Együtt

Későre járt, már tíz is elmúlt, odakint pedig mindent beborított a teljes sötétség. A sötét szobát csak a kandalló fénye világította be. A félhomályban egy fekete göndör hajú nő öltözködött. Egy férfi feküdt az ágyon, aki önelégült vigyorral szemlélte a nő tevékenységét.

– Tudod Bella, még mindig meg tudsz lepni. Nem elég, hogy ravasz vagy és könyörtelen, még kitűnő érzéked van a kínzásokhoz is. Ritka az ilyen tehetség… Nem is beszélve arról, hogy mélységesen kihasználod az adottságaid minden téren… - duruzsolta a férfi, mire a fekete hajú nő vigyorogva visszamászott az ágyra.

– Köszönöm a bókot, Nagyuram, de ez csakis a te érdemed, tőled tanultam, és csakis téged szolgállak, testestül, lelkestül… - suttogta a nő miközben kikövetelt magának egy csókot.

A férfi magához húzta, és erősen megcsókolta.

– Most menj, nézd meg a vendégünk. Számítok rá, hogy kiszeded belőle, amit tud.

A nő meghajolt, majd fölkapta felsőjét és továbbállt. Voldemort elégedetten nyújtózkodott ki az ágyon. Minden a tervei szerint haladt…

Bellatrix dudorászva sétált végig a tömlöchöz vezető folyosókon. Az őrségben lévő halálfalók mint kikerekedett szemekkel néztek utána, persze nem mertek megnyikkanni, tudván, hogy a nő milyen lobbanékony. Az egyik nyirkos tömlöc padlóján egy alak feküdt mozdulatlanul. A nő először csak a rácson keresztül figyelte.

– Monstro! Még nem tért magához a báránykánk? – kérdezte, mire a férfi összerezzent.

– Még nem tért magához, amióta behoztuk csak fekszik - válaszolta a férfi vontatottan.

– Akkor itt az ideje az ébresztőnek – vigyorodott el Bella. Kinyitotta az ajtót, majd a férfi elé sétált. Lábával kissé megbökte, de semmi eredményt nem ért el vele. Lucius még mindig eszméletlen volt.

– Már mi is próbáltuk fölkelteni, de nem tért magához… viszont él, még lélegzik – magyarázta Crack.

– Talán egy kis víz segít a dolgon - azzal egy pálcaintésére egy jó adagnyi jéghideg víz zúdult Lucius nyakába, mire az fölriadt. Ijedten nézett körbe, miközben megpróbált fölállni.

– Bella… - kezdett bele, de a nő félbeszakította.

– Nem kell a szöveg, Lucius. Tudom, hogy áruló vagy, a testvéremmel együtt… Oh, jut eszembe, Crack, van hír Narcissáról?

A két halálfaló dermedten nézett egymásra.

– Nincs… vagyis van. A halálfalók, akiket értük küldtünk, azt jelentették, hogy… az egész ház eltűnt, és nem találják őket.

Bellatrix arca megfeszült, majd olyan hirtelen fordult meg, hogy a frászt hozta a két őrre.

– Mégis, hogy lehetséges az, hogy a ház eltűnt pár óra alatt?! – üvöltette. – Várjunk csak… TE! Ebben mesterkedtél, igaz?! – faggatta Luciust, és egy rúgással vette komolyabbra a formát.

– Fogalmam sincs miről beszélsz - tagadta.

– NE HAZUDJ! Te mocskos féreg, véráruló fattyú! Hova bújtak?! Mi a tervetek? BESZÉLJ! – üvöltötte teli torokból a nő.

Lucius tudta, hogy innentől semmi „jóra” nem számíthat.

– Még mindig nem tudom, hogy miről van szó.

Bellatrix dühösen felé fordította a pálcáját, majd az első átkot ami eszébe jutott a férfira küldte. Lucius megfeszült a testét átjáró fájdalomtól, de nem ordított föl.

– Te mocsok… Crucio! – küldött rá egy újabb átkot, de ez sem nyerte el a megfelelő hatást. Bellatrix fújtatva fordított neki hátat, majd magához intette a két őrt. – Puhítsátok meg egy kicsit! Azt akarom, hogy kegyelemért könyörögjön! Most!

