Kirándulás

A másnap reggel mindenkit elég furcsán érintett. Ginny az éjszaka folyamán átsurrant Harry szobájába, aminek persze Charlie nagyon nem örült és kénytelen volt reggel húgát a fülénél fogva kirángatni a szobából. Persze Harry hősiesen meg akarta védeni kedvesét mindent magára vállalva, csakhogy a tény, hogy az idősebbik Weasley nagyon is tisztában volt azzal, húga mennyire rafinált.

- Nem érdekel, nem igaz, hogy egy éjszakát sem bírsz ki nélküle – zsörtölődött a srác. Erre már Hermione és Sirius is kisiettek a folyosóra.

- Mi történt? – kérdezte Black kissé álomittasan.

- A húgom már annyira sem bírja ki, amíg a bátyja két szobával odébb alszik, csak az van – dohogta a srác.

- Charlie, engedd el, ez fáj neki – jegyezte meg Hermione.

- Na persze, aztán meg majd nekem esik, mint valami fúria – bosszankodott az idősebb, de végül elengedte testvérét.

- Te megvesztél? Azt hittem letéped a fülem! Különben is mit játszod az erkölcsös testvért?! Mintha nem lógtál volna át a barátnőidhez, és ki tudja Romániában miket műveltél – morogta a lány, majd gyorsan odasomfordált Harry mellé.

- Kikérem magamnak, ez rágalom! – sápítozott Charlie. Csak most figyelt föl rá, hogy a lépcsőfeljáró aljában ott ül egy pizsamás alak és elmélyülten tanulmányozza őket.

- Jó reggelt, Amy – ejtett meg egy kis mosolyt a lány felé, mire az feltápászkodott és csatlakozott a többiekhez.

- Jó volt, amíg fel nem ébredtem a ricsajra – jegyezte meg kis éllel a hangjában. Azonban az enyhe gyilkos tekintetre senki sem volt felkészülve. Ezen oldalát eddig csak Ginny és Hermione ismerték a lánynak. Vagyis, ha idő előtt ébresztették föl, nagyon morcos tudott lenni, bárkivel szemben.

- Ó, bocsánat… - nyögte ki Weasley, majd végignézett az álmos ám annál éberebb társaságon.

- Na jó, ha már így felkeltünk csinálhatnánk is valamit – kezdett bele Sirius, majd lesétáltak a konyhába, hogy nekikezdjenek a reggelinek. Harry minden áron meg akarta nézni nagyszülei birtokát, de még törvényesen nem tehette meg, így hamar le is beszélték róla.

Ginny természetesen Harryvel akarta tölteni a napot, míg Siriusnak nagyon választási lehetősége sem volt Hermione miatt. Így aztán a döntő ötletet Charlie hozta elő.

- Menjünk el az L.M.Z.P.-be – ajánlotta fel, mire két fajta reakciót kapott. Ginny szélesen elvigyorodott és majdhogynem ugrándozni kezdett, Sirius ezt valamivel visszafogottabban tette. Addig Harry és a lányok kissé bambán néztek rá.

- Hogy hova? – bukott ki a kérdés Hermionéból.

- Hát az L.M.Z.P.-be! Londoni Mágikus Zoológiai Park. Egy amolyan állatkert mágikus állatoknak. A park igazgatója az osztálytársam volt Romániában, és tőle tudom, hogy úgy egy hete érkezett meg hozzájuk kölcsönbe a görögöktől egy hidra pár. Ha mázlink van, akkor el tudom intézni, hogy idő előtt láthassátok – kacsintott a lányokra.

- Ez komoly? Van ilyen állatkert? – hüledezett Harry.

- Persze, hogy van, de ti nem tudtatok róla? Miért nem tudtatok róla? – kérte számon őket Sirius. Számára teljesen érthetetlen volt, hogy Harryék még csak a létezéséről se tudtak.

- Hát valószínű az állandó bajkeverés lekötötte a figyelmünket – találgatott Harry.

- Na de még te se, Hermione? – értetlenkedett tovább Ginny.

- Nézzétek el nekem, a mágikus állatokból nekem elegem lett Hagrid óráin, így nem is érdekelt a téma – hárított a lány.

- És te Amy? Rólad azt hittem volna, hogy tisztában vagy a hely létezésével.

