Remus Sirius után loholt a folyosón, alig tudta utolérni. Barátja annyira fölhúzta magát a minisztériumi ember érkezésén, hogy félő volt, amint meglátja, megöli. Olyan hévvel rontott be az igazgatói irodába, hogy az ajtó majdnem kiszakadt keretestől
- Na, hol van az a minisztériumi mocsok, had verjem be a képét… - morogta Sirius. Albus felvont szemöldökkel nézett rá, majd megköszörülte a torkát.
- Öhm, Sirius…, valami problémád van?
- Nekem ugyan nincs, csak szeretném feltörölni a padlót azzal, aki zaklatja a barátaimat… - válaszolta, majd összeszűkült szemekkel nézett körbe a szobában. Ám ott semmilyen undok szemüveges és dagadt hivatalnokot nem látott, csak egy fiatal és széparcú nőt. Albus látta, hogy Siriusnak még nem esett le a dolog.
- Sirius, szeretném neked bemutatni a kisasszonyt – már előre kuncogott magában a következő reakciók miatt. A fekete hosszú hajú nő felállt, majd odasétált Siriushoz és kezet nyújtott neki.
- Ön bizonyára Sirius Black – a férfi csak kábultan bólintott. – Én Aurora Silver vagyok…, tudja a minisztériumi mocsok, akivel az imént még fel akarta törölni a padlót.
Remus a háttérben kénytelen volt szája elé tenni a kezét, mert már nem bírta visszafogni magát. Látta barátján, hogy szinte alig fogott föl valamit a dologból.
- Öhm, kisasszony, elnézést kérek Sirius viselkedése miatt. Tudja, kissé megszállottan védelmez, szívügyének tekinti, hogy nekem jó legyen…
- Semmi vész, ezek szerint ön Remus Lupin, nagyon örvendek. – A nő végignézett a még mindig dermedt Siriuson, majd suttogva odahajolt Remushoz. – Mikor olvad ki?
Remus ismét nevetni kezdett, majd hátba verte barátját, mire az kissé magához tért.
- Ha már túlvagyunk az ismerkedésen, az nekem csak jó – jelent meg Perselus.
- Perselus, a hölgy a minisztériumtól jött – mondta az igazgató. Piton bólintott, majd mindenki helyet foglalt.
- Tehát, a kisasszony dolga lesz, hogy nyomon kövesse a főzet beadását, illetve a Remuson tapasztalható változásokat, igaz?
- Pontosan, igazgató úr. Ellenőriznem kell a bájital hatását, mellékhatását, és mindent föl kell jegyeznem, amit Mr Lupin tapasztal…
- Lehetne, hogy tegeződjünk? Így a kísérleti pat… vagyis kutya, kicsit talán jobban érezné magát – mondta kissé szemrehányón Remus.
- Rendben, elvégre csak egy év van köztünk, és még emlékszem is rátok az iskolából – Sirius ekkor kapcsolt.
- Miért, te ide jártál? Én nem emlékszem rád! – tiltakozott a férfi, majd végigmérte a lányt.
- Csak az első négy évben jártam ide… - ekkor Remus felkiáltott.
- Á, te vagy az a hollóhátas lány. Mindig össze volt fonva a hajad és szemüveged is volt! – kapcsolt Remus, mire a nő szelíden elmosolyodott.
- Igen, én vagyok – bólintott.
- Én erre miért nem emlékszem? – kezdett pánikolni Sirius.
- Talán, mert nem tartoztam abba a körbe, akikkel te foglalkoztál akkoriban – Sirius elképedt.
- De én mindenkivel foglalkoztam!
- Black, szerintem a kisasszony arra célzott, hogy nem tartozott bele a rajongótáborodba, és Remus, gyanítom a könyvtárból vagy valamilyen szakkörről ismeri őt – válaszolta Perselus, miközben a nő bólintott.
