15.fejezet.
Ha harc, hát legyen harc

Eileen nem kis meglepetésér másnap reggel a saját ágyában ébredt, hiszen előző este édesapjánál aludt el. Halványan emlékezett valamire hogy valaki felhozta, lefektette és betakarta, sőt még egy puszi képe is felvillant előtte. Nem sokat gondolkozott ezen, biztos apja hozta föl. Gyorsan felöltözött és átment a közös nappaliba. Meg akarta várni a fiúkat, akik nem sokkal később meg is jelentek. A sötét hajú srác kipihenten még a szőke egy kicsit nyúzottan vágta le magát a közeli kanapéra.

- Jó reggelt hogy aludtatok? Draco te elég nyúzottnak tűnsz - állapította meg a nyilvánvalót. Az egy ásítás keretében közölte a tényeket.

- Először is, te is ilyen hulla lennél, ha fél éjszaka keresgélnél egy elveszettnek hitt kiscsajt! Másodszor pedig legközelebb legalább írj egy cetlit, hogy ne kapjak szívinfarktust, ha üres ágyat találok a szobádban! - A lány elpirul a gondolatra hogy Draco aggódott érte.

- Hé! Ez nem ér! Miből maradtam ki? Eltűnt és te csak nem is szóltál, hogy segítsek megkeresni?! - háborgott Blaise.

- Sajnálom, többet nem fordul elő. De most mehetnénk enni? Iszonyat éhes vagyok. - A fiúk megadóan elindultak az ajtó felé és nemsokára a nagyteremben kötöttek ki. A diákok még kisebbfajta érdeklődést mutattak a jövevények iránt, de ez is alábbhagyott idővel. Elérkezett az első tanítási nap és az újoncoknak hamar sikerült beilleszkedni. Alexnek arany élete volt a Griffendélben, hiszen gyorsan szerzett új barátokat. Ellenben húgának nehezebb dolga volt.
Nap mint nap meg kellett küzdenie, hogy a többiek végérvényesen leszálljanak róla.

Már két hónapja, de a további rendszeres kutatások a horcruxoknál nem vezettek eredményre. Egyre reménytelenebbé vált a helyzet és a kis társaság is kezdett egyre jobban elszakadni egymástól. Az elején szinte napi rendszerességgel együtt töltött idő mostanra leredukálódott heti egy-két órás futó beszélgetésekre. Ez talán leginkább annak volt köszönhető, hogy míg Harry és Ginny együtt addig a többiek külön töltötték szabad óráikat. De a legnagyobb változások akkor következtek be mikor egy hónapnyi higgadtság után Eileen nem bírva tovább a sértegetéseket kiborult.

- Na jó ebből elég! - pattant föl a reggeli közben és haragos tekintettel nézett a fiúk felé, akik már jó ideje megnehezítik sorsát. – Ha van valami bajotok, azt a szemembe mondjátok, és ne a hátam mögött!

- Eileen szerintem ezt nem kéne! - morogta Draco kezét a lány csuklójára szorítva.

- Nézzétek már Draco cica meg akarja védeni a legújabb ágyasát! - jöttek a már annyira ismert megjegyzések.

- Pedig én azt hittem, hogy Draco meleg! Hiszen annyira együtt vannak Zaminivel! De lehet, hogy osztozkodnak a Piton fattyún! - jött egy kárörvendő vigyor kíséretében a következő roham.

- Nicsak Parkinson, téged is látni mostanság? Sikerült kibújnod Nott gatyájából? Pedig már azt hittem odaragadt a kezed! - vágott vissza Eileen.

- Te kis szuka hogy mered? - visította Pansy.

- Most mit vagy kiakadva Parkinson?! Ő csak az igazat mondta és csak úgy mellékesen nem ajánlom, hogy tovább szekáljátok őt vagy akár minket Blais-zel mert még a végén megjárjátok - darálta a szőkeség.

- Ugyan mit tesztek ti ellenünk? - kérdezte Nott.

