9. fejezet
Hermione kiakad

Az el�z� napi esem�nyek a m�snapra is r�nyomt�k a b�lyeg�ket. Ez legink�bb abban nyilv�nult meg, hogy Alex, Harry �s Ron eg�sz nap menek�ltek Hermione gyilkos pillant�sai el�l, a l�ny pedig k�nosan �gyelt arra, hogy ne kelljen egy helyis�gben maradnia b�jitaltan tan�r�val. A helyzet csak akkor v�lt igaz�n komikuss�, mikor Sipor az eb�dhez h�vta a t�rsas�got. Az asztal k�r�li hangulat hideg �s merev volt, szinte tapinthat� volt a fesz�lts�g a konyh�ban. Ekkor Sipor hirtelen mindenki nagy megr�k�ny�d�s�re elt�nt, majd egy miniszt�riumi lev�llel a kez�ben jelent meg �jra.

A pecs�tes pergament a professzor kez�be adta, �s s�rg�s munk�ra hivatkozva elt�nt a l�pcs�felj�r�ban. Az eml�tett reszket� k�zzel kezdte el bontogatni a pap�rt, mely most �let �s hal�l ura volt. Mikor elolvasta arca f�jdalmas grimaszba torzult, de meg sem sz�lalt, csak eltette a pap�rt �s fel�llt az asztalt�l. A n�gy fiatal agg�dva n�zte a f�rfit mind a legrosszabbt�l tartottak. Igen, m�g Harry is izgult az eredm�ny miatt, mert id�vel kezdett hozz�szokni a gondolathoz, hogy Piton nem is olyan sz�rnyeteg, mint gondolt�k. B�r ett�l jobban m�g nem fogja szeretni, de megpr�b�l b�k�ben lenni vele, m�r csak Alex miatt is.

- Apa, mit �rtak? - t�rte meg a cs�ndet Alex. Perselus v�lasza mind�ssze egy v�llr�nd�t�s volt.

- M�g nincs d�nt�s, a t�rgyal�s j�lius 27-�n lesz, d�lut�n h�romkor. Az �gy k�noss�g�t �s vesz�lyess�g�t tekintve el�g, ha akkor jelenek meg �s nem is verik nagy nyilv�noss�gra, csak az �t�let megsz�let�se ut�n.

- Nem ideges, uram? - k�rdezte Ron kiss� hevesebben a kellet�n�l.

- Ugyan mi�rt lenn�k, hiszen m�r tudom az eredm�nyt - legyintett egyet nemt�r�d�m m�don, majd az ajt� fel� vette az ir�nyt.

- Mit gondol Piton professzor, mi lesz a d�nt�s? - fesz�tette tov�bb a t�m�t Harry. A f�rfi m�r a l�pcs� tetej�n j�rt �s onnan sz�lt vissza, h�tra sem n�zve.

- Ugyan mi lenne Potter? Jobbik esetben �letfogytig tart� azkabani fogs�g. A rosszabbik, ami szerintem val�sz�n�bb, hogy megkapom a dementorcs�kot. - A helyis�gben megfagyott a leveg� �s mindenki sz�rny�lk�dve vette tudom�sul, hogy a f�rfi azt tartan� helyesnek, ha v�get vetn�nek az �let�nek. Alex meredten �lt eg�sz nap, meg sem sz�lalt. N�zte a nappaliban lobog� t�zet �s az eddigi �let�n gondolkozott. Mikor megtal�lja az apj�t el is kell vesz�tenie. Ez annyira igazs�gtalan - gondolta, hiszen a h�ga m�g csak nem is tudja az igazat. Pedig most megpr�b�lhatn�nak �j �letet kezdeni, igazi csal�dk�nt. A fiatal fi�nak fel sem t�nt, hogy h�rom bar�tja �rgus szemekkel figyeli minden mozdulat�t. Mikor feladt�k �s felvonultak a l�ny szob�j�ba megkezdt�k haditan�csukat.

- Ez tiszt�ra g�z, nem vall Pitonra, hogy csak �gy feladja!

