A születésnapi buli nem tartott olyan sokáig, még csak este kilenc volt, mikor Mrs Weasley a szobájukba küldte a fiatalokat.
- Jaj, anya ne már! Még tök korán van, legalább a nappaliban hagy maradjunk. – replikázott Ron, mire édesanyjától kiérdemelt egy elég csúnya nézést.
- Nincs vita, most azonnal fölmentek. – Harry vállat vonva elindult az emelet felé. Furcsa volt a dolog számára, hiszen most, hogy már betöltötte a tizenhetet, nem kéne ilyen gyerekes dolgoknak engednie. Aztán megszólalt az a keserű kis hang odabent, hogy „ugyan már mit akarsz, attól, hogy papír szerint annyi vagy amennyi, más még nem változott.” A hangnak pedig igaza volt. A felnőttek még mindig gyerekként kezelték, és úgy látszott ez még jó ideig így is marad.
Ahogy fölértek az emeletre, a lányok elkezdték a szobájuk felé tuszkolni a fiúkat. A két delikvens mit sem értett, így kissé akadozva haladtak előre. Persze, ha tudták volna, mi következik, nem kellett volna őket ennyire noszogatni. Odabent már minden föl volt díszítve. Lufik lógtak a plafonról, szerpentin borított mindent.
- Hát ez meg? – kérdezett rá értetlenül Harry, mire a lányok somolyogva összenéztek.
- Ez egy kis ajándék buli, egy amolyan igazi tombolós – válaszolta meg a kérdést Hermione. A fiúk nagy szemeket meresztve néztek hol egymásra, hol pedig a lányokra. Aztán elindult a zene, sőt a lányok valamiféle fénytechnikát is kitaláltak, így a szoba vörösen izzott. A hangos zenéből odakint semmit nem lehetett hallani, így mikor Molly elment a lányok ajtaja előtt, már azt hitte alszanak.
A kezdeti laza kis tánc végére olyan tombolásba ment át, hogy a dalszövegeket szinte üvöltve énekelték, az ágyon ugráltak, és párnákkal hadakoztak. A fullasztó bulinak az ajtóban megjelenő Sirius vetett véget. A lányok pont valamiféle érdekes koreográfiát lejtettek, minek következtében Hermione került középre. (írói megjegyzés: azt hiszem ezt mugli néven szendvicsnek nevezik XD). Sirius a látottak miatt se köpni, se nyelni nem tudott. Tátott szájjal állt a nyitott ajtóban, majd mikor eléggé összeszedte magát egy pálcaintéssel lehalkította a zenét és fényt varázsolt.
- Ez meg mi a Merlin haragja akart lenni? – bökte ki értetlenkedve. A fiatalok kifulladva és kissé pihegve néztek rá.
- Hát… tánc. – felelte szaggatottan Glory. Sirius felvonta az egyik szemöldökét.
- Akkor bizonyára nagyon öreg lehetek, mivel az én időmben ezt még vegyes párok és nem egyneműek végezték. – szemöldöke szinte az égig szaladt, ahogy körbenézett. Harry jókedvűen legyintett egyet, odasietett az ajtóhoz, berántotta Siriust, majd bezárta az ajtót.
- Akkor ideje, hogy lépést tarts a korral. – A fiú arcán sunyi vigyor jelent meg. Mire Sirius észbe kapott, addigra újra tombolt a zene, és visszatért a szemkápráztató vörös színösszeállítás, mely villogva próbálta megvakítani a férfit.
- Ez most csak vicc akar lenni ugye? – kérdezett rá hitetlenkedve, mikor a lányok karon ragadták és odavonszolták a fiúkhoz. Ron már a hasát fogta, mikor a lányok hevesen gesztikulálva akarták táncra bírni a férfit.
- Haver, ha elkezd táncolni, én állom a vajsörödet Roxmortsban. – Harry bólintott a dologra, majd kezet ráztak. Sajnos a lányok kudarcot vallottak a táncra csábítással, viszont annyit sikerült elérniük, hogy Sirius maradjon. A férfi leült az egyik ágyra, és onnan nézte a vidám kis társaságot. Úgy húsz perc telt el így, aztán megunta a dolgot. Pontosabban elege lett, hogy a lányok csak egymással táncolnak, ez tűrhetetlen volt egy olyan férfi jelenlétében, aki fénykorában szexistennek számított. Fölpattant, és odalépett a lányokhoz.