Crack és Monstro engedelmesen püfölni kezdték Luciust, ahol csak érték. A férfi a végére már azt sem tudta, mije fáj jobban. Hallotta, amint az egyik rúgás közben valami hangosan megreccsen, és iszonyatos fájdalom szúrt bele mellkasába. A hangra Bellatrix elvigyorodott, majd intett a kezével, hogy egyelőre ennyi elég lesz.

– Nos, Luc, még egyszer kérdezem. Hol van az a hitvány feleséged és a fattyad? Mire készül az a vénség?

Lucius összeszedte minden bátorságát és a nő szemébe nézett.

– Előbb döglöm meg, minthogy eláruljam őket, te ostoba ribanc - majd fájdalmasan fölnevetett.

Bellatrix először meglepődött, majd harag villant szemeiben. Fölpattant, és a nevető férfira szegezte pálcáját, csakhogy a várt Cruciatus helyett más történt. Lucius hirtelen fájdalmat érzett a kezén, és mikor lenézett felordított. A kisujja ott hevert tőle nem is olyan messze.

– Te őrült vagy! – üvöltötte a nőre.

– Talán, de egy biztos, te innen csak darabokban fogsz távozni. Szóval, hol van a kis családod?

Lucius összeszorította fogait, majd elfordította fejét. Bellatrix ezt nemnek vette, így újabbat suhintott a pálcájával. Lucis elkapta fejét, de a vágás így is elérte, majd hirtelen minden olyan furcsa lett. Fájdalom nyilallt az arcába, de ugyanakkor mintha el is csendesedett volna a világ. Ijedten kapott oda, ahol a fájdalmat érezte, de nem érzett semmit, vagyis nem érezte azt, aminek ott kellett volna lennie. Szinte sokkos állapotban nézte a rengeteg vért, mely most elborította mindkét kezét és fél arcát.

– Ó, sajnálom, még nem akartam levágni a füled, de te elfordultál. Igazából a szemed volt a cél – kacagott fel őrült módjára a nő.

Lucius úgy érezte, hogy elájul a sok vér láttán. Utolsó erejével megmarkolta a nyakában lógó nyakláncot és suttogni kezdett.

– E… egy… együtt.

Bellatrix kikerekedett szemekkel nézett, amint a földön fekvő férfi körül örvényleni kezd a levegő, és a következő pillanatban hűlt helyét találta. Dührohamában a jelen lévő két őrt jutalmazta meg néhány Cruciatusszal, amiért nem nézték át eléggé a rabot.

Pár órával korábban…

Lily lassan ébredezett Perselus kanapéján. A férfi ott ült a mellette lévő fotelban, és a homlokát borogatta.

– Szia!- köszönt kissé kábán.

Perselus halványan elmosolyodott.

– Szia.! Hogy érzed magad? – kérdezte sietősen.

– Iszonyat rosszul szégyellem magam a viselkedésem miatt – vallotta be.

– Hagyd csak, láttam már rosszabbat is… - vágta rá Perselus,mert nem volt kedve belemenni ebbe a beszélgetésbe.

A nő lassan körülnézett, látszott rajta, hogy keres valakit.

– Harry hol van? – kérdezte suttogva.

– Bent van a szobámban, alszanak.

A többes számra a nő fölkapta a fejét.

– Kivel?

– Narcissa megérkezett Dracóval. Ő is… szóval kissé kibukott, most pihennek – magyarázta.

– Oh… mi történt? Ugye Malfoy jól van?

Perselus elhúzta a száját.

– Kétlem, hogy a legjobban lenne. Ismerve Voldemortot, biztos kitalál neki valami különleges kínzási módot.

Lily elszörnyülködött.

– Ez borzalmas. Mégis mennyi ideje?

– Úgy három órája, hogy Narcissa megérkezett… - kezdett bele, de a kandallón át megérkező Dumbledore félbeszakította.

– Igazgató úr! – döbbent meg Lily.

– Ó, édes lányom, örülök, hogy már jobban vagy. Perselus, beszélnem kell veled.

Perselus szobájának ajtaja kinyílt, és egy bevörösödött szemű nő jelent meg rajta.

