Nincs menekvés

Hermione maga sem tudta, hogy mihez kezdjen. Sokáig bóklászott a folyosókon, mire döntésre jutott. Belépett az ajtón, és már tudta, hogy nincs vissza út.

Ginny és Amy aggodalmasan néztek körbe a nagyteremben. Már nyolc is bőven elmúlt, de Hermionét sehol sem látták. Mikor felkeltek, csak a lány üres ágyát találták, neki nyoma sem volt. Először azt hitték, hogy biztos korábban kelt föl és már előre ment, de mivel Hermionéra nem vallott, hogy az ágyát bevetetlenül hagyja ott, így aggódni kezdtek.

- Nem láttátok Hermionét? – kérdezgették sorra a griffendéleseket. Mikor Harry megjelent és közölte, hogy nem találták meg, gyorsan odasiettek az igazgatónőhöz.

A tanári kar többé kevésbé jelen volt, Sirius morcosan meredt a kávéscsészéjére, míg McGalagony elmerült a Reggeli Prófétában.

- Igazgatónő – jelent meg előttük Ginny.

- Valami gondja van, Ms Weasley? – kérdezte a boszorkány.

- Hermione eltűnt, nem találjuk sehol – jelentette be.

- Ms Granger, eltűnt? Mikor látták utoljára? – kérdezte.

- Tegnap éjszaka rémálma volt… olyan tizenegy körül feküdtünk vissza aludni, de reggel már nem volt az ágyában – mondta aggodalmasan Amy. Sirius gyomra fordult egyet és arcára aggodalom ült ki.

- Nálam is járt, olyan kettő és három között… - suttogta alig hallhatóan.

- Mégis mit keresett magánál? – kérdezte Minerva ellentmondást nem tűrő hangon.

- Ezt talán nem itt kéne megbeszélnünk – kezdett bele.

- Rendben, de ennyivel nem ússza meg. Esetleg nem tudják, hogy hova mehetett?

- Nekem azt mondta, hogy végre nyugodtan akar aludni, és ha kell, akkor megoldja másként – válaszolta a férfi. Ginny elsápadt, ahogy körbenézett az asztalnál.

- Édes Merlin… Hol van Krum professzor? – kérdezte riadtan. Sirius hirtelen felpattant és dühösen nézett körbe. Valóban, a férfi nem volt sehol. Agyát hirtelen elöntötte a harag. Mégis mit gondolt az az ostoba boszorkány? Hogy ha ő nem teszi meg, akkor majd máshoz fordul? Képes volt csak ezért annak az alaknak az ágyába bújni? Dühösen indult el a férfi lakrésze felé, mögötte Minerva és a két lány siettek. Ahogy elérték Krum szobáját, Sirius azonnal dörömbölni kezdett. Csak pár perc múlva nyílt ki az ajtó, egy eléggé megviselt Viktor lépett ki rajta.

- Mi történt? – kérdezte.

- Maga történt! Hol van? – kérdezte dühösen Sirius, de engedélyt sem várva belépett. Az előszobában meglátott egy pár női cipőt, és egy talárt. Dühtől elködösült aggyal trappolt tovább.

- Mégis mit képzel?! – háborodott fel Krum. Sirius azonban hajthatatlan volt, egy határozott mozdulattal feltépte a férfi hálójának ajtaját és belépett rajta. Az ágyban ott feküdt egy meztelen nő, félig betakarózva, kissé álmosan. Csakhogy, az nem Hermione volt.

- Mégis mit képzel? Kifelé! – hisztériázott a nő, és egy párnát dobott Black felé. Sirius értetlenül fordult vissza, ám mögötte már ott voltak a többiek.

- Na? Megtalálta? – kérdezte Minerva.

- Ez nem ő – suttogta Sirius.

- Mégis kire számítottak? – faggatózott Viktor.

- Ms Granger eltűnt, és mivel maga sem jelent meg a reggelinél, azt feltételeztük, hogy talán együtt vannak – mondta Minerva.

- Nem. Hermione kijelentette, hogy nem akar tőlem semmit, én pedig nem futok egy olyan nő után, aki nem kér belőlem – mondta határozottan.

- Még szerencse, különben már ki lenne rúgva. Remélem, hogy a hölgy nem egy diákunk – háborgott az igazgatónő.

