Őszinte szerelem

McGalagony még aznap este vacsora után magához hívatta két kollégáját. Sirius eléggé be volt tojva, mintha újra elsős lett volna és valami csínytevés miatt kellene a házvezetőjéhez mennie. Charlie nem félt ennyire, elvégre nem is nagyon volt rá oka, bár egy kicsit frusztrált volt a lehetséges lebukástól, már ami az érzéseit illeti.

- Szerinted mit akar? – kérdezte a fiatalabb.

- Remélem nem azt, amire gondolok – fújta ki a benntartott levegőt, majd bekopogtak az iroda ajtaján.

- Szabad – szólt ki a szigorú hang, mire a két tanerő egy pánikszerű pillantást vetett egymásra. Nagy nehezen léptek csak be az irodába.

- Siessenek, nem érek rá egész nap – zsörtölődött az igazgatónő, de valójában nagyon is élvezte a helyzetet. 

- Miről szeretett volna beszélni velünk, igazgatónő? – érdeklődött Charlie.

- Nos, ez igazán egyszerű, tudomásomra jutott néhány váratlan fejlemény, mely nem igazán megengedett az iskolánkban – kezdte, mire Sirius nagyot nyelt.

- Igazán? Mifélék? – próbálta adni az ártatlant, de homlokáról már ekkor folyni kezdett a víz.

- Akkor kezdjük csak az idősebbel. Mr Black, ma tudomásomra jutott, hogy ön gyengéd érzelmeket táplál egy diáklány iránt, és e gyengéd érzelmek viszonzásra is találtak, sőt... be is teljesedtek... Valamilyen formában – itt tartott egy kis szünetet a hatás kedvéért – mint a házirend kimondja, nem létezhet szexuális kapcsolat tanár és diák közt, amennyiben ez bekövetkezik, mind a két felet el kell távolítani az iskolából. Amennyiben pedig az illető diák még nem töltötte be tizenhetedik életévét, azt hatóság elé kell vinni és Azkabanban történő börtönbüntetés letöltésével sújtani – jelentette ki ridegen. Ekkor már Charlie is nagyot nyelt.

- Igazgatónő... meg tudom magyarázni... – kezdte Sirius.

- Ezen nincs mit magyarázni Mr Black, ön olyat tett, amihez fogható még nem történt az iskola falai közt! – emelte föl a hangját a nő.

- Kérem, csak engem büntessen, Hermione nem tehet semmiről, ha akarja visszamegyek az Azkabanba is, csak neki ne essen bántódása! Szeretem őt, bármit megtennék érte, ő az életem! Esküszöm mindenre, ami szent, hogy nem feküdtünk le egymással és nem is fogunk meddig itt vagyunk! – hadarta Sirius. Piton, aki eddig csak kíváncsian hallgatta a történteket most kistányér nagyságúra tágult szemekkel nézte a jelenetet.

- Te vagy Ms Granger pasija? Merlinre, hova süllyed az erkölcs és a jó érzék, többet vártam volna attól a lánytól – bosszankodott Piton.

- Te csak fogd be lapos képű! Különben is miattad van az egész! Ha nem teszed azt vele, akkor valószínű ez az egész nem történik meg!

- Ebből elég! Itt csakis én kiabálhatok! Szóval Mr Black, a mai naptól fogva ön soha, semmilyen körülmények között... – Sirius már készült a legrosszabbra. – nem árulhatja el senkinek, hogy milyen kapcsolat van maga és Ms Granger között – jelentette ki a boszorkány. Sirius azt hitte szívinfarktust kap, és majdnem lefordult a székről.

- De mégis...

- Csak azt várom el, amit maga is mondott, nem fekszenek le egymással, ameddig ITT vannak. Minden egyéb... Tevékenység megengedett, lévén a kisasszony eleve csak a maga közelében tud megnyugodni. Viszont teljes titoktartást kérek! Senki sem tudhatja meg, hogy mi van kettejük közt, vagy mindannyian bajban leszünk. Az osztályozást inkább nem mondom, mivel Ms Granger messzemenőkig az iskola legjobb növendéke, így lehetetlen K-nál rosszabb érdemjeggyel jutalmazni. Megértette? – kérdezte ellentmondást nem tűrőn.

