„egy Malfoy a sárban dagonyázik”

Harry hajnalban arra ébredt, hogy valaki szuszog mellette. Beletelt legalább egy percbe, mire rájött, ki is az. Perselus békésen hortyogott fia mellett, s láthatóan már sokkal jobban érezte magát, mint előző nap. A fiú megpróbált csöndben fölkelni, hogy ne ébressze föl apját, s ez többé-kevésbé sikerült is neki. A férfi ugyan mocorogni kezdett, de miután Harry betakarta vissza is süllyedt az álomvidék peremére.

Az ajtón kilépve fölsietett a padlásra, ahol nagy meglepetésére együtt találta barátait. Ginny s Hermione az ő ágyában aludtak, míg Draco a szoba másik felében helyet foglaló fekhelyén szuszogott. Harry odasomfordált a szekrényhez, tiszta ruhát vette elő, majd lesietett a fürdőszobába.

Ahogy leért a lépcsőn, tekintete a kanapéra tévedt, de ott nem találta azt, akit már annyira megszeretett. Lily, bár csak macska képében volt vele, de még így is nagyon fontos lett neki, főleg a végén, mikor már ő is rájött, hogy mit is veszített. Szomorúan kullogott be a fürdőbe, hogy aztán csak negyedórányi hideg vizes zuhany után kászálódjon a tükör elé.

Arca meglehetősen sápadt volt, és ezen még a hideg sem segíthetett. Szemei alatt vastag, fekete karikák sorakoztak, jelezve, hogy a test gazdájának nincs könnyű dolga mostanában. Miután beletörődött a látványba, és megállapította, hogy ennél rosszabbul még talán sohasem nézett ki, visszasietett a nappaliba.

Ott legnagyobb meglepetésre, egy vörös hajzuhatagot pillantott meg. Ginny kedvesen rámosolygott, majd odasétált a fiúhoz, mélyen a szemébe nézett, s egy lágy csókot lehet annak ajkaira. Harry csak most jött rá, hogy mióta újra látta kedvesét, nem is nagyon foglalkozott vele. Imádta a lányt, ezért is küldte el magától, de most, hogy itt van mellette, ez egyre nehezebbé vált.

– Jó reggelt… – suttogta a lány, majd átkarolta Harry vállát, s szorosan hozzábújt.

– Neked is. – súgta a lány fülébe, és szorosabbra vonta az ölelést.

Így ácsorogtak még pár percig, majd a lépcső recsegését hallva, lassan szétváltak. Hermione sétált feléjük, s kis mosoly ült szája sarkában, ugyanakkor ez a furcsa mosoly Ginny arcán is ott lapult.

– Ti meg minek örültök? – kérdezte meglepetten, ám a lányoktól csak fejrázást kapott.

Ellenben megjelent Draco, aki már leplezetlenül belevigyorgott a griffendéles fiú képébe.

– Édesek voltatok tegnap! – Harry nem értette, miről is van szó.

– Draco! – fordult oda szigorúan Hermione a szőke sráchoz.

– Most mi van? Csak azt mondtam, hogy kicsi szívem repesett a boldogságtól, mikor tegnap megláttam őket békésen alukálni… olyan volt, mintha Harry kisgyerek lenne, aki az apucikája mellett szeret hajcsizni…  - A gúny nem volt olyan kegyetlen, mint annak idején, de Harry így is összeszűkült szemekkel nézett a fiúra.

– Nocsak, Malfoy… visszatértél? – Draco szélesen vigyorgott tovább, majd akkorát bólintott, hogy majd beleroppant a nyaka.

– Akkor nincs más választásom… be kell pótolnom az elvesztegetett időt, és szét kell átkozzam azt az úri seggedet! – kiáltotta Harry, majd a menekülni kezdő Draco után vetette magát.

Átbukdácsoltak a kanapén, majd szaladtak egyet a nappaliban, s végül egyenesen kifutottak az udvarra. A lányok csak kacagva nézték, amit Harry lélekszakadva rohan a szőke fiú után, aki elvágódik az egyik gödörben, s végighasal a földön. Harry ijedten sietett oda hozzá.

– Jól vagy, haver? – kiáltott oda neki, majd mikor Draco kacagva a hátára fordult, Harrynek se kellett több.

– Most véged, Malfoy! – egy csatakiáltással rávetette magát a fiúra, s úgy hemperegtek végig az udvaron. Hermione rosszallva nézett végig rajtuk, míg Ginny hol az egyiket, hol a másikat biztatta. Egyikük sem vette észre a pizsamában ácsorgó és értetlen arckifejezésű Pitont.