- Nem, egy újságíró… Most pedig távozzanak, ha kérhetem – sürgette őket. A kis társaság tanácstalanul folytatta a keresést.

- Sirius! – hallották meg Harry hangját.

- Igen?

- Nincs rajta – lebegtette meg a térképet Harry.

- Hogy? Min nincs rajta? – értetlenkedett az igazgatónő.

- Hát a Tekergők térképén. Ha itt lenne a kastélyban rajta kéne lennie… Ezek szerint vagy elhagyta a kastélyt, vagy azon a helyen van, ami még a térképen sincs rajta – mosolyodott el Harry.

- A szükség szobája – kiáltott fel Ginny és azonnal futni kezdtek. A hetedik emeleten azonban megtorpantak. Luna éppen akkor jött ki a helyiségből.

- Szia, honnan jössz? – faggatóztak a lányok.

- Úgy volt, hogy Hermionéval táncolunk egyet, de nem jött el – aggodalmaskodott.

- Úgy érted, hogy nem volt a próbateremben? – kérdezett rá Amy.

- Igen, pedig megígérte, hogy megtanít balettozni – keseredett el Luna.

- Ha nincs itt, akkor nincs a kastélyban – vágta rá Ron. Sirius arca elsápadt, és remélte, hogy nem lesz igaza.

- A térkép csak az élőket mutatja… - nyögte ki. Minerva ijedtében a szája elé kapta kezét.

- Ugye nem tett volna olyat? – kérdezte ijedten.

- Nagyon le volt törve… én nem is tudom… - habozott a férfi.

- Mégis mi történt itt, amiről nem tudok?! – kelt ki magából a boszorkány.

- Ez hosszú történet, keressük tovább, a Rengetegben is. Nem adhatjuk fel! – vágta rá a férfi.

- És ha mégis bent van? – bukott ki Lunából.

- Ezt hogy érted?

- Hát egyszer bent voltunk, és valaki más is bent volt, csak ő egy másik szobában. Mi is meglepődtünk, hogy ez hogyan lehetséges, de arra jutottunk, hogy az iskola valószínűleg gyógyítja önmagát, így a szoba is felgyógyult a sérüléseiből, sőt talán fejlődött is – fejtette ki.

- Akkor próbálkoznunk kell, de mégis hogyan? Hol kéne keresnünk? – aggodalmaskodott Minerva.

- Mi az a hely, ahol biztonságban érzi magát? Ahol megnyugszik? – kérdezte hangosan Ginny.

- Passz… - vontak vállat a fiúk.

- A professzor szobája – suttogta alig hallhatóan Amy. Mindenki rámeredt, így még jobban összehúzta magát.

- Hogy mondtad? – nézett rá átható pillantással az idős boszorkány.

- Úgy érted, az én szobámban? Az otthoniban? – sürgette a lányt.

- Igen. Hermione elmondta, hogy mikor rémálma volt, akkor maga mellett mindig megnyugodott és tudott aludni. Nem biztos, hogy ott lesz, de talán mégis bejön a tippem.

Sirius nem teketóriázott, elkezdett járkálni az ajtó előtt, és a saját hálóját kívánta bentre. Mikor megjelent a szoba ajtaja, ő gyorsan feltépte azt. A fekete selyemágyneműben pedig ott feküdt Hermione.

- Hermione! – kiáltottak fel és bemasíroztak a helyiségbe.

- Hermione, ébredj – szólongatták barátai, de a lány nem mozdult. Nagyon sápadtnak tűnt. Minerva lehajolt a földre és felvett egy üvegcsét, majd beleszagolt.

- Álomtalan álom főzet. Nincs baja, csak mélyen alszik – mondta megnyugodva. A várt hatás viszont elmaradt. Harry rémülten kapta kezébe a lányt és indult el vele.

- Mégis mit csinál Mr Potter? – értetlenkedett az igazgatónő.

- A gyengélkedőre kell vinni! Azonnal, különben meghal! – jelentette ki és már rohantak is. A felnőttek értetlenül siettek utána. Harry nagy robajjal lökte be a gyengélkedő ajtaját.

- Mi történt? – jelent meg Poppy idegesen.

- Hermione Álomtalan álmot vett be. Valószínű egy egész adagot. Semlegesíteni kell, különben meghal – sürgette Harry.

