28.fejezet
A harcok utáni nyugalom
A kedélyek pár hét eltelte után kezdtek lecsillapodni. Mindenki ott folytatta az életét, ahol abbahagyta, persze voltak, akiknek mindent újra kellett építeni, de várta őket a szebb, új világ reménye. Az iskola falai között szorgosan röpködtek a pontok, és igen, a pontlevonások is.
- Ó az ég szerelmére, Longbottom, maga soha az életben nem fog bájitalokat készíteni! – ordította szinte torkaszakadtából Piton, mikor Neville főzete a talárján kötött ki. A srác csak bocsánatkérően pislogott és igyekezett minél kevesebb feltűnéssel elbújni.
- Óra után itt marad és feltakarítja ezt a mocskot… - A Griffendélesek már kezdtek megnyugodni, hogy a házuk ezen alkalommal nem veszít pontokat. Viszont a professzor a pódiumról még visszaszólt.
- Ja, és Longbottom 20 pont a griffendéltől ezért a szörnyű ragacsért – fintorgott egy sort, majd elküldte a csoportot. Hermione hamiskás mosollyal a szája szélén közeledett felé.
- Nem voltál egy kicsit szigorú? Elvégre véletlen volt – nézett bele párja szemeibe.
- Egyáltalán nem, ezzel a kotyvalékkal akár ki is nyírhatott volna – zsörtölődött a férfi. Hermione kissé undorodva nézett kedvesére, majd gyors irányváltással célba vette a legközelebbi mosdót. Mikor kilépett, a bájitaltanár már ott várta.
- Kell segítség? – kérdezte a tőle telhető legkedvesebb hangnemben.
- Nem, köszönöm. Ez is el fog múlni, csak idő kell hozzá.
- Értem, de talán… - mondandóját félbeszakította egy feléjük rohanó fekete srác, aki szinte egyszerre próbálta elmondani az utóbbi fél óra történéseit.
- Hermione! Piton! Remus… és Tonks… a baba… most jön! – lihegte Harry levegő után kapkodva.
- Azt tudtam, hogy örülsz a hírnek, de azt nem gondoltam volna, hogy kezed-lábad töröd, csak azért, hogy ezt közöld velünk.
- Nem. Én… én leszek a keresztapa!
- Gratulálok Harry, ez remek hír! – ölelte át a barátnője, majd Pitontól is fogadta a gratulációt.
Egy már biztos, ez a gyerek úgy el lesz kényeztetve, hogy azt még nagyon megemlegetem – mondta ki a szavakat, melyek szinte fizikai fájdalmat okoztak neki. Az tény, hogy Piton valamivel elviselhetőbb lett, mint régen és a fiatalokkal még most is jó kapcsolatban volt, de ez a helyzet kiborította. Bármennyire is próbálta leplezni érzelmeit, azok kiütköztek rajta. Ideges volt Hermione miatt, hogy minden rendben legyen vele és a babával.
Aztán ott volt fia, aki fejébe vette, hogy kihagy egy évet a tanulásban, és inkább segít majd otthon a baba körül. Naphosszat győzködte afelől, hogy ennek semmi értelme nincsen, hiszen ezt a feladatot ők is tökéletesen el tudják látni. De a megmaradt energiáit lánya és újdonsült vőjelöltje teljesen lemerítették.
Draco nem sokkal a „baba ügy” kiderülés és rendeződése után komoly elhatározásra jutott. Miszerint megteszi azt a lépést, melyet már régen meg kellett volna, hogy tegyen, ergo bevallja érzéseit Eileennek. A lányt ugyan nem lepte meg a bejelentés, hiszen már ő is régóta ezen morfondírozott.
A kívülállók ebből csak azt vették észre, hogy egyik napról a másikra az új párocska kézen fogva közlekedett minden hova. Sokan furcsállták is a dolgot, mert nehéz volt eldönteni mi is van a két fiatal közt, mivel senki nem látta őket még csak egy puszit sem váltani. Rejtélynek tartották, hogy a híres nőcsábász Draco Malfoy vajon miképpen bírja az önmegtartóztatást. Akár hiszik, akár nem a szőke hercegnek még csak meg sem fordult a fejében, hogy nyíltan letámadja kedvesét.
