Végre együtt

(18+)

- Hát ez hihetetlen... Komolyan ilyet még nem láttam. Mintha értetted volna őket és ők is téged! Párszaszájúságról már hallottam, de ilyenről még nem – lelkendezett Matheo.

 - Nem értem, hogy mit mondanak, csak az érzéseiket... kiskorom óta ilyen vagyok. Érzem, hogy mit éreznek az állatok. Félelem, izgalom, boldogság – vont vállat a lány.

- És ez embereknél is működik? – lepődtek meg a többiek.

- Csak nagyon ritkán. Eddig csak párszor volt ilyen... Többnyire valamilyen érzelmi kapcsolat kell hozzá – magyarázta a lány. Ezután még végignézték a varázslényeket, majd indultak haza.  Charlie-nak nagyon nem volt hozzá kedve, de végül magára hagyta a fiatalokat és Siriust. Ginny is hazament bátyjával, de megbeszélték, hogy két nap múlva Mollyéknál ebédelnek majd.

- Hát ez jó nap volt és meglehetősen izgalmas – dünnyögte Sirius.

- Az bizony, és kiderült, hogy Amy tényleg mennyire különleges – emelte poharát Harry. A lány kissé elpirult, de örült a bóknak.

- Te még kételkedtél benne? Csak nézz rá, elég a szemét látni és máris tudod, hogy igazam van – vigyorogta Sirius. Amy persze kezdte egyre nagyobb zavarban érezni magát.

- Kérlek, ne mondjatok ilyeneket... Ez zavarba ejtő és ráadásul nem is igaz – motyogta maga elé. Hermione ezt látva csak megcsóválta a fejét.

- Pedig neked most lehet pont ez kéne. Ha egy kicsit magabiztosabb lennél, akkor sokkal könnyebb lenne minden.

A lány kissé elhúzta a száját. Igazat kellett adnia a másiknak, még mindig elég sok gátlása volt és bizonyos helyzetekben zavarba jött, túlságosan is.

- Oké, de akkor mit kéne csinálnom? – fordult most a többiek felé.

- Kezdetnek ez se rossz. Sőt szerintem haladás. Viszont össze kéne szedned minden griffendéles bátorságod és hozzátenned egy csepp mardekáros bizonyítási vágyat – vigyorogta Harry. Amy nem tudta, hogy most dicsérik vagy gúnyolják.

- A mardekárosságról inkább ne beszéljünk – húzta el a száját.

- Amy, nem a régi házad volt a rossz. A Mardekárból nem mindenki lett sötét és gonosz.

- Hát azért... elég sokan vannak – húzta el a száját.

- Lumpsluck professzor, Piton professzor... na meg végül is Draco se lett olyan gonosz, elvégre azt mondtad, hogy megvédett téged – tűnődött el Harry. Hermione Piton nevét hallva kissé magába zuhant. A változás szinte észrevehetetlen volt, csak Siriusnak tűnt föl a dolog.

- Na jó, majd meglátom mit is tehetek az ügy érdekében – adta meg magát.

Ezután a hát lakói megvacsoráztak és mindenki ment a maga dolgára. Hermione már a zuhany alatt állt, és ismét Pitonon kezdett töprengni. Vajon mi lett volna, ha életben marad? Akkor szembe nézett volna vele? Bocsánatot kért volna? Biztosra vette, hogy a férfi a maga módján bocsánatért esedezett volna. Már csak a levél miatt is ez tűnt a legvalószínűbbnek. Na és ő? Ő meg tudott volna bocsátani neki? Vajon most meg tud? Mióta a doktornő náluk volt, azóta kezdte másként értelmezni a történteket. Igen, valóban ő volt az áldozat. Piton találhatott volna más módszert, és bár azzal kockára tette volna az egész küldetését, mégis megoldhatta volna másként. Csakhogy nem így történt. Hermione szeretett volna semleges maradni. Eddig mélyen eltemette magában az érzéseit, a csalódottságot, az elkeseredést, azt a mérhetetlen fájdalmat, ami még mindig a lelkét rágta. Lassan viszont közeledett a visszatérésük időpontja, vagyis a perc, amikor igen is szembe kell néznie a másikkal, még ha az csak egy festmény is.

