Csak �ld t�l a mai napot.

Harry m�snap meglehet�sen furcs�n �bredt. El�sz�r is v�gtagjai elnyomorodtak, mivel valaki j�form�n leszor�totta �t az �gyr�l. Azt�n ugyanez a valaki leszedte r�la az �sszes takar�t, �gy kiss� didergett. Mikor r�d�bbent, hogy ki a titkos takar� tolvaj �s �gyrabl�, elmosolyodott. H�ga fek�dt mellette �s �gy aludt, ak�r a tej. Arca m�g sohasem volt ennyire boldog, mint most. A fi� neh�zkesen ugyan, de kik�sz�l�dott az �gyb�l. A folyos�n v�gighaladva bel�pett szob�j�ba. Ahogy a zuhany al� �llt, egyszer csak furcsa �rz�se t�madt. A reggeli j�kedv pillanatok alatt elp�rolgott, ak�r a forr� v�z az ablak�vegr�l. Nem tudta mire v�lni, majd lassacsk�n v�giggondolta.

- Ezek nem a saj�t �rz�seim. – �llap�totta meg, de ezut�n m�r csak k�t lehet�s�ge volt. Mivel testv�re �desdeden, �s mosolyogva aludt, r�d�bbent, hogy Pitont �rzi. Ijeszt� volt a tudat, hogy mit is �rez a f�rfi, ugyanakkor megd�bbent�. Halv�nylila g�ze nem volt arr�l, hogy valaki ennyi mindent �rezhet egyszerre. Volt ott, g�ny, harag, d�bbenet, szorong�s, gy�trelem, keser�s�g �s egy kis f�lelem is. Ahogy a zuhannyal v�gzett, �gy d�nt�tt lemegy reggelizni. Arc�n m�g mindig t�kr�z�d�tt a megr�zk�dtat�s, mely elemi er�vel z�dult r�.

Az ajt�n bel�pve el�sz�r Mrs. Weasleyt pillantotta meg. Az asszony m�r kora reggel talpon volt �s k�sz�tette a reggelit a h�z lak�i sz�m�ra.

- J� reggelt Mrs. Weasley! – k�sz�nt, majd helyet foglalt az egyik sz�ken.

- J� reggelt kis dr�g�m, hogy aludt�l? Sirius mondta, hogy tegnap kid�ltetek Gloryval. T�nyleg, � hol van? – az asszonyb�l meg�ll�thatatlanul �radtak a k�rd�sek, �s a fi� azt sem tudta, melyikre v�laszoljon.

- Igen, elaludtam n�la, �s meglehet�sen elnyomorodva �bredtem… Am�gy � m�g alszik. - Ahogy befejezte, Piton l�pett be az ajt�n. El�g morcos k�ppel, de ezen semmi csod�lkozni val� nem volt.

- Reggelt Molly… - morogta, majd lehuppant az egyik sz�kre. Harryr�l pedig alig akart tudom�st venni, csak mikor bel� nyilallt a hi�ny�rzet. Tulajdonk�ppen nem is az �v� volt, de erre m�gis felfigyelt. – Neked is Potter.

- Harry, nehogy magadra vedd, de Perselus csak egy b�gre k�v� ut�n k�pes valamennyire elviselhet�v� v�lni. – A fi� b�lintott �s meredten figyelte a f�rfit, amint elt�nik benne a marad�k k�v� is.

- Mit b�mulsz? – k�rdezte meg mogorv�n a f�rfi, mire Harry hasonl� st�lusban v�laszolt.

- K�ze hozz�? – m�g maga is meglep�d�tt, hogy ezt kimondta. Sz�ja el� kapta kez�t, majd r�m�lten Mollyra n�zett. A n� halv�nyan elmosolyodott.

- H�t, �gy t�nik, az �rz�seitekkel m�g nem vagytok tiszt�ban. Sirius hellyel-k�zzel t�j�koztatott a dologr�l. Szerintem egy kis id�, �s jobban fogj�tok kezelni a dolgokat. – Ekkor l�pett be egy szint�n morcos Golry.