- Ez nem jó elrendezés. – Azzal Ginnyt odaállította Harry elé, Gloryt szabályosan Ron karjaiba lökte, Hermionét pedig nem éppen finom mozdulattal rántotta magához. A kis jelenet után a lányok alig bírták tartani magukat, hogy ne fetrengjenek a földön a röhögéstől. Annyira furcsa volt ez a megnyilvánulás Sirius részéről, hogy Harryék kezdték azt feltételezni, hogy régi életét megbánva mostanra cölibátust fogadott, és sérti őt, amit a lányok művelnek. Ennek persze hangot is adtak.
- Sirius, te ennyire prűd vagy? Nem gondoltam volna. – ugratta Ron.
- Nem, pusztán irritál, hogy ha van itt három csodás hölgy, akkor ők miért egymással táncolnak, mikor veletek is táncolhatnának. – Az okfejtésre a lányok se tudtak válaszolni, így megadták magukat, és immár páronként kezdtek el táncolni. Harryvel és Ginnyvel nem volt semmi gond, hiszen elég összeszokott párost alkottak. Ron és Glory viszont mintha taszították volna egymást. Közös megegyezés alapján abba is hagyták a táncolást és leültek pihenni. Viszont meglepetésükre Hermione egészen jól viselte Sirius kissé furcsa és talán elavult táncstílusát. Ron morgott is valamit az orra alatt, ami eléggé féltékenységi jelenetnek hangzott, de Glory inkább nem szólt semmit.
Hermione maga is meglepődött, hogy a férfival ennyire egy hullámhosszon vannak a tánc terén. Valóban furcsa volt egy kicsit, több okból kifolyólag is, de lassacskán hozzászokott. Elsőre az volt nehéz számára, hogy ilyen közel kell magához engednie a férfit, majd mikor elmúlt a zavar, kezdett fölszabadulni. Akarva-akaratlanul is egyre többet simult a férfihoz, amit viszont Sirius egyáltalán nem bánt. Glorynak ekkor támadt egy jó ötlete, gyorsan fölkapta pálcáját, és a lejátszóra intett vele. A hirtelen váltás megtorpanásra késztette a párokat.
- Csak egy kis lassú, kíváncsi vagyok, hogy Ron ezt jobban bírja-e mint a gyorsat. – majd vállat rántva fölrángatta a tiltakozó fiút a fotelből. Végül nem sokáig zavartatták magukat, és elkezdtek lassút táncolni. Hermionénak ismét kezdett kissé kínossá válni a dolog, ezért igyekezett kerülni a férfi tekintetét. Ezt Sirius is észrevette, majd kissé szomorkásan így szólt.
- Nem muszáj táncolnod, ha nem akarsz. Nem mindenki szereti a lassú számokat – próbálta hárítani a dolgot, amiért a lány nagyon hálás volt.
- Nem, én szeretek táncolni, csak már kissé elfáradtam – motyogta, majd végül megadta magát. Sirius érezte, amint a lányból elszáll a feszültség, és testtartása is sokkal természetesebbé válik. Aztán meglepődött. Hermione a fejét belefúrta Sirius vállgödrébe, ezzel egy pillanatnyi rémületet okozva a férfinak. A félhomályban nem láthatták, amint Glory cinkosan összemosolyog testvérével. Ahogy a lassú szám véget ért, úgy váltak szét a párok, majd Sirius szólásra nyitotta a száját.
- Lassan ideje, hogy pihenjetek, már éjfél elmúlt. – Mutatott a falon lógó órára. Harryék segítettek gyorsan összepakolni, majd hagyták a lányokat nyugovóra térni. Sirius nem is szólt többet, el akarta kerülni azt a kínos pillanatot, mikor beszélnie kéne a lánnyal. Hermione is valahogy így érzett, és inkább a pakolással volt elfoglalva. Aztán a fiúk elköszöntek és a férfival együtt elhagyták a szobát. A lányok magukra maradva azonnal ott teremtek Hermione mellett, és mosolyogva döntötték le az ágyra.
