Sirius randija

Perselusnak és Lilynek bőven volt mit megbeszélnie. A horcruxok sikeres megsemmisítése feletti öröm elindított egy lavinát. Csak még azt nem tudták, hogy ez a lavina jó, vagy rossz. Már egy ideje Perselus nappalijában ücsörögtek és próbáltak nem egymásra nézni. Piton fejében sok minden kavargott.

– Már biztos megbánta amit tett… hiszen miért is gondolná komolyan egy ilyen csodálatos nő, hogy megcsókol egy olyan férget mint én? Minden bizonnyal csak érzelemkitörés volt, és most bánkódik, hogy megtette… – merengett el a teája fölött. Lilyt hasonló gondolatok gyötörték.

– Most biztos gyűlöl, hiszen megcsókoltam mindenki előtt. Ezután végleg el fogom veszteni… azt hiszi, biztos azt hiszi, hogy csak játszottam vele… – erre a gondolatmenetre elkezdtek potyogni a könnyei. Perselus észrevéve, hogy a másik sírva fakadt és letérdelt elé. Kivette a kezéből a csészét és letette az asztalra. Lily szipogva hajtotta le a fejét.

– Megbántad? – kérdezte Perselus, mire Lily fölkapta a fejét.

– Mit? – értetlenkedett.

– Azt, hogy megcsókoltál – húzta el a száját Perselus.

– Én nem, de te biztos valami ostoba tyúknak tartasz – panaszolta. Perselus még mindig döbbenten meredt a másikra, hiszen nehezére esett feldolgozni a hallottakat.

– Nem bántad meg?

– Nem! – vágta rá Lily.

– Akkor miért sírtál? – kíváncsiskodott Piton.

– Mert te biztos azt hitted, hogy csak játszom.

– És nem? – kérdezte Perselus.

– Nem! – felelte fölháborodva Lily.

– Ha nem játszol, és én nem bántad meg a csókod, akkor én miért haragudnék rád? – kérdezte hamiskás mosollyal az arcán a férfi. Lily meglepetten elmosolyodott és megtörölte a szemét.

– Tudod a horcrux… azt mondta, hogy visszaadja nekem Jamest – suttogta. Perselus arcáról lelohadta a mosoly.

– Értem…

– Aztán fölvette James alakját és odajött hozzám, meg akart csókolni… de én… én megláttalak téged és tudtam, hogy James már halott és nem jöhet vissza, de te itt vagy és ez erőt adott nekem. Aztán használtam a kardot. Olyan szörnyű volt hiszen James alakjában volt… bűntudatom van, olyan mintha én öltem volna meg őt – hadarta. Perselus igyekezett nyomon követni az eseményeket.

– Nem lehetett könnyű neked.

– Nem volt, de mikor megláttalak tudtam, hogy mit kell tennem. James már nem térhet vissza, el kell engednem… és én készen állok rá. Szeretlek Perselus Piton! – suttogta a nő. A férfi alig tudta elhinni. Szája széle mosolyra húzódott Lily arcát pedig két keze közé vette és úgy csodálta őt.

– Komolyan ezt érzed? – kérdezte félszegen.

– Igen, szeretlek téged – felelte mosolyogva Lily, majd megcsókolta Perselust. A két barát, a két szív, akik annyit szenvedtek végre egymásra találtak. Boldogan menekültek el a világ bajai elől egymás ölelő karjaiba. Az először még lassú, kíváncsi csókokat gyorsan felváltotta a heves, érzelmekkel teli csókcsata. Perselus teljesen meglepődött a másik reakcióin. Lily jóformán rámászott a férfira, sőt le is döntötte őt a földre. Ott fetrengtek a földön, egymás karjaiban, csókolózva és észre sem vették az idő múlását. Perselus még sosem volt ilyen boldog, és nem is sejtette, hogy a legjobb rész még csak ez után következik.