- Reggelt… - ny�gte, majd levetette mag�t Harry mell�, kivette Piton kez�b�l a k�v�t, �s az utols� cseppet felh�rpintette, ut�na viszont, majdnem elh�nyta mag�t.

- Fujj, ez meg mi? – k�h�gte. – K�v�? �n nem iszom ilyen szemetet…

- Akkor mi�rt vetted ki a kezemb�l? – k�rdezett vissza Piton. A l�ny csak v�llat vont. – Mit'tom �n! – a st�luson meglep�d�tt, hiszen � nem szokott ilyen lenni. – Valaki mentsen meg! Mrs. Weasley, seg�tsen, keveredik bennem ap�m �s Harry… mit tegyek? – F�radtan az asztalra d�lt.

- Ajaj. Pedig te eddig tiszt�ban volt�l vele �s tudtad is kezelni valamennyire. – hadarta az asszony egyre gondterheltebben.

- Ez egyre bizarrabb. Mi t�rt�nt mag�val reggel uram? �reztem, hogy nincs j�kedve… - motyogta Harry. Nagyon furdalta az oldal�t a k�v�ncsis�g, hogy vajon mi lelte a f�rfit.

- Nincs hozz� semmi k�z�d, de most az egyszer el�rulom… t�k�rbe n�ztem. – A fi� kik�pte �ppen lemen� f�lben l�v� te�j�t, majd t�r�lgetni kezdte sz�j�t. Glory oly m�rt�kben r�h�g�tt, hogy f�l� volt, hogy lefordul a sz�kr�l.

- Ez vicc akart lenni? – ny�gte ki v�g�l Harry. Piton halv�nyan elmosolyodott, �s ugyanakkor neki is jobb kedve lett. �rezte, hogy a f�rfi m�r nem olyan fesz�lt, mint kor�bban �s ez nagyon tetszett neki. Lassacsk�n meg�rkeztek a t�bbiek is.

- J� reggelt fiatalok, na milyen volt az �jszaka? – k�sz�nt�tte �ket Sirius.

- El�g… megvisel�, tudni illik a kisasszony leszedte r�lam a takar�t, �s kis h�j�n a f�ldre l�k�tt. – panaszkodott Harry, mire Sirius h�tba veregette.

- Legal�bb m�r tudod, hogy milyen egy n�vel aludni, takar� nuku, az �gyon nincs hely, ha meg sz�ln�l neki, j�n a hisztivel… - a l�nyok rosszall�an meredtek a f�rfira, mire Sirius k�nosan elmosolyodott. – Ja, hogy ennyien vagytok? Azt hiszem nagy a t�ler�… - Sirius m�r a menek�l�si �tvonalat kereste.

- Sirius, mi nem fogunk b�ntani… - sz�gezte le Hermione, de ugyanebben a pillanatban valami megcsillant a l�ny szem�ben. Sirius ekkor kezdett el f�lni, majd �vatosan kih�tr�lt a nappaliba. Hermione f�lkelt az asztalt�l, �s k�vette a f�rfit. Ut�na pedig Ginny �s Glory is kisietett. Most m�r h�rom l�ny tartotta sarokban Siriust.

- Harry… - ny�gte a f�rfi k�ts�gbeesetten.

- Sajn�lom, nem tehetek semmit. – vigyorogta a fi�, �s �lvezettel n�zte, amint a l�nyok egyre k�zel�tenek keresztapja fel�.

- Nocsak Balck. Csak nem f�lsz h�rom ifj� h�lgyt�l? – Piton hangja csak �gy cs�p�g�tt a g�nyt�l. Sirius legsz�vesebben elk�ldte volna melegebb �ghajlatra, de oda kellett figyelnie t�mad�ira.

- Van egy lehet�s�ged. – jelentette ki Hermione.

- �s mi lenne az? – Sirius egyre fesz�ltebb lett, egyfolyt�ban a kiutat kereste.

