Bevásárlás

Az elmúlt pár napban nem csak a Roxfort falain belül zajlottak az események. A Potter ház lerombolása után Bellatrix egy biztonságos helyre szállította a Nagyurat, hogy ott visszanyerhesse erejét. Az átok majdnem végzett a varázslóval, Bella viszont addig ügyeskedett, míg sikerült hatástalanítania az árkot, és elállította a vérzést. Igen, Voldemort már nem volt közvetlen életveszélyben, de annyira legyengült, hogy még a fejét sem tudta fölemelni a párnáról. Bella senkit nem engedett a közelébe, nem akarta, hogy urát ilyen kiszolgáltatott helyzetben lássa bárki is.

A sötét folyosón egy női alak közeledett az egyik bezárt ajtó felé. Mikor odaért pálcáját fölemelve feloldotta az összes kihelyezett védőbűbájt, majd lenyomta a kilincset, s belépett. A kezében egy tálcát egyensúlyozott, melyen némi étel, és víz volt. Odasétált az ágy mellé, majd letette az éjjeliszekrényre terhét. Az ágyban egy férfi feküdt, arca beesett és sápatag volt. A nő már éppen ki akart menni, mikor a férfi kinyitotta a szemét.

- Bella, van valami híred? – kérdezte rekedten, majd megpróbált felülni. A nő megpördült tengelye körül, és áhítatos arccal nézett a férfira.

- Sajnálom, ha fölébresztettem, mester. Hírem éppen van, csak… nem éppen jó. – Voldemort intett neki, hogy folytassa, miközben reszkető kézzel elvette a pohár vizet. – Sajnálom, uram, de Piton volt az áruló… - Voldemort szemében gyilkos harag villant.

- Biztos vagy benne? – kérdezte tőle, majd letette az immár üres poharat.

- Igen. Megbizonyosodtam felőle. Hű társaink azt mondták nem jelent meg a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen. Én pedig hallottam a hangját bent a Potter házban. Azt az áruló Siriust pedig még láttam is, majd két pukkanás, és eltűntek. – Voldemort haragos tekintettel meredt a szemközti falra.

- Ez igen sajnálatos hír… a kölyökről megtudtál valamit? – hangjából le lehetett szűrni, ha most sem hall valami jó hírt, azt valaki nagyon meg fogja keserülni.

- Úgy értesültem, hogy a poronty, és a sárvérű anyja a Roxfortban van. Mindamellett úgy tudom, hogy az áruló is… - lassan odasétált az ágyhoz, majd fölemelte a tányér levest. Voldemort először kétkedve nézett a nőre, majd bólintott egyet. Bella elégedett vigyorral a képén ült le az ágy szélére és elkezdte megetetni. Voldemort gyűlölt gyengének mutatkozni, de be kellett vallania magának, hogy egyedül most nem boldogult volna. Mire végeztek az evéssel, Voldemortban már kezdett körvonalazódni egy terv, melyhez viszont segítségre volt szüksége. Észrevette, hogy ez a fiatal boszorkány mennyire csüng minden szaván, és mennyire fölnéz rá, már-már szinte ijesztően ragaszkodón. Persze még a gondolatra is kirázta a hideg, hogy ez a nő esetleg… gyengéd érzelmeket táplálna iránta. Ő maga ezt az egészet teljesen fölöslegesnek tartotta. Hiszen kapcsolatot érzelmek nélkül is tökéletesen létre lehet hozni… legalábbis ő szerinte. Mikor Bella letette a tányért, megszólalt.

- Bella… van egy tervem, de ahhoz egy megbízható emberre van szükségem, valaki olyanra, akiben megbízom, aki tudja milyen ügyért harcolunk, valakire… aki maradéktalanul teljesíti minden parancsomat, és nem kérdez vissza fölöslegesen… - tartott egy kis szünetet, majd száját vigyorra húzva folytatta. – Kedves tanítványom, volna kedved ebben segédkezni nekem? – A nő szinte könnybe lábadt szemmel nézte mesterét, aki ilyen nagy dologgal tüntette ki őt.

