Perselus tétován válaszolt csak a gyereknek. Nem akarta, hogy az sírva fakadjon. Talán ettől most jobban rettegett, mint amikor Voldemorttal kellett szembenéznie. A kicsi kikerekedett szemekkel nézett rá, és még mindig a vésést piszkálta apró ujjaival. Piton nagyot nyelt, majd fölemelte Harryt.
– Harry, én…, nem én vagyok az apád - a kicsi szomorúan lehajtotta fejét. Nem értette a dolgot, hiszen a féri majdnem olyan volt, mint az apja, ugyanakkor egy kicsit más.
– Papi… - kezdett el szipogni a kicsi, pont, amitől a férfi a legjobban rettegett. Régebben leordította a bőgő gyerekek fejét, és azok elkotródtak az útjából, de ezzel a kicsivel mit kezdjen? Végül olyan döntésre szánta rá magát, amiről már most tudta, hogy nagy hiba lesz.
– Nézz rám. Nem én vagyok a papa, de majd néha játszunk, és vigyázok is rád…, rendben? - a kicsi úgy tűnt mérlegel, ami Perselust kezdte lassan az őrületbe kergetni. Ez a gyerek már most teljesen kibuktatta, és még előtte áll az egész nap, tele kíváncsiskodó diákokkal…
– A diákok! - jutott eszébe, és gyorsan fölpattant. Harryt a karjaiban tartva sietett vissza a kastélyba. Csak pár diák lézengett a folyosón, és ez egyre gyanúsabb volt a férfinak. Nem tudva, hogy a fiút hova tegye, így elindult vele a tanterem felé. Odabentről halk beszéd szűrődött ki, de közel sem az alsós diákok hangja volt az.
Pitonnal életében először fordult elő, hogy elkésett a saját órájáról. Résnyire nyitotta az ajtót, hogy benézzen. Lily ott állt a tanári asztal előtt és kissé vörös arccal próbált valamit elmagyarázni a hetedéves mardekárosoknak. Furcsa módon a griffendéles bagázs végig csöndben volt. Lily észrevette a férfit, majd intett neki, hogy jöjjön be, ő maga pedig elkezdte összepakolni az asztalon lévő holmijait. Piton kissé zavartan és egyben kelletlenül sétált be a terembe, Harry pedig nagy szemekkel nézett körbe. Néhány lány olvadozva figyelte a férfit, amint a kicsi Harryt cipeli, mások pedig eléggé groteszknek tartották, hogy a Mardekár házvezetője, egy ex-griffendéles fiára vigyázzon. Piton mogorva, ám szégyenkező arccal lépett a nő elé, és suttogni kezdett.
– Sajnálom, megfeledkeztem az időről.
– Semmi gond, de hogy került hozzád Harry? - kérdezte a nő, miközben átvette fiát.
– Ez egy hosszú történet, majd később elmesélem… - Lily bólintott, és elindult kifelé, de Harry most sem hazudtolta meg magát. Kezeit a férfi felé nyújtotta és integetett neki.
– Pá-pá Pelsiii… - a hatás nem maradt el, a csoportból kitört a röhögés. Piton pedig leginkább a föld alá kívánta magát. Vett egy mély levegőt, majd lassan a diákok felé fordult és elővette legszigorúbb arckifejezését.
– Tiszteletlenségért fejenként…, két pont mindenkitől! - A fiatalok rögtön abbahagyták a vihogást. Piton magához képest így is nagyon lazára vette a dolgot, régen minimum tízet vont volna le, persze azok voltak ám a régi szép idők!
– Na, halljam! Kinek van kérdése? - ekkor minden kéz a levegőbe emelkedett. Piton rábökött az egyik mardekáros lányra.
– Miss Marlow? - A lány szemei kikerekedtek, nem gondolta volna, hogy a férfi tudja a nevét. Persze ő arra gondolt, hogy biztos emlékszik rá akkorról, mikor még ő is ide járt.
– Tanár úr, magának van gyereke? - érdeklődött a lány, ezzel kiváltva Perselusból egy szemöldökemelést.
