A kis zöld autó legyőzi a csúnya pirosat.

Harry, amint kilépett Piton lakosztályából, egyenesen az emeletre indult. Kezében ott szorongatta a bájitalos fiolát, melyet a férfitől kapott. Érzései kavarogtak a fejében, és nem tudta mire vélni őket. Először arra gondolt, hogy biztosan Gloryt érzi, majd rádöbbent, hogy mégsem. Ezek nem lehettek testvére érzései, sokkal inkább a sajátjai. Ettől a felismeréstől viszont megrémült. A szobájába érve magára csukta az ajtót, de nem maradt sokáig egyedül. Pár perc elteltével lábak dobogását hallotta, majd nevetést, és végül az ajtó föltárult. Barátai léptek be, és mind őszintén mosolyogva mentek hozzá közelebb.

- Harry, azt hittük, hogy valami bajod esett. Ennyit aludni… - jegyezte meg Glory, majd lehuppant bátyja ágyára.

- Bocs, csak kissé fárasztó ez a mindenkit érzek csak magamat nem dolog. - Megdörzsölte fejét zavarában.

- Semmi gond, haver. Csak lassan készülődjünk, nemsokára kezdődik a party! – kiabálta Ron, majd olyan erővel dobta rá magát az ágyra, hogy az nemes egyszerűséggel összeroskadt. A lányok nevetve segítették föl a fekvőhely maradványairól a vörös fiút.

- Ron, te tiszta hülye vagy! – állapította meg Harry.

- Milyen találó, na de persze ezért szeretlek. – szólt közbe Ginny, majd odasétált barátjához és egy aprócska puszit nyomott annak arcára.

- Harry, legalább ne előttem az ég szerelmére! – mordult föl Ron.

Úgy egy órát ökörködtek még odafönt mialatt a felnőttek lent készülődtek. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy Molly küldte föl őket, azzal az ürüggyel, hogy nézzék meg Harryt, és maradjanak fönt egy kicsit.

- Harry mi ez a bájital? – kérdezte Hermione, mikor fölemelte az üvegcsét. Harry gyorsan kikapta a kezéből, majd betette a fiók aljába.

- Ezt úgy egy óra múlva meg kell innom. – hadarta, viszont a többiek kérdő tekintetére beadta derekát és elkezdett mesélni.

- Oké. A rövid történet… mentem lefelé, összeütköztem Pitonnal, eltört egy bordám, aztán ő meggyógyított. – Glory tátva maradt szájától viszont elmosolyodott. – Most mi van? Nem láttatok még embert?

- De, csak olyat nem, amelyik Piton üvegcséjét dugdossa. – nógatta a fiút Ron.

- Maradj már, biztos fontos az a bájital, és nem hiányzik, hogy összetörjétek. – védte barátját Ginny.

- Az már tuti, ez is mázli, hogy csak ilyen egyszerűen kaptam. – vágta rá Harry, de végül úgy döntött elmondja, hogy mi is az igazi baja.

- Gyenge a csontozatom ezért is voltam többet a gyengélkedőn, mint általában. Kiderült, hogy ezt… tőle örököltem. Azt mondta hetente egy fiolát meg kell innom, és egy hónap múlva már nem lesz ilyen problémám. – Hermione helyeslőn bólogatott, Ginny lelkendezett, Glory kissé megszeppenten kuporgott az egyik fotelben, míg Ron bambán bámult maga elé.

- Csak így? Ilyen egyszerűen? – tört ki belőle a kérdés.

- Ron, te tiszta hülye vagy! Miért? Mit kellett volna tennie? Várnia míg Harrynek el nem törik a gerince, vagy netán ennyire szadistának nézed Pitont? Különben is, Harry a fia, és még szép hogy nem hagyja szenvedni, mikor tud segíteni! – védőbeszéde befejeztével Hermione fölpattant és odasietett az ajtóhoz. Amint kinyitotta volna, Sirius lépett be rajta.

- Hohó kicsit lassabban hercegnőm, még a végén magad alá gyűrsz. – A félreérthető szavakra a lány elvörösödött a fiúkból kitört a röhögés, a lányok pedig fejcsóválva nézték a még mindig vigyorgó Siriust.

- Miért jöttél? – bukott ki nagy nehezen a kérdés Harryből.

- Ja, csak Molly üzeni, hogy gyertek le. – vállat vonva megfordult és elindult lefelé a lépcsőn. Harry szemét forgatva állt meg az ajtóban.

- Most komolyan, ezek azt hiszik, hogy mi nem tudjuk, hogy miért lettünk száműzve az emeletre? – Egy kis vállveregetés után ők is elindultak lefelé, hogy aztán megdöbbenve tapasztalják, a felhajtásnak még koránt sincs vége.