- Igen, Nagyúr, érted mindent megteszek… legyen az bármi, én mindenben segítek. – Voldemort elégedetten dőlt hátra, majd kezével intett a nőnek, hogy elmehet.

- Bellatrix, te naiv kislány, fogalmad sincs még az igazi életről, hogy soha ne bízz senkiben maradéktalanul, csak saját magadban… - morogta maga elé, majd gonoszan felkacagott. Bellatrix pedig a szobát elhagyva önfeledten és büszkeségtől duzzadó mellkassal indult el testvéréhez, hogy elmesélje neki a jó hírt, miszerint ő lett a Sötét Nagyúr jobb keze.

A roxforti gyengélkedőn Madam Pomfrey azon fáradozott, hogy a már napok óta ott lakók még ne hagyják el az ő szeretett zárkáját.

- De Lily kedves, jobb lenne ha még maradnátok és pihennétek.

- Köszönjük, Madam, de fizikailag már semmi bajom. Lelkiekben pedig még sok idő telik el, míg valamennyire helyre jövök, és úgy vélem egy kicsit családiasabb környezetben ez valamivel könnyebben megy. – A javasasszony nagyot sóhajtott.

- Hát rendben, viszont amíg tanítasz, ezt a kis angyalkát nyugodtan hozd el hozzám. Mindig is szerettem volna gyerekeket, de sajnos… nekem ez nem adatott meg, így egy kicsit kiélhetem rajta az anyai ösztöneimet. – kuncogta a gyógyítónő. Perselus szerencsére letudta a dolgot annyival, hogy megígérte vigyázni fog magára, és nem lesz semmi baja, meg ha lenne akkor a javasasszony úgy is közel van hozzá.

- Nos, kis csillagom, már csak te maradtál, hadd nézzem azt a törött bokát. – gügyörészte Dorának, aki erre kezeivel nem valami szépet mutatott be a nő háta mögött. Remus persze szokásához híven csúnyán nézett, mire a lány felsóhajtott, és abbahagyta a hányás imitálását. Sirius csak a fejét csóválta, és már előre élvezte azokat a szenvedős órákat, mikor Remusnak a már igen csak kamasz lányt kell majd tanítania. Végül a javasasszony úgy ítélte meg, hogy a lány lába tökéletesen rendbe jött, de még ott kell maradnia a felügyelet miatt. Persze Dora ellenkezett, hogy mit fog ő itt csinálni egyedül, de Pomfrey-t ez nem hatotta meg.

- Nos, akkor a többieknek viszont látásra, te pedig itt maradsz! – Sirius önfeláldozó módon és persze a bűntudat miatt, hogy unokahúga most miatta van itt, úgy döntött, hogy ott marad vele. Az igazgató már az előcsarnokban várta őket.

- Látom itt vagyok, nos, akkor Perselus, gondolom te tudod, hogy merre találod a tantermed, a laborod, és a lakosztályod. Elképzelhető, hogy Lumpsluck professzort még ott találod, de ez ne zavarjon, biztosan jól elbeszélgettek majd, legalább megmondja, hogy eddig mit vettek a tananyagok közül. Kérlek, ezt majd oszd meg Lilyvel is. – Nevét hallva, a nő ijedten kapta fel a fejét, hol az igazgatóra, hol pedig Perselusra pillantva.

- Én hol fogok lakni? – kérdezte rémülten.

- Oh, úgy vélem, hogy az első emeleten jó helyed lesz.  Remus persze megkapja a tanterem melletti szobát. Most pedig indulhatunk is, apropó… Lily kedves, neked szükséged lesz egy új pálcára, valamint néhány személyes holmira. – Lily szomorúan kezdte el bámulni a földet, hiszen a támadáskor nem csak párját, de mindenüket elvesztette.

- De nekem nincs… - Sirius kivette a kezéből Harryt, majd röptetni kezdte.

