Őszinte beszélgetés

Másnap reggel Amy sétált le az emeletről egyenesen a nappaliba. Harry már fent volt és éppen az egyik házidolgozatát fejezte be.

- Szia, hogy aludtál? – érdeklődött.

- Jól, minden rendben volt – mosolyodott el a lány, majd leült Harry mellé.

- Hermione felébredt már? – kérdezett rá Harry.

- Nem tudom még nem láttam, vagyis... tegnap azt mondta, hogy ma nyugodtan vegyem kölcsön az egyik átváltoztatástan könyvét. Amivel még nem is lett volna baj, csakhogy a szobája zárva van. Gondoltam szólok Siriusnak, mert az ilyesmi mostanában ugye furcsának számít...

- ÉS? – faggatózott tovább a fiú.

- Hát Sirius nincs sehol... – csücsörített a lány a plafon felé. Harry kikerekedett szemekkel nézett rá.

- Ezzel most azt akarod mondani, hogy Sirius bent van Hermione szobájában és mindezt zárt ajtó mögött? – a lány bólintott. Harry megvakarta a fejét, nem tudta, hogy mire vélje a dolgot.

- Szerinted... szerinted csináltak valamit? – kérdezett rá halkabban. Amy csak vállat vont.

- Nem tudom, de örülj neki, ha csináltak, mert az azt jelenti, hogy Hermione jól van – fejtette ki a lány. Harry csak némán és egyetértőn bólogatott. Neki nem is volt gond, csak féltette a párost az igazgatónő haragjától.

- Minden esetre én tökre örülnék neki – mosolyodott el halványa.

- Én is, szerintem összeillenek. Hermionénak Siriusra van szüksége és fordítva – mondta elmerengve. Harry észrevette a másik vívódását. Tudta, hogy ők még nincsenek annyira jóban, így csak óvatosan kezdett bele.

- Amy, te hogy állsz Charlie-val? - A lány erre értetlenül nézett a másikra.

- Mármint mivel? – jött zavarba.

- Hát tudod, tetszik neked, ha a szemem nem csal és fordítva is igaz – pedzegette. A lány ekkor fészkelődni kezdett.

- Honnan veszed, hogy tetszem neki?

- Hát, eléggé úgy tűnt. Meg aztán Ginny elmondása alapján még sohasem látta a bátyját ennyire bekattanva.

- Bekattanva?

- Ugyan már Amy! Te is láttad, sőt hallottad, amiket neked mondott. Az felért egy szerelmi vallomással. Bár, hogy őszinte legyek Charlie az én szememben olyan, mint egy ufó – kuncogta a srác. A lány kissé elpirult.

- De miért lenne az?

- Csak mert olyan őszinte és ártatlan érzései vannak, amik szerintem nincsenek is. Szinte már gyermeki rajongással beszél a sárkányairól, és most már rólad is – magyarázta.

- Tehát mondott még valamit – keltette föl még inkább a lány figyelmét.

- Hát, ahogy vesszük. Na jó, nem kínozlak tovább. Azon felül, amit hallottál csak annyit mondott, hogy egyre nehezebben tud csak diákként tekinteni rád. Az a pasi a tenyeredből eszik, olyan vagy neki mintha maga lennél a Szent Grál – fejezte be. Amy összevonta szemöldökét. Még nem igazán tudta eldönteni, hogy ennek most örülnie kéne vagy sem.

- De hát miért...

- Mert az ő szemében te vagy a legtökéletesebb, leggyönyörűbb és legártatlanabb lány a világon. Ginny szavaival élve tökön ragadtad a srácot, bár jelen esetben ez egy kicsit morbid lenne. Én azt mondanám, hogy megtaláltad a rejtekajtót a szívébe és már be is költöztél oda utazóládástól – fejezte be vigyorogva. Amy ezt hallva beharapta alsó ajkát és kislányosan elpirult.

- Jó lenne – suttogta maga elé.

- Tehát tetszik?