Sirius, Remus és Aurora kint ücsörögtek az udvaron. A pár napja készített hóemberekben gyönyörködtek. Sirius egy kicsit gondterheltnek tűnt.

– Mi a bajod? Olyan a képed mintha citromba haraptál volna – morogta Aurora.

– Csak Lilyn gondolkodom. Akkor mostantól Mrs Piton lesz? – kérdezte, de inkább magától mint a másik kettőtől. Remus felnevetett.

– Szerintem egy kicsit előrerohansz – mondta.

– Figyelj, most jól állnak a dolgok, már csak tiszta harcban kell győznünk, abban pedig biztos vagyok, hogy menni fog. Láttad, hogy Lily hogy lekapta Pitont. Szerintem azóta már egymásnak is estek – taglalta Black.

– Sirius, most válaszolj őszintén. Szereted Lilyt és Harryt, ugye? – kérdezte Aurora.

– Igen.

– Jót akarsz nekik ugye?

– Igen.

– Tudod, hogy Piton meg tudja őket védeni, tud róluk gondoskodni és szeretni fogja őket ugye?

– I… gen – felelte összeszorított fogakkal.

– És azt is tudod, hogy mindig is te maradsz a jó barátjuk és keresztapjuk, hogy kössék össze az életüket bárkivel, mindig is szükségük lesz majd rád – mondta kedvesen Aurora, mire Sirius döbbenten nézett rá.

– Komolyan? – lepődött meg.

– Sirius, ne legyél hülye, mind igaz amit Aurora mondott, nem veszíted el őket – bíztatta Remus. Sirius végre elmosolyodott, most megnyugodott. Így már nem tűnt olyan szörnyűnek a gondolat, hogy Lily és Piton együtt legyenek. Pár perc múlva viszont olyat tett, amit senki sem várt volna.

– Aurora – szólította meg a nőt.

– Igen? – fordult oda érdeklődve a másikhoz.

– Tudom, hogy nagy link vagyok, tudom, hogy sok hibám van, hogy gyerekes és kicsinyes vagyok, és hihetetlenül felelőtlen is, de ha elhívnálak egy randira, eljönnél velem? Persze csak képletesen – tette hozzá végül. Remus tátott szájjal, míg Aurora vörösödő arccal nézett rá.

– Annak ellenére amit most felsoroltál én úgy vélem, hogy te egy hihetetlenül érzékeny, gondoskodó és bátor férfi vagy Sirius. És persze csakis képletesen, de ha elhívnál randira akkor valószínűleg igent mondanék – fejezte be már teljesen vörös arccal. Sirius szája a füléig ért, odakapta a fejét és rámosolygott a nőre.

– Oké, akkor este hétre érted megyek – mondta, majd felpattant és elszaladt. Aurora prüszkölve nevetett föl és Remus is alig bírt magával.

– Sirius borzalmas… – mondta Remus.

– Lehet, de van benne valami… – mosolyogta a nő.

– Rendes és becsületes, csak szüksége van valakire, aki irányítja… azt hiszem, hogy ti tökéletes pár lennétek – bizonygatta Remus.

– Hát, hamarosan kiderül – kacsintott a nő, majd ő is fölkelt Remus mellől és besétált a házba.

Cissy és Lily együttes erővel csinosítgatták Aurorát a randira. Annak ellenére, hogy a másik két nőnek is lett volna oka az ünneplésre párjaival inkább barátnőjükkel töltötték az időt.

– Szerintem a piros ruhát vedd föl – mondta Cissy.

– Hé! Nem az a cél, hogy Sirius már az első randin rávesse magát – dohogott Lily.

– Lehet, de nem is kell úgy kinéznie mint egy középkorú pedagógusnak – fortyogott Cissy.

– Lányok, azt hiszem, hogy maradok a fekete ruhánál, az nem túl kihívó és nem is túl szolid, így megfelel? – kérdezte a másik kettőtől.

