Mindenki legnagyobb rémületére Harry egyszerűen elájult, de szerencsére nem ütötte meg magát, mivel Piton még idejében megfogta.
- Harry! – kiáltott föl Hermione kétségbeesetten, majd a többiekkel együtt odasietett az eszméletlen fiú mellé. Mindenkit elfogott a pánik, nem értették, hogy mi történhetett. Harry mozdulatlanul hevert Perselus karjaiban, és alig lélegzett. Ginny ijedtében sírva fakadt, Ron pedig tátott szájjal és hitetlenkedve meredt barátjára. Sirius is odatérdelt a fiú mellé, majd Pitonra nézve várta a magyarázatot.
- Mi baja? – kérdezte tanácstalanul, de erre Piton sem tudott választ adni.
- Nem tudom… - felelte idegesen, miközben ismét a karjaiba emelte az ájult fiút. – Most azonnal le kell vinni a laborba – folytatta, majd elindult lefelé Harryvel. Már eddig is számtalan alkalommal mentette meg a fiút, de sohasem érzete ezt a kínzó görcsöt a gyomrában. Az a valami egyre nagyobb aggodalomra késztette, mígnem már szinte szaladni kezdett a folyosón. A mögötte sietőkről tudomást sem véve lépett be a laborba, majd az ott lévő kanapéra fektette a fiút.
- Valaki figyeljen rá, amíg megkeresem a szükséges bájitalt! – A lányok sietősen körbevették Harryt, míg Sirius értetlenkedve pillantott hol Pitonra, hol pedig keresztfiára.
- Mi történt vele? – tette föl újra a kérdést, de most sem kapott választ. Piton hamarosan egy narancssárga színű folyadékkal tért vissza.
- Fogja meg a fejét, Granger! – utasította a lányt. Hermione keze ugyan kicsit remegett, de teljesítette a parancsot. Harry szája lassan szétnyílt, így a férfi leönthette rajta a főzetet.
- Most mi fog történni? – kérdezte rekedten a sarokban álló Glory. Furcsa volt, de mintha a lány is sápadtabb lett volna a kelleténél.
- Először is ülj le, mielőtt te is elájulsz! - parancsolta a férfi, majd elővarázsolt egy széket lányának. – Hogy őszinte legyek, nem tudom. Csak egy sejtésem van. Szerintem a Nagyúr megpróbált behatolni az elméjébe.
Ginny felnyögött, majd közelebb lépett Harryhez. Arca még mindig könnyes volt, szemei pedig egyre jobban bedagadtak.
- Akkor ezért mondta a kígyót is? – tette föl a kérdést, ami talán valamilyen magyarázattal szolgál a fiú döntésére.
- Lehet, de egyáltalán nem biztos. Furcsa, de benne nem olyan egyértelmű, hogy mit is akar. Míg mindenki más szinte elsőre tudja, hogy mivé szeretne változni, benne valamiért ez több részre szakadt – kezdett bele a magyarázatba.
- Igen, először azt mondta, hogy valamilyen madár, aztán meg hogy kígyó… de én nem tudom őt elképzelni egy hüllőként – fortyant föl Sirius. A férfi még folytatta volna, de ekkor Harry mocorogni kezdett. Perselus odalépett mellé, majd egy intéssel hátraterelte a fiatalokat.
- Potter, térj magadhoz… - szólt idegesen, majd gyengéden megrázta a fiút. Harry a megszólításra csak elfintorodott, majd lassan kinyitotta a szemét. Kábán nézett körbe és nem értette, hogy a többiek miért állnak fölötte.
- Mi van? – nyögte ki, miközben a fejébe hasító fájdalom miatt ismét be kellett csuknia szemét.
- Voldemort megtámadott… mármint az elmédet, te pedig elájultál. – Harry nagyokat pislogva nézett körbe, majd nem túl határozottan bólintott.
- Aha…
- Nem, „aha”, hanem értettem. Különben pedig számíts rá, hogy ismét elkezded gyakorolni az okkulmenciát, nem kockáztathatunk meg még egy ilyen akciót, mint a mostani - morgolódott tovább a bájitalmester, miközben még egy főzetet nyomott a fiú kezébe. Az undorodva beleszagolt, de jobbnak látta nem ellenkezni a férfival.
