Cselszövések

Draco úgy döntött, hogy már fél hatkor átmegy Lunáékhoz, hátha tud segíteni valamiben. Az apja nyitott ajtót és invitálta beljebb a fiút.

- Üdv nálunk Draco – üdvözölt a férfi.

- Nekem a megtiszteltetés, uram – ráztak kezet egymással. Miután besétáltak a nappaliba Draco nem győzött körbenézni.

- Hű, anya tényleg alkotott – jegyezte meg a srác.

- Édesanyád őstehetség! A következő számban fogok írni egy cikket, amiben bemutatom az otthonomat. Majd mellékelek néhány régi képet, hogyan nézett ki régen és kinek köszönhető a mostani kinézete.

- Az nagyszerű lesz. Lunát merre találom? Segítek neki, amiben tudok – ajánlotta fel a srác.

- A konyhában lesz – mutatta meg az irány, mire a fiú elindult megkeresni a lányt. Luna most valahogy másként nézett ki. éppen az ablak előtt guggolt.

- Szia – köszönt neki a srác.

- Szia! Segíts! Jó leszek így? – fordult körbe a lány. Ami más volt rajta, hogy egy fekete nadrágot és egy fekete pulóvert viselt, ami eleve nem volt rá jellemző.

- Hol vannak a színes ruhák? – kérdezte Draco.

- Megtartani akarjuk a nőt, nem elriasztani! – így aztán csöndben beszélgetve telt az a kis idő, ameddig az érintett meg nem jött Pontban hatkor kopogtattak az ajtón. Luna és Draco az ajtó mögül kukkolva figyelte a jelenetet.

A nőnek hosszú vörös haja volt és meglehetősen autentikusan öltözködött.

- Pont, mint az ezredfordulós divat – jegyezte meg Draco.

- De nagyon csinos! Draco, félek. Mi van, ha csak apám pénze kell neki? – suttogta Luna aggodalmasan.

- Majd kiderítjük – jelentette ki.

- Xenophilius annyira sajnálom, de Edwardot is magammal kellett hoznom. Már megint összevesztek a bátyámmal – suttogta a nő.

- Edward? Az meg ki? Egy gyerek? – suttogta Draco.

- Apa nem említette.

- Semmi gond, itt jó helyen lesz. Gyertek beljebb – invitálta, majd a nő besétált és immár láthatóvá vált a kezében tartott Kneazel.

- Egy kneazel – állapította meg Draco.

- Luna, Draco! Gyertek ide egy kicsit – kiáltotta el magát a férfi, mire Luna vett egy mély levegőt és mosolyogva kisétált.

- Üdvözlöm, Luna Lovegood vagyok, ő pedig itt az egyik barátom Draco Malfoy – mutatkozott be a lány.

- Én Annabella Goldsmith vagyok és hűűűű Draco Malfoy? Bocsi, de részvétem az apád miatt, nagy tuskó az öreg – jegyezte meg a nő mire Dracoból kitört a nevetés.

- Ebben egyet értünk. Önt mivel bántotta meg? – kérdezett rá a srác.

- Nos, azon kívül, hogy lesárvérűzött, mocskos szukának hívott, amikor azt mondtam neki, hogy nem fekszem le vele és ezért majdnem kirúgatott… - sorolta a nő.

- Úgy látom, egy taggal bővült az Utáljuk Együtt Luciuss Malfoyt Klubunk. Az édesanyám az elnök, én meg az alelnök – viccelődött a srác.

- Látom, te rendes srác vagy, ennek örülök. Ő itt Edward elnézést kérek tőletek, de mióta a bátyám odaköltözött hozzám ők ketten folyton veszekednek – sóhajtott föl a nő, mire a macskaféle panaszosan nyávogni kezdett.

- Szegény drágám, nehéz lehet amikor valaki betolakodik a területedre. Gyere, mutatok neked egy puha fekhelyet – nyúlt érte Luna, mire a kneazel önként mászott át az ölébe.

