Harryt már egyre jobban izgatta, hogy vajon mit keresett ott előző éjjel keresztapja. Kérdések és kétségek közt tért nyugovóra, hogy aztán álmában is ezzel a problémával foglalkozzon. Fél éjszaka hánykolódott, a másik felében pedig álmatlanul meredt a plafonra. Reggel kialvatlanul és változatlan rosszkedvvel ébredt, mely hangulat a barátaira is ráragadt. Némán ültek a reggeli fölött, és egyre csak Harryt figyelték, míg végül a fiú kifakadt.
- Mi van?! – a nem túl kedves kérdést egyenesen húgának célozta, aki azonnal hasonló stílusra váltott.
- Semmi, csak nem bírom, ha bunkó vagy! – vágott vissza a lány idegesen.
- Akkor nem kell fixírozni.
- Téged lehetetlen nem nézni, ugyanis a flegma képed beteríti az egész látóteremet! – sziszegte a lány összeszűkült képekkel. Hermione fáradtan nézett hol az egyikre, hol a másikra. Az utóbbi időben már megszokta, hogy a testvérpár néha elválaszthatatlan, máskor viszont szinte kinyírnák egymást.
- Ilyenkor örülök, hogy egyke vagyok… - szólalt meg ártatlan arccal, mire mindkét féltől bezsebelhetett egy-egy gyilkos pillantást. Folytatta volna, de ekkor megérkezett a bagoly a Reggeli Prófétával. A lány kifizette az újságot, majd széthajtotta, viszont a szalagcímet olvasva fölsikkantott.
- Neked meg mi bajod? – mordult rá Harry, mire a lány, felé fordította az újságot. Az első oldalon nagy öblös betűkkel az állt: Sirius Black ártatlan. Harry kikapta a lapot a lány kezéből, és mohón elkezdte felolvasni.
Sirius Black ártatlan
Mint ahogy lapunk értesült róla, Sirius Black az egykori fegyenc, aki tizenkét évet szenvedett Azkabanban, a Wizengamot felmentette bűnei alól. Az ártatlanul senyvedő férfit felmentették a Potter gyilkosság vádja alól, mivel bebizonyosodott, hogy a szörnyű tett nem őt, hanem egykori barátjukat Peter Pettigrewt terheli. Az álnok cselszövő, az áruló mindenkivel elhitette halálát, és elárulta barátait, majd mindezt Sirius Blackre háritotta, míg ő csendesen meglapult és elmenekült. Az árulót mindössze másfél napja fogták el és juttatták rács mögé. A Wizengamot rendkívüli ülést tartott melyben fölmentették az ártatlan Blacket. A férfi mostantól szabad, és visszakapja minden varázslótársadalombeli jogát, beleértve a Black vagyon, kezelési jogosultságát is. Sirius Black sajnos nem nyilatkozott lapunknak, de annyit megtudtunk, hogy még most is aurorok járnak a nyomában. Ne értsék félre, ez csupán óvintézkedés, mivel Mr Blacknek rengeteg ellensége van, így félő, hogy valaki rátámadna…
- Hát ez oltári! – ujjongott Ron, miközben beleharapott egy szelet pirítósba.
- Azt, viszont nem értem, hogy akkor hozzánk még miért nem jött el? – Harry hangja csalódottan csengett, de igyekezett tartani magát. Kétségei ismét felszínre törtek, és nagyon magányosnak, egyedül érezte magát.
- Biztos annyi dolga van, hogy még nem tudott eljönni ide, nem mellesleg mi most inkognitóban vagyunk… - válaszolta meg a kérdést Glory. Harry csak bólintott párat, de nem bírt szabadulni a gondolattól, hogy keresztapja elfelejtkezett róla.
- Mi van, ha már neki se kellek… - csúszott ki a száján, mire a jelenlevők zavartan néztek rá.
- Ne beszélj hülyeségeket, Harry. Biztos csak dolga akadt! – erősködött tovább Glory.
- Aha… - nyögte Ron, mikor Hermione oldalba vágta. Ginny közelebb csúszott Harryhez, majd átölelte, és adott arcára egy puszit.
- Ne legyél ilyen, Harry. Minden rendbe jön, és különben is, mi az, hogy neki se kellesz… Miért? Kinek nem kellettél? – A kérdés hallatán már a többiek is érdeklődve nézték a fiút.