– Ugye a férjemről van szó? Mi történt vele? Megtalálták? Ugye él még? – kezdett bele a Cissy szinte hisztérikusan.

– Sajnálom, Mrs Malfoy, de a férjéről eddig semmi hírünk.

Narcissa kissé megnyugodott.

– Akkor mégis miről van szó? – kérdezte Lily.

– Lányom, nem hiszem, hogy jót tesz neked és Mrs Malfoynak, ha ilyen híreket hall.

Piton felmordult.

– Albus, ne kerülgesd, mint macska a forró kását, ezzel nem használsz senki idegeinek. Mi történt?!

Dumbledore helyet foglalt a fotelban.

– Hát legyen. Aurorok egy csoportja a Tiltott Rengeteg szélét járta a minap, és egy holttestet találtak…

– Kiét? – rémüldözött a két nő.

– Rodolphus Lestrange holtteste volt. Az Avada Kedavrával végeztek vele.

Narcissa megkönnyebbült, és látszólag Lily is.

– De hiszen ő is egy halálfaló! Ki ölhette meg? – kérdezte végül Lily.

– Ez az, ami számunkra is rejtély. Mindenesetre az aurorok már dolgoznak rajta.

Még beszélgettek egy ideig, majd halk kopogtatásra lettek figyelmesek. Perselus az ajtóhoz sétált, majd kinyitotta. Előtte egy kissé megszeppent lányka állt, akinek éppen égővörösre váltott a hajszíne.

– Ms. Tonks, miben segíthetek egy ilyen kései órán?

Dora egyik lábáról állt a másikra, mire a férfi betessékelte. A kislány először meglepődött a sok jelenlévőn, majd zavartan elmosolyodott és köszönt.

– Jó estét, igazgató úr, tanárnő, asszonyom… 

Narcissa érdeklődve tanulmányozta a Dorát.

– Szóval, miért vagy itt Nymphadora?

A lány szemei összeszűkültek a megszólításra, de moderálta magát.

– Én csak… - kezdett bele a Nymphadora, majd fölemelte kezét, amin egy óriási égési sérülés volt. Lily ijedten nyögött föl.

– Mit műveltél, te szerencsétlen?! – förmedt rá Piton, mire Dora összerezzent.

– Saj… sajnálom. Én csak kísérletezni akartam, és rám ömlött egy kicsi a savból… - motyogta, mire Piton a homlokára csapott.

– Miért nem Madame Pomfrey-hoz ment, kedves Dora? – tudakolta az igazgató.

– Hát mert… tudja, igazgató úr, Madame Pomfrey szeret csevegni és… nem azt mondom, hogy pletykás, de valahogy mindig kibeszéli az ilyesmiket. Tegnapelőtt is lehorzsoltam a lában repülésóra közben, és ő látott el, aztán délután már Remus is tudott a dologról és ez annyira…

Piton elvigyorodott.

– Ciki?

Dora bólintott. Narcissa úgy döntött megnézi azt a sérülést. Fölállt és odasétált a lányhoz.

– Szia, az én nevem Narcissa Malfoy, megnézhetem azt a sérülést?

A kislány bólintott.

– Tudom, hogy ki ön… emlékszem egyszer volt nálunk - suttogta a Nymphadora.

– Valóban? Na és miket hallottál rólam? – puhatolózott a nő, miközben Dora karját nézte.

– Semmi rosszat, ha arra kíváncsi.

Cissy bólintott.

– Perselus, hoznál egy kis balzsamot, ha megkérhetlek? –

A férfi bólintott, és eltűnt az egyik ajtó mögött. Dumbledore úgy tett, mint aki észre sem vette a dolgot, így Lilyvel kezdett el beszélgetni. Perselus hamar visszatért egy tégellyel, amiben egy bizarr kinézetű zöldes trutyi volt.

– Tessék… - adta át a férfi.

– Köszönöm! Akkor nézzük meg, hogy mit tehetünk a karodért - rámosolygott a Dorára. Az kissé szkeptikusan nézte a kezére kerülő valamit. – Nem csípi? – kérdezte meg Cissy, mikor látta, hogy a lány semmi jelét nem mutatja fájdalomnak.

– Dehogynem! Szörnyen csíp, de én elviselem.