Letörten nyitotta ki a fürdőszoba ajtót. Annyira gondolataiba volt mélyedve hogy körül se nézett. Törölközőjét, amit eddig maga köré csavarva viselt lassan kioldozta és az ágyra tette. Haja a zuhanyzás miatt fel volt kötve így tökéletesen lehetett látni a hátát és a kecses nyakát. Egy elfojtott nyögésre lett csak figyelmes, majd riadtan fordult hátra.

Sirius látva a lány felett gyülekező sötét felhőket jobbnak látta, ha a közelben marad. Miután mindenki elvonult a saját szobájába, ő elindult a lány után. Már harmadjára kopogott az ajtón, de választ nem kapott, így óvatosan benyitott. Hermione nem volt sehol, viszont a fürdő felől vízcsobogásra lett figyelmes.

- Tehát zuhanyozik – állapította meg. Ez egy fokkal jobb volt, mint amit remélt. Azt hitte a lány Piton neve hallatán majd ismét magába roskad és az ágyon gubbasztva találja meg. Tévedett és ennek örült. Hosszú percek teltek el, legalább fél óra, mire a víz hangja megszűnt és ő tudta, hogy a lány végzett. Azonban a következő dologra nem volt felkészülve. Amint az ajtó kinyílt, szólni szeretett volna a másiknak, de a törölköző alól kikandikáló formás combok belé fojtották a szót. Mire föleszmélt, hogy azért mégis csak jeleznie kéne, már késő volt. Hermione ledobta az őt fedő törölközőt. Sirius nem akart odanézni, de nem tudta elfordítani a fejét, sőt még csak a szemét se tudta becsukni. Mintha valaki sóbálvány átkot szórt volna rá. Csak meredten nézte a törékeny testet, ami még mindig sokkal vékonyabb volt a kelleténél. Szeme akaratlanul kezdte végigpásztázni a lány hátát, majd a fenekét. Végül bármenyire is összpontosított egy elfojtott nyögés mégiscsak kicsúszott a száján. Legnagyobb rémületére Hermione is felfigyelt erre és most teljes testével fordult felé. Mindketten döbbenten nézték a másikat.

A lány első ijedtségén túljutva – mikor rájött, hogy csak Sirius van a szobában – egy újabb sokkba esett. Sirius látta őt meztelenül, sőt Sirius látja őt meztelenül, sőt Sirius még mindig őt nézi meztelenül!

- He... Hermione... Én csak láttam, hogy nem vagy jól és... gondoltam, hátha szükséged van rám, ezért... jöttem, de kopogtam és nem nyitottad ki, így bejöttem. Hallottam, hogy zuhanyozol, gondoltam megvárlak, de azt nem hittem volna, hogy így jössz ki – nyögött föl. A lány eközben elkezdte kitapogatni törölközőjét, és ismét maga köré tekerte. Szemét egy pillanatra se vette le a másikról.

- Aha... jó... – dünnyögte végül. Sirius még mindig olyan vörös volt, amilyet még senki sem látott.

- Sa... sajnálom, én tényleg nem akartam kukkolni vagy ilyesmi... Csak te megjelentél törölközőben és... és én tényleg szólni akartam! Esküszöm, csak aztán a lábad... minden a lábmad miatt van – nyögte ki reménytelenül. Hermione összeráncolt szemöldökkel nézett le a lábára.

- Olyan csúnya? – nézett végig magán értetlenül. Sirius nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen.

