Lily furcsán üresnek érezte a férfi lakosztályát. Persze ennek megvolt a maga oka. Mivel a férfi jelenleg szegényebb volt Remusnál is, így nem telt neki különlegesebb darabokra, melyekkel díszíthette volna az otthonát.
- Perselus és a díszítés… miket gondolok – förmedt rá magára, majd nem bírva kíváncsiságával, elindult fölfedező útjára. Végigjárta a lakrész minden centiméterét, de ott jóformán semmit sem talált, ami a férfire utalna.
- Sehol egy fénykép… se könyvek, se semmi… - hirtelen szomorúság lett úrrá rajta. Sajnálta barátját, amiért az élet ilyen ocsmányul kicsúfolta őt.
- Milyen élet az ilyen? Egy emlékek nélküli, jellegtelen és üres szoba, és egy túlságosan is fájdalmas élet kínzó nyomora… - gondolta a nő, majd megborzongott. Odasétált kisfiához, és boldog mosoly terült szét az arcán. A kicsi csöndesen szuszogott, úgy tűnt, hogy a legnagyobb biztonságban érzi magát. Lily vett egy mély lélegzetet és sarkon fordult, majd szemöldökét emelgetve előkapta varázspálcáját.
- Mi lenne ha… - Bár a kérdés még a levegőben lógott, a nő már serényen szórta kifelé a bűbájokat. Néhány bútort kissé átalakított, vagy átszínezett. A falak színe és mintája is megváltozott. A fürdőszoba pedig legalábbis szerinte tökéletesen illett Perselushoz. Persze a gonosz kis vigyor ott bujkált a szája sarkában. Éppen csak végzett, mikor kinyílt az ajtó és a férfi lépett be rajta. Perselus először semmit sem vett észre, majd hirtelen megállt. Az első, ami feltűnt neki egy csokor friss virág volt az asztalon.
- Ez meg mi? – kérdezte döbbenten.
- Ó, azt hittem, hogy a tűzliliomot azért fölismered, Perselus… - incselkedett vele a nő.
- Ne bolondozz! Mit csináltál a lakásommal? – kérdezte kissé szemrehányón, mire Lily sértetten elfordult tőle.
- Ha ilyen hálátlan vagy akkor biztosan nem fogok változtatni a fürdőszobádon… - vetette oda a nő, mire a férfi rettegve besietett az említett helyiségbe. Amit ott látott fölért egy kínzással. Mindenhol bugyi rózsaszín csempe, a falon lógó tükör valami csipkének tűnő izével volt körbefodrozva. De ami a legszörnyűbb volt, az a wc volt, ami most olyannak tűnt, mint egy vattacukor pamacs. A férfi arcára először kiült a rémület, majd elfutotta a méreg és már vöröslött a dühtől. Előkapta pálcáját, hogy eltünteti ezt a förtelmet, ám az korántsem bizonyult ilyen könnyűnek.
- Oldozd fel a bűbájt, most! – ripakodott rá a nőre. Ám ezzel csak azt érte el, hogy Lily még inkább megsértődött. Már el is felejtette, hogy a nőnél kiabálással semmire sem megy.
- Nem oldom föl, mert ilyen goromba vagy velem… - fortyant föl Lily, majd odasétált fiához, aki a csetepatéra fölébredt.
- Nem teheted ezt velem! Ez egy esztétikai hányinger! Mégis, hogy az ördögbe menjek be oda… - sopánkodott a férfi. Lily egyre gonoszabb arckifejezést öltött föl.
- Ha ennyire tetszik, a szobád is lehet ilyen… tudok csinálni rózsaszín szív alakú süppedős szőnyeget is… - ajánlgatta a nő, de jobbnak látta távozni, mert Perselus arca már kezdett lilulni. Fölnyalábolta Harry cuccait és szépen kisomfordált a szobából. Piton mire észbe kapott, a nőnek már hűlt helye volt.
