Sajnálom
Lily maga sem tudta, hogy mi ütött belé. Egyszerűen nem bírt magával, muszáj volt beszólnia még egy utolsót Perselusnak. Szégyenkezve saját viselkedése miatt már azt fontolgatta, hogy inkább el sem megy a bálba. Persze az igazgató nem igazán örült volna ennek, lévén a nő fog felügyelni az este egy részében. Így aztán erőt vett magán, és elindult a fürdőszoba felé, hogy végre nekilásson a készülődésnek.
Harry már jó pár órája a javasasszony vendégszeretetét élvezte Dracóval egyetemben. A gyerekek az egész készülődésből semmit sem vettek észre. Persze a folyosókon haladva azért nekik is feltűnt a sok csillogó és színes dísz. Harry első dolga volt, hogy leszaggassa a keze ügyébe akadó összes díszt a falról, ezzel nagy bosszúságot okozva a javasasszonynak. Draco, amint észrevette Harry megnyilvánulását, csatlakozott hozzá, és együtt kezdtek el rombolni. Idővel persze már lehiggadtak, és nekiláttak a szokásos játékaiknak. Vagyis Harry játszott, Draco utánozta.
Közben a kastélyban egyre izgatottabb lett mindenki. Már csak alig egy óra volt hátra az ünnepi vacsoráig, és az utána következő bálig. Aurora, lévén arra kényszerült, hogy a kastélyban maradjon, Lilynél készülődött.
– Hát, nekem nincs ilyen szép ruhám mint neked – vallotta be egykedvűen.
– A te ruhád is nagyon csinos – bíztatta Lily.
– Én nem hiszem, de legyen neked igazad… - adta meg magát a nő, majd elkezdett készülődni. Egy mélykék hosszú ujjú ruhába próbált éppen belebújni, amit ezüst virágok díszítettek. Lily, mivel már felöltözött, nekilátott haja elkészítésének.
– Hagyjam kibontva, vagy tűzzem föl? – kérdezte tanácstalanul.
– Szerintem tűzd föl – ajánlotta Aurora.
– És a te hajad? – kérdezett rá Lily.
– Az enyém jó így, ahogy van. Elvégre nem bepasizni készülök, ez csak egy ünnepség – vont vállat. Lily nem bírta tovább, és végül csak kitört belőle a kíváncsiság.
– Aurora, miért Remusszal mész a bálba? – a fekete hajú értetlenül nézett rá.
– Miért ne vele mennék? – értetlenkedett.
– Nem tudom… csak azt hittem, hogy Remus nem tetszik úgy… - kezdett el habogni. Aurora ezt meghallva harsány nevetésben tört ki.
– Jaj, hogy úgy! Nem, nyugi… Remus egy nagyon jó barát, semmi több. Bár tény, hogy jól kijövünk, de nem… nem vonzódom hozzá – magyarázta. Lily azonban kissé gyanúsnak érezte ezt a magyarázatot.
– Hé… te valamit eltitkolsz – gyanúsítgatta a másikat.
– Én nem…
– Na, persze. És akkor milyen férfi tetszik neked? – faggatózott tovább Lily. Közben mind a ketten a hajukkal kezdtek el babrálni.
– A férfi legyen kedves, ne legyen buta, sem pedig nemtörődöm… Legyen hűséges, szeressen engem…
– És külsőre milyen legyen? – vigyorgott rá Lily.
– Hát, magasabb mint én, jóképű, erős, legyen olyan tekintete, hogy ha rám néz, akkor megremegjen a lábam… - álmodozott Aurora.
– Szép is lenne, ha ilyen férfi létezne… Sajnálom, drágám, de ha ez mellett maradsz, akkor magányos életed lesz – gúnyolódott a vörös hajú. Még csevegtek egy ideig, majd úgy döntöttek, átmennek Narcissához, és megnézik, hogy legújabb barátnőjük hogy halad.
Narcissa fel-alá rohangált a lakrészükben, még csak félig volt felöltözve, amikor barátnői megérkeztek.
– Sziasztok… - köszönt rájuk, majd elszaladt. Haja kuszán lógott, és tele volt hajcsavarókkal.
– Látom, szét vagy esve… - állapította meg Lily.