- Rendben, akkor talán a mai tanulást felejtsük is el – vetette föl Sirius, amire a lányok egyöntetűen felkiáltottak, hogy ne.
- Nézzétek, semmi gond nem lesz belőle, ha egy fél napot csúszunk… - A lányok viszont nem tűntek túl meggyőzöttnek, így a férfi beleegyezett, hogy délután még visszatérnek a dologra. Harry roham szerűen visszanyerte az erejét és úgy tűnt, hogy már semmi baja sincs, persze belülről emésztette a dolog, amit a többiek előtt mondott.
- Valóban a kígyó a hozzám illő állat? Talán én sem vagyok jobb mint egy kígyó… nem vagyok jobb, mint Voldemort… - gondolatmenetében egy haragos tekintetű Glory állította meg, aki lekevert a fiúnak egy isteneset, majd kiviharzott a szobából. Harry szájtátva nézett utána.
- Ezt meg miért kaptam?
- Talán mert még legilimencia sem kell hozzá, hogy a fejedbe lássunk. A gondolataid ki vannak írva az arcodra, már megint azt csinálod… - kezdett bele Hermione.
- Mégis mit?
- Tudod, a szokásos önmarcangolást. Viszont mi már ismerünk, te nem tehetsz semmiről és nem vagy olyan, mint ő, fogd már fel végre! – Hermione arca kissé haragos volt, de nem annyira, mint barátnőjéé, aki már elhagyta a szobát. – Megyek, megkeresem Gloryt. –Azzal elhagyta a helyiséget magára hagyva a többieket.
A klubhelyiségben furcsa dologra lett figyelmes, a főnix ott gubbasztott a kanapé szélén és meredten nézte a Harry szobájába vezető lépcsőt.
- Hát neked mi bajod? Ne izgulj, Harry rendbe jön, kissé önpusztító, de mindig megússza. – A madár mintha értette volna, bólintott egyet. Hermione nem tudta otthagyni, így odanyújtotta neki karját.
- Van kedved sétálni? Megkeressük Gloryt, látnod kellett volna mekkorát kevert le Harrynek. – Lily kikerekedett szemekkel nézett a lányra, majd átevickélt annak karjára.
A lány, sietős léptekkel járta be a kastélyt, de csakhamar Sirius szobája előtt találta magát. Tétovázott egy kicsit, majd bekopogott. Odabentről nem jött hang, így a lány próba képen lenyomta a kilincset.
- Nyitva van, szerinted bemenjünk? – kérdezte a karján csücsülő madártól, aki szárnyaival csapkodni kezdett. – Na jó, akkor menjünk. – Lenyomva a kilincset belépett a szobába. A nappaliban senkit sem talált és úgy gondolta jobb lesz ha tovább áll. Már éppen fordult volna vissza az ajtóhoz, mikor az egyik oldalsó ajtó kinyílt és kilépett rajta Sirius. Hermione akaratlanul is eltátotta a száját ahogy meglátta. A férfit mindössze egy törölköző takarta. Amint észrevette, hogy nincs egyedül rögtön visszakozni kezdett.
- Hermione én… bocsáss meg egy pillanatra! – azzal visszafordult a fürdőbe, és leakasztott egy köntöst a fogasról. Ugyan az egész nem volt több pár másodpercnél, Hermionénak ez is több volt, mint amit higgadtan el tudott viselni. Arcára kiült a pír, és úgy érezte menten fölgyullad. Minden esetre alaposan megnézte a férfit hátulról is, ami csak tetézte kínjait.
- Hogy az a… Merlin segíts, hogy nézhet ki valaki ilyen… jól. – Az utolsó szót hangosan is kimondta, amivel egy kaján vigyort csalt Sirius arcára. Persze a férfi nem akarta ennél jobban zavarba hozni a lányt, így nem hánytorgatta föl neki a dolgot, hogy még mindig fedetlen mellkasát bámulja.
