Hermionénak fogalma sem volt arról, hogy mikor merült álomba. Amikor kinyitotta szemét, megpillantotta a mellette szuszogó fiút. Kissé zavarba jött, de mégis olyan megnyugtató volt mellette feküdni, vagyis rajta. Mert Hermione félig Dracón feküdt. Megpróbált megmozdulni, de ennek csak az lett a következménye, hogy a fiú még szorosabban vonta magához. A lány teste nekifeszült a fiúénak, és ettől görcsbe rándult a gyomra.
Végül beletörődött a kialakult helyzetbe és átadta magát a nyugodt pillanatok kiélvezésének. Ő maga lopott pillanatnak mondta volna, hiszen ez olyasmi, amihez neki nincs joga. Délutánra járt az idő, mikor Draco laposakat pislogva ébredezni kezdett. Elsőnek azt vette észre, hogy a rajta fekvő lány, már jó ideje ébren lehet, de mindezek ellenére, most mégis itt fekszik mellette. Hermione észrevette a fiú mocorgását és fölpillantott rá.
- Szia – suttogta, mire Draco elmosolyodott.
- Szia. Ugye tudod, hogy ez már felér egy kisebb házassággal? – a lány nagyobbra nyitotta a szemét, és közben fölemelte fejét.
- Miért? – kérdezte meglepetten.
- Hát, mert itt ébredtünk egymás karjaiban, és most minden olyan békés… - nem fejezte be, mert nyílt az ajtó és egy eléggé különös tekintettel találták szembe magukat.
- Ha rendben vagytok, akkor legyetek kedvesek és hagyjátok el a laboromat. – kérte őket kissé hidegen Piton, amire mind a ketten felpattantak. Draco maga előtt terelgette a lányt. Így sétáltak kifelé. A nappaliban ülve, megtalálták Harryt és Ginnyt, akik érdeklődve néztek rájuk.
- Jobban vagy már? – kérdezte Ginny aggódva. Majd szégyenkezve folytatta.
– Nem akartalak megbántani, én csak… tényleg, nem tudom, hogy mi ütött belém. A te életed, és nekem semmi jogom nem volt ilyeneket mondani. - Harry hevesen bólogatott, majd mikor észrevette kedvese rosszalló pillantását, ő is megszólalt.
- És nekem se. Bocsánat, tényleg ne haragudj! – szégyenkezve bámult maga elé, majd Ginny sikkantásától majdnem hanyatt vágódott a kanapén.
- Most jut eszembe, hogy én sütni akartam! Ugye használhatom a konyhát? – fölpattant a kanapéról és már sietett is az említett helyiség felé. Harry nagyra nyílt szemekkel nézett utána.
- Ginny, neked nem kell főznöd, se sütnöd… - azonban a lány, szúrós pillantása rögtön lehűtötte.
- Nos, azt hiszem ezzel várnia, vagyis várnod kell Ginny. Ugyanis már majdnem kifogyott a készletünk. Le kell mennem a faluba, hogy feltöltsem, és bájital hozzávalókra is szükségem lesz. - Ginny egy pillanatra megtorpant, majd csalódott arckifejezéssel visszahuppant.
- Te nem mehetsz, Perselus, hiszen még gyenge vagy és nem mellesleg halott… - Piton arca megfeszült.
- Akkor mégis ki megy el bevásárolni? Harry nem teheti ki a lábát, mert veszélyben van. Ginny nyilván nem megy sehova, hiszen Molly kitekerné a nyakam. Hermione még mindig kissé sápadt, így ő se megy, maradsz te? Te talán megkockáztatod? Draco elhúzta a száját, de Hermione közbevágott.
- Nekem már semmi bajom, majd én lemegyek Dracóval, több szem többet lát. Amíg az egyikünk vásárol, addig a másik őrt áll. – hadarta a lány teljes beleéléssel.
- De fölismerhetnek majd titeket, Draco nem éppen mindennapi jelenség a hajával… - a fiú sértődötten felmordult Ginny megjegyzésére, de egyet kellett vele értenie. A Malfoyok egyik jellegzetes ismertetőjele, a hirtelenszőke haj…
- Akkor változtatunk a külsőnkön. – vágta rá a lány. Ezt követően Ginny és Perselus körbenéztek, hogy mik is kellenek a faluból.