– Akkor látnátok Luciust… már egy órája a fürdőben van! – kiabálta Cissy kissé mérgesen, mire férje kiszólt neki.
– A jó munkához idő kell! – Lily sejtelmesen összenézett Aurorával.
– Akkor majd mi segítünk neked, Cissy, Lucius pedig boldoguljon ahogy tud! – kiabált be a férfihoz a vörös hajú. Lucius nem szólt inkább semmit, csak próbálta valahogy leplezni hiányosságait.
– Akkor milyen hajat szeretnél? – kérdezte Lily.
– Hát, be szerettem volna göndöríteni, de valahogy félresikerült… - panaszkodott Cissy.
– Majd én megoldom – ajánlotta Lily és már neki is kezdett a hadműveletnek. Közben Aurora elkezdte befűzni Cissy fűzőjét.
– Milyen szoros legyen? – érdeklődött.
– Azért annyira ne… - nyikkant meg a szőke hajú, mikor már levegőt is alig kapott.
– Jaj, bocsi…
– Semmi vész… - mikor már Narcissa is majdnem készen volt, Lucius kilépett az ajtón. Felesége ruhájához hasonló sötétzöld talárt viselt.
– Oh, Mr Malfoy… - lepődött meg Aurora. Ami a megdöbbenését kiváltotta az volt, hogy Lucius a haját teljesen leengedte, egyáltalán nem fogta össze.
– Őszintén… nagyon szörnyű? – fakadt ki, mert félreértette a nő megnyilatkozását. Lily és Cissy is odafordultak.
– Szerintem jól áll… - nyugtatta meg felesége.
– Szerintem sem rossz, csak szokatlan, hogy ki van engedve a hajad… - mondta Lily. Az elmúlt hetekben már eljutottak odáig, hogy tegeződnek.
– Szerintem is jó, én is csak ez miatt lepődtem meg… - magyarázta Aurora.
– Akkor rendben… de ugye nem hazudtok? Ez nem egy olyan női szolidaritás a nyomorék férfival szemben dolog… - Cissy, ezt hallva, mérgében a férjének hajított egy párnát.
– Lucius Malfoy, egy nyomorék ember nem szeretkezik kilenc órán keresztül! – Lily és Aurora szájtátva meredtek Luciursa, aki olyan vörös lett, mint még soha.
– Ci… Cissy… ez, ez magánügy! – nyögött föl a férfi.
– Lucius, ha más férfinek lenne ilyen teljesítménye a fél életét odaadná, és ráadásul világgá is kürtölné… egyébként régebben nem voltál ennyire prűd… - célzott a régi szerelmi ügyeire, mielőtt még összeházasodtak volna.
– De az már régen volt! – hadakozott a férfi.
– Mindegy, haladjunk… pár perc és kezd a vacsora – adta ki a parancsot Lily. Valahogy nem akart többet megtudni barátnője szerelmi életéről, főleg, hogy abban Lucius Malfoy szerepel. Cissy befejezte a sminkelést, majd készen állt az indulásra.
– Lányok, értetek nem jönnek a fiúk? – érdeklődött Cissy. Lily ijedten szaladt ki az ajtón.
– Azt hiszem, érte ment valaki – somolygott Aurora, majd ők is elindultak a Nagyterembe.
Perselus türelmetlenül topogott Lily ajtaja előtt. Először arra gondolt, hogy a kandallón keresztül érkezik, de aztán meggondolta magát. Hiszen mégsem ronthat rá a másikra… Most viszont ott állt, mint egy címeres ökör, és morgott magában. Lily végigszaladt a folyosón, majd mikor befordult sajátjára, hirtelen megtorpant. Perselus állt ott, abban a sötétkék talárban és ruhában melyet együtt vettek. Lily kissé kényelmetlenül érezte magát, hogy ő mégis feketére változtatta a ruháját. Bűntudata volt. Lassan indult el a férfi felé, aki háttal állt neki, de cipője kopogása már messziről elárulta. Perselus azonnal megpördült és döbbenten nézett a nőre. Először csak arra figyelt föl, hogy milyen csodásan néz ki a másik, majd észrevette, hogy ismét feketében van. Ettől egy kicsit alábbhagyott a lelkesedése, amivel elindult felé.