- De Ron, ez �ppen r� vall, de nem gy�vas�gb�l, hanem ezzel is csak meg akar v�deni valakit. Pontosabban a gyerekeit.

- Ez h�lyes�g Mione, m�gis mib�l veszi, hogy a gyerekei boldogabbak lenn�nek n�lk�le?! - h�borgott Harry. – Melyik gyerek lenne boldog att�l, ha kipurcan az apja, lesz�m�tva Voldemortot. - erre keser�en elmosolyodtak.

- Azt hiszem, Pitonra r�f�rne egy kis gaty�ba r�z�s… - n�ztek a fi�k a l�nyra. – olyan Hermione st�lus�.

- H�-h� sr�cok, ezt ti sem gondolhatj�tok komolyan! M�gis mit szeretn�tek? Hagyjam, hogy a v�llamon s�rjon, vagy mi?

- Nem, az az�rt t�lz�s lenne. Pitonhoz k�l�nleges taktika kell, ami nagyon hasonl�t az �v�re, de n�lad kiss� Mc Galagonyosan fest. - vigyorogtak a szerencs�tlen l�nyra.

- Cseszd meg Potter a j� �tleteidet!

- Nyugi Mione, Harry csak azt akarja mondani, hogy el�sz�r al�zd meg, majd kapard �ssze, �s v�g�l adj neki t�maszt. - A l�ny meglepetten n�zett Ronra. „Itt a vil�g v�ge, Ronald Weasley valami �rtelmeset mondott!”

- M�gis, hogy csin�ljam?

- Nem tudom, te vagy a legokosabb boszork�ny Angli�ban, ha te nem tudod, nekem es�lyem se lehet - vallotta be Harry �szint�n. A l�ny lemond�an fel�llt, majd kitess�kelte a fi�kat, hogy haszn�lhat� �tleteket tudjon gy�rtani.

- Addig ti kaparj�tok �ssze Alex maradv�nyait. El�g rosszul fest, ha engem k�rdeztek. - azzal becsukta az ajt�t.

A fi�k megpr�b�lt�k Alex figyelm�t lek�tni egy kis vil�gmegment�s tervezget�ssel, ami eg�szen j�l siker�lt. A fi� egy �ra m�lva szinte csak a tervekre �s a horcruxok elpuszt�t�s�ra tudott gondolni. Hermione azonban hi�ba t�rte a fej�t, nem jutott az esz�be semmi haszn�lhat� �tlet. �gy d�nt�tt j�t fog tenni neki egy cs�sze tea, �gy elindult a konyha fel�. Furcsa v�letlen, vagy a sors keze, de a l�ny �ppen akkor l�pett ki a szob�b�l, mikor a professzor fel�rt a l�pcs� tetej�re.

- Oh, professzor, v�gre kidugta az orr�t a szob�b�l?

- Igen Ms Granger, de sz�nd�komban �ll f�l percen bel�l ism�t elt�nni a nyilv�noss�g el�l, �s most ha megbocs�t… - Hermione kelletlen�l f�lre�llt az �tb�l, de nem b�rta ki egy cs�p�s megjegyz�s n�lk�l. Piton �ppen be akarta csukni az ajt�t, mikor meghallotta a l�ny hangj�t. Az nem n�zett r�, de m�gis tudta, hogy szemei l�ngolnak a haragt�l.

- Nem gondolja hogy ez sz�nalmas? Pr�b�lja mag�t a rettenthetetlen �s k�sz�v� Perselus Pitonnak felt�ntetni. Pr�b�lja tartani a l�tszatot, hogy a pincesz�rny m�g mindig vesz�lyes m�sokra, de ez m�r egy�ltal�n nincs �gy. S�t, soha nem is volt! Az egyetlen, akit valaha is t�vol akart tartani, az nem m�s, mint saj�t maga, mert f�lt att�l, hogy m�g valakit el kell vesz�tenie az �letben. Ez�rt nem engedett k�zel mag�hoz soha senkit. Most pedig mindennek v�ge, igaz?

