Amy
Sirius már régen aludt ilyen jól, mint azon az éjszakán. Úgy tűnt, hogy a női test jelenléte sajátja mellett, igencsak jó hatással volt rá. Álmában éppen egy gyönyörű boszorkány kényeztette, mikor valami furcsa, oda nem illőre lett figyelmes. Mintha hangokat hallott volna valahonnan, a közelből. Laposakat pislogva nyitotta ki szemét és nézett körül. Hermione még mindig szorosan hozzá volt bújva, lábát pedig keresztbe vetette a férfién. Ami viszont igencsak meglepte, sőt meg is rémisztette Siriust, az a lány keze volt. Mégpedig amiatt, ahol felfedezte, egészen pontosan az igencsak dudorodó alsónadrágján. Ijedten nyögött föl, és megpróbált kimászni szorult helyzetéből, de amint megmozdult, Hermione keze automatikusan simogatni kezdte. Sirius nagyot nyelt és magában azért rimánkodott, hogy a lány ne ébredjen föl. Sajnos Merlin nem hallgatta meg könyörgését, ugyanis Hermione lassan kezdett felébredni.
Szinte már-már dorombolva nyújtózott egyet a férfi mellett, persze alaposan hozzádörzsölve magát. Sirius pánikszerűen csukta be a szemét, hátha a lány nem vette észre, hogy ébren van, és így elkerülhetik a kínos szituációt. Hermione félkómásan tapogatózni kezdett, persze alaposan végigtanulmányozva a Sirius nadrágjában lévő dudort is. Aztán szeme hirtelen felpattant és hatalmas szemekkel bámulta ijedtségének okát, majd a férfi arcát. Sirius szemmel láthatóan még aludt, és ezért hálát adott Merlinnek. Ahogy lepillantott kezére, és az általa sakkban tartott testrészre, pislogott párat. Magában meg kellett állapítania, hogy a férfi igencsak jó kondiban tartja magát, ha már ennyitől izgalomba jön. Óvatosan húzta el kezét, nehogy felébressze a másikat, majd megpróbált felkelni mellőle. Egyszer majdnem visszaesett és csak a csodával határos módon – vagyis Sirius ráhagyásával – úszta meg szégyenkezés nélkül. Felállt, és lassan elindult az ajtó felé. Nem szerette volna kényelmetlen helyzetbe hozni a másikat, így visszatért saját szobájába.
Amint az ajtó becsukódott, Sirius szeme felpattant és szívéhez kapott. Azt hitte menten szívinfarktust kap. Beletelt néhány percbe, mire sikerült magát annyira összeszednie, hogy fel tudjon kelni. Átkozta magát az ostoba ösztönös viselkedése miatt. Nem akarta bántani a másikat, pláne ilyen módon. Bűntudatosan ment be a fürdőszobába, hogy kissé szalonképesebbé tegye magát. Csak bő félórás hidegzuhany után lépett ki onnan. Már átkozta magát, amiért engedett előző este a lánynak. Tudta nagyon jól, hogy teste miként fog reagálni. Persze azt álmaiban sem gondolta volna, hogy Hermione ennyire közvetlen lesz vele szemben. Ahogy ezen elmélkedett lassan megérkezett a konyhába. Harry, Ginny és Hermione már odalent várakoztak
- Jó reggelt Sirius, hogy aludtál? – érdeklődött Harry, mire kapott egy bosszús pillantást.
- Nagyon jól – húzta el száját, majd helyet foglalt. Hermione kíváncsian méregette a másikat. Kissé rosszul esett neki, hogy a férfi ennyire mogorván viselkedik.
- Hermione, egyébként merre voltál reggel? Bementem a szobádba, de nem találtalak – mondta Ginny elmerengve. Hermione majdnem elejtette a kezében tartott tányért.
- Én… - kezdett bele, de nem bírta folytatni.