- Hát én… Tudjátok nem igazán voltak barátaim, akikkel ilyesmiről lehetett volna beszélgetni. Néha hallottam ezt-azt, de semmi konkrétumot. Mármint tudtam, hogy van valamilyen park, de hogy hol arról fogalmam sincs – magyarázta a lány. Charlie erre megvakarta a fejét, eléggé tanácstalan volt.

- Pedig azt hinné az ember, hogy tudtok róla, na de ezt orvosoljuk. Akkor menjetek készülődni és egy óra múlva itt találkozunk a házban. Én is hazamegyek átöltözni. Ginny, gyere hazaviszlek – ajánlotta fel.

- Nem kell, majd adok neki néhány ruhát - legyintett Hermione. Ginny persze azonnal rábólintott, így Charlie összeszedte cuccait és visszament a Roxfortba. A lányok ezután belevetették magukat a ruhakeresgélésbe és éppen csak azelőtt léptek ki Hermione szobájából, mielőtt Charlie visszaért volna.

- Lányok, igyekezzetek már – sürgette őket Sirius. Mikor végre mindenki elkészült kimentek a ház elé és megvárták a Kóbor Grimmbuszt. Az pár másodperc múlva csikorgó fékekkel állt meg előttük.

- Üdvözletem a Kóbor Grimmbuszon, hova utaznak? – kérdezte őket egy fiatal férfi.

- Az L.M.Z.P.-be kérek hat jegyet – mondta Sirius, majd ki is fizette a jegyeket.

- De Sirius, nekem van…

- Nekem is! – háborgott Harry és Hermione.

- A mai napon mind meg vagytok hívva – jelentette ki a férfi. Charlie persze még ellenkezett egy darabig, de a sietősen induló busz végül belé fojtotta a szót. Harry régi ismerősként köszöntötte a busz váratlan és hirtelen mozgásait, míg Amy és Hermione alig tudtak megkapaszkodni valamiben. A valami többnyire Sirius és Charlie volt, Ginny viszont profin vette az akadályt és lazán helyet foglalt Harry mellett az ülésen.

Pár perces utazás után a busz ismét lefékezett és a lányok alig várták, hogy letámolyogjanak róla.

- Bocs, de lehet hányni fogok – nyögte ki Amy és már indult is az első kuka felé.

- Harry, megtennéd – kérte meg keresztfiát Black, hogy menjen a lány után, aki ellenkezés nélkül szót fogadott. Persze őket csakhamar beérte Charlie is, aki kissé bűntudatosan nézte a szenvedő tanítványát.

- Sajnálom, nem volt jó ötlet a busz – kezdett bele, mikor a többiek is odaértek melléjük.

- Semmi gond, csak… lehetne, hogy ne nézzetek, köszi – nyögte ki a lány, majd egy újabb adagot hányt. A fiúk engedelmeskedve elfordultak, míg Amyt Hermione vette kezelésbe.

- Ez furcsa, pedig repülni is szeretsz és olyan bukásokat csinálsz, amitől még nekem is forogna a gyomrom – merengett el Ginny.

- Igen, de nem tele gyomorral – válaszolta Amy, majd Hermione elővarázsolt neki egy pohár vizet, amivel kiöblíthette a száját.

- Jobb már? – kérdezte aggodalmasan Sirius.

- Igen, és bocsánat. Csak még sok mindenhez hozzá kell szoknom. Többek közt a kajáláshoz is – húzta el a száját.

- Nos, akkor talán beljebb is mehetnénk – ajánlotta Charlie, majd elindultak a kasszák felé. Nem sokan voltak a bejáratnál, de az a pár ember így is felismerte Harryt. A fiú csak remélni merte, hogy lehet pár nyugodt órájuk mielőtt rászabadítják a sajtót.

A fizetést itt ismét Sirius vette át, de Charlie most már nem hagyta magát. Így elrendezte, hogy húga és Amy belépőjét legalább ő fizethette. A park már az elején nagyon érdekesen indult. Hermione nem győzött csodálkozni a sok különféle mágikus lényen, amik a megbűvölt kifutókban foglaltak helyet. Az első döbbenet azonban akkor érte őket, mikor megláttak egy vérfarkast.

- Basszus… ez tényleg az, amire gondolok? – nyögött föl Harry.

- Jé, ez az öreg Borisz – lepődött meg Sirius az idős vérfarkas láttán.

- Borisz? Meg mi ez a megnyilvánulás? Ő itt egy vérfarkas, Merlin szerelmére! Akár Remus is lehetne bezárva – háborgott Hermione.