- Nem lényeg, együnk aztán húzzunk el valamerre – próbálta terelni a témát Harry.
– Barátai nem akarták tovább forszírozni a dolgot, így inkább csöndben maradtak. Befejezték a reggelit, majd elindultak kifelé a tópartra.
Már vagy két órája lógatták a lábukat a vízben, mikor a főbejárat felől három alak közeledésére lettek figyelmesek. Harry a biztonság kedvéért elővette pálcáját, és úgy meredt a közeledőkre. Mikor meghallotta a középső alak nevetését, már tudta, hogy ki közeledik. Sirius Ugatásszerű nevetése mindig mosolyt csalt az arcára. Már pattant volna föl, mikor a férfi az ajtó felé indult el.
- Ne menj, Harry. Azok biztos aurorok. Nem tudhatják meg, hogy itt vagyunk. – szólt közbe Glory, majd bátyja vállára tette kezét.
- De mért nem jön ide? Egyébként is, ha leplezni akar minket, miért jött egyáltalán a kastélyba? – Újabb kérdések egy amúgy is fárasztó éjszaka után. Harry lassan úgy érzete megőrül, ha nem tesz valamit. Csak pár perc telt el, mikor az aurorok visszatértek, és elhagyták a kastélyt. Harryéknek se kellett több, azonnal a férfi keresésére indultak.
- Mégis hol lehet? – tűnődött Ginny, miközben a többiek után loholt.
- Két választás van, Griffendél torony, vagy az igazgató. Mivel minket nem leplezhet le, marad az igazgató. – taglalta Hemrione, aki elöl szaladva irányította a kis csapatot. Gyorsan meg is érkeztek az igazgatói iroda ajtaja elé, majd bekopogtak. Onnan egy rekedt hang szólt ki nekik, hogy bemehetnek. Az igazgató az íróasztala mögött ült, de nem volt valami jó bőrben, látszott rajta, hogy már most nagyon fáradt. Sirius vele szemben a karosszékben ült és teli szájjal vigyorgott a megjelenőkre.
- Harry! Gondoltam, hogy utánam jössz majd. – megölelte a fiút, majd Gloryt is, aki kissé hátrébb állt.
- Legalább írhattál volna, hogy ne az újságból értesüljek a hírről. – mordult föl a fiú, mikor kiszabadult az ölelésből.
- Sajnálom, de nagyon sok dolgom volt, egyfolytában papírokat intéztem és két aurort is a nyakamba varrtak. Most sikerült lerázni őket, de csak pár percre, remélem nem sietnek vissza. – Harry még mindig nem tűnt meggyőzöttnek, de nem vitatkozott tovább.
- És most miért jöttél ide, Sirius? – kérdezte meg végül Glory, akinek kissé gyanús volt ez az egész.
- Tudjátok, Sirius nem jól viseli a népszerűséget, illetve, hogy állandóan a sarkában vannak. Én fölajánlottam neki, hogy költözzön a kastélyba egy időre… - szólt Dumbledore, erre Harry fölkapta a fejét, és az igazgatóra meredt.
- Mennyi időre? – tette föl a kérdést végül.
- Nos, úgy vélem, hogy az idén ismételten kellene valaki a Sötét Varázslatok Kivédése posztra. Perselus úgy döntött, hogy inkább visszaveszi a bájitaltant, mondván förtelmesen ellustultak a diákok, míg ő mást tanított. – Harry kissé megkönnyebbült, hogy kedvenc tantárgyát végre nem Piton fogja tanítani, de ugyanakkor el is kedvetlenedett.
- Akkor újra béna leszel bájitaltanból… de jó nekem. – Az utolsó mondatot már Piton is hallotta, aki még mindig nagyon fáradtnak tűnt.
- Miért lennél béna bájitaltanból? – A kérdés váratlanul érte a fiút, aki csak hebegve válaszolt rá.
- Hát… mert béna vagyok, voltam, ameddig maga tanította… - így kimondva, utólag már úgy gondolta, hogy bár inkább hallgatott volna. Gondolatban lekevert magának egy akkora pofont, mint egy ház.
