Bejelentések
Dora már most nagyon unta, hogy még az ágyból sem kelhet föl. Bár a fiatalok és a házimanók szinte felváltva voltak nála, ő mégis magányosnak érezte magát. Remus azóta sem került elő és a lány gyanította, hogy már nem is fog. Valaholszomorú volt emiatt, hiszen még mindig szerette őt. Csakhogy itt volt a másik probléma, név szerint Charlie. Ahogy ezen gondolkozott megjelent nála Hermione.
- Szia, hogy vagy? – kérdezte, miközben lecsücsült a nő ágyának szélére.
- Pocsékul. Ebbe bele fogok őrülni. Nem kelhetek föl, még csak pálcát se vehetek a kezembe. Ráadásul ma már ti is visszamentek – nyafogta.
- De Charlie itt lesz, minden nap eljön majd hozzád – felelte a lány.
- Tudom, de annyira sajnálom szegényt. Minden reggel idehoppanál, aztán vissza a suliba. Ha van szabadórája ismét jön, majd délután megint és este megy vissza. Ha így folytatja ki fog borulni – sóhajtott föl anő.
- Talán ide kéne költöznie – pedzegette a lány. Dora erre csak hápogni tudott.
- Na de… de mi nem… vagyis… - itt azonban elakadt.
- Dora, Charlie a fejed búbjától a lábujjadig szeret, de nem csak téged, hanem a babádat is. Talán ideje lenne végre döntened. Ha úgy érzed, hogy nem tudod viszonozni az érzéseit, akkor ezt mond meg neki is. Viszont ha képes vagy beleszeretni, akkor nincs mire várnotok – kezdte a lány. Dora tanácstalanul meredt rá.
- Nem tudom, hogy mit kéne tennem. Szerettem és még most is szeretem Remust, de haragszom rá, amiért így viselkedett. Úgy érzem, már nem tudnék neki megbocsájtani. Viszont még mindig fontos a számomra. Amiket mondtam neki, nekem jobban fájtak. Másrészről itt van Charlie. Figyelmes, kedves, törődő, vidám, lovagias, mindkettőnket akar a babával… - sorolta, majd Hermione kuncogva hozzátette.
- Ráadásul isteni teste van – kuncogta, mire Dorából is kitört a nevetés.
- Sajnos azt az isteni testet még nem láthattam – sóhajtott fel végül a boszorkány. Hermione erre előkapta pálcáját és magához intett egy albumot.
- Ez a nyáron készült Arthurék megörökítették a ház felújítását. Ginny hozta át megmutogatni, aztán itt felejtette. Szerintem találsz benne érdekes dolgokat – kuncogta, majd Átadta a nőnek. Tonks érdeklődve lapozta végig. Látta amint Ginny egy nagy kondérban főz, Molly süteményeket oszt a többieknek. Fred és George együttes erővel cipelnek egy zsákot, majd megtalálta amit akart. Charlie félmeztelenül kopácsolt a tetőn. Haja szabadon omlott a vállára, majd mikor rájött, hogy fényképezik odafordult és integetni kezdett. A látvány magáért beszélt.
- Te szentséges Merlin – nyögött föl a nő.
- Ne érts félre, de az összes Weasley srác közül ő a legjobb. Bill ugyan helyes, de a testfelépítése Charlie-éhoz képest sehol sincs. Percy-ről inkább egy szót se. Az ikrek nem rosszak, de nem akkora számok. Ron meg… hát a fizikuma nem pótolja az agyi és érzelmi kapacitását – kuncogta a lány.
- Szóval nem jön be Ron? – érdeklődött a nő, de ekkor hirtelen kinyílt a szoba ajtaja és megjelent Charlie.
- Jó reggelt – köszöntötte Tonksot, és egy szál rózsát adott neki.
- Heló – integetett neki Hermione.
- Szia, ha magántermészetű a dolog, akkor később visszajövök – ajánlotta.
- Nem! Igazából csak az albumot nézegettük és kiveséztük a Weasley pasikat – kuncogta Hermione.
- Ó, gondolom a bátyám nyert, utána meg az ikrek, meg Ron – hozakodott elő vele a srác, mire a lányok nevetni kezdtek.
- Ennél nagyobbat nem is tévedhettél. Charlie, csak nézz magadra, magas vagy, izmos, helyes. Süt rólad a tesztoszteron, már bocsi. Azok a képek… A mugli nők súlyos pénzeket fizetnének csak azért, hogy lássák, amint ledobod az inged – heccelte Hermione. Charlie erre a füle tövéig elvörösödött.
- Hermione! Ne mondj ilyeneket, ez nem illik – kezdte zavartan.