- Nem, félreérted. A park a benne található össze lénnyel maximálisan rendesen bánik. Az ilyen idős vérfarkasok, mint Borisz – aki hozzá tenném, teljesen elvesztette emberi tudatát már legalább ötven éve – odakint már régen életét vesztette volna. Idebent viszont melegben van, kap rendszeresen élelmet és el is látják, ha megsérül. Tudom, hogy kegyetlen így látni őt, hiszen ismerünk hozzá hasonlót, de higgyétek el, ezzel még Remus is egyet értett. Régen mikor még suliba jártunk egyszer Dumbledore elhozott ide minket. Mi is hasonlóan reagáltunk, mint ti most, de Remus már akkor is látta a lényeget, hogy neki így jó. Vagy legalábbis még mindig jobb, mintha fejvadászok üldöznék, vagy kísérleti patkánynak használnák. Borisznak sokáig párja is volt, de a jelek szerint már nincs mellette – tűnődött el, majd a táblát kezdte el fixírozni.

- Mi az? – lépett mellé Hermione, majd olvasni kezdte a feliratot.

- „… Borisz és hajdani felesége Liza önkánt ajánlották fel magukat a park lakóinak, amennyiben életük hátralevő részében együtt maradhatnak. A park munkatársai tiszteletben tartották ezen kérésüket és csak ezen év májusában, - Liza halálával – helyezte át Boriszt egy egyszemélyes kifutóba...”

- Merlinre… Ez olyan szomorú – sóhajtott föl Amy.

- Az, de nézzétek a jó oldalát, együtt maradhattak. Amennyire tudom Borisz is olyan vadőr volt, mint Hagrid, a felesége pedig javasasszonyként dolgozott. Mikor a farkas megmarta a férjét ő látta el. Sajnos a férje ekkor már csak foszlányokban tudott beszélni, de ide akart kerülni. Mikor a tudata teljesen elszállt, megtámadta a feleségét, aki szintén fertőzötté vált. Liza kijelentette, hogy a férjével akar maradni, így ide kerültek. Eleinte azt hitték, hogy a két vérfarkas meg fogja ölni egymást, de nem így történt. Borisz valahol felismerte a feleségét és viszonylagos békességben éltek le egymás mellett ennyi időt – fejezte be Charlie. A lányok most elérzékenyülve figyelték az egyik sarokban szuszogó lényt, aki nem sok érdeklődést mutatott a környezete iránt. Végül tovább sétáltak és sorra vették az összes varázslényt. Ginny gügyögött egy sort a kis hippogriffeknek, akik éppen egy méretes patkányt téptek ketté.

- De édesek – gügyögte, ami úgy tűnt ráadásul be is jön a két kicsinek.

- Szeretnek téged – állapította meg Harry és egy cuppanósat nyomott kedvese arcára.

- Engem mindenki szeret – öltött nyelvet Ginny, majd tovább sétáltak. Hermione végig Sirius közelében maradt, egy pillanatra sem távolodott volna el mellőle. Még akkor sem, amikor a kneazle kölyköket figyelték. Hermione kissé elszomorodott, hiszen eszébe jutott Csámpás, akit csak pár hónapja veszített el, nem sokkal a harcok után.

- Valami baj van? – érdeklődött a férfi.

- Nem, csak… hiányzik Csámpás és a szüleim is… – sóhajtott fel.

- A szüleid biztonságban vannak és te magad döntötté úgy, hogy ameddig száz százalékosan nem biztonságos visszatérniük, addig maradjanak olyan állapotban – hozakodott elő vele a férfi.

- Tudom, csak… akkor is hiányoznak. Biztos vagyok benne, hogy anya nem fog megdicsérni azért, amit tettem, és apa is csalódott lesz, de végül úgy is meg fognak bocsájtani nekem – mosolyodott el halványan.

- Szerintem ne aggódj ilyesmik miatt. Inkább menjünk tovább – noszogatta a lányt. Mikor Hermione már nagyon fáradtnak érezte magát, leültek pihenni egy kicsit és ettek is valamit.

- Nos, eddig mi a véleményetek? – érdeklődött Sirius.

- Szerintem király ez a hely – vigyorogta Harry.

- Tényleg nagyon jó, nem értem, hogy a Roxfortban miért nem csinálnak már kirándulást ide? Itt olyan legendás lényeket is meg lehet nézni, amiket egyébként nem láthatunk, és hozzá tenném kevésbé veszélyes is – pedzegette Hermione.