- Hermione, miért jöttél? – a kérdésre a lány végre magához tért és dadogva hozzáfogott.
- Én csak… izé Gloryt kerestem. Lekevert egyet Harrynek, aztán elszaladt.
- Oh, hát amint látod itt nincs, de ha már itt vagy… - kacsintott rá a lányra, mire annak arcán átsuhant a pánik. – Nyugodj meg, csak arról akartam kérdezni, hogy milyen alak mellett döntöttél, tudod te kimaradtál a felsorolásból. – Azzal leült a kanapéra. – Ülj csak le te is.
Hermione jó távol ült le a férfitól, majd kezéről az asztalra engedte a főnixet. Siriusnak csak ekkor tűnt föl a madár és furcsa érzés kerítette hatalmába, a madár vizsgálódó tekintetétől.
- Hát igazából nem is tudom, vagyis tudom, de nem szeretném elárulni… persze csak ha nem gond. – A férfi értőn bólintott.
- Persze, megoldható, csak akkor sokkal jobban kell majd koncentrálnod mint a többieknek, de nálad, szerintem ez nem lesz gond. – a dicséret nem ért el a lány fülébe, mivel folyamatosan a madarat bámulta. A főnix furcsán billegtette a fejét, és minden áron a férfi törölközőjét figyelte.
- Sirius, azt hiszem ez a madár nemsokára levetkőztet a szemével – csúszott ki a száján, mire a férfi fölpattant.
- Lily, hogy az a… pedig azt hittem, te nem ilyen vagy! Mit szólna ehhez ... Ja... jaj most jut eszembe, hogy nézd meg a szomszédban Gloryt… talán ott lesz Dracónál! – Hermione ugyan furcsállta a dolgot, de nem szólt semmit. Lassan elindult az ajtó felé, majd visszafordult.
- Lily, gyere! – A madár döbbenten nézett ugyan, de engedelmeskedett. Hermione egy pillanatig gyanakodva nézte a madarat, majd Siriusra kapta a fejét, aki látványosan elsápadt.
- Itt valami bűzik, és ki fogom deríteni, hogy mi! – Sirius majdnem szívinfarktust kapott, ahogy ezt meghallotta. Végül a lány elhagyta a helyiséget, hogy tovább keresse a barátnőjét. Sirius pedig megkönnyebbülten fújta ki a benntartott levegőt és úgy döntött, hogy még egyszer lezuhanyozik.
A napok csigalassúsággal teltek, de a tanulás terén semmi változást nem értek el. Már egy hete elkezdték átvenni az animágia alapjait, de a fiatalok közül eddig csak Ginnynek sikerült elérnie pár tollat a hajában. Piton megtartotta jó szokását, és bár segített a fiatalok oktatásában, továbbra is rendszerint negatív hozzászólásaival jutalmazta a társaságot.
- Piton! Befejeznéd? Ezzel csak az életkedvüket veszed el és nem ösztönzöd őket! – kiabálta el magát Sirius, mikor Glory szemei könnybe lábadtak egy újabb sikertelen próbálkozás miatt.
- Még el se kezdtem, ahogy ők sem. Szégyen, hogy ennyire sem képesek, bezzeg a bajkeveréshez nagyon értenek… - vetette oda félvállról, de azért őt sem hagyta hidegen amikor meglátta a könnyes smaragdokat. Harry már felhagyott az állandó ellenkezéssel és ócsárlással, úgy döntött egyik fülén be a másikon ki.
- Na jó, mára vége, menjetek pihenni. Hermione, te még maradj veled beszélnem kell. – Sirius hangja nyugodt volt, de Hermione rosszat sejtett. Vajon mit ronthatott el…
- Rendben – suttogta, majd visszahuppant a szobában lévő kanapéra. Mindig Sirius lakrészében gyakoroltak, így már egészen otthonosan érezte magát. Ahogy a többiek elmentek, a főnix szokása szerint még maradt egy kicsit.
- Miről akartál beszélni? Ugye nagyon béna vagyok… - hozta föl ismét a témát a lány, amit már vagy egy tucatszor tett, a tanulás kezdete óta.