- Teli találat, na, de örülök neki, hogy idáig jutottál, Perselus. Már akkoriban is te voltál a legjobb bájitalfőző a Roxfortban, sejtettem, hogy sokra viszed – Perselust egy kis elégedettség töltötte el.
- Nos, úgy vélem, hogy a továbbiakban rám már nincs szükség. Ma este telihold, így kezdetét veszi a megfigyelés. Remus, ha nem bánod azért egy alapszintű zárbűbájt teszek a lakásodra…- mondta az igazgató.
- Semmi gond, az eddigi ketrechez és láncokhoz képest ez egy álom – szólalt meg vidáman a férfi.
- Tehát, a kisasszony itt tölti a hétvégét, úgy vélem, hogy a Remus lakosztálya melletti vendégszoba pont megfelelő lesz az ön számára.
- Köszönöm, igazgató úr, igazán kedves, de nem igazán lesz szükségem külön szobára, tudja, végig Remus mellett kell lennem, vasárnap pedig már sietek vissza a jelentésemmel – fejezte be a nő.
- Akkor hát végeztünk is, sok sikert és jó munkát! – köszönt el az igazgató. A nő kilépett a három férfi társaságában.
- Ha megbocsátod, nekem mennem kell, Harryt kénytelen voltam otthagyni Ms Tonksnál… - vallotta be Perselus. Remus szeme pedig kikerekedett.
- Mármint, úgy érted, hogy Doránál? – Piton bólintott. – Akkor jobb, ha sietsz! – azzal Perselus amilyen gyorsan csak tudott kereket oldott.
- Ki az a Dora és miért sietett el Perselus annyira? – kérdezte döbbenten a nő.
- Nimphadora az unokahúgom, most elsős, és kissé… szeleburdi – Remus nevetni kezdett.
- Finoman fogalmaztál, Sirius, a lány okos és kedves de olyan akár a tájfun, semmi nem marad épségben utána – Sirius csúnyán nézett barátjára, mire az észhez kapott, hogy miket is mondott.
- Akkor, esetleg elmesélhetnéd, hogy egyébként milyen egy átváltozás, milyen tünetei vannak, mit érzel. Ez többnyire mindenkinél más... Ezeket összevetjük a későbbi adatokkal és megvizsgáljuk – hadarta a nő.
Remus bólintott, Sirius pedig sértetten hátat fordított nekik.
- Neked meg mi bajod?
- Semmi, megyek, megkeresem a keresztfiam – azzal duzzogva elvonult.
- Valamivel megbántottam? – kérdezte a nő meglepetten.
- Á, csak ő egy kicsit… bonyolult személyiség. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, hogy fáj neki, hogy nem ő van a figyelem középpontjában, de igazából csak értem aggódik, na meg persze félt tőled.
- Tőlem? Nekem nem az az életem célja, hogy a tiéteket megkeserítsem! Csupán érdekel a vérfarkaskór elleni védekezés… Tudod, mindenki azt hitte, hogy a családom azért költözött külföldre, mert apám állást kapott Németországban. Az igazság viszont az, hogy anyámat megmarta egy vérfarkas, és miatta kellett elmennünk, mert a szomszédok már jóformán meg akartak minket lincselni – fejezte be a lány szomorúan.
- Oh, hát nem lehetett könnyű, és édesanyád hogy van? - A lány megrázta a fejét, jelezve, hogy inkább nem szeretne róla beszélni. – Sajnálom…
- Semmi vész, szegény már nem tudta elviselni azt amivé vált, és miután apám meghalt, rám hárult a felelősség, ő pedig nem tudta ezt elviselni… - suttogta a lány.