- Na és te? – fordult oda Charlie Amyhez. A lány még mindig a prospektusokba temetkezve ült Ginny mellett.

- Hogy? Ja, bocsánat, elbambultam. Ez a hely maga a Paradicsom! Én itt akarok dolgozni! Úgy értem, eddig csak tervezgettem, hogy jó lenne vadőrnek menni, de egy ilyen hely… ez fantasztikus – vigyorogta teli szájjal.

- Ó, ezek szerint nem sárkánykutató lesz belőled? – bukott ki a fancsali kérdés Charlie-ból, mire mindenki felnevetett.

- Dehogynem! Én mindenféle lénnyel akarok foglalkozni, hippogriffel, sárkányokkal, hidrával és sorolhatnám – pattant fel a lány. Hirtelen a semmiből jelent meg mögöttük egy alak, aki nem rejtette véka alá elégedettségét.

- Nocsak, ezek szerint már meg is van az utánpótlásunk - nevette egy férfi hang. A fiatalok mind felé fordultak, de számukra egy ismeretlen idegent pillantottak meg.

- Matheo! Nagyon örülök, hogy itt látlak, és gratulálok a kinevezésedhez – nyújtott kezet Charlie.

- Köszönöm, és én is gratulálok neked. Azért a Roxfortban tanítani se semmi – vigyorogta a férfi.

- Öm, Charlie… - köszörülte meg a torkát húga, mire a srác kapcsolt.

- Ó, srácok, bocsássatok meg. Ő itt Matheo Corwall, együtt jártunk sárkánytanra. Ők itt a húgom Ginny, Hermione Granger és Amy Garner, valamint Harry Potter és Sirius Black – sorolta.

- Nahát, fantasztikus, ennyi hőst egy rakáson, viszont engem jelen pillanatban ez a kis hölgy érdekel a legjobban – paskolta meg Amy fejét. A lány eléggé zavarba jött, de igyekezte leplezni érzéseit.

- Matheo ne taperold – figyelmeztette Charlie.

- Jaj már, te is tudod, hogy a másik csapatban játszom – legyintett a férfi, majd elég látványosan Siriusra kacsintott, mire abban megállt az ütő.

- Ó, úgy érti, hogy kezdhetem félteni Harryt? – kuncogta Ginny.

- Sajnálom, de én az idősebb férfiakra bukom, akarom mondani, ők jönnek be nekem – mondta, miközben végigmérte Siriust. A férfi már félősen behúzódott Hermione mögé.

- Védj meg – nyögte ki egyre növekvő zavarában, mire Hermionéban túláradt a védelmező ösztön.

- Nem hagyom, hogy bántson – biztosította róla a férfit. Na ezen a ponton ismét mindenki nevetni kezdett.

- Visszatérve a kishölgyre, ezek szerint érdeklik a varázslények? – fordult ismét Amy felé.

- Igen, egyszerűen imádom őket – válaszolta.

- Nos, azt hiszem ritka az ilyen rajongás manapság. Sőt Charlie óta nem is láttam hozzád foghatót. Ő finoman szólva is megszállott – mesélte a férfi.

- Hé! Ezt most sértésnek szántad vagy bóknak?

- Aminek csak szeretnéd. Viszont teljes mértékig igaz. Emlékszem még az egyetemen volt egy gyönyörű lány, Anastasia volt a neve, félig véla, tökéletes, még engem is kísértésbe ejtett... na de nem is ez a lények. Ez a gyönyörű lány, akiért amúgy az összes srác odaadta volna a fél karját kinézte magának Charlie-t, sőt... – itt viszont kénytelen volt elhallgatni, mivel a vörös hajú srác már a pálcájáért nyúlt.

- Ha folytatod, akkor egy pasi se fog rád nézni – sziszegte Charlie.

- Na, ne legyél már ilyen! – nógatta Hermione.

- Igen, kíváncsiak vagyunk, hogy mi volt azzal a lánnyal – vágta rá Harry.

- Hát, mivel maga a varázsvilág megmentője érdeklődik, így kötelességem elmesélni a történteket – vigyorogta. Charlie végignézve a többieken nagyot sóhajtott.

- Oké, de legyél gyors és kíméletes – sóhajtott föl, majd lehuppant a tőlük fél méterre lévő padra.