– Tudod, Nimphadora kissé mániákus. Bármilyen sérülést is szerez, ő bátran viseli - vallotta be Piton, mire Narcissa elmosolyodott.

– Akkor pont olyan vagy, mint az édesanyád. Ő volt mindig ilyen, sohasem bírt magával. Mindig olyasmiket csinált, amit általában csak fiúk tesznek. Kviddiccsezett, párbajozott, fára mászott, és mindenféle állatokat szedett össze.

Nymphadora úgy nézett a nőre, mintha valamilyen csodáról beszélt volna. 

– Komolyan? Pedig az anyám nem ilyen. Ő nagyon pedáns, nem szereti a rendetlenséget, állandóan azzal nyúz, hogy túlságosan fiús vagyok, és hogy ha így folytatom semmi sem marad belőlem, mire nagy leszek - húzta el a száját a lány.

– Ha legközelebb rákezdi, említsd csak meg neki az esetet a lovakkal az istállóban, ő tudni fogja, hogy miről van szó - A kislány bólintott. – Tessék, kész is vagy.

– Köszönöm! – Dora felugrott, és odaszaladt Lilyhez. – Tanárnő, hol van Harry baba? – kérdezte a nőtől.

– Alszik, és nincs egyedül – figyelmeztette Lily.

Dora bólintott, majd bement a szobába. Boldogan nézett végig a két kisfiún. A következő percben, a szobában feltámadt a szél, és valami lepottyant az „égből”. Albus és Perselus is érezte az energiaingadozást, így pálcáikat előkapva berontottak a szobába. Dora kikerekedett szemekkel nézte a földön fekvő véres alakot. Nem mozdult, és meg sem nyikkant, csak meredten bámult előre. Albus védelmezőn a háta mögé tolta a lányt, Perselus pedig fölkapta a két gyereket, majd kirohant velük a nappaliba és letette Lily mellé. Narcissa a fejét kapkodta ide-oda.

– Mi történt? – kérdezte Lily.

– Lucius… - suttogta Perselus, mire Narcissa odarohant a szobához, de Albus megállította.

– Várjon, lehet hogy ez csapda – Elvégzett egy ellenőrző bűbájt, mire megállapította, hogy semmi turpisság nincs a háttérben.

Narcissa odaszaladt a férjéhez, és a földre vetette magát. Elszörnyedve nézte a vértől csöpögő kezet, amiről hiányzott egy ujj, majd maga felé fordította a férfi arcát, mire észrevette, hogy egy füle is hiányzik. Először föl akart sikoltani, majd az ájulás kerülgette.

– Mit… mit tettek veled? – motyogta maga elé.

Közben Perselus is letérdelt mellé, és fintorogva nézett a férfira.

– Hát, jól elbántak vele. Ahogy látom, ez Bella lehetett - állapította meg, mire Narcissa hitetlenkedve nézett rá.

– Nem, ő nem tenne ilyet, elvégre a testvérem - tiltakozott a nő.

Közben Albus megérkezett Madame Pomfreyval.

– Ó, te szentséges szalamandra. Mi történt itt? – kérdezte a nő, majd azonnal hozzákezdett a férfi állapotának vizsgálatához.

– Úgy vélem, Lucius nem adta könnyen magát - szólalt meg Albus, mire Narcissa odakapta a fejét.

– Az én férjem a végsőkig kitart - jegyezte meg kissé sértődötten

Mikor Madame Pomfrey végzett, magához intette a táskáját.

– Sok vért vesztett a levágott ujj és a fül miatt. Néhány bordája eltört, van némi belső vérzése, amit gyanítom, cruciatus okozott. Nem lehetett kellemes kiruccanás… - dörmögte a nő, miközben kidugaszolt egy vérzéscsillapító főzetet. – Mrs Malfoy, kérem, emelje meg a fejét!

A nő úgy tett, ahogy a gyógyító kérte. Beadtak még neki egy vérpótló főzetet is.

– Mondja, mi lesz a fülével és az ujjával? – kérdezte kissé zavarodottan a nő.

– Hát, amennyire látom, vagyis nem látom, hogy itt lennének, így sajnos nincs rá esély, hogy visszanövesszem őket. – Látva a nő arcán a csüggedést, hozzátette. – Tudja, van néhány igazán praktikus varázslat, de ezt majd ha a férje is felépült.