- Ismerd be, hogy mi okosabbak, er�sebbek vagyunk n�lad. Ezen fel�l ismerd be, hogy a n�k… mindig gy�znek. – Siriusnak se kellett t�bb, egyszer�en kinevette a l�nyt.

- Ez h�lyes�g! M�g hogy a n�k… - Sirius sz�j�n csak �gy kics�sztak a szavak, de m�r meg is b�nta. A l�nyok szem�ben olyan t�z �gett, amit�l Sirius h�t�n fel�llt a sz�r. – Ajaj… - ennyit tudott csak kiny�gni, majd a l�nyok egy emberk�nt vetett�k r� magukat, �s csiklandozt�k, m�g a f�rfi a f�ld�n nem k�t�tt ki. Magatehetetlen�l kacagott a l�nyok ostrom�t�l, azt�n valahonnan el�ker�lt p�r d�szp�rna, �s azzal �tlegelt�k Sirius fej�t. V�g�l az �ldozat megadta mag�t, �s beismerte, hogy a l�nyokn�l, vagyis a n�kn�l nincsen szebb, okosabb, �s elb�v�l�bb az eg�sz vil�gon.

- Szeg�ny Sirius, �n az�rt sajn�lom. – Harry nevetve fordult vissza az asztalhoz �s legnagyobb meglepet�s�re olyat l�tott, mint eddigi �let�ben m�g soha. Piton mosolyogva n�zte a jelenetet, �s ez a fi�t teljesen megd�bbentette.

- K�pes mosolyogni? – Ez jutott esz�be legel�sz�r, majd kiss� sz�jt�tva meredt a f�rfira. Piton �szre se vette, mit m�vel. Valahogy olyan term�szetesnek t�nt, hogy most mosolyog, �s j�l �rzi mag�t. Azt�n megl�tta Harry arc�t, �s �szhez kapott.

- Mit m�velek? Vigyorgok, ak�r egy id�tlen h�lye. – Azzal ism�t fel�lt�tte a szok�sos, kiismerhetetlen, �s mindig hideg maszkot. Mely m�r �vtizedek �ta jellemzi.

- Mi b�mulsz Potter? – mordult f�l, majd v�laszt sem v�rva kiviharzott a konyh�b�l. Harry m�g most is arra a helyre meredt, ahol a f�rfi elt�nt.

A nap, szinte csigalass�s�ggal v�nszorgott. A h�z lak�i sorban k�sz�nt�tt�k f�l Harryt �s Gloryt. B�r a l�ny v�gtelen�l boldog volt, Harry m�gsem tudott tiszta sz�vvel �r�lni ennek a napnak. Sohasem �rezte �gy, hogy ez a nap kicsivel is m�sabb lenne, mint a t�bbi. Nem kapott aj�nd�kokat, nem k�sz�nt�tt�k �s legf�k�nt senki nem is foglalkozott vele. Mi�ta a Roxfortba j�rt, bar�tait�l kapott aj�nd�kokat �s �rtak neki levelet, vagy szem�lyesen k�sz�nt�tt�k, de m�g �gy is megmaradt benne az a keser� tudat, hogy mi �rtelme az eg�sznek. Unottan �s mogorv�n indult f�l az emeletre, hogy lepihenjen egy kicsit. Az �j �rz�sek meglehet�sen f�raszt�ak voltak sz�m�ra. A boldogs�g, amit jelenleg �rzett, nem a saj�tja volt, �s ez megr�misztette. Tudta, �r�lnie k�ne a napnak, de ez nem akart �sszej�nni. Ahogy elhaladt Piton mellett a f�rfi meglep�dve fordult ut�na. Valamit mondani akart, tal�n felk�sz�nteni �t, de annak se lett volna k�l�n�sebb �rtelme. Csak �lszentesked�snek tartott�k mind a ketten, �gy ink�bb csak hagyta sz� n�lk�l els�t�lni a fi�t.

- Pedig azt hittem, hogy �lvezi a felhajt�st… - t�prengett el a dolgon, majd fej�t megr�zva tov�bb indult.