– Lily… gyönyörű vagy… - suttogta a nő elé érve. Lily mélyen elpirult és úgy válaszolt.
– Te is jól nézel ki… jól áll a kék… - jegyezte meg a nő. Perselus zavartan nyújtotta ki a kezét, mire Lily elfogadta.
– Akkor mehetünk? – kérdezte a nőt. Lily bólintott, majd elindultak. A diákok már javában özönlöttek a Nagyterembe, sokan már a helyükön ültek. A tanárok is a főasztalnál foglaltak helyet. Cissy már ott ült férjével, akit a diákok szüntelenül vizsgálgattak. Remus mellett Aurora foglalt helyet, mellette pedig Sirius, aki kissé oda nem illőnek érezte magát. Dumbledore felemelkedett ahogy Perselusék leültek.
– Üdvözlök mindenkit az idei utolsó együtt töltött vacsorán, és az utána következő bálon. Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy még egy fővel bővült az asztalunk. Kérem, üdvözöljék tisztelettel és szeretettel Lucius Malfoyt, aki januártól párbaj szakkört fog tartani minden évfolyamnak… - ezt hallva a diákok felálltak és tapsolni kezdtek. Lucius teljesen meglepődött, azt hitte, hogy rosszul hall. Dumbledore lecsillapította a diákokat, és folytatta. – Mindenkinek jó szórakozást kívánok, és boldog ünnepeket! – A diákok és a tanárok megtapsolták, majd az ünnepi vacsora megjelent az asztalokon, és nekikezdtek az evésnek.
A vacsora nagyon jó hangulatban telt. Mindenki vidáman beszélgetett a többiekkel. Perselus kissé feszülten ült Lily mellett, talán azért, mert a nő fél percenként őt nézte és rámosolygott. Lucius kezdett hozzászokni az emberekhez, ami viselkedésén is észrevehető volt. Már nem csak úgy ült az asztalnál, mint egy darab fa, hanem beszélgetett is. Sőt, ami még inkább meglepő volt, az az,hogy Remusszal.
– Ha gondolod, akkor szívesen segítek majd a szakkörben… - ajánlotta Remus.
– Az jó lenne. Te már többet tudsz a diákokról, és kell majd valaki, akivel bemutathatom – Remus kissé gonoszan rávigyorgott Luciusra.
– Csak vigyázz, nehogy te köss ki a földön a végén – Lucius rávillantott egy önelégült vigyort.
– Majd meglátjuk – válaszolta Lucius. Ez egész vacsora alatt így folytatódott. A mardekáros piszkálta a griffendélest oda-vissza. A vacsora végeztével az asztalok eltűntek, és az igazgató megnyitotta a bált.
– Kérem a tanárokat, hogy táncukkal nyissák meg a bált… - Dumbledore Minervával táncolt, Cissy Luciusszal, Remus Aurorával, Perselus pedig Lilyvel. A többiek inkább félrevonultak, mert nem akartak útban lenni. Sirius is oldalról figyelte, ahogy barátai táncolnak. Aztán meglátta Bimba professzort, amint felé közelít. Egy hirtelen ötlettől vezérelve odavágtatott Dorához, aki a barátnőivel figyelte a táncosokat.
– Dora, táncolj velem! – szólt rá a lányra, mire az felvonta a szemöldökét.
– Nem táncolok, mert nem kérsz szépen… - Sirius azt hitte rosszul lesz, de újra próbálkozott.
– Dora, kérlek táncolnál velem? – A lány felvonta jobb szemöldökét és úgy nézett a férfira.
– Mit adsz cserébe? – Sirius kezdett padlót fogni.
– Bármit kérhetsz karácsonyra, csak húzz ki a szarból, kérlek… - könyörgött. Dora közben észrevette, hogy ki elől menekül unokatestvére.
– Na, jó… - nyújtotta oda kezét a férfinak, mire Sirius szabályosan felkapta és elszaladt vele. Bimba professzor kissé csalódottan vette tudomásul, hogy most egyedül maradt. Még mindig keringő szólt, így Sirius kénytelen volt keringőzni unokahúgával. Sokan megbámulták, de igazából a férfit senki véleménye sem érdekelt igazán. Vagyis csak egy valakié, de azt még maga előtt sem volt hajlandó beismerni.