– Nem értem, hogy ez miként jön a bájitaltanhoz, kisasszony. Esetleg más valaki? - Újra az egész csoport fölemelte a kezét. – Esetleg van maguk közt olyan, akit a bájitaltan érdekel, és nem az ÉN magánéletem? - A diákok egyöntetűen megrázták a fejüket. Hát igen, Perselus már elfelejtette, hogy milyen is volt régen…, tekintély nélküli fiatal tanárként.
– Essünk túl rajta… - intett a diákoknak, hogy kérdezzenek.
– Uram, miért vigyáz maga egy volt griffendéles fiára? - jött a szemtelen kérdés az egyik mardekárostól.
– Talán mert nem volt más jelölt, és mert az a bizonyos volt griffendéles jó barátom! - Páran fintorogtak és morgolódni kezdtek.
– Na, halljam, mi ez a zaj?
– Semmi, csak nem értjük, hogy hogyan barátkozhat össze egy mardekáros és egy griffendéles, ez annyira…, abszurd! - Itt már többen bólogattak.
– Nohát! Van valami, amiben a két ház egyetért? - használta föl ellenük a saját beszólásukat a férfi, mikor mindkét oldal ütemesen lóbálta azt a tököt, amit a fejüknek neveztek.
– Nem, vagyis igen, de ez most más. Tanár úr, ez már olyan régi, mint… nem is tudjuk, hogy mi. A házak mindig is rivalizáltak egymással, és gyűlölködtek, nem pedig barátkoztak egymással! - háborodott föl az egyik griffendéles fiú.
– Ó, nem mondja? Maga szerint én hol tanultam? - érdeklődött Piton egyre idegesebben.
– De akkor is, uram, hogy volt képes barátkozni egy griffendélessel? - jött az újabb kérdés egy mardekáros fiútól.
– Már látom mi a bajuk. Akkor engedjék meg, hogy kifejtsem maguknak. A házakba osztás csak azért van, hogy magukat csoportosítsuk - a zajszint már jóval a Perselusnál megengedett limit fölött mozgott, mire a férfi hirtelen az asztalra csapott.
– Elég! Ostoba banda! Egyikük sem jobb a másiknál. Holmi tévhitek és sztereotípiák miatt osztályozzák magukat és a társaikat. Attól, hogy valaki a Griffendélbe kerül, még nem jobb, mint a többi ház tanulója.
– De a griffendélesek bátrak! - jött a válasz az egyik fiútól.
– Nem cáfolom, de ha maguk csak e mellett az egyetlen érv mellett tartanak ki, akkor nyugodtan lehet mondani magukra, hogy egy hűtlen, ostoba és önbizalom hiányos banda! - A mardekárosok elkezdtek röhögni. – Na, azért maguk se maradjanak ki, nagyon oda vannak a fene nagy ambícióikkal, de ezek szerint más nincs magukban? Ezek szerint a mardekárosok mind gyáva, áruló, és értelmileg csökkent bagázs! - itt már ők sem nevettek.
– De ez nem igaz, mi nem vagyunk hülyék! - háborodott föl az egyik mardekáros lány.
– Mi pedig nem vagyunk hűtlenek, és igenis be akarjuk bizonyítani, hogy mennyit érünk! - kontrázott rá egy griffendéles is. Piton pedig önelégülten dőlt neki az asztalának.
– Akkor miről is beszélünk? Mindig csak a fő erényt hangsúlyozzák a házak közt, és közben a többi fontos képességükről megfeledkeznek. Igenis egy hugrabugos is lehet okos, egy hollóhátas pedig hű barát, egy griffendéles is lehet célratörő, ahogy egy mardekárosban is megvan a kellő bátorság. Az, hogy melyik házba kerülnek, nem teszi magukat különlegessebbé a többiektől. Egyszerűen a fő erényüket hangsúlyozza. Mostanában egyre többször fordul az elő, hogy a süveg hosszú ideig vacillál, mielőtt egy diákot beosztana. Nem gondolkodtak még el rajta, hogy vajon miért? - a diákok megrázták a fejüket.