- Retteg a j�v�t�l Piton, mert kider�lt, hogy van ezen a nyomorult f�ld�n egy-k�t ember, akinek t�bbet is jelenthet, mint puszt�n ut�latuk vagy retteg�s�k t�rgy�t. Majd bele�r�l a gondolatba, hogy van, akinek �n fontos lehet, �s ez viszont is igaz. F�l, hogy a gyerekeinek f�jdalmat okozhat a k�s�bbiekben, ha szembeker�lnek apjuk tetteivel, �gy ink�bb elej�t veszi a dolgoknak �s a hal�l mellett d�nt. Nem igaz? - fordult szembe a f�rfival, akinek m�lys�ges megd�bben�s �lt ki az arc�ra. Hermione szeme szikr�kat sz�rt az elfojtott d�ht�l, �s alig tudta mag�t visszatartani, hogy ne �tkozza meg a f�rfit.

- H�t mondja meg nekem Piton, mire j� ez? - a f�rfi h�tr�lni kezdett �s hitetlenkedve b�mult a l�nyra, de nem tudta levenni r�la a tekintet�t. Nem tudta hogyan, de Hermione pontosan tudta, mi j�tsz�dik le benne. – M�g arra sem k�pes, hogy v�laszoljon egy ilyen egyszer� k�rd�sre tan�r �r? - g�nyol�dott a l�ny.

– Akkor majd �n megteszem. F�l, hogy nem felel meg a gyermekeinek, hogy kider�l minden mocskos kis r�szlet a m�ltj�r�l, �s ez�rt meggy�l�lik mag�t. Tov�bb� retteg a gondolatt�l, hogy meghal a h�bor�ban, �s a gyerekei itt maradnak mag�nyosan maga n�lk�l, de az�rt min�l el�bb, ann�l jobb! - a l�ny hangja h�v�s �s nyugodt volt. Perselus ijeszt�nek tal�lta a l�nyt ebben a percben. Sz� szerint rettegett, hogy minden gondolat�t �s �rz�s�t felfedt�k el�tte. Olyan volt, mintha fegyvertelen�l �llna a csatat�ren, �s egy tucat p�lc�b�l indulna fel� egyszerre a z�ld f�nycs�va. „Minden elveszett” - gondolta.

- Mert ha a gyerekei meg sem ismerik, nem fog nekik f�jni a maga hi�nya. Nem tudhatj�k meg, hogy milyen nagyszer� apa is lehetne mag�b�l, hacsak egy kicsit is k�zel engedn� mag�hoz Alexet, �s odafigyelne r�! R�gt�n megtudn�, hogy a fi�nak maga mostanra �ppen olyan fontos, mint egykor az �desanyja vagy a nagysz�lei voltak. De nem. Maga m�g ahhoz is gy�va, hogy kinyissa a szem�t �s beismerje. Tudja mit? Sajn�lom mag�t Piton, tiszta sz�vb�l sajn�lom. Mert olyan szinten retteg a boldogs�gt�l, hogy az m�r szinte tapinthat�. - A l�ny elford�totta tekintet�t �s elindult lefel�.

- K�sz�n�m, hogy meghallgatott professzor �s �szint�n rem�lem, hogy valamikor az �letben m�g boldog lesz. - Piton megsemmis�lten �csorgott az ajt�ban �s nem akarta elhinni, hogy Granger csak �gy kioktatta. De ami a legrosszabb, mindenben igaza volt. F�lt a csal�dja elveszt�s�t�l, de m�g jobban att�l, hogy szenvedni fognak miatta. Hiszen � is tudja, hogy fia hogyan �llt hozz� ez alatt a kev�s id� alatt. Mintha mindig is egy�tt lettek volna, ez�rt f�lt �s f�ltette �t a vesztes�gt�l. Ezt csak most ismerte be mag�nak �s ehhez ez a szemtelen kis n�szem�ly kellett.