- Na milyen volt? – kérdezte Glory.
- Mi milyen?- kérdezett vissza Hermione egy kicsit feszülten fészkelődve.
- Hát táncolni vele! A karjaiban lenni… érezni, ahogy hozzád ér. – lelkendezett Ginny, ami után a lányok vihogásban törtek ki.
- Nem tudom… furcsa. – nyögte ki végül Hermione, amire Glory egyik szemöldökét fölhúzta.
- Ez olyan jó értelemben vett furcsa, vagy inkább a rossz? – A kérdésre még maga Hermione se tudta a választ, így hát megpróbálta elmesélni az egészet barátnőinek.
- Pfff… tényleg jó kérdés. Furcsa volt vele táncolni, mer ugye Harry keresztapja, és akár az apám is lehetne… meg… nem tudom. Úgy makogok, mint egy éretlen csitri. – nyögött föl fájdalmasan.
- Á, dehogy, csak most vagy igazán olyan, amilyennek kéne. Van egy jó és egy rossz hírem. – Hermione kérdőn nézett Gloryra.
- Mostantól minden megváltozik… téged is elért az, ami a többi lányt. Vannak barátnőid, akikkel ki tudod fecsegni az ilyen dolgokat. A másik… mivel velünk lógsz készülj föl rá, hogy sűrűn fogsz ilyen helyetekbe kerülni, amivel automatikusan együtt jár, hogy pasik… pasik… PASIK! – Hermione egy párnát nyomott barátnője képébe, majd, hogy Ginny meg ne sértődjön neki kettőt is adott. Még párnacsatáztak egy kicsit, aztán megfogadták az előzőleges tanácsot, miszerint térjenek nyugovóra. Hermione pedig mosollyal az arcán aludt el.
A fiúk szinte már abban a percben horpasztottak is, mikor ágyat éreztek maguk alatt. Ellenben Sirius igencsak nyugtalanul érezte magát. Annyira meglepte a lány „közvetlen” viselkedése, hogy nem is tudta mit mondhatna. Ott ült az ágya szélén, és minden percet visszapörgetett a fejében. Próbálta magát meggyőzni, hogy az képtelenség, amit most érez. Életében sok lánnyal volt dolga, de egyikkel sem volt komolyabb kapcsolata. Jöttek-mentek, volt akire még most is emlékezett, de előfordult, hogy már egy hét után nem tudta ki feküdt az ágyában egy héttel azelőtt. Csélcsap életének Azkaban vetett véget, és ezen a téren azóta nem volt se ideje, se hangulata bepótolni az elmaradt alkalmakat. Viszont mióta Harryék a házba költöztek, és Gloryt szinte már a saját gyerekének tekinti egyre inkább mocorogni kezdett benne az a kis ösztön, melyről váltig állítják, hogy csak a nőknek van. Sirius magányos volt, és hiába voltak körülötte annyian, egyre inkább úgy érezte, nincs értelme az életének. Néha elnézte Tonksot és Remust, amint titokban megcsókolják egymást, vagy Mollyt, amint tyúkanyó módjára terelgeti a ház lakóit. Féltékenyen nézte, amint Arthur és Ron esténként élet-halál harcot vívnak sakkban. Tudta, hogy mi hiányzik neki, csak még magának is félt bevallani. Sirius Blacknek végre benőtt a feje lágya, és bár ehhez húsz év kellett, jobb későn, mint soha. Magában eldöntötte, hogy amint lehetősége lesz rá, elkezd ismerkedni, hiszen már igencsak nagy szüksége lehet rá, ha egy olyan fiatal lánytól is megijed, mint Hermione. Igen, Sirius beijedt, mikor a lány a karjaiban egyszerűen úgy viselkedett, mint egy ép és egészséges férfi-nő kapcsolat résztvevője, nevezetten a meghódított hölgy posztját elfoglalva, nemes egyszerűséggel a hős lovag karjaiba omlott. Sirius egy pillanatig elfelejtette, hogy hol van, ki ő, és ki az a csodás nő a karjaiban. Aztán villámcsapásként érte a felismerés, hogy akit ölelget, az egy igencsak szép fiatal boszorkány, aki akár a lánya is lehetne. Szerencséjére vagy éppen szerencsétlenségére a zene véget ért és ő a fiúkkal együtt kivonult a szobából. Sokáig állt a hideg zuhany alatt, mire úgy érezte, hogy kellően lehiggadt. Felöltözött és azóta ott gubbaszt az ágya szélén, magába mélyedve, mint valami flúgos fazon.