- Szóval, ameddig én tanítottam, addig béna voltál, mikor viszont az én régi tankönyvemből, az én instrukcióim alapján dolgoztál, akkor… jó voltál? – Sirius érdeklődve figyelte a kialakult helyzetet ugrásra készen állva, ha azok ketten elkezdenének átkozódni, bár titokban inkább beszállt volna Harry mellé…
- Mindegy… - zárta le a témát Harry, majd az igazgatóra nézett.
- Hmm… nos, úgy vélem ezt a vitát magatokban is le tudjátok rendezni. Ellenben Sirius még a héten beköltözik a kastélyba, az SVK tanterem mellé, és szeptembertől megkapja a tanári állást, persze csak egy évre, hogy tesztelhesse magát.
- Egy évnél ő sem bírja majd tovább. – jegyezte meg Piton rosszmájúan. Hermione már a fejét fogta és azért rimánkodott, hogy egyszer legyen végre vége ennek a cécónak.
- Akkor még egyszer. Sirius beköltözik, és SVK-t fog tanítani, Perselus visszakapja a bájitaltant, ti pedig a nyár végéig álcázzátok magatokat. Most pedig visszamegyek lepihenni. – Az idős mágus megpróbált fölállni, de kissé megszédült, így meg kellett kapaszkodnia az íróasztal szélében. Perselus olyan gyorsan termett mellette, amennyire csak tudott, majd betámogatta őt a szobába.
- Albus, bevetted már a mai adagot a gyógyszerből?
- Még nem volt rá időm… - hazudta az idősebb, de ezen Perselus is átlátott.
- Ki vele vénember, miért nem vetted be a gyógyszert? – Albus elhúzta a száját, majd vontatottan megszólalt.
- Mert… nagyon keserű. – Perselus a homlokára csapott, majd szitkozódva kezébe vette a gyógyszeres labdacsot, és az igazgató orra alá nyomta.
- Vedd be. Most! – Albus fintorgott, akár egy kisgyerek, majd nagy nehezen lenyelte az életmentő pirulát.
- Keserű… - mordult föl a férfi, mikor már túlesett a dolgon.
- Akkor hozatok neked valamilyen süteményt, az rögtön elveszi az ízét. – válaszolta Perselus, miközben óvatosan megigazította Albus párnáját.
- De legyen benne mézes-krémes, és csoki torta is… - válaszolta amaz laposakat pislogva. Perselus még bólintott, majd látva, hogy az igazgató elaludt, ő is elhagyta a szobát. Észre sem vette, hogy az egész jelenetet látták a többiek. Ha nem tudta volna olyan jól leplezni érzéseit, most biztosan fülig vörösödött volna.
- Nincs itt semmi látványosság, mindenki menjen a dolgára! Jut eszembe, Black, ugye a kastélyba nem jönnek utánad a pincsik is? – Sirius vállat rántott, majd kinézett az ablakon, ahol megpillantotta a közeledő aurorokat.
- Ha már pincsiknél tartunk, visszatértek – vetette oda, és sietősen elhagyta az irodát. Harryék kíváncsiságból utána surrantak, hogy megnézzék maguknak azokat a híres neves aurorokat, akiket Sirius védelmére rendeltek. Az egyik egy szigorú arcú, középkorú férfi volt, olyan Sirius korabeli. A másik egy fiatalabb nő, ránézésre Tonkssal egyidős lehetett. Hosszú, fekete haját feltűzve viselte, és arcáról szelídség és nyugalom áradt. A fiúk egy pillanatra mintha elvesztették volna önuralmukat a nő láttán, mire a lányok egy jól irányzott rúgással helyre tették őket.
- Mi ütött belétek?
- Pont, mint a zombik… - vázolta föl Glory grimaszolva.
- Nem, szerintem a csaj hibája, pont, mint Fleur, szerintem negyedrészt vélavér is van benne… - Ginny megállapítására már mindenki a nőt kezdte el fixírozni.
- Ajaj, akkor szegény Sirius nem sokáig húzza, egy ilyen nő mellett tuti beindul, nem mellesleg hány évig nem látott mást a négy falon kívül? És kétlem, hogy a házban akadtak számára való, csinos nők… - hadarta Ron még mindig ámuldozó tekintettel. Hermione arca elkomorult, de hamar helyre tette saját vonásait, viszont volt, aki még ezt az apró botlást is észrevette. Glory gondterhelten nézte a lányt, és nem tudta, mit is tehetne vele. Siriusék pár perc múlva el is tűntek a főkapunál, magukra hagyva a fiatalokat.