- Csak nem…
- De igen, bevett pár bájitalt, és mire hazaértem az iskolából, már holtan találtam. Tudom, szomorú történet, és furcsa is lehet, hogy nem zokogva adom elő az egészet, de anyám mindig arra tanított, hogy legyek erős és nézzem pozitívan az életet. Annak ellenére, amit magával tett, én még mindig hiszek neki, és próbálok úgy élni, hogy megfeleljek az elvárásainak…
Közben elérték Remus szobájának ajtaját, majd beléptek. A szobán látszott, hogy az ott lakó még csak nemrég kezdett el berendezkedni.
- Bocsáss meg a rendetlenségért, de még kissé látszik, hogy nem vagyok hozzászokva a vendégekhez – közben összeszedte a földön heverő ruhadarabokat. A nő mosolyogva nézte a jelenetet, főleg mikor látta, hogy a ruhák mind egy táskába kerülnek. Sejtette, hogy igazából nem is a férfi ilyen rendetlen, hanem valaki más.
Sirius fujtatva haladt végig a folyosón, majd olyan erővel gázolt át szerencsétlen Dorán, hogy a kislány hanyatt esett.
- Aú… - nyögött föl a lány, mire Sirius bocsánatkérőn talpra rántotta.
- Bocs, nem láttalak…
- Ha kinyitnád a szemed, és nem úgy járkálnál mint egy megvadult bika, akkor nem taposnál bele a földbe! – panaszkodott a lány.
- Már mondtam, hogy bocs! – förmedt rá.
- Neked meg mi bajod? Olyan undok vagy velem… - hüppögte a kislány, majd elszaladt.
Sirius már bánta, hogy így viselkedett, de akkor Dora már messze járt. Persze Lily látta az egészet, így Sirius egy jókora pofonnal lett gazdagabb. A csattanásra érkezett meg Piton, aki Harryt próbálta meg úgy megfogni, hogy az ne essen le a földre.
- Hupsz… - csúszott ki a száján, majd úgy döntött, ezt inkább nem hallgatja végig.
- Lily…, én leviszem Harryt, felöltöztetem és kimegyünk a tóhoz…
Lily csak bólintott, de rájuk sem nézett.
- Ezt meg miért kaptam? – kérdezte elképedve Sirius.
- Mert egy tapló vadállat vagy, azért. Mi a jó franc ütött beléd? Fellököd Dorát, aztán bunkózol vele. Én ezt a kislányt még nem láttam sírni, akkor sem, mikor törött csonttal hozták be, vagy mert súlyosan megégett, erre te ezt teszed?! Szégyelld magad, Sirius Black, én is azt teszem helyetted. Most pedig menj és keresd meg szerencsétlen unokahúgod, vagy a házadig átkozom a hátsód! –
Sirius megadta magát és lehajtott fejjel elindult abba az irányba, amerre Dorát látta elszaladni. Közben pár hetedéves suttyomban végignézte a jelenetet, és magukban megállapították, hogy ennél a nőnél nincsen félelmetesebb tanár az egész Roxfortban.
Dora szipogva sétált végig a folyosón, majd mikor Remus szobája elé ért, ismét a földön találta magát. Ezúttal Aurora volt a hibás, aki teljes erővel fellökte a lányt.
- Jaj, kérlek, bocsáss meg, ne haragudj, nem volt szándékos – kért tőle bocsánatot a nő.
- Se… semmi baj – nyögte ki a lányka még mindig szipogva. Közben haja folyamatosan változtatta a színét, amire a nő is felfigyelt.
- Jé, te metamorf mágus vagy? – lepődött meg a nő. Közben leültek az egyik közeli padra.
- Igen, a nevem Nimphadora Tonks, de ön kicsoda és mit keresett Remus szobájában? – faggatózott.
- Oh, bocsáss meg, Aurora vagyok, a minisztériumból jöttem. Ezek szerint te vagy Sirius unokahúga? – a kislány elhúzta a száját és bólintott.
- Igen…
- Na és mi a baj? Jól sejtem, hogy nem a kettőnk esése miatt kezdtél el sírni, igazam van?