- Én totál hülye vagyok! – nyögött föl unottan, majd hanyatt vetette magát az ágyon. Így maradt egy kis ideig, aztán erőt vett magán és betakarózott. A fáradtság győzött és ő elaludt, viszont az álombéli családban, mely már napok óta kísértette most egy női arc kezdett körvonalazódni. Legnagyobb sajnálatára másnap már nem emlékezett a hölgyemény kinézetére. Hát ilyenek ezek az ex-szexistenek… igencsak feledékenyek.
A másnap reggel mindenki számára megrázó hír volt, hogy hajnalban megtámadták Fredet és Georgeot. A fiúknak egy vész zsupszkulcs mentette meg az életét, viszont így is elég rossz bőrben voltak. Mrs. Weasley idegesen mászkált föl-alá.
- Én megmondtam nekik, hogy bújjanak el, és ne reklámozzák a halálfaló ellenes portékáikat! Erre mi történik?! Hallgatnak rám? Nem! - a nő kirohanása inkább valamilyen pánikszerű anyai aggodalom volt, melyet már nem először élt át gyermekei miatt. Valamennyire megnyugodott, mikor Bill és Fleur szintén beköltöztek a házba. Ennek a nő örült, a ház lakói viszont eléggé kényelmetlenül érezték magukat. Hiába éltek nagy házban, a jelenlegi viszonyok mellett már jóformán egymáson estek át. Ron ennek többször hangot is adott, mikor bátyjai ugratni kezdték, viszont minden egyes alkalommal ő húzta a rövidebbet. Mivel tudjuk mi az aranyszabály: a baj nem jár egyedül, vagyis inkább hármasával szereti; az igazgató állapota is romlani kezdett. Mostanra már föl sem tudott kelni az ágyból. Perselus idegesen mászkált a házban föl-alá, majd visszatért a pinceszobába. Egyik délután, mikor mind a konyhában voltak az ideiglenesen átavanzsált laborból irdatlan robbanás hangjaira lettek figyelmesek. Mindenki odarohant, majd rémülten kapták kezüket szájuk elé. Egy tetőtől talpig kormos és koszos Piton botorkált ki a helyiségből, melyből ömlött a füst.
- Azt hiszem… kelleni fog egy új labor – köhögte, majd nemes egyszerűséggel elájult. Mindenki annyira megdöbbent, hogy reagálni sem tudtak. Aztán persze Perselus is az ikrek mellett végezte. Miután rájöttek, hogy semmi baja, pusztán kimerült, hagyták nyugodtan pihenni. Glory néha besettenkedett a szobába, hogy megnézze mi van a férfival, de az még mindig aludt. Úgy két nappal később, mikor már Harry is furcsállva nézett be a szobába Piton laposakat pislogva kinyitotta a szemét.
- Mennyit aludtam? – kérdezte rekedten, mire Harry kiegyenesedett.
- Úgy két napot. – Piton hirtelen ült föl, melynek következtében irdatlan fejfájás tört rá. – Még nem kéne fölkelnie. – morogta a srác, mire egy kelletlen „tudod is te” pillantást kapott. Pár órával később a férfi már holmijait szedte össze a szobája maradványai közül. A ház lakói nem mertek hozzányúlni semmihez, mivel nem tudták mivel kísérletezik a férfi. Glory nagy szemeket meresztve nézett a bőröndjébe pakoló férfira.
- Elmész? – csúszott ki a száján, mire a férfi felé fordul.
- Igen, visszamegyek a Roxfortba. Ott közelebb leszek Albushoz, és ott a jól felszerelt laborom. Már előbb kellett volna… - a lány csak szomorúan kapaszkodott meg az ajtófélfában. Volt még egy hónap a nyári szünetből, és ezek szerint azt Piton nélkül kell majd eltöltenie. Harryék csakhamar fölfedezték a lányt és a szomorúságának okát, majd Harry agyában mintha lámpást gyújtottak volna.