- Igen? Ó, már tudom hol voltál! Már megint a könyvtárszobában kuksoltál – esett le a lánynak. Harry is bólogatott, ez pedig felbosszantotta a Granger lányt.
- Nem ott voltam. Aludtam… Siriusnál… és vele egy ágyban – mondta a lány bosszúsan. Harry kiköpte reggeli kávéját, és ide-oda kapkodta a fejét. Sirius úgy nézett körbe, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, míg Ginny szájtátva meredt rájuk.
- Ti együtt vagytok? Mármint… Merlinre, ezt nem hittem volna – hüledezett.
- Hát persze Ginny, mégis mit vártál? Hermione gyönyörű és okos, és az alkalom adta magát. Becsábítottam az ágyamba, aztán hancúroztunk egy jót – kacsintott Hermionéra, mire az felnevetett.
- Sirius, beszélnünk kell – állt fel Harry.
- Igen? Mondhatod itt is – húzta ki magát a férfi.
- Hermione olyan nekem mintha a testvérem lenne, így tehát csak közölni szeretném veled, hogy ha megbántod, leátkozom a golyóidat, függetlenül attól, hogy a keresztapám vagy – mondta határozottan. Sirius eddig bírta és nem tovább. Kitört belőle a nevetés, és Hermione is majdnem lefordult a székről.
- Ti csak szívattatok? – fakadt ki hirtelen Ginny.
- Hát persze, amúgy tényleg Siriusszal aludtam. Rémálmom volt, és titeket mégsem ébreszthettelek föl, így átmentem hozzá – magyarázta a lány.
- Aztán meggyőzött, hogy maradhasson – sóhajtott fel a férfi.
- És tényleg együtt aludtatok? Mármint egymás mellett? – lepődött meg Harry.
- Igen, és csak hogy megnyugodj, nem használtam ki a helyzetet – emelte föl kezét Sirius. Harry kissé elszégyellte magát. Nem szabadott volna azonnal így nekiesnie a másiknak.
- Sirius, bocs, hogy az előbb…
- Rá se ránts, Harry. Jó tudni, hogy van, aki ennyire védelmezi Hermionét – mondta mosolyogva a férfi. Hirtelen a konyhaablak felől kopogásra lettek figyelmesek. Harry felállt és beengedte a baglyot, mire az egyenesen Hermionéhoz repült. A lány fintorgott egyet, és bosszúsan felsóhajtott.
- Ha Viktor írt, akkor tuti nem olvasom el – morogta. Közben Ginny megszabadította a madarat terhétől, de az nem távozott. Szemmel láthatóan választ várt.
- Ez valami Amanda Garnertől jött – mondta Ginny, mire Hermione szabályosan kitépte kezéből a levelet.
- Amanda, az meg ki? – lepődött meg Harry.
- Tudod, a lány, akit felkutattam – vágta rá, majd olvasni kezdte a levelet. Minden sorral egyre szélesebb mosoly ült ki az arcára.
- Bocs a tudatlanságom miatt, de ki ez a lány?
- Oké, mielőtt felolvasom a levelet, elmesélem tömören. Roxfortba járt, és mardekáros volt. Csakhogy mivel sárvérűnek született, így a háztársai mindig gúnyolták és bántották. Tavaly a helyzet odáig fajult, hogy néhány fiú azt… tette vele, amit velem a Malfoy kúriában. Piton mentette meg, adott neki hamis papírokat és elküldte az országból. Miután tudomásomra jutott a dolog, megkerestem és meggyőztem, hogy jöjjön vissza – fejezte be Hermione.
- Borzalom… a saját háztársai? – szörnyülködött Ginny.
- Igen, de inkább felolvasom mit írt.
Kedves Hermione!
