Események tengerében
Minden a legjobb úton haladt. Remus élete végre rendeződni látszott, volt munkája és most már nem kellett bujkálnia. Lucius a diákok visszaérkezése óta szinte egy pillanatra sem állt meg. Naponta tartott párbajszakköröket, ebből kifolyólag Cissynek elég sok dolga akadt a gyengélkedőn. A diákok nagyon megkedvelték a Malfoyokat, köztük a kis Dracót is, ennek köszönhetően a lányok tömegével ajánlkoztak, hogy vigyáznának rá egy kicsit.
A horcruxok elpusztítása óta eltelt egy hónap, egy hónap teljes csöndben és nyugalomban. Aurora és Sirius elhagyták a kastélyt, de így is szinte minden nap találkoztak. Ez Sirius esetében ez olyan súlyossá vált, hogy nem is bírt ki pár óránál többet a lány nélkül, így a minisztériumban is állandóan átszökdösött hozzá, ám miután Mordon a kirúgással fenyegette és Aurora is a lelkére beszélt ezt a függőséget leredukálta reggelre és estére.
Albus Dumbledore is élvezte azt a kis nyugalmat, ami mostanában megadatott neki. Amikor csak tehette Dracóval és Harryvel múlatta az időt. McGalagony meg is jegyezte, hogy nem ártana neki egy unoka, amire az öreg mágus csak somolyogva legyintett egyet. Lily és Perselus kapcsolata napról–napra egyre szenvedélyesebbé vált, pedig két szerelmes egymás tökéletes ellentétei voltak. Míg Perselus rosszul volt, ha Lily nyilvánosan nekiesett, addig a nőt ez egyáltalán nem zavarta, így ott és akkor kapta el Perselust ahol és amikor kedve szottyant hozzá. Emiatt néha előfordult, hogy Minervának kellett elkergetnie a leskelődő diákokat. Sirius inkább nem is akart tudni a dologról, főleg azóta, hogy egyszer véletlenül rányitott a félmeztelen Lily–re és az alatta szintén félmeztelen Pitonra.
Az élet boldogan és eseménydúsan telt a Roxfort falai közt. A halálfalók sem mutattak semmilyen aktivitást, régóta nem tűnt el senki, nem támadtak meg senkit, Bellatrixról és Voldemortról pedig síri csönd volt. Mintha eltűntek volna.
Egyik reggel Lily sétált be a gyengélkedőre alaposan meglepve ezzel Narcissát.
– Szia, valami baj van? – kérdezte a nő. Lily csak legyintett, majd kissé szédelegve ült le az egyik ágyra.
– Nem nézel ki valami jól
– Tudom, azt hiszem a tegnapi sütemény lehet az oka… Túl sokat ettem belőle és most megbosszulja magát – panaszolta Lily.
– Mégis mennyit ettél? – érdeklődött Cissy.
– Nem is tudom… hármat vagy négyet.
– Az még nem olyan sok, minden esetre megvizsgállak – ajánlotta föl, majd pálcájával elkezdett körözni a nő feje fölött.
– Vírusnak nincs nyoma és a bűbáj szerint makk egészséges vagy – taglalta. Lily elhúzta a szája szélét, hiszen ettől neki még igenis hányingere volt és szédült.
– Akkor mi bajom? – morgolódott. Cissy kedvesen rámosolygott, majd beharapta alsó ajkát és belekezdett.
– Tudom, hogy ez túl személyes, de te és Perselus… szóval lefeküdtetek? – kérdezte. Lily pislogott párat, majd rémülten nézett rá.
– Le, de… de védekeztünk – dadogta.
– És mikor volt meg utoljára? – faggatózott tovább Cissy, de közben még elvégzett pár vizsgálatot.
– Hát… szilveszterkor… – suttogta.
– Ugye tudod, hogy most január eleje van? – kérdezte Lilytől.
– Úgy érted, hogy én… hogy nekem, vagyis nekem és Perselusnak… mármint… de hogyan? Mindig védekeztünk és… – dadogta. Egyszerűen hiába gondolkozott, nem jutott az eszébe, hogy mikor is történhetett a dolog. Aztán hirtelen bevillant neki egy kép, úgy három hete történt, hogy Perselus a lakrésze felé tartott éppen, míg a diákok a nagyteremben tízóraiztak, Lily pedig egyszerűen berántotta őt az egyik raktárba és…
– Basszus – nyögött föl.