Hihetetlen, Perselus tudta, Granger m�r nem az a kisl�ny, aki annyira igyekezett a b�jitaltan �r�kon, m�r r�g nem az az �rtatlan gyerek. Hermione Granger imm�ron feln�tt n�, akinek valami okn�l fogva siker�lt kiismernie �t. De hogyan �s mi�rt? Ez volt a nagy k�rd�s. Egy kis gondolat kezdett el motoszk�lni a fej�ben „boldog �let” eddig ez el�rhetetlen volt a sz�m�ra, de most „tal�n”. Ezzel a gondolattal fek�dt le Piton az �gy�ra �s m�ly �lomba mer�lt.

Hermione zaklatottan, �m m�gis megel�gedve szedte lefel� a l�pcs�fokokat. Odalent a h�rom fi� m�r k�v�ncsian v�rta, hiszen az im�nti egyoldal� eszmecser�t t�k�letesen hallott�k. Mikor a l�ny el�rte �ket komoly arccal megsz�lalt.

- Most r�m f�rne egy kis L�ngnyelv whisky. - A fi�k m�lys�ges tisztelettel n�ztek a l�nyra. Hiszen aki �gy lerendezi Pitont, annak csak tisztelet j�r. K�vett�k a nappaliba, ahol mindenki megfogott egy poharat �s k�sz�nt�t mondott. Els�nek Alex, majd Harry �s Ron, a sort pedig Hermione z�rta.

- Koccintsunk a mi �rangyalunkra, n�v�r�nkre, t�maszunkra, igyunk a mi dr�ga Hermion�nkra! - a l�ny kiss� belepirult.

- Igyunk a sikeres vad�szid�nyre! Rem�lj�k b�s�ges lesz a kiny�rt horcruxok sz�ma.

- Igyunk a h�bor� v�g�re, �s hogy mindenki meg�ssza �pp b�rrel! - m�r csak a l�ny maradt de az �v� egybefoglalta az el�z� h�rmat.

- Igyunk a boldog �letre! – koccintottak, majd tov�bb besz�lgettek. Igen, boldog �let a csal�ddal, bar�tokkal, biztons�gban �s nyugalomban, h�bor�, hal�lfal�k �s Voldemort n�lk�l. Igaz�n sz�p j�v�, gondolta Harry �s ahogy sz�tn�zett bar�tain, tudta, siker�lni fog.

A m�snap reggel nem v�rt pozit�v v�ltoz�sokat hozott. Hermione el�z� napi sokkter�pi�ja egy lavin�t ind�tott el, persze j� �rtelemben, melynek l�nyege: na, nem egy kedves Piton, csak egy viszonylag elfogadhat�, �m t�le ez is nagy el�rel�p�st jelentett. A fiatalok a tegnap esti kis iv�parti k�vetkezt�ben sz�p kis fejf�j�ssal �bredtek. A fi�knak ez nem jelentett k�l�n�sebb gondot. �k m�r hozz� voltak szokva az eff�le mell�khat�sokhoz, na nem mintha t�l s�r�n szoktak volna �nnepelni. Ellenben Hermione nem tudott mit kezdeni az irdatlan h�nyingerrel �s az agyszaggat� d�b�rg�ssel.

Mikor fel�bredt, els� �tja azonnal a f�rd� fel� vezetett �s onnan csak k�zel 45 percnyi k�nyszerzuhany ut�n volt hajland� kil�pni. Sz�gyellte is mag�t, ami�rt ilyen m�lyre s�llyedt el�z� este. Pontosabban le a fi�k szintj�re. �m megpr�b�ltat�sai csak akkor kezd�dtek igaz�n, mikor bel�pett a konyh�ba, ahol az eg�sz h�z sz�veskedett megjelenni.

- Szia Mione, hogy �rzed magad? - k�rdezte Ron.

- �szint�n sz�lva el�g ramatyul n�zel ki.

- K�sz Harry, ezt �n is tudtam. De jelen pillanatban nem ramatyul, hanem szarul �rzem magam, de k�szi az �rdekl�d�st – morogta, majd fej�t kezeire hajtva pr�b�lta el�ld�zni egyre visszat�r� h�nyinger�t.