- Most viccelsz? Olyan irdatlanul szexi combjaid vannak, hogy egyszerűen megbabonáztak – nyögte ki Black. Hermione pislogva nézett rá, majd ismét a lábára.

- Aha... – dünnyögte.

- Tényleg komolyan beszélek. Kérlek, ne haragudj – suttogta a férfi. Hermione számára egy kissé hihetetlennek tűnt a dolog, hogy pusztán a csupasz combjai láttán lefegyverezi magát a Nagy Sirius Blacket! Végül összegyűjtötte minden bátorságát és közelebb sétált a másikhoz. Úgy egy méter lehetett köztük, mikor a lány megállt és majdnem combtőig felhúzta az őt takaró anyagot. Sirius rémülten nyögött fel.

- Hermione... mégis mire készülsz?

A lány látva a másik reakcióját valahogy mérhetetlen kíváncsiságot érzett, hogy letesztelje Siriust. Lassan lecsúsztatta melléről a törölközőt. Persze először csak a balról, majd utána a jobbról is. Sirius már szinte a saját kezét harapta kínjában, hogy valamennyire észnél tudjon maradni.

- Kérlek... ne tedd ezt velem. Meg akarsz ölni? Még a végén szívinfarktust fogok kapni – nyüszítette. Hermionét azonban nem tántorította el. Valami furcsa bizsergés járta át az egész testét és szabályosan megparancsolta neki, hogy folytassa. Végül megfogta a törölközőjét és lecsúsztatta a földre. Sirius kezét a szeme elé tette akár egy kisgyerek, aki azt reméli, ettől majd eltűnik mindenki szeme elől.

- Sirius... – szólította meg csöndesen a másikat, mire a férfi csak megrázta a fejét.

- Kínozni akarsz? – kérdezte pánikszerűen.

- Eszemben sincs, csak kíváncsi voltam a reakciódra... és azt hiszem az enyémre is – vallotta be a nő. Erre már Black is ránézett. A lány arca kipirult és úgy tűnt hezitál valamin. Siriust akaratlanul rabul ejtette a lány melle, ami egyre közelebb és közelebb jött hozzá. Mire föleszmélt, Hermione már ott állt közvetlen előtte.

- Én ebbe belehalok... – suttogta maga elé, majd felnézett a lány arcára. Ott némi zavart látott.

- Én csak... én... szeretném ha... – de inkább elhallgatott.

- Mit? – kérdezte egyre ijedtebben a férfi.

- Sirius, elmondanád, hogy mit látsz, ha rám nézel? De őszintén, ne legyél kíméletes. Mármint, csak azért mert a barátom vagy, őszintén mond el, hogy milyennek látsz – kérlelte. Sirius egy pillanatig értetlenül nézett rá, majd nyelt egy nagyot.

- Mármint a külsődről? – A lány erre csak bólintott egyet. Black vett egy mély levegőt, beletúrt hajába, majd most először szándékosan nézett végig a lány testén.

- Szerintem csodaszép vagy. Mármint oké jelen pillanatban még elég soványka, de ez pár héten belül úgy is változni fog – mondta végül.

- Kicsit részletesebben – nyögte a lány. Sirius kezdte magát egyre nagyobb zavarban érezni.

- Hát... a combod, az valami fantasztikus... mármint bevallom én elsőnek egy nő lábát figyelem meg és a tiéd gyönyörű. Aztán... aztán meg a feneket. Szóval a feneked nem mondom, hogy nem szép, de év elején sokkal kerekebb volt, az jobban tetszett, de mint mondtam pár hét és újra olyan lesz – itt tartott egy kis szünetet és felpillantott a másikra. Hermione úgy tűnt a gondolataiba veszett.

- Na és a mellem? – kérdezte váratlanul. Sirius vett egy mély levegőt, hogy tisztán tudjon gondolkozni.

- Szerintem a melleddel sincs semmi – ám itt a lány félbeszakította.

- De kicsi – görbült le a szája.