- Ut�lom a sz�let�snapom. – mordult f�l Harry, mikor be�rt a szob�j�ba. Ron lent maradt a l�nyokkal, �gy volt egy kis szabadideje. Eld�lt az �gy�n �s a plafont kezdte el f�rk�szni. Eml�kei k�zt felsejlett egy nagyon r�gi eset, mikor sz�let�snapj�ra egy kisaut�t szeretett volna. Persze Petunia n�ni cs�ny�n leteremtette, hogy m�gis, mib�l gondolta, hogy megkaphatja. Az eg�sz aut� nem volt nagy sz�m, csak egy kis piros, jelent�ktelen vacak, de az �t�ves kisfi�nak maga volt a megtestes�lt Mennyorsz�g. Az a m�d, ahogy nagyn�nje besz�lt vele, �s az, amit ezek ut�n tapasztalt, v�gk�pp elvette a kedv�t mindennem� sz�let�snapt�l. Dudly, akinek m�r egy eg�sz szob�ra val� j�t�ka volt, ugyan azt a jelent�ktelen kisaut�t k�vetelte, �s csod�k csod�j�ra, � megkapta. Harry s�rni tudott volna, f�leg, mikor unokatestv�re, direkt a szeme l�tt�ra t�rte �ssze a kisaut�t. Harry nem �rtette, hogy mi�rt teszi, de v�gleg megfogadta, hogy �t ezek ut�n nem �rdekli a sz�let�snapja. Ezt t�bb�-kev�sb� siker�lt is megoldania. Persze �r�lt bar�tai aj�nd�k�nak, j�l esett neki a k�sz�nt�s, de az a t�ske, az a megal�z�s mindenn�l rosszabb volt. Szinte l�tta maga el�tt a kisaut� k�p�t, ahogy ott �rv�lkodik a bolt kirakat�ban. Sz�ve f�j�n �sszeszorult, ha arra gondolt, minden mennyire m�s lett volna, ha sz�lei nem halnak meg. Forgol�dva �s r�m�lmok k�zepette aludt el, �s csak k�s� d�lut�n tudott f�l�bredni.

Piton, ahogy a fi� elment, besietett a szob�j�ba. Furcsa volt Pottert ilyennek l�tni. Ez mer�ben ellenkezett minden eddigi tapasztalat�val. Az � elk�pzel�seiben ez a nap �gy ker�lt el�, mint „Im�djuk Egy�tt Szent Pottert Nap”, ellenben nem �gy t�rt�nt. Na nem a k�ly�k bar�tain m�lott. Azok sz�ves �r�mest ugr�lt�k volna k�rbe a fi�t, de az valami�rt elz�rk�zott a k�zim�dat el�l. �gy d�nt�tt lepihen, mert m�g mindig �melygett a gyomra, ha arra gondolt, hogy milyen m�zesm�zosan vigyorgott reggel.

- Ut�lom az �letem… - Ahogy elaludt, �lm�ban hirtelen sz�v�be markolt az elhagyatotts�g �rz�se.

„Nem tudta hol lehet, vagy, hogy mi t�rt�nik vele, azt�n megl�tott egy kirakatot. J�t�kbolt volt, benne mindenf�le giccses holmival. Szeme megakadt egy apr� piros aut�n, �s ahogy megl�tta elszomorodott. Szerette volna azt a j�t�kot, de tudta, hogy nem szabad. Hogy neki semmit sem szabad. Azt�n megpillantotta ugyanezt az aut�t egy puf�k kisfi� kez�ben, aki az ablakon haj�totta ki. L�lekszakadva futott ki az ajt�n, hogy megn�zze, mi lett a j�t�kszerrel. �m ott ism�t az �tj�ba �llt a k�v�r kisfi�.

- Dudly, mi�rt t�rted �ssze? – fakadt ki, �s ekkor j�tt r�, hogy � is kisfi�. A puf�k k�ly�k g�nyosan felnevetett, majd a s�rba l�kte �t, �s v�gig kellett n�znie, ahogy ripity�ra t�rik �lmai j�t�k�t. Azt�n az undok k�ly�k megsz�lalt.

