A napok csigalassúsággal teltek a kastélyban. Sirius a kinevezése után két nappal már be is költözött, de nem egyedül. A Hermione által „árnyék” névre keresztelt aurornő szintén vele jött. Utóbb kiderült, hogy a nő szintén belépett a Rendbe, így már Harryéknek sem kellett folyton titkolózniuk előtte. Harryék a reggeliről tartottak vissza, mikor az egyik ajtó mögül meghallották Hagrid öblös hangját.
- Hát édes barátom, nagyon sajnálom, hogy pont most kell elutaznom, mikor már te is itt vagy. – Egy másik ismerős hang folytatta.
- Semmi gond, Hagrid, még lesz elég időnk beszélgetni. Szeptemberre visszajössz vagy nem? – Sirius hangja vidám volt, és felettébb jókedvű.
- Persze, csak jó lett volna, ha nem leszel egyedül, bár a kis kísérődet elnézve, húúú… - Sirius fölnevetett a félóriás megnyilvánulásán.
- Igen, Claudia egy kivételesen gyönyörű és okos nő, mindamellett nem az esetem… - Hagrid ezt hallva hátrahőkölt, és nem csak ő. Harryék szájtátva hallgatták az ajtó mögött folytatott eszmecserét.
- Ne bolondozz, régen imádtad az ilyen lányokat. Le sem lehetett róluk vakarni téged, sem fordítva. Mégis mi lett veled? Csak nem a férfiakra kaptál gusztust, bár igaz, hogy annak idején közülük is jó páran bomlottak utánad. – Harry itt már azt hitte hányni fog, és kezdett megrémülni. Ron hitetlenkedve tátogta, hogy „nem lehet…”, míg a lányok inkább csak tovább füleltek.
- Megnyugodhatsz, nem pártoltam át a férfiakhoz, megmaradtam a csodás nők bálványozójának, pusztán annyiról van szó, hogy benőtt a fejem lágya. Már nem futok minden egyes szoknya után. – Vállat vont, majd elindult az ajtó felé. Harryék amilyen gyorsan csak tudtak, elspuriztak a helyszínről.
- Ááááá ezt nem hiszem el, a legjobb résznél kellett eljönni! – panaszkodott Glory, akit egyre jobban felcsigázott Sirius magánélete.
- Ez jobb, mint valamilyen detektív játék – folytatta Ginny, és ekkor a két lány megvilágosodott.
- Srácok, mit szólnátok egy kis nyomozáshoz?
- Mégis mire gondoltál Ginny? – kérdezett vissza Harry gyanakodva.
- Semmire, csak támadt egy ötletünk. Mi lenne, ha kiderítenénk, miért változott meg Sirius véleménye a nőkről, és hogy jelenleg milyen nő tetszik neki.
- Minek ez a hülyeség, ha most más nők kellenek neki, mint régen, nem tök mindegy? – csóválta meg a fejét Ron, miközben szájába tömte az utolsó szelet pirítóst.
- Mert unatkozunk, és ezzel legalább lekötjük magunkat! – vetette föl Glory, akit egyre jobban irritált Ron szűk látóköre.
- Mindegy, viszont nekem kéne pár cucc Roxmortsból, valahogy ki kéne menni.
- Harry! Eszedbe ne jusson, mi lesz, ha bajba kerülünk? Mi lesz, ha lebukunk? Mi lesz ha… Piton megtudja. – Hermione nagyot nyelt, és már látja is lelki szemei előtt, amint Piton képes és kinyírja őket.
- Ne izgulj, Hermione, nem lesz gond. – Harry szavai azonban nem győzték meg a lányt.
- Na persze, aztán majd valamelyik bokor aljáról kell téged összekaparnunk, mert pár jól megtermett halálfaló úgy dönt, vadászik egy kicsit. Köszönöm, de én ebben nem veszek részt! – Hermione sértődötten hátat fordított a társaságnak, majd a közeli ablakhoz lépett.
- Ne csináld már! Most haragszol? – A lány nemtörődöm módon megrántotta vállát, Harry pedig nagyot sóhajtott.