- Hermione, nem lehet mindenkinek akkora melle, mint Madam Rosmertának. Különben is, neki már akkor is a hasa közepéig lógott a melle mikor mi oda jártunk pedig csak tíz évvel idősebb nálam – mesélte Black.

- És ezt honnan tudod? – bukott ki a kérdés Hermionéból. Sirius csak most jött zavarba igazán.

- Háááát, az úgy volt, hogy James és én egyszer még negyedik év végén kilestük őt amint átöltözik – vallotta be. Hermione először megbotránkozott, majd elmosolyodott.

- Szóval jobb a kisebb mell? – kérdezte, de közben lenézett sajátjára.

- Őszintén? Az a legjobb, mert pont bele fér a kezembe és... – ám itt kénytelen volt elhallgatni, mert a lány megfogta a kezét. Sirius szabályosan levegő után kapkodott, ahogy a lány a kezét felemelve rásimította a mellére. Sirius már alig volt magánál, mikor a lány másik kezét is a mellére tette. A férfi akaratlanul kezdte simogatni a kis halmokat, miközben hatalmasat nyelt.

- Merlinre... mit teszel velem – nyögte ki a férfi elködösült szemmel. Hermione maga is kezdte egyre furcsábban érezni magát, mai viszont meglepte, hogy egy egyáltalán nem egy kellemetlen dolog volt.

- Tesztellek... és magamat is – vallotta be kipirult arccal, mire a férfi rámeredt.

- De hát mire? – értetlenkedett.

- Hogy hogyan reagálok az árintésedre – suttogta a lány, majd a férfi jobb kezét elkezdte lecsúsztatni a hasfalán. Sirius legszívesebben segítségért kiáltott véla, de nem tehette. A lány selymes bőre szinte perzselte az ujjait. Mikor pedig elérte Hermione szeméremdombját mindketten felnyögtek. Sirius szíve szerint most rávetette volna magát a másikra és a szünet végéig ki sem engedte volna az ágyból. Csakhogy tudta ezt nem teheti meg. Sőt már ezzel is jócskán benn járnak a tiltott zónában.

Hermione bár az első pillanatban kissé megfeszült, amint meghallotta a férfiból feltörő hangot mintegy varázsütésre elindult valami az ő testében is. Hihetetlen boldogság áradt szét a lelkében, mert ez azt jelentette, hogy semmi akadálya nem lenne a kettejük kapcsolatának, már persze ha lenne olyan.

Sirius eközben másik kezét lecsúsztatta a lány fenekére, majd tovább le a combjára, de végül mégis csak a fenekén kötött ki, és lehelet finoman megmarkolta. Erre Hermionéból halk kuncogás tört elő. Felnézve rá látta a lány arcán a felhőtlen boldogságot, ami kissé észhez térítette.

- Nos, mi a végeredmény? – kérdezte rekedten.

- Hogy egyáltalán nem érzem magam rosszul, sőt... – lehelte a lány. Ezt hallva Sirius felsóhajtott, iszonyatos vágyat érzett a másik iránt, de tudta hogy nem zúdíthatja rá. Viszont rakoncátlan keze mintha csak önálló létre kelt volna, úgy simogatta Hermione legérzékenyebb pontját. A lány lába egy kicsit megrogyott a hirtelen jött támadástól, és fogódzkodóként Sirius vállát találta meg.

- Talán abba kéne hagynunk... – duruzsolta Sirius a másiknak.

- Talán – nyögte a lány, de ágyéka még igencsak érdeklődött a másik után.

- Nem akarok szabályt szegni, már pedig ha így folytatjuk, akkor ellenszegülünk az igazgatónő parancsának – mondta a férfi nehéz szívvel.

- A parancs csak arról szólt, hogy ne feküdjünk le egymással – csúszott ki a lány száján, majd szája elé kapta szabadon lévő kezét, ami Sirius mosolygásra késztette.