- Már megbocsásson Mr Potter, de én vagyok a javasasszony, és maga nem egy gyógyító – háborgott a nő. Harry úgy érezte felrobban. Odarohant a bájitalos szekrényhez és kutakodni kezdett, míg rá nem talált egy bezoárra. Visszasietett a lányhoz és egyszerűen a szájába nyomta azt. Ron aggodalmasan nézte a lányt. Egyszer látta ilyennek, és nagyon nem szerette volna, ha baja esik.

- Gondolod ez segít? – kérdezte remegő hangon.

- Kétlem. A bezoár mérgek kiszűrésére van, nem pedig bájital semlegesítésre – akadékoskodott a nő.

- Csakhogy Hermionénak minden altató és álomital mérgező! Hermione a bebörtönzésünk után egyszer már majdnem belehalt, mert túladagolta magát. Akkor azt mondták neki, egy cseppet se használjon többet, mert abba belehalhat. Számára a kankalin mérgező. Súlyos allergiás rohamot vált ki nála… - hadarta Harry. McGalagony sokkosan ült le egy odabűvölt székre. Fogalma sem volt erről az egészről. Tudnia kellett volna.

- Akkor ezért nem vehet be áloműzőket vagy altatót? – kérdezett rá Sirius.

- Igen – vágta rá Harry. Hermione arca megrándult, majd lassan nyitogatni kezdte a szemét, és végül az oldalára fordulva hányni kezdett. A javasasszony végig mellette volt és óvatosan simogatta a hátát. Mikor már mindent kiadott magából, a többiek is fellélegezhettek. A lány kimerülten nézett körbe. Nem igazán értette, hogy mi történik.

- Hogy vehettél be egy egész üvegnyi Álomtalan álmot?! – csattant föl Harry dühösen.

- Sajnálom… én csak aludni akartam – nyögte alig hallhatóan.

- Na jó, most már hallani akarom az egész történetet – jelentette ki az igazgatónő. Hermione lehajtotta fejét. Semmi kedve nem volt elmesélni a dolgot.

- Még mindig várok! – sürgette az idős boszorkány. A lánynak nem volt más választása.

- A Malfoy kúriában, mikor elkaptak minket. Harryéket levitték a pincébe. Engem Bellatrix kínzott, hátha kiszed belőlem valamit. Mikor rájött, hogy így nem tud megtörni, rám uszította a két Lestrange-t és Greybacket. – hangja megremegett, Minerva kezében pedig megfeszült a pálca. – Megkínoztak, megvertek és meg akartak erőszakolni. Akkor jelent meg a professzor… Mármint Piton professzor. Nem volt más lehetősége. Gyorsan kellett cselekednie – magyarázta, de egy pillanatra sem nézett föl. – Kijelentette, hogy elsőként ő akar engem… tudta, hogy ezzel nyerhet nekem annyi időt, ami elég Harryéknek. Akkor még nem láttam át a dolgot, és fel sem fogtam, amit a fülembe súgott, hogy az én érdekem… Megerőszakolt. Mikor végzett elment, és akkor már jöttek Harryék is. Megmenekültem. A gyógyulásom alatt rengeteg bájitalt vettem be, hogy tudjak aludni. Állandóan rémálmaim voltak. Mindig újraéltem az egészet. Mikor sikerült megnyugodnom, addigra már késő volt. A bájital súlyos károsodást okozott a szervezetemben. Soha többé nem ihatok semmit, amiben kankalin származék van. Mázli, hogy ez csak az altatókban van. Szóval, akkor megmentettek, de azóta gyötörnek a rémálmok. Idővel, amikor megkaptam Piton professzor búcsú levelét, kezdtem megnyugodni. A rémálmok már csak kéthetente-hetente jelentkeztek, és meg is változtak. Már nem a professzorral álmodtam. Többé nem kísértett, viszont helyette jött az a másik három. És bár nem történt meg, álmomban mindig elszenvedem a brutalitásukat…

- A professzorra nem haragszom, sőt hálás vagyok neki, amiért ennyivel megúsztam a dolgot. Kár, hogy neki már nem mondhattam el – suttogta alig hallhatóan.

- Édes Merlin – szipogta Minerva, majd átölelte Hermionét. – Fogalmam sem volt róla. Annyira sajnálom kedvesem – szipogta a nő.

- Nem kell. Ami megtörtént, az megtörtént.