- Harry, te csak �l�sk�d� vagy, �r�lj, hogy anya ad enni, de ha megl�tja a ruh�dat, m�g azt se fogsz kapni. – Azzal a Dudlynak nevezett fi�cska beszaladt a h�zba. Nemsok�ra j�tt egy k�v�r f�rfi, �s j�l elfenekelte �t, ami�rt �ll�t�lag �sszet�rte a m�sik k�ly�k j�t�k�t. Majd bez�rt�k egy s�t�t �s sz�k helyis�gbe, ahol hemzsegtek a p�kok.

Persleus arra �bredt, hogy rettent�en �hes, mint aki m�r napok �ta nem evett, valamint olyan retteg�s, f�lelem �s mag�ny t�rt r�, mint tal�n m�g soha. Riadtan �lt f�l, szakadt r�la a v�z �s �melygett is.”

- H�lye r�m�lom. – cs�szott ki a sz�j�n, azonban felr�mlett el�tte, hogy kir�l is �lmodott. Megr�zta fej�t, majd a f�rd�be indult, hogy f�lfriss�tse mag�t. A v�z, csak az izzadts�got mosta le r�la. Zavarodottan, �s igencsak zaklatottan s�t�lt f�l az emeletre. A l�pcs� alj�ban Harryvel futott �ssze a sz� szoros �rtelm�ben. A fi� hasonl�an csod�s �llapotban hevert el�tte a f�ld�n.

- N�zz az orrod el�! – mordult r�, majd f�lkelt a f�ldr�l. Harry m�g akkor is ott �lt, de nem foglalkozott vele. Ahogy elindult valami�rt h�trapillantott. Potter nagyra t�gult szemekkel �s el�gg� furcs�n meredt maga el�.

- Mi bajod van? – b�kte ki, mire a fi� megr�zta fej�t. Pitonnak se kellett t�bb, egy gyors mozdulattal f�lr�ntotta a k�lyk�t, minek k�vetkezt�ben az f�lszisszent. – Megs�r�lt�l? – Harry t�tov�n b�lintott.

- A bord�m… f�j. – ny�gte ki. Piton megforgatta szemeit, majd a szob�ja fel� kezdte taszig�lni a gyereket. Nem �ppen kellemes �lm�ny volt ez az am�gy is meggy�t�rt fi�nak, de nem ellenkezett.

- Vetk�zz! – utas�totta a fi�t, aki zoksz� n�lk�l vette le p�l�j�t. A bord�ja meglilult. – Ez megrepedt. Gyenge csontozatod lehet, ha m�r ennyit�l megs�r�lt. – Harry m�g mindig nem sz�lt semmit. Piton a kez�be nyomott valami f�zetet. – Idd meg.

- K�sz�n�m. – b�kte ki Harry, majd leh�rpintette a gusztustalan l�tty�t. Ahogy Piton tov�bb n�zte a bord�j�t, �szrevett valami. A fi� h�t�n egy csom� r�gi, �s halv�ny sebhelyet tal�lt. El�sz�r nem tudta mire v�lni, azt�n fel�lkerekedett rajta a gyan�, miszerint ezeket a fi� nagyb�tyja okozhatta. Nem sz�lt semmit, csak tov�bb tapogatta Harry bord�it. Ott t�bb, r�gi forrad�st is tal�lt.

- Mond csak, eddig h�nyszor t�rted el a bord�d? – Harry v�llat vont.

- Szinte minden �vben elt�rt legal�bb egy. – Harry szinte teljesen �rzelemmentesen mondta, mint akit nem izgat t�lzottan a fizikai f�jdalom, vagy mint, aki m�r hozz�szokott.

- El�g gyenge a csontozatod, ez lehet vitaminhi�ny vagy… - nem fejezte be, mert r�j�tt, hogy mit is akart mondani.