- Ilyen nincs, ez a nő egy Merlin átka… - kiáltott föl és egy hatalmasat rúgott a rózsaszín falba, amitől irdatlan fájdalom futott végig a lábujjain. Mérgesen és sántikálva indult el az étkező irányába.
Mikor fölért, már mindenki ott volt, és persze minden szem rászegeződött. A tanári asztalnál éppen McGalagony próbálta megetetni Harry-t, kevés sikerrel.
- Hol van az a hárpia? – kérdezte Piton sziszegve. Dumbledore kikerekedett szemekkel nézett rá.
- Megtudhatnám, hogy mi bosszantott föl ennyire, édes fiam? – Piton arca megrándult.
- A hárpia alatt, a mi kedves bájitaltan professzornőnket értem, aki a távollétemben, tündérrózsaszínre varázsolta a fürdőszobámat, és még a wc-n is valami szőrös izé van! – fakadt ki a férfi, mire Minerva elkezdett nevetni.
- Már értem miért volt neki olyan sietős, hogy még az ebédjét sem fejezte be… - kuncogta a nő. Perselus szemöldök ráncolva nézett rá.
- Hova ment? – kérdezte visszafojtott hangon.
- Azt nekem nem mondta… - vágta rá Minerva, de Hagrid ismét hozta a formáját.
- Ha Lily-t keresed a tó felé indult… - Minerva rosszalló pillantására elhallgatott. – Hupsz már megint nem tudtam tartani a szám… - Piton sietősen megfordult, és eliramodott a kijárat felé.
Kirontott a parkba és szemével vadul kutatott a nő után, ám azt sehol sem találta. Odasétált a tópartra és onnan is körülnézett, de még így sem látta sehol. Aztán mint derült égből a villámcsapás, beugrott neki a titkos helyük. Sietős léptei futásba csaptak át, és dühe lassan kezdett elpárologni, ahogy egyre közelebb ért ahhoz a helyhez. A bokrok ágai közt már látta a tisztáson gubbaszkodó alakot, aki még nem vette őt észre. Perselus meg akarta ijeszteni, de mikor meglátta a nő vállát rázkódni gyomra görcsbe rándult.
- Hát már megint őt siratja? – töprengett el, majd kisebb zajt csapva odalépett mellé. Lily a zajra fölkapta fejét és úgy nézett a férfira, mintha szellemet látna.
- Hogy találtál meg? – kérdezte szipogva.
- Csak követtem a vinnyogást, amit csaptál… - mordult föl a férfi, de ezzel csak azt érte el, hogy Lily szája ismét lefelé görbült. Piton megdermedt, majd gyorsan bocsánatot kért.
- Bocs, hazudtam, Hagrid mondta, hogy kijöttél, onnan meg már könnyen ment a dolog – vont vállat.
- Értem… - suttogta a nő, majd ismét a tavat kezdte el kémlelni. Piton nem tudta, hogy mit is mondhatna neki.
- Lily én… tudom, hogy mennyire szereted Jamest, és hogy nagyon hiányzik neked… - kezdett bele, de Lily leállította.
- Jaj nem! Vagyis persze hiányzik, és szeretem, de most nem miatta sírok… - vágta rá a nő.
- Akkor mi miatt? – értetlenkedett a férfi.
- Miattad…
- Nem akartalak megbántani – mondta a férfi.
- Nem bántottál meg, én vagyok a hibás. Bármit teszek, az rosszul sül el… régen minden más volt. Akkor még te is tudtál nevetni az ilyeneken… - magyarázta a nő.
- Igen, akkor minden más volt. Csak ne feledd, hogy míg neked alig telt el pár év az összeveszésünk óta, nekem az már közel húsz éve volt. A több mint tizenhét évnyi bűntudat és gyász pedig eléggé kiölték belőlem azt a csöppnyi kis humorérzéket is, amim volt… - hadarta a férfi, de már megbánta, hogy belekezdett.