- Mondjuk, ha nem vetted észre te agyatlan barom még mindig prefektusok vagyunk, és esetleg kiküldhetlek titeket a Tiltott Rengetegbe Durrfarkú szurcsókokat keresni! - vigyorodott el kajánul mikor meglátta az egyre vörösödő Nott fejét.

- Draco attól, hogy te egy görény vagy még az apádat tiszteljük! Ellenben ez a kis szuka, csak annyit ér, hogy kihasználják, majd eldobják, mint egy használt rongyot. - A kegyetlen szavakat még sokáig visszhangozta a terem. Eileen elhúzta a száját és lefogta a támadásba lendült barátait, akik immáron mind a teremben voltak. Tudta, ha most nem vet véget ennek, akkor örökre ezt kell hallgatnia.

- Hagyjátok őket, ezek a férgek nem érdemlik meg, hogy mindannyian bajba keveredjünk miattuk. - hallatszott a lány nyugodt ám annál inkább komoly hangja.

- Megfutamodsz cicus?! Tudtam, hogy gyáva vagy hiszen Piton az apád! - a lány besokallt és itt szakadt el az a bizonyos cérna. Hihetetlen gyorsasággal rántotta elő a pálcáját és irányította azt a fiú torkának. Nott még csak elő sem tudta venni fegyverét, hogy védekezhessen.

- Utoljára mondom el neked Nott és beleértve az összes barmot, aki a te oldaladon áll! Ne kezdjetek ki velem, a családommal se a barátaimmal, mert kinyírlak. - A fiú arcán rémület suhant át, ahogy belenézett a fekete szemekbe. De összeszedte magát és megszólalt.

- Rendben Piton, akkor mit tudsz! Kihívlak egy párbajra fél óra múlva a parkban! A tét pedig… - gondolkozott el gonoszul majd megszólalt. – legyen az, ha te győzöl soha többet nem piszkálunk titeket. - A lány már majdnem igent mondott mikor észbe kapott.

- Ez csapda igaz? Mégis mit kéne teljesítenem, ha esetleg én vesztek! – a teremben egyre forróbb lett a hangulat immáron majdnem az egész iskola fül és szemtanúja volt az eseményeknek.

- Akkor az enyém leszel egy teljes napra és azt fogod tenni, amit mondok - vigyorgott olyan elszántan, mint aki már meg is nyerte a párbajt. – Hm… és tudnod kell, hogy szeretek jól szórakozni… - ismét kegyetlen vihogás ütötte fel a fülét a háttérben. A Mardekárosok azon része, aki Nott pártját fogta most irdatlan röhögésben tört ki. Eileen hátranézett barátaira és testvérére, akinek szemében töménytelen aggodalmat fedezett fel, végül a fiú felé fordult és így szólt.

- Rendben! - erre néma csönd lett a teremben még Nott is megdermedt egy pillanatra. – De van egy feltételem!

- Mégis mi lenne az? - kérdezte gyanakodva a fiú.

- A megszeghetetlen eskü! – Erre hangzavar és káosz tört ki a diákok körében.

- Ugye tudod, hogy ezzel te sem menekülhetsz meg? Ha vesztesz, azt teszek veled, amit csak akarok - szűrte a fogai közt. A lány csak bólintott.

- Hermione, kérlek. Segíts megkötni az esküt. - Hermione tétova lépésekkel közelített a fiatalabb lány felé és kérlelő pillantásokkal nézett felé.

- Eileen kérlek, ne tedd! Mi lesz ha… Az apád ki fog nyírni, de ha nem, és te vesztesz akkor én végzek magammal - motyogta elkeseredetten lehajtott fejjel.

- Nem lesz gond. - hallotta a bíztató szavakat majd közelebb hívta Nottot és megkötötte a két fiatal közt az esküt. Mikor vége lett, nem bírva tovább a feszültséget és a felelősséget, hogy esetleg barátnője élete miatta fog tönkremenni, kiszaladt a teremből.