- Vagy mi? – Harry most el�sz�r �rdekl�dve n�zett r�. Piton t�tov�n, de folytatta.

- Vagy… �r�kletes. – Elfordult a fi�t�l �s valamit kotor�szott a szekr�nyben. Harry k�v�ncsian n�zett ut�na.

- Mi az? – cs�szott ki a sz�j�n akaratlanul is a k�rd�s. – Vagyis… ezek szerint, mag�nak is… �, sz�val ebben mag�ra �t�ttem? – Piton �rzelemmentesen n�zett a fi�ra. De v�g�l r�sz�nta mag�t �s v�laszolt, s�t, m�g t�bbet is tett, mes�lt mag�r�l.

- Igen, sajn�latos m�don az �n csontozatom is gyeng�bb volt, nem mellesleg vitaminhi�nyban is szenvedtem. Hasonl�an nyeszlett voltam, mint te els�s korodban… Na meg persze ap�m kirohan�sai sem tettek j�t nekem. – Az utols� mondatot m�r ink�bb mag�nak mondta, mintsem a fi�nak. Harry �sszesz�k�lt szemekkel n�zett maga el�.

- J� szar helyzet. – morogta. – Azt m�g valahogy lenyelem, hogy valaki, valami�rt b�ntja az unoka�ccs�t, hiszen nem a saj�tja, de azt m�r nem tudom f�lfogni, hogy a saj�tj�t hogy k�pes valaki b�ntani… az ilyen nem ember. – hangja v�gig halk volt, de Perselus �rtette minden szav�t. Nem sz�lt semmit, de m�lyen egyet�rtett a fi�val.

- Most menj. Vidd ezt magaddal, �s k�t �ra m�lva idd meg. Egy h�t m�lva kapsz m�g egyet. Egy h�napig kell ezt szedned, �s a csontod meger�s�dik… - Harry visszavette p�l�j�t, �s b�r m�g mindig f�jt az oldala, valami�rt jobb kedve lett. Maga se �rtette, de az, hogy volt kettej�kben valami k�z�s, furcs�n �rintette. Furcs�n, de nem olyan rosszul, mint azt az elej�n hitte.

- M�g egyszer k�sz�n�m…

- Nincs mit Potter, �s… csak �ld t�l a mai napot. – Harry elmosolyodott, hiszen enn�l tal�l�bban nem is lehetett volna megfogalmazni sz�m�ra, hogy boldog sz�let�snapot.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2009.09.20. 18:23 mei Szia dr�ga! Ide most csak gyorsan �rok p�r sort �s m�ris rohanok tov�bb a k�vi fejezetre.Teh�t ez is egy csod�s r�sz lett.El�g fura lehet nekik most �lland�an a m�sik �rz�seit hangulat�t �rezni.Az m�g fur�bb lehet,hogy a m�siknak a gyerekkori r�m�lmait l�tja mintha a saj�tja lenne.De valami�rt van egy olyan �rz�sem,hogy ennek m�g haszn�t is fogj�k venni �s nem utols� sorban tal�n ez seg�thet nekik jobban megismerni �s meg�rteni a m�sikat �s elfogadni,hogy �k most m�r egy csal�d.�rdekes volt l�tni ahogy Perselus egy kicsit megny�lik a fia el�tt �s elmondja az �let�nek egy kicsi r�sz�t.Azt hiszem el indultak azon a bizonyos �ton az elfogad�s fel�,de nem k�tlem,hogy m�g nagyon sok minden v�r r�juk.K�szike a mai frisst.Most pedig futok a k�vi r�szhez �s ut�na oda is �rok neked valami kis v�lem�nyt.Puszika,mei. V�lasz: H�t j�l hiszed, ennek t�nyleg lesz m�g kifejlete. De azt hiszem mostanra m�r tudod is XD K�szike a kritik�t, megpr�b�lok s�r�bben t�lteni. Most, hogy elmaradtam �gy ment a dupla r�sz, de ez nem lesz mindig �gy :P Im�dlak meik�m