- Nos, mint említettem a hölgy igen dekoratív volt, ráadásul úgy csavarta az ujja köré a hidrákat mintha kiskutyák lennének. Szóval ez a lány az egyik gyakorlat során, amikor a sárkánybetörést tanultuk kinézte magának az én Charlie barátomat. Mondjuk, ahogy felül semmiben, izzadtan lovagolt a sárkány hátán, hát... szerintem senkit nem hagyott nyugton – vigyorogta, majd Charlie-ra nézett, aki igyekezett eltűnni tenyere takarásában. Persze már mindenki a vörös hajút nézte.

- Ne nézzetek, inkább fejezd be Matheo... – nyögött föl.

- Oké, szóval Charlie bejött neki, és a sárkánylovaglás után el is hívta randira. Persze drága barátom csak hebegni tudott és úgy par ázott, mint hetero pasi a meleg bárban... – somolyogta. Ezen már a többiek is elkezdtek nevetni.

- Ne már – nyögött föl Weasley.

- Folytasd, kérlek – vigyorogta Sirius.

- Oké, szóval eljött a randi estéje és Charlie már szépen felöltözve állt a bejárati ajtóban mikor jött a hír, hogy a sárkány bébi, aki akkor ránk volt bízva megbetegedett. Azt ugye mondanom se kell, hogy öten vigyáztunk a sárkányra és ebből hármunknak abszolút, de semmi dolga nem volt, de ő mégis lemondta a randit és ott gubbasztott a szegény hányós kis Mike mellett – gügyögte a férfi. Erre a lányok egyöntetűen lebiggyesztették szájukat és úgy nézték a férfit, mintha a legcukibb dolgot látnák a világon.

- Komolyan, ha nem a bátyám lenne...

- Az én szememben még nagyobbat nőttél ettől Charlie – somolyogta Hermione, mire Sirius kissé megköszörülte a torkát. Hermione kérdőn nézett rá.

- Valami baj van? – kérdezte halkan.

- Nem, semmi – dünnyögte Sirius.

- Szerintem ez vér ciki, nincs benne semmi hősies, vagy romantikus. Béna vagyok, ha csajozni kell, ennyi – jelentette ki Charlie.

- Szerintem nem... – bukott ki Amyből, ami mindenkit meglepett.

- Hogy? – kérdezett rá Charlie. Persze Amy a füle tövéig elpirult.

- Hát izé... én csak... nekem csak az a véleményem, hogy nem feltétlenül a külsőd vagy a szakmád a vonzó benned... mármint persze az is de... szerintem az aki vagy. Úgy értem, hogy melletted az ember biztonságban érzi magát, mintha semmi baj nem történhetne vele. Meg aztán olyan kedves és jószívű meg gondoskodó vagy... szerintem annak a lánynak is ez tetszhetett meg benned – fejezte be immár cékla vörös fejjel. Mindenki őt nézte, a fiúk csak mosolyogva, míg a lányok mindentudó tekintettel néztek egymásra. Charlie azonban olyan arckifejezést öltött mintha a világ legcsodásabb dolgát pillantotta volna meg. Egyszerűen szóhoz sem jutott, csak meredten nézte a lányt. Olyan furcsa érzése támadt, de nem tudta, hogy mi lehet ez. Merengéséből Sirius hangja zökkentette ki.

- Hát haver, szerintem ennél szebb bókot sohasem fogsz kapni.

- Hogy? Ó, igen... én köszönöm, azt hiszem – pirult el kissé.

- Na jó, viszont most gyertek utánam, megmutatom a hidrákat, sajnos utána már mennem is kell, nehéz vezetőnek lenni  -sóhajtott fel Matheo.

Mindenki ámulattal figyelte a hatalmas állatokat, akik mindenfelé nézelődtek miközben éppen megetették őket. A sárkányszerű, sokfejű teremtmények azonban egyáltalán nem tűntek vadnak. Sokkal inkább hasonlítottak egy megszelídített lóra.

- Ezt nem igazán értem. Én úgy tudtam, hogy a hidrák elég veszélyesek. Legalább annyira mint a sárkányok, vagy jobban – értetlenkedett Hermione.