- Oké, nem megyek ki, de a cuccok akkor is kellenének…
- Hát akkor majd kimegyünk mi – vágott közbe Glory.
- Még csak az kéne, aztán meg ti kerülnétek bajba helyettem! – Ginny halványan elmosolyodott, majd odalépett Harry mellé.
- Figyelj, minél kevesebben mennek, annál gyorsabban megjárják. Szerintem Hermione, Glory és Ron tökéletesen elég lesz oda – folytatta Ginny szórakozottan, miközben adott egy puszit kedvese arcára.
- Ginnynek igaza van, elváltoztatjuk a külsőnket, és viszünk vészzsupszkulcsot is, meg ha annyira akarod, tartjuk a kapcsolatot a galleonokon keresztül. – Glory szavaira már nem tudott mit mondani.
- Na jó, de akkor irány összeírni, hogy mi kell, mert csak egyszer mentek ki! – szavai komolyságát jelezve felemelte jobb kezét és úgy mutatott rá a három illetékesre.
- Pont, mint Piton – jelentette ki Ron, ami után hangos nevetésben törtek ki. Pár percen belül már fönt is voltak szobáikban, és ki-ki összeírta, hogy éppen milyen holmikat szeretne pótolni. Alig negyed óra elteltével, már az egyik titkos kijárat előtt álldogáltak.
- Oké, Ron vigyázz rájuk, semmi feltűnés, ha bajba kerültök használjátok a zsupszkulcsot, ha fél óránként nem jelentkeztek, akkor szólok Siriusnak – fejezte be ellentmondást nem tűrő hangon Harry.
- Miért pont neki? Miért nem lehet Pitonnak szólni? – replikázott Hermione.
- Nem tök mindegy kinek szól, ha már amúgy is bajban vagyunk? – aggályoskodott Ron.
- Beszólsz még egyet és itthon maradsz Weasley! – Glory hangjától még Harry is megrettent, és ijedten nézett húgára.
- Bocs… apa nem valami boldog – kínosan húzta el a szája szélét, majd lassan elindultak kifelé a kastélyból. Az alagút sötét és csúszós volt, nem beszélve a különféle ott lapuló bogarakról. Nagy nehezen végre elérték a várost, és az egyik bolt hátsórészében lyukadtak ki.
- Többet nem vagyok hajlandó végigmenni egy ilyen lyukon… - zsörtölődött Glory, miközben egy bogarat szedett ki hajából. Hermione csak hevesen bólogatott, majd alaposabban is körbenézett.
- Úgy látom ez az egyik vegyesbolt, sietni kéne, ha nem akarunk lebukni – javaslatára mindannyian elindultak kifelé. A bolt előtt szétváltak Rontól, és a lányok elindultak a talárszabászat felé.
- Nem valami nagyváros, de azért tetszik – súgta oda Glory, Hermionénak.
- Lehet, de akkor is vigyázni kell, ha kiválasztottad amit kell, akkor talán menjünk.
- Jaj ne legyél már ennyire maradi, inkább te is válassz valamilyen szép estélyit, Siriusnak biztosan tetszene ha…
- Hagyd már abba! Nem tudnál végre leszállni erről a témáról?! Elegem van, hogy mindig ilyennel piszkálsz, Sirius öreg és Harry keresztapja, nem mellesleg az egyik barátom, nem akarok tőle semmit, és ő se akar tőlem semmit. Ha mindez nem elég, akkor még ott van, hogy nemsokára már a tanárom is lesz, szóval hagyd… abba! – A szóváltás után Glory jobbnak látta, ha hanyagolja a témát, hiszen látta, hogy a másikat mennyire érzékenyen érintette ez a téma. Szétnéztek és választottak pár ruhát, majd elhagyták a szabászatot. Persze arra nem figyeltek föl, hogy a szomszédos fülkében egy felettébb gyanakvó fiatal nő hallgatta végig eszmecseréjüket. Claudia ezután elégedetten tért vissza a Roxfortba.