Hermione átvéve az irányítást, elkezdte álcázni Dracót. A fiú haja szőkéből sötétbarnává változott, és szemei sötétkékek lettek. A lány saját magán nem sok mindent változtatott, mindössze annyit, hogy haja immár fekete loknikban lógott vállára. A fiúk érdeklődve nézték őt, mire a lányból kitört egy értetlen kérdés.
- Mi van? – a fiúk megrázták a fejüket.
- Semmi csak így még testvéremnek is elmennél. – vágta rá Harry, majd kajánul elvigyorodott.
– Apa! Van egy nővérem! – kiáltott a konyha felé, mire Piton kidugta a fejét, és elhűlve nézte a lányt.
- Szakasztott, mint a nagynéném…– jegyezte meg a férfi, majd zavarodottan visszatért munkájához.
- Neked volt nagynénéd? – kérdezett vissza a fiú, mire egy morgást hallott.
- Igen, és nem mellesleg a Nagyúr híve volt. - Harry szomorúan nézett maga elé, hiszen így már értette. Apjának senkije sem volt, akiben megbízhatott volna, senkije.
- Azt hiszem, kész vagyunk. Egyelőre ennyi. – nyújtotta át Ginny a pergament.
Hermione átfutotta, majd Draco átvette a tarisznyányi galleont, és kisétáltak az ajtón.
A védővonalakon áthaladva azonnal körbenéztek, nincs-e ellenség a közelben. Draco idegesen kapkodta fejét hol jobbra, hol pedig balra. Hermione próbálta nyugtatni, de nem nagyon sikerült neki.
- Ennyire félsz? – tette föl a kérdést, mire Draco arca megfeszült.
- Nem, nem magamat féltem… - csak ennyit mondott, majd az utat kezdte kémlelni. Hermione értette a célzást, és óvatosan átkulcsolta kezét a fiúéval. Draco lepillantott összefonódott kezükre, majd kérdőn nézett a lányra.
- A látszat miatt. Tudod, senki nem hinné el, hogy testvérek vagyunk. Így inkább a barátnőd leszek… - kissé elpirult mikor ezeket kimondta, majd visszafordult az utat figyelve.
Draco arca felvidult és egy letörölhetetlen mosoly jelent meg rajta. A falu széléhez érve már látták az utcákon sétálgató boszorkányokat és varázslókat. Megállapították, hogy nem is annyira faluval, inkább egy kisebb várossal van dolguk. A központba sétálva megtalálták a vegyesboltot. Odabent egy jól megtermett vörös hajú boszorkány köszöntötte őket.
- Üdvözlöm a fiatalságot. Miben segíthetek? – Hermione tétován körbenézett, de mire megszólalt volna, Draco átvette az irányítást.
- Jó napot asszonyom. Csak pár hozzávalót vinnénk a konyhába. - Az asszony bólintott, majd segített összeszedni a fölírt holmikat.
- Milyen rendes gyerekek vagytok ti. Segítetek a szüleiteknek… - vigyorgott a nő.
- Hát, igazából, mi nem vagyunk testvérek… - kezdett bele a lány. A nő kurjongatva tapsikolt.
- Jaj szent Merlin egy ifjú pár! Minő csoda! – rikkantott föl ismét, de jókedvét Draco kissé lejjebb faragta.
- Még nem, de ami késik, nem múlik… Mi, vagyis én, az apám és az öcsém a városhatárban lakunk. He… Helena, a barátnőm, és itt tölti a nyarat. Aztán itt van öcsém barátnője is… Gizell. Én Daren vagyok, Daren Pollock – az asszony hevesen bólogatva, ismét kérdésre nyitotta a száját.
- Akkor talán ismeritek az unokahúgomat, Lavender Brownt, ő is Roxfortos volt. De már végzett. Most külföldön van, de jobb is így, az ilyen vészterhes időkben… - Hermione megcsípte Draco kezét, és ő vette át a szót.
- Sajnos nem ismerjük, tetszik tudni, mi a Beauxbatons Akadémiára járunk. - A boszorkány ismét hevesen bólogatott, majd összeszámolta a pultra készített dolgokat.
- Tessék, ez három galleon lesz. - Draco kifizette, és már menni/indulni készültek, mikor Hermione visszafordult.
- Asszonyom, van a faluban bájital kereskedés? - A nő bólintott és magyarázni kezdett.
- Persze, menjetek végig a főúton, és jobbra a harmadik utca. Nagy cégér hirdeti Mateo boltját.
A fiatalok megköszönték, majd sietősen útnak indultak. A főút tele volt boltokkal, játékok, édességek, ruhák sorakoztak egymás mellett. Már messziről virított a kackiás cégér, mely a boltot hirdette. Óvatosan beléptek, és körbenéztek. A pult mögött egy középkorú férfi állt.