- Csak azt tudom mondani, amit eddig. Nekünk hónapjaink voltak rá, nektek mindössze egy van. Nézd, neked nehezebb a helyzeted, mivel nem árulod el, hogy mivé akarsz átalakulni, így nem tudok neked segíteni. Ginnynek is azért megy jobban, mivel tudok neki tanácsokat adni.
- Rendben, elhiszem, de nem szeretném elmondani, azt akarom, hogy meglepetés legyen – akadékoskodott tovább a lány.
- Ahogy gondolod, de így ne várj csodákat. – Sirius már lassan kezdte elveszteni türelmét a lánnyal szemben. Nem értette, hogy mire ez a nagy titkolózás és talán ez dühítette a legjobban. Utálta, ha az emberek a háta mögött titkolóznak. Persze akkor nem volt semmi gond, mikor neki kellett mások előtt, ahogy most is. Lily, most is ott gubbasztott. Hermione észrevéve a férfi furcsa viselkedését ismét gyanakodva figyelte a madarat.
- Mi bajod van ezzel a szerencsétlen főnixszel? – a férfi ijedten ugrott egyet, majd tiltakozón fölemelte kezeit.
- Ó, nem nincs vele bajom, csak…
- Csak?
- Tényleg semmi, felejtsd el, viszont most menj gyakorolni, hogy beérd a többieket, ha segítség kell itt leszek. Ó és a főnixet hagyd itt egy kicsit – a kérésre a lány szemöldöke az egekbe szökött.
- Na persze, és akkor nincs semmi baja a madárral… rendben, de ha bántod, én nyuvasztalak meg Harry helyett – szidta össze a másikat, majd sebesen elhagyta a szobát. Sirius kissé bánatosan nézett a csukott ajtóra.
- Nem bízik bennem. – A madár erre odaröppent a férfi vállára és kedvesen búgni kezdett neki. – De te legalább itt vagy. Nos, hol is hagytuk abba? – kérdezte lelkesen, mire a főnix trillázva odaszállt az asztalon lévő nyitott könyvhöz és csőrével a visszaváltozás fejezetet kezdte ütögetni.
- Igen, tudom egyedül kell megcsinálnod, de ez ugyan az, mintha Harryékkel tanulnál, na gyere – Lily bólintott, majd elkezdett járkálni az asztalon. - Igen, tehát neked a visszaváltozás kellene. Vagyis az egész pontosan fordítva, mivel a rendes… alakod az állat, vagyis ne sértődj meg – a madár megcsípte a férfi kezét, mire az méltatlankodva így szólt.
- Már nem azért, de ennél régen sokkal nagyobbat ütöttél. – A főnix, ha létezik olyan, még vörösebb lett és haragos pillantásokat küldött a férfi felé.
- Jól van, akkor a visszaváltozás. Már átvettük, de neked ezt kell gyakorolnod. Tehát a visszaváltozás lényege, hogy erősen kell koncentrálni az emberi alakodra és közben elismételni a bűbájt. Na már most, akkor talán próbálkozz meg vele egy kicsit. – A madár elégedetlenül, de nekilátott a feladatnak. Így teltek a délutánjaik mikor Harryék nem voltak a közelben. Lily már az elszólás után tudta, hogy Sirius sejti, miről is van szó. Alig várta, hogy kettesben maradhasson a férfival és valahogy közölhesse vele, hogy tényleg ő az. Sajnos Lily semmivel sem haladt gyorsabban a többieknél és ez baj volt. Már csak két hetük volt hátra szeptemberig, mikor is megkezdődik a tanítás, Lilynek pedig még valahogy be is kellett volna illeszkednie az iskolába.
- Már két órája próbálod, menj csak vissza és pihenj egy kicsit, különben Harryék is gyanakodni fognak – tanácsolta a férfi a letört madárnak. Ekkor azonban kopogtattak az ajtón.
- Nyitva! – kiáltott ki a férfi, mire Piton vágtatott be a szobába. Lily annyira megijedt, hogy leesett a fotel háttámlájáról. Piton értetlenkedve nézte a mutatványt és hangosan meg is jegyezte azt.