Anyáék végre teljesen belementek, hogy visszatérjek az iskolába. Tudod, hogy mennyire nem tetszett nekik a dolog, és még most is nyugtalanok egy kicsit, de már legalább elengednek. McGalagony igazgatónőtől is kaptam egy igazolást, miszerint visszavesznek az iskolába. Hála az égnek, nem kell visszatérnem a mardekárosak közé. Soha többé eggyel sem akarok beszélni… Azt írta, hogy én választhatom ki, hogy melyik házba akarok kerülni.
Remélem nem haragszol, de a Griffendélt választottam. Bízom benne, hogy talán ők nem fognak velem úgy bánni, mint azok a férgek. Eléggé ideges vagyok még most is. Anyáékkal pár napja költöztünk vissza Londonba, még a kipakolás közepén tartunk, de a roxforti cuccaimat már beszereztem.
A kérésem az lenne, hogy esetleg a mai nap folyamán tudnánk találkozni veled? Anyáék megnyugtatása lenne a fő cél, és persze jó lenne beszélni veled is. Remélem, igent mondasz, attól megnyugodnék. Várom a válaszod.
Üdv: Amy
Ui: Lizi majd elhozza nekem a levelet.
- És szeretnél vele találkozni? – kérdezett rá Harry.
- Persze. Csak még azt kell kitalálnom, hogy hol találkozzunk – vakarta meg a fejét a lány.
- Mit szólnál hozzá, ha ide jönnének? – ajánlotta fel Sirius.
- Az nagyszerű lenne, de nem lesz belőle gond? Úgy értem, ők mégiscsak muglik.
- Nem lesz gond, nyugodtan hívd meg őket délutánra. Addigra kicsit rendet teszünk – mondta, majd egy invitóval odahívott egy pergament és egy pennát. Hermione sietősen írta le, hogy szívesen találkozna velük, és hogy pontosan hova is kell jönniük. Persze a házszámot nem adta meg, csak a teret. Miután megírta a levelet, átadta a bagolynak, és az szépen elrepült vele.
Ezután befejezték a reggelit és nekiláttak kicsit kitakarítani. Sirius és Harry a nyár folyamán belevetették magukat a ház felújításába, és mindenki legnagyobb örömére még Mrs Black portréjától is sikerült megszabadulniuk. Mostanra a ház már jóformán olyan volt, mint egy griffendéles erődítmény. A legtöbb felület bordóban pompázott. Délután kettő előtt Hermione és Sirius átsétáltak a szemközti térre, hogy ott várják a vendégeket. Nem sokat kellett várniuk, hamarosan három alak sétált át a parkon. Hermione már messziről integetett egy igencsak vékony és már-már beteges kinézetű fiúnak? Sirius megrázta a fejét.
- Azt hittem egy lány jön – jegyezte meg.
- Sirius, ne legyél bunkó – szólt rá a lány. Ahogy közelebb értek, már Sirius is látta, hogy tévedett.
- Jó napot! Mr és Mrs Garner – köszönt nekik Hermione.
- Á, Hermione, azt hittük nem is találunk ide. Örülök, hogy újra láthatunk – mosolyodott el az asszony.
- Elnézést kérek asszonyom, de mielőtt tovább beszélgetnénk, le kéne ellenőriznem önöket. Ígérem, hogy fájdalommentes lesz – mondta Sirius, majd miután véghezvitt egy aprócska bűbájt, és az nem jelezte ártó szándék jelenlétét, elindulhattak a ház felé.
- Nos, rendben vagyunk? – kérdezte Mr Garner.
- Igen, de inkább a házban beszélgessünk tovább – ajánlotta Hermione, majd beléptek a házba. Amy szülei szájtátva néztek körbe, míg a lány kíváncsian vizslatta a falakat.
- Jó sok itt a bordó – jegyezte meg, mire Hermione kuncogni kezdett.
- Talán fáradjunk a nappaliba – mutatta az utat Sirius. Mielőtt azonban helyet foglaltak volna, Black ismét megszólalt.