– Akkor elmondom. Pontosan azért, mert már jóformán mindenkiben ugyan olyan erős az összes jellemző, mely a házakat szétosztja. Ezért van, hogy valakinek a Griffendélt és a Mardekárt is fölajánlja, vagy éppen a Griffendélt és a Hugrabugot. - A diákok szóhoz sem jutottak, aminek a férfi örült a legjobban.
– Nos, úgy vélem a hátralevő időben már nem kezdünk neki egy bájitalnak sem, ellenben papírt és pennát elő, felmérem a tudásukat - mikor a diákok ismét elkezdtek méltatlankodni, Perselus megszólalt.
– Ugyan nem akartam rá érdemjegyet adni, de ha így folytatják, az lesz a vége… - Mindenki elhallgatott és olyan csöndesen ültek a helyükön, mint talán még soha. Perselusnak be kellett látnia, hogy talán Lilynek igaza van. És ezzel az új, illetve „régi” formájával talán túléli a tanévet egy kiadós idegösszeroppanás nélkül.
Ahogy letelt a dupla óra a diákok sorban elhagyták a termüket. Perselus is indult volna, de Albus elállta az útját.
– Nagyon szép beszéd volt, nem is tudtam, hogy ennyire szíveden viseled a többi ház sorsát…
– Hallgattam én tőled ugyanezt éveken keresztül, mondhatni csak a te szavaidat idéztem - felelte Piton.
– Oh, hát akkor ezért volt annyira ismerős? - Közben befutott Lily, aki könyörgő szemekkel nyomta oda Harryt Perselus kezébe.
– Perselus, légyszi, vigyázz rá, Poppynak el kellett mennie a Mungóba, és mindenki más órát tart… - Piton méltatlankodva nézett az igazgatóra.
– És Albus?
– Ugye nem gondoltad komolyan, hogy egy idős emberre bízok egy gyereket… - vágta a fejéhez Lily, persze Dumbledore jót kuncogott az egészen.
– Jól van, add ide…
– Pelsi játék igél! - Piton felsóhajtott, és már indult volna kifelé, mikor a nő megállította.
- Milyen játék?
– Majd ezt is elmesélem… - Közben odakint már fölsorakoztak a diákok, és sorban köszöntek a távolodó igazgatónak, aki időközben szépen kereket oldott. Piton csakhamar követte őt, de az egyik diák kiugrott elé.
– Szia, Harry baba, jó napot tanár úr! - köszönt Dora hangosan, mire Piton csak a szemét forgatta.
– Miss Tonks, álljon vissza a sorba, és ajánlom, hogy az órán ne borítson föl semmit, vagy megyek és kénytelen leszek elárulni Lupin professzornak… - A lány rohanva állt vissza a sorba, és félszegen mosolyogott a férfira. Végül Lily is megjelent, és az elsős hugrabuggosok, valamint hollóhátasok, elindultak befelé. Piton pedig elindult lakosztálya felé.
A lakosztályába lépve Harryt letette a földre, aki azonnal odasétált a kandallóhoz, és az előtte lévő játékokra vetette magát. Perselus egy pálcaintésére tűz lobbant a kandallóban, mely elkezdte bemelegíteni az egész szobát. Majd előkeresett egy könyvet, és leült a kanapéra, mely előtt Harry játszott. A kisfiú ismét előszeretettel mászkált a megbűvölt autó után, mely a kanapé körül száguldozott. Miután ezt megunta, fölmászott a férfi mellé. Némán nézte a könyvet, mintha ő maga is olvasna. Piton egyik szemöldökét felvonva nézte a gyereket, majd mikor Harry tekintete találkozott az övével, a fiúcska elnevette magát.
– Mit szeretnél?
– Meszét! - kiáltott föl a kicsi. Perselus elhúzta száját, és beletúrt hajába.
– Mesét? - töprengett a férfi. Ő nem tudott meséket, mikor gyerek volt, akkor sem meséltek neki sokat. Sőt, jóformán semennyit. Végül úgy döntött improvizál valamit.
– Na, jó, akkor mesélek a három barátról - a kicsi bólintott. – Hol volt, hol nem volt, élt egyszer három gyerek. Egy kislány, akit Hermionénak hívtak, és két fiú, az egyik Ronald, a másik pedig Harry… - a kicsi fölnevetett.
