Bosszú, édes bosszú

Harry reggel arra ébredt, hogy valaki ül mellette. Lassan kinyitotta a szemét, majd körbenézett. Azt már elsőre látta, hogy ez nem a saját hálójuk, aztán fölfedezte, hogy ki ül mellette.

– Apa… te mit keresel itt? - kérdezte, miközben megdörzsölte a szemét.

– Tegnap éjjel is benéztem hozzád, de olyan mélyen aludtál, hogy nem akartalak felkelteni… - magyarázkodott a férfi.

– Mi történt? - kérdezte tétován a fiú.

– Tegnap az elmédet Voldemort ostrom alá vette, de szerencsére itt volt Ms Dumbledore és segített neked - a fiú már semmit sem értett.

– Nem, az anya volt. Ő segített… Itt volt, főnixként, és megvigasztalt, hallottam a fejemben, aztán mikor már félig elaludtam, ő átváltozott anyává… - magyarázta a fiú kissé zavarodottan. Lily is ott volt a szobában, de jobbnak látta, ha nem szól semmit.

– Tévedsz, az Lisa volt, nem az édesanyád… - magyarázta Piton. Harry értetlenül nézett hol apjára, hol a nőre.

– De…

– Sajnálom, nincs de, Harry, az én voltam itt veled, és elnézésedet kérem, hogy az édesanyádként tüntettem föl magam…, csak az elméd játszott veled. Azt láttad, amit szerettél volna… - a fiú megrázta a fejét.

– Szerintem pedig őt láttam, éreztem, hogy ő volt. Mondhat bárki bármit, anya itt volt, vígasztalt, átölelt, éreztem az illatát, a jelenlétét… - magyarázta a fiú olyan vehemenciával, hogy még apja is meghátrált.

– Rendben, legyen, ahogy te akarod… - hajtott fejet a nő. Annyira sajnálta fiát és kezdett belefáradni a dologba. Látva Perselus előző esti reakcióját, kezdte elveszteni a reményt. Harry furcsán méregetni kezdte a nőt, majd fölhagyott vele. Feltápászkodott és nyújtózott egyet.

– Asszem megyek enni valamit… - morogta a fiú, mire az apja összekócolta a haját.

- És moss fogat… - Harry tenyerébe lehelt, majd elfintorodott.

– Huh, ez durva, na jó, húzok. Bocs, hogy gondot okoztam, most már megleszek - fejezte be a fiú, majd Perselus kíséretében elsétáltak. Lily fáradtan rogyott le a most már eredetire varázsolt kanapéra.

– Sirius, mit tegyek? - kérdezte kétségbeesetten.

– Nézd. Tegnap éjjel beszélgettem Perselusszal. Mondtam neki, hogy James elnézést kér és Ágas is mutatott pár csillag trükköt neki. Hogy mit fogott föl belőle, gőzöm sincs. Eléggé leharcoltnak tűnt. Megkérdezte hogy veled is beszéltem-e. Csak annyit mondtam, hogy emlékezzen vissza rád, hogy te mindenkinek csak a jót akartad és nem akarnád, hogy ő egy életre egyedül maradjon, ha van lehetősége a boldogságra… - Lily meghatódva borult Sirius nyakába, majd sírni kezdett. Már vagy öt perce szipogott a nő, mikor nyílt az ajtó és belépett rajta Glory és Hermione.

– Hé, itt meg mi történt? - kérdezte Glory gyanakodva.

– Semmi… - válaszolta a nő.

– Na persze, és azért vagytok úgy összebújva, mint valami szerelmespár… - a megjegyzésre Hermione elkezdte fixírozni a kandallót, mintha valami érdekeset látna rajta.

– Hé! Ne gyanúsítgasd anyádat! Csak vigasztalom, miután apád tegnap este enyhén szólva lepattintotta… - morogta Sirius. Glory bocsánatkérőn nézett a nőre, majd leguggolt elé.

– Akarsz róla beszélni? - a nő bólintott, majd átölelte lányát.

– Menjünk a szobámba, jó? - kérlelte a nő, mire Glory engedve neki, átsétáltak a szomszédba. Hermione ott maradt, majd gondterhelten rogyott le a fotelba.

– Te miért nem mentél velük? - kérdezte Sirius gyanakodva.

– Rám most nincs szükség, jobb, ha kettesben beszélik meg… - válaszolta a lány. Sirius látta, hogy valami más baja is van.

– Nem csak e miatt van rossz kedved, igaz? - faggatta a férfi, miközben leült a kanapéra. Hermione elhúzta a száját, majd belekezdett.

– Milyen, amikor kutya vagy? Gondolom, szabadnak érzed magad, ugye? - kérdezte hirtelen, amitől a férfi megdöbbent.

– Hát igen, olyasmi, de nem pontos a dolog. Olyankor úgy érzem, hogy nem történhet velem semmi baj, kivéve, hogy nem találok egy jókora csontot. Csak mászkálok, meg futkározom mindenhova, élvezem a szabadságot és az élet apró örömeit… - a lány felvont szemöldökkel nézett rá.

– Mint például?

- Hát tudod… csak olyan kutyás dolgokat… - Hermione még mindig nem értette, majd hirtelen beugrott neki valami és kitört belőle a nevetés.

– Azt ne mond, hogy egy tűzcsap lepisilése és a postás megkergetése jelenti számodra a legjobb dolgot kutyaként… - hadarta, mire a férfi elvörösödött.

– Nem, azok a munkám része, a területjelölés és az idegenek elkergetése… - magyarázta a férfi komolytekintettel.

– Akkor mégis mi az, amit a kutyák élveznek?

– Hát jó, például, ha eldobsz nekik valami játékot és azt visszavihetik neked, vagy megvakarod a fülüket és a… hasukat… - sorolta a férfi, amitől a lánynak megint nevethetnékje támadt.

– Ja képzelem, és ha tehetnéd naphosszat szukák után rohangálnál mi? - kérdezte viccelődve Hermione, de Sirius elvörösödő arcát látva visszafogta magát. – Csak nem találtam bele? - kérdezte, miközben kezét szája elé tette.

– De… - nyögött föl Sirius. Hermione nem bírta tovább és sírva csúszott le a fotelből a padlóra. Az egész jelenetet annyira el tudta képzelni, hogy a férfi kutyaként hogyan próbálja becserkészni a nőket, és az egésztől majd megpukkadt. Sirius sértetten fordult el tőle, majd karba font kézzel és összeszűkült szemekkel kezdte el vizslatni a szobája ajtaját.

– Marhára vicces… - morogta végül, majd fogta magát és átváltozott kutyává, majd hátsó lábaival kaparni kezdett, amin a lány ismét nevetett.

– Istenem! Sirius hagyd abba… megölsz - nevette a lány, majd pánikszerűen hirtelen abbahagyta. – Á, Sirius hol a mosdó? - a férfi visszaváltozott, majd megmutatta az irányt.

– Mi van?! - kiáltott utána. Hermione kikiabált még mindig kissé lihegve a sok nevetéstől és a futástól a mosdóig.

– Majdnem bepisiltem a nevetéstől… - a férfi megcsóválta a fejét és visszaült a kanapéra. Eltelt vagy öt perc, de a lány még nem jött elő. Sirius idegesen kezdett el járkálni az ajtó előtt.

– Hermione, minden rendben? - kérdezte a férfi, de válasz nem jött. – Hahó! - kiáltott be, de csak valami kaparászást hallott. Nem tudva mit tegyen, bekopogott. – Figyelj, ha nem jössz ki, bemegyek… - ez sem hatott, így eltakarta szemét, majd kinyitotta az ajtót. Csakhogy majdnem elvágódott, mikor valami majdnem felborította.

– Hogy az a… - mordult föl, majd a valamit kezdte el keresni. A fürdőben körülnézve csak a lány ruháit találta meg.

– Öm, Hermione, ez kissé zavarba ejtő.. hol vagy és mit csinálsz te a ruháid nélkül? - faggatózott a férfi, de sehol sem látott semmit. Aztán visszatérve a nappaliba meglátott a kanapé mögül kilógni egy fehér farkat.

– Hát ez meg? - döbbent meg, majd mikor a következő pillanatban egy kutya fehér feje bukkant föl a kanapé mögött, szája már a padlót verdeste.

– Hermione! - kiáltott föl, majd a nagy fehér kutya szabályosan ledöntötte a lábáról és elkezdte nyalogatni az arcát. – Hé, kislány, én is örülök, de nem kell több puszi… inkább változz vissza - a kutya Hermione felugrott a kanapéra, majd leült és úgy nézett a férfira.

– Öm, na jó, már átvettük a dolgot. Tehát koncentrálj az emberi külsődre, és arra, hogy milyen embernek lenni… - a kutya bólintott, majd behunyta a szemét és koncentrált. A következő pillanatban már Hermione ült a kanapén… Egy pucér Hermione, aki felpattant és boldog arccal indult el Sirius felé. Először nem értette, hogy a férfi miért tiszta vörös és fordít neki hátat, majd veszi le a zakóját és nyújtja hátra neki. Aztán mintegy megvilágosodva sikoltott föl és kapta ki a férfi kezéből a ruhadarabot, majd sietősen magára öltötte azt.

– Merlinre! Miért vagyok meztelen? - faggatózott.

– A kezdőknél van, amikor ruha nélkül képzelik el magukat, nem pedig abban a ruhában, amiben előzőleg voltak…

– És ezt miért csak most mondod? - akadt ki a lány, majd mikor a férfi már visszafordult, ő vöröslő arccal egyszerűen lecsúsztatta magáról a férfi zakóját, majd kihívóan a másik szemébe nézett és odasétált elé. Sirius majdnem szívinfarktust kapott a látványtól, még csak nem is pislogott. Ahogy a lány közeledett felé ő egyre hátrált, de végül a falba ütközött. Hermione összeszedve magát pimaszul végigmérte a másikat, majd a füle mellé hajolt és belesuttogott.

– Így jár az, aki elfelejt bizonyos dolgokról szólni… - suttogta a férfinak, mire Sirius nagyot nyelt. Hermione elhúzódott tőle, majd a zakót Sirius lába elé dobva belibegett a fürdőbe. A férfi úgy érezte, menten meggyullad, alig kapott levegőt, és szája is kiszáradt. Mikor a lány kijött, ő még mindig ugyan ott állt és a zakó is a földön volt. Hermione tudatosan hajolt le előtte, hogy fölvegye a táskáját a földről, tudva, hogy a szoknyája így épp csak takar valamit a bugyijából. Sirius akaratlanul felnyögött, majd inkább elfordította fejét és az öklébe harapott.

– Oh, valami baj van? - kérdezte a lány ártatlanul.

– Menj… innen… - nyüszítette, akár egy kutya. Hermione már kezdte sajnálni őt, tudva, hogy a férfi minden nőre szíve szerint rávetné magát. Végül Hermione kisétált a szobából magára hagyva a férfit, aki lecsúszott a fal mellett. Őt nem sokkal ezután felváltotta Draco.

– Helló… Sirius? - kérdezte a fiú mikor észrevette a földön ülő alakot.

– He? - kérdezte amaz nem túl értelmesen.

– Te meg miért ülsz a földön?

– Mert hideg és lehűt… - válaszolta kissé elcsigázottan a férfi.

– Aha… nézd, szerintem föl kéne kelned onnan…

– Nem! Maradok, ameddig le nem higgadok… - Draco értetlenül nézett rá.

– Biztos… na de mi történt? - kérdezte a fiú. Sirius azon gondolkodott vajon elmondhatja e a fiúnak, de végül belevágott.

– Itt volt Hermione… és sikerült átváltoznia, miközben a fürdőben volt. Aztán kiszökött ide, és megtaláltam és ő örömében végignyalta az arcom… - Draco fintorgott egyet. – Mint kutya. Úgy értem, mint egy kutya, kutya képében…

– Szóval kutya lett? - kérdezte a szőke.

– Igen, aztán vissza akart változni, vagyis én akartam, de elfelejtettem, hogy meztelen lesz és… és mikor átváltozott, majdnem átölelt meztelenül, aztán elfordultam, ő sikított, fölvette a zakómat és jól lehordott, hogy miért nem szóltam neki, hogy ez megtörténhet. Mármint, hogy meztelenül alakul át… - Draco igyekezett tartani a fonalat. – Szóval utána teljesen bekattant, mint akit kicseréltek, lecsúsztatta magáról a zakóm és elkezdett közelíteni… én meg hátráltam és… és a fülembe suttogott valamit! Aztán elsétált mellettem, átöltözött és elment, de előtte látványosan bepucsított előttem! - hadarta a férfi, Draco már majdnem nevetett. El kellett ismernie, Hermione már majdnem mardekárosnak megfelelően viselkedett.

– És ettől akadtál ki? Ha a hírek nem csalnak, te olyan voltál, mint én és végigdugtad a fél Roxfortot… - Sirius felhorkantott.

– Volt az a háromnegyede is… - Draco elkezdett hahotázni.

– Akkor meg mit rezelsz be, mint egy nyuszi? Eskü, mintha nem láttál volna nőt…

– Hát ez az! Mostanra vissza tudom magam tartani, hogy ne vágjak gerincre minden utamba akadó nőt, és akkor ilyet csinál velem?

– Direkt csinálta, kicsinyes bosszú, de bevált. Úgy látom, rendesen kiakasztott téged… Én a helyedben megkeresném és megmutatnám neki, hogy mi fán terem az élvezet! - vigyorogta Draco.

– Nem! Azt nem… ő Hermione… ő más, őt nem lehet csak úgy… - tiltakozott a férfi. Draco az állát dörzsölte és már körvonalazódott előtte egy terv.

– Figyelj, ha ő megszívatott, te is szívasd vissza… - Sirius pislogott párat. – Nem, nem olyan értelemben… Anyám! Figyelj ember, most lemész Roxmortsba és bérelsz egy szobát a fogadóban. Én majd megkeresem Grangert, hogy hallottam, sikerült átváltoznia. Persze úgy teszek majd, mint aki nem ismeri a részleteket. Azt is elmesélem neki, hogy te kissé… ki voltál borulva és, hogy elmentél egyet lazítani a faluba. Mert, hogy éppen akkor jött egy levél valami csajtól, aki enyhén szólva epekedik érted, és úgy döntöttél, megadod neki, amit szeretne… - Sirius arca kezdett átváltani valami ördögi gonoszságba.

– Oké ez mind szép és jó, de mit vársz tőle? - kérdezte a fiút.

– Tudod, ha Hermione kedvel, már pedig szerintem kedvel…, akkor bekapja a csalit és utánad megy… Remélhetőleg majd féltékenységi jelenetet rendez és akkor ve-szí-tett.

– Szerinted ez beválik?

– Ne legyen a nevem Malfoy, ha nem… max használom a Blacket - vigyorogta, miközben Sirius végre talpra állt.

Nagyjából két órával később Draco felkereste Hermionét a könyvtárban. Fáradtan huppant le mellé, majd nyújtott neki kezet. A lány nem értette, hogy mit akar.

– Ezt meg miért?

– Hallom, hogy sikerült átváltoznod… - a lány már kezdett gyanakodni.

– Kitől?

– Sirius mesélte. Délután megkerestem, mert kérni akartam tőle egy könyvet, ami az svk-hoz kell. Tök fura volt a pasi… - Hermione felvonta a szemöldökét.

– Milyen volt?

– Nem tom, kicsit olyan, mint aki beszívott… mármint tök vörös volt a képe és vigyorgott, meg fütyörészett. Gondoltam is, hogy biztos becsúszhatott neki valami, de kiderült, hogy nem, mert az majd csak később csúszik… - vigyorgott Draco.

– Mi bajod van? - értetlenkedett Hermione.

– Anyám, Granger, te komolyan nem tanulsz… szerinted mikor vigyorog egy pasi? Ha nő van a dologban, lefordítva izélés előtt vagy izélés után… na szerintem ez még előtte volt. Mert valami rúzscsókos levelet szorongatott a kezében és sietett valahova. Meg is kérdeztem, hogy hova megy, erre csak annyit felelt, hogy megy levezetni a felgyülemlett feszültséget - Hermione arca elsápadt.

– Ez biztos? - kérdezte rekedtesen.

– Naná! Tudom milyen, ha egy pasi tűzbe jön… mármint nem úgy, de érted. Srácokkal lakom egy szobába, az a pasi a szó szoros értelmében TÜZELT! Hát komolyan, nem tudom, hogy sajnáljam a csajt, vagy irigyeljem…, mert szerintem ma valakit rendesen belepasszíroz az ágyba… vagy a kádba… netán a padlóba, falba, asztalba… - Hermione lassan már levegőt se kapott. – Öhm Granger, jól vagy? Nekem nehogy lerókázz… bár ha jobban belegondolok, a mai reggelivel valami tényleg nem volt rendben - Hermione fölpattant, majd idegesen járkálni kezdett.

– Draco, nem tudod, hogy…, hogy hova ment? Beszélnem kellett volna vele…

– Azt hiszem a fogadóba. Ó, igen, ott jókat lehet hancúrozni… - álmodozott Draco, amivel kivívott magának egy csúnya pillantást.

– Na jó, nem érek rá veled hülyülni…, sok a dolgom.

– Hát rendben, de te is lazíthatnál úgy, mint Sirius. Biztos van pár srác, akik megdöglenének érted…, de legalábbis a lábaid között hevernének… - Hermione majdnem lekevert egy pofont Draconak, majd sietősen elviharzott. A közeledő Glory-t majdnem felborította.

– Hát ez meg? - kérdezte döbbenten.

– Menjünk a tanárnőhöz, majd ott elmesélem… - úgy is tettek. Glory és Lily tátott szájjal hallgatták a történetet. Glory szabályosan pattogott az ágyon, miközben végighallgatta az egészet. Lily csak a fejét csóválta jelezve, ez azért túlzás volt.

– És Hermione elrohant? - kérdezett rá végül a nő.

– El, csak úgy porzott utána a könyvtár… - válaszolta Draco vigyorogva.

– Ejnye, azt a mardekáros mindenedet… - incselkedett Glory, amitől most Draco lepődött meg. Ezen viszont Lily kezdett el nevetni.

– Komolyan, ti Blackek, le sem tagadhatnátok magatokat… - csóválta meg a fejét. Hermione amint kiért a kastélyból elrejtőzött, majd ügyelve ruházatára, átváltozott kutyává és úgy indult útnak. Az iskola területéről kiérve a faluba sietett, majd megállt a fogadó előtt. Az emberek jöttek-mentek, és ő jobbnak látta másik útvonalon bejutni. Elsomfordált a hátsó ajtóhoz, ami nyitva volt. Beosont, fel egyenesen az emeletre.

– Hogy találom meg? – kérdezte magától még mindig kutya alakban, aztán beugrott neki. – Szimat! - beleszippantott a levegőbe, majd mikor megérezte Sirius illatát, elindult utána. Az ajtó elé érve hallgatózott egy kicsit, de semmi gyanús (orgiára utaló) hangot nem hallott, így átváltozott és lenyomta a kilincset. Szerencséjére a ruha most már rajta volt, így megkímélte magát egy kínos helyzettől. Ahogy belépett, hallotta a fürdőből kiszűrődő hangokat. Valaki éppen fürdött. Állapította meg, majd az ajtóhoz osonva bekukkantott. Sirius ott volt abban a hatalmas kádban teljesen egyedül. Becsukott szemmel feküdt a kádban. Hermione akaratlanul nyögött föl egy aprót, ami riasztotta a férfit.

– Hermione… mondd, mit keresel itt? - kérdezte tőle Sirius higgadtan.

– Én csak… én… - nem tudott válaszolni.

– Ejnye Miss Granger, csak nem kémkedik a tanára után? - a lány megrázta a fejét. Ettől a stílustól a falra tudott volna mászni. Sirius észrevéve, hogy ez a kis „játék” teljesen letaglózta a lányt, így folytatta.

– Nos, nem szeretek pontokat levonni, de sajnos ezt kell tennem… Öt pont, amiért elhagyta az iskolát engedély nélkül és még öt, amiért fixírozza egy tanára meztelen testét fürdés közben…

Hermione nagyot nyelt.

– Én sajnálom… elté…

– Eltévedt? Ez akkor sem változtat azon a két dolgon, amiket az előbb elmondtam. Ha így folytatja, büntetőmunkát is kap, kisasszony! - vette szigorúra a formát Sirius.

– Én… már itt sem vagyok! - jelentette ki a lány, de a férfi megállította.

– Egyedül nem megy sehova, kisasszony! Megvárja, míg kimászok innen és aztán… visszakísérem a kastélyba - Hermione ismét nagyot nyelt, majd elkezdett hátrálni. Csakhogy Sirius sem tétlenkedett, kimászott a kádból és minden nem elhanyagolható testrészét megmutatta Hermionénak, amíg a törölközőjéért elsétált. Hermione szája tátva maradt. Magában már azon agyalt, hogy mennyire jó lenne, ha az a… Gyorsan megrázta a fejét, amikor a férfi odaállt elé.

– Miért van itt, Miss Granger? - kérdezte Sirius, miközben elnyúlt a lány mellett és behúzta a fürdőszoba ajtót.

– El… eltévedtem

– Persze, én pedig egy kiscica vagyok! - csattant föl a férfi. – Most komolyan, azt hiszed, hülye vagyok? Hát tévedsz, csak egy férfi, akinek igenis vannak vágyai, és igenis szereti a szép nőket… - Hermione lehajtotta a fejét, de ez nem volt jó ötlet, mivel így láthatta a férfi kidomborodó ágyékát a törölközőn keresztül. Elpirulva kapta vissza a tekintetét. Sirius is látta a jelenetet, így egy önelégült vigyorral a képén két kezét a lány feje mellé helyezte, majd odahajolt hozzá és a fülébe suttogott.

– Ezzel… kvittek vagyunk - suttogta, alaposan figyelve rá, hogy miközben beszél, a szája érintse a lány fülét. Majd, mint aki jól végezte dolgát, vigyorogva hátra lépett, újra letekerte magáról a törölközőt. Hermione kénytelen volt eltakarni a szemét, mivel Sirius férfiassága igencsak szembetűnő volt. Hallotta a csobbanást, amivel a férfi visszamászott a vízbe. Lassan nyitotta ki a szemét, majd meglátta azt az önelégült vigyort a másik képén.

– Na, ugye milyen rossz, ha szívatják az embert? - kérdezte Sirius, mire Hermione szája elkerekedett és hitetlenkedve megrázta a fejét.

– Te szemét! Hogy tehetted ezt? Nem hiszem el! Te aljas… szemét… mocskos… - és még sorolta volna, ha nem kötötte volna le, az amilyen szélesen a férfi vigyorog. Végül inkább elhallgatott.

– Igazad van, elég szemét dolog volt ez, de te sem voltál különb pár órával ezelőtt. Hermione, te egy felnőtt nő vagy, én pedig egy férfi, akit iszonyat könnyű egy ilyen kis heccel fölhúzni. Annak az akciódnak más végkimenetele is lehetett volna… és lehet, hogy korántsem happy end - a lány egyik lábáról állt a másikra.

– Jó, igazad van, hülye voltam…, bocsánat.

– Bocsánatkérés elfogadva, hülyeség listázva és visszafizetve… - sorolta a férfi. Közben odakönyökölt a kád szélére. – Mond, miért jöttél utánam?

– Én, igazából nem tudom… - hazudta a lány.

– Hermione, nem vagyok hülye, azt hiszem sejtem, de tőled akarom hallani - a lány vett egy mély levegőt.

– Jól van, na! Azt hiszem féltékeny voltam… - Sirius elvigyorodott.

– Én is erre tippeltem. Lenne még egy kérdésem… miért pont én? - Hermione már végképp zavarban volt. Ott volt előtte az a férfi, akiről már hetek óta álmodozik, anyaszült meztelenül, ő meg itt makog.

– Nem tudom, azt hiszem, bukom az idősebb pasikra… a velem egykorúakban kissé csalódtam… - mondta a lány, majd elhúzta a száját.

– Értem, de ez még kevés, tovább!

- Most mégis mit vársz? Így is elég kínos ez az egész…

– Csak mond el, amit gondolsz - bíztatta a férfi.

– Rendben. Úgy vélem, hogy te egy kedves és meglehetősen szexi férfi vagy, aki szerintem a csélcsapságával ellentétben vágysz az állandóságra…, és jó veled beszélgetni, és még elhülyülni is - Sirius kissé meglepetten nézett rá. Be kellett vallania, hogy az állandóság terén tényleg ez a helyzet.

– Hát én… -  kezdett bele, de Hermione félbeszakította.

– Ez az én szövegem. Most viszont hallani akarom a te verziódat is… - közelebb lépett a kádhoz.

– Na jó… életemben nem láttam még egy olyan akaratos, és erős személyiséget, mint amilyen te vagy. Hihetetlenül okos vagy, és mindig többet akarsz tudni a dolgokról. Érett vagy minden tekintetben, egy csodálatos nő vagy Hermione, aki a legjobbat érdemli! - Hermione felvonta a szemöldökét.

– És úgy véled, hogy te vagy a legjobb? - kérdezte a nő, mire Sirius megrázta a fejét.

– Nem, korántsem. Én csak egy léhűtő vagyok, aki még mindig céltalanul bolyong a világban… - vonta meg a vállát. Abban a pillanatban Hermione elkezdte levenni ruháit, amitől a férfinek elakadt a lélegzete is. Mikor az utolsó ruhadarab is lekerült a lányról, Hermione elkezdett bemászni a kádba Siriusszal szembe.

– Hermione, ezt nem kéne…

- Ugyan miért nem? Ez csak egy kis fürdőzés… - legyintett a lány, mikor már mellei sem látszódtak ki a habokból. Belülről a kád még nagyobbnak tűnt, akár egy kisebb medence. Bizonyára tértágítóval látták el.

– Hermione, ne játssz a tűzzel, mert megégeted magad…

– Az élet nem ér semmit izgalmak nélkül - felelte a lány, majd lassan elindult a férfi felé. Sirius annyira sebezhetőnek érezte magát, mint még soha.

– Hermione, nem tudom garantálni, hogy tudok magamon uralkodni, ha közelebb jössz… - morogta, miközben azon igyekezett, hogy uralkodjon magán. Hermione azonban nem állt meg, sőt egyenesen a férfi ölébe mászott, mire az felszisszent.

– Ez a hely nem túl jó egy első alkalomnak… sokkal kényelmesebb kéne… - magyarázta a férfi.

– Sirius, ki mondta, hogy ez az első alkalmam? - a lány kérdőn nézett rá.

– Ki volt az, Ron? Netán Harry? Nem…, Harry elmondta volna… - Hermione fölnevetett.

– Egy mugli; a nyári szünetben a barátnőimmel elmentünk egy buliba, kissé többet ittunk és az egyik fiúval egy kocsi hátsó ülésén kötöttem ki… - Sirius elhúzta a száját.

– Nem lehetett kellemes…

– Nekem mondod? Még jó, hogy alig emlékszem a dologra, egy tuti, utána háromszoros adag fogamzásgátló bájitalt szedtem be és rohantam a barátnőmmel az orvoshoz…

– De ugye jól vagy?

– Persze, semmi bajom nem lett… - vigyorogta a lány, majd átölelte a férfit, és odabújt a mellkasához. Borzongás futott végig a testén, mikor megérezte a hátára záródó kezeket. Felpillantott Siriusra, aki egy puszit nyomott a homlokára.

– Ez most olyan… jó - motyogta a lány még mindiig a másikhoz bújva.

– Tudom… és, ha komolyan gondolod, akkor sem kell elsietnünk semmit, elvégre én még a tanárod vagyok, és ezért ki is rúghatnak - nógatta egy kicsit a lányt a férfi.

– Úgy se tennék meg!

– Hát, ki tudja… ha valami minisztériumi ember fülébe jut a dolog, akkor simán, sőt mehetnék vissza Azkabanba.

– De én azt nem hagynám… - válaszolta a lány a férfi mellkasát cirógatva. Olyan meghitt volt az egész légkör, bár jóformán semmi sem történt köztük a közös kádban való tartózkodáson és néhány puszin kívül. Hermione végül nem erősködött és Sirius is visszafogta magát, bár piszkosul nehezére esett. Még pár órát eltöltöttek a szobában, majd feltűnés nélkül visszatértek a kastélyba. Persze Draco megkapta a kis különszámát, mikor visszatértek. A szobában ott volt Harry, Glory és Draco is.

– Na mi a helyzet ifjú pár? - kérdezte Draco, látva, hogy a páros egymás mellé ült le.

– Jó hogy kérdezed… jövök neked egyel Draco - felelte a férfi.

– Tudod, igazad volt. De nem kellett ám sajnálni a csajt, volt ott minden… ágy, asztal, fal… kád - rámosolygott Siriusra, aki viszonozta a gesztust. – Meg még sok más. Egy igazán izzasztó és fárasztó meccs volt…

– Nem csak egy, volt az vagy hat… - vágta rá a férfi.

– Bocs, igazad van, neked hat nekem csak négy… legközelebb jobban bevetem a… - hajolt közel a férfihez, mire Draco fölpattant és a falba verte a fejét.

– Oké! Könyörüljetek rajtam! Ezt már nem bírom nézni… én is… nekem is kell! - már majdnem szipogott a srác, mire Hermione megsajnálta.

– Nyugi Draco, semmi nem volt köztünk, még egy csók sem… - a fiút ez nem vigasztalta.

– Na kösz, felhúzzátok itt szerencsétlen embert… ilyen aljas dolgot…

– Hé, Malfoy, keresd meg Parkinsont… biztos levágná magát a földre örömében… - nevetett Harry. Glory egy pillanatra összehúzta a szemöldökét.

– Még csak az kéne! Előbb küldök magamra egy kasztráló átkot, mint, hogy még egyszer ebben a büdös életben megdugjam azt a csajt! - fakadt ki a fiú, majd színpadiasan elindult az ajtó felé.

– Hé, most meg hova mész? - szólt utána Sirius.

– Hölgyek jelenlétében nem akarok válaszolni! - morgott vissza a fiú.

– Ne csináld már, elmész? - kérdezte Harry röhögve.

– El, basszus kézbe veszem az irányítást… na megyek, szerzek magamnak pár kellemes percet… - azzal lelépett. Harry a röhögéstől lefordult a kanapéról. Hermione és Sirius döbbenten néztek egymásra, míg Glory úgy elvörösödött, mint annak a rendje.

Súgó 2 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2010.06.18. 11:10 Kiki Na végre! Köszönöm az új fejezetet! Nagyon jó lett, bár Hermionét nem igazán tudom beleképzelni egy ilyen rámenős helyzetbe.  De végre közelebb került Siriushoz. Folytasd gyorsan! Alig várom!

2010.06.17. 23:20 hojumo Szia! Huh, ez volt ám a fejezet, erre igazán megérte ilyen sokat várni. Végre Sirius és Hermione a központban, úgy örültem neki és a végén Draco… még most is nevetek. Köszi a frisset, várom a folytatást! Üdv Emily Piton ui: az Utolsó kívánságot is köszi! Remélem, hamar számíthatunk ott is frissre! Bocs, hogy ide írtam, de mikor azt olvastam túl lusta voltam.