szeretne a másik… őt. Viszont neki ehhez nem volt semmi kedve.
- Beszélgethetnénk egy kicsit… tényleg előkerültek a gyerekek?
- Persze és meglett az unokaöcsém is, Draco – válaszolt Sirius, majd kortyolt egyet a pohárból.
- Draco Malfoy? De hisz ő körözött személy… - hőkölt hátra a nő, Sirius pedig nemtörődöm módon legyintett egyet.
- Én is az voltam, és nézd meg, amúgy a kölyök ártalmatlan, csak rossz családban nőtt fel, akár csak én – taglalta a férfi.
- Hát ki tudja, lehet, hogy még normális ember válik belőle, na és a lányok, ugye nem esett bajuk? – érdeklődött tovább a nő, persze ő is kortyolt párat az italból.
- Ők is jól vannak, ők találták meg, szörnyűek, kiszöktek, aztán persze megtérítenek egy volt halálfalót, mintha ez náluk mindennapos lenne.
- Hát igen, ilyenek a gyerekek – mosolygott mézes-mázosan a nő, miközben egyik hajtincsét kezdte el tekergetni. Azért Sirius sem volt teljesen hülye… még ha évek óta nem is volt dolga ilyen nőkkel. Nagyot nyelt, és már azon törte a fejét, hogyan tessékelje ki a másikat a lakosztályból.
- Nem gyerekek, már nem, legalábbis Hermione. Ő a legidősebb köztük, majdnem egy évvel idősebb Harrynél és Glorynál. Persze lehet, hogy eddig is ez volt a szerencséjük, hiszen mindig ő húzta ki őket a bajból. – Claudia felhorkant, ahogy a lány dicsérését hallgatta.
- Azért nem olyan nagy szám az a kis fruska, nem kell tőle hasra esni. Igen elismerem, megvan a magához való esze, és nem is csúnya, viszont kétlem, hogy minden csak tőle függne – replikázott a nő. – Hiszen még a felnőtteket sem tiszteli, rólad is olyanokat mondott a boltban, mikor Glory ugratta, hogy én szégyelltem magam a helyében. Hiszen már mondtam neked… - Sirius összeráncolta szemöldökét, majd letette a poharat.
- Igen, mondtad, öreg vagyok a tanárja, leegyszerűsítve túl buta, túl hanyag, túl felelőtlen és túl öreg. Na de térjünk a tárgyra, miért is jöttél? –Sirius kezdte elveszíteni a türelmét. A nő nagy hibát követett el, hogy Sirius eszébe juttatta ezt a dolgot.
- Tudod, hogy mit akarok, Sirius. Téged, én meg tudnám neked adni, ami egy igazi férfinek kell… - Viszont a vallomás közepén valaki újra kopogtatott. Sirius ingerülten tépte fel az ajtót. Nem volt kedve még egy hívatlan vendéghez, de mikor meglátta az ajtaja előtt álló lányokat, arca meglágyult.
- Bemehetünk? – kérdezte Glory, majd átbújva Sirius keze alatt belépett, ott azonban megtorpant. – Oó, ezek szerinte zavarunk.
- Ezt miből gondolod? – kérdezte ismét negédesen Claudia.
- Hát, hogy az asztalon van egy kibontott üveg bor, aminek már a fele elfogyott, van két pohár, és te, is itt vagy, vagyis majdnem elfekszel a kanapén, egy meglehetősen… ízléstelen göncben. Tisztára, mint azok az alattomos kis nőcskék, akik az ágyukba akarják csábítani a gazdag és híres pasikat, hogy aztán behálózzák őket. Tudod, mint a mugli filmekben, de légyszi' ne vedd magadra, lehet, hogy én tévedek. – A nő fújtatva pattant föl a kanapéról.
- Sirius! Mondj már valamit! –várakozóan a férfira nézett, aki még most is a meglepett Hermionét bámulta.
- Hát… ööö, szerintem jobb lesz, ha mész Claudia. - A nő hisztérikusan kivágtatott az ajtón, fellökve Hermionét, aki még mindig nem értette, hogy mi a Merlin szentsége folyik itt.
- Hűűű, bocsi Sirius, asszem elüldöztem a következő potenciális Mrs. Blacket. – Glory tündérien mosolygott a férfira, aki ezután hangos nevetésben tört ki.