– Rendben.

– Most tegyük föl az ágyra, gyanítom, nem lenne jó helyen a gyengélkedőn.

Perselus és Albus segítettek fölemelni a férfit, majd az ágyra tették. 

– Szegénykém, hogy néz ki… csupa kosz és mocsok - szipogta Cissy.

– Legyen erős, kedvesem, még nincs vége a dolognak. Le kell tisztogatni a sebeket, majd be kell zárni őket, és a külső sérüléseket is el kell látni.

– És a törött bordája? – nyikkant meg az ajtóban álló Dora, aki közben ott gubbasztott a bejáratnál.

Albus bocsánatkérőn nézett a szobában lévőkre, hiszen elfelejtkezett a lányról.

– Nymphadora Tonks, tudtommal, magának már a hálókörletében a helye, és különben is, mit keres itt? – faggatta a gyógyító.

– Én… én…

– Ms Tonks segített vigyázni a gyerekekre, de úgy vélem, hogy lassan mehet is - mentette ki őt Perselus.

– Úgy… előbb igyon meg egy nyugtató főzetet, nem gyereknek való látvány ez, én mondom – magyarázta az idős boszorkány.

– Majd én gondoskodom róla – válaszolta Albus, és kiterelte a lányt, aki kissé sápadtnak tűnt.

– Nem ártana átöltöztetni a pácienst.

Piton vette a lapot, így előkotort egy pizsamát a szekrényből.

– Majd én elintézem - vágta rá Narcissa, mire Pomfrey bólintott, és elhagyták a szobát Perselusszal. Odakint még látták, ahogy Dora szépen kereket old, és Lily a kanapén ülve figyeli az eseményeket.

– Neked pihenni kéne - morogta a bájitalmester a nőnek.

– Szerinted ki bír aludni ilyen dolgok közepette? Mi történt odabent? Dora halálsápadt volt…

– Lucius visszatért, és nincs túl jól. A többit majd holnap, neked is pihenni kéne, a fiúkra majd én vigyázok – mondta a bájitalmester.

– Jó, de nem megyek innen sehova – tiltakozott a nő.

– Rendben – morogta a férfi, majd fölvette a két fiút.

Albus egy varázslattal átalakította a fotelt, így a gyerekeknek már volt helyük. Piton betakargatta őket, Draco még mocorgott egy kicsit, de végül nyugodtan aludt tovább. Albus elment szólni a tanári karnak a történtekről, így már csak Pomfreyn volt a sor, hogy távozzon. Miután Cissy átöltöztette és letisztogatta férjét, a gyógyító egy utolsó pillantást vetett rá.

– Szerencséje volt, hogy túlélte. Talán egy óra, és nem húzta volna tovább. Eltart majd egy ideig, míg felépül, de rendbe jön. Holnap reggel kell bevennie a Csontforrasztót, és amennyiben túlzottan fölizgatná magát a sérülései miatt, adjon neki egy nyugtatót. Még nincs itt az ideje a kiborulásának.

Cissy bólintott, a nő pedig elhagyta a szobát. Lily inkább összehúzta magát, csak fel ne tűnjön a nőnek, hogy ő is ott van. Ez most az egyszer bejött, így Pomfrey távozott.

– Menj, nézd meg! - sürgette Lily Perselust.

A férfi megcsóválta a fejét, majd benézett a szobába. Látta, ahogy Narcissa szeretetteljesen simogatja férje meggyötört arcát, és fogja a kezét, melyet most kötés fedett. Tudta, nem lesz könnyű menet, mikor Lucius magához tér, lévén nála hiúbb alakkal ritkán találkozni. Valahogy mégis nyugodt volt, hiszen tudta, hogy a veszteségek ellenére is, most már minden rendben lesz…

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2010.10.18. 16:13 anei Szia! Azért remélem, azt a fül és ujj problémát meg tudják oldani valahogy! Köszi a frisset és várom a folytatást! Válasz: Félig meg lesz oldva a dolog XD elvégre egy Malfoy nem nézhet ki így... :P Örülök, hogy tetszett.