Pontban este kilenckor a nő teljes menetfelszereléssel jelent meg a bejárai ajtó előtt. Perselus őt követve érkezett meg, majd alaposan szemügyre vette őt. Lily még nem fedezte fel az alagsori lépcső tetején álló férfit. Perselus lentről haladt fölfelé, persze pusztán kritikus szemmel, hogy a nő rendesen fel van e öltözve. Ahogy végignézett a testhez simuló nadrágon bevillant neki a délutáni kép, amikor a nő lábát nem fedte semmi. Még ekkor sem rettent vissza, így haladt fölfelé. Az ing melyet most a talár fedett sejtette a nő gömbölyded formáit, ekkor nyelt először, majd gyorsan megrázta a fejét. Lily észrevette az őt vizslató férfit, de nem akarta ráébreszteni arra, hogy lebukott.
- Jó estét, készen áll? – kérdezte a nő, majd Perselus megdöbbent arcát látva halkan nevetni kezdett.
- Hogy, állok? – kérdezte Piton kissé zavartan.
- Kérem ne értse félre, pusztán arra voltam kíváncsi hogy indulhatunk-e.
- Oh, igen, persze. Elnézését kérem, tudja ami ma Harryvel történt még mindig nehezen tudok koncentrálni… - A nő bólintott, majd kisétáltak a Rengetegbe. Eleinte nem is szóltak egymáshoz. Eltelt legalább fél óra, mikor a nő megunva a dolgot megszólalt.
- Mondja, pontosan mit keresünk? Láttam már rengeteg ritka gyógynövényt, de egyiknél sem álltunk meg… - Piton ránézett.
- Oh, egy fekete liliomot. Könnyű felismerni olyan akár egy közönséges liliom, csak ez nagyon kicsi. Feketék a szirmai, de legbelül tűzvörösek.
- És hol keressem? Úgy értem a fákon, köveken, avarban? – faggatózott a nő.
- Általában sziklák tövében nő, de van egy hely nem túl messze, mi oda igyekszünk.
- Gondolom ott sok van belőle… - mondta a nő, miközben odasietett a férfi mellé, mivel kissé megijedt a túlzottan nagy sötétségtől.
- Igen, az ottani állomány elég lesz legalább egy félévre, és pár száz vagy ezer galleont megspórolunk vele az iskolának – A nő meglepetten nézett a férfira.
- Én azt hittem, hogy ez a saját gyűjteményébe megy…
- Hogy? Nem, tudja amit be tudok szerezni az iskola számára, azt megteszem. Ez amolyan megállapodás volt Albus és köztem mikor idekerültem. Tudja a Roxfort tandíja nem éppen csekély, és sok diák igen nehéz anyagi helyzetből kerül ide. Őket támogatom ezzel az „akcióval”.
- Ó, hát akkor a diákok biztos ódákat zengnek magáról – mosolyodott el a nő.
- Nem, mivel nem is tudnak róla – felelte a férfi.
- De hát miért nem? Ez olyan nemes dolog… biztos nem lehetett könnyű önnek diákként – kezdett bele a nő.
- Hát nem, de szerencsére nem voltam teljesen egyedül…
- Egy barát, vagy barátnő? – kérdezte Lily mosolyogva.
- Barátnő…
- És szimplán barát volt vagy annál több? Oh, bocsánat, nem akarok tolakodó lenni, csak tudja ha beszélgetek, akkor kevésbé félek a sötétben – hazudta a nő. Piton egy pillanatig hallgatott, majd folytatta.
- Annál több, ő volt életem szerelme…
- Volt? Ó, sajnálom, ezek szerint… - játszotta Lily.
- Már meghalt, az én hibámból, de kérem erről többet ne beszéljünk! – A nő bólintott. Közben már látták az erdő közepén elhelyezkedő romokat. Lily tátott szájjal nézett körbe.
- Ez gyönyörű! – suttogta, mire a férfi ránézett. Nem gondolta volna, hogy rajta kívül valaki csodálatosnak tartaná ezt a régi romot, pláne nem éjszaka a Tiltott Rengeteg közepén.
- Valóban… - azzal lehajolt és elkezdte leszedni a virágokat. Lily sietősen csatlakozott hozzá.
- Melyik része kell?