- Igen, persze, hogyne! Megértettem és hálásan köszönöm! El se tudom mondani, hogy mennyire... köszönöm – hálálkodott Sirius, közben pedig már majdnem elbőgte magát. Ekkor azonban következett a fiatalabb.

- Maga Mr Weasley nehezebb helyzetben van. Míg Mr Black év végén elhagyja az iskolát és Ms Granger is, nekik amúgy is csak pár hónapot kellene várniuk, ellenben magának még másfél évet. Mindamellett a kisasszony még nem töltötte be a tizenhetet...

- Asszonyom, én nem tudom, hogy...

- Hiába tagadja, Mr Weasley, tudom, hogy mennyire megkedvelte Ms Garnert. Előre figyelmeztetem, hogy semmilyen kapcsolatba ne keveredjen vele, amit tilt a házirend. Azt nem akadályozom meg, hogy a kisasszony magához járjon különórákra, lévén ő is bestionárius szakra készül és messzemenőkig maga az egyetlen, akitől tanulhat is valamit. Viszont óvakodjon mindennemű szexuális kapcsolattól az említett tanulóval – intette óva. Charlie a füle tövéig elvörösödött és úgy habogott, mint Ron a bájitaltan vizsgán.

- Én nem! Nagyon nem... mi nem... dehogy! Úgy értem, persze, ígérem, izé... – akadt el.

- Hát ezt jól megmondta Mr Weasley. Én még annyit fűznék hozzá, hogy vigyázzon arra a lányra, mert megérdemli. Számomra értetlen módon, a kisasszony kivirult a szünet alatt és gyanítom, hogy ez maga miatt van – pedzegette Piton portréja.

- Én nem tetem semmit – válaszolta kissé összehúzva magát a férfi.

- Dehogynem! Kedves voltál vele és türelmes! Amúgy is rajong érted meg a munkádért, közös az érdeklődési körötök, plusz a már felsorolt két indok és ennyi bőven elég, hogy egy kedves kislány beléd szeressen, pláne ha hozzátesszük a nem épen elhanyagolható külsődet is – vigyorogta Black. Charlie nagyot nyelt.

- Komolyan? Mármint mondott valamit? – kérdezte tétován a másiktól mintegy megfeledkezve az igazgatónőről.

- Ezt ne tőlem kérdezd, bár a vak is látja, hogy odavan érted. Faggatózz Hermionénál – tanácsolta Black. Ekkor már McGalagony is megköszörülte a torkát.

- Nos, részemről ennyi volt, és még egyszer figyelmeztetem magukat, hogy nyitva tartom a szemem – jelentette ki az igazgatónő. Ezután a páros gyorsan kereket oldott. Sirius még mindig bőszen vigyorgott, Charlie viszont gondterheltnek tűnt.

- Mi bajod?

- Csak nehezen tudom elhinni, hogy tetszem... neki. Pláne azt, hogy gyengéd érzelmei vannak irányomban.

- Pedig hidd el! – vigyorogta Black.

- Nem tudom, hogy viselkedjek vele szemben – suttogta a férfi, mert egy csapat hollóhátas éppen mellettük haladt el.

- Szerintem úgy, ahogy eddig. Az tökéletesen megfelelne mindkettőtöknek – válaszolta Sirius, majd megtorpant.

- Én idáig jöttem – jegyezte meg.

- Ó, oké, akkor holnap a reggelinél. Szia – köszönt el, majd tovább haladt a folyosón. Sirius csak a fejét csóválta a másikon. Még számára is olyan nehéz volt elhinni, hogy egy felnőtt és egészséges férfi, hogy lehet ennyire gyermeki és ártatlan. Remus jutott eszébe, és kissé elnevette magát. Öreg barátja is hasonló mentalitású volt, bár benne azért tomboltak a hormonok rendesen. Ahogy belépett a nappaliba meglepetten vette észre, hogy valaki van nála.