A férfi, a hangoskodásra ébredt, s azonnal lesietett a földszintre, de mikor ott senkit nem talált, a nyitott ajtó felé fordult. Bár még csak pár perce ébredt, léptei mégis megfontoltak voltak. Sokkal magabiztosabb volt, mint előző nap. Már sokkal stabilan állt a lábán, és sérülései jó része, már majdnem teljesen eltűntek. A kinti látványon először meghökkent, végül halk kuncogásba kezdett.

A két fiú tetőtől-talpig mocskosan fetrengett a földön. Draco hajából fűszálak és levelek álltak ki, míg Harry haja már az égnek állt. Valamikor itt ő is így vezette le felesleges energiáit, és a kezdeti kuncogás, nevetéssé hangosodott.

A lányok vették őt észre elsőnek, és meglepetten nézték, amint a férfi önfeledten nevet. A fiúk csak jóval később figyeltek föl a furcsa hangra, s birkózásukat abbahagyva, ámulva nézték a férfit. Piton egyre jobban nevetett rajtuk, ahogy a bamba arckifejezésüket meglátta.

– Ez… ez… kész röhej! – nyögte, miközben hahotázásából származó könnycseppeket törölgette szemeiből.

– Apa… te meg mit? – nyögte Harry, de mikor meglátta Dracót, már tudta, hogy mit nevet a férfi.

A szőke mardekáros arcának jobb felén hatalmas koszfolt éktelenkedett, és hajából megannyi falevél állt szerteszét a világba. Draco megszeppenve kapta fel a fejét, hol a görnyedező professzor felé, hol pedig a mellette vihogó Harryre pillantott. A lányokra, már rá se mert nézni, hiszen így is jelentőségteljesen elvörösödött. Durcás képpel nézett a lassan oldalát markolászó fiúra.

– Potter! – kiáltott rá, mitől Harry végképp elvesztette egyensúlyát és hanyatt vágódott egy méretes pocsolyában.

A fekete hajú fiú teljes egészében úszott a sárban, de még akkor sem hagyta abba a nevetést. Talán most jött ki rajta az utóbbi idők minden feszültsége, szinte görcsösen rázkódott egész teste, és a kezdeti kacagás helyét röhögés váltotta föl. Szeméből néhány kósza könnycsepp talált utat magának. Perselus valamennyire összeszedte magát, majd tettetett szigorúsággal rámordult a fiúkra.

– Ti, ketten! Azonnal befelé! – a fiúk eleinte csak vigyorogtak, majd gonoszan összenéztek.

Harry miközben föltápászkodott, jó alaposan beletúrt az alatta lévő pocsolyába, nem kis mennyiségű sarat emelve ki kezével. A lányok észrevettél az apró mozdulatot, de Piton erre nem figyelt föl.

– Jaj, apa, ne legyél már ennyire szigorú… mi csak játszottunk egy kicsit! – gügyögte Harry.

Persleusnak valahol itt kezdett gyanús lenni a dolog, na meg persze a hátratett kézzel közeledő fia sem volt valami szívderítő látvány nyakig koszosan. Ám mielőtt bármit is léphetett volna egy adag sár landolt a nyakába. Szerencséjére annyi ideje még volt, hogy hátat fordítson. Most pedig személyesen is megtapasztalhatta, hogy milyen üdítő érzés, mikor a finom, friss és nem mellesleg hideg sár végigfolyik a hátán. – És van, aki ezért még megfizet… - futott át a megállapítás agyán, majd összevont szemöldökkel visszafordult a fiúkhoz.

– Csak vicc volt, bocsi… – nyögte Harry, amint apja szeme rosszat sejtetően megvillant.

– Jól áll az a sárfolt a szemed alatt Perselus! – röhögte Draco, s most már ő is szembetalálta magát a végzet megtestesítőjével… Piton pálcájával.

A két fiú ijedten kezdett el hátrálni, mikor eszükbe jutott, hogy ők fegyvertelenek. Perselus gúnyos mosollyal nézett végig a két kölykön, majd egy pálcaintéssel a magasba emelte őket.

– Héééé… apaaa! – könyörgött Harry, de Piton csak a fejét ingatta.

– Most megtanuljátok, hogy velem nem érdemes szórakozni! – szólt vissza negédesen a férfi, majd a kertben lévő legnagyobb pocsolya felé lebegtette a srácokat.

Hermione kezét a szája elé tette, hiszen már sejtette, hogy a fiúk, most lesüllyednek egy állat szintjére, mármint dagonyázási szempontból.

– Perselus, kérlek… ne csinááá… - Draco már nem tudta befejezni, mivel egy nagy loccsanással földet értek, ám ez nem volt minden.

