Kis nyugalom

A megérkezés utáni kavarodás – vagyis a gyerekek hógolyózásának – végével lassan kezdett rendeződni a helyzet a ház körül. Már mindenki forró teát szürcsölgetve ült a kandalló előtt. Lily Perslelus foteljének karfájára telepedett le, és úgy nézte a gyerekeket.

– Talán el kéne dönteni, hogy mit is akarunk csinálni, amíg itt vagyunk… - ajánlotta Lily.

– Én benne vagyok még egy kis dobálózásban – válaszolta Draco.

– Köszi, de én elég havat kaptam egy életre… - nyögött föl Ginny.

– Meddig tart a védővarázslat a ház körül? – kérdezett rá Harry. Perselus előhúzott egy pergament a zsebéből.

– Ide az van írva, hogy a birtok közel fél kilométer széles, de csak háromszáz méternyi terület van biztosítva a ház körül. – Glory elvigyorodott.

– Az azért elég szép, csak most odakint nem igazán lehet mit csinálni… még szánkónk sincs. Bár hóembert lehetne építeni – gondolkozott el. Harry elvigyorodott.

– Építsünk hóvoldemortot, és olvasszuk el! Legalább egyszer látnám tényleg meghalni – vigyorogta a fiú, de a morbid humorára senki sem volt vevő.

– Harry, legalább ilyenkor elfelejthetnéd – sóhajtott föl Lily.

– Bocs, anya, de ez az én feladatom, és így kissé nehéz másra gondolni, főleg, hogy tudom, a suli után már semmi sem véd meg tőle… - morogta Harry.

– És én mi vagyok? Ezek szerint semmi? – sértődött meg Piton.

– Nem úgy értettem, csak… valljuk be, ha Dumbledore-nak nem volt esélye ellene, akkor nekem hogyan lehetne? Hiszen az igazgató kiderítette, hogy szétszaggatta a lelkét, és a darabokat lehetetlen megtalálni. A Rend tagjai már mióta próbálkoznak vele, és eddig csak a napló van, amit kicsináltam, a gyűrű, amivel az igazgató végzett, és a nyaklánc, amit Sirius talált meg, de a többiről nem tudunk semmit, vagy ha tudjuk is… az is lehetetlen. – Albus felvázolta a lehetőséget, hogy Harryben is lehet egy horcrux, így a fiú esélyei jócskán csökkentek. Persze, ezt rajtuk kívül csak Perselus és Sirius tudta, a többiek nem is sejthették.

– Te miről beszélsz? – kezdett gyanakodni Glory.

– Semmiről, felejtsük el. Most azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat! Tehát,hógolyózás, hóember építés, esetleg mályvacukor sütögetés a kandallónál. Vagy akár apa is mesélhetne valami történetet arról, mikor még anyával a suliba jártak… - sorolta a fiú, csakhogy terelje a témát. Perselus gondterhelt ábrázattal nézte a padlót. Szája sarka kissé lefelé görbült. Alig két hete, hogy Albus eléjük tárta a lehetőséget Harryvel kapcsolatban, de azóta az életük kész pokol volt. Mázlijukra a lányok semmit nem sejtettek… eddig.

– Egész tűrhető a program, és arra tényleg kíváncsi vagyok, hogy milyen volt, mikor ti jártatok a suliba… az öreg McGalagony már akkor is ilyen hisztis volt mint most? – kérdezett rá Draco, mire a lányoktól kapott egy szúrós pillantást, de Perselus elvigyorodott.

– Fogalmazzunk úgy, hogy akkor még kevesebb ránca volt, és sokkal kevesebb ruhája. Még emlékszem rá, mikor elsősök voltunk, akkor az utolsó éves fiúk bele voltak zúgva – mesélte a férfi vigyorogva.

– De gonosz vagy – szólt rá Lily.

– Fúj! McGalagony, mint szexi nő… ez nagyon… undorító! – Draco hányást imitált, és Harry is osztotta a véleményét.

– Fiúk! Minerva egy végtelenül kedves és türelmes nő, nem kéne így viselkedni! – förmedt rájuk Lily.

– Csak azért mondod, mert nem élsz a közelében már tizenhat éve… Fogalmad sincs, milyen rémálom, mikor a drága Pomonával együtt felhajtanak a garatra, és elkezdenek kornyikálni azon a repedtfazék hangjukon – fintorgott Piton. Harryből kitört a nevetés, mert egyszer ő is hallott egy ilyen éneklésnek titulált valamit, de ijedtében inkább nem derítette ki, hogy mi volt az.