- Hát nem… Sirius belém jött, aztán meg még goromba is volt, tisztára meghibbant – ecsetelte a kislány.
- Jaj drágám, ne haragudj rá, biztos nem miattad van, sőt, ha a megérzésem nem csal, akkor egyenesen miattam – a lány kérdőn nézett rá. – Tudod a minisztériumból jöttem és minket nem nagyon szeretnek…
- Á, te fogod megvizsgálni Remust? – a nő meglepetten nézett rá.
- Te honnan…
- Hogy honnan tudom? Ismerem Remust, ő nagyon kedves és aranyos, és okos, és benne minden olyan megvan, ami az unokabátyámban nincs. Sirius olyan… olyan… áááá úgy utálom! – kiáltott föl Dora, mire Remus kinézett az ajtón.
- Oh, Dora, te meg miért kiabálsz?
A kislány elpirult, el is felejtette, hogy a férfi ajtajával szemben ültek le.
- Semmi, csak… ehhe…
- Sajnos összeütköztünk mikor kiléptem az ajtón, és azóta beszélgetünk. Dora meg sem lepődött, hogy én miért vagyok itt – válaszolta a nő.
A kislány úgy érezte ideje felszívódni.
- Én megyek is, elnézést a zűrzavarért, viszlát! – azzal már el is tűnt a folyosó másik végén.
- Ebbe meg mi ütött? – kérdezte a férfi.
- Szerintem csak az, ami minden vele egykorú lányba – Remus értetlenül nézett rá. – Gyerekszerelem! Melyik kislány nem volt szerelmes egy fiúba, vagy ha más nem, a tanárjába a mi korunkban…
- Hát, én tuti nem, és lány sem voltam… - tiltakozott Remus. – Bár, ezek szerint, neked is volt ilyen gyerekszerelmed?
- Persze hogy volt…,sőt, annyi támpontot adok neked, hogy a Tekergők egyik tagja volt az… Remus elcsodálkozott.
- Na, ne már! Erre még visszatérünk. Szóval, mire utaltál azzal a gyerekszerelemmel… mármint, ami Dorát illeti? – a nő elmosolyodott.
- Remus, a vak is látja, hogy a kislány fülig szerelmes beléd, persze, csak olyan gyerekszerelemmel, ami inkább csodálat és szeretet keveréke, de a lényeg, hogy szeret téged – a férfi erre elvörösödött.
- Hát ez, ööö… - nem tudott semmi értelmeset kinyögni.
- Gyere, nézzük át azt a kérdőívet, legyünk túl a kellemetlen részén… - ajánlotta a nő.
A férfi felsóhajtott, majd visszamentek a szobába. Senki nem vette észre, hogy valaki áll az egyik páncél mögött és hallgatózik. Sirius nagyjából akkor ért oda, amikor a nő éppen őt védte meg a saját unokahúga előtt. Aztán persze végighallgatta az egész beszélgetést. Meg kellett állapítania, hogy a nő talán nem is olyan gonosz, mint amilyennek elsőre gondolta. Az pedig egyenesen felcsigázta, hogy hármójuk közül, - csak azért három, mivel Peter sohasem volt valami társasági ember - melyikük volt a lány gyerekkori szerelme.
Már lassan sötétedett, mikor Perselus, kezében a gőzölgő kupával, elindult Remus szállása felé. Lily mellette sietett, és folyamatosan aggodalmas képet vágott.
- Perselus, szerinted mi van Mordonékkal? Már több órája nincs róluk hír – sopánkodott a nő.
- Ne féltsd őket, egy kígyóval majd csak el tudnak bánni – próbálta nyugtatgatni a másikat.
- Remélem, igazad lesz
Közben megérkeztek az említett szobába, ahol Remus egyre rosszabbul nézett ki. Arca hamuszürke volt, és nehezen vette a levegőt.
- Látom, elemedben vagy… - morogta a bájitalmester.