- Igen, de mégis. Azt mondták a többiek, hogy Sirius mellett nyugodtan tudtál aludni – kezdett bele.

- Igen. Így volt. Úgy két hete rémálmom volt. Siriusnak előtte mondtam el, hogy mi történt velem, és nagyon megértő volt. Sokat beszélgettünk, így bekopogtam hozzá, hogy megnyugtasson. Végül ottmaradtam mellette. Jó volt, nem volt rémálmom. Egyetlen alkalommal sem, amikor együtt aludtunk. Aztán jött az iskola. Itt már a tanárom. Nem lehet nála aludnom, még ha nem is csinálunk semmit, akkor se. Egy hete voltam nála, de ő elküldött, mondván nem alhatok nála. Tegnap este már kétszer is rémálomból riadtam föl…

- És ő ismét elküldött – jött rá az igazgatónő.

- Igen, de nem a professzor hibája. Igaza volt, én csak egy diák vagyok, aki nem élhet vissza a házvezetője jóindulatával. Sajnálom, hogy gondot okoztam. Többé nem fordul elő – mondta a lány gépiesen.

- Nézd. Azt mondod, hogy ha melletted van valaki, akkor megnyugszol. Lehet ez igaz Ms Weaselyre, vagy Ms Garnerre. Ha más nem, megengedem, hogy Mr Potter vagy Mr Weasley mellett aludj – kezdte az idős nő.

- Nem akarok senkit sem terhelni – hárított a lány.

- És ha ez se jön be? – bukott ki Ronból.

- Akkor nincs más választás, Mr Blacknek meg kell osztania az ágyát Ms Grangerrel – mondta a javasasszony ellentmondást nem tűrő hangon.

- Nem! Arra nem lesz szükség. Nem akarok gondot okozni a professzornak – mondta a lány.

- Hermione, nem okozol gondot…

- Köszönöm professzor, de nem kell a segítsége – sziszegte a lány dühösen.

- Hermione, ne csináld ezt – kérlelte, de süket fülekre talált.

- Nem érdekel. Már elég árulásban volt részem, nem kell több. Megoldom a professzor nélkül is. Nagyon fáradt vagyok, megpróbálok pihenni – az utolsó mondatot már az igazgatónőnek címezte, aki mindenkit elhajtott a lány közeléből. Sirius nem akart hinni a fülének. Hermione úgy viselkedett vele, mint egy idegennel. Ez még a nyári kötekedős korszakánál is rosszabb volt. Nem tehetett mást, neki is mennie kellett. Úgy döntött, majd máskor beszél a lánnyal.

Hermione eltökélte, hogy megoldja a problémát. Nem hagyja, hogy többé kicsússzon a dolog a kezei körül. Nem akart problémát okozni senkinek, így minimálisra akarta csökkenteni a mások mellett eltöltött éjszakákat. Aznap este már saját ágyában aludt, de mikor rémálmából felriadt, Ginny ráparancsolt, hogy feküdjön be mellé. Azonban ez sem volt elég hatásos. Másnap már eleve a lány mellé feküdt le aludni, de így is felriadt. És ez így ment tovább. Mikor már Harry mellett is rémálmai voltak, egyszerűen feladta. Alig evett és még kevesebbet aludt. Arca sápadt volt, szeme alatt pedig hatalmas lila foltok éktelenkedtek. Végül kitalálta, hogyan oldja meg a dolgot. Hangszigetelő bűbájjal vette körül az ágyát, ami már megszokott volt, viszont magán is végrehajtott néhány bűbájt. Némi álcázó bűbájjal makk egészségesnek nézett ki. Egymás után itta az erősítő és táplálék kiegészítő bájitalokat. Nem aludt napi három-négy óránál többet, és azt is főleg délután, részletekben. Igyekezett a külvilág felé a legjobbat mutatni, de sajnos a fáradtság kimerültségbe ment át. És a végére már alig tudott megállni a saját lábán.