- Ez így igaz. A szabadon élő példányok mind vadak, sőt Liza és Eric is eléggé szeszélyesek. A gondozóik Atlas és Anthigone csak miattuk települtek át hozzánk. Ők nevelték őket már tojás koruk óta, így őket nem bántják. Viszont ha egy idegen gondozó, látogató vagy bárki a közelükbe akar menni azt Merlin óvja – magyarázta a férfi. Amy és Charlie megbabonázva nézték a csodás állatokat. A férfi nem bírva magával odasétált a bejárathoz és onnan figyelte a lényeket. A gondozóik éppen akkor végeztek az etetésükkel és már indultak kifelé, mikor meglátták a társaságot.

- Á, ti vagytok a különleges vendégek? – kérdezte a görög férfi.

- Igen, a nevem Charlie Weasley – nyújtott kezet. Amy ügyet sem vetve a többiekre közelebb lépett az ajtóhoz. Közben már a többiek is csatlakoztak hozzájuk és élénken beszélgetni kezdtek.

- Most nyugodtabbnak tűnnek, mint reggel – állapította meg Matheo.

- Igen, de csak az etetés miatt. Liza eléggé feszült, ismét fészket készített, majd azt is szétrombolta. Nem tudom, mi lehet a baj – tűnődött el a görög gondozónő.

- Talán a hely nem tetszik neki, vagy a hőmérséklet – mondta Charlie.

- Lehet, viszont lassan ki kéne deríteni, ugyanis a hidrák tíz évben csak egyszer raknak tojást – vakarta meg a fejét Atlas. Annyira lefoglalta őket a beszélgetés, hogy senki sem figyelt a nyitott ajtóra. Persze a lények termetük lévén nem tudtak rajta kijönni, de Amy már bent is volt náluk. Valami megmagyarázhatatlan módon mintha vonzotta volna őt a nőstény hidra. Az először sziszegett rá párat, mire mindenki feléjük fordult. Charlie és a többiek szívbajt akartak kapni mikor meglátták, hogy a lány csak két méterre áll a hidráktól és felé nyújtja a kezét.

- Amy! – kiáltott fel riadtan Charlie és már fogta is a pálcáját, hogy megmentse a lányt. A két gondozó is készen állt a bevetésre, csakhogy a legváratlanabb dolog történt.

- Szia, én Amy vagyok – kezdett el beszélni a lány, mire a hidra szippantott párat a levegőbe és három fejével a lányt kezdte el méregetni.

- Én, nem bántalak, soha senkit nem bántanék – mondta a lány, majd megtett még egy lépést felé. Sirius már az ájulás és a szívinfarktus küszöbén állt.

- Amy, gyere vissza, csak szépen nyugodtan – szólt oda Atlas.

- Ne féljetek, ők a barátaim, rendes emberek, csak nem értenek titeket annyira... – mosolyogta a lány. A hidra hím ekkor hajtotta le egyik fejét a lányhoz, hogy fejmagasságban végigmérhesse.

- Szia Eric, hát te igazán hatalmas és erős vagy, nem csoda, hogy Liza téged választott – kuncogta a lány. A hidra ekkor hirtelen megnyalta a lány arcát mindenki szörnyülködésére. Amy csak felkacagott, majd megsimogatta a hidra fejét. ezt látva a nőstény se hezitált tovább ő is fejet hajtott és várta a simogatást. A két gondozó szájtátva nézték a jelenetet. Egyszerűen senki sem akarta elhinni, amit lát.

- Ez hihetetlen – nyögte ki Charlie, majd a földre rogyott.

- Olyan gyönyörűek vagytok, és úgy hallottam hamarosan fiókáitok is lesznek – mondta a lány, mire a nőstény a fészek maradványaira nézett. Amy követte a tekintetét.

- Mi a baj? Nem jó a fészek? Kényelmetlen? – kérdezte mire a nőstény odasétált és szaglászni kezdte. Amy ekkor fogta magát és ő is odasétált.

- Megnézhetem? – kérdezte a hidrát, mire az hátrébb lépett. Amy leguggolt és nézegetni kezdte a maradványokat.

- Ez a lány őrült, mégis mit művel? – kérdezte Atlas.

- Fogalmam sincs – hüledezett Harry.

- Ez nagyon veszélyes, Liza kiszámíthatatlan – suttogta Anthigone.

- Amy, most már elég, gyere vissza kérlek – nyögte ki Charlie.

- Mindjárt! – szólt hátra a lány.

- Nem mindjárt, hanem most! – dörrent rá a férfi. Amy felvett egy kisebb követ és megszagolta, majd fintorogni kezdett.