- Dehogynem! Ami az enyém, az a keresztfiamé is, már pedig a keresztfiam anyukája nem járhat úgy, mint egy csóró kvibli, megyünk és bevásárolunk! – Lily ellenkezni akart, de látva, hogy Sirius mennyire belelkesült nem akarta elrontani az örömét.

Perselus nagy sajnálatára a fiatalabb énjének semmije nem volt, amit az idősebb már megszerzett. Se ritka könyvek, se különleges bájital alapanyagok, sőt még rendes ruhái sem voltak. A régi házukba nem mehetett csak úgy vissza, hiszen félő volt, hogy ott halálfalók várnak majd rá.

Remus hasonló okokból kifolyólag szintén nem kockáztatta meg a hazamenetelt. Bár egyébként sem volt sok holmija. Lilynek pedig eleve két emberre kellett bevásárolnia, így egy kisebb egyeztetés után úgy döntöttek, hogy a délután folyamán elnéznek az Abszol útra. A talárszabászatba érve Lily elnézte a szép színes talárokat, de összefacsarodott a szíve. Valahogy nem illett a világába ez a sok szín, inkább csak az egyhangú feketeség. Leakasztott egy fekete talárt a fogasról, majd felpróbálta.

Perselus megállapította, hogy a nőnek szörnyen áll a fekete. Annyira betegnek és lehangoltnak nézett ki benne. Odasétált mellé, majd fintorogva így szólt.

- Hüm, szerintem te az én talárom vetted el. – Lily halványan rámosolygott.

- Nincs kedvem a színekhez… - kezdett bele, mire a férfi bólintott.

- Tudom, mit érzel… - Lily érdeklődve fordult felé.

- Az én időmben, miután te meghaltál én is gyászoltam, aztán annyira rajtam maradt a fekete, hogy idővel már mindenem fekete volt, és nem csak a ruhám, hanem a viselkedésem, a természetem, a vicceim, egyszóval mindenem… - A nőt meglepte ez a nagyfokú őszinteség, hiszen nem gondolta volna, hogy ő még mindig ennyit jelent a férfinak.

- Perselus, ezek szerint te még mindig… még mindig a barátodnak tartasz? – A férfi szíve összeszorul, de halványan rámosolygott a nőre.

- Persze, és ez nem változik. – felelte a tőle legmeggyőzőbb hangon. Lily viszont továbbra is csak a fekete ruhát nézte. – Van egy ajánlatom, ameddig te feketét hordasz, addig én hordok valami… színesebbet, de bugyi-rózsaszínt, vagy lilát ne várj tőlem! – Lily arcára végre mosoly kúszott, és bólintott egyet.

- Rendben, aztán majd meglátjuk, hogy még mindig annyira ragaszkodsz-e a feketéhez. – Piton majdnem felnevetett, hogy ő és a fekete ne ragaszkodjanak egymáshoz, az kész röhej lenne.

- Na akkor nézz azért valami színeset is, nem tudjuk, hogy mikor jöhetünk legközelebb vásárolni. – Perselus és Remus is kapott egy kis előleget a fizetéséből, így vettek pár ruhát. Piton olyan undorral nézte a színes talárokat és ingeket, mintha valami szörnyen gusztustalant látna.

- Piton, egy sötét-bordó talárban, hol egy fényképező gép? – Piton fogait csikorgatva nézett vissza a férfira, de inkább visszafogta magát, nem akarta elrontani Lily hangulatát. Végül Perselus vett a sötétkéktől, a bordóig, a zöldön át a barnáig minden színűt, de persze a feketét sem hagyta ki, biztos, ami biztos. Remus is hasonló árnyalatokban vásárolt, bár ő valahogy a feketét passzolta.

- Jut eszembe, kellenének dísztalárok is… sajnálatomra a Karácsonyi bálokon a tanároknak kötelező részt venni. – fejezte be Piton. Még vettek egy-egy dísztalárt, majd a kis Harryre került a sor.