– Úgy gondolom, hogy megvan az az eset igaz? – somolyogta Cissy.
– Perselus ki fog nyírni – nyögött föl Lily elkeseredetten.
– Nem hiszem, bár biztos, hogy meg fog lepődni – kacagott föl a szőke nő. Lily megkövülten ült az ágy szélén, mint aki sokkot kapott. Cissy adott neki egy bájitalt, ami enyhíti a hányingert. Lily reszketve indult el órát tartani és igazából egész idő alatt olyan volt mint aki csak testben van jelen, és ezt természetesen a diákok is észrevették, pusmogni kezdtek, így hamarosan már Perselus is tudott arról, hogy Lilyvel valami nincs rendben. Az egyik szünetben gyorsan elrohant megkeresni őt. A gyengélkedőn talált rá, már be akart menni, de hirtelen megtorpant és hallgatózni kezdett.
– Lily, minden rendben lesz – próbálta megnyugtatni a másikat Narcissa.
– Mégis hogy lehetne rendben? James még csak nemrég halt meg és… még egy éve se lesz mikor… Hát milyen szörnyeteg vagyok én? Hogy tehetem ezt vele? Gyűlölöm… – suttogta elkeseredetten. Perselus úgy érezte, hogy forog alatta a talaj. Nem értette teljesen, de biztos volt benne, hogy Lily megbánta a kettejük kapcsolatát és most már gyűlöli. Furcsállta is, hogy a nő már majdnem egy hete nem is közelített felé úgy…
Lábai reszkettek, de gyorsan kereket oldott, át akarta gondolni a helyzetet. Valahol mindig is sejtette, hogy ő el van átkozva így sohasem lehet igazán boldog. Elhatározta, hogy ha Lily már nem akar vele lenni, akkor ő nem fog küzdeni, csak hagyja elmenni. Egész nap rossz kedve volt, amit a házpontok meg is sínylettek. Így aztán még nagyobb pletyka lett Piton furcsa viselkedéséből, és Lily sokkos állapotából.
Már este volt mikor Lily megjelent Perselusnál. A férfi kinyitotta az ajtót és betessékelte, de még csak egy puszit sem adott neki. Harry azonnal a játékai keresésére indult, egyáltalán nem foglalkozott a felnőttekkel. Perselus hozott két csésze teát, de Lily hozzá sem nyúlt az övéhez. Piton végül nem bírta tovább.
– Az ég szerelmére ne vágj már olyan képet mintha a világ dőlt volna össze. Az ilyen dolgok csak megtörténnek és… nem tehet róla senki. Jobb, hogy most történt, mintha már évek óta együtt lennénk és… én nem tartalak vissza. Ha szeretnél nyugodtan hagyj el… – suttogta feszülten. Lily szeme kikerekedett, majd hirtelen sírni kezdett. Piton nem tudta, hogy most meg mi baja a másiknak, hiszen ezt akarta vagy nem?
– Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? Pont most… Hát mégis miből vagy te, kőből? – esett neki Lily a másiknak.
– Már megbocsáss, de nem én gondolom meg magam állandóan. Nem tudom, hogy egyáltalán minek kellett velem összejönnöd, ha egyszer még mindig a férjed után siránkozol – dohogta Piton. Lily tátott szájjal meredt rá, és hirtelen lekevert egyet a férfinak.
– Te érzéketlen, szemét, disznó – visította a nő.
– Te akarsz elhagyni és én vagyok az érzéketlen?! – vonta kérdőre a másikat Perselus. Lily döbbenten nézett rá.
– Mégis honnan veszed, hogy el akarlak hagyni? Mi ez a bődületes baromság? – kérdezett vissza. Piton egy pillanatra megdermedt. Lehet, hogy félreértett valamit?
– Ma… a gyengélkedőn, sírtál és azt mondtad, hogy gyűlölsz és Jamest emlegetted, meg hogy hogy tehetted ezt vele – taglalta Piton, de már nem volt olyan határozott, mint az elején. Lily hisztérikusan felnevetett.
– És te rögtön arra következtettél, hogy el akarlak hagyni? – hitetlenkedett Lily.