- Még egyszer elnézést kérek a kellemetlenségek miatt, de mint bizonyára önök is tudják, még mindig nem száz százalékos a közbiztonság, főleg nekünk, akik az ellenállásban részt vettünk – magyarázta a férfi.
- Természetesen, Mr… - találgatott Amy apja.
- Micsoda faragatlan alak vagyok, Sirius Black szolgálatukra. Ez az én házam, illetve a keresztfiamé. Hermione is itt lakik nálunk, amíg nem rendeződnek a dolgok – mondta.
- Mr Garner vagyok, örvendek – nyújtott kezet.
- Én pedig Mrs Garner, de szólítson csak Annabellnek – ajánlotta a nő, majd ő is kezet nyújtott, de Sirius az előbbi kézfogás helyett most kezet csókolt. Az asszony annyira meglepődött, hogy teljesen elvörösödött.
- Elnézést kérek, régi rossz szokás. Tudják, én amolyan nemesi családból származom. Nehéz levetkőzni a berögzült szokásokat – mondta kissé zavarban érezve magát.
- Semmi gond, csak egy kissé meglepett – nevette el magát a nő.
- Kérem, üljenek le – kínálta hellyel őket Hermione. Miután leültek, Sirius Amandát kezdte el figyelni. A lány eléggé zárkózottnak tűnt.
- Tehát te lennél Hermione kis barátnője? – kérdezte, mire a lány bólintott.
- Igen, uram – suttogta alig hallhatóan.
- Kislányom, beszélj hangosabban – bíztatta Mr Garner.
- Semmi gond, ha neki így jó, nekem az is megfelel. Tudják a fülem, akár a kutyáké – vigyorogta Sirius, mire a két felnőtt összenézett.
- Ó, tudják Sirius animágus, át tud változni kutyává. Ez egy amolyan szóvicc akart lenni nála. Néha én is nehezen igazodom el rajta – magyarázta a lány.
- Így már érthetőbb a dolog. Na de kutya? A lányom már mesélte, hogy az egyik tanárnője macskává tud átváltozni, innentől kezdve bármit elhiszek – mosolyodott el a férfi.
- Amy, van valami, amit a szüleid külön szeretnének megtudni? – fordult most a lányhoz Hermione.
- Hát érdekli őket az iskola biztonsága, illetve, hogy nem kerülök e megint bajba – húzta el a száját.
Épphogy sikerült befejeznie, megjelent Harry és Ginny egy-egy tálcát lebegtetve maguk előtt.
- Biztosíthatom önöket, hogy soha senki nem fogja bántani a lányukat, különben velem gyűlik meg a baja – mondta Harry határozottan. A felnőttek értetlenül nézték a fiút, majd lányukra pillantottak. Amy áhítattal nézett fel Harryre, és jóformán megszólalni sem mert.
- Ha… Harry Potter – nyögte ki.
- Öhm, igen. Elnézést, Harry Potter vagyok – mutatkozott be.
- Én pedig Ginny Weasley, Harry barátnője – toldotta ki a vörös hajú lány.
- Potter? Mármint az, aki legyőzte azt a szörnyeteget? – pattant föl Mr Garner. Harry kissé zavarba jött, még mindig nem bírta a túlzott rivaldafényt.
- Igen, az vagyok. Biztosíthatom róla, hogy a házam diákjai nem fogják bántani a lányát, különben velem kell szembenézniük, na meg Ginnyvel és Hermionéval – mutatott a két lányra.
- Nem teszik zsebre, ha bántani merik – mondta határozottan Hermione.
- Ez tényleg megnyugtató, de mégis aggódom – sopánkodott a nő.
- Ne féljen, ha ez megnyugtatja, Amy hozzám is bármikor bizalommal fordulhat – ajánlotta fel. A lány feszülten mocorogni kezdett.
- Öm… Itt mindenki tudja, hogy mi történt velem? – kérdezte elvörösödve.