- Nocsak, Ms Granger! Ahhoz k�pest, hogy tegnap maga papolt nekem a felel�ss�gr�l �s hasonl�kr�l l�tom, sz�pen elint�zte mag�t - jegyezte meg cs�fond�rosan a professzor.

- Ha-ha-ha l�tom humor�n�l van Piton, de k�rem k�m�ljen meg. Ehhez most egy�ltal�n nincs idegzetem. Sz�t akar robbanni a fejem, �s r�ad�sul… - hirtelen felpattant majd elt�nt a f�ldszinti f�rd�ben. D�bbent csendben v�rt�k a l�ny visszaj�tt�t, de az csak nem �rkezett meg.

- Ugye nem szokott inni?

- Nem, �s ha j�l tudom most ivott m�sodszor �let�ben. El�sz�r akkor, mikor mag�t l�tta el p�r napja, de akkor is csak egy kortyot - ecsetelte Harry.

- �s m�gis mennyit ittatok?

- Nem t’om tal�n egy �veg whiskyt n�gyen. - felelt Ron. Ekkor egy kr�kog� hang sz�lalt meg.

- Gazd�m eln�z�st, hogy Sipor k�zbesz�l, de Sipor reggel n�gy �res �veget szedett �ssze a nappalib�l. - Na erre Perselus pr�szk�lve k�pte ki a k�v�j�t �s a sr�cok is led�bbentek.

- Hogy mennyit? Akkor m�r nem is csod�lkozom, hogy szerencs�tlen ilyen rosszul van. �r�ljetek neki, hogy nem kapott alkoholm�rgez�st! - r�tta meg a fi�kat, akik kisiskol�shoz m�lt�n lehajtott fejjel hallgatt�k a kioktat�st. Mikor Hermione f�l �ra m�lva sem t�rt vissza, �gy d�nt�ttek ut�na j�rnak a dolognak. Sorra vett�k a lehets�ges f�rd�ket, de a l�nyt egyikben sem tal�lt�k. V�g�l csak a l�ny mag�nlakr�sze maradt. Mikor bel�ptek a f�rd�be, a v�r is megh�lt az ereikben. A l�ny a padl�n fek�dt magatehetetlen�l, feje pedig v�rzett. Perselus egy gyors mozdulattal Hermione mellett termett.

- Val�sz�n�leg beverte a fej�t mikor megsz�d�lt, azut�n �julhatott el - �llap�totta meg.

- Hozz�tok f�l a b�jitalos rekeszt, Alex, te pedig seg�ts betenni az �gy�ba. - Harry �s Ron eszeveszetten rohantak lefel�, m�g Hermione az �gy�ba ker�lt.

- Alex, menj be a szob�mba, van ott egy k�nyv az �jjeliszekr�nyen, hozd ide. - A fi� �tsietett a szemk�zti helys�gbe. Piton �vatosan vizsg�lgatni kezdte a sebet, �s k�zben akaratlanul is megsimogatta a l�ny arc�t. � mintha csak erre v�rt volna, arc�t belesim�totta a f�rfi tenyer�be.

Piton ledermedt egy pillanatra, azt hitte a l�ny mag�hoz t�r, de semmi. K�zben meg�rkezett a k�nyv �s a b�jitalok. A f�rfi azonnal elkapta a kez�t, mikor meghallotta a k�zeled� l�pteket. Kitiszt�totta a sebet, majd egy b�b�jjal begy�gy�totta. A fi�k ideges j�rk�l�sa zavarta a f�rfit a munk�ban, �gy egy cs�nya n�z�ssel �s egy „kifel�, pihen�sre van sz�ks�ge” utas�t�ssal kiterelte a t�rsas�got.

Piton k�rben�zett a szob�ban �s meglepet�s�re olyan k�nyveket tal�lt, amit ki sem n�zett volna a l�nyb�l. Emelt szint� akad�miai k�nyvek b�jitaltanb�l, �tv�ltoztat�stanb�l, SVK-b�l. Megunva a n�zel�d�st el�var�zsolt egy k�nyelmes fotelt, majd elkezdte olvasgatni az egyik b�jitalos k�nyvet.