- Hajji! – tapsikolt, majd tovább hallgatta a férfit.
- Igen, az egyiket Harrynek hívták. Szóval a két fiú eleinte nem kedvelte a kislányt, nem barátkoztak vele, de aztán történt valami…, egy csúnya troll támadta meg őket és a három gyerek a bajban összefogott, végül pedig együttesen legyőzték az ellenséget. Onnantól pedig elválaszthatatlan barátok lettek. Mindent együtt csináltak, tanultak, játszottak, sétáltak és bajba is keveredtek. Sokat csatangoltak, és ennek az lett a vége, hogy mindig az egyik tanáruknak kellett őket megmentenie. Egyszer Harry éjszaka kiszökött a szobájából és… - és Perselus csak mesélt és mesélt, egészen addig, míg a fiút el nem nyomta az álom. Harry, Perselus oldalának dőlve szunyókált el, Piton magukra bűvölt egy takarót, majd folytatta az eredetileg elkezdett könyv olvasását.
Úgy egy órával később nyílt az ajtó és Lily lépett be rajta. Mosolyogva nézett végig alvó kisfián.
– Mikor aludt el?
- Úgy egy órája, játszott, aztán mesét akart…
– És te meséltél neki? - nézett rá nagy szemekkel a nő.
– Igen – felelte kelletlenül a férfi.
– Mégis mit?
– Elmeséltem a Csoda Trió történetét – vont vállat a férfi, mire a nő kuncogni kezdett.
– Ez komoly? És mit szólt hozzá?
- Lelkendezett, mikor meghallotta a saját nevét – válaszolta a férfi, majd óvatosan fölkelt és elindult a tanterembe, mivel most három órája volt egymás után. – Maradjatok, ameddig föl nem kel, de ha gondolod, utána is… - Kissé kétértelműre sikeredett a mondandója, de végül a nő csak sejtelmes mosollyal a szája sarkában bólintott. Perselus pedig visszatért a tanterembe, hogy most szembenézzen a hugrabuggosok és hollóhátasok ötödéves csoportjával.
Halika!No hát itt is pótoltam az elmaradásom.Ezt is pont annyira imádom mint a többit.Nagyon tetszik,hogy Harry ilyen értelmes a korához képest és az még jobban,hogy Persi nem undok és nem távolodik el tőle.Végül is ő még csak egy kis baba nem tehet ő semmiről és ha szereti Lilyt akkor szeretni fogja a kisfiút is.A papa kérdést is remekül megoldotta hiszen semmi garancia nincs arra,hogy egy nap Lily többet akarjon tőle a barátságnál és így Harry ha idősebb lesz akkor sem lesz csalódott hiszen nem hitegetik abban a tudatban,hogy van neki apja de ugyan akkor ott van neki Pers aki törődik vele és foglalkozik vele.Ha pedig mégis csak lenne köztük bármi más is a barátságon kívűl akkor is tudni fogja,hogy Pers csak a mostohaapja aki ettől függetlenül is szereti és elfogadja őt.A bájitalóra volt viszont a csúcspontja a fejezetnek.Alaposan elgondolkozhatnak a diákok azon amit a tanáruktól hallottak.Igen én hiszem,hogy sikerül neki megváltozni.Ami aggaszt az Voldemort felerősödése.Azt viszont nem hittem volna,hogy Lucius képes lesz pélust is cserélni a fián persze úgy,hogy arról Cixxán kívül senki se tudjon.No és ahogy látom itt még Bella nem olyan őrült talán ha most végeznek a fő gonosszal akkor még menthető az a nő.De az is lehet,hogy csak a testvérétől nem hidegült még el de alapból is őrült volt mindig.Igazán remek történet és remélem,hogy nem csak Persék kaptak új lehetőséget hanem talán mások is.Mint például a mardekáros diákok akinek most jók az esélyeik arra,hogy más szemmel nézzék a többi házat és talán még a Malfoy család sem elveszett.Mindenesetre az nagyon nem jó,hogy Voldi életben van és újra erős és az meg alapból nem tetszik,hogy a Black széfbe lett elrejtve az a kehely.Nos nagyon várom a folytatást is.Azt nem ígérem,hogy rögtön amikor fent lesz olvasni tudom mert most nagyon sok a sötét felhő felettem de igyekezni fogok.Addig is tudod ugye,hogy ettől függetlenül még mindig imádlak.Puszi,mei.