– Na, jó, én elmegyek, nekilátok az ebéd elkészítésének, ti pedig találjatok ki valamit, de ha lehet, ne azt, hogy szidjátok Minervát. Mintha az anyám lenne, szóval csak finoman – morogta a nő. Persze Perselus erre is tudott visszavágni.

– Az anyós vő kapcsolat mindig halálra van ítélve! Legalább ezen már túl vagyunk – Draco annyira nevetett, hogy lecsúszott a kanapéról. Glory és Ginny nemtetszésüket kifejezve felálltak, és otthagyták a fiúkat. Perselus szemöldökét felemelve nézett utánuk.

– Valami rosszat mondtam? – kérdezte ártatlan ábrázattal, mire Harry vigyorogva megcsóválta a fejét. A lányok odamentek segíteni Lilynek, aki örült ennek a fejleménynek. Ginny, miután Harry elárulta neki, hogy mi is történt édesanyjával, és hogy mi várható a közeljövőben, hihetetlen érdeklődést mutatott a nő iránt. Egyfolytában követte őt, és próbált a kedvében járni, ahogy most is.

– Hülye anyós viccek… - morogta. –Ez egyáltalán nem igaz, nekem például csodálatos anyósom van! – jelentette ki, mire Lily megölelte őt.

– Jaj, de drága vagy. Én is nagyon szeretlek ám, odafentről is sűrűn figyeltelek téged. Az a Cho nevű lány egyáltalán nem volt Harryhez való. Csak egy elkényeztetett cicababa volt… de te, te tökéletes vagy! – Ginny teljesen megdöbbent, és elvörösödött a bók hallatán.

– Köszönöm szépen… - nyögte ki végül. Glory csak somolyogva figyelte őket.

– Szóval, mit csináljunk? – kérdezett rá.

– Hát, mit szóltok valami rakott ételhez… tudjátok, mikor még otthon laktam, és apa nem volt otthon, mert éppen el kellett utaznia, anyukámmal nekiálltunk, és mindenfélét összeöntöttünk. Persze nem mindig jött össze, de legalább a főzést élveztük. Tuney is sokszor velünk tartott, talán ez volt az egyetlen dolog, amit szeretett velünk csinálni – merengett el a nő.

– Akkor most is csináljuk úgy! – ajánlotta Glory. Azzal nekiálltak mindenfélét előkészíteni. Szerencséjükre a kamrában sokféle alapanyag megtalálható volt, így semmiben sem szenvedtek hiányt. Perselus, hogy lekösse a fiúkat, különféle kezdett el tanítani nekik. Csupa gyerekes trükköt, de Draco és Harry oda meg vissza voltak tőle.

– Hüm, a nadrág felrántó átkot ismeritek? – kérdezett rá, mikor már vagy másfél órája ezt csinálták.

– Nem, de remélem, hogy ismerni fogom – vigyorogta Harry. Perselus elővette a pálcáját és kimondta a bűbájt.

– Vestis traho! – pálcájával Draco nadrágjára bökött, mire a fiú felnyögött, és kapálózni kezdett.

– Ááááááá, fejezd be! Ez szemétség, miért pont rajtam mutatod be? – nyöszörögte, mire Perselus elvigyorodott.

– Vedd ízelítőnek, ha megbántod a lányom… - válaszolta Piton, és elengedte a fiút. Lily felfigyelt a nyöszörgésre, és tátott szájjal ment oda Perselus mellé, majd nemes egyszerűséggel a fejére vágott. Piton döbbenten nézett rá. Utoljára talán az anyja vágta így fejbe.

– Ezt miért kaptam? – kérdezett rá.

– Mert olyan vagy, mint egy rossz gyerek. Miért nem hagyod békén szegény Dracót? – követelőzött a nő.

– Mert jólesik? – kérdezett vissza. Perselus lassan teljesen megváltozott Lily hatására. Kicsit kezdett visszatérni a régi kamaszos Perselus, aki még tud viccelődni, de legalábbis másokkal kicseszni.

– Lehetetlen alak vagy… inkább valami értelmesre tanítanád őket. Teszem azt, az érzelem kicserélő bűbájra – vetette oda Lily idegesen. Harry érdeklődve nézett rá.