Annak sz�l�re furcsam�d apr�, gondos bet�kkel feljegyz�sek voltak k�sz�tve a l�ny k�s�rleti tapasztalatai, illetve az esetleges v�ltoztat�sok kapcs�n. A tan�r igen �rdekesnek tal�lt nem egy irom�nyt �s eld�nt�tte, ha Hermione fel�p�l, elbesz�lget vele egy-k�t receptr�l. Egyik pillanatr�l a m�sikra a l�ny mocorogni kezdett az �gyon.

- Nah�t Ms Granger! Rem�lem jobban van! Beverte a fej�t �s el�jult, itt tal�ltuk meg a f�rd�j�ben.

- Mi van velem? Sz�d�l�k, �s olyan szomjas vagyok.

- Nyugodjon meg, a sz�d�l�s az enyhe agyr�zk�d�s miatt, a szomj�s�g pedig a kisebb alkoholm�rgez�s miatt van, de ne izguljon, m�r adtam mag�nak b�jitalt. Most igyon egy keveset - emelte a l�ny sz�j�hoz a vizespoharat, aki apr�kat kortyolt bel�le.

- Sajn�lom ezt az eg�szet �s a tegnapit is.

- Ne sajn�lja, Ms Granger, �n sem teszem. B�r igaz, ami igaz, n�gy fiatalra n�gy �veg whisky kicsit sok. - mosolyodott el g�nyosan.

- Ha-ha mondtam m�r, hogy furcsa humora van?

- Kisasszony, �n eddig azt sem tudtam, hogy nekem egy�ltal�n van olyan - h�zta fel a szem�ld�k�t tettetett meglepetts�ggel. Ez Hermion�b�l olyan boldog �s �szinte kacag�st v�ltott ki, hogy m�g a f�rfi is elmosolyodott.

- Tudja professzor �r, t�bbet k�ne mosolyognia. J�l �ll �nnek.

- Ms Granger, maga jobban beverte a fej�t, mint hittem.

- Nincs semmi baja a fejemnek, csak egy megfigyel�st k�z�ltem.

- Jobban teszi, ha most pihen, �gy l�tom komoly a baj. - A f�rfi a l�ny homlok�ra tette a kez�t, hogy megn�zze, van-e l�za.

- Magas l�za van, hozok egy kis l�zcsillap�t�t, addig is pihenjen. – M�r �pp fel�llt �s indulni akart, de Hermione megfogta a kez�t. Piton �rdekl�dve n�zte az apr� kezet, majd meghallotta a gyenge kis hangot.

- K�sz�n�m. - A f�rfi csak biccentett egyet, majd elhagyta a szob�t, hogy felhozza a l�zcsillap�t�t. Ezalatt a fi�k lent �ltek a nappaliban, �s b�nb�n� k�ppel n�ztek a megjelen� f�rfira. Egyszerre ugrottak f�l, mikor megtudt�k, hogy Hermione fel�bredt. De gyorsan vissza is �ltek, mikor meghallott�k a diagn�zist.

- Most nem mehettek fel, pihennie kell. Enyhe agyr�zk�d�sa �s egy kis alkoholm�rgez�se van. Ha mindez nem lenne el�g, be is l�zasodott, �s komolyan kezdek �rte agg�dni, mert f�lrebesz�l.

- M�gis miket mondott? - k�rdezte fia.

- Arr�l hadov�lt valamit, hogy t�bbet k�ne mosolyognom, mert �gy jobban n�zek ki. Meg effajta baroms�gokat. - A sr�cok �sszen�ztek �s egy hangos szisszen�s ut�n Harry megsz�lalt.

- H�t igen, mit mondanak: r�szeg ember �s l�zas beteg mindig igazat mond. - Piton ezt csak egy megvet� pillant�ssal jutalmazta, majd visszament a beteg mell�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.