Remus látogatása
Másnap reggel Piton kávéillatra ébredt, és egy pillanatig azt sem tudta, hol van. Végül beugrottak neki az elmúlt napok történései. Lassan kászálódott ki az ágyból, még most is fájlalta kissé a kínzások nyomát, melyeket legutóbb kapott, de ezt semmi esetre sem mondta volna a fiúnak. Belépett a fürdőbe, és a tükör elé állva elcsodálkozott. Arca már régen volt ennyire nyúzott, mint most.
- Ez egyre rosszabb lesz… még egy ilyen, és többé nem tudom magam rendbe hozni. – morogta a tükörképének, majd fejét a hidegvíz alá nyomta. Nem telt bele sok idő, és már teljesen felöltözve állt a nappaliban. Harry éppen egy adag pirítóssal a kezében sétált az asztalhoz.
- Jó reggelt, uram! – köszöntötte a férfit, aki csak egy halk morgással válaszolt. Harry ezt szemforgatva elkönyvelte a reggeli kávé elvonási tünetének. Ő is leült a férfival szembe, majd hozzálátott a reggelijéhez. Az étkezés ismételten csendesen telt, ami kezdte kissé irritálni Harryt.
- Uram? Mikor megy Remusért? – kérdezte meg a férfit, akinek látszólag nehezére esett megszólalni.
- Előbb megnézzük a szobát, te elkezded rendbe tenni, közben én elintézek valamit. Csak délután érkezik a drágalátos vérfarkasod. – Harrynek kissé rosszul esett ez a leereszkedő hangnem, de nem szólt vissza. Az utóbbi egy évben megtanult magán uralkodni annyira, hogy ne kapja föl a vizet minden apró-cseprő sértő megszólalás miatt.
Persze most is volt olyan, hogy néha elszaladt vele a ló, de ilyenkor általában egy jó kis dorgálás, esetleg egy pofon vagy egy átok helyre tette. Hermione volt fölhatalmazva azzal, hogy kezelésbe vegye Harryt, s ha már más választás nem volt, ráküldött a fiúra egy sóbálvány átkot, és percek múlva engedte csak szabadon.
Harry sohasem haragudott meg rá ezért, inkább hálás volt, hogy van, aki odafigyel rá, és megpróbálja szabályozni kitöréseit. Most ugyan nincs itt Hermione, de Piton beolvasásai fölérnek egy Hermione féle lehiggasztással. Ahogy így elmélkedett, észre sem vette, hogy Piton már el is pakolt, és nekikezdett a mosogatásnak, bár igaz, hogy pálcával, de ez akkor is Harry feladata volt.
- Uram, ezt nekem kellene csinálnom – motyogta Harry, majd a szigorú tekintet láttán inkább csöndben maradt.
- Nyughass, Potter, és inkább örülj, hogy én csinálom meg… különben meg ne szokj hozzá, nem lesz ez mindig így. Most is csak azért csinálom, mert te annyira elmerengtél. – Azzal be is fejezte a mosogatást, majd egy szó nélkül elindult az emelet felé.
Harry még egy ideig nézte a helyet, ahol a férfi eltűnt, majd óvatosan utána szökött. Az egyik emeleti ajtót nyitva találta, így bekukkantott rajta. Piton állt a szoba közepén, majd hirtelen megszólalt.
- Ne csak bámészkodj ott, Potter! Gyere be, és kezdjünk neki a takarításnak! – utasította a fiút, aki szó nélkül neki is ugrott a rendrakásnak. Pálca nélkül kellett dolgoznia, de ez egyáltalán nem zavarta.
Piton időközben elment, magára hagyva a fiút. Harry hiába kérdezősködött, a férfi nem szólt semmit, csak összepakolt némi élelmet, pár bájitalos fiolát, majd eltűnt.
- Szerinted hova mehet, cicus? – kérdezte a mellette ácsorgó macskát, aki csak nyávogott egyet. A délelőtt folyamán lemosta az ablakokat, portalanította a szekrényeket, és összepakolta a fölöslegesnek vélt holmikat egy előre odakészített dobozba.
