Csodás átalakulás

Másnap ebédre voltak hivatalosak a Weasley házba. Hermione kicsit, hogy bosszantsa barátnőjét azonnal piszkálni kezdte.

- Nem izgulsz?

- Miért izgulnék? – értetlenkedett a lány.

- Hát, mert most találkozol leendő páros egész családjával – vigyorogta Hermione. Amy erre nagyot nyelt, majd egy párnát hajított a másik felé.

- Tudod milyen gonosz vagy? – kérdezte száját lebiggyesztve.

- Tudom, de ne aggódj, viszont lassan menned kéne öltözni – sürgette a fiatalabbat.

- De én ebben megyek – mutatott végig magán, sőt még körbe is fordult. Haja már hosszabb volt, mint év elején, hála a különleges hajnövesztő bájitalnak, amit Hermione kevert ki neki, viszont most azt is lófarokba fogta. Egy koptatott farmert viselt és hozzá egy bő inget, ami eléggé előnytelen volt a számára.

- Amy, én már kiléptem a komfort zónámból, most rajtad a sor. tudom, hogy te még fiatalabb vagy, de már alig több mint egy év és nagykorú leszel. Charlie, ha minden igaz csak ebben az évben fog tanítani téged, szóval nyár végétől akár lehetne is köztetek valami – pedzegette a lány.

- Hát én... Erről inkább ne beszéljünk. Szóval a ruhám... nem jó?

- Nem, gyere nézünk neked valamit. Ja és mielőtt visszamennénk Roxfortba elmegyünk vásárolni.

- Hát jó... – egyezett bele a lány, de koránt sem volt meggyőzve. Végül Hermione kerített a lánynak egy lila ruhát, ami a combközépig ért, és egy hozzá való fekete cipőt. Néhány mozdulattal elkészítette a haját, sőt még egyleheletnyi sminket is tett fel neki. Amy bátran tűrte a megpróbáltatásokat. Igazából még sohasem csinosították így ki. Túl fiatalon történt vele a tragédia, még mielőtt igazán elkezdhetett volna foglalkozni a külsejével. Most viszont mikor Hermione elé bűvölt egy egész alakos tükröt és belenézett egyszerűen nem akart hinni a szemének.

- Te szentséges Merlin – suttogta maga elé. Hermione elégedetten forgatta körbe, hogy hátulról is lássa magát.

- Én mondom, ha ma Charlie nem lép feléd semmit, akkor az a pasi egy sárkányt kell, hogy majd feleségül vegyen – kuncogta. Amy kipirult arccal nézett rá.

- Nem túlzás ez? Te egyébként is mit veszel föl? – érdeklődött. Hermione inkább nem is mondott semmit csak nekilátott az öltözködésnek. Egy fekete passzos ruhát viselt, ami kissé csillogott a napfényben és a térdéig ért. Mellé magas sarkút húzott és félig feltűzte a haját.

- Azta! Ebben a szerelésben lehet, hogy te és Sirius véletlenül rossz helyre fogtok hoppanálni – állapította meg, mire mindketten kuncogni kezdtek. Már hallották a földszint felől Sirius hangját, így engedelmeskedve a parancsnak lesétáltak. A hatás elsöprő volt, még Harry is felpattant a kanapéról, hogy jobban láthassa őket. Sirius álla a padlón koppant és meg se tudott szólalni.

- Te... Ti... Te... ez...

- Azt hiszem Sirius mindent elmondott, amit tudnotok kell, szívdöglesztőek vagytok. Én mondom, ha nem lenne Ginny, nem tudnám melyikőtöket válasszam – kacsintott rájuk. Persze a lányok tudták, hogy csak viccel, de akkor is jól esett nekik.

A ház elé kilépve Hermione Sirius oldalán, míg Amy Harry oldalán hoppanált az Odú kertjébe. A riasztó azonnal jelzett és Mr Weasley már sietett is eléjük.

- Harry, Sirius, Hermione! Milyen jó látni titeket, és ó... a kis hölgy bizonyára Ms Garner, ha nem tévedek. Már szinte annyit hallottam kiskegyedről, mintha mindig is ismertem volna – mesélte a férfi.

- Amy, ő itt Mr Weasley – mondta gyorsan Harry mielőtt még túlságosan is belemelegednének a beszélgetésbe. Ezután elindultak a ház felé. Már az ajtóban jártak, mikor azon kirontott egy vörös hajú lány és egyenesen rávetette magát Harryre.

- Na de kislányom, azért ezt mégse kéne! – szólt rá édesapja, de Ginnyt nem érdekelte, csak boldogan csókolta meg kedvesét. Amy aki Harry mellett állt szelíden mosolyogva nézte a párost. Végül Mrs Weasley invitálta beljebb őket.

- Gyertek csak drágáim. Jajj, Ginny! Vedd ki a nyelved Harry szájából, hagy kapjon levegőt az a szegény fiú – zsörtölődött az asszony.