- Hermione...

- Minősíthetnénk gyógykezelésnek – vágta rá a lány, szinte már kérlelőn. Sirius agyában mintha elpattant volna valami. Lassan eltolta maga elől a lányt és felállt, majd elkezdte levenni felöltőjét és kissé meglazította az ingjét Hermione ezt látva beharapta alsó ajkát.

- A gyógykezelés az első, és ha neked tényleg ez kell, ki vagyok én, hogy ezt megakadályozzam – vigyorogta Black. Hermione hirtelen előre lendült és átkarolta a férfi nyakát, majd megcsókolta. Hihetetlen volt mindkettejük számára. Sirius simogatni kezdte a lány hátát, majd fenekét. Mikor Hermione felemelte az egyik lábát, Sirius megfogta a másikat és ölbe kapta a lányt. Hermione akkor érezte meg először, hogy a másikat se hagyta hidegen a kis tesztjük. Ennek külön örült, de volt is benne némi félelem. Ahogy Black az ágyra tette és elkezdte végigcsókolni a testét, szinte minden aggálya szertefoszlott. Akaratlanul tárta széjjelebb combjait, hogy a másik odaférjen hozzá. Már ennyiből meg tudta állapítani, hogy a tudás, amit a férfi szerzett fiatal korában még most se veszett kárba. Sirius olyan türelemmel és elszántsággal ostromolta a legérzékenyebb pontjain, amiről még csak nem is álmodhatott. Mikor a férfi feje eltűnt a lába közt felsiklott a hirtelen jött gyönyörtől. Sirius ezt hallva ijedten nézett az ajtó felé.

- Hermione, még bejön valaki – csitította a lányt, mire az kitapogatta a párnája alatt lévő pálcáját és küldött egy hangszigetelőt és zárbűbájt az ajtóra. Sirius magában csak elmosolyodott a dolgon.

- Így már jó lesz – nyögte a lány türelmetlenül. A férfinak egyre jobban tetszett a másik megnyilvánulása. Gyorsan visszatért előző helyére és ott folytatta ahol abbahagyta. Az érés, ami átjárta a testét, hihetetlen volt. Minden rosszat kiűzött a fejéből és a lelkéből egyaránt. A végső pillanatban pedig nyugodt szívvel fogadta a rá törő hullámokat.

- Merlinre... Sirius! – kiáltott föl, majd magával ragadta az érzések áradata. A férfi elégedetten nézte a lány fel lemozgó mellkasát. Magában elkönyvelte, hogy már ezért a pillanatért megérte az egész Azkaban. Mikor a lány végre levegőhöz jutott felhúzta magához a másikat és ismét megcsókolta.

- Hihetetlen vagy – somolyogta.

- Csakis miattad, viszont ha nem haragszol most visszavonulnék a fürdőszobádba – duruzsolta a férfi, mire a lány bólintott. Felkönyökölt az ágyra, majd kibukott belőle a kérdés.

- Nem szeretnéd, hogy én... – kérdezte pironkodva, mire Black elmosolyodott.

- Őszintén? Semmit se szeretnék jobban, de ez most rólad szólt és különben is köt a szabály. Már pedig ha te velem foglalkozol, lehet, hogy nem tudnám betartani – válaszolta. Hermione értőn bólintott, majd csöndesen figyelte a távolodó férfi alakját. Alig egy perc múlva meghallotta a zuhany csobogását.

- Én tiszta hülye vagyok – mordult föl, majd fölpattant és odasietett a fürdő ajtaja elé. Vett egy mély levegőt és benyitott. A látvány, ami ott fogadta szinte sokkolta. Sirius állt a zuhany alatt a falat támasztva. Úgy tűnt nagyon is koncentrál valamire, és kissé lejjebb tekintve Hermione már látta is hogy mire.

- Te szentséges Merlin – csúszott ki a lány száján, mire Black ijedten fordult felé. Hermione most már szemtől szemben láthatta Sirius izgalmát.