- Hé, örüljünk! Sirius lesz az SVK tanár, most megszívatjuk a Mardekárosokat… - Ron összedörzsölte a tenyerét, és már készült a bosszúra.
- Nem, Ron. Ezt nem teheti meg, nem élhet vissza a hatalmával… - válaszolta végül Hermione.
- Bocsi, Mione, de szerintem megtehetné, igaz nem etikus, de Piton is megtette. – Harry hangja komoly volt, de mégis fesztelen.
- Oké, ez az egész most dög unalom. A kastélyban nem sok mindent lehet csinálni… kviddics? – vetette föl Ginny, aki még mindig durcásan nézte a nyáladzó fiúkat.
- Oké! – jött az egyöntetű válasz, így aztán elindultak seprűket szerezni, hogy aztán fölavassák a pályát.
Jelentem sikerült végre behoznom a lemaradásomat. XD A fejezetek nagyon jók voltak, tetszett, ahogy Harry és Piton összedolgoznak, amikor Dumbi arról beszélt, hogy eljött az ideje, szinte egyszerre sírtam Harryvel együtt. És Dumbi...meg a gyógyszer. XD Nem hiába mondják, hogy az életben kétszer leszünk gyerekek.... gyerekkorban és időskorban. XD Ez nagyon jól látszot most a dirin.
És hát Sirius... örülök hogy olvashattam egy olyan történetet, ahol felmentik a vádak alól. Bár kissé.... sajnálom (?), hogy egy ilyen auror van mellette, aki teljesen elveszi az eszét. XD Hermione meg féltékenykedhet egy sort.
Kíváncsian várom a következő részeket! Puszi!
Hihi ez megint egy csodás fejezet lett.Nos úgy tűnik Harry valamiért eléggé maga alatt van és időnként bizony csattan vagy inkább robban.Arra azért én is kiváncsi lennék,hogy kinek nem kellett még Harry,kire értette vajon?Pitonra?Hiszen nem is tudott róla,hogy gyerekei vannak.Vagy azért érzi így mert még mindig csak és kizárólag mint diákjával foglalkozik vele és ez fáj neki?Érdekes bár ha jobban belegondolunk akkor Harry mindig is vágyott családra és most itt lenne a lehetőség rá,hogy a húga mellett apja is legyen és bár ingadozik ezzel kapcsolatban a lelke mélyén biztosan örülne neki ha Piton elfogadná őt a fiának.Mert úgy tűnik,hogy Gloryt simán el tudná fogadni de Harryvel már nehezebb a dolga a külseje és a neve miatt.Nos kiváncsi leszek Siriusra mint SVK tanárra egészen biztos,hogy a mardekárosok első dolga az lesz,hogy botrányt csapjanak.Hajjjajjjj mi lesz még itt.Viszont a fejezet remek volt mint mindig.Az igazgató pedig olyan volt mint egy gyerek jókat mosolyogtam.Nem veszi be a gyógyszerét ami az életét mentené meg csak mert keserű.Komolyan mondom,hogy amikor a sütikről is szó volt nem igazán olyan volt mint egy bölcs öreg varázsló inkább mint egy kisgyerek aki csak akkor hajlandó bevenni a gyógyszerét ha a kedvenc sütijét megkapja.Nagyon jó volt.Kiváncsian várom a folytatást.Addig is puszika,mei.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Halihó!!
Jelentem sikerült végre behoznom a lemaradásomat. XD A fejezetek nagyon jók voltak, tetszett, ahogy Harry és Piton összedolgoznak, amikor Dumbi arról beszélt, hogy eljött az ideje, szinte egyszerre sírtam Harryvel együtt. És Dumbi...meg a gyógyszer. XD Nem hiába mondják, hogy az életben kétszer leszünk gyerekek.... gyerekkorban és időskorban. XD Ez nagyon jól látszot most a dirin.
És hát Sirius... örülök hogy olvashattam egy olyan történetet, ahol felmentik a vádak alól. Bár kissé.... sajnálom (?), hogy egy ilyen auror van mellette, aki teljesen elveszi az eszét. XD Hermione meg féltékenykedhet egy sort.
Kíváncsian várom a következő részeket! Puszi!
Dency