- Mrs Weasley, ő itt Amy Garner, Amy, ő pedig Mrs Weasley – mutatta be őket egymásnak Hermione. Molly szélesen elmosolyodott, majd nyomott egy cuppanósat a lány arcára, aki kissé el is pirult ettől. Ginny látva anyja rohamát gyorsan terelni kezdte.

- Anya, kifut a leves – mondta, mire a nő jajveszékelve szaladt a konyhába.

- Bocsáss meg Mollynak, tudod ő ilyen, túlcsordul benne a szeretet, na de foglaljatok helyet gyerekek. Közben szólok a fiúknak is – mondta Arthur, majd elindult az emelet felé.

- Mond csak Ginny, megnézhetnénk a kiskutyáitokat? – érdeklődött Harry.

- Ó, persze a másik épületben vannak, gyertek – invitálta őket, de végül Sirius ott maradt a visszatérő Mollyval. Lassan már Ron és Percy is megjelentek. Az ikreknek halaszthatatlan üzleti útjuk volt, így ők nem lehettek jelen. Bill pedig feleségével az első babájuk érkezésére készült.

- Sirius, hogy van? – érdeklődött Percy.

- Tökéletesen jól, minden a legnagyobb rendben. Na és nálad? Hallottam eljegyezted, akis barátnődet. Mikorra tervezitek az esküvőt, egyébként gratulálok – nyújtott kezet, amit a másik szívesen fogadott.

- Nem akarjuk elsietni a dolgot. Úgy gondoltuk, hogy a nyár vége felé lenne a szertartás.

- Az jó, gondolom itt tartjátok majd – tűnődött el a férfi.

- Hol is máshol tarthatnák, Molly ragaszkodik hozzá, hogy az összes gyereke itt esküdjön meg, az Odúban – közben már Charlie is megérkezett.

- Na, végre, hogy ledugtad a képed az emeletről, mióta roxforti tanár vagy, rosszabb vagy mint egy lány – zsörtölődött az anyja.

- Anya, ne már... – kérlelte a nőt, és óvatosan körbe nézett.

- Szia, kimentek kutyázni, anyád nyugodtan égethet még – vigyorogta Sirius. Arthur felvont szemöldökkel nézte fiát, aki szemmel láthatóan elég idegesnek tűnt. Kérdőn nézett Siriusra, aki csak vállat vont. Lassan a többiek is elindultak vissza a házba. Elsőként Ginny lépett be rajta, és maga után húzta Harryt.

- Heló mindenki – köszönt Harry, de a rajta csüngő lánytól kissé nehezen tudta kinyújtani kezét. Őt követte Hermione, aki a megjelenésével megdöbbentette a fiúkat.

- Ejha – csúszott ki még Percy száján is.

- Sziasztok! - köszönt a lány, majd leült Sirius mellé, aki még kissé ki is húzta magát ültében. Persze ez egyedül Mollynak tűnt föl. Charlie közben átszellemülten figyelte az ajtót.

- Amyt hol hagytátok? – kérdezte Mrs Weasley.

- Azt hiszem az egyik kiskutya nem hagyta valami könnyen eljönni – tűnődött el Ginny. Mikor az ablakhoz sétált azonban már látta is. A lány ott futkározott az egyik kiskutyával. Charlie persze már azóta látta őt, hogy a többiek megjelentek az ajtó előtt. Látva a lány vidámságát, kecses alakját, ahogyan ugrál a kiskutyával és nevet, úgy érezte menten belehal a gyönyörűségbe. A többiek is elkezdtek kifelé nézelődni.

- Valaki szólna neki? – sürgette őket Mrs Weasley. Harry már indult volna, de Charlie megelőzte. Arthur és Molly hirtelen egymásra néztek, majd megrázták a fejüket. A férfi felállt és odasétált a felesége mellé, majd segédkezésnek álcázva suttogni kezdett.

- Erről a kislányról mesél már év eleje óta – mondta a férfi.

- Merlinre, láttad hogy nézett rá? Mint akik megbabonáztak – hüledezett Molly.

- Talán kicsit korai kijelenteni, de ki tudja, lehet ő lesz a menyünk... – somolyogta Mr Weasley. Molly erre az ablak felé fordult.

- Gondolod?

Charlie határozott léptekkel indult el Amy felé. A lány nem láthatta őt, mivel háttal állt neki. Éppen a kiskutyát vette föl az ölébe, aki teljesen lefoglalta azzal, hogy végignyalta az arcát.

- Jól van, csak hagyd abba... olyan édes vagy – gügyögte a lány.

- Amy... – szólította meg a férfi, mire a lány ijedten fordult meg.

- Charlie, nem is vettem észre, hogy jössz – habogta zavartan.

- Igen, láttam, hogy lefoglalt herceg – mondta, majd közelebb lépett és megvakarta a kiskutya fejét. Amy kipirult arccal nézett rá.

- Herceg... azt hiszem illik hozzá – tűnődött el.

- Sajnos lassan mennünk kéne. Anya nemsokára tálal és kezdhetünk – mondta kissé kelletlenül.