- Ügyes egy találmány ez a doboz, Lily, bármiit teszel is bele, sohasem lesz tele, és bármikor megtalálod, amit keresel. Ez egyre jobban tetszik! – lelkendezett, mikor egy halom könyvet süllyesztett el a dobozban.
Harry már majdnem befejezte a takarítást, amikor odakintről pukkanást hallott, majd egy mérgelődő bájitalmester hangját vélte fölfedezni. Gyorsan szaladt lefelé a lépcsőn, és olyan nagy hévvel vágta ki az ajtót, hogy félő volt, az kiszakad tokjából. Remus széles mosollyal az arcán tárta szét karjait, hogy minél előbb átölelhesse Harryt.
Nagyon szerette a fiút, legalább annyira, mintha a saját fia lenne, és valami oknál fogva kötelességének érezte, hogy vigyázzon rá. Mióta Ronék visszatértek és elmesélték, hogy Harryt elrabolták, az egész Rend úgy rohangált, mint pókok a falon. Mikor megérkeztek, hogy kiszabadítsák Harryt, félő volt, hogy elkéstek, aztán Piton patrónusa megnyugtatta Remust.
„sohasem bántanám Lily fiát…” Ez minden nyugtatásnál többet ért a férfinak, hiszen tudta, Perselus egykoron az életét is föláldozta volna a fiatal nőért. Mikor egy újabb patrónust kapott délelőtt, már alig várta, hogy Perselus érte jöjjön.
Jelen esetben az sem érdekelte, hogy ő ölte meg Dumbledore-t. Mikor meglátta az ajtón kilépő fiút, úgy érezte, végre megnyugodhat. Szorosan átölelte Harryt, majd amikor Piton kelletlen morgása erősödni kezdett, szétváltak egymástól.
- De édes… és mit szól hozzá Nymphadora, hogy megváltozott az ízlésed? Bár látom, a korosztály közel hasonló az előzőhöz. – A két illetékes elképedve ugrott szét, és egyaránt utálkozva néztek Pitonra.
- Jaj, kérlek… csak ezt ne! Nem bírom, ha az emberek így néznek rám! Bántja az érzékeny lelkecskémet… – dramatizált tovább Piton, végül bal kezét fölemelve befelé irányította a másik kettőt. – Arra van az ajtó! – Az érintettek kelletlenül befelé araszoltak. Odabent Remus meglepetten nézett körbe; eddig még sohasem járt itt, csak hallomásból ismerte a helyet…
- Mit keresel annyira, Lupin? – kérdezett rá Piton, miután Remus még mindig az emeletre vezető lépcsőt fixírozta.
- Semmi, csak annyit hallottam erről a helyről, hogy kíváncsi lettem. Szívesen megnéztem volna a varázspadlást… – hadarta, miközben fejét még mindig a lépcső felé irányította. Harry csak értetlenül meredt a két felnőttre, majd közbevágott.
- Most mi van? Ezt nem értem, eddig úgy tudtam, hogy erről a házról alig tudott pár ember, erre jön Remus, és rögtön valami padlásról hadovál, amiről még én se tudok! – meredt óriásira nyílt szemekkel Pitonra.
- Nem maradtál le sokról, Potter, majd talán egyszer megmutatom a padlást, de az nem most lesz. – Szemeit szigorúan belefúrta Remuséba.
- Ugyan már, Perselus, miért vagy ilyen, hiszen neki is nagyon sokat jelentett ez a ház. – Piton fölugrott a fotelből, és úgy kezdett veszekedni Lupinnal.
- Fogd be a szád, te félkegyelmű! – ordított rá.
- Miért, mit teszel, ha tovább fecsegek a kis múltadról? Talán engem is megölsz, mint Dumbledore-t? – kiabált vissza Lupin.
- Még az is meglehet, te ostoba korcs!