- Rendben akkor egy óra múlva a parkban és utána pedig vár a… - A lány majdnem elhányta magát a fiú önelégült arckifejezésétől. Ezután csak ő és barátai maradtak a teremben leültek a Griffendél asztalához és tanácskozni kezdtek. A fiúk idegesen és tehetetlenül szorították ökölbe a kezüket.

- Fiúk hagyjátok már ezt abba! - nézett a lány két háztársa felé, akik szomorú fejjel néztek vissza rá. – Nem veszteni készülök.

- Már megbocsáss Eileen de mégis hogyan jutott ez az őrültség a fejedbe?! Amúgy meg igaza van Malfoynak, amiért félt téged! Hülyeség volt az eskü, anélkül még kitudtuk volna játszani őket, de így… ez lehetetlen! - hajtotta le a fejét Harry.

- Ez nem lehet igaz, most nézd csak meg mibe kevertél mindannyiunkat! Hermione lelkiismerete nem bírja ki, ha vesztesz. Apa ki fog akadni és sorban kinyír mindenkit, hogy miért nem akadályoztuk meg! Nem utolsó sorban pedig tudod te egyáltalán, mit fog tenni veled az az állat? - ordibálta Alex. Az utolsó mondatától Draco arca megfeszült és hulla fehér lett. Tényleg Nott nem arról híres, hogy túlságosan kedves a nőkhöz. Erre a gondolatra elkapta a hányinger, és tenyerébe temette arcát.

- Na jó, nem kell felsorolni az összes hibámat, tisztában vagyok vele anélkül is. Azon felül Nott csak egy nagyszájú barom, aki az eszét a gatyájában hordja és a fejében az egóján kívül nincs más, így gondolkozni se tud - tálalta a lány olyan higgadtan, hogy ez még a többieket is meglepte.

Ezalatt Hermione zokogva sétált a pincetermek felé. Nem tudta, mit tegyen, egyedül azt tudta, hogy szólnia kell Pitonnak és valahogy megakadályozni a közelgő katasztrófát. Mikor odaért a férfi ajtaja elé bekopogott rajta, az kis idő múlva kitárult és egy igencsak furcsa látvány tárult a lány szeme elé. Egy félig felöltözött még kissé álmosan pislogó Perselus Piton. A férfi kérdőn nézett rá, de ő már nem bírta visszafojtani sírását és a férfi meztelen mellkasának dőlve zokogott tovább.

- Ms Granger mi… mi a baj? - kérdezte megszeppenve a férfi, közben beljebb vezetve a lányt a helyiségben. Miután egy kicsit megnyugodott elmesélte a történteket és várta a megváltó ordibálást, de az nem jött. Helyette egy aggodalmat és fájdalmat tükröző szempárral találkozott.

- Nem lett volna szabad megtennem. Akkor most nem lenne semmi gond - szipogott a lány és egyre csak a földet bámulta. Nem mert ránézni Pitonra, félt a gyűlölettől és megvetéstől, amit ott látna. Aztán a férfi letérdelt elé és a lány állát megfogva maga felé fordította, hogy belenézhessen a mogyoróbarna szemekbe.

Hermione nem tudta mire vélni, de magbabonázták azok a fekete tünemények és az, ahogyan csillogtak. Lassan közelített a lány felé és ajkaira apró, de mégis érzéki csókot ejtett. Hermione nem tudta, mit is kéne tennie,bár már régóta vágyott a férfi közelségére, de nem így és nem most. Lassan eltolta magától majd megszólalt.

- Eileen… - suttogta a nevet, amitől Piton agya kitisztult és gyorsan magára kapva köpenyét, a park felé iramodott. Hermione még egy darabig ott ült a fotelben és óvatosan végigsimított a száján, amit pár perce még az a férfi érintett, akiről mostanában minden álma szól.



Piton zilálva érkezett meg a parkba, ahol már népes tömeg gyűlt össze. Megragadta lánya karját, majd egy félreeső fal mögé ráncigálta.