- Ez… ez nagyon aljas húzás volt, de ugyanakkor hasznos is. Köszönöm. – Hálálkodott a férfi, miközben átölelte Gloryt.
- Aha, na de lenne egy kérésünk, Draco a szomszédban lakik, ha lehet, néha nézz be rá.
- Persze, a majdnem lányomnak mindent megteszek – válaszolta a férfi még mindig mosolyogva.
Hermione lassacskán magához tért a sokktól és pislogva kapcsolódott be a témába.
- Szerintem majd te nézz be hozzá, mert őt ismerve, ha az élete múlik rajta akkor se fog segítséget kérni. – Sirius bólintott, majd az asztalon maradt borra nézett.
- Rendben, majd megnézem, úgy is itt az ideje apáskodni egy kicsit… ha már mindenből így kimaradtam. – Arcán szomorú mosoly terült szét.
- Ugyan már Sirius, még fiatal vagy, biztos találsz egy normális, fiatal, csinos és okos nőt, aki szívesen lenne az egyetlen Mrs. Black az oldaladon – kontrázott rá Glory, és ha szemmel ölni lehetett volna, Hermione tuti kinyírja.
- Na persze, talán… majd eljárogatok pár party-ra, úgy is küldtek vagy fél tucat meghívót. Biztosan akad köztük valaki. – Látszott a férfin, hogy semmi kedve az egészhez, de hát a lányoknak mondani kellett valamit.
- Aha, de szerinted… szerinted apámnak lenne esélye? Úgy értem, szerinted össze tudna még jönni valakivel? – Sirius lemondóan megrázta fejét.
- Ez halva született ötlet, Glory. Apád életében csak egyetlen nő létezett már gyerekkora óta. Ő volt az édesanyátok… az ő természete nagyon szörnyű, és kétlem, hogy bárki el tudná viselni őt. Perselus alakította ilyenre magát, hogy még csak esélye se legyen egy új kapcsolatot kezdeni. Szerintem még mindig szerelmes Lilybe, soha nem szűnt meg az iránta érzett mély szeretete… Az élet ocsmány fintora ez, de most valahol azt kívánom, bárcsak Lily élne, és visszatérne hozzá… akkor legalább Harry is jobban elfogadná. Tudom, nem kell furcsán nézni. Nem kedvelem Pitont, sőt… viszont Harrynek jót akarok. – A lányok bólintottak, majd lassacskán elindultak saját szobáik felé, hátrahagyva egy eléggé összezavart és túlságosan is nosztalgikus Siriust, egy kimerült és magányos Dracót, és egy bosszúszomjas boszorkányt, akit csak az elégtétel hajtott tovább.
Oh Draco elég szerencsétlen egy helyzetbe került,de remélhetőleg a többiek segítségével sikerül valóban tiszta lappal kezdenie és ezúttal nem fogja elbaltázni a dolgot.Úgy látom,hogy Glory mintha tetszenne a fiúnak és talán Glorynak is tetszik a fiú.Ami a névválasztást illeti valóban Glory soha nem akadékoskodott az ellen,hogy ő nem akar Piton lenni sőt viszont amikor Harryn volt a sor Perselus nem figyelt eléggé.Harry nem tiltakozott az ellen,hogy ő Piton fia csak azt mondta,hogy a világ felé legyen ő Harry Potter a kis túlélő nem azt mondta,hogy nem akarja felvenni a nevét.Siriuson viszont nem ismerem ki magam.Még mindig úgy gondolom,hogy neki igazán tetszik Hermione mint nő de ez a Claudia vagy kicsoda tényleg egy akaratos és rámenős egy nőszemély.viszont tetszett ahogy kiosztotta őt Glory.Nos kiváncsi vagyok,hogy mivel akar majd visszavágni a nő.Ahogy arra is miként folytatódik majd a kis család és a barátok története.Imádom ezt a történetet.Élvezet volt olvasni.Nagyon jól esett nekem most így a sok munka közepette.Kiváncsian várom a folytatást.Addig is puszi,mei.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Szia!
Köszön az újabb szenzációs fejit! Most így felfrissülve és vidáman jöhet utána a töri tanulás xD.
pusy Mia