A nappaliba érve teljes sötétség fogadta őket, majd a hirtelen felvillanó fényben mindenki egyszerre kiabálta, hogy boldog születésnapot. Harry annyira nevetségesnek érezte az egész szituációt, hiszen egy ilyen buli inkább a kicsiknek való. Nem akarta elrontani senki kedvét, így belement a játékba és megpróbálta magát jól érezni. A hatalmas tortát Molly lebegtette be, majd Glory és ő egyszerre fújták el a gyertyákat. Aztán következett az ajándékozás, ami elég váratlanul érte.

- Tessék Harry drágám, ez a te ajándékod tőlünk. – mondta Molly meghatottan, majd átnyújtotta a csomagot. – Óh és itt egy másik, ez pedig a tiéd Glory édesem. – A lány is átvette a csomagot, majd sietve kibontották az ajándékokat. Harry egy új kviddics fogókesztyűt, míg Glory egy Tippek-trükkök tini boszik számára című könyvvel lett gazdagabb. Aztán következtek barátaik. Hermionétól egy-egy könyvet, Rontól édességet kaptak.

- Nekem nem volt pénzem, így készítettem nektek valamit. – Azzal átadta a szépen becsomagolt kis ajándékokat. A színes papír alatt két kép lapult. Az egyiknek vörös-arany kerete, míg a másiknak zöld-ezüst kerete volt. A képek alig egy hete készültek róluk, melyen mindannyian vidáman nevettek.

- Köszönöm, Ginny, ez nagyon szép. – mondta Glory, persze a keret színe mélyen megbotránkoztatta Ront.

- Ginny, ez szentségtörés! Hiszen ez a keret mardekáros! – Ginny rosszallóan megcsóválta fejét.

- Először is Glory szereti ezt a színösszeállítást, másodszor ha jobban belegondolsz félig mardekáros. – Ron inkább befogta és meg se szólalt többet. Aztán megkapták az ajándékaikat Siriustól, Remustól, Tonkstól, sőt még az igazgató is küldött nekik egy jó adagnyi citromport a saját készletéből. Viszont a sok ajándék, a barátok, és a torta ellenére Harrynek valami hiányzott. Ekkor nézett csak körbe igazán. A szobában sehol sem találta azt a sötét szempárt, amit keresett. Furcsán fájón érintette, hogy a férfi miért nincs itt.

- Bolond vagy Harry, hiszen neki ez semmit se jelent. – állapította meg a kis hang a fejében. Lassacskán nekiálltak fölvágni a tortát, a jókedv tagadhatatlanul a tetőfokra hágott, mikor Arthur a régi rádióból valamiféle ósdi ír zenét varázsolt elő, persze erre Sirius táncra perdült, amin a többiek nagyokat nevettek. A tánc annyira megtetszett a többieknek, hogy a végén már Molly, Arthur, Remus és a Sirius által fölrángatott Hermione is táncra perdült. Harry tapsolva és fütyülve nézte őket, viszont egyik pillanatról a másikra hirtelen rossz érzés fogta el. Lassan fordult csak meg, és egy magányos alak állt az ajtóban. Ahogy Harry némán hátat fordított a többieknek, a zene is elhalkult, majd a táncosok is az ajtóban álló férfit kezdték el bámulni. Piton zavartan nézett a mulató társaságra, nem volt túl jártas a dologban, így kissé esetlenül lépett közelebb, majd az ünnepeltek kezébe adta az ajándékokat.

- Hát… boldog születésnapot nektek. – hangja elég rekedtes volt, de a fiatalok így is tisztán értették.

- Köszönöm. – mondták szinte egyszerre, majd úgy kezdték el bontogatni az ajándékot, mintha egymás tükörképei lettek volna. Piton még mindig ott állt, és várta a reakciókat. Harry egy Átkok és védekezés című régi könyvet, míg Glory egy Ősi bájitalok című kötetet kapott. A háttérben szinte meg sem mertek moccanni, de ami a legkülönösebb volt, hogy a fiatalok sem mozdultak. Végül a változatosság kedvéért egyszerre szólaltak meg.

- Ez már megvan. – Piton kissé elfintorodott, hiszen ki gondolta volna, hogy a srácoknak már megvannak ezek a könyvek. Viszont a következő fordulatra nem számított. A gyerekek egyszerűen kicserélték a könyveket. Tátott szájjal nézte, amint Harry mosolyogva nyitja ki a bájitalos könyvet.

- Hű… - csak ennyire jutotta a fiútól, viszont ez Pitonnak bőven elég volt.

- Ez a könyv király! – állapította meg Glory, amint a tartalomjegyzéket böngészte.

- Pedig eredetileg pont fordítva akartam. – vetette oda a férfi.