– Rendben…

– Oké…

– Komolyan ti rosszabbak vagytok mint én – nevette el magát Aurora.

– Az első randi komoly dolog – jelentette ki Cissy.

– Milyen volt az első randid Luciusszal? – érdeklődött Lily.

– Hát furcsa volt… kicsit erőltetett, de azt hiszem azért is szerettem bele – mondta mosolyogva.

– Na mesélj! – követelték a lányok.

– Tudjátok, hogy családom aranyvérű volt és nekem is aranyvérű férjet akartak. Messze Lucius volt a legjobb parti, gazdag volt, aranyvérű, hasonló nézeteket vallott a két család és még helyes is volt. Luciusnak pont ezért jó sok barátnője volt… Ismertük egymást előtte is, de sohasem hívott el randira előtte. Mikor a családjaink eldöntötték a dolgot, kénytelenek voltunk elfogadni. Ő hivatalosan is elkezdett udvarolni. Virágot küldött és ajándékot, verset írt nekem… viszont mégsem volt meg az a bizonyos szikra kettőnk közt. Úgy egy hónap után hívott el először randevúra.

Eléggé furcsa módját választotta, ebédidőben egy szalvétára írta rá és odareptette hozzám. „ Randevúznál velem este hétkor a tónál?” – idézte.

– Ez elég furcsa…

– Nem hittem volna, hogy ilyen volt – dünnyögte Aurora.

– Hát a randevú is furcsa volt. Kimentem a parkba és vártam, de ő késett. Úgy húsz percnyi fagyoskodás után úgy döntöttem, hogy elegem van és bemegyek. Ahogy megfordultam ő ott állt mögöttem szintén dideregve egy lekonyult virágcsokorral a kezében. Néhány percig csak döbbenten néztünk egymásra, mire ő eltüsszentette magát.

– Mióta állt ott? – kíváncsiskodott Lily.

– Igazából előttem egy fél órával érkezett, csak jól elbújt, aztán mikor megérkeztem valamiért nem mert odajönni és csak távolról figyelt – somolyogta Cissy.

– Na ne már! Lucius Malfoy nem mert odamenni valakihez? – nevette el magát Aurora.

– Pedig ez az igazság… Lucius amennyire nőcsábász volt, a komoly dolgoktól annyira félt mint a tűztől. Egy menyasszony pedig elég komoly dolog volt. Odaadtam neki a zsebkendőmet ő pedig zavartan átadta a virágokat. Látszott, hogy nem így tervezte az egészet.

Úgy akarta, hogy majd nagyon menőn megérkezik és sétálunk egyet, miközben elkápráztat, de ez az én esetemben nem működött.

– Miért nem? – faggatózott Lily.

– Mert mint utólag kiderült rajtam kívül majdnem minden lánnyal randevúzott már, és engem csak azért hagyott ki mert félt tőlem – vallotta be. Ismét kitört a nevetés.

– Ez komoly? De hát miért?

– Azért, mert engem tisztelt. Rám nem tudott úgy nézni, mint egy egyszer használatos lányra… ezért is került el, mert nem akart tönkretenni. Gyanítom, hogy nem a szüleim érdeme, hogy meggyőzték Lucius apját, hogy én lehessek a felesége, sokkal inkább Lucius volt az, bár ezt semmi pénzért be nem vallaná senkinek – somolyogta Cissy.

– Úgy érted Lucius már azelőtt beléd volt esve, hogy a szülők eldöntötték volna a dolgot? – lepődött meg Aurora.

– Igen, éppen ezért zavarban volt mellettem. Miután magunkra küldtem egy melegítőbűbájt sétálni kezdtünk. A kezemet sem merte megfogni. Sután ácsorogtunk egymás mellett és tök fölösleges dolgokról beszélgettünk. Randi végén megkérdezte tőlem, hogy mi a véleményem a házasságunkról.

– És mit feleltél neki? – szakította félbe Lily.