- Igen, nagyon, rajongok érte és mindenért, ami vele kapcsolatos – lelkesült föl a lány.

- Na és mit imádsz benne annyira? Mármint külsőre, csak haladjunk sorban – mondta Harry határozottan. A lány elmélázott egy darabig, majd így szólt:

- A szemét. Ha belenézek, mintha semmi baj nem érhetne.

- Oké, na és belsőre, bár ezt azt hiszem sejtem.

- A kedvességét és az odaadását – somolyogta a lány.

- Pazar! Hüm, na és mit tartasz benne szexinek? Bár lehet ez egy kicsit korai, de... – ám a lány félbeszakította.

- A karjait, egyszerűen imádom – pirult ki az arca és szinte szárnyalni kezdett. Harry szélesen elvigyorodott.

- Na, úgy látom, megy ez neked. Na és volt már hogy vele álmodtál? – kérdezte majd megrázta a fejét. – Ne haragudj, kissé elragadtattam magam, csak tök jó téged ilyesmiről hallani – mosolygott a másikra. Amy erre felhúzta a lábát és ábrándos tekintettel meredt a kandallóba.

- Már álmodtam vele, többször is. A furcsa, hogy az álmom sosem különbözik a valóságtól. Úgy értem ő ott sem tesz semmit másként, mint az iskolában. Megmarad a tanár diák viszony, se csók, se semmi, de ezek mégis olyan jó álmok. Mindig boldogan ébredek utána – mosolyogta maga elé.

- Ez tök jó szerintem. Na és, bár tudom, hogy ez már túlzás és nem is kell válaszolnod rá, de volt már olyan hogy azt álmodtad vagy elképzelted, hogy esetleg több is van köztetek?

- Hát... Álmodni nem álmodtam még, de már volt, hogy ábrándoztam róla. Úgy értem semmi túlfűtöttséget ne képzelj bele, csak együtt ülünk a tóparton és ő mesél a legújabb varázslényéről, én pedig hallgatom őt. Aztán lassan vacsoraidő lesz és be kell mennünk. Ő feláll és távolabb lép egy kicsit, de mikor én is felállok, megcsúszom, és majdnem elesek, de ő elkap. A karjaiban tart miközben én ránézek, és ő rám mosolyog. Aztán közelebb hajol és megcsókol.... – sóhajt fel álmatagon a lány. Harry csak megcsóválja a fejét.

- Tudod mi? Osztom a véleményét, te vagy a legártatlanabb lány a világon, de komolyan. Ráadásul ugyan olyan, vagy mint ő. Ő is ilyen szelíd, visszafogott és türelmes, mint te. Pont egymáshoz valók vagytok – állapította meg Harry. Még mondott volna néhány dolgot, de a lépcső felől.

Hermione már hosszú hónapok óta nem aludt ilyen jót, mint ezen az éjszakán. Annak a férfinak a biztonságot nyújtó karjai közt volt, akit szeretett, és aki viszont szerette. A nap már rég felkelt, mikor a lány ébredezni kezdett. Arcát szabályosan belefúrta a másik mellkasába. Imádta ezt az illatot, akaratlanul is nyújtózkodni kezdett, mígnem combja elérte a férfimeredező férfiasságát. Laposakat pislog nyitotta ki a szemét.

- Jó reggelt, hercegnőm – köszönt neki Sirius, és megcsókolta a homlokát.

- Mióta vagy fenn? – érdeklődött Hermione.

- Csak pár perce. Valaki megpróbálta kinyitni az ajtót – mondta csöndesen. Hermione az említett ajtó felé mutatott, majd vállat vont.

- Ha sürgős lett volna, akkor biztos visszajön, nem?

- Valószínű – dünnyögte a férfi, majd végigsimított a másik hátán. Hermione hasonlóan elkezdte cirógatni a másik mellkasát, míg végül kis keze el nem tűnt a takaró alatt. Mielőtt még elérte volna Sirius ágyékát, az megállította. A lány kérdő tekintettel nézett rá.