- Még egy ilyen béna madarat… - Sirius fölpattant és odavágtatott a férfi elé.
- Gondolkozz, mielőtt beszélsz, te barom! – az üvöltéssel csak annyit ért el, hogy Piton is hasonló stílusra váltott.
- Mégis mit mondjak rá? Ez csak egy madár, egy átlagon aluli főnix, nem képes semmire amire Fawkes!
- Fogd be a pofád Piton, vagy ismét beverem a képed! – Sirius már emelet az öklét, mikor Glory és Draco siettek be a szobába.
- Hé, álljatok már le, tudtommal nem gyerekek vagytok! – avatkozott közbe a szőke fiú.
- Draco, eredj innen a dolgodra. – mordult föl Piton, kissé idegesebben a kelleténél.
- Én tökéletesen elvoltam a másik szobában Gloryval amíg ti el… - Piton tett egy kilencven fokos fordulatot a fiú felé, majd megragadta a grabancánál.
- Hogy mit csináltál és kivel? – fakadt ki a férfi és félő volt, hogy porrá átkozza szerencsétlen Dracót.
- Abbahagyni! – üvöltötte el magát Glory, mire mindenki döbbenten nézett rá. – Először is, Draco és én csak tanultunk, gyakoroltuk az animágiát… Egészen addig nyugi volt, amíg te kiabálni nem kezdtél. Szóval mi bajod? – fordult most apja felé. Piton ismét felöltötte a kiismerhetetlenség álarcát és elengedte Dracót.
- Blackhez jöttem, ugyanis a rajongói leveleket már megint félrepostázták azok a szerencsétlen baglyok. – Draco nem bírta ki és halkan kuncogni kezdett.
- Akkor megkaphatnám, ami az enyém? – vetette oda Sirius, majd a felé nyújtott vaskos köteget kitépte a másik kezéből. Piton még körbenézett egyszer, majd sebesen elhagyta a helyiséget. Sirius fáradtan megrázta a fejét.
- Hát Lily, ő sohasem változik.
A fiatalok értetlenül nézték a madarat, aki most lehajtott fejjel repült ki az ablakon. Sirius idegesen kiáltott utána.
- Lily! Most nehogy megsértődj! Hallod? Gyere vissza! – ám a madár nem tért vissza.
- Elment? – Glory rekedt hangja törte meg a csendet.
- El… - válaszolta Sirius, majd magába roskadva leült egy fotelba.
- Majd csak visszajön… elvégre egy madár. – Draco hangjára Sirius idegesen fölkapta a fejét.
- Ő nem csak egy madár, ő Lily… - legyintett egyet. – Mindegy, ti ezt úgy sem értenétek. Menjetek vissza gyakorolni, vagy pihenjetek…
A két fiatal jobbnak látta, ha visszavonul. Fölfogni sem tudták, hogy mi történhetett, de nem is akartak ezen rágódni, mivel Dracónak az utolsó átváltozási kísérletével sikerült egy görényfarkat növesztenie. Ezen felbuzdulva mind a ketten hozzáláttak a gyakorláshoz.
Lily a várttal ellentétben nem tért vissza, és ezért mindenki Pitont okolta. A férfi már inkább le sem járt az étkezőbe, csak hogy kerülje a neheztelő pillantásokat. Odakint már érződött a nyár végi hangulat. A Tiltott Rengeteg fái lassan elkezdték felölteni színes ruháikat, miközben a távolban madarak százai vándoroltak melegebb éghajlatra. Volt köztük egy, aki viszont nem tudott elmenni, nem tudta itthagyni a kastélyt és a bent lévőket, de visszamenni sem volt ereje. Lily azóta sem próbálkozott meg az átváltozással, lassan elvesztette a reményt. A távolból látta, ahogy Harry és a többiek őt szólongatják és várják vissza, de szégyellte magát.
- Hogy lehetek ennyire gyenge… hiszen itt egy lehetőség, egy vissza nem térő alkalom, és én csak így megfutamodok? – kérdezte magától, mire a kis hang válaszolt.