– Hogy jó ötlet a két család egyesítése, és a szüleink jól döntöttek… eléggé arisztokratikus és aranyvér mániás válasz volt. Úgy láttam, hogy ettől kissé elkedvetlenedett. Azt hitte, hogy én is olyan leszek mint az anyja, aki nem is szerette az apját, hiszen csakis a vagyonért és a hírnévért ment hozzá. Mikor a klubhelyiségünk elé értünk megfogtam a kezét és megállásra késztettem. Ő értetlenül nézett rám, mire én közel hajoltam hozzá és a fülébe suttogtam: Örülök a házasságunknak, mert jobb férjet keresve sem találhatnék magamnak és biztosra veszem, hogy csodálatos gyermekeink lesznek majd, és hogy őszintén örülök Luciusnak, és nem a családja miatt, sokkal inkább saját maga miatt – a lányok visítozni kezdtek.

– Ez annyira aranyos!

– Olyan romantikus! – visította Lily.

– Hát még az első csók, majdnem két hónapot kellett rá várnom, már kezdtem benne kételkedni, hogy komolyan akar–e engem – mesélte Cissy. A lányok élvezettel nevetgéltek, míg csupán egy vastag fallal arrébb a fiúk gondterhelten ácsorogtak a tükör előtt.

– Sirius, szerintem ez már túlzás – mondta Remus végignézve a frakkba öltözött barátján.

– Az attól függ, hova mentek? – faggatózott Lucius, aki éppen a két gyereket próbálta meg

lecsendesíteni.

– Megmutatom neki az egyik titkos helyemet a kastélyban – dünnyögte Sirius.

– Na és mi az a hely? – kíváncsiskodott Remus. Piton ekkor érkezett meg és döbbenten látta, hogy kissé túlzsúfolt a nappali.

– Mi ez itt? Népünnepély? – döbbent meg.

– Te meg mi a frászt keresel itt Piton? – kérdezte nem túl kedvesen Sirius.

– Hát nem téged az biztos. Remus kapott egy levelet a minisztériumtól, Albus megkért, hogy továbbítsam – morogta kelletlenül. Remus átvette a levelet és olvasni kezdte. Arcára nyugalom ült ki.

– Mi van benne? – ugrált körülötte legjobb barátja.

– Csak egy hivatalos engedély miszerint már nem minősülök veszélyesnek, tehát bárhol és bármikor kaphatok munkát és ott élhetek ahol csak szeretnék – suttogta. Sirius megveregette a másik vállát.

– Most hogy a nagy örömködésnek vége magatokra hagylak benneteket – próbálkozott Piton, de Remus lerángatta az egyik fotelbe.

– Előbb mond meg a véleményed Sirius ruhájáról. Ugye szerinted is túlzás egy kastélybeli sétához – hadarta Remus. Piton felvont szemöldökkel mérte végig a másikat, majd pislogott párat.

– A frakkot igazán levehetnéd, az bálra való meg esküvőre, bár ha lánykérést tervezel, akkor maradhat – gúnyolódott. Sirius olyan gyorsan pattant ki a ruhadarabból, mintha az égett volna.

– Úgy látszik Sirius nem akar nősülni – vigyorogta Lucius.

– A fene akar nősülni – borzongott meg a férfi.

– Hát akkor nem biztos, hogy jó lánnyal kezdesz. Ahogy észrevettem Aurora komolyabb mintsem belemenjen egy laza kapcsolatba, főleg egy olyan alakkal mint te – vetette oda Perselus. Harry és Draco közben Sirius lába körül sündörögtek és előszeretettel csimpaszkodtak a férfi nadrágjába, persze ezzel alaposan összegyűrve azt.

– Valaki nem fogná meg a gyerekeket? Ez így együtt túl sok, esküvő és gyerek. Úgy érzem megfulladok – nyögött föl Black. Lucius és Perselus fölnyalábolták a gyerekeket és inkább otthagyták a griffendéles párost. Sirius kissé sápadtnak tűnt, így Remuson volt a sor, hogy megnyugtassa.