A bazársoron sétálgatva Hermione leállt az egyik árussal alkudozni, míg Glory az egyik zöldséges előtt ácsorgott. Az idős boszorkánynál gyönyörű(2szó)szép almák voltak, így a lány(2szó)sem tudta megállni, hogy ne vegyen párat. Azonban, mikor az első almáért nyúlt, valaki megelőzte, és keze összeért egy ismeretlenével. A lány ijedten kapta hátra kezét, majd félénken a másikra nézett. A csukja alól kivillanó szőke tincsek lágyan keretezték a sápatag arcot. Glory egy pillanatra ledermedt mikor a szürke szemekbe nézett. A fiú legalább annyira ijedtnek tűnt, mint ő, és ez felkeltette a lány érdeklődését. Közben Hermione visszatért és egy határozott mozdulattal elkezdte Gloryt a könyvesbolt felé vonszolni.
- Gyere, nemsokára vissza kell mennünk. – A lány bólintott, de válla fölött visszanézve, látta az idegen fiú még mindig őt figyeli. Majd feltűnt neki még valami; a fiú a kezében tartott almát becsúsztatja talárja ujjába, és lassan eloldalazik a standtól. Ami ez után történt, azt már nem láthatta.
- Na itt is vagyunk, remek hely… - Hermione boldogan szippantott egyet a bolt levegőjéből.
- Aha. – nyögte Glory, de még mindig az idegenen járt az agya. Ahogy beljebb léptek, kintről kiabálás zajára lettek figyelmesek. A boltban tartózkodók is mind az ablakhoz siettek. Hermione, Gloryval az élen kisietett a bolt elé, hogy aztán lássák a feléjük közeledő feldühödött árusokat.
- Arra ment! Az egy tolvaj! Kapjuk el! – kiabálták felváltva. Ezzel egy időben látott eltűnni valakit a könyvesbolt melletti sikátorban. Gyorsan cselekedve kiugrott az emberek elé, és pánikszerűen kiabálni kezdett.
- A pénzem, ellopta, kapják el kérem, arra ment! – mutatott a szemközti utcára. A csőcseléknek se kellett több, elindultak a megadott irány felé. Hermione értetlenül állt a lány mellé, majd halkan odasúgta neki.
- Ez meg mi volt?
- Gyere velem, a könyvek ráérnek. – Azzal maga után húzva óvatosan megközelítették a bolt melletti sikátort.
- Állj már meg, hova ráncigálsz? – de a másik lány nem tűrt ellenvetést.
- Gyere és fogd be!
- Ne beszélj így vele… - azonban ő is észrevette az egyik sarokban megbúvó sötét alakot. – A tolvaj, ha nem tévedek. De hát, akkor te miért hazudtál nekik? – értetlenkedve meredt Gloryra.
- Szerintem az nem számít tolvajnak, aki azért lop, mert éhes. – Azzal belenyúlt a kosarába, és elővett egy almát, majd közelebb lépett vele a fiúhoz. – Tessék, a tied. – Az idegen először tétovázott, majd kikapta a lány kezéből az almát, és beleharapott. Glory kuncogni kezdett, de arcára kedves mosoly ült ki.
- Oké, most már menjünk, nekünk eleve nem is szabadna itt lenni… ha Piton megtudja felnégyel minket – suttogta Glory fülébe, de nem elég halkan, mivel a csuklyás alak megfeszült, és fölkapta fejét.
- Piton? – a rekedt hang hallatán, Hermione hátrahőkölt. Ismerte ezt a hangot, de az nem úgy csengett, mint régen. Hiányzott belőle a maró gúny.
- Malfoy… - Lehelte miközben arcára félelem ült ki, nem különben az érintettére. Nem tudta kik is ezek, de már nem is akarta tudni. Félt, rettegett, hogy lebukik, és akkor neki vége. Idegesen kapta oldalra fejét, hogy menekülési útvonalat keressen. Közben a lázongó árusok hangja közeledni kezdett. A lányok odakapták a fejüket, és ez idő alatt Draco kereket oldott.
- A fene, ez meg hova lett? – mennydörögte Hermione, majd kissé visszafogta magát és halkabban folytatta.