- Mégis mit tegyek, hiszen ő annyira megváltozott…
- Lehet, de ott vannak a gyermekeim és a barátaim… értük. Glory… Harry! – behunyta a szemét, majd erősen koncentrált, ekkor úgy érezte, mintha az egész teste bizseregne és lebegne a föld felett. Mikor kinyitotta a szemét, egyszerűen a földre zuhant.
- Aú… - nyögte és maga is meglepődött, hogy hallja saját hangját. Végignézett magán, majd elsőnek lábait fedezte föl és ahogy haladt egyre fölfelé már látta a…
- Ááááá miért vagyok meztelen??? – Kiáltott föl, és reflexből eltakarta magát. A helyzet így is kínos volt, nem beszélve arról, hogy valaki közeledett az erdő széléhez. Az alak magányosan baktatott végig a Hagrid kunyhójához vezető úton. Sirius volt az, aki megígérte Hagridnak, hogy gondját viseli Agyarnak. Lily óvatosan a férfi után lopózott, de így is csak az erdő széléig jutott. Nem tudván mit csináljon elkezdett pisszegni.
- Pssszt… Sirius… - a férfi a hangra odakapta fejét, de nem látta meg a nőt.
- Black… húzd ide a bolhás bundád, de azonnal! – mordult föl Lily, mire Sirius akaratlanul is vigyorogni kezdett, aztán leesett neki, hogy ki is hívta őt mindig így.
- Lily… Lily? Merre? Hol? – aztán meglátta a fa takarásában bujkáló fiatal nőt. Első tétova lépései hamar rohanássá váltak, majd olyan erővel kapta föl a nőt és pörgette meg, hogy Lily azt hitte menten elszédül.
- Oké, elég, tegyél le és ne nézz ide…
- De miért… oh bocs! – Vörösödött el mindkettő, majd a férfi levette talárját és a nőre borította. – Kicsit nagy, de több mint a semmi. – Lily széles mosollyal az arcán ölelte meg őt, Sirius szeme könnybe lábadt és olyan erősen szorította magához a boszorkányt, hogy félő volt összetöri minden csontját.
- Gyerünk be a házba, még a végén meglátnak… - tanácsolta a nő, majd kézen fogva a férfit, maga után vezette. Siriusnak valahol itt ért véget az önuralma és a csukott ajtó mögött teljesen összetörten csúszott le a földre. Igazából sohasem gyászolhatta meg barátai elvesztését, sohasem mutathatta ki a miattuk érzett hiányt, és sohasem sírhatott miattuk igazán. Most, hogy Lily itt guggol vele szemben már lát némi kiutat abból a mérhetetlen bűntudatból, mely azóta is emésztette őt.
- Sajnálom… sajnálom… - egyre csak ezt hajtogatta, mígnem Lily magához ölelve lágyan el nem kezdte ringatni. Furcsán néztek ki, amint egy fiatal nő egy megtört férfit ringat, akár egy kisgyereket. Lily mindig is sajnálta Siriust, hogy mennyit kellett szenvednie éveken át. Jamesszel rendszeresen ott ültek a tó mellett és őt figyelték, próbáltak segíteni rajta, és néha szép emlékeket ébreszteni benne.
- Nem te tehetsz róla… ssss – nyugtatta tovább a férfit, aki lassacskán abbahagyta a rázkódást. – Most már jobb? – a férfi bólintott, majd szemeit törölgetve lebiggyesztett szájjal nézett föl a nőre, aki még most is sugárzóan mosolygott.
- Bocsáss meg…
- Elég legyen, te semmiről sem tehettél, akkor sem és most sem. Örülök, hogy kikerültél a börtönből…
- Te tudtad? Honnan? – érdeklődött miközben föltápászkodott és az asztalhoz lépett.
- Tudod, ezt nem szabad elárulni, ott ahol voltunk, van egy hely, ahonnan mindent láthatunk, amit csak akarunk. Jamesszel sokat néztünk téged is a börtönben és próbáltunk neked segíteni.
- Amikor szépeket álmodtam… az az volt? –döbbent meg a férfi, majd letette a kutyának szánt ételt, amit eddig a nadrágja zsebében rejtegetett összezsugorítva.