- Van egy ötletem! – kiáltott föl, minek következtében még Piton is felé fordult. – Mi lenne, ha mi is visszamennénk?
- Vissza, mégis hova? – dörmögte Sirius, aki már akkor rosszat sejtett.
- Vissza a Roxfortba. Itt úgyis hely szűkében vagyunk, a Roxfort biztonságos, legalább annyira, mint a házad Sirius. Azon felül ránk férne egy kis friss levegő, mivel már egy hónapja ki se tettük a lábunkat a házból… - sorolta az érveit a fiú. Ron hevesen bólogatott.
- Végül is van értelme. Hiszen Harry is bájitalt szed, azon felül az új kapcsolat Glory, Harry és ön közt professzor még elég képlékeny… minden értelemben. Lehet, hogy a nagy távolság romba dönti az eddig elérteket. – érvelt tovább a lány, amire már Piton se tudott mit mondani. Nem akart koloncot a nyakára, de mit tehetne.
- Ez így még mindig nem biztonságos Miss Granger! Feltűnő lenne, hogy a nyár kellős közepén egy csapat gyerek szaladgál a Roxfort falain belül. – válaszolta a férfi, mire a lány összevonta szemöldökét.
- Ha csak az kell, hogy ne ismerjenek föl minket, az megoldható. Egy hónapot játszva kibírunk más bőrében. Pár simítás és teljesen átváltozunk. – hadarta a lány, miközben már az arca is kipirult.
- Elhiszem, de akkor is feltűnő ennyi gyerekkel… - Ám Glory félbeszakította.
- Várj! Mi lenne, ha te valamilyen tudósnak adnád ki magad, én és Harry lennénk a gyerekedig, Ron, Ginny és Hermione pedig az unokatestvéreink, akik elkísértek. – Piton felvonta az egyik szemöldökét.
- Ez még most is sántít. – vetette oda a gyerekeknek. Pár perces csönd után végül Harry szólalt meg. – Oké, maga lesz… ööö Steven White, az özvegy mágiazoológus Amerikából! Én, Alex, Glory pedig Emma az ikergyerekei. Nem akart minket otthon hagyni így elkísértük. – Piton kissé még mindig kételkedett és ennek hangot is adott.
- És mi lesz Weasleyékkel, meg Grangerrel? – Ginny, aki eddig hallgatott most szólásra emelkedett.
- Hát… akkor mi leszünk a nővére gyerekei. Hermione… vagyis Clar, aki szintén mágiazoológiát tanul segédként jött magával, mi pedig addig nyaggattuk, míg belementek, hogy jöhessünk. – Piton megmasszírozta orrnyergét. Belefáradt a harcba ezek ellen a kis… de hagyjuk is.
- Rendben, de egyetlen kis hiba, egy apró stikli, és porcsíkot húzva repültök vissza a házba! Világos voltam?! – a fiatalok hevesen bólogattak, és belül ordítani tudtak volna, hiszen végre kiszabadulhatnak a négy fal közül. A pakolás izgatottan telt, de viszonylagos gyorsasággal végbe ment. Mrs. Weasley ugyan még hadakozott kissé, de végül is szipogva ugyan, de beleegyezett a fiatalok költözésébe.
- Rendben, de vigyázzatok magatokra! És majd üzenjetek! De csakis kandallón át! Jaj Merlinre miért kellett nekem ebbe belemennem Arthur?! – a férfi csak szelíden átölelte feleségét, majd végignézték, amint a gyerekek sorban tűnnek el csomagjaikkal együtt a kandalló mélyén. Végül Gloryra került a sor.
- Viszált Molly, köszönök mindent! – azzal fölmarkolta a kandalló szélén lévő port és kimondta úti célját. – Roxfort! Igazgatói iroda! – így az utolsó kiköltöző is eltűnt a sötét kandalló mélyén. Sirius meredten bámulta a helyet, ahol nemrégen még ott álltak a gyerekek. Már most hiányoztak neki.