- Fúj... Charlie, ezt megnéznéd? – intette oda magához a férfit.

- Ez nem biztos, hogy jó ötlet, engem nem biztos, hogy megtűrnek ott – nyögte a féri.

- Ugye nem bántjátok? Lehet, tud segíteni a fészekben – fordult a lány a hidrákhoz, mire azok még hátrébb léptek.

- Na, jössz? – fordult hátra a lány. Charlie nagyot nyelt, majd kissé bátortalanul odasétált.

- Neked elment az eszed. Besétálni két hidra közé, biztos, hogy kisütötték az agyad – szitkozódott.

- Nyugodj már meg, ők kértek segítséget – suttogta a lány.

- Hogy mi van? – értetlenkedett a férfi.

- Mindegy is, ezt nézd meg – azzal a másik kezébe nyomta a követ.

- Mégis mit csináljak vele?

- Szagold meg. Mit érzel? – a férfi megszagolta, majd el is kapta a fejét.

- Fú, mintha kén lenne...

- Pontosan! Nem vagyok nagy hidra szakértő, de úgy tudom, hogy a költési szokásaik sokban hasonlítanak a sárkányokéhoz. Mármint készítenek egy kőfészket, beleteszik a tojásokat majd a köveket felmelegítik tűz segítségével, amik melegen tartják a tojásaikat – fejezte be a lány.

- Pontosan, viszont ezek a kövek erre nem alkalmasak... Túl sok bennük a kén, a tojások így csak elpusztulnának – állapította meg Charlie.

- Atlas, Anthigone tudnátok hozni olyan köveket, ami a szülőhelyükön van? – fordult hátra Amy.

- Persze, pár perc – vágta rá a férfi és már el is indult. Közben a nőstény hidra furcsa hangot adott ki, majd lekuporodott a földre. Amy ijedten fordult oda.

- Jaj ne... Ne! Ne, kislány még nem szabad, csak pár perc... – nyögte ki Amy, és odasietett a hidrához.

- Mi történik? – ijedtek meg Harryék.

- Már nem bírja, ki kell tojnia a tojását, már így is túlhordta két nappal – mondta Anthigone.

- De ha fészek nélkül csinálja, akkor a tojások elpusztulnak – nyögte ki Hermione.

- Mégis hány fok kell a keltetéshez? – kiáltott hátra Amy.

- Úgy hatvan fok, maximum hatvanhárom – válaszolta Antigone. Amy odafordult a hidrához.

- Jól van, csináld csak, majd addig melegen tartom a tojást, rendben? – nézett Liza szemébe, majd megsimogatta az egyik fejét. A következő percben pedig két tojás látta meg a napvilágot. Amy és Charlie azonnal melegítő bűbájt szórtak rájuk. A hím csak tanácstalanul nézegette a tojásokat, néha pedig megszagolta őket.

- Ugye nem fogja bántani őket? – rémüldözött Ginny.

- Nem, csak így ellenőrzik a hőfokot. Azt hiszem eddig sikerült – nyugodt meg Matheo. Közben Atlas is megérkezett egy jókora kupacnyi sziklát lebegtetve, amit szépen elhelyezett a kifutó egy távolabbi szegletében. A hím hidra persze rögtön odasietett és átrendezte az egészet, míg a nőstény is csatlakozott hozzá. Úgy fél óra elteltével már készen is volt a fészek és Liza indult a tojásaiért.

- Megengeded? – kérdezte Amy, majd felvette az egyiket, míg Charlie a másikat. Ezután átvitték a tojásokat a fészekbe, a hidra pár pedig betakarta őket néhány kisebb kővel és felmelegítették a fészküket. Amy szélesen elmosolyodott mikor meghallották a hidra pár énekét. Charlie hasonló arckifejezést öltött, ám nem csak a hidrák miatt, sokkal inkább a gyönyörű fiatal boszorkány miatt az oldalán.

- Gratulálok, megmentetted őket – mondta elismerőn. Ezután a hím hidra ismét odasétált Amyékhez és mindkettőjüket végig nyalta.

- Ú, kösz haver, de én még mindig a lányokat szeretem – nevette el magát Charlie. Erre kapott egy kisebb füstfelhőt a képébe.

- Most már rendben lesztek, vigyázzatok rájuk, majd eljövünk meglátogatni titeket – mondta Amy, majd még egyet-egyet simított a hidrák fején és elindultak kifelé.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.