- Ne hülyülj, fogalmad sincs milyen szar ez – csúszott ki Remus száján, annak ellenére, hogy ő nem szokott így beszélni.
- Na ne most szokj rá a káromkodásra, tessék, idd meg!
Remus beleszagolt a gőzölgő folyadékba, de majdnem elhányta magát.
- Ezt nem tudom meginni… - nyögött föl.
- Ne most kezdj el hisztizni – Remus bármennyire próbálta nem sikerült rávennie magát.
- A fene, gondolhattam volna, hogy ez lesz… már a múltkor is ez volt…
Sirius, aki eddig csöndben volt most közbeszólt.
- Miért nem bírja meginni?
- A benne élő farkas úgymond minden módszerrel küzd a főzet ellen, a hányinger is ez miatt van, próbál ellenállni, és bár még nincs a test fölött olyan mértékű befolyása, ezzel próbálkozik – magyarázta Piton.
- Gyerünk, Remus, győzd le azt a szörnyet, menni fog! – bíztatta barátját Sirius, de cserébe csak egy balegyenest kapott a másiktól.
- Befognád a pofád? Azt hiszitek olyan kurva könnyű ez nekem?!
Sirius az újonnan keletkezett monokliját tapogatta és jobbnak látta ha inkább elkerüli a másikat.
- Na jó, elég ebből. Bocsáss meg ezért Remus, de csak az első alkalom ilyen… - magyarázta Piton, azzal előkapta pálcáját és egy kötöző átkot bocsátott a férfira.
- Mi a francot művelsz, Piton?! – förmedt rá Remus, de választ nem kapott. Perselus egyik kezével megtámasztotta a fejét, a másikkal pedig legurította a kupa tartalmát Lupin száján. Még éppen időben, mivel az átváltozás lassan kezdetét vette.
- A biztonság kedvéért húzódjon mindenki hátra! Eloldozom, mert így sokkal rosszabb számára az átváltozás… - Perselus feloldotta a köteleket, mire Remus átváltozása már zavartalanul folytatódott. - Aurora, remélem mindent följegyzel – szólt oda a nőnek.
- Persze, de tényleg biztonságos ez? Nem szeretném őt fölöslegesen bajba keverni… - mondta a nő kissé rekedten.
- Persze, mindjárt kész…
Perselusnak igaza volt. Az átváltozás véget ért, és most egy szűkölő nagyra nőtt farkas állt előttük, aki hátracsapta a füleit.
- Remus, Te vagy az? – kérdezte bátortalanul Lily. A farkas nem tett semmit.
- Szerintem, nem sikerült… - szólalt meg Sirius.
Ekkor a farkas összeszedte magát és körbeszimatolt, majd vicsorogni kezdett.
- Ajaj… lehet, hogy valamit elrontottál? – kezdett pánikolni Lily.
- Nem, szerintem ez még mindig Remus, csak kicsit pipa, amiért megkötöztem… - válaszolta Perselus, mivel a farkas szemmel láthatóan kinézte magának. Egy gyors mozdulattal Perselusra vetette magát és legyűrte a földre. Lily felsikoltott és Sirius már előkapta a pálcáját.
- Nézd, Remus, tudom hogy rühelled a kötelet, de csak így tudtam beléd diktálni a főzetet…
Az állat közvetlenül az arca előtt vicsorgott. Aztán hirtelen elkezdte csóválni a farkát és lihegni, majd úgy istenesen képen nyalta Pitont.
- Úúúúú fúj, Remus, hogy smárolhatod le Pitont!? EZ UNDORÍTÓ! – kiáltott föl Sirius.