- Mond te teljesen, megőrültél? Elment az eszed?! Ő hetedéves és nem is olyan tök hülye, mint amilyennek mutatja magát, nem fogod tudni legyőzni!

- De igen, sikerülnie kell. Értetek, mert nem hagyom, hogy még egyszer azokat gyalázzák, akiket szeretek. Nem azt mondjátok állandóan Harrynek, hogy a legnagyobb hatalom a szeretet? Hát akkor most bebizonyítom, hogy nem hiába tömitek ezzel a fejét. - fordított hátat a lánynak és el is indult de még visszaszólt az apjának. - Jó lenne, ha az igazgatónő nem jönne rá erre, csak ha vége van. Vállalok mindenféle büntetést, ami ezzel jár. Aztán eltűnt a népes tömeg közepén Piton pedig elindult McGalagonyhoz.

- Végre hogy itt vagy! Már azt hittem megfutamodsz a megmérettetés elől.

- Álmodik a nyomor Theodore! - Azzal besétált a kör közepébe és intett a fiúnak. - Kezdhetjük?!

- Persze ha ennyire szeretnéd teljesíteni a parancsaimat - vonta fel a szemöldökét a srác.

- Ugye tudod Nott, hogy most írtad alá a halálos ítéletedet! - kiabálta be Alex, mire az említett felé fordította a fejét és várta a folytatást. – Igaz hogy húgom felelőtlenül hősködik, de az esze a helyén van és nem ment volna bele, ha nem lenne benne száz százalékig biztos, hogy nyer! Azon belül kötelességem veled közölni, hogy a régi sulinkban ő volt a bajnok és szégyenszemre még engem is elvert - tettetett levertséget, de szemében büszkeség csillogott, ahogy a lányra nézett. Nott nagyot nyelt és már közel sem volt olyan biztos a győzelmében, mint ezelőtt. A két párbajozó felállt egymással szembe, meghajoltak majd kezdetét vette a harc.

- Protego!

- Capitulatus!

- Serpensortia! - kiáltotta Nott és közben elhajolt a lány támadása elől.

- Stupor! - kiáltotta Eileen. Közben valahogy a fiú kiverte a lány kezéből pálcáját így az fegyvertelen maradt.

- Azt hiszem ezzel megnyertem a párbajt nem igaz?

- Tudtommal annak csak akkor van vége, ha a másik már nem képes mozdulni vagy varázsolni.

- Nem tök mindegy kislány, neked már annyi, pálca nélkül ugyan mire mész?

- Ó sok mindenre Theodore csak nyisd ki a szemed!

- Tarantallegra! - kiáltotta a srác. A lánynak kezdett elege lenni az állandó támadásokból és lassan sikerült kiismerni a fiú mozdulatait. Egy utolsó támadást indított ellene.

- Stupor! Capitulatus! Petrificus Totalus! - ezzel néma csönd lett és Nott immáron kábultan és pálca nélkül dőlt el a földön, mint egy darab fa. Mire a nézőközönség felfogta mi is történt Eileen már a földön ült és szaporán lihegett.

- Nem… nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. - Mindenki hitetlenkedve figyelte hol a kővé dermesztett Mardekáros fiút, hol pedig a pálca nélkül békésen üldögélő lányt. Sokakban ekkor tudatosult, hogy mikre is képes Eileen. A végszóra már leértek a tanárok is és a fantasztikus produkciónak ők is szemtanúi voltak. Piton odasietett lányához, akinek karján egy elég csúnya vágás volt és szája is felrepedt. Aztán átsétált a fiúhoz és feloldotta az átkot.

- Mi történt? De… Te hogyan? Ez… - Egyetlen épp kézláb mondatot sem tudott kinyögni.

- Mr Nott és Ms Piton azt hiszem, magukra fér egy kis büntetőmunka, hogy átgondolják a tetteiket! - morogta Piton.