- Hé mi ez az ocsmány zöld? Ugye nem akarsz a keresztfiamra zöldet adni? – Sirius úgy nézte az aprócska zöld kötött pulcsit, mintha az valami nagyon csúnyát tett volna.

- Sirius, nem lehetsz ennyire előítéletes. A zöld igenis egy szép szín, és nem fogom úgy nevelni a fiam, hogy utáljon valamit, mikor még személyesen nem is ismeri. Gondolj bele, hogy az aranyvérű családok már eleve sznobra nevelik a gyereküket… tisztelet a kivételnek.

- Van benne valami, bár azok a gyerekek sem tehetnek arról, hogy olyanok, amilyenek. – vette át a szót a szabásznő. – Nézzék csak meg a Malfoy családot, gazdag aranyvérű nemesi család, egyetlen örökössel. Őt is ilyen elvek szerint fogják nevelni, de erről nem ő tehet. A gyermek is azt cselekszi, amit a családban lát. – fejezte be végül a kis monológot a nő.

- Köszönjük a bölcsességet, Madam, ennyi lesz, fizetnénk. – szólat meg végül Piton, mikor Sirius már kissé túlzottan is fixírozta a nő melleit. Black észhez kapva kifizette Lily részét, majd tovább indultak. Ollivander pálcaüzlete volt a következő állomás. Perselus és Remus pedig elmentek, hogy beszerezzék a bájitalhoz szükséges hiányzó alapanyagokat.

- Oh, Lily Evans, vagyis Mrs Potter… oh nem akartam érzéketlen lenni, kérem bocsásson meg. Mi járatban van itt? – az idős pálcakészítő kicsattanó örömmel fogadta a kis Harryt, és azonnal találgatni kezdte, hogy neki egyszer majd vajon milyen pálca lesz véve.

- Mr Ollivander, sajnos elvesztettem a pálcám, és szeretnék egy újat.

- Persze lányom, mindjárt hozok neked párat. – a kis boltban meglehetősen nagy volt a káosz, így eltartott egy ideig, mire Olivander visszaért a pálcákkal.

- Tíz hüvelyk, tiszafa, unikornis szőr maggal… - Lily kezébe vette a pálcát, majd suhintott vele, de nem történt semmi.

- Nem jó… talán ez. 8 ½ hüvelyk, tölgyfa, sárkány… - azonban befejezni sem volt ideje, mert a pálca kirobbantott egy fiókot, így mindenfelé pálcák hevertek.

- Ez sem az… talán, bár ez sem jó. Az egyik túl kicsi, a másik nagy, a harmadik rugalmatlan… AHA! Neeeem, mégsem jó, túl érzékeny! – már vagy tíz perce keresgélt és legalább a nyolcadik pálcát adta át a nőnek, de az sem volt megfelelő.

- Lily, mi leülünk Harryvel, te válogass nyugodtan. – A kicsi Harry már félig elaludt Sirius kezében.

- Persze, ez eltart még egy ideig… - fintorodott el a nő, majd unalmában elkezdte nézegetni a széjjelrepült pálcákat melyek most szanaszét hevertek az asztalon. Tekintete megakadt egy ismerős kinézetű pálcán, keze automatikusan indult el felé, és ahogy közeledett a pálca mocorogni kezdett. Ollivander megpördült és izgatottan tért vissza.

- Fogd csak meg, kedvesem… - biztatta a nőt, mire az a kezébe vette a pálcát. A pálcakészítő elcsodálkozva nézte a nő kezében az ütemes mágiahullámokat kibocsátó pálcát.

- Érdekes… talán a sors fintora. Ez egy 11 hüvelyk hosszú, magyalból készült pálca, különlegesen rugalmas… mindamellett nem ez teszi őt egyedivé. A mag, mely benne van, bizony ám… - Lily tátott szájjal nézte a pálcát. – Egy főnix toll, az a főnix ezen kívül csak egy tollat adott, de azt a pálcát már sok éve eladtam… bizony ám, még most is tudom, hogy kinek, és szívem szakad meg, ha belegondolok, hogy milyen szörnyűségekre használják.