- Hát nem cuki? A teste akár egy istené, de olyan ártatlan, mint egy bárány – kuncogta Hermione, mire Dora is elmosolyodott, majd kíváncsian kezdte méregetni a srácot.
- Oké, valami bájitalt szedtetek be vagy ittatok? Nem szoktatok ilyenek lenni… Dora… Miért nézel így? – kérdezte a srác zavartan, és már a karjait is összefonta mellkasa előtt.
- Csak erősen szuggerállak, hogy milyen lehetsz élőben a pulóver alatt – kezdte komoly képpel a lány.
- Rajta Charlie, dobd le, én addig elfordulok – biztosította Hermione, majd hátat fordított a párosnak. A srác először azt hitte csak viccelnek, de látva Dora furcsa pillantását egy hirtelen mozdulattal lerántotta magáról a pulóvert, majd elkezdett kibújni a trikóból is. Dora tátott szájjal nézte a másikat.
- Ó anyám… mami, mami, mami – nyögte, majd a hasára tette a kezét. Mire Charlie ijedten lépett oda hozzá és kezdte el ölelgetni. Hermione is ijedten fordult oda.
- Hűha – nyögött föl a lány az izmos férfi láttán, majd a vöröslő fejű Dorát kezdte el fixírozni.
- Dora, hol fáj? Hívom a gyógyítót – aggodalmaskodott a srác, miközben a lány mellett ült az ágyon szorosan tartva őt. Dora hajszíne a szivárvány minden színében pompázott.
- Ne… nem kell, csak engedj el – nyögte a lány, mire a srác eltávolodott tőle.
- Rendben, de… nem értem – ellenkezett a srác. Hermione azonban már beharapta alsó ajkát, nehogy kitörjön belőle a röhögés.
- Dora… te most… - kezdte a másiknak, mire az már szinte lángoló képpel pánikolt be.
- Hermione! Kifelé – küldte ki a lányt mire az harsányan felnevetett. Szerencsétlen Charlie csak ott állt felül semmiben és aggodalmasan figyelte a lányt.
- Dora, én már semmit sem értek, most rosszul érzed magad vagy nem? – kérdezett rá a srác.
- Egyáltalán nem vagyok rosszul, sőt… - nyögte a lány, mire a srác ismét odalépett hozzá, majd letérdelt az ágy mellé.
- De valami van, elárulnád végre? – sürgette a lányt, mire az vöröslő fejjel hanyatlott vissza az ágyra.
- Elmondom, csak vegyél föl valamit – sürgette a másikat. Charlie magára rántotta a trikóját, majd visszament a lány ágya mellé.
- Tehát? – kérdezte, de izmos karja és a testére feszülő atléta látványa egy nyögést csaltak ki Dorából.
- A francba a terhességgel – mordult föl a nő idegesen.
- Dora, áruld már el végre, hogy mi bajod van – sürgette a srác, mire már abszolút nem értett semmit.
- Semmi csak… iszonyatosan kívánlak. Már a csupasz mellkasod látványától is teljesen kész vagyok, hát ennyi. Sőt ha most nem lennék terhes valószínű már belepréseltelek volna az ágyba és ki sem engednélek onnan – hadarta szinte egy szuszra. Charlie döbbenten nézett rá, majd arcára üdvözült vigyor ült ki.
- Ezek szerint tetszem? – kérdezett rá.
- Most hülyéskedsz? Hihetetlenül nézel ki és ráadásul a jellemed és személyiséged tökéletes. Mintha csak egy könyvből léptél volna elő. Még meg se született a gyerekem, de a méhem már azért könyörög, hogy neked is szüljek gyereket. Szerinted? – kérdezte kissé indulatosabban, mire Charlie óvatosan előre hajolt és egy apró csókot lopott a másiktól.
- Csak nyugalom. Rengeteg időnk lesz életünk végéig – mosolyogta a férfii, mire Dora szeme kikerekedett, ahogy meglátta a másik kezében lévő rózsaszín köves gyűrűt. – Nymphadora Tonks, lennél életem párja és gyermekeink édesanyja? – kérdezte mire a nő arcán patakokban kezdett el folyni a könny. Végül meghatottan bólintott egyet.
- Igen – szipogta, majd megcsókolta a srácot, aki majdnem elbőgte magát. Végül az ujjára húzta a gyűrűt. Éppen időben, mert a következő pillanatban kopogtattak és Harry jelent meg az ajtóban.
- Nos… gratulálhatok? – kérdezte vigyorogva, mire Dora magához intette.
- Te tudtál róla? – kérdezte.