– Az milyen bűbáj? – faggatózott. Lily Perselusra nézett, majd intett neki, hogy magyarázza el, végül visszavonult a lányokhoz.

– Az Adfectus mitto, vagyis az érzelem cserélő bűbáj lényege, hogy át tudod érezni a másik érzéseit, vagy meg tudod mutatni a sajátodat. Teszem azt, ha Draco tudta volna ezt a bűbájt, elég lett volna végrehajtania Gloryn, hogy megtudja, mit érez a másik… - magyarázta a férfi.

– Ez hasznos, mert ha valaki nem hiszi el, hogy igazából mit is érzel, akkor ezzel tudod magad igazolni – szólalt meg hirtelen Harry.

– Pontosan. Én is ezt használtam édesanyádnál, bár nálam nem jött be… - Perselus elhúzta a száját.

– Mikor használtad? – faggatózott Harry.

– Mikor összevesztünk, azután… megmutattam neki, hogy mennyire sajnálom, és szégyellem magam, ő megértette, de már nem bírt megbízni bennem, így elváltak az útjaink – válaszolta csalódottan a férfi. Draco kissé oldalra pillantott, ahol meglátta Lilyt az ajtófélfának támaszkodva. A nő arcán kövér könnycseppek folytak végig, de gyorsan letörölte őket.

– Ezt azért megtaníthatnád nekünk – szólalt meg Draco. Perselus bólintott, és ismét fölemelte a pálcáját.

– Csak gondoljatok arra az érzésre vagy érzésekre, amit meg akartok mutatni a másiknak. Azok lemásolódnak és átmennek abba a személybe, akire a bűbájt szórtátok. A pálcamozdulat nem nehéz. Az óramutató járásával megegyezően egy spirált húztok lefelé, és kimondjátok a bűbájt. Adfectus mitto – mondta a férfi. A fiúk, mivel egymás mellett ültek, nem tudták hogy melyikük fogja érezni Pitont, így feszülten figyeltek. Aztán Harry hirtelen megfeszült, szemei kikerekedtek, és szeméből kicsordult egy könnycsepp.

– Hagyd abba… - szipogta, mire apja kapcsolt, és megszüntette a kapcsolatot kettejük közt. Harry letörölte a kibuggyanó könnycseppet. Draco értetlenül pislogott, nem tudta, hogy mit érezhetett a másik.

– Mi volt az? Mit éreztél? Mi volt olyan szörnyű? – faggatózott. Közben már a lányok is odamentek megnézni, hogy mi folyik ott. Harry meredten nézett az apjára, és dadogva megszólalt.

– Én… éreztem amit te… A fájdalmat, mikor anyát elvesztetted… a keserűséget, a reménytelenséget, hogy nem akartál tovább élni, de az igazgató rád parancsolt, hogy miattam tovább kell élned! Te utáltál engem. Gyűlöltél, mert miattam… nem mehettél anya után… - habogta a fiú, és úgy érezte megfullad, ha most nem mehet ki a friss levegőre. Felpattant,és kirohant a házból. Lily utána akart menni, de Perselus megfogta a karját.

– Hagyd, ezt egyedül kell feldolgoznia. Tudnia kellett, hogy hogyan éreztem… - kezdett bele a férfi.

– Inkább mutattad volna neki, hogy hogyan érzel most! – förmedt rá Lily, és kirántotta a kezét a férfi szorításából.

– Azt is megmutattam neki – válaszolta halkan, de ezt Lily már nem hallotta. Ginny végül kisomfordált Harryhez, aki éppen az egyik fát támasztotta az udvaron.

– Harry, rendben vagy? – kérdezte csöndesen.

– Persze, bocs a hiszti miatt… tudtam, hogy biztos szörnyű fájdalom lehetett benne, de nem is sejtettem, hogy ekkora… annyira szenvedett. Merlinre, meg akart halni! Itt akart hagyni mindent, mert nem tudta megmenteni azt, akit szeretett… - taglalta a fiú.

– És most mit érez? – mutatott rá a lényegre Ginny. Harry ránézett, és halványan elmosolyodott.

– Imádja az anyám, és szeret minket is… már lesz miért élnie, ha anya végleg elmegy, de akkor is szörnyen fog szenvedni – válaszolta a lánynak.