- Kié az a pálca? – kérdezte idegesen Sirius.

- Hogy kié… Ő már azt a nevet nem használja, de az újat sem ajánlott kimondani, én is csak úgy hívom őt, mint az átlag varázsnép… a Sötét Nagyúré a pálca ikertestvére… - Lily majdnem elejtette a pálcát, ahogy eszébe jutott, hogy ennek a testvére végzett az ő drága James-ével.

- Nem kérem… - azzal letette és a vibrálás megszűnt.

- Oh, kedvesem, ne ítéld el a pálcát, nem az tehet róla, hogy hogyan használják, csakis a mágus… az tehet mindenről. Ő aki forgatja, aki rákényszeríti az átkot a pálcájára… a mágus teszi jóvá, avagy gonosszá a pálcát. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy középszerű páca is képes a világ megmentésére, ha jó ember tartja a kezében, avagy egy drága, mesterien kidolgozott pálca sem ér többet egy darab fánál, ha nincs aki használja. – Lily tétovázva, de újra fölemelte a pálcát. Harry a pálca felé nyújtotta kis kezeit, mire Lily leengedte azt.

- Még nincs itt az ideje kicsim. – Adott egy puszit a szomorúan pislogó gyereknek.

- Rendben, elviszem, és remélem, hogy igaza lesz… - Kifizették a pálcát, majd elindultak megkeresni Remusékat. Félúton futottak össze velük. Miután odakint már igencsak sötét volt, úgy döntöttek, hogy nincs mit tenni, ideje visszatérni a kastélyba.

A kastélyba visszatérve gyorsan lepakoltak, majd Dumbledore külön kérésére ők is csatlakoztak a vacsorához.  A tanári asztalt most megnagyobbították, így Lilyék is helyet foglalhattak.

- Öhm, egy kis figyelmet kérek! – dörrent a hang, majd az egész nagyterem elcsöndesült. – Köszönöm! Mint azt már észrevettétek, a tanári asztalnál többen ülnek a megszokottnál. Akik esetleg nem ismernék a jelen lévőket, azoknak bemutatom őket. Először is a hölgy Lily Potter, valamint a kisfia Harry, Sirius Black, Perselus Piton és Remus Lupin. – Az említettek egyesével megemelkedtek, míg a diákok megtapsolták őket. – Biztos érdekel titeket, hogy miért is vannak itt. Ezennel szomorú hírt kell közölnöm veletek, Lumpsluck professzor, és Andrew professzor úgy döntöttek, hogy abbahagyják a tanítást. Sajnos már ezt az évet is csak vonakodva vállalták el, így most, hogy találtunk helyettük alkalmas tanárokat, visszavonulnak. – A teremben elkezdődött a hangzavar. – Az új sötét varázslatok kivédése tanár nem más, mint Remus Lupin professzor, a bájitaltan tanárok pedig elsőtől negyedikig Potter professzorasszony, ötödiktől hetedikig pedig Piton professzor lesznek. A Mardekár ház vezetését Perselus Pitonra bízom, lévén, hogy ő is egykoron mardekáros volt, jó vezetője lesz a háznak. Folytatódjon a vacsora, köszönöm. – A diákok még megtapsolták a tanárokat, majd elkezdtek enni. Persze mentek a pusmogások és a pletykák, hogy melyik tanár vajon miért került oda. Lily kezdte kissé kényelmetlenül érezni magát, mert több szempár is szánakozva vagy szomorúan nézett rá.

- Gyűlölöm ezt… - suttogta maga elé, mire Perselus óvatosan oldalba bökte és fejével Remusra mutatott, aki még mindig a tányérját nézte meredten.

- Gondolj bele, szerintem neki se könnyű… - és Lilynek igazat kellett adnia. A diákok közül páran már tudták, hogy a férfi vérfarkas, és gyanították, hogy holnapra a minisztérium is értesülni fog róla. A vacsora hátralevő része nyugodtan telt. McGalagony egyenesen oda volt Harryért, és jóformán átvette a kisfiú etetését.

