21. fejezet
Ki kit hív el?

Piton egész éjszaka forgolódott az ágyában, egy szemhunyásnyit sem bírt aludni. Végig csak egy bizonyos fiatal nőn járt az esze. Nem tudta, mit kéne tennie, hiszen megbántani nem akarta őt, így kezdetben az úgy tett, mint akinek esze ágában sincs vele beszélni, de ezzel csak az ellenkezőjét érte el.

Hermione már majdnem egy hete egy szót sem szólt hozzá és nem is kereste a társaságát. A férfi eleinte nem tudta mire vélni és rögtön arra gondolt, hogy a lány esetleg már megbánta felelőtlen ígéretét. Pedig, ha tudta volna, hogy Hermionét milyen kétségek emésztik a férfival és a szőke boszorkánnyal kapcsolatban azonnal helyre hozta volna a dolgot. Ehhez azonban már késő volt.

Jobbnak látta, ha egyelőre nem beszél a lánnyal erről, és megvárja a téli szünet végét, a lány is elutazik a Weasley családhoz és csak az iskolakezdéskor tér vissza barátaival együtt. Elszomorodott a gondolatra, hogy Hermione milyen könnyen félreértelmezte a Narcissához fűződő kapcsolatát. Bár igaz, ezt szinte mindenki másképp látta, aki nem tudott gyermekkori barátságukról. Végül nagy nehezen hajnalban sikerült elaludnia.

Hermione szintén nyomasztó éjszakán ment át és reggel fáradtan és leverten ébredt. Clar próbálta tartani benne a lelket, de hiábavaló próbálkozásnak bizonyult. Mikor lementek reggelizni a nagyterem már tele volt diákokkal. Ők is nekifogtak az evésnek, de a sors keze illetve szárnyai, és huhogása ezt megakadályozta a lány számára. Egy gyöngybagoly landolt előtte nagy szemeit a lányra meresztve. Végül Hermionénak sikerült leszednie az apró pergament és olvasni kezdte.

Mikor a lányok beléptek a nagyterembe a tanári asztalnál már mindenki helyet foglalt. Piton elmélyülten beszélgetett Narcissával, ám mikor a mellette ülő John megszólította.

- Perselus. Figyelj csak, tudok róla, hogy mi van közted és a mi kis kódex tündérünk között, de adhatok egy jó tanácsot?

- Persze, bár nem tudom, hogy egy taknyos kölyök milyen tanáccsal tudna nekem szolgálni - húzta gúnyos mosolyra a száját a bájitaltanár.

- Csak arra gondoltam, hogy ha már nem is viheted táncolni, legalább beszélned kéne vele. Nagyon maga alatt van. Ő is tudja, hogy nem cselekedhetsz szabadon, de jól esne neki, ha legalább egy kicsit is érezné, hogy számít neked.

- Köszönöm a tanácsot, de hadd döntsem el én, hogy mikor és hogyan beszélek vele.

- Rendben, de ne feledd, én szóltam! - Piton már éppen vissza akart fordulni előző partneréhez, de a fiatal férfi ismét megakadályozta.

- Egy kérdésemre szeretném, ha válaszolnál.

- Csak gyorsan - morogta egyre fenyegetőbben az idősebb.

- Hermione azt mondta, nem megy a bálba, mert nem hívta el senki. De tudom, hogy ez nem igaz, mert rengetegen elhívták, csak ő mindenkit visszautasított. - Piton szeme egyre vészjóslóbban villogott.

- Mire akarsz kilyukadni Jonathán?!

- Csak arra, hogy szegény lány nem ülhet a szobájában, amíg a többiek buliznak. Megérdemli, hogy jól érezze magát. Éppen ezért én elhívom a bálra - mondta minden zavar nélkül Piton szemébe, akit egyre jobban kerülgetett az enyhe idegroham lehetősége.

- Nem, NEM fogod elhívni! – válaszolta nyomatékosan a férfi, miközben szemei szikrákat szórtak áldozatára.

- De igen és… óh nézd csak, ha minden igaz, éppen most teszem - vigyorgott kajánul a fiatalabb mikor a lány kezében lévő pergamenre mutatott.

Kedves Hermione.

Tudom, hogy milyen helyzet van közted és „hőn szeretett” denevérünk között. De mivel ki akarod vonni magad a báli ünneplés alól, kötelességem kezembe venni a dolgot! Egy olyan fiatal és szép nő, mint TE, nem búslakodhat egy olyan mogorva fickó miatt, mint Ő. Ezért szeretnélek elhívni a bálra. Legyél a partnerem és ígérem, jól fogsz mulatni. Nyugodj meg ,nincsenek hátsó szándékaim, hacsak az nem, hogy a mellettem ülő, egyre vörösebb fejű bájitalmestert idegesítsem: D Ha szeretnél nekem segíteni ebben, akkor mondj IGEN-t, és egy jó buli mellett még egy kis revánsot is vehetsz fölötte.