Remus és Aurora nem túl messze táncoltak tőlük. A nőnek rögtön feltűnt a furcsa kis páros, és ezt Remus tudomására is hozta.
– Remus, nézz csak oldalra… - A férfi érdeklődve fordította oldalra a fejét, majd kissé elmosolyodott.
– Sirius már tombol – vigyorgott rá barátjára, aki megpróbált egy műmosolyt erőltetni magára.
– Szegény Dora… nem akarod megmenteni? – érdeklődött Aurora.
– Miért? Nem lesz semmi baja, ha Siriusszal táncol… - jegyezte meg Remus.
– Ne legyél már ilyen… Tudod hogy örülne neki? – erősködött a nő. Remus felsóhajtott, majd odatáncoltak Sirius mellé. Elengedte Aurora derekát és odafordult Siriushoz.
– Mr Black, megengedné, hogy lekérjem a kisasszonyt egy táncra…? - Sirius pislogott párat, majd bólintott. Dora kipirult arccal fogta meg Remus kezét. A férfi igyekezett megnyugodni, hogy nem őket nézi mindenki. Persze ez hiú ábránd volt, mivel tényleg őket nézte mindenki. Sirius egy pillanatnyi hezitálás után elindult lefelé a parkettről, de Aurora elkapta. A férfi megdermedt.
– Nem táncolsz velem? – kérdezett rá kerek perec. Sirius tompán bólintott egyet, majd átkarolta a nő derekát és elkezdtek táncolni. Lily mosolyogva figyelte őket. Perselus is fölfigyelt a párosra, de nem igazán érdekelték. Sokkal inkább a vele táncoló gyönyörű nő. Alig bírt uralkodni magán, nehogy megcsókolja őt. Pórbált higgadt maradni, bár iszonyat nehezére esett. Lily közelsége, az illata… bőrének finomsága. Perselus egyenesen beleborzongott, mikor véletlenül Lily csupasz vállához ért. Kábán figyelte a nő minden rezdülését, ami Lilynek is feltűnt.
– Mit nézel? – érdeklődött a nő úgy két perc után. Perselus tekintete találkozott az övével.
– Semmit… vagyis csak téged. Olyan… gyönyörű vagy… - vallotta be. Lily kissé elpirult, és zavartan beleharapott az alsó ajkába.
– Köszönöm, de szerintem nincs igazad… kissé elfogult vagy, úgy vélem…
– Olyan nagy gond ha elfogult vagyok? Attól még nem változik a tény, hogy te vagy a legcsodásabb nő ezen a bálon… - válaszolta Perselus.
– Csak ezen a bálon? – tettetett sértettséget a nő. Perselus ijedten meredt rá. Azt hitte valami rosszat mondott.
– Mármint nem csak itt, úgy értettem, hogy nem csak itt… - magyarázkodott. Lily halkan kuncogni kezdett.
– Nyugalom, Perselus, csak vicceltem. Örülök, hogy így gondolod… - válaszolta végül. Már legalább a harmadik lassú számot játszották, mire Perselus újból megszólalt.
– Nem vagy szomjas? – Lily bólintott, majd elindultak az italasztal felé. Ott már szép kis sor állt, de persze a diákok mind utat engedtek tanáraiknak. Nem akarták, hogy esetleg a sorban állás rossz fényt vessen rájuk és esetleg a professzor később megtorolja a dolgot.
– Mit iszol? – érdeklődött a férfi.
– Egy puncs jó lesz… - válaszolta Lily. Perselus öntött magának és Lilynek egy puncsot, majd lassan elindultak az egyik asztal felé, hogy helyet foglaljanak. Idő közben gyorsabb zenét kezdtek el játszani. Remus és Dora egyre jobban belejött a táncba, lévén a kislányt könnyen lehetett pörgetni és dobálni. Lily elmélázva figyelte őket, majd nevetni kezdett.
– Min nevetsz? – értetlenkedett Perselus.