Ezzel ellentétben Eileen minden adandó alkalmat kihasznált arra, hogy közelebbi ismeretséget szerezzen Draco manduláival. A ciki ebben a helyzetben csak az volt, hogy ezen alkalmakat többnyire Piton zavarta meg. A férfi olyannyira kiakadt, hogy még egy-két átok is elröpült és azonnali szobarobbantást csinált, nehogy a fiataloknak alkalmuk legyen kísértésbe esni.
Eljött a nyár és a tanév vége, a szövetség tagjai letették vizsgáikat és elkezdték Roxforton kívüli életüket. Harry és Ron az auror képzőbe jelentkeztek és későbbi nagy örömükre, meg persze egy jókora családi perpatvar következményeként Alex is csatlakozott hozzájuk. Draco a gyógyítói pálya, míg Blaise és Galatea a mágusjogok felé kacsintgatott.
Clar a hozzá legközelebb álló szakmát, az átoktörést akarta elsajátítani és ebben a legjobb tanárai voltak. Perselus és kis családja közösen megegyeztek, hogy Londontól nem messze vesznek egy kertes házat, ahol együtt fognak élni. A nyár folyamán minden összerázódott, pontosabban kezdett kialakulni egy amolyan családias idill, melynek legtöbbet szenvedett áldozata Perselus volt. Hiszen mit tehetett volna szegény ember egy lázadó fiúval és egy hormontúltengéses lánnyal? Ha már a hormonoknál tartunk, ne felejtsük ki kismamánkat sem, akinek hiszti rohamai ekkora mindennapossá váltak.
Ahogy közeledett a szeptember eleje, mindenki egyre idegesebb lett. Perselusnak sokat kellett bejárnia a minisztériumba a papírügyek miatt. Az egyik délelőtt, miközben éppen egy tárgyaláson ült, ami neki inkább kínvallatásként tetszelgett nagy robajjal vágódott ki az ajtó. Egy szénakazalszerűen szétálló hajú lány szaladt felé lélekszakadva. Olyan gyorsan és összefüggéstelenül kezdett el beszélni, hogy a jelenlévők közül senki sem értette.
- Apa… apa… Hermione és Draco, gyere… menni kell! – rángatta fel az értetlen férfit székéből, mit sem törődve az őt rosszallóan néző minisztériumi alkalmazottakkal.
- Eileen, állj meg egy pillanatra, és úgy mondd el mi történt! Így semmit sem értek. – A lány nagyon mérgesen nézett a férfira, amitől az kissé megijedt. Utoljára egy éve látta ezt a tekintetet, amikor lánya előkerült. Eileen nagy levegőt vett, majd belekezdett mondandójába.
- Komolyan nem értem, hogy bírtad te ki tizenhét évig kémként, ha még most sem esik le, hogy mit akarok! – Ismét nagy levegő – Hermione rosszul lett. Megindult a szülés, Draco bevitte a Mungóba, de ő megmakacsolta magát és azt mondja addig nem fog szülni, amíg te nem vagy ott. – Pitont mintha tűz égette volna meg, úgy ugrott föl ültéből. Eszeveszetten kezdtek el rohanni az ispotály felé, nem törődve az otthagyott emberekkel. Eileen bocsánatkérően csak annyit mondott.
- Elnézést, de ez lesz az első gyereke, akinek a születéséről tud is, szóval bocsánat. – ő is elrohant apja után.
A szoba elé érve nem kis meglepetésére az összes ismerősük ott volt. Kezdve a Weasley család minden tagjával és a szövetség embereivel. Minerva, mint büszke nagymama feszített középen és boldogan ölelte át Pitont.
- Úgy örülök nektek, Perselus. Végre minden rendbe jön. – A férfi csak bólintott.
- Hol van Hermione?
- Bent csak rád várt, apa. – A bájitaltanár nagy levegőt vett, majd elindult a szobába. Odabent Hermione boldog arccal nézett rá.