- Ehh… régen is ezt csinálta. – súgta oda Piton Lilynek. – Akkor is oda meg vissza volt a fiúért. Az első seprűjét is tőle kapta, persze titokban, nehogy a többi diák féltékeny legyen. – Lily meghatódottan nézett egykori házvezetőjére, de nem szólt semmit, csak az asztal alatt megszorította Perselus kezét. Piton egy pillanatra megugrott, majd rendezve arcvonásait, rápillantott a nőre. Lily is hasonlóan az előzőhöz Remusra bökött, majd a diákok felé, ahol a tömegben kiszúrtak egy lila hajú lányt.

- Szerintem kár volt elárulnod neki, még várhattál volna pár évet. Most nézd meg, rá se mer nézni Dorára mások előtt, és még attól is fél, amit gondol. – Piton eltűnődve figyelte Lupin reakcióit.

- Csak azért van zavarban, mert furcsa a számára, ha úgy gondol a lányra, mint aki majd gyereket szül neki, különben kétlem, hogy már most ráindulna, azért ennyire nem perverz… - taglalta tovább a témát Perselus. Lily halkan kuncogni kezdett, ami fölkeltette Minerva figyelmét is.

- Történt valami, kedveském?

- Nem, semmi, csak jó látni, hogy Harry így eszik. – hazudta a nő. Perselus megköszörülte a torkát.

- Micsoda mardkáros megnyilvánulás… - ezt akár sértésnek is vehette volna a nő, de úgy döntött inkább az ellenkezőjét teszi. A vacsora csakhamar véget ért, és a diákok elindultak a hálókörletük felé. Mivel másnap szombat volt, ezért még Lilyéknek sem kellett annyira izgulniuk. Mielőtt mindenki elvonult volna a szobájába, Dumbledore még szólt pár szót.

- Üdvözöllek titeket a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanárai közt. Perselus, Lily, holnap beszéljétek át a tananyagot, Remus, te pedig keress föl engem ez ügyben… óh és még valami, Lily, ha bármire szükséged van, a tanári lakosztályok kandallói össze vannak kötve. Csak szórj be egy kis hopp-port és már repülök is. – Ezután az igazgató elment, és mindenki visszatért a saját szobájába.

Sirius most kivételesen Remusnál maradt, mert nem akart egyedül visszatérni a házába. Lily megfürdette Harryt, majd lefektette aludni. Pár védőbűbájt és megfigyelő bűbájt szórt még a szobára, majd ő is elment fürdeni. Megengedte a kádat vízzel, majd belemerült. Már jó félórája áztatta magát, mikor kibuggyantak első könnyei. Eddig mindig volt mellette valaki, ha más nem, akkor a fia. Mindig volt, aki miatt tartania kellett magát, de most egyedül volt.

Teljesen egyedül és félt. Félt a múlttól, a jövőtől és a jelentől is. Rettegett, hogy nem tud majd a fiáról úgy gondoskodni, ahogy azt megérdemelné. Félt a magánytól… a mindent elsöprő üres és hideg magánytól, attól, hogy mindenkit elveszít maga körül. Lassan eltelt egy óra, és még egy, mikor már szinte az önkívületig sírta magát, a fürdőszoba ajtaja kinyílt, és Minerva lépett be rajta. Végignézett a már liluló szájú fiatal nőn, a vörösre sírt szemeken, és azt hitte menten kettéhasad a szíve. Odasétált a kádhoz, majd egy melegítő bűbájt szórt a vízre.

- Kedvesem ez nem megoldás. Tudom, hogy mit érez, én is vesztettem már el valakit, aki nélkül az életem azóta nem a régi, de neked erősnek kell lenned, a fiad miatt. – Lily bólintott egy aprót, és arcának kezdett valamivel jobb színe lenni. – Akarod, hogy szóljak valakinek? Remusnak, vagy esetleg Siriusnak?