- Hermione, hát te? Baj van? – kérdezte miközben sietősen megkerülte a kanapét. A lány azonban a várttal ellentétben mosolygott.

- Na, mit mondott McGalagony? – kérdezte sürgetőn. Sirius pislogott párat, majd leült mellé. Hermione automatikusan a vállára hajtotta fejét, miközben kis kezével a férfi mellkasát cirógatta.

- Gyanítom azt, amit már te is tudsz...

- Vagyis, hogy tartsuk a legnagyobb titokban és ne feküdjünk le egymással az iskolában – válaszolta a lány.

- Pontosan.

- Sirius Black, fogalmad sincs róla, hogy mennyire szeretlek – suttogta a másik fülébe, mire az adott egy puszit a homlokára.

- Ha csak negyed annyira szeretsz, mint én téged, akkor én vagyok a világ legboldogabb férfija – somolyogta Black. Hermione odahajolt és adott egy apró puszit a másik szájára. Sirius jelen pillanatában nem is akart többet, mindene megvolt, amire valaha is vágyhatott.

Charlie ellenben nem volt ilyen nyugodt. Az egész éjszakát azzal töltötte, hogy próbálta felidézni magában Amy minden rezdülését. Már több ember mondta neki, hogy a lány többet érez iránta puszta barátságnál vagy rajongásnál. Minden alkalommal ugyan oda lyukadt ki. Vagyis nem tudta. Igen, Amy mindig kedves volt vele, kereste a társaságát és tudta, hogy hasonlóan érdeklődik a bestiák iránt, akárcsak ő. Azonban a lány sohasem erősítette meg őt abban a hitében, hogy többet érezne iránta. Talán azt az egy puszit leszámítva, amikor megkapta tőle a kiskutyát. Csakhogy az lehetett az ajándék fölött érzett örömében is... vagy nem.

Az órák szinte csigalassúsággal teltek, de mire nagy nehezen álom jött volna a szemére, már mehetett is reggelizni. Unottan csoszogott végig a folyosókon egészen a nagyteremig. Az még szinte teljesen üres volt. Az igazgatónőn és Bimba professzoron kívül csak két diák volt jelen.

- Jó reggelt – köszönt a Weasley fiú, majd elfoglalta helyét. Úgy tíz perccel később már Sirius is csatlakozott hozzá. Az idősebb férfi szemmel láthatóan kipihent, sőt boldog volt.

- Hogy aludtál? – hajolt oda Charlie-hoz.

- Nem aludtam. Egész éjjel agyaltam.  Biztos vagy benne, hogy kedvel? Csak mert én semmire nem emlékszem, ami különösebben utalna rá – bosszankodott. Sirius csak felsóhajtott, majd kezét a másik vállára tette.

- Minek gyötröd magad? Vasárnap van, ma még pihenhetsz, és ahogyan őt ismerem úgy is megkeres, ha más nem a kis kedvencei miatt – nyugtatgatta Black.

- Oké, hogy megkeres, de attól még nem tudom meg – ellenkezett a másik.

- Dehogynem! Csak kérdezd meg, vagy próbálj kicsit közelíteni, mond el az érzéseid. Nem kell letámadni, csak tudasd vele – suttogta az idősebb.

- Na, jó, de... nézd, ismersz annyira, hogy tudd, béna vagyok az ilyesmiben. Eddig nem volt sok dolgom nőkkel – grimaszolt. Miközben a két tanár beszélgetett megérkeztek Harryék is reggelizni. Hermione nagyot nyújtózva foglalt helyet Ginny mellett, őt pedig Amy követte. A lányon most sem látszott semmi különös. Leszámítva, hogy hétvége lévén nem kellett egyenruhában lennie és pont itt kezdődött a baj.

A lányokkal közös bevásárlás során beszereztek néhány sokkal nőiesebb és passzosabb felsőt és nadrágot valamint ruhát, mint amivel eddig rendelkezett. Hosszú haját ugyan lófarokba fogta, de a szűk felső sok kíváncsi pillantást vonzott magához. Végül pedig megtörtént az, amire senki sem számított. 

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.