- Te jó ég…, Lupin, néha moss fogat… - szörnyedt el Perselus. Remus lemászott róla, majd leült a hátsó lábaira és lihegve körbenézett. Mikor meglátta Lily rémült és kissé meghatott arcát, ismét szűkölni kezdett, majd halkan vonyítani. - Jaj, drágám…, sírj… - csuklott el Lily hangja, majd mindenre fittyet hányva odasietett Remushoz, letérdelt elé és átölelte a farkast. Az szomorúan nyüszített tovább, persze a nyüszítéshez Sirius is csatlakozott, már kutya formájában, majd odasétált Remushoz és pofán nyalta.
- Öregem, ez még az előbbinél is undorítóbb. Ez komolyan olyan, mintha smároltatok volna! – kelt ki magából Perselus, és látszott, hogy komoly hányingere van.
Közben valami furcsa neszezésre lettek figyelmesek. Sirius visszaváltozott, Remus pedig hegyezte a fülét. Elkezdett szimatolni, majd lassan, lapulva elindult az egyik függöny felé, mikor odaért leült és vakkantott egyet. A következő eseményektől mindenkit kitört a frász. Egy lány kuncogását hallották, majd a függönyből kibontakozott Dora alakja.
- Hi-hi… szép nagy blöki – vigyorgott a lány, hiszen a kutya így ülve, olyan magas volt mint ő.
- Basszus, Dora, a szentségedet! Mi a Merlin szerelmét keresel itt, te tökkelütött! – hőkölt hátra Sirius.
- Bejöttem a tanárnőékkel, és elbújtam… nem jó? – mutatta meg még egyszer az átváltozását a lány, mire mindenki úgy meredt rá, mint valami csodára.
- Igen, ez Nimphadora különlegessége. Bárhol, bármikor képes elrejtőzni… - szólalt meg Piton, miközben elhúzta a száját.
- Dora, akkor sem lett volna szabad elrejtőznöd, mi van ha nem jól sül el a dolog? Remus bánthatott volna téged! – dorgálta meg Lily.
- De tanárnő, Remus engem nem bántana – vigyorgott a lány, miközben megvakargatta Remus füle tövét, mire Aurora felkacagott.
- Ez de aranyos…
- Az, de veszélyes is, egyet kell értenem Lilyvel, Dora, ilyet többé ne csinálj! Gondolj bele hogy érezte volna magát Remus, ha nem hat a főzet és kárt tesz benned? Szerinted mit érzett volna? – szidta össze a lányt, mire az szipogni kezdett.
- Én… sajnálom, csak itt akartam lenni… - dadogta a lány lehajtott fejjel, mire a farkas orrával megbökdöste, majd óvatosan szájába vette talárja szélét és az ágy felé kezdet el vonszolni. A kislány meglepetten nézett rá, persze a szituációt Sirius sem hagyhatta ki.
- Na de Remus, ez már nagyon durva, nem elég hogy pedofil vagy, de fajtalankodsz is?!
Lilyből kitört a nevetés és Piton is alig tudta visszafogni magát. Aurora csak értetlenül nézett.
- De Sirius, most miért vagy ilyen?! Remus csak kedves, nem akar tőlem semmi olyat! – Sirius álla a padlón koppant.
- Mi az, hogy semmi olyat? Mit tudsz te egyáltalán az olyan dologról?! – képedt el a férfi.
- Tizenkettő leszek, nem vagyok már kislány! – Sirius azt hitte menten agyvérzést kap.
- Basszus, Dora, még nem vagy, csak leszel! Mégis, hova züllenek a mai fiatalok?!
- Már ne is haragudj, de te sem voltál sokkal különb… - szólalt meg Aurora.
- Hogy mi van?
- Sirius, mondd, hányadikos voltál az első csókodnál? – kérdezte a nő pimaszul, mire a férfi elvörösödött.
- Hát ööö… talán negyedikes…
- Téves, harmadikos, és kitől kaptad az első csókod? – faggatózott tovább.
- Ennek mi köze az egészhez?! – próbált meg kitérni.
- Egy első kislánytól, karácsonykor a fagyöngy alatt, akinek még szívecskés lapot is adtál…
Sirius arcát elöntötte a pír, főleg mikor Perselus már a földön fetrengett. Lily kaján vigyorral figyelte az eseményeket.