- Hah, szeretném én azt látni, Pipogyusz… – Erre Piton fogta magát, és nemes egyszerűséggel arcon vágta Remust, aki vérző orral dőlt hanyatt a kanapén. Harry ijedten kapkodta ide-oda a fejét, majd amikor már megtörtént a baj, kezelésbe vette Remus törött orrát.
- Remélem, ennyi elég volt, és nem kezded el megint a hülyeségedet, Lupin – morogta Perselus. Ám mielőtt Remus újra válaszolhatott volna, Harry fölpattant, és kezét széttárva a két civódó fél közé állt.
- Ebből elég legyen! Úgy viselkedtek, mint a gyerekek! Szégyen és gyalázat, hogy két felnőtt férfi ennyire nem bír magán uralkodni! Remus, örülök, hogy itt vagy, de kérlek, ha csak veszekedni tudsz, akkor legközelebb ne gyere el… mert ezek szerint most sem miattam jöttél, hanem hogy összevessz Pitonnal. – Most az említett felé fordult.
- Professzor, köszönöm, hogy idehozta, és én kérek elnézést az Ő nevében is. Ilyen nem fog többé előfordulni. Most, ha megkérhetném… magunkra hagyna minket? – A két férfi döbbenten meredt a fiúra. Még hogy fiúra! Hiszen jelen helyzetben érettebben viselkedett, mint ők együttvéve.
Remus mélységesen elszégyellte magát, Piton pedig egy aprócska biccentést követően távozott. Harry nagyot szusszanva huppant le az egyik fotelbe, melyben általában Perselus szokott helyet foglalni.
- Remus, az előbb komolyan beszéltem, kérlek, ne feszítsd tovább a húrt. Piton nem olyan rossz ember, mint amilyennek hisszük. – Száját kissé elhúzta, és maga sem hitte el, hogy ezt kimondta. Remus tekintete ellágyult, majd intett Harrynek, hogy folytassa.
A fiú elmesélte, hogyan sikerült megmenekülnie, hogy Piton gyorsan ellátta, majd visszament, nehogy lelepleződjön. Elmesélte az alkujukat, a ruhát és a szobát is. Remus egyre jobban megnyugodott, hogy talán mégsem lenne annyira rossz sora Harrynek ebben a házban, de nem bírta őt itt hagyni.
- Nos, Harry ez mind szép és jó, de én jobban örülnék neki, ha visszajönnél a főhadiszállásra. - Harry kicsit eltöprengett, majd így szólt:
- Nem is tudom, Remus, ez nem biztos, hogy jó ötlet… – Ekkor lépett be Piton.
- Most az egyszer Potter okosan beszélt, nem mehet el innen, mert itt van a legnagyobb biztonságban.
- Ugyan miért, Perselus? Lehet, hogy tisztázva van, hogy melyik oldalon is állsz, de ez akkor sem jó indok arra, hogy itt tartsd Harryt! – hadakozott tovább Lupin.
- Úgy látom, még mindig nem érted – csóválta meg Piton a fejét. – A főhadiszállást bármikor megtámadhatják, árulók lehetnek köztetek! Veszélyes lenne Harryt odavinni, itt van a legnagyobb biztonságban!
- Erről a helyről rajtam és Potteren kívül senki nem tud! Még téged is bekötött szemmel hoztalak ide a biztonság kedvéért – sorolta a férfi. Remus bólintott, jelezvén, érti az indokokat, de ez még mindig voltak kételyei.
- Ez nekem kevés. Ha itt bármi történik vele, akkor nem tudunk segíteni… – Perselus felhorkant.
- Mégis mi történne vele? Szerinted én bántanám? Vagy elárulnám? – tette fel a szemrehányó kérdést a férfinak, az csak nemet intett fejével. – Akkor mégis mit gondolsz?
- Azt, hogy ez a hely sem biztonságos. Lehet, hogy nem tudnak róla, de ha megtudják, könnyedén bejutnak! – Piton erre elvigyorodott, ami fölkeltette Harry figyelmét is.