- Nem, nem kell. James halála őket is megviselte, nem hiányzok még én is nekik a sírással… - válaszolta Lily rekedten.

- Rendben, viszont egy nyugtató főzet nem ártana…

- Nem lehet, akkor nem ébrednék föl, ha Harry fölébred. – Minerva nem tudta, hogy mit tegyen.

- Ha esetleg elviszem éjszakára? Szívesen vigyázok rá. – ajánlkozott lelkesen a nő, mire Lily tompán bólintott. Ő is érezte, hogy ha nem alussza ki magát jó alaposan, de sürgősen, akkor összeroppan. McGalagony megvárta, míg a nő felöltözik, és az ágyához sétál.

- Rendben, akkor elviszek pár holmit Harrynek, holnap aludj, ameddig csak tudsz, én egyenesen oda vagyok a fiadért, nem lesz vele semmi gond. Ha úgy érzed, hogy rendben vagy, akkor keress meg, a lakosztályom még a régi helyén van. Lily álmosan bólintott egyet, míg az idősebb nő egy csókot nyomott a homlokára. – Aludj jól… szép álmokat! – azzal fölemelve az alvó Harryt átsétált a kandallón saját szobájába.

Súgó 3 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2009.09.27. 14:38 mei Szia drágám! Ajajjjj,de kár,hogy Voldemort nem pusztult bele abba az átokba.Minek kellett Bellának ilyen lelkesnek lennie.Hjaj nem lesz ez így jó.No hát Perselus meglepően jól viselkedik és úgy tűnik a meg maradt két tekergő sem piszkálja őt főleg Sirius lepett meg ezzel.Bár még könnyen előfordulhat,hogy újra kezdi de én remélem,hogy nem fogja végül is Perselusnak most nagyon sokat köszönhetnek.Perselus nagyon sokat fog segíteni Lilynek ebben biztos vagyok és nem csak a bájitaltanra gondolok most.Nekem úgy tűnik,hogy nagyon igyekszik rendbe hozni és megtartani a barátságát Lilyvel és talán valahol mélyen reménykedik benne,hogy egyszer talán több is lehet köztük szimpla barátságnál.Viszont érdekes,hogy Lily azt a pálcát kapta meg ami régen a fiáé volt.Ez érdekes.Vajon mik fognak történni.Hm kiváncsi vagyok én Voldemort tervére.Bár remélem,hogy Bella nem fogja túlélni ezt a tervet.De vajon miért mondta azt Voldi,hogy naiv lány és meg kellett volna tanulnia,hogy nem bízhat senki másban csak saját magában.És utána az a gonosz kacaj.Hát érdekesen alakulnak a dolgok.De legalább az tölt el engem örömmel,hogy Perselus nem csak megmentette őket hanem az is,hogy nem fog kémkedni.Nagyon jó lett a mostani fejezet is.Kiváncsian várom a folytatásátImádlak

2009.09.26. 16:48 Denelind No...no...*szóhoz se jut* Lily kapta meg Harry pálcáját?! Mi lesz ebből... Remélem Bella majd belepusztúl a feladatba! XD *utálja Bellát* Bár Voldi is elpatkolhatna már. Kicsit hiányzott Perselus... jó jó volt benne...de...mintha kevesebbszer lett volna a kelleténél, vagy én vagyok már Piton őrült?! XD Nem tudom...nem tudom már kitalálni, hogy vajon mik lesznek a következő részekbe, mert mindig más dolog történik, mint amire én gondolok. XD Ezért is, mihamarabb folytasd a történetet! :P Pussza!! Válasz: Egyszerű, akkor gondolj valamire, és az tuti nem elsz benne, tehát amire nem gondolsz az lesz XD (még jó, hogy ilyen értelmesen tudok fogalmazni)

2009.09.26. 13:07 nimphadora23 Bocsi a betűméretért, valamiért megzakkant a modulkezelőm, és nem engedi a nagyobb mértete... majd dolgozom rajta.

1