- Hermione, menj ki inkább – kérte a lányt, de az mintha meg se hallotta volna. Lassan odasétált a másik elé.

- Sirius Black... tényleg te vagy az álom pasi – nyögte a lány ezzel is zavarba ejtve a másikat.

- Régen talán az voltam, mostanra csak egy aszott trotty vagyok – húzta el a száját. Hermione értetlenül nézett rá, majd beállt mellé a zuhany alá. Apró kezei lassan indultak felfedező útra Sirius mellkasán, amitől a férfi mellkasából felszakadt egy reszketeg sóhaj.

- Merlinre...

Hermione keze végigsimított a tetoválásokon, majd lejjebb haladva a férfi hasfalán is, egészen a másik férfiasságáig. Egy pillanatra megtorpant és kérdőn nézett a másikra.

- Szabad? – kérdezte olyan ártatlan képpel, amitől Sirius gyomra bukfencezett egyet.

- Ha azt mondom nem, akkor se érdekelne, ugye? – mosolygott rá a férfi. Hermione odahajolt és adott neki egy csókot, ezzel egyidőben kezét rákulcsolta a másik merevedésére. Sirius szeretett volna felkiáltani. Már több mint tizenhét éve nem volt senkivel. Hermione egyre bátrabban simogatta és csókolgatta a másik testét. Csak pár perc volt az egész, szinte pillanatoknak tűnt és a férfi teste megfeszült. Hermione lepillantva meglátta a hasán lévő fehéres anyagot. Sirius alig tudott állni, lába megrogyott és Hermione két oldalán kénytelen volt megtámaszkodni a falban. Hermione ezt látva automatikusan ölelte magához a másikat és tartotta meg.

- Köszönöm... Te vagy a legcsodásabb kis boszorkány, akit valaha láttam – lehelte a férfi mosolyogva a lánynak. Hermione adott egy puszit a másik arcára. Alig fél perccel később már egymást mosdatták a zuhany alatt. Sirius letörölte nyomait a lányról, mire az kuncogni kezdett.

- Mi olyan vicces.

- Semmi, csak megjelölted a területed – somolyogta a lány. Ezen Black is nevetni kezdett.

- Aha, szóval akkor mostantól az én területemhez tartozol? – érdeklődött.

- Csakis a tiédhez – válaszolta a lány őszintén, amivel Siriust is meglepte. Odahajolt és szelíden megcsókolta. Ebben benne volt az összes gyengéd érzelem, amit a másik iránt érzett.

- Azt hiszem erről beszélt régen James – kezdett bele.

- Miről?

- Hogy ha meg találom azt a személyt onnantól kezdve csak az fog érdekelni, hogy vele mi van, hogy neki jó legyen, hogy érte mindent megtennék, hogy számomra már nem létezik más csak ő. Igaza volt, Hermione Granger már jó ideje vonzódom hozzád, és már jó néhány hete tudom, hogy szeretlek, de csak most jöttem rá, hogy végérvényesen beléd szerettem – vallotta be a férfi, miközben homlokát a lányénak vetette. Hermione szeme megtelt könnyekkel és hirtelen azt se tudta mit mondhatna.

- Én... azt hittem vége az életemnek. Azt hittem, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen, hogy nem lehetek szabad és mindig ott lesz a lelkemben ez a tátongó seb, de aztán jöttél te és szépen fokozatosan begyógyítottad azt. Te vagy a legfontosabb a számomra, nem tudom, mihez kezdenék nélküled... szeretlek – szipogta a lány, majd átölelte a férfi. Sirius annyira boldog volt. Talán még sohasem érezte ennyire tökéletesnek a világot.

Lassan kikászálódtak a zuhany alól, majd befeküdtek a lány ágyába. Egymáshoz simulva, a másik karjai közt nyomta el őket az álom.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.