- Igen, főleg James érdeme… nagyon hiányoztok ám neki. Sokszor emleget titeket.
- Ő is hiányzik nekünk… Ő most lát minket?
- Szerintem most is kukkol, nem bírja ki, hogy ne lessen. – Sirius ekkor a plafon felé fordította a tekintetét.
- Hé, haver, ne cikizz sokat, ha legközelebb találkozunk… ez az egész már így is eléggé égő volt a részemről. – Lily kuncogni kezdett, majd az ablak felé mutatott, ahol az egyik felhőből egy mosolygós arc kezdett kialakulni.
- Azt hiszem most nevet rajtad. – Sirius döbbenten nézte a felhőt és ő is elkezdett nevetni.
- Vicces… na de majd mikor találkozunk – fenyegette meg az égen lévő felhőt.
- Ne akarj odajutni, még sok időd van és itt vár rád az új élet… - a nő sokat sejtetően rákacsintott a férfira.
- Milyen új élet? Oké szabad vagyok, de semmilyen új életről nincs szó…
- Dehogynem! Akkor minek neveznéd azt a kis kotnyeles barna fürtöst, akinek a mosolyától remegni kezd a lábad? – Sirius olyan mélyen elvörösödött, amennyire csak tudott. Nagyot nyelt, majd rekedtesen így szólt.
- Hát… az más, ő fiatal és… nem az esetem, és különben is… - az égen látható felhőarc lassan összevonta a szemöldökét.
- James szerint hazudsz…
- Jól van na, igen tetszik, nagyon kedves és okos és felettébb vonzó fiatal nő, de a kulcsszó a fiatal. Mit akarhatna ő egy magamfajta vén trottytól…
- Ó, nem is olyan vén és nem is olyan trottyos, egy pár hete láthattuk is a kerek… - ám befejezni nem tudta, mert Sirius nevetve elkezdte csiklandozni. Lily olyan boldogan kacagott, mint már nagyon régen.
Odafönt James mellett egy mosolygós öregember állt, aki kedvtelve figyelte a lent zajló eseményeket.
- Hát megérte kockáztatni… rég hallottam őt így nevetni, talán akkor, mikor a fiatok megszületett. – James erre szomorúan ránézett.
- Igen, talán akkor…
- Ne mond, hogy nem a tiéd, szívedben a sajátodnak tartod és ez a lényeg. Az igazi, a vér szerinti még nem jött rá erre, hogy mi is az igazán szeretni egy gyermeket…
Nagyon jó lett! Csak így tovább. Annyira jó, hogy Sirius végre bevallotta, mit érez, ha nem is Hermionénak. Kiváncsi vagyok, hogy Lily, hogy fog beilleszkedni.
Ez egy szép hosszú fejezet lett. Úgy örültem, hogy volt bent egy kicsi Hermione –Sirius szál, nagyon drukkolok nekik. Olyan kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Hermione animágus alakja. A másik szál meg Lily… , remélem, minél előbb közelebb kerülünk főhősink boldogságához. Csak így tovább!
Judit
Válasz:
A közelebb kerülés még eltart egy jó ideig, és az animágia is várat magára a lány részéről XD köszi a kritikát!
"- Nyitva! – kiáltott ki a férfi, mire Piton vágtatott be a szobába. Lily annyira megijedt, hogy leesett a fotel háttámlájáról. Piton értetlenkedve nézte a mutatványt és hangosan meg is jegyezte azt. "
Ez jó volt:) Kíváncsi vagyok, hogy Harry és Glory majd hogy reagálnak az anyjukra.
Válasz:
Lassan az is kiderül majd, hogy kire milyen hatással lesznek a dolgok :P
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
szál, nagyon drukkolok nekik. Olyan kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Hermione animágus alakja. A másik szál meg Lily… 
, remélem, minél előbb közelebb kerülünk főhősink boldogságához. Csak így tovább! 
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Hali!
Nagyon jó lett!
Csak így tovább. Annyira jó, hogy Sirius végre bevallotta, mit érez, ha nem is Hermionénak.
Kiváncsi vagyok, hogy Lily, hogy fog beilleszkedni.