- Luna, te tényleg csodálatosa vagy, ő utálja az idegeneket. édesapádat elsőre megkarmolta – mesélte a nő kuncogva.

- Apát egy ilyennel nem lehet elijeszteni – jegyezte meg a lány, mire az apja elpirult.

- Na jó, talán üljünk asztalhoz – ajánlotta a férfi, majd nekikezdtek a vacsorának, közben pedig kedélyesen beszélgettek.

- Na és hogyan ismerkedtek meg? – tette föl a kérdést Draco.

- A szokásos évi átvizsgálást végeztem Xennophilius papírjai közt, a minisztérium megbízásából. Megjegyzem a lakás akkor még nem így nézett ki – jegyezte meg a nő.

- Igen, ez édesanyám műve. Lakberendezésbe kezdett és Lunáék voltak a tesztalanyok – mesélte Draco.

- Igazán? Ez hihetetlen! Édesanyád zseni, már megbocsáss Xeno, de a házon erősen érződött, hogy egy amolyan „agglegény” lakja. Szegény Luna hiába próbált rendet tenni, nem járt sikerrel, igazam van? – kérdezte a nő mosolyogva.

- Ez így igaz!

- Ezek szerint édesanyád már egyedül is boldogul? – érdeklődött a nő.

- Igen, mostanra magára talált. Holnap megyünk a minisztériumba. ő beadja a válópert, én meg nevet változtatok Blackre – jelentette be.

- De hiszen ez nagyszerű! – lelkendezett Luna apja.

- Hát gratulálok Neki és Neked is. Minden tiszteletem az édesanyádé, ő egy igazi hős. Már csak azért is mert kibírta annyi ideig apáddal. Én tuti kinyírtam volna – suttogta a nő.

- Ezzel mélységesen egyet értek – nevette el magát Draco.

- Apropó, holnap reggel szólok a bátyámnak, hogy sürgesse meg az ügyeteket. Tudod ő pont azon az osztályon dolgozik.

- A bátyja? – érdeklődött Luna.

- Először is igen, másodszor kérlek, hogy tegeződjünk. Tudom, hogy a szemetekben öreg vagyok, pedig nem is! Még csak harminckettő vagyok – mondta a nő.

- Harminckettő? Én azt hittem csak huszonöt – lepődött meg Luna. Ezen mindannyian elmosolyodtak.

- Olyan édes vagy! Igaza volt édesapádnak, kivételesen csodálatos vagy – mosolyogta a nő miközben megfogta a lány kezét.

- Na és miért a bátyjával él?

- T is tegezz Draco! – szólt rá a fiúra.

- Rendben – bólintott egyet a srác.

- A bátyám harminchét éves, nagyjából édesanyádékkal együtt végzett a Roxfortban, ő is hugrabugos volt mint én. A szüleink már meghaltak, így az ő házukat ketten örököltük. Eladtuk a házat és mind a ketten vettünk egy-egy lakást Londonban. Én azóta is egyedül élek, de a bátyám közben megházasodott. Több mint tíz évig voltak együtt, mikor is kiderült, hogy a drága sógornőm fűvel fával összefeküdt ameddig a bátyám a belét is kidolgozta érte. Gyerekük nincs, így elváltak csakhogy az a szuka mindent vitt. Szegény bátyámnak hozzám kellett költöznie. Ez nagyjából egy éve volt. Edward már lassan öt éve velem van és kissé nehezen viselik egymást – fejezte be.

- Hogy hívják? – kérdezte Luna.

- Andrew. Szeretnétek látni? – kérdezte, mire mind a hárman bólintottak. A nő felállt és a táskájához lépett, majd onnan elővett egy magazint, ami erősen muglinak hatott. Gyorsan felcsapta az újságot, majd letette az asztalra. mindenki tátott szájjal nézte a képet. – A bátyám elég sokat szerepelt mugli magazinokban, bár már ez is több mint egy éves…

- Hűha! Mégis mi van veletek, ha így néztek ki, hogy lehet, hogy egyedül vagytok? – nyögött föl Xeno.