- Igen Charlie tőlem is megkérte a kezedet, ahogyan az apádéktól is tegnap késő este – mesélte Harry. Dora mosolyogva nézett a férfira és ismét megcsókolta.
- Szeretlek – suttogta még magát is meglepve.
- Hát szép pár lesztek együtt. A többiek is gratulálnának, bejöhetnek? – kérdezte Harry, majd kisvártatva megjelent Perselus és Hermione is. A vidám hangulatot némileg beárnyékolta, hogy a fiataloknak aznap vissza kellett menniük Roxfortba. Viszont Charlie bejelentette, hogy beköltözik a nőhöz.
A vasútállomáson nagy volt a tumultus, mindenki igyekezett jó helyet találni magának. Már Harry is majdnem fölszállt amikor a tömegben fölfedezte Remust. A férfi tétován indult el felé.
- Harry – köszöntötte.
- Szia, kissé elkéstél… minden szempontból – jegyezte meg Harry.
- Tudom, Charlie tegnapéjszaka nálam volt. Mi megbeszéltük a dolgot. Bár szeretem Dorát, de nem tudnék neki boldog életet biztosítani. Nem csak a már felsorolt problémák miatt, hanem legfőképpen magam miatt. Nem akarom, hogy a baba egy önsanyargató apa mellett nőjön föl. Írtam két levelet. Egyiket Dorának, a másikat pedig a babának. Charlie elmondta, hogy kisfiú lesz és Teddy lesz a neve. Rád szeretném bízni őket. Amikor úgy érzed, hogy Dora elég erős lesz hozzá, add át neki őket. Ami Teddy levelét illeti… Dorára bízom a döntés jogát, hogy átadja neki egy napon vagy megsemmisíti - fejezte be majd átnyújtotta azokat Harrynek. A fiú úgy érezte mintha a férfi örökre akarna elbúcsúzni.
- Remus… amiket mondtam én sajnálom. Bár tuti, hogy Sirius beverte volna a képed és anyától is biztos kaptál volna, de attól még a barátjuk maradnál. Remélem, azért nem tűnsz el örökre – fejezte be.
- Nem, viszont most egy időre elutazom. Képzeld, Amerikában kaptam egy újságírói állást New Yorkban. Kifejezetten egy magamfajtát kerestek. Holnap indulok zsupzskulccsal - mesélte mosolyogva.
- De hiszen ez tök jó! Gratulálok. Na és mikor jössz haza legközelebb? – érdeklődött.
- Egyhamar biztos nem, de te bármikor kijöhetsz majd hozzám és remélem, hogy az esküvődre majd meghívsz – pedzegette.
- Úgy lesz. Hiányozni fogsz – ölelte át Harry.
- Te is nekem, de most ez a legjobb mit tehetek. Na lassan ideje felszállnod – noszogatta Harryt, aki csak bólintott, majd felszállt a vonatra. Az ablakból még intett párat a másiknak, míg Remus el nem tűnt a tömegben. A többiek érdeklődve várták a beszámolót.
- Nos? – kérdezett rá Piton.
- Amerikába megy kapott egy állás New Yorkban. Már nem igazán fog visszajönni, de engem szívesen fogad bármikor. Hagyott két levelet, egyiket Dorának a másikat pedig a kicsinek – felelte Harry.
- Ez szomorú. Mármint örülök neki, hogy Charlie meg Dora egy pár lesznek, de azért sajnálom Remust – suttogta Ginny.
- Azt ígérte az esküvőmre visszajön – bökte ki Harry majd félénken oldalra sandított. Ginny hatalmas csillogó szemekkel nézett rá, majd megcsókolta. Ron inkább úgy döntött, hogy megkeresi Terryt és elbeszélget vele egy kicsit a megismert lányokról. Harry és Ginny viszont folytatták egymás mandulájának tanulmányozását. Perselus és Hermione egy-egy könyvbe temetkezve leveleztek egymással.
P: Komolyan ezek végig ezt fogják csinálni? – írta le kissé felháborodottan.
H: Talán féltékeny vagy? Akár mi is csinálhatnánk… - ajánlotta fel Hermione. Perselus nyelt egyet. Még senkinek nem mondták, hogy ők együtt vannak.
P: Bevallom félek egy kicsit – firkantotta a lapra a srác. Hermione csak elmosolyodott, majd kivette a másik kezéből a könyvet és odahajolt hozzá. Persze Ginnyék ezt az időpontot választották arra, hogy eltávolodjanak egymástól így élőben nézhették végig a műsort. Perselus és Hermione el is felejtkeztek a külvilágról olyannyira, hogy Hermione keze már majdnem rátalált a fiú ágyékára, mikor meghallották Harry torokköszörülését. Hirtelen szétváltak és kérdőn néztek a tátott szájú párosra.