- Igen, de ne izgulj, magunkban tartjuk, még ha cruciatusszal kínoznak is – vágta rá Ginny.
- Na és ön Mr Black, hogy gondolta, hogy bármikor tud segíteni a lányomnak. Esetleg ön is tanít az iskolában? – faggatózott a férfi. Sirius megvakarta a fejét.
- Hát… ez még titok lenne, de elárulom. Szeptembertől egy éven át én is tanítani fogok az iskolában. Én leszek az új SVK tanár – jelentette be, mire Harry majdnem a nyakába ugrott.
- Ezt miért nem mondtad el? – kérdezte szemrehányásként a fiú.
- Mert meglepetés akart lenni, de ha így alakult már mindegy. Tehát Amy bármikor jöhetsz hozzám is segítségért, tanácsért. Bármilyen ügyben – ajánlotta fel még egyszer. A lány bólintott egyet, majd az őt vizslató Hermionéra nézett.
- Valami baj van? – kérdezte csöndesen.
- Nem… vagyis igen. Te nagyon sokat fogytál, szinte csont és bőr vagy – jegyezte meg Hermione.
- Én is nagyon aggódom érte, de hiába beszélek neki, egyszerűen nem akar enni – panaszolta az édesanyja.
- Pedig az ételre szüksége van egy fejlődésben levő szervezetnek – bizonygatta Sirius.
- De nincs étvágyam – húzta el a száját, és nem is hazudott. Amy valóban nem volt éhes, sőt minden ételtől rosszul volt. Hermione eldöntötte, hogy ennek még utána jár.
- Na és hol találkozzunk? – kérdezte kicsivel később Harry.
- Mi is kikísérjük a lányunkat az állomásra – jelentette ki Mr Garner.
- Ez csak természetes. Akkor majd ott találkozunk – egyezett bele Sirius.
- Na és a szünetek? – kérdezett rá Ginny. Amy szülei összenéztek.
- Hát a téli és a nyári szünetre természetesen hazajön – jelentette ki a nő.
- Igen, önök biztos nem tudják, de McGalagony igazgatónő visszaállította a régi szünidős tervezetet, miszerint lesz pár napos őszi, valamint tavaszi szünete is a gyerekeknek – magyarázta Sirius.
- Ó… Ezt nem tudtuk. Tudják, én sebész vagyok, a férjem pedig tanár, és az őszi szünetre már befizettünk egy utat Párizsba – mesélte a nő.
- Semmi baj, maradok a suliban – vágta rá Amy.
- Nem, inkább lemondjuk – ellenkezett édesapja.
- Szó sem lehet róla. Ha gondolják, akkor Amy arra a pár napra ideköltözhet hozzám. Harry és Hermione is úgy is itt lesznek, szobám pedig van bőven. Nem jelent problémát – ajánlotta Sirius.
- Hát, nem is tudom… - kezdett bele Mr Garner, de ahogy lánya reménykedő arcát figyelte, szíve meglágyult. – Rendben.
- Köszönöm apa! – mosolyodott el a lány először, mióta meglátták. Így sokkal szebbnek tűnt, sokkal közvetlenebbnek.
- Azt hiszem elég idejét raboltuk már Mr Blacknek. Még egyszer köszönöm, hogy segítenek a lányomnak – hálálkodott a nő.
- Ez magától értetődő – mondta Sirius, miközben kikísérte a vendégeket.
- Akkor egy hét múlva a King's Crosson. Ha van valami, nyugodtan írj – köszönt el a lány.
- Persze, és köszönöm – hálálkodott Amy.
Miután a vendégek elmentek, lassan kezdett visszatérni a már megszokott rend a házba. Harry és Ginny ismételten egymás karjaiban kötöttek ki, míg Hermione nekiállt a vacsora elkészítésének. Sirius a konyhában ücsörgött és az újságot olvasta. Pontosabban csak próbálta elolvasni, mert figyelme folyton elkalandozott egy dudorászó ifjú hölgy irányába. Hermione farmerjét leváltotta egy rövidnadrágra, és felülre egy rövidke toppot húzott. A házban lakók már megszokták az ilyen lezser viseletet, azonban Sirius bosszúsan méregette a lányt hátulról.