- Én túlságosan válogatós vagyok, nehezen bízom meg az emberekben. Ő meg túl hiszékeny, mint azt láthattuk. Bár most már nem annyira, de eléggé megviselte a dolog – szomorodott el a nő.

- Talán legközelebb elhívhatnád őt is – kezdte Luna.

- Hé! Egy kicsit öreg hozzád, nem? – kérdezte bosszúsan Draco. Luna csak rámosolygott, majd kuncogni kezdett.

- Esetleg elhívhatnánk anyukádat is… - kacsintott a fiúra, mire az felélénkült.

- Na várjatok, most azt tervezitek, amit gondolok – kérdezett rá Xeno.

- Szerintem nem is rossz ötlet! Diákkorában a bátyám bele volt zúgva édesanyádba – kacsintott rá Dracóra a nő.

- Egyre jobb ez a vacsora. Tuti nem voltál te mardekáros? – kérdezte Draco, mire ismét kitört a nevetés.

Az este jó hangulatban telt, Draco régen érezte magát ennyire felszabadultnak. Annabella nagyon nyitott személyiség volt és szókimondó, ami szöges ellentéte volt Xenophiliusnak, de szemmel láthatóan szerelmesek voltak. Luna megadta az áldását a párra így az este végén már csókkal köszöntek el egymástól. Narcissa már aludt, mire fia hazaérkezett.

- Hazaértem – ment oda hozzá és nyomott egy puszit a homlokára.

- Jó volt? – kérdezte álmosan a nő.

- Nagyon. Annabella jó fej. Apropó a héten még egyszer náluk vacsorázunk. Te is – jelentette ki a srác, mire édesanyja rábólintott, majd mind a ketten lefeküdtek aludni.

Másnap reggel korán keltek, hogy időben el tudjanak indulni. Narcissa fia unszolására csinosan öltözött, mondván meg kell adni a módját egy válásnak. A Minisztériumba érve mindenki megbámulta őket. Sokan összesúgtak a hátuk mögött, de Cissy tartotta magát. Már éppen kezdték volna szidni őket mikor megjelent egy férfi előttük. Draco először csak pislogni tudott, de hamar rájött, hogy ez bizony Annabella bátyja.

- Mr Malfoy és Mrs Malfoy? – kérdezte meg a férfi, aki eddig fel sem nézett a papírjaiból. Bár most szemüveg volt rajta Draco látta, ahogy édesanyja meglepetten bámul a férfira, majd az felpillant és a tekintetük találkozik. Bár szívesen felordított volna, hogy bingó, de nem tette.

- Igen, de a Mr Malfoy nemsokára Mr Black lesz, ahogyan az anyám elvált nő és szintén Ms Black – magyarázta a srác.

- Ó, öm… igen, elnézést. Akkor fáradjanak be az irodámba – mondta a férfi. Már bent voltak, amikor a férfi kezét nyújtott.

- Dr Andrew Goldsmith mágusjogi ügyvéd, a családi perek a szakterületem – mondta.

- Mrs Narcissa Malfoy vagyok, ő pedig a fiam Draconis Malfoy – mutatta be a fiút.

- Igen. Tehát az úrfi szeretné megváltoztatni a vezetéknevét? Mégis mi okból? – érdeklődött a férfi.

- Az apám Lucius Malfoy, ez szerintem elég indok – húzta el a száját a srác.

- Ez igaz, elnézést. Ön pedig Mrs Malfoy? – kérdezte a férfi, de alig mert Narcissára nézni, aki a füle tövéig elpirult.

- Hivatkozhatok arra, amire a fiam? – kérdezte a nő.

- Nos az ő esete egyszerűbb a helyzet. Úgy látom, Mr Malfoy még fiatalkorú. Így amennyiben ön – mint a gondviselője - aláírja az engedélyező nyilatkozatot, valamint a névváltoztatást – tekintve, hogy az édesapa börtönben ül – azonnal véghez is visszük.