- Igen? – Kérdezett rá Hermione.
- Ez meg mi volt? – nyögte ki Harry.
- Aminek látszott, ti is ezt csináltátok az első fél órában. Még Ron is elmenekült – jegyezte meg a lány.
- Azért nem teljesen. Mi csak csókolóztunk, ellenben Te már majdnem rámásztál Perselusra – jegyezte meg Ginny somolyogva. Az említett a füle tövéig elvörösödött.
- Tehát? Mióta tart? – pedzegette Harry.
- Tegnap este… - válaszolta Perselus kissé zavartan.
- Akkor ezért volt olyan jókedved reggel, de… várjunk csak? Merlinre… ti mást is csináltatok – nyögött föl Harry mire Ginny harsányan felnevetett.
- Na és ha csináltunk? Senkinek semmi köze hozzá, legyen elég annyi, hogy isteni volt – somolyogta a lány. Perselus tátott szájjal meredt rá.
- Hermione! – kiáltott föl.
- Gondolom nem csak teljesítményével vagy megelégedve… igazak a pletykák, tényleg akkora van neki? – kérdezte Ginnyi szemöldökét emelgetve mire most mind a két srác kiakadt.
- Ginny! – kiáltották egyszerre.
- Harry, ha ez vigasztal, akkor te is megnyugodhatsz – kacsintott rá Hermione, mire a srác félősen maga elé emelte kezét, csakhogy eltakarja magát.
- Ti perverzek vagytok – nyögött föl.
- Ugyan már? Azt hiszitek, csak ti beszélhetitek ki a lányokat? – nézett rájuk szkeptikusan Hermione.
- Na jó, de…azért nem kén ennyire kivesézni a dolgot – hápogta Perselus. Végül Harry és Perselus úgy döntött inkább sétálnak egyet.
- Hát haver, Hermionéval nehéz dolgod lesz – kezdte Harry.
- Miért? – kérdezte gyanakodva Perselus.
- Csak mert ugye Viktor volt neki az első és… mint tudjuk, az élsportolók elég jól teljesítenek – pedzegette Harry.
- Már bocs, de Viktor hozzám képest smafu. Hermione tegnap kétszer is elment… - vágta rá büszkén Piton. Harry szeme erre felcsillant.
- Taníts mester – nyögte ki, mire Perselus elnevette magát.
- Most komolyan? – kérdezte Perselus.
- Hé, a haverjaim közülte vagy a legtapasztaltabb. Mivel se apám, se keresztapám így valakitől segítséget kell kérne, mert szerintem én iszonyat béna vagyok – nyögött föl a srác.
- Hát majd tarthatunk egy kis gyorstalpalót, ha gondolod. Este menjünk le a szükség szobájába – ajánlotta Perselus.
A visszafelé vezető úton semmi extra nem történt leszámítva, hogy Ron kiakadt amikor megtudta, hogy Hermione és Piton együtt vannak. Persze a lány gyorsan lerendezte, hogy neki ne rendezzen jelenetet, amikor egész szünet alatt egy idősebb lány után kajtatott. Végül a Weasley srác befogta. Már majdnem beértek az állomásra, amikor megjelent a kupéjuk előtt Malfoy.
- Heló. Hallom Grangerrel kavarsz – jött az elmés megállapítás. Perselus úgy nézett a szőke fiúra, mint akit mindjárt megátkoz.
- Először is én nem kavarok senkivel. Hermione és én egy párt alkotunk tehát kérnék egy kicsivel több tiszteletet – morogta a srác. Draco úgy tűnt összezavarodott, mert csak hápogni tudott.
- Én… oké… bocs… - kezdte, de Hermione megnyugtatta.
- Nyugalom, nem fog megenni, csak kicsit morgós ma – somolyogta a lány, majd rámarkolt Perselus combjára, mire az ugrott egyet. Draconak el kellett fojtania egy kitörni készülő vigyort.
- Látom jó kezekben vagy. Szerintem Hermionéval még az apád is elégedett lenne – vallotta be, majd visszasétált a saját kupéjukba.
- Hát ez azért rendes volt tőle – jegyezte meg Ginny. Végül mosolyogva beszélgettek tovább. Persze a Roxfortban futótűzként terjedt a hír miszerint Hermione Granger lecsapott az ifjabb Pitonra. Ráadásul a hír miszerint Weasey professzor megnősül teljes letargiába ejtette a hatodik és hetedik évfolyamos lányokat. Hermione még nem is gondolta, hogy nem csak a lányok megvető pillantásaitól kell tartania, hanem egy sokkal veszélyesebb szempártól is.
<< >>
|