- Hát ennyire rossz volt? – kérdezte meg tétován a nő.
- Ne akard tudni, hogy mennyire…
- De akarom tudni! Ha ezzel ismét közelebb kerülünk egymáshoz, akkor mond el! Mesélj el mindent, a legszörnyűbb dolgokat is. Vissza akarom kapni a legjobb barátomat… nem akarlak többé elveszíteni… - szipogta a nő.
- Örülök, hogy így érzel, de neked is kijutott bőven… nem akarlak még jobban összetörni – jelentette ki a férfi.
- Perselus, kérlek… - könyörgött a nő. A férfi nem tudott többé ellenszegülni a könyörgő smaragdoknak, így belekezdett.
- Emlékszel, azelőtt sem voltam a társaság középpontja, de mikor meghaltál… vagyis tudod, hogy értem… - a nő bólintott, ő pedig folytatta. – Szóval úgy éreztem, hogy nincs értelme az életemnek, az igazgató megesketett, hogy segítek nekik a kémkedésben, én pedig letettem a megszeghetetlen esküt. Azt mondta, hogy tegyem meg a te emlékedért, és hogy vigyázzak Harryre. Az utána következő években jóformán vegetáltam. Mivel a Nagyúr eltűnt, a Halálfalók szétszéledtek, én pedig lesüppedhettem a saját kis mocsaramba, amit alapos és kitartó munkával ástam magam köré. Aztán jött Ő…
- Kicsoda? – kérdezte Lily.
- Harry… a gyomrom összeszorult mikor megláttam, kiköpött James volt, akit annyira gyűlöltem… de ami a legrosszabb volt, azok a szemei. A szemei, amivel rád emlékeztetett. Hosszú évek után ekkor éreztem úgy, hogy ismét megszakad a szívem, már ha még van olyanom… - nevetett föl keserűen.
- Ne beszélj így… - kérlelte a nő.
- Bocsánat. Szóval jött Harry, és nekem rendszerességgel kellett őt kihúznom a szarból, amibe sodorta magát. Minden évben egyre veszélyesebb kalandokba keveredett, és nekem mindig ott kellett lenni, és megmenteni, mert megesküdtem. Aztán mikor a Nagyúr visszatért, nekem ismét kémkednem kellett. Persze ő nem elégedett meg ennyivel. A küldetésein ugyan úgy részt kellett vennem, és gyilkoltam, és kínoztam. Aztán főzeteket gyártottam, amivel mások gyilkoltak, és kínoztak, aztán ez az egész kezdődött előröl, én pedig nem tehettem semmit. Csak néztem, ahogy egész családokat kínoznak halálra. Szülőt a gyerekeik előtt, gyerekeket a szüleik szeme láttára. A legundorítóbb és legaljasabb módokon, amik csak léteznek ezen a rohadt világon. Én pedig csak álltam, rezzenéstelen arccal és figyeltem. Elsődleges volt az információ, a jó és használható információ… - elhallgatott, mert észrevette, hogy Lily remeg mellette.
- Megértem, ha undorodsz és félsz tőlem. Én sem vagyok jobb a Nagyúrnál, csak rosszabb.
- Miért… miért lennél rosszabb?! – fakadt ki Lily könnybe lábadt szemmel.