Remélem igent mondasz. Addig is maradok baráti tisztelettel Jon

Ui: Ha esetleg igent mondasz, akkor a hatás kedvéért, mosolyogj rám és biccents egy kicsit. Kíváncsi vagyok, mennyit bír az öregfiú idegrendszere. „Szerinted, mikor robban föl?”

Hermione immáron mosolygott és rájött, hogy a srácnak igaza van. Nem búsulhat a toronyban egyedül, hiszen az összes barátja ott lesz a bálon és szíve szerint ő is nagyon el akart menni. Így hát mosolyogva fordult a tanári asztal felé ahol egy fülig érő mosolyú Johnt és egy skarlátvörös Perselus Pitont talált. Aprót biccentett a fejével, jelezve, elfogadja a meghívást, majd visszafordult a reggeliéhez.

Piton nem akart hinni a szemének. Még, hogy Hermione, az ő Hermiónéja igent mondott ennek a bájgúnárnak?! Legszívesebben puszta kézzel fojtotta volna meg a srácot, aki vidáman dudorászva folytatta az evést. Reggeli után a barna srác rögtön „támadásba lendült” és megrohamozta egyetlen húgicáját és vele együtt Hermionét is.

- Örülök, hogy igent mondtál. Ne félj jó buli lesz! – biztatta a kedvetlen lányt.

- Köszi a meghívást. Igazad van nem éri meg búslakodni és egy kis féltékenység sem árt. Legalább átérzi a helyzetemet. De van egy kis probléma.

- Micsoda? Ha tudok, segítek, csak mondd - hadarta a fiú, majd szélesen elmosolyodott.

- Hát nekem még nincs ruhám és a bál holnap lesz. Tudom, hogy holnap délelőtt lemehetünk Roxmortsba, de akkor már egyetlen normális gönc sem lesz.

- Ezt, hogy érted? Ennyire kevés ruha van abban a szalonban? - értetlenkedett mellettük Clar.

- Nem, csupán van ebben az iskolában pár gazdag és elkényeztetett liba, aki egyszerre megvesz vagy három ruhát, mert nem tud választani. Ja, és mellesleg nyafogva üldöznek ki a boltból, hogy „ugyan már neked úgyse kell báli ruha! Ha mégis, vegyél föl egy felmosórongyot!”.

- Ez nagyon hiteles volt Hermione… Tudjátok mit? Szóljatok a lányoknak, délután leviszünk titeket Roxmortsba, hogy be tudjatok vásárolni. - A lányok ujjongva szaladtak a mágiatörténet terem felé és az óra alatt is a báli ruhát és egyáltalán a tényt, hogy Hermione ott lesz, tárgyalták ki. A lelkesedésük mit sem lohadt a nap folyamán és a kívülállók először vehették észre a Griffendéles lányon, hogy igazából Ő IS lány.

Óriásikat nevetve tervezgették a másnap estét. Hermione legalább egy kicsit ki tudta verni kedvesét a fejéből. Nem úgy a férfi! Még talán életében nem morgott és vont le pontot ennyi idő alatt. Megdöntötte a saját rekordját. A diákok szabályosan menekültek előle a folyosón, de még a többi tanát is messzire elkerülte. Edéd után morgásából Eileen zökkentette ki.

- … akkor elmehetek?

- Még is hova akarsz te menni?

- Apa kösz, hogy ennyire figyelsz rám - fintorgott a lány. – Amúgy Clar, Tya, Én, Ginny, Luna, és Hermione lemegyünk Roxmortsba. Az igazgatónő engedélyezte én már csak a tiédre, várok.

- Minek mentek oda? Nem elég, hogy holnap lemehettek?

- Már megbocsáss apa, de ez női dolog. Amúgy meg szeretnénk valami szép és szexi ruhát választani…

- Hogy micsoda?! Az én lányom nem fog semmilyen szexi ruhában feszíteni a bálon!

- Nyugalom nekem csak a szép ruha lesz. A többieknek lesz a szexi. Nekem még különben se nagyon van mit mutogatni - szontyolodott el a lány. Apja furcsán nézett rá, de értette, mi aggasztja lányát.

- Gyönyörű vagy, akárcsak édesanyád. Neked nincs szükséged kivágott ruhára, hogy felhívd magadra a figyelmet, de ha még is egy olyan ruha állna jól, és a többiek egyöntetűen, megszavazzák… ám legyen. Vedd meg. - A diákok, akik még a teremben voltak, most olyan meglepett képet vágtak, mintha csak Voldemort jött volna el Harryhez egy csokor virággal meg csokival, hogy ugyan, béküljenek már ki.