– Miért? Talán nem? – kérdezte zavartan a férfi. Lily felsóhajtott és megtörölte a szemét, majd visszaült a fotelba.
– Perselus, az nem az volt amire te gondolsz. Én csak… van valami, amit el kell mondanom. Szóval emlékszel arra az alkalomra, mikor én elkaptalak a folyosón és… szóval hát tudod – célozgatott a nő. Piton nagyon is emlékezett rá, egyik fiatalkori álma vált valóra.
– Öm, igen – felelte határozottan.
– Szóval akkor te és én nem… védekeztünk, és én terhes vagyok tőled – harapta el a mondat végét. Piton üveges tekintettel nézett a nőre. Hasonlóan sokkot kapott mint a másik. Beletelt pár percbe, mire meg tudott szólalni.
– Ez vicc, ugye? – kérdezte reménykedve.
– Nem az… terhes vagyok, és azért borultam ki, mert James még csak pár hónapja halott és egy éve sem lesz még, amikor gyermekem születik egy másik férfitól, ez…
– Morbid? – találgatott Piton.
– Igen. Féltem a gyermekünket, hogy majd miket vágnak később a fejéhez. Tudod, hogy a gyerekek kegyetlenek egymással… – panaszolta Lily. Piton elkezdett fel–alá járkálni.
– Ha valaki is rosszat szól rá, azt megátkozom, különben pedig legalább lesz okom levonni egy csomó pontot mindenkitől. Különben is az én gyerekem nem fog törődni ilyen dolgokkal… az én gyerekem… Te jó ég! Lesz egy gyerekem – döbbent rá Piton és hangja vészesen elvékonyodott. Lily már majdnem elnevette magát. Fölkelt és odasétált a férfi mögé, majd átölelte.
– Igen, lesz egy gyereked… – suttogta a fülébe.
– Mi lesz, ha rossz apa leszek. Tudod, hogy milyen volt az apám, mi lesz ha én is olyan leszek? – kérdezte rémülten. Lily szembefordította magával, majd hozzábújt a mellkasához és úgy beszélt.
– Perselus Piton, te sohasem leszel olyan mint az apád volt. Te jó vagy, szereted a fiaid, a családod – mondta a nő. Perselus fölkapta a fejét.
– Fiaim? – döbbent meg.
– Harry és a kisbaba, vagy nem fiút szeretnél? – kérdezte komoly arccal. Piton elgondolkodott.
– Hát… ha fiam lesz a te neved viszi tovább – jelentette ki. Lily majdnem megfulladt a nevetéstől.
– De hát miért?
– Mert az én nevem átok. Különben is… Piton? Mint egy rossz horrorfilm – borzongott meg a férfi.
– Lehetetlen alak vagy ugye tudod? – kérdezte a nő kedvesen, majd adott egy csókot a másiknak.
A hír gyorsan terjed, és csakhamar pletyka lett belőle. Jöttek a számonkérő, gyalázkodó levelek, hogy mégis milyen anya, és milyen gyászoló özvegy is Lily. Megjelent néhány nem túl kedves hangvételű cikk is az újságban, név szerint Rita Vitrol által publikált borzalmak. Sirius nehezen fogadta el a dolgot és rendszeresen úgy meredt Lily hasára, mintha magát az ördögöt hordta volna a szíve alatt. Viszont még ő is megbékélt egy hónap alatt. Perselus és Lily megállapodtak, hogy nem szeretnék tudni, fiuk lesz vagy lányuk, de azt eldöntötték, hogy Lucius és Cissy lesznek a keresztszülők.
A félév a végéhez közeledett, jöttek a vizsgák és Lily hasa egyre nagyobb lett. Néhány diák előszeretettel kísérgette Lilyt mindenfelé, mondván nehogy rosszul legyen és lesték minden kívánságát. Ezek közt volt fiú és lány is, elsőstől egészen a végzős diákig, arról már nem is beszélve, hogy két mardekáros lány is csatlakozott a csoporthoz. A vizsgáknak hamar vége lett, és a diákok lassan elhagyták a kastélyt. A Lily körül lebzselő diákok, akiket Perselus megvetőn csak slepnek nevezett megígérték, hogy rendszeresen írnak a nőnek. Végül a Roxfort bezárta kapuit és elkezdődött a nyári szünet. Lilynek nem volt más dolga, minthogy pihenjen.