– Azt akarta, hogy tudd. Nem akart bántani, de úgy vélte, ezzel tisztában kell lenned. Szerintem vedd ezt amolyan bocsánatkérésnek mindenért, amit ellened… ellenünk elkövetett. – suttogta Ginny, miközben átölelte Harryt. A fiú felsóhajtott, és úgy érezte, lassan kezd lehiggadni. Odabent a hangulat viszont igencsak paprikás volt. Glory inkább felvonult az emeletre Dracóval, csak hogy ne zavarják meg szüleit a beszélgetés közben.

– Ó, édes Merlin, miért nem lehet nekünk egy nyugodt hétvégénk? – tette fel a költői kérdést Glory, és az égre meredt. Nem tudhatta, hogy odafönt most is figyelik őket.

James ott ült szokásos helyén a tóparton, és a lenti eseményeket figyelte. Merlin ott állt mellette, és magában hümmögött.

– Nem lehetne, hogy egy kicsit… jobb legyen a kedvük? – próbálkozott meg James. Nem akarta, hogy a gyerekeknek rossz kedvük legyen. Még Dracót is elkezdte megkedvelni, persze csak tisztes távolságból.

– Attól tartok, hogy ebbe nem szólhatunk bele – morogta az öreg.

– De ez így nem jó! Már csak pár hét, és el kell hagynia őket… - lázadozott James. Merlin felvont szemöldökkel nézett rá.

– Hát ennyire szeretnéd, hogy boldogok legyenek az ellenségeddel? – kérdezett rá őszintén. James felvonta a szemöldökét.

– Az ellenség nem Piton, hanem Voldemort. Gyerekként hülyeségeket csináltam, igazságtalan voltam, durva és aljas, azt hittem az ellenség Perselus, de tévedtem – vallotta be. Merlin értőn bólintott, de szája sarkában kis mosoly bujkált.

– Nyugodj meg, drága fiatal barátom, a dolgok lassan rendeződnek. Mi már érezzük a változás szelét… - mondta sejtelmesen az öreg, majd hátat fordított, és elvonult a templom felé. James pislogva nézett utána. Nem szerette mikor így beszéltek. Ebből ő nem értett semmit! Gyorsan visszafordult, hogy lássa mi történik, de inkább elfordult, ahogy meglátta, Piton éppen Lilyt csókolja.

– Piszok mázlista, te… - morogta, és felsóhajtott. Ki tudja, talán ha Lily visszajön, ideje lenne elbeszélgetniük a „válásról”, talán neki is kéne keresnie valakit idefönt. Ilyeneken gondolkozva kezdte el figyelni a tó körül sétálgató embereket.

Perselus bocsánatkérőn átölelte Lilyt, és megcsókolta. A nő nem tudott rá haragudni, hiszen annyira szerette őt, és már csak heteik voltak hátra. Perselus mindent beleadott a csókba, a boldogságot és a szomorúságot is, amit érzett. Szelíden kóstolgatták egymás ajkait, és nem vették észre, hogy közben négy szempár őket figyeli az ajtó takarásából. Glory vigyorogva suttogta oda Harrynek.

– Olyan aranyosak… - áradozott.

– Szerintem ez kicsit morbid… elvégre ha csókolóznak,mást is csinálnak… olyat, amiből mi is lettünk annak idején – motyogta kissé fintorogva.

– Na és? Joguk van hozzá, hogy szeressék egymást – lázadozott Ginny.

– Na, ja, csak a gyerek inkább ne tudjon róla, mikor a szülei újra gyereket csinálnak… - fintorogta Draco. Ezután gyorsan felsiettek az emeletre, nehogy útban legyenek.

Perselus segített a tálalásban, így a gyerekek már a terített asztal látványára tértek vissza.

– Mit eszünk? – kérdezett rá Draco.

– Hát, ez ilyen nem volt ötletem és mindent összedobtam ebéd… - a fiúk értetlenül néztek rá.

– De nincs benne semmi mérgező, ugye? – tétovázott Perselus.

– Dehogynem! Azt csakis a te adagodba tettem… - válaszolta Lily flegmán.

– Bocsáss meg, nem úgy gondoltam, csak kicsit furcsa ez az étel… - fintorgott Perselus.

– Ha nem tetszik, akkor holnap te főzöl – vetette oda a nő.

– Hát, lehet jobban járunk vele – állapította meg Harry, mire anyjától kapott egy „jobb ha befogod” pillantást.

¬– Lássatok hozzá, addig ne ítélkezzetek… - mondta Glory, és szedett magának egy adagot. Mindenki kikerekedett szemekkel figyelte őt. A lány simán bekapta az első falatot, jól megrágta és lenyelte. A többiek azt várták, hogy majd rosszul lesz és lefordul a székről, ehelyett elmosolyodott.