- Mi a baj? Nem akarod? – kérdezte olyan ártatlan tekintettel, amitől összeszorult a férfi mellkasa.

- Hidd el mindennél jobban akarnám, sőt ennél még sokkal többet is, ráadásul az idők végezetéig, de vissza kell fognunk magunkat. Nem akarom kockáztatni, hogy esetleg kirúgjanak téged, sem pedig engem, legalábbis, ameddig Te is az iskolában vagy.

- Értem, de amit tegnap csináltunk, az már magában elég lenne hozzá, nem?

- Hát igen, de mint olyan bölcsen megállapítottad tegnap, az egy teszt volt, és azt hiszem elég jól vetted az akadályt – dicsérte meg a lányt. Hermione ezen szélesen elmosolyodott.

- De ugye azt tudod, hogy még sokat kell gyakorolnom. Mit szólnál hozzá, ha mondjuk, hetente háromszor megcsinálnánk a tesztet? Így mire kikerülök az iskolából, akár gyógyultnak is leszek tekinthető – próbálkozott a lány.

- Nem lesz az túl sok neked? – Hermione szkeptikusan nézett a másikra.

- Most miattam aggódsz vagy magad miatt?

- Talán mindkettőnk miatt egy kicsit. Hidd el, én benne lennék a naponta háromban is, de ennyire nem lehet kijátszani ezt a kártyát – Hermione lehajtotta fejét. Érezhető volt a szomorúsága. Sirius bár tudta, hogy meg fogja bánni, de végül belement.

- Jól van, de csak hogy Neked, jó legyen! Heti háromszor – egyezett bele. Hermione kérdőn nézett rá.

- Akkor én nem is érhetek hozzád?

- Nem, ez most csak rólad szól – mondta a férfi kissé elgyötörten.

- Na de, nekem is tudni kell hozzád érni, azt is ugyan úgy tesztelni és gyakorolni kell... – hozakodott elő vele. Sirius kétségbeesetten felnyögött.

- Merlinre, te komolyan a halálomat akarod – állapította meg, mire a lány hatalmas szemeivel pislogni kezdett rá.

- Kérlek... – nyafogta, amivel végképp betette a kulcsot Siriusnál.

- Ezért a pokolra jutok, de minimum az igazgatónő elé – bukott ki belőle. A lány viszont elégedetten bújt hozzá. Néhány perccel később összeszedték magukat és elindultak lefelé. Már félútról hallották, amint Harry éppen Amyt faggatja az álmairól. Elég érdekesnek tűnt a téma, és nem szívesen szakították félbe, de a lépcsőfokok elfogytak és ők lent találták magukat a nappaliban.

- Jó reggelt!

- Sziasztok! – köszöntek a későn kelők.

- Á, itt a gerlepár! Ugye tudjátok, hogy amit tegnap csináltatok az McGali szerint szabályellenes – pedzegette Harry. Hermione ijedten nézett Siriusra.

- Ha... Harry, mégis honnan veszel ilyen sületlenségeket? – kérdezte zavartan.

- Amy nemrég megnyitotta a szobaajtód, Hermione, de az zárva volt. Siriuson pedig a tegnapi ruhája van és ráadásul egyszerre jöttetek le a lépcsőn – sorolta a srác.

- Komolyan, Harry veszélyesebb, mint azt bárki gondolná – mordult föl Sirius. Hermione, hogy mentse, ami menthető gyorsan kivágta magukat.

- Nem... nem az volt, amire gondolsz. Szóval, én tegnap elég ramatyul éreztem maga este, tudom, hogy nem szabadott volna, de meggyőztem Siriust, hogy aludjon mellettem... – Harry várakozva nézett a párosra.

- És?

- Szóval... meztelenül. Vagyis meztelenül aludtunk együtt. Ez is része ennek a terápia dolognak. Mert ha ezt kibírom, akkor minden rendben – hadarta a lány. Harry felvonta a szemöldökét és úgy nézett rájuk, mint aki először lát durrfarkú szurcsókot.