- Egy pillanatot professzor úr, úgy vélem a kisasszonynak elég lesz két heti büntetőmunka Hagridnál, de Mr Nott nem ússza meg ennyivel! Maga fiatalember egy hónapot kap, mert egy három évvel fiatalabb háztársát támadta meg. Ezzel a témát lezártam illetve még valami… szép átkok voltak Ms Piton.

Ezután az igazgatónő eltűnt. A diákok többsége ujjongva ünnepelte a lányt és így indult meg a kis tömeg a hálókörletek felé. Ígéretéhez híven Nott és bandája nem piszkálta őket tovább. Később a hat szövetséges kiegészülve Dracoval és Blaisevel lebaktattak a bájitaltanárhoz egy alapos fejmosásra.

- Nagyon örülök, hogy szétverted annak a szemétnek a pofáját - harsogta Zambini vidám hangja a dicséreteket.

- Azért ne örüljenek annyira, mi lett volna, ha Eileen nem nyer?! Akkor most ott lenne azzal a… - Piton szemei szikrákat hánytak és olyan erővel szorította a poharat, hogy az széttört a kezében. A fiatalok ijedten vették tudomásul hogy bájitaltanárukba több erő szorult, mint azt bárki is képzelte volna.

- Apa vérzik a kezed – vetette közbe Eileen.

- Ez legyen a legkevesebb. - Azzal kivonult a nappaliból, hogy ellássa a sebet. Hermione aggódva figyelte az ajtót, ami mögött a férfi eltűnt. Mikor az nem tért vissza úgy döntött utána megy.

- Megnézem a kezét, súlyosabb lehet a gond ha még nem jött vissza - felelte kioktatóan mire a többiek csak egy sokat sejtető pillantást vetettek egymásra.

- Peeeersze menj csak és ápold! - kezdte a piszkálódást Ron. A lány figyelmen kívül hagyva őt és sértődötten a tanár után sietett.

- Ez meg mi volt? Én vagyok hülye, vagy ti tényleg Pitonnal szívatjátok Grangert? - kérdezte a szőke.

- Jól látod Malfoy, de ez nem újkeletű dolog. Viszont az igen, hogy ti miért viselkedtek így - fejtette ki Harry.

- Nyugi nem vagyunk kémek, vagy ilyesmi csak mindössze nem fűlik ahhoz a fogunk, hogy apuci nyomdokait kövessük, ennyi az egész. Személy szerint én sose voltam jó halálfaló alapanyag. Túl ártatlan és romantikus az én kis lelkem ehhez. - Azzal egy tettetett rosszulléttel Blaise beleájult Draco ölébe. Az fintorgott egyet és lazán kiejtette öleléséből barátját.

- Blaise nyughass. - De közben vigyorgott és a duzzogó fiúra kacsintott, aki új erőre kapva majdnem felborította őt.

- Ki akarsz nyírni? Haver én a csajokat szeretem, nem vagyok olyan mint te! - morogta levegő után kapkodva. Ezen már mindenki elröhögte magát és tovább beszélgettek.

Mikor Hermione belépett az ajtón a sötét szobába Pitont az ágyon találta. A férfi lábait maga elé húzva tartotta és csak meredten nézte a vérző sebet a kezén. Alig hallotta a lány nesztelen lépteit ezért csak akkor jutott el tudatáig, hogy nincs egyedül a szobában, mikor a lány leült az ágy szélére és kezébe fogta Perselus kezét. Az felnézett Hermione szemeibe, majd tanácstalanul elkapta tekintetét.

- Bocsánatot kell kérnem, Ms Granger. Nem volt szép tőlem, ön megbízott bennem, de én eljátszottam a bizalmát. Persze az sem elhanyagolható tény, hogy a tanára vagyok és korban pedig az apja lehetnék. Arról már nem is beszélve, hogy a karomon ott van a sötét jegy. - Hirtelen szóáradatát a lány nem szakította félbe tudta, hogy a férfinak ezt ki kell adnia magából.