Elkerekedett szemmel és leesett állal figyelték, ahogyan Eileen apja nyakába ugrik és sűrű hálálkodás közben millió puszit nyom annak arcára. A vicces az egészben az volt, hogy Piton olyan zavarban volt, hogy arcszíne ismét felöltötte az olybá ismert Weasley fejek árnyalatát.

Miután elindultak a faluba, az igazi tervezgetés és beszélgetés, vagyis kitárgyalás ideje is elérkezett. Férfiak kivesézése minden mértékben. Az sem zavarta őket, hogy Mordon egész úton piszkálta őket azért, hogy legyenek halkabbak. Nem sokkal később már meg is érkeztek Madam Malkin szalonjába. A hat lány azonnal szétszaladt és mindenki eszeveszetten kezdett válogatni a szebbnél szebb ruhák között.

Ginny egy nyakba akasztós, a mell részétől egészen a csípőjéig fekete csipkével borított estélyit választott. A ruha drappos szürkés színe nagyon jól állt a lánynak így ő az első próba után már meg is találta a tökéletes ruhát. A többieknek ez nehezebben ment, így ők szinte sorra próbálták az összes estélyit.

A következő Luna volt neki a második próbálkozásra sikerült is. Egy világoskék-türkiz színű ruhát választott, ami a derék részen apró virágokkal hímzett és a szoknya részen pedig fodrokkal díszített. Clar is hasonló képen egy kék ruhát vett meg, ám az övén leveleket ábrázoló minta kúszott a talaj felé.

Tya egy sötétzöld árnyalatú, pánt nélküli ruhát szemelt ki, amihez volt egy hasonló színű kesztyű is, így nagy örömmel nyugtázta, hogy már csak két barátnőjének kell ruhát találniuk. A keresgélés nem ment könnyen, már majdnem feladták a reményt, mikor az egyik próbafülkéből egy kisebb sikítás hallatszott. Mindenki odarohant, de mikor meglátták a hangoskodás okát, ők is lemerevedtek egy pillanatra.

Alig hittek szemüknek, mert aki előttük állt az már nem a tizenöt éves kislány volt, hanem egy gyönyörű nő. Eileen fantasztikusan nézett ki az ezüstös szürke, teljesen hímzett és tüll ruhában. A többiek is csak tátott szájjal bámulták a jelenséget.

- Te… ha a bátyám ez után nem ugrik rád, akkor vagy impotens… vagy a fiúkat szereti - suttogta a lány fülébe a szőke lány.

- Kösz Tya. Én is remélem, hogy legalább egy kis hatása lesz. Azt hiszem, ez lesz az én ruhám. - Miután összecsomagolták a ruhákat elindultak a pénztár felé, de útközben megálltak.

- Hermione neked hol a ruhád? - kérdezte e vörös hajú lány.

- Hát… az valahogy nincs.

- Mi az, hogy nincs?! Azért jöttünk, hogy szerezzünk neked is egy szexi ruhát, amivel az apámat kihozhatod a sodrából, nemde?

- De. Csak nem találtam semmit, ami jó lett volna.

- Még is milyenre gondolt kisasszony? Hátha tudok segíteni – ajánlotta fel kedélyesen az idős tulajdonosnő.

- Hát, nem is tudom. Ne legyen valami hivalkodó, de ne is túl egyszerű. Pánt nélküli legyen, és ha lehet, akkor zöld.

- Értem. Jó ízlése van a hölgynek, egy pillanat és visszajövök.

- Hermione? ZÖLD? Mi lett belőled Mardekáros? - kérdezte felháborodva Ginny. – Már bocs csajok, csak ez felér egy kisebb botránnyal.

- Nem érdekel, amúgy meg szeretem a zöldet, és nem fogok azért fölvenni pirosat, mert az a házunk színe. - Lassan visszaért az idős nő, kezében egy zöld csomaggal.

- Tessék kisasszony, ezt próbálja föl. Ha ez sem jó, akkor nem tudok segíteni.

- Rendben. - Elvonult a próbafülkébe. Már vagy tíz perce bent volt és a többiek kezdtek türelmetlenek lenni.

- Mione kész vagy? – tudakolta izgatottan Clar, miközben egyik lábáról a másikra himbálódzott.

- Igen! – kiabálta ki a fülke takarásából az érintett.

- Akkor gyere ki, mi is látni, akarunk! - vágta rá Clar. Hermione óvatosan előbújt és a többieknek még a lélegzete is elakadt. Hihetetlen jól állt a lánynak a zöld, ez vitathatatlan volt.

- Mione… gyönyörű vagy - suttogták teljesen átszellemülten. Miután Hermione visszaöltözött, mindannyian fizettek és elhagyták a boltot. Még megvették az egyéb kiegészítőket, majd visszatértek a kastélyba. Egész este a másnapi bált tervezgették. Teljesen eltűnt az időérzékük, így csak takarodó után vonultak vissza aludni szobáikban, ahol még sokáig folyt az eszmecsere a bál végkimeneteléről.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.