- Te honnan… honnan tudod? – faggatta a nőt, mire az felsóhajtott.
- Szörnyen rossz a memóriád… - állt föl a nő és nézett a férfi szemébe, mire az majdnem padlót fogott.
- Te… te voltál! Te szentséges Merlin! – kiáltott föl riadtan, mint akit lelepleztek.
- Én, tehát miről is beszélünk? A mai fiatalok különben is sokkal érettebbek nálunk, a mostani tizenkét évesek felérnek a mi korosztályunk tizennégyeivel… Ettől függetlenül, ha tanácsolhatom a kishölgynek, még legalább tizennégy… tizenöt éves korodig ne nagyon csókolgass senkit.
- Öööö, rendben, én úgyis Remus felesége leszek… - vigyorgott a kislány, majd adott egy puszit a farkasnak, mire az hanyatt vágta magát és elkezdett hemperegni.
- Fujj, te vén kéjenc… - mordult föl Sirius.
- Ez szép és jó, de sajnos, attól félek, ameddig ide jársz, és Remus a tanárod, nem lehet köztetek semmi, mivel az törvényellenes. Tudod, ez Remus állásába is kerülhet – úgy tűnt a kislány megérti.
- Oké, akkor megvárom a suli végét… - vágta rá lazán, amitől Lily ismét kuncogni kezdett.
- Komolyan, kitől örökölted ezt a ledér stílust…? - fortyant föl Sirius, mire több kéz is felé mutatott.
- Hé! Nem az én kölyköm! Genetikailag sem sok közöm van hozzá! – tiltakozott a férfi.
Dora még maradt egy ideig, majd nagy nehezen sikerült őt elküldeni. Perselus és Lily sem maradtak sokáig, de Siriusnak a lelkére kötötték, hogy azért maradjon Remus mellett, és ne hagyja egyedül Aurorát. Az este unalmasan telt, Remus a kanapé előtt hortyogott, akár egy igazi házőrző. Aurora pár feljegyzést nézett át, míg Sirius meredten bámult a tűzbe, fölelevenítve az évekkel ezelőtti teliholdas kirándulásaikat a Tiltott Rengetegbe.
Nagyon jó lett ez a fejezet, eddig ezen nevettem a legtöbbet. Amikor Remus ledöntötte Pitont, és arcon nyalta, meg amikor Dorát az ágyhoz húzta. xD
Egyébként odavagyok az egész történetért! Hihetetlenül imádom Pitont, és most olyan jó szerepe van! Élvezet olvasni minden egyes sort! :D Gratu!
Nagyon várom a folytatást, és aggódom a Malfoy családért.
Mint az ikreknél is írtam, bocs, hogy nem írtam előbb!
Milyen édes ez a Dora, mindig is bírtam a csajszit. Egyébként nagyon szimpatikusnak találtam Aurorát, remélem azepilógusig velünk marad
Köszi ebből is a frisset, várom a folytatást!
Üdv Emily Piton
Válasz:
Na igen Dora imádnivaló a maga ügyefogyott módján. (Nem csoda, hogy a nevem is az övé XD). Hát Aurórával még nem tudom, hogy mi lesz, de feltűnik még párszor, az tuti...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Egyébként nagyon szimpatikusnak találtam Aurorát, remélem az
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Nagyon jó lett ez a fejezet, eddig ezen nevettem a legtöbbet. Amikor Remus ledöntötte Pitont, és arcon nyalta, meg amikor Dorát az ágyhoz húzta. xD
Élvezet olvasni minden egyes sort! :D Gratu!
Egyébként odavagyok az egész történetért! Hihetetlenül imádom Pitont, és most olyan jó szerepe van!
Nagyon várom a folytatást, és aggódom a Malfoy családért.
Üdv. Wea