26.fejezet
A tömlöc és a kígyó

Mikor Hermione magához tért, irdatlan fájdalom hasított a fejébe. Lassan próbált felülni, hogy körülnézzen, de a félhomályt csak nehezen szokta meg a szeme. Ahogyan körbehordozta tekintetét, azonnal ideges lett. Egy tömlöcben volt, valószínűleg a halálfalók börtönében. Aztán valami furcsa tűnt fel neki az egyik sarokban, óvatosan közelítette meg, de amint felismert rohanni kezdett. Eileen feküdt ott eszméletlenül.

Hermione leguggolt mellé és az ölébe vette fejét. Szinte alig ért hozzá a lány homlokához, azonnal vissza is kapta a kezét. A lány lázas volt és ez rettentette meg Hermionét a legjobban. Kis idő múltán lépteket hallott, így jobbnak látta, ha visszamegy eredeti helyére. Az ajtó kinyílt és mögötte megelevenedett a lány legszörnyűbb rémálma. Lucius Malfoy nézett rá, őrült tekintettel.

- Á a sárvérű ribanc felébredt! Kár, nagyobb öröm lett volna rugdosni, még észhez tér – fintorodott el a férfi.

- Ó bocsánat, hogy áthúztam a számításait, de valahogy nincs ínyemre, ha rugdosásra kell ébrednem.

- Hogy felvágták a nyelvét kislány! Ajánlom magának, viselkedjen, mert a kis barátnője bánja meg a végén. – Pálcát tartó kezét Eileenre emelte. – Most mit gondolsz?

- Azt, hogy befogom, csak ne bántsa – szűrte ki a fogai közt a lány. Közben már a menekülési útvonala tervezte.

- Ne is álmodj róla Granger, a pálcáitokat elvettük, ez a hely pedig le van védve Piton és a kölyke ellen. Így ha esetleg bennük reménykedsz, rossz hírt kell közölnöm. Előbb nyiffannak ki, mint hogy ideérjenek.

- Maga szemét állat! – Hermione minden erejéből ráugrott a férfira hasztalan. Lucius könnyedén lerázta magáról.

- Utoljára mondom, ha nem viselkedsz, azt mind a ketten megbánjátok.

- Mit akarnak ezzel elérni?

- Semmi különöset. Te csak Potter miatt kellesz, te vagy a csalétek. A másik kölyök csak egy félresikerült probléma, de miattad most ő is meghal. – Gúnyos mosolyt engedett meg Hermione felé, aki csak vicsorogni tudott.

- Különben meg, nem kell izgulnotok, nem tart sokáig az egész. Alkonyatkor megkezdődik a csata és utána az enyémek vagytok, mind a ketten. Addig foglak titeket kínozni, míg nem kezdetek el könyörögni a nyamvadt kis életetekért. Persze a te helyzeted rosszabb lesz, Granger. Téged nem hagylak meghalni, ki akarom élvezni a hatalmamat feletted. – Vészesen közel került a lányhoz, aki már szinte a falat kaparta kínjában.

- Mindegy erre még ráérünk, most mennem kell, de utána visszajövök és kezdetét veszi szórakozás. – Hangos röhögés közepette hagyta el a börtönt, aminek hála Hermione nyert egy kis időt.

Lassan elérkezett az idő, az aurorok és a szövetségeseik elfoglalták helyüket a csatatéren Mindenki feszülten várta azt a percet, ami végre pontot tehet ennek a több évtizede tartó szörnyűségnek a végére. Az erdő szélén szövetségeseink hosszas vitát folytattak, hogy ki mentse meg a lányokat, és ki pusztítsa el Naginit.

- Nézd Potter, neked itt a helyed, és persze Weasleynek is. Feltűnő lenne, ha eltűnnél az utolsó csata előtt. – mutatott rá a lényegre Piton.

- De meg kell mentenünk őket!