- Miben segíthetek? – kérdezte tőlük, és itt Hermione kezdett kérdezősködni.
- Jó napot uram, mi szeretnénk néhány bájital hozzávalót venni. - A férfi megnézve a papírt és nagyra nyitotta szemeit.
- Hát, kis hölgy, ezek nem olcsó portékák, de szerencséjükre akad belőle elegendő. De mondja csak, mire kell ennyi hozzávaló?
- Tudja mi a Beauxbatonsba járunk, és én nemsokára le szeretném tenni a középszintű bájitalmesteri fokozatot. Erre viszont sokat kell gyakorolni. Nyáron itt lakom a vőlegényeméknél, és hát… - Draco elvörösödött.
- Aha, akkor már értem, mihez kell a juharfátyolka… - sokat sejtetően elmosolyodott, mire a két gyerek mélyebben elvörösödött.
Na, de sebaj, jobb ha elővigyázatosak lesztek, ti már úgy látom, tapasztaltabbak vagytok, mint mi annak idején… - Hermione arca lángot, alig várta, hogy elhagyhassák a boltot. Miután minden hozzávalót beszereztek, leültek az egyik közeli padra. Draco hitetlenkedve meredt a papírra.
- Minek kell a juharfátyolka? – Hermione pironkodó arcát látva kezdte sejteni, hogy miről is van szó.
- Azt hiszem rájöttem, mi lesz Harry ajándéka Ginnytől. – suttogta maga elé.
- Aha! Hát akkor holnap este vagy feljössz hozzám, vagy én megyek hozzád, hadd turbékoljanak a szerelmesek. - A kijelentésre Hermione elmosolyodott, majd halkan fölkacagott.
- Rendben, de nem alszom melletted! – világosította föl a fiút.
- Nem is kértem! – vágott vissza amaz, és kiöltötte nyelvét a lányra.
- Lassan vissza kéne mennünk, és még valami ajándékot kéne keríteni Harrynek. - Hermione gondterhelt arccal bámult maga elé.
- Mit gondoltál ki neki? – kérdezett rá a srác, bár furcsán feszengett.
- Nem is tudom, szerintem valami jó kis könyvet kap az ártásokról, ellenártásokról… - Draco bólogatott, majd elhúzta szája szélét.
- Nos, én is vennék ajándékot, de jelenleg csóró vagyok, mint a templomi doxi, és Perseluson élősködöm… az egyetlen vagyonom, ez a pár ezüst mandzsetta gomb. Még anyámtól kaptam őket, mikor megjött a Roxfortos levelem. Ezek a kabaláim… eladnám, de félek, nem kapnék értük sokat. - A lány együtt érzőn a fiú hátára simította kezét.
- Semmi baj, Harryt nem az ajándékok értéke érdeklik, hanem az, hogy vele együtt ünnepeljünk. Én is szívesebben vennék neki valami drága kviddics könyvet, de egyelőre pénzem nincs rá, és jobbnak tartom ezt, ebből legalább tanul. Aztán, majd később, mikor vége enne a cécónak, olyan rakat könyvet vágok a fejéhez, hogy ki se mozdul egy hétig!
Végül betértek az egyik könyvesboltba, megvettek egy elég érdekes és tanulságos könyvet, majd sietősen elhagyták a falut. A menedékben már tűkön ültek az otthon maradtak. Fellélegeztek, mikor a két csavargó visszatért.
- Jó sokáig tartott! – jegyezte meg a férfi, majd a csomagokért nyúlt.
- Ezek pedig a kajához vannak – mondta és a szatyrot Ginny kezébe nyomta.
- És az micsoda? – kérdezte Harry az utolsó szatyorra pillantva. Hermione dadogva szólalt volna meg, így Draco közbevágott.
- Ne tudd meg, vagy egy órán keresztül válogatott a boltban! Valami középkori… reneszánsz irodalmi hülyeség. Én már a gondolatától is hányok, hogy ilyet olvassak! – Harrynek el is ment a kedve a további faggatózástól, így fölsétáltak Dracóval az emeletre, valami férfiasabb témáról beszélgetni, mint például a kviddics.
A lányok lent maradtak Pitonnal.
- Profeszor úr... – Piton megfordult a megszólításra.