- Glory, ez Draco Malfoy volt, tuti valamiben sántikál…
- Szerintem meg nincs igazad, láttad a szemét? Iszonyatosan retteg valamitől, és éhes… szerintem kövessük.
- Na és hogy, te nagyokos? – förmedt rá a másikra.
- Kövessük az almát. – Hermione szeme fölcsillant, és homlokára csapott.
- Te megbűvölted, hogy az a… tényleg apád lánya vagy!
- És most büszke is vagyok rá, de gyerünk, a bűbáj csak fél kilométeren belül működik. – Feltűnés nélkül elindultak kifelé a városból. Ronnal az édességbolt előtt futottak össze.
- Ron, menj a kastélyba, és szólj Pitonnak, hogy megvan Draco, siess… - Hermione utasítására Ron csak morgott valamit, majd elindul a kastély felé.
No hát kicsit későn de azért már itt vagyok és olvastam és imádtam.Nos ez a gyerek társaság elég érdekes és úgy látom,hogy Harry és Glory egyre jobban kezd hasonlítani az apjukhoz.Kezd kiütközni rajtuk a Piton hatás.Kezd nekem egyre inkább az az érzésem lenni,hogy Sirius igen is Hermionét szereti ezért nem kell neki más nő.Hiszen ha a kisérője annyira gyönyörű akkor biztos,hogy máskülönben már rástartolt volna de nem tette.És az eddigi viselkedése főleg Hermi közelében nagyon erre enged következtetni.Ami a gyerkőcöket illeti nem engedték ki Harryt nehogy bajba kerüljön és siettek,hogy ne bukjanak le.Hát azt hiszem erre mondják azt,hogy ember tervez Merlin pedig végez vagy ebben az esetben Draco.Szörnyű dolog történhetett vele ha ennyire retteg.Remélem,hogy megtalálják és sikerül elvinniük őt a roxfortba.Hm viszont egy biztos megkapják a fejmosásukat Pitontól is és Siriustól is.Imádtam és nagyon élveztem olvasni.Kiváncsian várom a folytatást.Most rohanok mert dolgozom.Köszi a frisst.Várom a kövit.Puszi,mei.
Válasz:
Jaj de örülök neki, hogy írtál XD és igen Herryék kezdenek átmenni Pitonba (kiütközik a vér...). Draco pedig... hát a következő fejezetből úgy is kiderül, hogy mi történt vele :P (el is rohan, hogy föltegye a következőt XD)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Szia drága!
No hát kicsit későn de azért már itt vagyok és olvastam és imádtam.Nos ez a gyerek társaság elég érdekes és úgy látom,hogy Harry és Glory egyre jobban kezd hasonlítani az apjukhoz.Kezd kiütközni rajtuk a Piton hatás.Kezd nekem egyre inkább az az érzésem lenni,hogy Sirius igen is Hermionét szereti ezért nem kell neki más nő.Hiszen ha a kisérője annyira gyönyörű akkor biztos,hogy máskülönben már rástartolt volna de nem tette.És az eddigi viselkedése főleg Hermi közelében nagyon erre enged következtetni.Ami a gyerkőcöket illeti nem engedték ki Harryt nehogy bajba kerüljön és siettek,hogy ne bukjanak le.Hát azt hiszem erre mondják azt,hogy ember tervez Merlin pedig végez vagy ebben az esetben Draco.Szörnyű dolog történhetett vele ha ennyire retteg.Remélem,hogy megtalálják és sikerül elvinniük őt a roxfortba.Hm viszont egy biztos megkapják a fejmosásukat Pitontól is és Siriustól is.Imádtam és nagyon élveztem olvasni.Kiváncsian várom a folytatást.Most rohanok mert dolgozom.Köszi a frisst.Várom a kövit.Puszi,mei.
Jaj de örülök neki, hogy írtál XD és igen Herryék kezdenek átmenni Pitonba (kiütközik a vér...). Draco pedig... hát a következő fejezetből úgy is kiderül, hogy mi történt vele :P (el is rohan, hogy föltegye a következőt XD)