Nyakukba legalább tízliternyi saras víz zúdult, teljesen eláztatva őket. Levegő után kapkodva és még mindig hitetlenkedve meredtek a férfira, aki elégedetten fordított nekik hátat, s méltóságteljesen besétált a házba. Ginnyék odasiettek hozzájuk, de a várttal ellentétben nem lelki támogatást nyújtottak, hanem egészen mást.

– Szegény Harry… nézd! Ott kimaradt egy folt! – rikkantott föl Ginny, majd egy adag sarat nyomott kedvese arcába. Harry prüszkölve köpdöste a feketésbarna trutymót.

– Ginnyyyyyyyyyy! – visította, mire a lányok menekülőre fogták.

Draco előbb pattant föl, és sikerült elkapnia Hermione-t, aminek következtében a lány elvesztette az egyensúlyát és egyenesen rázuhant.

– Siess, Harry! Kapd el a másikat! – kiáltotta a szőkeség valahonnan a lány alól.

Hermione nyöszörögve próbált meg föltápászkodni, kevés sikerrel.

– Draco, eressz el! Tiszta sár leszek! – rimánkodott a lány, ám a válasz nem éppen a megfelelő volt.

– Már nem leszel, az vagy! – végignézett a lányon, majd mikor annak átvizesedett hálóingjére pillantott, kissé elpirult.

– Egyébként, ha már saras vagy, akkor meg nem mindegy?

Hermione vörösödve meredt vissza a fiúra, s igyekezett magát eltakarni. Durcásan összeráncolta szemöldökét, és úgy válaszolt.

– Nocsak, sohasem hittem volna, hogy egy Malfoy a sárban dagonyázik, akár egy disznó.

Bár sértésnek szánta, a fiú szinte nem is reagált.

– Tudod, én se hittem volna, hogy a stréber Granger egyszer még rajtam fog heverészni… – a kijelentésre Hermione fölpattant, és karjait maga elé téve próbálta meg takargatni magát.

– Szemét vagy Malfoy! – azzal beviharzott a házba egy értetlen Dracót, és két meglehetősen lihegő Ginnyt és Harryt hagyva odakint.

– Mit műveltél? – sétált oda Harry a fiúhoz.

 Nem tudom, vagyis… azt hiszem megbántottam. Kezd visszatérni a bunkóbbik énem…

Ginny sajnálkozva nézett a srácra.

– Mégis mit mondtál neki? – kérdezte meg, majd Harryhez fordult, hogy leszedjen némi sarat annak orráról.

– Ő kezdte, azt mondta, sohasem hitte volna, hogy egy Malfoy sárban fetreng, mint egy disznó. Erre visszavágtam, hogy én meg nem gondoltam volna, hogy az eminens Granger rajtam fog heverészni!

Harry vállat vont, hiszen ebben semmi bántó nem volt, ellenben Ginny a fejét fogta.

– Látom, történjen bármi, a férfiúi éneteket nem hazudtoljátok meg. Hermione össze van zavarodva. A „nagy szerelme” átverte, de nagyon durván, és most próbálja megtalálni a helyét. Hiába tanult annyit, ez mégsem segített neki abban, hogy kivédje Ron húzását. – szomorúan elmosolyodott.

– Most pedig itt vagy te, merőben más vagy, mint azt bármelyikünk elképzelte volna. Ezt nehéz neki földolgozni… - Aztán nem mondott többet, hiszen nem akarta barátnőjét elárulni.

Így inkább besétált a házba. Az ajtóban összefutott Pitonnal, aki éppen a fiúkat parancsolta befelé.

.oOo.

Miután mindenki kellő képen rendbe hozta magát, leültek reggelizni. A furcsa csak az volt, hogy míg Piton viszonylag fesztelenül ült a gyerekek közt, addig Hermione olyan jégcsapként ücsörgött a helyén, hogy Ginnyt kirázta a hideg.

– Hermione, mi a baj? – suttogta oda a lánynak, aki szinte élőholtként üldögélt az étel fölött.

– Semmi… – motyogta, majd zavartan inkább enni kezdett.

– Hermione, látszik, hogy valami bánt. Ne kéresd magad! – szólt oda most Harry, de ő sem ért célt.

– Mione, ne már! Mért kell hisztiivel elrontani a napot?! Bocsánatot kértem, vagy nem? – a lány arca eltorzult, és hangja vészesen magasra szökött.

– Van okom a hisztire! Lehet, hogy terhes vagyok! – kiabálta, mire mindenki elhallgatott, és meredten bámulta a lányt.

A döbbent csöndben csak Hermione heves zilálása keltett némi zavart. A lány lehajtotta fejét, s kezébe temette az arcát. Fért ettől a pillanattól, és még jobban attól, ha mindez valóban igaz.