- Miss Weasley, ugye nem akar életem végéig professzorozni, ha már a fiam barátnője, legalább ne urazzon. Hívjon Pitonnak, vagy Perselusnak. Nem sok embernek engedtem meg! – a lány megilletődött, de bólintott.
- Szóval… Perselus, szeretnénk holnap egy meglepetés bulit csinálni Harrynek. Az ennivalót és a tortát majd én megcsinálom, magának… vagyis neked annyi dolgod lenne, hogy lefoglalod Harryt. - Perselus bólintott.
- Még valami? - A kérdésre Hermione hevesen bólogatott.
- Igen, tudom, hogy nem szívesen fedi föl a ház létezését, de jó lenne, ha pár ember itt lehetne. - Piton elmerengett az ötleten.
- Mégis kik?
- Anya, apa, Lupin, Tonks, Neville és Luna. - Az utolsó két név hallatára Piton arca fájdalmasan vonaglani kezdett.
- Őket miért?
- Mert Harry barátai, és kitartottak mellette, mikor mindenki más hátat fordított nekik.
A férfi vonakodva ugyan, de belement a dologba. A lányok közölték vele, hogy majd ők elintézik, hogy Neville és Luna mikor, hova menjenek, így velük nem lesz gond. A délután hátralevő részében minden nyugodtan telt. Perselus a vacsora után megállította fiát.
- Harry! Kissé elmaradtunk a tanulással. A holnapi napon szeretném veled átvenni a maradék anyagrészt és ismételnénk is.
Harry egy pillanatra meg akart szólalni, hogy de hát… aztán mégsem tette. Apja ezek szerint elfelejtette, vagy pusztán nem vesz tudomást a születésnapjáról. Kissé csalódottan ment lepihenni, ami barátainak is feltűnt. Nem akarták szomorúnak látni, de titkolniuk kellett, mire is készülnek.
Hmmm meghülyült a gépem lehagyta a végét a kritikámank.Tehát már alig várom,hogy lássam,mert igen minden mozzanatát látom.Nagyon de nagyon várom a kövi fejezetet*megölelget*ImádlakPuszi,mei.
Válasz:
Visszaölel és mint lentebb említettem, i-m-á-d-l-a-k!!!
Szia drágám!Ez valami meseszép fejezet volt.Teljesen meg vagyok hatódva.Ez a fejezet olyan ohhhh nem találok szavakat.Nos én eldöntöttem,hogy ők ott a kis házban a védelem alatt már egy nagy család.És szerintem már ők is így vannak ezzel.Draco és Hermione nagyon szép pár lennének remélem,hogy össze fognak jönni.Draco annyira kedves a lánnyal szemben,hogy őszintén mondhatom száz százalék,hogy nem csak megvédené de jobban is szeretné őt mint az áruló Ron.Sőt még azt is elfeljtetné vele,hogy valaha az élete része volt.Ahogy ott aludtak egymás karjában Perselus laborjában az szerintem mindent elmondott.Draco olyan sokat változott.Megérdemli,hogy ő is boldog legyen.Ahogy Hermione is megérdemli a boldogságot.Perselus pedig egyszerűen imádni való főleg mint gondoskodó apa.Nos legalább Ginny és Harry is bocsánatot kért Hermionétól amiért olyan dolgokat mondtak neki amit nem kellett volna.Hermi pedig már jól van és nagyban Draconak köszönheti.Ami a vásárlást illeti elég szépen leszerelték Perselust azzal,hogy még gyenge és nem mellesleg halott.Azt hiszem,hogy ebben Draconak igaza volt jobb a lehető legtovább titkolni az elleség elől,hogy Perselus nem halt meg.Aztán Perselus ugye közölte,hogy Harry ki sem tehti a lábát mert ő még nagyobb veszélyben van,Ginny pedig nem mehet mert Molly a nyakát tekerné ki,Hermione pedig még mindig sápadt tehát marad Draco.Hermione nem is Hermione lenne ha nem áll elő egy épkézláb tervvel.Tehát megy ő és Draco de mivel a szöszi túl nagy jelenség a kinézetével ezért erre az időre új külsőt kapott ahogy Hermi is.Nagyon jót mosolyogtam amikor Hermi megkérdezte,hogy mi van és Harry közölte,hogy akár a testvére is lehetne aztán elkurjantotta magát,hogy apa van egy nővérem.Elég nagy lehetett a hasonlóság ha Perselus megnézve a lányt közölte,hogy tiszta nagynénje.Azért elég elszomorító volt ahogy Harry rájött,hogy az édesapjának nem volt senkije akiben megbízhatott volna.