- Aha, na és bevált?

- Azt kell, mondjam sikeres volt a dolog. Hermione meg se rezzent... igen – válaszolta Sirius zavartan. Harry hümmögött párat, majd nem is firtatta tovább a dolgot. Mikor Granger és Black már a konyha felé indultak Amy váratlanul megszólalt.

- Ezek pettingeltek – jelentette be, mire Harry szabályosan leesett a kanapéról, Sirius pedig megbotlott egy lépcsőfokban és majdnem elvágódott. Mindenki a hang irányába nézett. Ám Amyt egyáltalán nem zavarta a dolog. Csak tovább bámulta Harry házifeladatát.

- Amy... ezt... mégis, honnan? – kérdezte Hermione kissé bizonytalanul.

- Ugyan már vigyorogtok, mint a tejbe tök. Tuti, hogy le nem feküdtetek egymással, mert azt az igazgatónő is kiszúrná, de hogy több volt szimpla pucér alvásnál az is biztos. Viszont én örülök – fordult feléjük mosolyogva a lány.

- Na jó, most már kíváncsi vagyok a részletekre, ki vele, ne kíméljetek – sürgette őket Harry.

- Te megvesztél? Nem fogok elárulni ilyen dol... – kezdte Sirius, de abba is hagyta mikor Hermione átvette az irányítást.

- Igen, az volt és elárulom, soha életemben nem éreztem magam olyan jól – vigyorogta Hermione pimaszul. Sirius már a fejét fogta, pláne mikor meglátta, hogy Harry és Amy pacsira emelik a kezüket és Hermione le is kezel velük.

- Remélem azért kezet mostál utána – nézett Hermionéra, majd Siriusra. A lány ezt hallva elkezdett nevetni és csakhamar mindenki követte őt. Pár perc elteltével mikor ismét normalizálódott a hangulat, tovább folyt az eszmecsere.

- Harry, Amy ugye nem kell mondanom, hogy ez titok – kérte őket Sirius.

- Persze, de ha valami kitudódik, akkor azt mondjuk ez a kezelés másik része. Sajnálatos módon Hermione szervezete nem bírja az altatót és egyéb nyugtató főzeteket, sem pedig a kedélyjavító bájitalokat, így kénytelen voltatok ehhez a módszerhez folyamodni. Ami nem mellesleg még Hermione előnyére is válhat, mivel hozzáedződik a „férfiak” társaságához, ami a gyógyulását eredményezi. Ha mindezt összevetjük, az igazgatónő sem szólhat semmit, elvégre engedélyezte Hermione gyógykezelését, még ha ilyen „különös” módon is. Tehát, ha egy ilyen miatt ki akarna csapni titeket, azt nem, tehetné meg, mivel akkor saját magát hazudtolná meg. Ő ugye azt mondta, hogy Sirius tegyen meg bármit, hogy javítson Hermione állapotán és hát... megtette. Csak arra ügyeljetek, hogy le ne feküdjetek egymással. Ugyanis ezt az egyet kötötte ki az igazgatónő. Ja, és még valami, ő azt mondta, hogy ameddig az iskolában vagytok... – sorolta Amy. Mindenki szájtátva nézett rá.

- Komolyan, félelmetes vagy – dünnyögte Harry.

- Ilyen észjárással simán lehetnél mágusjogi ügyvéd is – állapította meg Sirius.

- Dehogy leszek! Én csakis bestionárius szakra megyek és semmi másra – jelentette ki a lány.

- Persze, aztán Charlie lesz a mentorod, majd a munkatársad, akivel egy lakásba költöztök, és mire föleszmélsz, az ágyadba csábítod szegény ártatlan sárkánykutató professzorodat – gügyögte Hermione. Ezen ismét mindenkiből kitört a nevetés, és a jókedv megmaradt még másnap is. 

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.