A külvilágnak ebből csak annyi tűnt föl, hogy a lány sokat van a szobájában, néha szunyókál délután, könyvtárba már szinte egyáltalán nem járt, és az órákon sem jelentkezett. Persze a tanulmányi eredménye nem romlott, de már nem volt meg az a plusz, amiről Hermionét mindenki ismerte. A születésnapján is csak bőszen mosolygott, pedig a háta közepére kívánta az egészet. Húsz lett, nagy cucc. Elfogadta az ajándékokat, felvágta a tortát, és beszélgetett kicsit, majd elvonult. Nem volt se kedve se energiája ehhez. A hetek egyre csak múltak, és minden héttel egyre befelé fordulóbb lett. Már nem járt el a lányokkal táncolni, nem kereste a társaságukat, de a külvilág felé még mindig az egészséges és boldog Hermione látszatát nyújtotta. Végül aztán az őszi szünet hetében kezdett minden összeomlani. Egy dolgozatra E-t kapott, egy házi dolgozatot pedig nem adott le időben. Az utolsó két napban már egyáltalán nem ment le a nagyterembe, és órák után igyekezett vissza a hálóba. Csütörtökön, miután sikeresen felrobbantotta az üstjét bájitaltanon, úgy érezte menten elájul. Csakhogy még mindig tartotta magát. Harryék rávették, hogy menjen le velük a nagyterembe ebédelni. Hermione belement, de egy falat kenyéren kívül semmit sem evett.

- Azt hiszem megyek és lefekszem – mondta, majd felállt, de kissé megszédül. Szerencséjére ezt senki sem vette észre. Vagyis majdnem senki. Sirius árgus szemekkel figyelte a lány minden mozdulatát. Kimentette magát és követte Hermionét egy kiábrándító bűbáj alatt. A végére akart járni a dolognak. Hermione lassan másfél hónapja nem állt vele szóba, és lerázta őt. Csakis professzorként tudott vele beszélni, és akkor is csak az órájával kapcsolatban. Ahogy felértek a hálóba, Hermione felsóhajtott. Táskáját és talárját ledobta az ágy mellé. Nem törődött vele, hogy a talár összegyűrődik. Bebotorkált a fürdőbe. Sirius kissé habozott, de úgy döntött, tudnia kell, hogy mi folyik ott. Mikor az ajtó becsukódott, Hermione magára szegezte pálcáját, és megszüntette az álcázó bűbájt. Sirius majdnem felkiáltott döbbenetében. Ez a lány nem Hermione volt. Csak annak egy halvány másolata. A lány arca beesett volt, szemei alatt óriási karikák voltak, arca sápadt. Úgy tűnt bármelyik percben elájulhat. Ahogy elkezdett vetkőzni, Sirius el akart fordulni, de a látványtól megdermedt. Hermione legalább tíz kilót fogyott, jóformán csont és bőr volt. Nagy nehezen magára szenvedte a ruhákat, majd arcot mosott, és visszatette az álcázó bűbájt, és végül visszasétált az ágyhoz. Úgy terült el rajta, mint akit fejbe vertek. Szinte azonnal el is aludt. Sirius tanácstalanul ácsorgott fölötte, majd döntött. Azonnal odahívatta az igazgatónőt, persze a legnagyobb csendben. Úgy tíz perccel később már meg is érkezett.

- Mégis mi a gond? – kezdett el faggatózni.

- Hermione hazudott. Nem alszik, nem eszik, teljesen ki van merülve. Ha így folytatja, bele fog halni – jelentette ki. Minerva értetlenül nézett rá, majd végigmérte a pólóban és nadrágban alvó lányt.

- Én semmi különöset nem látok rajta. Pihen és ez jó jel – állapította meg. Sirius felemelte pálcáját és a lányra mutatott vele.

- Finite incantatem – suttogta, mire a lány álcája szertefoszlott. Minerva szomorúan nézte a lány sovány alakját, az elgyötört arcot.

- Hát miféle igazgató vagyok én, hogy még ezt sem veszem észre? – kérdezte magától.

- Nem te tehetsz róla. Nekem is csak most kezdett gyanús lenni, mikor meghallottam Lumpslucktól, hogy felrobbantotta az üstjét. Tennünk kell valamit – mondta Sirius határozottan.

- Rendben. Én előre megyek, és küldök neki egy üzenetet, hogy jöjjön az irodába – mondta Minerva, majd visszahelyezték a bűbájokat a lányra és mind a ketten elhagyták a szobát. Alig fél óra múlva Hermione már ébren is volt. Nem mert sokkal többet aludni, mivel félt az újabb rémálmoktól. Ahogy felült az ágyon, észrevett egy levelet maga mellett.

Ms Granger!