- Ó, rendben. Csak valahogy vissza kéne vinnem, de mindig utánam jön – válaszolta a lány. Charlie erre elmosolyodott.

- Ragaszkodik hozzád, nem is csoda – bukott ki a száján. Közben elsétáltak az épülethez, majd letették a kiskutyát, aki visszaszaladt a mamájához. Charlie tett egy védőbűbájt az ajtóra, nehogy a kiskutya utánuk menjen. Mikor ezzel készen volt, a lányhoz fordult, akinek arca még mindig ki volt pirulva és vidáman mosolygott a kiskutyákra. A férfi akaratlanul nyúlt a másik arca felé, ami meglepte a lányt. Az óvatos érintéstől görcsbe rándult a gyomra.

- Saras lett az arcod... és a ruhád is – mondta a férfi. Amy ezt hallva végignézett magán.

- Merlinre, tönkretettem Hermione ruháját – nyögött föl.

- Ez csak sár, majd kiszedjük – mondta a férfi, közben elindultak a ház felé. Ron füttyentett párat meglátva a lány lábait.

- Ez aztán valami – bukott ki belőle, mire anyjától kapott egy olyan tockost, hogy még az ablaküveget is megfejelte.

- Több tiszteletet! – morogta a nő. Közben beértek a házba.

- Ő itt Amy, ő pedig Percy – mutatta be egymásnak testvérét és a lányt.

- Kezet nyújtanék, de tiszta sár lettem. Hermione úgy sajnálom, tönkretettem a ruhádat – hajtotta le a fejét.

- Dehogy tetted, csak néhány bűbáj és vadonatúj lesz – legyintett a lány. Molly eléjük lépve szemrevételezte a károkat.

- Merlinre, látom pont olyan szertelen, vagy ha állatokról van szó, mint Charlie. Fiam kísérd a fürdőbe és segíts kitisztítani a ruháját. Te már nálam is jobban csinálod – utasította. A férfi sóhajtott egyet, majd elindult a folyosón. Amy kissé zavarban volt, de követte őt. Ahogy eltűntek Hermione az elégedett Mollyt kezdte figyelni. Mikor tekintetük összeakadt egy sunyi vigyor jelent meg a képén, mire a nő is kuncogni kezdett.

A fürdő elé érve Charlie udvariasan kinyitotta az ajtót, majd beléptek a kis helyiségbe.

- Hát, bocsi a kupiért, tudod elég sokan vagyunk és csak két fürdő van. A másik persze anyáéké. Az itt lévő cuccok hetven százaléka Ginnyé, a maradék meg Ron – vont vállat a férfi.

- Hát, mondjuk, ha megtudnám, hogy az a szőrtelenítő krém mondjuk Roné, az nagyban növelné a jókedvem – somolyogta gonoszul a lány. erre már Charlie is elvigyorodott.

- Sajnos nem, de ha ez némi vigaszt jelent, az az arcpakolás az övé. Kék fejjel szokott mászkálni – vigyorogta. Közben egy törölközővel elkezdte lemosni a lány arcán lévő sarat. Amy alaposan meg is lepődött. Nem gondolta volna, hogy a másik pálca nélkül áll neki.

- Így ni, már készen is van – mondta, majd a tükör felé fordította a másikat. Ahogy kezei a lány vállához értek, az ismét sóhajtót egyet. Persze a férfi ezt félreértelmezte. – Ne aggódj, a ruhád is rendbe hozom. – Azzal hátra nyúlt farzsebébe és előhúzta a pálcáját, majd néhány varázslat után elmosolyodott.

- Kész – állapította meg, és igaza is volt. Amy ruhája ismét patyolat tiszta volt.

- Köszönöm – mosolyogta a lány, majd nem is gondolva végig, hogy mit tesz előre hajolt és egy puszit nyomott a másik arcára. Charlie szinte sokkot kapott, mint aki lefagyott. Ellenben Amy beharapta alsó ajkát és kuncogva kisietett a fürdőből. Charlie csak meredten nézte a tükörképét.

- Sikerült – mondta a lány, majd meg is perdült a látvány kedvéért.

- Én mondtam, hogy a fiam profi ebben – vágta rá Molly, majd keresni kezdte az említettet.

- Charlie Weasley, mire vársz még? Már csak rád várunk! – kiáltott fia után, mire az lassan magához tért. Közben mindenki elhelyezkedett. Amy bal oldalán Ginny foglalt helyet, míg vele szemben Sirius és Hermione ültek. Már csak két szabad hely volt az asztalnál mire Charlie is megérkezett. Automatikusan a lány mellett lévő széket célozta meg éppen beelőzve a leülni készülő Ront.

- Hé! Ez az én helyem! – tiltakozott a srác, mire Ginnytől bezsebelt egy szúrós pillantást.

- Aki kapja marja, azt hittem még emlékszel rá Ron – dünnyögte Charlie. A fiatalabb Weasleynek esélye sem volt visszavágni, így leült az utolsó üres helyre.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.