– Ne izgulj, nem várja el tőled, hogy feleségül vedd… még – tette oda gonoszul az utolsó szócskát.

– De, de, de, de de… de én nem akarok nősüni! – vinnyogta Black.

– Sirius nyugalom. Lesz idő amikor te magad akarod majd, hogy Aurora a feleséged legyen, de az még odébb lesz. Persze lehet, hogy a randitok olyan szörnyű lesz, hogy soha többé nem akartok majd találkozni.

– Azt hiszem jobb ha mielőbb túl leszek rajta – nyögte ki Sirius, majd elindult az ajtóhoz. Kilépve nagyot nyelt, és átsétált a szomszéd lakrész elé. Kissé remegett, de erőt vett magán és bekopogott. Odabent a lányok izgatottan rendezgették el utoljára Aurora tincseit. A kopogtatásra azonnal felpattantak. A lány is izgult, de még tartotta magát. Kinyitotta az ajtót és rámosolygott Siriusra, aki szívbajt akart kapni.

– Gyönyörű vagy – nyögte Sirius. Aurora elpirult, és zavartan igazította meg egyik hajtincsét.

– Köszönöm… te is jól nézel ki – válaszolta. Zavart ácsorgás és kínos csend után Black összeszedte magát annyira, hogy megszólaljon.

– Öm, akkor indulhatunk? – kérdezte rekedtesen.

– Persze – felelte Aurora, és kilépett az ajtón, majd tétován, de belekarolt a másikba. Lilyék vigyorogva nézték a távozó alakokat. Remus persze csak diszkréten leskelődött az ajtó résein keresztül.

A páros csöndesen haladt végig a folyosókon, egyikük sem szólt egy szót sem. Nem igazán tudták, hogy mit mondjanak a másiknak. Az egész helyzet annyira abszurd volt, hiszen Sirius Black volt a világ egyik legnagydumásabb pasija, de most mégis teljesen megkukult. Végül Aurorának eszébe jutott Cissy meséje. Akaratlanul is elmosolyodott, amivel fölkeltette a másik érdeklődését.

– Mi olyan vicces? – faggatózott.

– Csak Cissy elmesélte, hogy milyen volt Lucius az első randevújukon és most kísértetiesen hasonlítasz rá… te sem bírsz megszólalni – kuncogta. Sirius megbotránkozva meredt maga elé.

– Még hogy én és Malfoy? Fúj… – borzongott meg. Auróra ismét kuncogni kezdett. Pár pillanat múlva megálltak egy festmény előtt, amin egy télikert volt telis-tele röpködő fehér galambokkal.

– Most merre? – kérdezte a nő, mire Sirius elvigyorodott. Kezét a festményen lévő üvegajtó kilincséhez érintette, mire a portré hirtelen feltárult és a festményen lévő kert megelevenedett a fal mögött. Aurora szájtátva lépett be a télikertbe. Odabent kellemes meleg volt, mindent beborítottak a zöld növények. Néhány galamb röppent föl a lépteik zajára. Egy aprócska patak csörgedezett végig a helyiségen.

– Ez csodálatos – suttogta Aurora, majd körbefordult, hogy mindent jobban láthasson. Sirius elégedett képpel nézte a nőt, és annak reakcióit.

– Örülök, hogy tetszik – mondta. Végül ismét karon fogta Aurorát és elvezette egy kis tisztásra, ahol volt pár fehér kerti asztal és néhány szék. Az asztalon most gyertya égett, és süteményekkel volt tele, na meg az elmaradhatatlan pezsgővel. A férfi udvariasan kihúzta a nő alatt a széket.

– Köszönöm – mosolyogta Aurora.