- Hermione, a Roxfortban ugye nem így akarsz majd felöltözni? – kérdezte kissé durcásan. A lány hátrakapta a fejét és felvont szemöldökkel nézett rá.
- Mi a baj a ruhámmal?
- Mi nem baj vele?! Túl szűk, túl rövid… és még átlátszó is. Szinte mindened kivan belőle. Ha ilyen cuccokban fogsz grasszálni az iskolában, az összes fiú rád akarja majd vetni magát – morogta a férfi.
- Ó… Hát az iskolában nem ilyenben mászkálok – tárta szét karjait.
- Még szerencse…
- Egyébként mi bajod van? Miért érdekel, hogy mit hordok? – kérdezett rá a lány.
- Semmi különös, csak felelősséget érzek irántad és zavar, ha néhány éretlen tacskó nyálcsorgatását kell majd végignéznem, mint professzorod – felelte. Hermione először bosszús volt, aztán elmosolyodott. Odasétált a férfi elé, és megtámaszkodott az asztal szélén, szemben vele.
- Sirius, nem áll szándékomban egyetlen pasival sem összeszűrni a levet még jó ideig. Ha esetleg valami csoda folytán már annyira nem bírok magammal, hogy szükségem lesz valakire, akkor megígérem, hogy te fogsz tudni róla elsőnek – kacsintott rá. Sirius pislogott párat, majd megköszörülte a torkát.
- Köhm… ezt hogy értetted? – bukott ki belőle.
- Hát, hogy te fogsz tudni róla elsőnek, ha lesz valakim. Miért, te hogy értetted? – kérdezett vissza, majd visszasétált a tűzhelyhez.
- Én is így…
- Akkor jó – hagyta rá a lány. Fogalma sem volt mi ütött belé. Egyszerűen csak áradt belőle ez a megmagyarázhatatlan ösztön. Egyik pillanatban még bosszankodott, másikban meg már majdhogynem megpróbálta elcsábítani Siriust. Elhatározta, hogy sürgősen gyakorolnia kell némi önkontrollt, ha nem akar egy oltári nagy balhét.
Már bőven elmúlt tizenegy is, mikor Sirius úgy döntött, ideje lefeküdnie. Becsukta könyvét és elindult a fürdőszoba felé. Csöndes estének ígérkezett, még a szél sem rezzent odakint. Ellenben a fullasztó meleg még mindig uralkodott a városrészen. Hiába minden frissítő és hűtő bűbáj, itt már azok sem segítettek. Black, ahogy beállt a zuhany alá, és komótosan végigmosta minden egyes porcikáját, agya elkalandozott a reggeli eseményeken. Ahogy Hermione hozzábújt, és a lány mellei szorosan hozzápréselődtek, akaratlanul is felnyögött. Elég volt ennyi, és máris érezte a hatását, pedig nem akarta. Most ott állt anyaszült meztelenül, meredező férfiassággal, amit a hideg víz sem lohasztott le, és közben bőszen átkozta magát az ostoba gondolatai miatt. Tudta, hogy pálcájával egy pillanat alatt megoldhatná ezt a problémát, csakhogy azt kint hagyta az ágya mellett. Bosszúsan maga köré csavarta törölközőjét, hogy kislisszoljon pálcájáért, de amint résnyire kinyitotta az ajtót, az ágyon meglátta a békésen szuszogó Hermionét. Majdnem szívbajt kapott, elvégre azt sem tudta, hogy a lány ott van. Nem kockáztathatott, inkább visszacsukta az ajtót.