- Úgy látszik, felejtesz, Lupin… Hogy is szól a védővarázs?
- Tizenhét éves koráig volt védettsége a nagynénjénél, de ennek mi köze van ehhez a házhoz? – faggatta Pitont. Harry csak ide-oda kapkodta a fejét, és lassan kezdte elveszíteni a fonalat.
- Merlinre, Lupin, mikor lettél te ennyire sötét? – sóhajtott föl a bájitalmester. – Pottert addig védi a varázslat, míg azt a helyet otthonának mondja, és gyanítom, hogy igazából utálta azt a házat. – Harryre nézett.
- Amennyiben elfogadod a házam otthonodnak, a varázslat tovább él és védelmez, amíg úgy nem döntesz, hogy többé nem tartozol ide. – Harry elkerekedett szemekkel nézett maga elé.
Egy otthon… igazi otthon. Igaz, nem éppen a legszimpatikusabb emberrel, de mégis jobb volt, mint Dursleyék kiszolgálása. Ahogy így gondolkodott, észre sem vette, hogy a két férfi tovább beszélget.
- Valamit nem értek… Lily rokona volt a kulcs az egész védelemben, vagy legalábbis a ház, amit a saját… – Nem bírta befejezni, mert Piton egy határozott nézéssel beléfojtotta a szót. Ám nem sikerült elég hamar elhalkítania a férfit, hiszen Harry fölfigyelt az utolsó szavakra. A hirtelen beállt csönd azonban kiűzte ez a gondolatot fejéből, majd rekedten megszólalt.
- Hát… én nem is tudom, igazából itt már most van szobám, van ruhám, kapok rendes ételt és rendesen is bánik velem a professzor, szóval, ha csak ennyi kell, akkor szívesen itt maradnék, az otthonomban.
Erre vakító kék fény járta át az egész házat, majd kifelé haladva végigfutott a környező birtokon, s a határvonalnál el is tűnt. Remus meglepetten bámult a fiúra, Piton is hasonlóképp megdöbbent, hiszen tudta, ehhez a varázslathoz komolyan kell gondolnia a kimondott szavakat.
Remus, beletörődve a ténybe, miszerint Harry mostantól itt fog lakni, már nem szekírozta annyit a bájitalmestert. Piton inkább meghúzódott az egyik sarokban, és olvasgatni kezdett. Harry megmutatta a szobáját, és Remus boldogan látta, hogy a fiú mennyire örül a ténynek, miszerint saját szobát kapott. Még beszélgettek pár órát, majd Remus indulni készült, Harry pedig kikísérte.
- Hát akkor vigyázz magadra, Harry, és ha bármi gond van, értesíts minket, rendben?
- Igen, Remus, értem, de nem lesz semmi baj… – mosolyodott el kissé.
- Rendben, Lupin, itt az idő, nem akarok órákig várakozni – morgott Piton, aki csak arra várt, hogy végre hazaszállíthassa a férfit.
- Jól van, mehetünk. – Azzal hátat fordított Harrynek, de megtorpant. – A fene, ezt majdnem elfelejtettem! – kiáltott föl, és egy pálcát húzott ki a zsebéből. Harry alig akart hinni a szemének, s óvatosan vette kezébe a fegyvert.
- A pálcám, de… hogyan? – nyögte a kérdést.
- Mikor lefegyvereztem az egyik halálfalót, annak kirepült a zsebéből, én pedig ismerősnek találtam, így fölvettem… – hadarta. Harry csillogó szemekkel nézett Remusra.
- Köszönöm – suttogta, de a következő pillanatban már egyedül találta magát a védőkörökön belül. Visszabaktatott a házba, és nekiállt főzőcskézni, immáron saját pálcájával, és így várta vissza a professzort, hiszen a délután folyamán sok olyan dolgot hallott, amire magyarázatot szeretett volna kapni.
.oOo.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége