Lucius szorosan Perselus mögött haladt, szíve hevesen vert, de nem hátrált meg. A Perselus által mutatott lehetséges jövő elkerüléséért mindent megtett volna. Észre sem vette, hogy mikor értek az igazgatói iroda elé. Perselus bekopogott, majd az ajtó feltárult és ők beléptek. Egy pillanatra megfordult a szőke fejében hogy elfut, de aztán követte Pitont.
– Igazgató úr… - biccentett, miután feloldotta a kiábrándító varázslatot magáról. Albus nagy kék szemeivel vizslatta végig a férfit.
– Szóval, sikerült eldöntenie, hogy milyen jövőt szeretne? - Lucius lassan bólintott.
– I.. igen - próbált erős maradni és közömbösnek tettetni magát, de keze remegése elárulta
– Ne féljen, fiam. Én nem olyan vagyok, mint Voldemort, nem büntetek kínzással és nem is gyilkolok.
– Értem… Dumbledore professzor és… segíteni szeretnék abban, hogy legyőzzük a Sötét Nagyurat - Albus elmosolyodott.
– Gondolom Perselus említette, hogy kémre van szükségünk… Nos, mint minden kém élete, a tiéd is veszélyben forog majd, mindazonáltal gondoskodom a biztonságodról, illetve a családod biztonságáról is - magyarázta az öreg.
– Mégis hogyan? Ha ő egyszer rájön, kiirtja a családom…
– Nyugodj meg, létezik olyan zsupszkulcs, ami a lebukásod esetén aktiválja önmagát, csak a jelszóra kell gondolni. Ebből te és a feleséged, valamint a fiad is kap egyet.
– A fiam még nem tud véghezvinni ilyeneket - akadékoskodott a férfi.
– Tudom, de az övét majd kombináljuk a tiéddel és Narcissáéval is, így bármelyikőtök biztonságba tudja őt juttatni - Albus látta, hogy Luciusnak kétségei vannak.
– A Nagyúr könnyen az elmémbe lát, ha akar…
– Igen, erre is gondoltunk. Erre szintén létezik egy bűbáj, amikor valaki engedély nélkül hatol az elmédbe, az hamis… jelentéktelen emlékekkel fedezi a Renddel és a kémkedéssel kapcsolatos összes emlékedet. Például, ha mondjuk Perselusról faggatna téged, akkor a mostani beszélgetésből ő annyit fog látni, hogy Perselusszal beszélgetsz és próbálod őt jó útra téríteni, hogy térjen vissza urához, persze őt nem érdekli a dolog… - Lucius bólintott.
– Gondolom nem lesz elég, ha megígérem, hogy nem árulom el a rendet - vetette oda a férfi.
– Sajnálom, de itt nem csak a Rendről, hanem embertársaink életéről van szó, így meg kell kérjelek, hogy tedd le nekem a megszeghetetlen esküt - Lucius felsóhajtott, majd tétován Pitonra nézett. Perselus, aki eddig némán ült az egyik széken, most fölállt és elővette pálcáját. Albus odanyújtotta a kezét, mire a szőke megfogta azt.
– Perselus, kezdhetjük - mondta az öreg.
– Lucius, megesküszöl, hogy a Rendet soha semmilyen formában nem feded fel, még ha ez az életedbe kerül is?
– Esküszöm…
– Fogadod, hogy kitartasz a Rend mellett és hűséges leszel az elveinkhez? - kérdezte Piton, miközben egy újabb ezüstös gyűrűt varázsolt a két kézre.
– Fogadom… - azzal az ezüstös gyűrűk eltűntek és a két kéz szétvált.
– Örülök, hogy így döntöttél. Üdvözöllek a Főnix Rendjében - mondta az igazgató, miközben helyet foglalt.
– Akkor térjünk a lényegre - vágott bele Piton.
– Azt hittem, azon már túl vagyunk, és kémkednem kell majd… - szólalt meg Lucius.
- Előbb tudnod kell az igazat, hogy Voldemort miért olyan erős… Tehát tudod mi az a horcrux? - Lucius arca elkomorult.
– Azt hiszem, egyszer régen még a nagyapám említett valamit, a lélek feldarabolásáról, de már pontosan nem emlékszem hogy mi volt - vallotta be.
– Nos, a mi drága Tomunk szétszaggatta a lelkét, majd a darabjait tárgyakba rejtette. Ameddig ezeket el nem pusztítjuk, addig őt sem lehet megölni.
– Ezek szerint ilyesmikről kellene információkat szereznem?
– Igen, és elhozni, amit csak tudsz.
– Mégis hány van ebből igazgató úr? - kérdezte a férfi idegesen.
– Már nem sok, már igazán nem sok. A minap begyűjtöttünk egy újabbat, ezzel együtt már kettő van a birtokunkban. Továbbá hiányzik még három… - magyarázta az igazgató
– Mégis mi lehet az, hiszen ezt bármivel meg lehet csinálni!
– Igen, csakhogy mi a maradék háromból kettőről tudjuk, hogy mi - szólt közbe Piton.
– Ha tudjátok, akkor én mire kellek?
– Mert az egyik a te birtokodban van - Lucius szeme kikerekedett.
– Hogy mi? Nálam? Az kizárt, arról tudnék! - tiltakozott a férfi.
– Nem adott neked Voldemort valamit megőrzésre? - kérdezte gúnyosan Piton, mire a másik elgondolkozott.
– De, most hogy mondod, adott egy könyvet, amolyan naplószerűséget… És pár napja Bella is beállított valami kupával, hogy tegyük be a Black széfbe, mert a Nagyúr azt parancsolta - Perselus és Albus összenéztek, majd Piton elnevette magát. Ez már magában megdöbbentette Luciust.
– Mi olyan vicces?
– Semmi, mondd, nálad van még az a kupa, vagy már betettétek a széfbe? - faggatta a bájitalmester.
– Még otthon van, nem volt időnk bemenni a széfhez… Azt ne mond, hogy az is egy horcrux…
– Pedig pontosan az. Tehát, ha azt a kettőt elhozod, akkor marad egy, ami valahol itt van a kastélyban - taglalta Piton.
– Ez komoly? Ilyen egyszerű lenne? - hitetlenkedett Lucius.
– Valószínű, hogy az események innentől kezdve felgyorsulnak…, oh és Lucius, ha elhoztad a naplót és a kupát, úgy készülj, hogy a családoddal együtt beköltözöl a kastélyba - a férfi nem értett semmit.
– De nem úgy volt, hogy kémkednem kell?
– Úgy volt, de a horcruxok megszerzése előrébb való, és ha azok eltűnnek, ti lebuktok Voldemort előtt, annak pedig tudjuk mi lesz a vége - Lucius elgondolkozott a dolgon.
– De mégis mihez kezdjek itt? És mi lesz a házunkkal, a vagyonunkkal? - kissé sokkolta a beköltözés híre.
– Nos, a vagyonotokat zároltathatjátok, hogy egyedül csak te férhess hozzá, a házat pedig elrejtjük egy bűbájjal, és lezárjuk, így mindenetek védve lesz - fejtette ki Albus.
– Na jó, de mégis, mi a fenét csináljak itt, a kastélyban? Lehet, hogy gazdag és elkényeztetett vagyok, de utálom lopni a napot, itt pedig tétlenkedéssel biztos, hogy hamar megőrülök.
– Ez valóban probléma…, na de emlékszem, hogy elég jó párbajozó voltál az iskolában, mi lenne, ha indítanánk egy szakkört délutánonként a diákoknak? Legalább ők is tanulnának valamit és így te is lekötheted magad... - ajánlotta neki az öreg.
– És Cissy? Vele mi lesz?
– Narcissának mindig is volt érzéke a gyógyításhoz, ha nem veszed el olyan korán, biztos, hogy elvégezte volna a gyógyítóit. Szerintem Madame Pomfrey nagyon örülne egy asszisztensnek - Lucius még mindig nem volt meggyőzve.
– És a fiam? Vele mi legyen?
– Az lesz a legkevesebb, hiszen Harry is a kastélyban él, szerintem még örülne is egy játszópajtásnak… - kuncogta Albus. Malfoy vett egy mély levegőt, majd rábólintott. Valahol örült neki, hogy nem kell kémkednie, és így talán megúszhatja épp bőrrel, viszont a Roxfortban lakásért nem volt oda túlzottan.
– Rendben, akkor megtárgyalom Cissyvel a dolgot. Mikorra hozzam el a horcruxokat?
– Amint lehet fiam, amint csak lehet. Mielőbb szeretném biztonságban tudni őket… na meg persze titeket is - ezen a szőke kissé meglepődött.
– Akkor elrendezem a ház körüli dolgokat, kérek rá pár napot - az igazgató bólintott.
– Legyen, addig is itt van három vész zsupszkulcs, használjátok, ha baj van. - Lucius eltette őket, majd Perselusszal elindultak vissza a pincébe. Lucius agyában csak úgy kavarogtak a gondolatok.
A pincében Draco már az anyja ölében szunyókált, mikor Harry még javában mászkált a kanapé körül.
– A fiadban túlteng az energia - jegyezte meg Cissy.
– Nem, csak a cukor. Amíg nem voltunk itt, befalt három tábla csokit, meg Merlin tudja, hány csokibékát… az átka a csokinak, hogy most egyikünk se fog aludni az éjjel - fejezte be Lily, mikor nyílt az ajtó. Narcissa aggódva nézett férjére, aki egy halvány mosolyt küldött felé. Még gyorsan átbeszélték, hogy kinek mire kell ügyelnie és mit hogyan kell csinálnia, majd a Malfoy házaspár elhagyta a Roxfort területét.
– Szerinted sikerül? - kérdezte Lily Perselustól.
– Mármint mi?
– Hogy elhozzák őket? Hogy megmenekülnek? Hogy legyőzzük azt a szörnyet? Lesz olyan időszak, amikor nem kell rettegnünk? - Lily már fáradt volt és ez a hangulatán is kiütközött. Piton megsajnálta a nőt, majd fölkapta és bevitte a szobájába.
– Perselus Piton, mégis mire készülsz? - lépődött meg a nő.
– Mégis minek látszik? Ágyba duglak! - válaszolta a férfi, majd mikor rájött a mondata kétértelműségére, elvörösödött, de nem ő volt az egyetlen. Lily szintén vöröslő arccal nézett a másikra és még pislogni is elfelejtett. – Szóval, te most pihenj, én vigyázok a fiadra.
– De ez nem a te kötelességed! - tiltakozott a nő.
– Lily, te kiállsz mellettem és segítesz, akkor nekem is ezt kell tennem. Emlékszel? Nem hagyjuk cserben a másikat - Lily elmosolyodott, majd eldőlt az ágyon és még azt is hagyta, hogy Perselus betakarja. Nem kellett sok a nőnek és már aludt is. Perselus visszatért Harryhez, aki most a földön lévő mesekönyvet nyitogatta.
– Hát te mit csinálsz? Nem kéne már aludnod? - kérdezte a gyerektől, aki elmosolyodott.
– Hajji nyem álmosz, Pelsi meszét - a férfi fáradtam megdörzsölte orrnyergét, majd leült a kanapéra. Kezébe vette a mesekönyvet, és maga mellé ültette Harryt.
– Tehát… Hol volt, hol nem volt… - és Perselus ismét mesélni kezdett pár nap leforgása alatt már másodszor Harrynek, ami a régi mércéjéhez képest túlságosan is sok volt, bár ez az új helyzet és az új/régi Perselus nem vette annyira zokon. Ahogy a mese véget ért, Perselus nagyot ásított.
– Itt a mese vége, most már aludni kéne, Harry - a fiúcska is nagyot ásított, majd fölkapaszkodott a férfi arcához és egy puszit nyomott rá, amitől Piton ledermedt.
– Jó élt Pelsi… Pelsi nyem puszi? - kérdezte kissé lebiggyesztett szájszéllel, mire Piton kapcsolt. Még föl sem fogta, de már megtörtént a csoda, életében talán először puszit adott egy gyereknek. Harry boldogan elmosolyodott, majd elnyúlt a kanapén és már aludt is. Perselus amennyire álmos volt az előbb, most annyira éber lett. Nem akarta elhinni sem a kapott, sem az adott puszit.
– Mégis mi történik veled Perselus? - kérdezte magától, de egy másik hangocska megadta rá a választ.
– Talán most kezd minden igazán rendben jönni… - aztán lassan őt is elnyomta az álom, és föl sem ébredt egészen reggelig.
A másnap reggelt mindenki elég vegyes érzelmekkel fogadta. Egyrészről, mivel hétvége volt, másrészről a Minisztérium bejelentette, hogy hamarosan megérkezik az általuk kirendelt kutató, bár Remus inkább ellenőrnek mondta volna.
– Komolyan mondom, idegesebb vagyok, mint mikor randira kellett mennem – morogta, miközben reggelije maradékát tüntette el a tanári asztalnál. Sirius úgy döntött, hogy a hétvégét barátjával tölti, és Albus meg is engedte neki a bent tartózkodást.
– Remus, ne félj semmitől, ha a fazon csak egyszer is csúnyán néz rád, én átkozom szét a seggét - bíztatta a másikat, mire McGalagonytól kaptak egy rosszalló pillantást.
– Ugyan már elég nagy hozzá Sirius, de még mindig el tudom tángálni az obszcén megnyilvánulásai miatt. Emlékezzen csak vissza, mi volt elsős korában - Sirius inkább nem szólt többet. Még élénken emlékezett arra a pillanatra, mikor a tanárnő egy fenekelő bűbájjal büntette meg, miután a fél üvegházat romba döntötte.
– Na jó, nekem most mennem kell. Azt hiszem a mi kedves barátunk megérkezett. Pár perc múlva gyertek föl ti is az irodámba - azzal az idős mágus már el is szelelt.
– Nekem semmi kedvem ehhez, úgy érzem magam, mint egy kísérleti patkány…
– Nem patkány, kutya! - helyesbített Perselus, aki kissé kómás fejjel foglalt helyet. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett a férfira. Persze nem a beszólás miatt, hanem mert Harry az oldalán csüngött.
– ’ reggelt Piton, hogy kerül hozzád a keresztfiam, és hol van Lily? - faggatózott Sirius.
– Fogalmazzunk úgy, hogy nehéz éjszakája volt, és olyan hajnali kettő felé tuszkoltam ágyba. Harry pedig nagyjából egy órával később beadta a kulcsot… - fejezte be kis éllel a hangjában, hogy a mellette ülő Minerva is hallja.
– Akkor még alszik?
– Nem, pucéran szaladgál odakint a mínuszban! Black, ne legyél már ennyire hülye, szerinted, ha nincs itt és későn feküdt le, mégis mi a Merlin búbánatát csinálhat?! Hát persze, hogy alszik! - morogta megállás nélkül.
– Úgy látom, valaki ballábbal kelt… - jegyezte meg Bimba professzor.
– Tisztelt kollegina, az nem kifejezés… éppen ezért, ha lehet senki se szóljon hozzám, amíg meg nem ittam egy liter kávét – azzal öntött magának egy bögrényit a sötét színű löttyből. Harry közben az ölében csücsült és vidáman majszolgatta Perselus odakészített lekváros pirítósát. A férfi, mikor észrevette, nem szólt semmit, csak felsóhajtott és csinált egy másikat. Remus és Sirius úgy néztek egymásra, mintha valami csodát láttak volna. Perselus letette a bögrét, mire Harry kis kezeivel majdnem kiborította.
– Hé, na azt már nem, anyád meg is ölne, ha kávéval itatnálak… - morogta a férfi, majd körbenézve észrevette a kakaós kancsót, amit Albus kedvéért készítettek oda mindig a manók. Öntött egy kicsit a fiúnak, majd letette elé. A gyerek méregette az italt, majd elkezdte kortyolgatni. Remus úgy döntött, hogy ez már így is túl sok neki és inkább odébb állt Siriusszal.
– Piton, ha végeztél, gyere Albushoz, az a kíváncsiskodó aktakukac a Minisztériumból bedugta végre azt az ocsmány képét - hadarta Sirius, majd Remusszal a nyomában elviharzott.
– Már csak ez hiányzott… - sóhajtott föl a férfi. Befejezte a reggelit, de Lily még mindig nem volt sehol, és mivel tudta, hogy nem jó ötlet Minervára bízni a gyereket, egy másik kényelmetlen, de szükséges emberrel helyettesítette. Odasétált a diákok asztalához, majd megállt egy pár elsőéves előtt. Tonks éppen azt ecsetelte, hogy milyen jók a bájitaltan órák.
– Örülök, hogy meg van elégedve, Ms Tonks… - a kislány vigyorogva ugrott föl.
– Jó reggelt tanár úr! Á szia Harry baba! Hol van a tanárnő? Nem láttam az asztalnál… - csicseregte a lány, amitől Piton feje kezdett megfájdulni.
– A tanárnő kissé kifáradt így még alszik, eddig én vigyáztam Harryre, de most sürgős dolgom akadt, ha megkérhetem kisasszony vigyázna rá egy darabig? Igyekszem vissza… - a lány ismét elmosolyodott, majd átvette a kapálódzó Harryt.
– Persze, uram! Jól elleszünk Harry baba, ugye igazam van? - Piton már kezdte bánni az ötletet, de nem volt mit tenni.
– Ajánlom, hogy egy haja szála se görbüljön, vagy olyan büntetőmunkát sózok a nyakába, amivel még a hetedéves bálra sem végez! - fenyegette meg a lányt, mire a többiek nagyot nyeltek.
– Semmi gond uram, úgy sem szándékoztam elmenni rá…, vagyis nyugodjon meg, vigyázok a fiúra - Piton már kezdett emlékezni, hogy miért is kedvelte titkon ezt a cserfes, és esetlen kislányt.
Köszi, a frisst. Ez nagyon aranyos kis rész volt :) Nagyon tetszett. Perselus és Harry jók benne együtt. A kamrás részt még mindíg nagyon várom, kiváncsi vagyok, hogy jutnak le.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Draco és Harry majd összebarátkoznak így??