Örülök,hogy ha kicsit későn is de megkapta azt a családot és szeretet amit megérdemelt ahogy Harry is.Jó látni,hogy ilyen remekül megvannak.Nos Draco most már biztos,hogy úgy tekint rájuk mint családra mert olyan természetességgel sorolta fel őket mint családot az apját az öccsét,annak barátnőjét és természetesen mellette a saját barátnőjét,hogy csak a neveket változtatta meg,hogy ez egyet jelenthet.Perselusra úgy tekint mint apjára,Harryre mint öccsére és persze Ginny az öccse barátnője,és Hermionéra mint a saját barátnőjére.Remélem,hogy idővel nem csak a látszat kedvéért fogják eljátszani,hogy ők szerelmesek hanem azok is lesznek.Ami az ajándékot illeti valóban nem az számít,hogy mekkora az értéke hanem az,hogy olyanokkal ünnepelheti akiket szeret.Perselus is sokat változott.Ő aki tényleg csak kevés embernek engedi meg,hogy közel kerüljön hozzá Ginnynek megengedte,hogy Perselusnak hívja ez pedig még annál is többet elmond mint amit szavakkal lehetne.Igazán boldognak akarja látni a fiát és biztos vagyok benne,hogy Perselus ezzel a tettével nagyon boldoggá teszi a fiát.Draco ügyesen szerelte le Harry kiváncsiságát,hogy megtudja mit rejt az utolsó csomag.A szülinapi buli jó ötlet és meglepő,hogy Perselus bár nem akarja kiadni a helyüket nem mondott nemet csak azt akarta tudni,hogy kikre gondoltak.A felsoroltakból is csak Luna és Neville volt akit nem látna szívesen de még ennek ellenére sem mondta azt,hogy nem.Sőt még a saját fiának a figyelmét is eltereli.Szegény Harry pedig azt hiszi,hogy az apja vagy elfelejtette vagy nem is akarja tudni,hogy neki születésnapja lesz.Viszont már most előre látom,hogy ez lesz Harry első igazán boldog szülinapja mert azt is tudni fogja,hogy nem felejtette el az apja a nevezetes napot csak azt akarta elérni,hogy amíg a többi gyerek elintéz mindent addig ő ne tudjon róla.Annál nagyobb lesz a meglepetés.Egy kicsit én is megsajnáltam Harryt,hogy emiatt csalódott volt de tudom,hogy bár most csalódott annál boldog lesz.Már alig várom,hogy lá
Válasz:
Te jóóóóó ég hogy tudsz te ilyen hosszú kritikát írni? Mi a titkod? *tisztára bepörgött* XD nekem néha még a fejezeteim se ilyen hosszúak. Nagyon örülök neki, de tényleg. Igen és igen, már olynaok mint egy nagy család, és ennél csak érdekesebb lesz a következő fejezet. Most még nem térek visza a jó szokásomhoz, és rontok el mindent XD az még várat magára. Nagyon örülök neki, hogy ennyit tudsz róla írni, mert ezek szerint elgondolkodtató a történetem, vagyis jó. Komolyan mei IMÁDLAK
Ez tökre aranyos rész volt! Tetszett ez az átalakítás és a szerepük amit játszottak. :P
Kicsit sajnálom Harryt a végén, de hát a meglepetés partyk hátránya ez.
Remélem jó kis buli lesz majd. Mihamarabb várom a folytatást.
Válasz:
A buli jólesz, és Harry még fog szenvedni addig egy kicsit XD
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
hogy tudsz te ilyen hosszú kritikát írni? Mi a titkod? *tisztára bepörgött* XD nekem néha még a fejezeteim se ilyen hosszúak. Nagyon örülök neki, de tényleg. Igen és igen, már olynaok mint egy nagy család, és ennél csak érdekesebb lesz a következő fejezet. Most még nem térek visza a jó szokásomhoz, és rontok el mindent XD az még várat magára. Nagyon örülök neki, hogy ennyit tudsz róla írni, mert ezek szerint elgondolkodtató a történetem, vagyis jó. Komolyan mei IMÁDLAK 
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Hmmm meghülyült a gépem lehagyta a végét a kritikámank.Tehát már alig várom,hogy lássam,mert igen minden mozzanatát látom.Nagyon de nagyon várom a kövi fejezetet*megölelget*Imádlak
Puszi,mei.
Visszaölel és mint lentebb említettem, i-m-á-d-l-a-k!!!