- Hol kell aláírnom? – kérdezte a nő türelmetlenül, mire a férfi egy halvány mosoly keretében elé tolta a pergament, így a nő aláírta. Ezután Draco is megtette a régi nevével, majd pedig az újjal.

- Nos, had köszöntsem önt elsőként Mr Black, bízom benne, hogy sokra fogja vinni az életben – mosolyodott el a férfi és kezet rázott a fiúval. Még Draco szája is tátva maradt a másik vigyorától. A férfinek hasonló kisugárzása volt mint a testvérének. Draco egyre inkább úgy érezte, hogy apja helyett apjának akarja ezt a fazont.

- Köszönöm.

- Nos Mrs Malfoy, önnek fel kell sorolnia az indokait, mielőtt előterjesztjük az ügyét – kezdte a férfi a szemüvegével babrálva.

- Rendben… de én nem igazán értek ehhez, jó lesz ha elmesélem? – kérdezte, mire a férfi bólintott. -

- A miénk egy kényszerházasság volt, én nem szerettem őt és ő sem engem. Én csak egy kirakati baba voltam a számára, egy trófea, ahogy ő fogalmazott. Sem engem, sem a fiamat nem szeretett és nem tisztelt. Dracót sötét varázslatokra tanította, sőt Cruciatusszal meg is büntette… ahogyan engem is. Teljesen elnyomott, nem volt önálló döntésem, agresszív volt, önző, basáskodó. Halálfalónak is miatta álltam be… Ráadásul, mint kiderült több nővel is megcsalt…

- Rendben, ennyi bőven elég lesz! Szerintem nem lesz semmi gond. Mivel Mr Malfoy a börtönben van így gyorsabban fog haladni a per az átlagosnál. Megjegyzem… a férje bolond volt, hogy megcsalta önt – bukott ki végül a férfiből. Mire rájött, hogy mit mondott már késő volt. – Merlinre, elnézést kérek… tudja ami a szívemen az a számon – kért gyorsan elnézést.

- Semmi gond, igazán kedves öntől és most kifejezetten jól is esik. Az önbizalmam szinte a nullára került a férjem miatt, de hála a fiamnak lassan sikerült talpra állnom – mesélte a nő mosolyogva még mindig egy kis pírral az arcán. Közben valaki kopogtatott az ajtón és megjelent Annabella.

- Jó napot Mrs Malfoy, Draco, Andrew… van egy kis baj… azok a hiéna újságírók kiszimatolták, hogy itt vannak és már odakint gyülekeznek – morogta a nő. Narcissa értetlenül bámult a nőre, fogalma sem volt, hogy kilehet.

- Elnézést, de ön…

- Ó, sajnálom. Annabella Goldsmith vagyok, Andrew a bátyám és amennyiben igaz most már hivatalosan is én vagyok Xenophilius Lovegood barátnője – pironkodott a nő. Erre Narcissa felpattant és egy széles mosollyal megrázta a másik kezét.

- Tehát ön lenne az? Xeno nagyon sokat mesélt önről! – lelkendezett a nő.

- Öm, anya, az újságírók… - kezdte Draco. Közben Andrew megkapta Draco hivatalos papírjait immáron az új nevével.

- Mr Black, a papírjai – nyújtotta át.

- Köszönöm. Azt hiszem, mi most távozunk, ameddig még lehet – sóhajtott föl Draco. Narcissa csak halványan elmosolyodott, de látszott rajta, hogy ideges.

- Ha gondolják, segíthetek az újságírókkal – ajánlotta fel a férfi.

- Köszönjük, de előbb vagy utóbb túl kell esnünk rajta – jelentette ki a nő.

- Ám legyen, a mihamarabbi viszont látásra – köszönt el a férfi, majd kezet csókolt a nőnek. Narcissa somolyogva fejet hajtott, majd kisétáltak. Draco és Annabella váltott egy cinkos pillantást egymással még mielőtt kiléptek volna az ajtón. 

<<      >>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.