- Ó, az a könyv is jó, de ez még jobb! – vágta rá Glory, majd föllapozta a könyvet. Közben Molly összepakolta az ajándékokat.

- Harry drágám, vigyétek föl az ajándékaitokat, aztán gyertek vissza. A fiú szótlanul ment a holmijáért, majd elindult fölfelé. Még egy utolsó halvány mosolyt küldött a bájitalmester felé, aztán eltűnt a lépcső tetején.

A szobába érve ledobta az ágyára ajándékait, majd az órájára pillantott. Pont itt volt az ideje, hogy bevegye a bájitalát. Kihúzta a fiókot, viszont ott a bájitalon kívül más is olt. Egy kis csomag, vörös papírba csomagolva. Harry lassan vette csak föl a csomagot, majd elkezdte bontogatni. Amint lekerült a papír és láthatóvá vált a doboz tartalma a fiú szája tátva maradt. Egy kis zöld autó volt benne, és egy aprócska cetli.

„ Nem volt piros, boldog születésnapot.

P.P.”

A fiú szeme hirtelen könnybe lábadt és keze elkezdett remegni. Már-már olyan görcsösen szorította az ajándékát, hogy félő volt az menten összetörik. Ez ugyan olyan kisautó volt, mint amire ő is vágyott, de meg kellett bizonyosodnia. Így elővette pálcáját, és egy aprócska varázslattal pirosra változtatta. Igen, nem tévedett, ez valóban az az autó volt. Viszont volt benne valami furcsa, amire Harry csak jó ötperces bambulás után jött rá… Jobban tetszett neki zölden. Ezen fölnevetett és visszaváltoztatta az autót, majd alaposan megnézegette. Olyannyira belemerült, hogy a bájitalt csak fél órás késéssel tudta bevenni, és közben már barátai is elindultak érte. Nehezére esett most otthagyni a játékot, de várták odalent. Magában eltökélte, hogy megkérdezi a férfit, honnan tudta, hogy titokban ő erre vágyik.

Mikor leért és mosolyogva körbenézett, Piton már nem volt ott, viszont egy szélesen vigyorgó Glory ugrott a nyakába.

- Harry! Ezt nézd! – mutatta lelkesen a karláncot, melyen egy angyalka fityegett. – ezt találtam, mikor fölvittem a cuccaim. Harry megnézte a kis ékszert, és elmosolyodott.

- Tőle van? – kérdezte halkan, mire a lány bólintott.

- És te? – kérdezte most már ő is halkabban.

- Majd megmutatom… - azzal visszamentek a többiekhez, hogy folytatódjon a buli. Az este folyamán Sirius produkálta magát, olyannyira, hogy a vége egy nagy hasra esés lett. Harry már nem is tudta, hogy mikor nevetett ennyit, és ilyen őszintén. Mintha az a kis kocsi elűzte volna az összes sötét felhőt felőle. Mintha ezzel a kis játékkal a múltjában megbúvó alattomos sötétségnek búcsút intett volna. Ott és akkor, tökéletesen boldog volt, de persze ezt nem csak róla lehetett elmondani. Glory is olyan vidáman kacagott a többiekkel, mint még soha. Szinte el is felejtette a születésnapját beárnyékoló sötétséget, mely már lassan egy éve nehezedik életére. Most mindenki boldog és gondtalan volt.

Ezalatt Piton próbált meg valamennyire lecsillapodni. Ő sem érezte magát ennyire felszabadultnak már jó ideje. A gyerekek érzései rá is kihatottak. Ahogy végiggondolta a délutánt egészen onnantól, hogy Harry kilépett az ajtón, újra és újra meglepődött magán. A fiú épphogy kilépett lakrészéből, ő máris mugli ruhát öltött és elhagyta a házat. Csak nem sokkal azelőtt tudatosult benne, hogy bármennyire is szeretné semmissé tenni azt, hogy neki van két gyereke, és azok kik, ez ellen már nem tudott tenni. Valahol szíve mélyén pedig már nem is akart.

Talán ez a kis érzés sarkallta őt arra, hogy elinduljon ajándékot venni nekik. Így belegondolva nem is tudta mit vehetne nekik, hiszen alig ismerte őket. Nem akart holmi bugyuta ajándékokat, sokkal inkább olyat, ami még a hasznukra válhat. Elment az Abszol útra és megvette azt a két könyvet, melyről úgy vélte, hogy alkalmasak eme feladatra. Viszont volt egy olyan érzése, hogy ezek elég személytelen ajándékok. Annak pedig nem volt értelme, hogy a polcon álljanak.