Szia, eredetileg a merengőre szoktam írni a kritikákat, de úgy "megfenyegettél" minket :-)
-és persze nem tudtam kivárni h oda is felkerüljön a fejezet
Ez a történet nálam a top 5-ben van, nagyon szeretem ahogy Harry ragaszkodik Pitonhoz, az meg morog.
Az a tanórai kis jelenet nagyon bejött nekem. kiváncsi vagyok meddig marad ez az idil Voldemort miatt
Válasz:
Lesz itt még sok idilli helyzet, na meg Voldi sem hazudtolja meg magát. Általában ide előbb fölteszem a fejezetet, mint a merire... majd nézegess föl, és ha van kedved írj. (A fenyegetés speciel azoknak szólt, akik soha sehova nem írnak semmit, max üres kritika marad utánuk.)
Hűű nagyon jó lett ez a fejezet! Tetszett ahogy Harry Perselushoz közeledik, és le Pelsi-zi. XD Nagyon aranyosak lehettek így együtt. És ahogy Perselus szónokólt a házakról... már kezdtem azt hinni, hogy tényleg így gondolja, és nem dumbi szavait idézi. XD
Mihamarabb várjuk a folytatást!!!
Válasz:
Tudod Dumbi tanítványa, mi mást mondhatna XD Örülök, hogy tetszett!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Halika!No hát itt is pótoltam az elmaradásom.Ezt is pont annyira imádom mint a többit.Nagyon tetszik,hogy Harry ilyen értelmes a korához képest és az még jobban,hogy Persi nem undok és nem távolodik el tőle.Végül is ő még csak egy kis baba nem tehet ő semmiről és ha szereti Lilyt akkor szeretni fogja a kisfiút is.A papa kérdést is remekül megoldotta hiszen semmi garancia nincs arra,hogy egy nap Lily többet akarjon tőle a barátságnál és így Harry ha idősebb lesz akkor sem lesz csalódott hiszen nem hitegetik abban a tudatban,hogy van neki apja de ugyan akkor ott van neki Pers aki törődik vele és foglalkozik vele.Ha pedig mégis csak lenne köztük bármi más is a barátságon kívűl akkor is tudni fogja,hogy Pers csak a mostohaapja aki ettől függetlenül is szereti és elfogadja őt.A bájitalóra volt viszont a csúcspontja a fejezetnek.Alaposan elgondolkozhatnak a diákok azon amit a tanáruktól hallottak.Igen én hiszem,hogy sikerül neki megváltozni.Ami aggaszt az Voldemort felerősödése.Azt viszont nem hittem volna,hogy Lucius képes lesz pélust is cserélni a fián persze úgy,hogy arról Cixxán kívül senki se tudjon.No és ahogy látom itt még Bella nem olyan őrült talán ha most végeznek a fő gonosszal akkor még menthető az a nő.De az is lehet,hogy csak a testvérétől nem hidegült még el de alapból is őrült volt mindig.Igazán remek történet és remélem,hogy nem csak Persék kaptak új lehetőséget hanem talán mások is.Mint például a mardekáros diákok akinek most jók az esélyeik arra,hogy más szemmel nézzék a többi házat és talán még a Malfoy család sem elveszett.Mindenesetre az nagyon nem jó,hogy Voldi életben van és újra erős és az meg alapból nem tetszik,hogy a Black széfbe lett elrejtve az a kehely.Nos nagyon várom a folytatást is.Azt nem ígérem,hogy rögtön amikor fent lesz olvasni tudom mert most nagyon sok a sötét felhő felettem de igyekezni fogok.Addig is tudod ugye,hogy ettől függetlenül még mindig imádlak.Puszi,mei.