- Mert ő szabad akaratából cselekedett, én pedig parancsra. Parancsra kémkedtem, kínoztam, gyilkoltam… még azt az embert is, aki az utolsó morzsáját jelentette az emberségemnek. – Lily arca elsápadt. – Dumbledore-t is meg kellett ölnöm, mert az volt a parancsa… az ügyünkért… a Főnix Rendjéért… Harryért! – kiáltotta Piton és érezte, hogy már nem bírja sokáig. A sok keserűség kezdett túlcsordulni azon a bizonyos falon, melyet ő állított maga és a világ közé. Mely annyi szennyet és gyalázatot rejtett magában. A férfi válla megrándult, majd arcát a tenyerébe temette. Nem akart sírni, gyűlölte az ilyesfajta érzelmeket. Ezek szerinte mind csak a gyengeség jelei voltak. Lily tétován tette vállára kezét, majd közelebb húzta magához, és átölelte, akár egy kisfiút. Perselus pedig némán zokogott, arcát gondosan takarva a külvilágtól. Pont olyan volt ez, mint mikor a kisgyermek azt hiszi, ha ő nem lát valakit, akkor őt sem látják, de nem volt igaza. Lily addig csitítgatta a férfit, míg annak remegése alább nem hagyott.
- Perselus… - szólította meg suttogva, mire a férfi elvette kezeit szeme elől.
- Sajnálom…
- Ne sajnáld, te is csak ember vagy, emberi hibákkal és érzelmekkel. Viszont abban különbözöl a többiektől, hogy kaptál egy második lehetőséget. Most jóvátehetsz mindent…
- Azokat a bűnöket nem lehet jóvátenni, azok az emberek nem fognak…
- Mit nem fognak? Feltámadni? Hiszen még meg sem haltak! Nem érted, az összes bűnöd, az összes kínzás és gyilkosság, még egyik sem történt meg! Mind élnek… a családok a szülők és a gyerekek is… ébredj már föl, Perselus és nézz körül! Amit régen megtettél, abból még semmi sem történt meg, és még jóvá teheted, azzal, hogy erős leszel és segítesz… - úgy tűnt ez hatott, mert a férfi odafordult a nőhöz.
- Most valami érzelgős hülyének tartasz, ugye? – kérdezte rekedten, mire Lily fölnevetett. A következő pillanatban pedig már le is döntötte Perselust a lábáról… vagyis a fenekéről és kacagva nyomta le őt az avarba.
- Perselus Piton, szégyen, hogy ennyire… félre ismered magad – a férfi kikerekedett szemekkel nézett a fölé magasodó nőre.
- Hogy érted?
- Azt hiszed magadról, hogy maga vagy az ördög, és gonoszabb vagy a sátánnál is, pedig valójában… te inkább az a kapuőrző típus vagy föntről… - viccelődött a nő, mire Perselus is elmosolyodott.
- Hé, ne már, az milyen kellemetlen lenne… szárnyakkal és tógában hogy néznék ki? Ráadásul azok alul semmit sem viselnek… ennyire nem vagyok oda a azért… - Lily már nem bírta tovább a nevetést így ráhanyatlott a férfi mellkasára, és ott folytatta tovább. Pár perc múlva, mikor már csak békésen feküdt a férfin, így szólt.
- Minden más lesz, ezt megígérem… soha többé nem kell szenvedned és azt teszel majd, amit csak akarsz. – Perselus úgy érezte, hogy ez, az az ígéret, aminek hihet. Egy új életbe vetett hit.
Újabb jó kis fejezet. Szegény Pers jól kiborult, de most már Lily is tudja mi a helyzet. Csak így tovább, igaz én mint telhetetlen szívesen olvastam volna még többet :)
Válasz:
Ez még csak a kezdet, nem először akad ki a mi kedves bájitalmesterünk... (hupsz nem árulok el többet )
még mindíg ez a kedvenc történetem és még mindíg egyre és egyre többet akarok belőle :-) hihetetlenül kedves, megmosolyogtat és olykor ennek ellenére kissé össze is facsarja a szívet, egyszóval tökéletes, tartsd meg jó szokásod és stílusod!
Válasz:
Köszönöm szépen és örülök, hogy ennyire tetszik. Igyekszem majd megfelelni a továbbiakban is :)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
)
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Szerintem aranyos volt. De kiváncsi leszek milyen vátltozások jönnek még. : )
Haja majd meglátod, vagy is pár perc és láthatod XD. Mindent fenekestől felborítok muhaha