Haladéktalanul jelenjen meg az irodámban!

M. Mcgalagony

Hermione morgott pár nem éppen oda illő mondatot, de végül rászánta magát és útra kelt. Alaposan elfáradt, mire odaért, de igyekezett szabályozni lélegzetvételeit. A csigalépcsőn felérve bekopogott az ajtón.

- Jöjjön be – hallotta, majd benyitott.

- Jó napot igazgatónő, miért hívatott? – köszönt mosolyogva.

- Nem kertelek, egyből kimondom amit gondolok. Mélységesen csalódtam önben…

- Ó, ha most a számmisztikából kapott E-re gondol vagy a felrobbant üstre, akkor nagyon sajnálom. Hibáztam, de rendbe hozom!

- Én is pontosan így gondoltam. Bár a szünet holnapután kezdődik a többieknek, de maga már most hazatér a Grimmauald térre – jelentette ki.

- Hogy? Én nem! Nem akarok oda menni – tiltakozott a lány.

- Pedig azt teszi, amit mondtam. Mr Black magával viszi és gondoskodik önről – jelentette ki és a szoba másik felében ücsörgő Siriusra mutatott. A lány észre sem vette, hogy ő is ott van.

- Mégis miért? – hitetlenkedett.

- Mert mindenkit átvertél és most már ön és közveszélyes is vagy. Tudjuk, hogy nem eszel, nem alszol és egyre gyengébb vagy – sorolta Sirius.

- Ez nevetséges – tagadta még mindig a lány.

- Finite incantatem – mondta Minerva, mire Hermione álcája megszűnt, és ott állt leplezetlenül. A portré alakok mind meglepetten figyelték a lányt, aki most kezdett igazán zavarba jönni.

- Még mindig tagadja? – kérdezte Minerva.

- Csak keveset aludtam, de majd alszom a szünetben… igen. Tudom, hogy keveset eszem, de amúgy is volt rajtam egy kis felesleg így… - hadarta, mire Sirius bosszúsan felhorkantott.

- Hermione, ónüsttel együtt jó ha negyvenöt kiló voltál – háborgott.

- Ez nem is igaz! – tátotta el a száját Hermione.

- Nem érdekel a tiltakozása. Sirius most hazaviszi és igenis együtt fogják tölteni a szünet minden egyes percét. Mikor szerdán visszajön, kipihenten, és legalább három kilóval nehezebben akarom látni. Rendesen fog enni és aludni. Ha pedig visszatért, megbeszéljük a többit – mondta az idős boszorkány.

- De én…

- Nincs de. Jössz, vagy viszlek – ajánlotta Sirius. A lány nem mozdult így a férfi odalépett és egyszerűen a vállára dobta a lányt.

- Engedj el te őstulok! Én nem egy zsák krumpli vagyok, amit csak úgy a válladra dobhatsz! Hallod! Esküszöm ha nem teszel le nagyon megbánod – fenyegetőzött a lány.

- Ms Granger, emlékeztetném, hogy Mr Black itt még a professzora, így fogja vissza magát – dohogta Minerva.

- Nagyszerű, akkor majd ha átértünk tisztelettudóan tökön rúgom ezért – hisztizte. Albus jót kuncogott a jelenetet és még Piron arca is megrándult egy kissé.

- Ms Granger! Fogja vissza magát és engedelmeskedjen! – szólalt meg Perselus festménye. Hermione felkapta a fejét és a hang irányába fordult. Szemei kistányér nagyságúak lettek és abbahagyta a ficánkolást. Sirius úgy döntött inkább a karjába veszi a másikat, mielőtt megsérül. Csak ekkor látta, hogy Hermione Piton festményét mustrálja.

- Ha rendesen viselkedsz megígérem, hogy elintézek egy beszélgetést vele – mondta neki. A lány bólintott és még mindig a festményt bámulva Sirius mellkasára döntötte a fejét.

- Nagyszerű egy manót küldök maguk után, aki majd a gondjukat viseli és maguk után viszi a holmijukat is. Mr Weasley holnapután elviszi Mr Pottert és Ms Garnert a házba. Holnap este én is megnézem hogy haladnak. Addig is jó pihenést – köszönt el a nő. Sirius biccentett, majd Hermionéval a karjában belépett a kandallóba és eltűnt a zöld lángok közt.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.