Súgó 4 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2009.07.19. 13:26 Fantasia Szia! Ezt a ficedet még anno a Merengőn kezdtem el olvasni, de mivel itt hamarabb frissül, mint  ott  így itt folytatom az olvasását. És most  a  fejezetről néhány szót. Tetszett , amikor a sárban hülyéskedtek. Az meg különösen, mikor Piton is beszált  a  játékba. Jó kis húzás volt tőle, hogy belehajította a két fiút a pocsojába. Basszus. Ha Hermione terhes, akkor  ezer százalék, hogy szegény gyereknek Ronald Billius Weasley( az áruló) az apja.   Válasz: Örülök, hogy itt olvasod tovább, igyekszem mindig frissíteni. A sárban fetrengés meg igazán jól sült el, pedig azt hittem hülyének fogtok nézni, ha leírom XD. Ami Hermionét illeti... na egen ... tényleg Ron van a dologban

2009.07.18. 16:11 mei Szia!Eszembe sem jutna megkövezni ezért.Nekem kimondottan tetszett ez a fejezet.Most már végképp eldöntöttem,hogy ők bizony most már teljesen és végérvényesen egy nagy család.Szerintem is nagyon édesek voltak ahogy együtt aludtak.Úgy tűnik,hogy ennek a hatása az a tény,hogy másnap reggelre már sokkal jobban volt.Szerintem az,hogy Harry őt teljesen elfogadta az apjának és hogy annyira aggódik érte sőt szereti és különösen,hogy teljesen nyugodtan aludt mellette vigaszt találva ez nagyon sokat segítehetett Perselusnak abban,hogy gyorsabban helyre rázódjon.Biztos vagyok benne,hogy ha nem érezné azt,hogy a fiának mennyire nagy szüksége van az apjára akkor talán még mindig nagyon gyenge lenne.Draco pedig most már teljesen beilleszkedett és egyre inkább tudja,hogy hogyan nem szabad viselkedni ezt az is bizonyítja,hogy amikor megbántotta Hermionet bár én nem találtam ezt olyan mértékü sértésnek mint amit Hermione vágott Draco arcába ennek ellenére ő nem vette magára de amikor a lány beszaladt a házba akkor elismerte,hogy valószínüleg előjött a bunkobbik énje.Persze szerintem ez nem igaz.Bár ő már beilleszkedet ebbe a családba azért még ő maga is keresi a helyét hiszen most teljesen más életet kell élnie mint amihez hozzá volt szokva.De őszintén mondom egészen jól megy neki.Na és amikor Perselus tiszta szívből nevetett mikor meglátta a két fiút odakint az valami mesés volt.A két fiú valóban olyan volt odakint játszva mintha két testvért láttam volna akik odakint bohóckodnak felhőtlenül boldogan a sárban és Perselus olyan volt mint egy boldog apuka aki szívből nevet látva,hogy két fia milyen boldogan játszik egymással.Nos Hermione bejelentése itt a végén egy kicsit ledöbbentett de azért nem kéne úgy ülnie ott mint egy jégcsap csak mert lehet,hogy terhes.Nos nekem nagyon tetszett és őszintén imádtam ezt a fejezetet.Nagyon de nagyon kiváncsian várom a kövi részt.Köszönöm a mait hihetetlenül gyorsan jött a mostani friss.Most megyek mert csúnya nagy vihar van.Nagyon várom a folytatást.Puszi,mei.  Válasz: Jaj meikém imádlak, de komolyan hát a tarsolyomban még van pár kisebb dolog, de mint azt a fejezet szám mutatja lassan itt a vége. Viszont nem kell izgulni, már félkész állapotban van a következő történetem, amiben még több bonyodalom lesz, és hasonlóan jó, mint ez... (legalábbis a tesztalanyok azt mondták...). Szóval ne aggódj, ha ennek vége jön egy kövi, és köszönöm a kritikát, nagyon sokat jelent nekem.

2009.07.18. 16:08 Denelind Halihó! Nagyon muris kis fejezet lett. Nekem tetszett, hogy játszottak a sárban,mint két kisgyerek. XD De a vége..uhh...majdnem leestem a székről annyira megdöbbentem. Ilyenre nem gondoltam volna...Remélem mihamarabb kapunk fejezetett, mert már nagyon izgulok mi lesz a vége. Puszi! Válasz: Mindenki leesik a székről? Na jó, azért van még más is a tarsolyomban, viszont nagyon örülök a kritiknak. Előre várhatólag 22.-én jön a kövi.

2009.07.18. 14:13 nimphadora23 Nos, ez egy kicsit érdekes fejezet lett, és szerintem nem is a legjobb, de azért remélem nem köveztek meg érte

1