- Semmi gond Perselus. - Saját neve hallatára a férfi felkapta a fejét. – Én nem bánom, ami történt… illetve sajnálom… - Kétségbeesés és reménytelenség hullámai futottak át a férfin.

- Nem úgy sajnálom, ne nézz rám ilyen boci szemekkel, mert a végén tényleg olyat teszek, amit megbánok. Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom, hogy most még egy ideig nem lehet… nem lehet közünk több. – hajtotta le a fejét, így viszont nem látta azt az örömmámort, ami kiült Piton arcára.

- Ezzel arra célzol, hogy… te és… és. Szóval, hogy tetszem neked? - kérdezte hitetlenkedve, de már mosoly villogott a képén. Hermione bólintott egyet és átölelte a férfit. Az viszonozta az ölelést és el sem tudta hinni, ami vele történt. Végül eltolta magától a lányt, aki így szólt

- Ha vége lesz az iskolának és még mindig így érzel, akkor, ha te is akarod… - Perselus egy csókkal szakította félbe Hermione mondandóját.

Jó ideig ölelték és csókolták egymást mikor eszükbe jutott, hogy odakint hét mindenre elszánt pletyka gyáros táborozik, akiknek minden bizonnyal már beindult a fantáziájuk. Hermione gyorsan begyógyította Perselus kezét és egy utolsó csók után kiléptek az ajtón. Nem kellett csalódniuk a kint lévőkben, azok rögtön vadabbnál vadabb történeteket eszeltek ki és mesélték el teóriáikat. Perselus felvette az annyira ismert közönyös arcát.

- Potter mikor nőtök már végre fel?

- Elnézést tanár úr, de nekünk ez kikapcsolódás. - felelte Harry.

- Harry figyelj, ugye emlékeztek még a nyári beszélgetésünkre? „Ne fesd a falra az ördögöt, mert megjelenik!” - Dracoék furcsa pillantását látva nekivágott a magyarázatnak.

- Szóval ez a mi esetünkben azt jelenti, ha Harryék sokat szekálják azzal Mionet és apát, hogy összejönnek…

-… Ergo beléjük beszélik, azaz elültetik a gondolatot a fülükben, és amikor már ezen gondolkoznak nincs messze a beteljesülés - fejezte be a gondolatmenetet Eileen Alex helyett.

- Huh ez durva, szóval míg őket szekálják maguk alatt vágják a fát? - egyszerűsítette le Blaise.

- Az én véleményemet már tudjátok ezzel kapcsolatban! Én nem bánnám a dolgot - jelentette ki olyan könnyedén Alex, mintha apja nem is lenne a szobában. Döbbent fejek néztek rá minden felől.

- Van benne valami! Most mi van? Ne nézzetek így, Hermione tényleg jobb mint egy negyvenes éveiben járó banya, aki csak ugráltatna. Ő kedves és okos, szeretjük őt, különben meg apának is joga van a boldogsághoz, úgyhogy osztom Alex véleményét - vont vállat a lány. Az érintettek vörösödő fejjel vették tudomásul a tényt, hogy a Piton gyerekek már el is könyvelték kettejük kapcsolatát.

- Na persze, még hogy nem zavarna titeket mi? Akkor mit csinálnátok, ha összejönnének és lenne még egy-két kis Piton a házban?! - Draco ironikus hangja késztette arra a férfit, hogy véget vessen eme csodás kis összejövetelnek.

- Azt hiszem ez volt a végszó. Irány a hálókörlet mindenkinek! - mutatott az órára és a fiatalok már fel is pattantak a földről. Sorban hagyták el a tanár lakosztályát és Hermione búcsúzóul, hogy a többiek ne vegyék észre óvatosan belecsípett Perselus hátsójába.

A tanár ijedten ugrott egy kicsit majd körbenézett, hogy fölfigyelt e rá valaki. Elköszönt látogatóitól és lassacskán nyugovóra tért. Álmában egy kertes ház udvarán ült, egy padon, majd mikor körbenézett meglátott egy fiatal nőt amint nagy pocakkal közelít felé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.