– Semmiség – legyintett Sirius. Gyorsan megkerülte a kis–asztalt és helyet foglalt ő is. Legnagyobb meglepetésükre az este nem volt olyan kínos, mint amire számítottak. Kellemesen elbeszélgettek mindenről. Sirius megtudta, hogy Aurora nemcsak a pókert szereti, de a kviddicset is, bár a csapatok terén nem tudtak megegyezni. Aurora mesélt a főiskolás éveiről, a fiúkról, akik valamilyen fontosabb szerepet töltöttek be az életében. Sirius mesélt a családjáról, hogy mikor és hogyan hagyta el őket. Visszaemlékeztek a régmúltra, mikor még Aurora is a Roxfortba járt, és sajnálkoztak az elmulasztott idő felett. Sirius legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy a nő még egyáltalán nem akar férjhez menni. Karriert szeretne, és majd csak évek múlva, úgy harminc évesen szeretne elgondolkozni a családalapítás felől. A férfi kissé megnyugodott, bár legbelül kissé csalódott is volt, hiszen nincs az a nő, aki kibírná mellette közel tíz évig úgy, hogy ő nem veszi feleségül. Végül arra jutottak, hogy a randevú kellemes volt – és nem a Sirius által ismert kellemesen intim vonatkozásban – így megállapodtak, hogy hamarosan megismétlik.

Súgó 2 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2011.07.11. 18:01 anei Sirius -on jót nevettem! Köszike! Várom a folytatást! A Négy év  folytatása mikor érkezik majd? csak mert előte újra kéne olvasnom és most a munka mellett incs igazán időm! De már nagyon várom, mert azt a történetet is nagyon szerettem. Válasz: Hát hamarosan érkezik majd, 2-3 héten belül. Szóval ahogy tudod kezd el olvasni a Négy évet. Sirius barátunkat pedig próbáltam úgy megmutatni, ahogy én elképzeltem. Ezek szerint jól sikerült. :D

2011.07.11. 17:16 LuSir2412 Szia! Akkor, mint kedvenc írómnak, én írok elsőnek kommentárt. :) Tetszett ez a rész. Főleg azért, mert sok Sirius-os és Remus-os rész volt benne. Hát, Tapmancs barátunk olyan, mint egy nagyra nőtt ovis. XD Cissy és Lucius története is élvezhetőre sikeredett. Piton és Lily kezdésnél tapsoltam, hogy " Na, végre együtt!" Egy bevallani valóm van számodra: Az egyik nagy kedvencem a griffendéles Sirius,Remus és James-en kívül, Piton és Draco. De amikor elkezdted írni a Lucius-os részeket, ahol már a jó oldalon állt, ott nagyon megszerettem. Még az eredeti könyvben is máshogy látom a karakterét és a filmben is. Bár Phoenix nem érti, mit szeretek rajtuk. A válaszom az, hogy Lucius-t, Dora szerettette meg velem! <3 Köszönöm az új fejezetet! Remélem, továbbra is írsz nekem/ nekünk! Szép volt Dora! És nem csak azért írom, hogy minél több fejezetet kapjunk, - na jó, egy kicsi hátsó szándék azért mégis van benne. XD - de leginkább azért írom, mert szerintem egy igazán JÓ író vagy. És néha kell a bátorítás valakitől, hogy folytatni tudhasd. Nekem, ha nincs Phoenix, akkor soha nem tettem volna fel egy oldalra az irományaimat. Most pedig nem lenne jó pár lelkes rajongóm, akiket IMÁDOK! Szóval: Csak így tovább Dora! Ne add fel és szeresd meg újra az UK-t! Mert mi azzal együtt szeretünk téged! Válasz: (Na most elvonulok és bőgök egy sort.) :D Nagyon szépen köszönöm. Tényleg az ilyenek kellenek, hogy újra feltöltődjek. Örök hálám most ezért neked! Annak meg külön örülök, hogy megkedvelted Luciust XD