- Csakhogy ide értél, már nem bírtam volna sokáig.
- De még nem kellene megszületni. Még egy hónapja van hátra.
- Tudom, de én is koraszülött voltam. Úgy látszik, ezt tőlem örökli. – Arca eltorzult a fájdalomtól és megkezdődött az igazi harc, amiről Piton azt hitte, már régen vége lett.
Úgy egy óra szenvedés után felcsendült az a hang, amiről azt hitte, sohasem fogja hallani. Hermione életet adott egy gyönyörű kislánynak. Igen kislány és nem kisfiú. Persze Piton is meglepődött ezen, éppúgy, ahogy Hermione.
- De nem azt mondtad, hogy fiú lesz? – Hermione csak vállat vont.
- Ezek szerint ez nem jött… - mondandóját a gyógyító kétségbe esett nyögése szakította félbe.
- Oó… Hát azt hiszem, még van némi esély rá, hogy a kismama jól vélekedett.
- Ezt hogy érti? – Ahogyan ezt kimondta, rögtön visszatértek az olyannyira ismerős fájdalmak.
- Amint látja, jön a másik baba – közölte röviden. Piton ijedten kapkodta a fejét hol Hermione, hol a gyógyító, hol pedig a kislányát vizsgáló javasasszony között. Végül csupán tíz percre rá megszületett az előre várt baba, aki kisfiú lett.
- Nos, tehát kedves anyuka és tisztelt apuka bemutatnám maguknak a lányukat és a fiukat. – Perselus és Hermione meghatottan fogták kezükbe az apró babákat. Közben megérkezett a díszkíséret is. Harry, Ron, Eileen, Alex és Minerva ott álltak meglepetten az újszülöttek előtt.
- Ó hát ez nagyszerű, rögtön két unokám is lett! – lelkendezett az idős asszony, amint a csöppségekre nézett.
- Gratulálok nektek, azt hiszem apa, most bepótolhatja a nálunk elmulasztott pelenkázásokat. – Alex szája nevetésre görbült, ahogy kétségbeesett apjára nézett.
- Nyugi apa, mi ott leszünk, és segítünk nektek – nyugtatta meg Eileen.
- Az már tuti és mi is ott leszünk Ronnal. Tudom, nem vagyunk egy főnyeremény, de ha segítség kell, akkor ott leszünk.
- Kösz Potter, már megint a megmentési kényszered, mi? –fintorgott egyet a férfi.
- Na és mi lesz a nevük? – kérdezte az igazgatónő.
- Hát úgy döntöttünk, hogy a kisfiú a Percival Brian Piton nevet kapja. Az Albust nem akartuk, mert azt Harrynek tartogatjuk. Ginny szeret fecsegni – magyarázta Hermione.
- A kislánnyal van egy kis gondunk, mivel rá nem számítottunk. – fejtette ki Piton. – De szerintem a neve lehetne… Minerva Jean Piton. – Hermione egyetértésül elmosolyodott. Az igazgatónő könnyekben tört ki és nem is jutott szóhoz.
Ez a legkevesebb, amit tehetünk, hiszen most csak miattad lehetünk itt… mama. – fejezte be Hermione. Miután az ikreket bemutatták a többieknek is, már nem tartott sokáig, s a babák legalább olyan hírnevet szereztek, mint szüleik pár hónapja. Az életük immáron nyugalomban telt, tele szeretettel, barátokkal és a családdal.
Későbbi évek során a mind a Piton, Malfoy, Potter és Weasley család tovább gyarapodott persze már csak unokákkal. A sok együtt töltött este folyamán a gyerekek megismerték szüleik hőstetteit és küzdelmüket. Szerencsére a szörnyűségekről ők már csak a mesékből értesülhettek és azt, az igazi, kegyetlen valójában nem tapasztalhatták meg.
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Nagyszerű történet. Imádtam :D. Nagyon tetszett a vége, főleg a Piton babák. Köszönöm, hogy olvashattam :D.
Köszönöm szépen és én örülök, hogy elolvastad. Ajánlom a többit is :P További kellemes olvasást! :D