Persze idő közben kiderült, hogy Narcissa is állapotos lett, és ők két hónappal későbbre várják a babájukat. Lucius arca kivirult és olyan volt mint egy túlbuzgó diák. Naphosszat rohangált felesége körül, hogy teljesítse minden óhaját. Albus különösen élvezte a helyzetet. Ő nyárra is a Roxfortban szokott maradni, de most végre nem volt egyedül. Szinte minden nap jöttek valakik látogatóba. Hol a Weasley család, hol Longbottomék, máskor pedig Tonksék vagy Siriusék állítottak be. Minden békés és nyugodt volt. Túlságosan is nyugodt.
Egy este Mordon furcsa hírekkel jelent meg. Mindenkit összecsődítettek az irodába, így mondhatni tömegnyomor alakult ki a kis helyiségben.
– Miért kellett idejönni Albus? – kérdezte Minerva.
– Alastor rossz híreket hozott – mondta az igazgató.
– Merlinre, mégis mi történt? – ijedt meg az idős boszorkány.
– Egyelőre semmi, de majd fog. Ugyebár mindenki tudja, hogy mostanában igen csekély, szinte semmilyen mozgás nem volt a halálfalók körében – kezdte Mordon.
– Igen, erről mindenki tud, olyat mondjon amit nem tudunk – mordult rá Sirius, aki már majdnem negyvennyolc órája volt szolgálatban.
– Türelem tacskó vagy megetetem veled az előléptetésed – morgolódott az öreg auror. Hát igen Sirius előrelépett a ranglétrán.
– Mordon rátérhetnénk a lényegre, itt van két terhes nő, akiknek nem hiányzik a fölösleges feszültség – vetette oda Piton.
– Hát ez az. Nekik is van egy állapotos Bellatrixuk, akinek nem hiányzik a feszültség. A kémünk azt mondja úgy védik mint a hímes tojást, mert a nő elég gyengécske, és félő, hogy elvetélne Voldemort fattyával – szinte köpte a szavakat. Mindenki arcára kiült a rémület. Piton sápadtan dőlt neki a falnak.
– Én megmondtam, hogy ez lesz… – suttogta rekedten.
– Tehát sürgős lépésekre kell szánnunk magunkat, mielőbb meg kell ejteni az utolsó csatát… – mondta Albus.
– És persze meg kell ölni Voldemortot írmagostul – sziszegte Mordon. Lily rémülten kapta föl a fejét.
– De az csak egy gyerek… – szólt közbe.
– Egy gyerek iszonytató erővel, és őrült felmenőkkel. Mi a garancia, ha életben hagyjuk akkor más lesz mint a szülei? Még ha rendes család is neveli föl, lehet, hogy mikor megtudja ki is ő egyszerűen megőrül és rosszabb lesz mint az apja – kiabálta mordon.
– Fejezze be az ordibálást maga vén madárijesztő! Fogja vissza magát mikor egy terhes nővel beszél! – kezdett bele az üvöltözésbe Piton is.
– Mindenki fejezze be – adta ki a parancsot Albus.
– Mikorra várható a gyerek születése? – kérdezte az öreg aurort.
– Augusztus vége felé… – felelte Mordon. Albus felsóhajtott és meghozta élete legnehezebb döntését.
– Addig már csak két hónapunk van… három nap múlva megtámadjuk a kastélyt, és bekövetkezik a végső csata – jelentette ki az öreg.
– Mi legyen a gyerekkel? – kérdezte Perselus.
– Sajnálom, de aki nem adja meg magát azzal végeznünk kell. Már pedig köztudott, hogy Voldemort és Bellatrix a végsőkig küzdeni fognak… – felelte gondterhelten az öreg. Lily szeméből kibuggyant egy könnycsepp míg Narcissa reszketve zuhant a földre. Bármennyire is volt könyörtelen a Bella, azért mégis a testvére volt. Az irodát mindenki borús hangulatban hagyta el, és lelkiekben próbáltak felkészülni az előttük álló csatára.
|
Hú, észre sem vettem, hogy van folytatás, sőt befejezés is. De így legalább több fejezetet tudok egyszerre elolvasni.Örülök Lily és perselus boldogságának, de annak már nem, hogy a másik picurt azonnal megölnék. Nem is biztos, hogy gonosz lenne!