Hiába állt vissza a zuhany alá, a testében dúló vágy elemi erővel tombolt, és sem a már-már jeges víz sem a rossz gondolatok nem segítettek rajta. Ahogy eszébe jutott a lány, amint ott fekszik, egy falatnyi kis hálóingben, ráadásul az ajtóból tökéletes rálátása volt, formás fenekére, amit alig takart az a kis bugyi… Sirius keze önkénytelenül indult el lefelé. Ahogy egyik kezével magát kényeztette, másikat jóformán a szájába tömte, hogy ne adjon ki hangokat. Pedig Merlin volt a megmondhatója, hogy igencsak jó hangokat tudott volna kiadni. Józan eszét félresöpörte a rajta eluralkodó vágy, és sutba dobva elveit gondolatban rávetette magát Hermionéra. Elég volt csak annyit elképzelnie, hogy miként csókolja végig a lány testét, és hogyan kényezteti őt a legérzékenyebb pontján, már vége is volt. Lába hirtelen megrogyott, ő pedig nekitántorodott a hideg csempének. Lihegve csúszott le a fal mentén. Beletelt pár percbe, mire valamennyire sikerült kitisztulnia agyának. Most már szabadjára engedte önutálatát, és bűntudatát, amiért ezt tette a lánnyal, még ha csak gondolatban is.
- Egy állat vagyok – hajtotta le fejét, majd vett néhány levegőt és felöltözött. Ahogy kilépett, ijedten pördült meg, mivel Hermione kíváncsian bámult rá.
- Jó sokáig voltál bent – mondta a lány kissé álomittasan.
- Én… ja igen – nyögte ki a férfi.
- Kezdtem azt hinni, hogy valami bajod esett. Ha pár percen belül nem jöttél volna ki, kénytelen lettem volna bemenni – dünnyögte a lány, miközben nyújtózkodott egyet. Sirius nagyot nyelt, még csak az kellett volna neki, hogy a lány rányisson, miközben ő éppen…
- Hermione, beszélnünk kell – kezdett bele rekedten.
- Valami baj van?
- Igen, baj van. Mégpedig azzal, hogy már megint itt vagy az ágyamban, jóformán pucéran és eléggé félreérthető megjegyzéseket teszel.
- Félreérthető… mégis micsoda? – értetlenkedett a lány.
- Például az előbb is, hogy utánam jöttél volna a fürdőbe. És ha én éppen valamit csináltam odabent? Te meg rám nyitsz? Nem tudom megakadályozni, ami utána történne… - fakadt ki a férfi. Hermione elvörösödött, és zavartan nézett oldalra.
- Szóval… te akkor odabent… most azt csináltad? – kérdezett rá. Sirius nem akarta elhinni, hogy a lány csak így rákérdez ilyesmire.
- Hermione!
- Most miért? Tudom, hogy férfiból vagy, és neked is kell… szóval… reggel is merevedésed volt – nyögte ki végül a lány. A férfi majdnem elájult.
- Hermione… nem szándékosan. Úgy értem… Merlinre! Te egy gyönyörű, érzéki és csodálatos fiatal nő vagy. Én meg mint mondtad, férfi. Hiába is próbálkozom, nem tudok másként reagálni. Ismered a múltam, tudod, hogy sohasem voltam az az önmegtartóztató típus. Nekem nem megy! Nem tudom garantálni, ha továbbra is mellettem akarsz aludni, és ilyen göncöket viselsz, meg mondasz olyan dolgokat, hogy egyszer nem veszítem el a fejem és nem vetem rád magam. És tudom, hogy szörnyen hangzik, de ha egyszer a köd rászáll az agyamra, lehet nem fog érdekelni, hogy te nem akarod, és én nem akarok olyan lenni, mint azok a mocskok. Érted? – hadarta idegesen. Hermione nagyon is értette, és ez eléggé felkavarta őt. Sirius nyíltan bevallotta, hogy vonzónak tartja.
<< >>
|