– Nézd meg Remust – mutatott barátja felé a nő. Piton odafordította a fejét és azt látta, hogy az elsősök mind ott vannak körülötte és a lányok mind vele akarnak táncolni. Végül a férfi kénytelen volt engedni a nyomásnak, és táncolt a jelenlevő összes kislánnyal. A kisebbek vidám hangulata a nagyobbakra is ráragadt és a végén még pár hetedéves lány is felkérte őt táncolni. Lily szemei már könnyesek voltak a látványtól.
– Bevallom, ez tényleg vicces – jegyezte meg Perselus.
– Az… - bólogatott a nő, majd nem is figyelve rá, hogy mit tesz, kezét Perselus térdére helyezte. A férfi megdermedt, ami a nőnek is feltűnt. – Jaj, ne haragudj… - ijedt meg Lily.
– Semmi gond… - nyögött föl Perselus, mert érezte, hogy a forróság végigfut egész testén. Ezután igyekeztek kerülni az óvatlan érintéseket. Perselus félt, hogy még pár ilyen, és végképp elveszti a maradék türelmét is. Lily pedig teljesen tanácstalan volt. Vonzotta Perselus, ezt már nem is tagadta magában. Tetszett neki a férfi, a megnyilvánulásai… és úgy általánosságban minden, ami vele kapcsolatos volt, de ott volt a „de”… Még két hónapja sem vesztette el a férjét. Mit fognak szólni az emberek, ha ilyen hamar talál valaki mást? Aztán belegondolt, hogy végül is őt nem érdekli más véleménye, ahogy Perselust sem. De sajnos James arca még mindig be-bekúszott a gondolataiba, és ezen nem tudott túljutni. Egész este felügyeltek. A kisebbek már tízkor elmentek lefeküdni, a végzősök pedig éjfélig maradtak. Mikor az utolsó diák is elhagyta a Nagytermet ők is elindultak a szobáik felé. Harry most a javasasszonynál aludt Dracóval együtt. Lilyék a kihalt folyosón sétáltak végig. Nem szóltak egymáshoz, csak élvezték a jótékony csöndet. Ahogy elérték a nő ajtaját, megtorpantak.
– Hát, itt vagyunk… - mondta Lily. Zavarában a retiküljével kezdett el foglalkozni.
– Igen… akkor én megyek is… - kezdett bele Perselus. Lily kissé csalódottan bólintott. Perselus el akart köszönni a már megszokott módon – két puszival – a nőtől. Csakhogy Lily tekintete valamit erősen pásztázott. Ő is követte a nő tekintetét, majd fölfedezte a fejük fölött lógó fagyöngyöt. Nagyot nyelt, és tétován a másikra pillantott. Már Lily is őt nézte, tekintetük összeforrt Perselus pedig tett egy tétova lépést felé. Lily szája megremegett, de egyfolytában csak Perselus közeledő ajkait figyelte. Annyira meg akarta csókolni… A férfi már teljesen megfeledkezett a külvilágról, csakis Lily lebegett a szemei előtt. Odahajolt a nőhöz, és lágyan megcsókolta. Nem akart tolakodó lenni, hagyott menekülési útvonalat a másiknak.
Ám Lily nem menekült, sőt, örömmel viszonozta a csókot. A kezdeti tétovázás és puhatolózás mely köztük volt, kezdett egyre szenvedélyesebb lenni. Lily akaratlanul is beletúrt Perselus hajába, mire a férfi átkarolta a nő derekát és közelebb vonta magához. Azonban Lily hirtelen megdermedt, ami semmi jót nem ígért. Lassan eltávolodott a férfitől és ijedten nézett a másikra. Perselus értetlenül nézett rá. Fogalma sem volt, hogy mi üthetett a nőbe. Lily elfehéredett, és egészen az ajtóig hátrált, majd csak egy szót mondott:
– Sajnálom… - azzal belépett az ajtón, és magára hagyta a kétségei közt vergődő Perselust.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Imádom Luciust, szivesen megnéztem volna amikor elvörösödik:) Jó, hogy egy kicsit közvetlenebb. Nos egy kicsit sajnáltam Perselust, Remus meg gondolhatott volna arra, hogy ha egy lányt felkér akkor többen is jelentkezni fognak nála
. Sirius menekülése haláli volt.