Már elhagyta a varázslók által használt bevásárló negyedet és áttévedt az egyik mugli boltsorra, ott mindenféle ajándékboltok sorakoztak. Az egyik kirakatban meglátott egy kis ezüst karláncot egy jáspisból faragott angyalkával. Rögtön Glory jutott róla eszébe, így besietett és megvette a kis ékszert. Aztán tovább ment, de semmit nem talált, aminek egy fiú örülhetne, már éppen föladta volna a keresést, mikor az egyik játékbolt kirakatában meglátott egy zöld kisautót. Az szakasztott olyan volt, mint Harry emlékében. Besietett, ám az autóból már csak egyetlen zöld darab volt, amit kintről is látott. Megadóan megvette azt az egyet, és elindult visszafelé a házba.

Odabent még eszébe jutott, hogy küld rá egy színező bűbájt, de a végén meggondolta magát. Hiszen ez akár intő példa is lehet. „ A kis zöld autó legyőzi a csúnya pirosat.” címszóval besüllyesztette Harry fiókjába, majd elrejtette Glory ajándékát is, aztán lesietett, hogy átadja a könyveket. Meglepetésére az ajándékok kicserélésre kerültek, ami már magában megrázó volt. Ami viszont messze vitte a pálmát, hogy Harry örömmel nézegette a bájitalos könyvet. Ennyi elég is volt a férfinak, így hát elvonult szobájába, mikor a gyerekek is fölmentek az emeletre. Most pedig itt feküdt és békés mosollyal az arcán gondolt vissza azokra az őszinte mosolyokra, melyeket a két gyerektől kapott. A saját gyerekeitől…

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2009.09.20. 18:53 mei Szia drága! Nos azt hiszem,hogy a két gyereknek ez volt élete legszebb szülinapja amit soha nem fognak elfelejteni.És nem azért mert ekkora partit készítettek elő nekik hanem azért mert a világ legszebb ajándéka az volt nekik,hogy az apjuk nem felejtette el őket megajándékozni mindenki előtt és a szobájuk magányában pedig megtalálták a saját ajándékukat ami személyesebb mint egy könyv.Glory egy ékszert kapott amit nem lehet sehogy máshogy értelmezni mint úgy,hogy Perselus igazán próbál megfelelni Harry pedig olyan ajándékot kapott amit kisfiúként szeretett volna de ő nem kaphatta meg helyette megalázást és verést kapott most viszont ez a kicsike játék autó elűzte ennek a kellemetlen emléknek minden megaláztatását és magányát.Hihetetlen,hogy Ron még mindig mennyire idióta tud lenni.Ha Perselus nem lett volna történetesen Harry apja de megtudja,hogy egy ilyen kis sérüléstől is eltörnek a csontjai akkor is ugyan úgy segített volna a fiúnak mert bár nem híreszteli de azért nem egy szívtelen ember aki nem törődik senkivel magán kívűl.Ráadásul ennek a mostani szülinapi partinak szerintem nem két hanem három személy volt az ünnepeltje.Hogy ezt mire értem?Azt már elmondtam,hogy a két gyerek mit kapott ajándékba és hogy valószínűleg ez volt a legjobb szülinapjuk amit soha nem fognak elfelejteni de ott van Perselus az apjuk aki szintén nem fogja elfelejteni sem a napot sem azt a csodás ajándékot amivel a gyerekei ajándékozták meg.Az első az volt amikor kicserélték a könyveiket és mindkét gyerek boldog volt a könyve miatt a másik,hogy látta Harry mennyire boldog a bájitalkönyv miatt mit valószínűleg soha nem godnolt volna és a legszebb ajándék minden bizonnyal a számára a gyerekeitől kapott őszinte mosoly volt.Ezekután pedig érthető,hogy a szobájában Perselus is nyugodtan és békés mosolyal az arcán gondolt vissza az őszinte mosolyokra amit a gyerekeitől kapott.Igen biztosan elindultak azon a bizonyos úton aminek a végén ők tényleg egy boldog család lesznek.Köszönöm a mai frisst.Igazán élveztem olvasni.Kiváncsian várom a folytatást. Addig is puszi,mei. ui:tudod ugye,hogy imádlak, Válasz: Hát ige, ez nem csak a gyerekeknek volt meglepetés, de Perselusnak is. Azt hiszem nem is kell ezt túlzottan tovább ragozni. Mindenki örül és boldog. Na de majd ezután jönnek csak a bonyodalmak. Régi és új szereplők visszatérnek, és még ki tudja mi lesz itt. Lassan közelít a második könyv kezdete, ami teljesen másik szemszögből mutatja be a kis társaságot. Mondhatni véget ér az első évad, és jön a második. Remélem az is tetszeni fog. Ui:. Igen, tudom, hogy imádsz... és te azt tudod, hogy én téged mennyire?