– Ez finom – állapította meg, mire a fiúk is nekikezdtek az evésnek. Jól teleették magukat és nem győzték dicsérni Lily főzőtudományát. A délután folyamán Perselus két széket átalakított szánkókká, így a fiatalok kimentek szánkózni, míg ő és Lily elindultak fölfedezni a birtokot. Alig tettek meg pár métert, és rájöttek, hogy éppen egy befagyott tavacska szélén ácsorognak. Nem volt túl nagy tó, de azért egészen szép volt. Perselus egy ötlettől vezérelve előkapta pálcáját, eltakarította a havat a jégről, majd a cipőjükre korcsolyát varázsolt. Lily meglepetten figyelte a másik ténykedését.

– Mire készülsz? – aggodalmaskodott.

– Azt hittem, tudod, hogy mire való a korcsolya… - gúnyolódott a férfi.

– Tudom, de olyan régen használtam… már elfelejtettem hogyan kell – nyafogott a nő. Olyannyira kapaszkodott a másikba, hogy majdnem mind a ketten elestek. Draco figyelt föl rá, hogy a felnőttek mit csinálnak. Odaintette a többieket magához, majd együtt nézték Lily esetlenkedését, és jókat derültek rajta. Az este folyamán ismét leültek beszélgetni, de újra előjött a horcrux téma.

– Apa, nem lehet tudni, hogy hogyan lehetne megsemmisíteni a horcruxokat? Mármint azon kívül, amit mi ismerünk. – Perselus felsóhajtott.

– Basiliscus méreg, Griffendél kardja, és egy nagyon erős tűz varázslat. Ezek a fizikális elpusztítás módjai… - felelte a férfi.

– Ezek szerint van nem fizikális megoldás is? – érdeklődött Draco.

– Lenne, de Voldemort esetében ez nem jelent semmit. Ő nem képes megbánni a bűneit… azt mondják, ha a lélek ketté szakad és horcrux lesz belőle, a lélek újra összeforr, ha a gyilkos megbánja bűnét… - Harry elhúzta a száját.

– Aha, akkor ez nálunk alapból kilőve… - tovább folytatták a beszélgetést, de Lily elkezdte terelni a témát, így a karácsonyi bálnál kötöttek ki. Harry már régen meghívta Ginnyt, és Draco is megtette ugyanezt pár napja. Perselus úgy vélte, neki nem kell külön elhívnia kedvesét, bár ez utólag nagy hibának bizonyult. Lily zokon vette, hogy még ennyire sem képes a másik. Hiszen csak pár szó az egész… Perselus egész éjszaka próbálta kibékíteni, de fáradságos munkája bőségesen megtérült. Lily áldotta a hangszigetelő bűbájt, melyeket Perselus emelt a szoba köré.

Súgó 3 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2010.12.27. 20:52 anei Lilyék mikor fogják megtudni, hogy esetleg Harry is egy horcrux? Mert szerintem elég dühösek lesznek a titkolózás miatt! Lily és Perselus nagyon aranyos együtt, a férfi már sokat változott korábbi énjéhez képest. Köszi a frisset és várom a folytatást! Remélem, jól telt a karácsonyod! Válasz: Hát ööö... izé... az úgy volt... ehhe XD Vagy megtudják... vagy nem :D nem akarok lelőni semmit. Örülök, hogy tetszett!

2010.12.27. 18:49 hojumo Köszi a frisset, most igazán megleptél ezzel a gyors tempóval, de csak így tovább! Válasz: Jaja töltögetem föl a részeket! MÁzli, hogy ez a fic már kész XD a többivel nem tudom, hogy mi lesz :S

2010.12.27. 12:31 Kiki Nahát, rekord sebességgel pakolod fel a részeket, ne is lassíts. Tetszik ez a rész a birtokkal, de esetleg Siriusról és Hermionéról is hallhatnánk... légyszi! Válasz: Persze, majd hallotok róluk is :) a gyors tempópedig a szünet miatt van. Sajnos nem tudom hogy fogom tudni a későbbiekben föltenni a részeket. Jó hír vagy rossz, de az Ikreket már befejeztem. Viszont az Utolsó kívánsággal nem haladok és már hónapok óta áll a kész részek pedig egyre fogynak.

1