Ismét egy csodás fejezet volt.Hm a bulis rész nekem is tetszett.Hehe jót mulattam Siriuson.Még,hogy hülye,nem inkább csak elszokott a randizgatástól.Sőt ha jól sejtem akkor gyakrolatilag attól is,hogy észre vegye ha egy fiatal lány megtetszik neki esetleg bele is szeret.Azt hiszem,hogy újra kell tanulnia mindent,mert könnyen úgy járhat,hogy mélázás közben hagyja kicsúszni a kezéből a lehetőséget a boldog életre.Hm úgy látom Harryék kezdik elfogadni már,hogy van nekik apjuk és ki az illető.Perselus pedig nos ő egy kicsit bonyolultabb eset de nem kétlem,hogy igen is jól esik neki a tudat,hogy van neki két csodaszép gyereke,akik minden elkövettek azért,hogy ők is vele mehessenek a roxfortba.Bár igaz,hogy Piton azért akart elmenni,hogy közelebb lehessen az igazgatóhoz és ott van a jól felszerelt laborja is a gyerekek pedig azért,hogy végre kiszabaduljanak a négy fal közül de úgy gondolom,hogy azért mindhármukban ott dolgozik a tudat,hogy így még egy hónapot kellett volna úgy eltölteniük,hogy távol vannak egymástól.Végül is Hermionének volt igaza.A kapcsolatuk minden téren még képlékeny és Harrynek bájitalt is kell szednie tehát minden szempontból az az ideális ha együtt maradnak.Biztos vagyok benne,hogy nem kell már sokat várni arra,hogy ők egy igazi család legyenek.Köszönöm a frisst.Nagyon jól esett olvasni most kifejezetetten kellemes volt mert elég sokat melózok így most hulla fáradtan erre volt szükségem.Kiváncsian várom a folytatást.Addig is puszi,mei.
Válasz:
Köszönöm a kritikát, tőled mindig nagyon várom. Hát igen lassan alakul a dolog, és már nem kell sok hogy jöjjön a második rész vagyis a második könyv XD de arról még mindig nem árulok el semmit XD
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Szia drága!
Ismét egy csodás fejezet volt.Hm a bulis rész nekem is tetszett.Hehe jót mulattam Siriuson.Még,hogy hülye,nem inkább csak elszokott a randizgatástól.Sőt ha jól sejtem akkor gyakrolatilag attól is,hogy észre vegye ha egy fiatal lány megtetszik neki esetleg bele is szeret.Azt hiszem,hogy újra kell tanulnia mindent,mert könnyen úgy járhat,hogy mélázás közben hagyja kicsúszni a kezéből a lehetőséget a boldog életre.Hm úgy látom Harryék kezdik elfogadni már,hogy van nekik apjuk és ki az illető.Perselus pedig nos ő egy kicsit bonyolultabb eset de nem kétlem,hogy igen is jól esik neki a tudat,hogy van neki két csodaszép gyereke,akik minden elkövettek azért,hogy ők is vele mehessenek a roxfortba.Bár igaz,hogy Piton azért akart elmenni,hogy közelebb lehessen az igazgatóhoz és ott van a jól felszerelt laborja is a gyerekek pedig azért,hogy végre kiszabaduljanak a négy fal közül de úgy gondolom,hogy azért mindhármukban ott dolgozik a tudat,hogy így még egy hónapot kellett volna úgy eltölteniük,hogy távol vannak egymástól.Végül is Hermionének volt igaza.A kapcsolatuk minden téren még képlékeny és Harrynek bájitalt is kell szednie tehát minden szempontból az az ideális ha együtt maradnak.Biztos vagyok benne,hogy nem kell már sokat várni arra,hogy ők egy igazi család legyenek.Köszönöm a frisst.Nagyon jól esett olvasni most kifejezetetten kellemes volt mert elég sokat melózok így most hulla fáradtan erre volt szükségem.Kiváncsian várom a folytatást.Addig is puszi,mei.
Köszönöm a kritikát, tőled mindig nagyon várom. Hát igen lassan alakul a dolog, és már nem kell sok hogy jöjjön a második rész vagyis a második könyv XD de arról még mindig nem árulok el semmit XD