- Éppen ezért én megyek oda segíteni rajtuk Draco és Alex pedig elpusztítják a kígyót.

- Persze, mert három embernek sikerülhet kijátszani több tucat halálfaló – zsörtölődött a vörös srác.

- Na ide figyelj Weasley! – Draco hirtelen megragadta az előbb említett fiú talárját és olyan erővel szorította meg, hogy többen azt hitték, Ron megfullad. – Eddig is utáltuk egymást, ez tiszta sor, de itt most két olyan ember életéről van szó, akik igenis számítanak nekem, úgyhogy nyughass és feszíts rendesen Potty oldalán, értve vagyok?! Ti meg ne tátsátok a szátokat, inkább menjetek a dolgotokra. – Most Piton felé fordult.

- Nekünk is indulni kell, még vár rám egy kígyóbőr csizma – szűrte a fogai közt, majd elindult, nyomában a két Pitonnal.

Voldemort és a bandája óramű pontossággal tűnt föl a távolban. Furcsa mód a sötét mágus személyesen közelített Harry felé.

- Örülök a viszontlátásnak, Harry Potter.

- Én ugyan nem! Bökd ki, mit akarsz Tom, aztán végezzünk gyorsan!

- Ó milyen türelmetlen valaki, hát ennyire vágyod már a halált? De biztosíthatlak a felől megértelek.

- Ezzel mire célzol?

- Ugye hiányoznak a szeretteid Potter? Milyen kár, hogy ezalatt az idő alatt ennyi embernek kellett miattad meghalnia.

- Fogd be azt a mocskos pofád és kezdjük! Stupor! – ordította Harry majd egy gyorsa ugrással sikerült elkerülnie az ellenség átkát.

A három férfi világító karkötőiket nézve mozgott egy kihalt kastély környékén.

- Szerintem itt lesznek bent – suttogta a szőke.

- Igen itt a legerősebb a jelzés. – Halkan hatoltak be az épületbe és nem sokkal később kétfelé váltak. Míg Piton az alagsor felé indult, addig a két srác egyenesen az emeletre tartott. Alig kellett keresniük, mikor furcsa, sziszegő hangra lettek figyelmesek a hátuk mögül.

A kígyó ott volt és fenyegetően tátotta ki száját, melyben tűhegyes méregfogak sorakoztak. Draco egy gyors mozdulattal előkapta pálcáját, de így sem sikerült megúsznia sértetlenül. A kígyó nem éppen kis súlyával hatalmasat taszított a srácon így az lebucskázott a legközelebb eső lépcső tetejéről. Alex pár átka ugyan eltalált a dögöt, de semmilyen hatással nem volt rá.

- Draco jól vagy? – Válaszul halk nyöszörgés érkezett lentől – Mit csináljunk? Ezt a kígyót semmi nem pusztítja el! – Erre már Draco is reagált.

- Alex a varázslat nem használ, puszta kézzel kell kinyírni! – kiabálta vissza a szőke.

- Kösz, mintha az olyan könnyű lenne – zsörtölődött, miközben elhajolt egy újabb harapás elől. Ám hirtelen eszébe jutott valami.

- Rendben, te ocsmány dög, engem akarsz? – vicsorgott a kígyóra, Dracónak éppen sikerült felérnie, hogy ezt lássa. – Akkor nesze! Marj csak belém, de te is velem pusztulsz. – Ahogyan a kígyó lecsapott és fogait a fiúba mélyesztette, annak másik kezéből egy tőr került elő. Hatalmas erővel szúrta át Nagini fejét, amitől az állat előbb vadul rángatózott, majd ernyedten hullott le a földre. Draco ijedten szaladt barátja felé.

- Haver te nem vagy komplett! Meg is ölhetett volna – segített feltápászkodni Alexnek, de észrevette a fiú vérző karját.

- Sikerült… elpusztult, de lehet, hogy én is… utána megyek – lihegte, de tudta nem állhatnak meg így sietősen indultak a pince felé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.