- Csak a virágja.
- Rendben… - azzal a nő is munkához látott. Nagyjából tíz perc alatt meg is voltak vele, és elindultak visszafelé. Lily út közben alaposan körülnézett, hátha lát valamilyen érdekes növényt. Így szemét nem kerülte el a földön lévő mocorgó apró gombaszerűség.
- Perselus… nézd csak… - fogta meg a férfi karját, mire az ledermedt. Nem értette a hirtelen jött tegezést, majd nagy nehezen elszakította tekintetét a nőről és a földön lévő valamit kezdte el tanulmányozni.
- Mit találtál? – kérdezett rá már ő is tegeződve.
- Nem tudom, de valamilyen furcsa gomba, ilyet még nem igazán láttam ezelőtt… - Perselus leguggolt, majd alaposan szemügyre vette. A gomba arany színű volt, lila pöttyökkel, és folyamatosan lüktetett, akár egy dobogó szív.
- Ez nem lehet… - motyogta a férfi.
- Mi nem lehet? Valami érdekeset találtam? – kérdezősködött a nő.
- Még hogy érdekes? Ez egy ritkaság! Egy arany robbanó gomba, már azt hittük teljesen kihalt! – A nő bólintott egyet.
- Akkor ez most jó dolog… Ó, nézd van másik is, és ott is egy tucat – hadarta a nő.
- Rendben ugye van nálad ezüst tőr? – A nő bólintott. – Először szúrja át vele a gombát, majd vágja le a föld feletti részét – Lily pontosan követte az utasításokat, és csakhamar begyűjtötték az összes gombát a környékről.
- Nem kéne megjelölni a helyet, hogy tudjuk hol található?
- De, majd teszek ide egy riasztó bűbájt – azzal előkapta a pálcáját és megjelölte a helyet. Lassan elindultak a kastély felé. Útközben még megálltak egy bokornál, amin valamilyen furcsa rózsaszín bogyók voltak. Közben Lily folyamatosan agyalt valamin.
- Min gondolkozol? – kérdezte Perselus.
- Furcsa, egyszer olvastam erről a gombáról valamit, hogy milyen állatok fogyasztották… de nem ugrik be… - ahogy haladtak tovább hirtelen valami motozásra lettek figyelmesek.
- Perselus…
- Igen, én is hallom – mondta a férfi, miközben fölemelte a pálcáját.
- Azt hiszem már beugrott, hogy melyik állat vonzódik a gombához… - Lily nagyot nyelt. – A gomba különleges feromont bocsát ki mikor leszedik, ami húsz kilométeres körzetben vonzza a vérfarkasokat… - Piton szentségelt valamit, majd egy gyors rántással maga után húzta a nőt.
- Futás! – morogta Piton mire ő és Lisa eszeveszetten rohanni kezdtek. Még éppen időben, mert a vérfarkasok már kezdték őket körbe venni, bár így sem volt könnyű helyzetük. Néhány hátráltató ártást lőttek az állatok felé, így lelassították őket. Piton még mindig fogta a nő kezét, és úgy szaladtak. Lily egy pálcaintéssel kidöntött egy fát mögöttük, mire az rádőlt egy farkasra.
- Szép… volt! – nyögte ki Piton, mert a futástól már kezdett elfáradni. Sikerült annyi előnyt szerezniük, hogy kiérjenek az erdő szélére, ám még át kellett vágni a parkon a bejárati csarnokig. Lily látta, hogy Perselus már majdnem kifulladt, így átvette az irányítást.
- Fawkes! – kiáltotta, mire megjelent előttük Dumbledore madara. – Fawkes, kérlek… - nézett a madárra, mire az lábával megragadta Piton talárját, Lily pedig belekapaszkodott.
- Hé! Hát ez meg milyen eljárás? – tiltakozott Piton.
- Csönd, jobban szeretnél farkas kaja lenni? – A férfi elhallgatott, mikor lenézve meglátta az alattuk sorakozó vérfarkasokat. A főnix egyenesen a csillagvizsgálóban tette le őket, majd egy pukkanással eltűnt. Piton lihegve dőlt neki a falnak, majd lecsúszott a földre. Lily valamivel jobb állapotban volt így odakúszott a férfi mellé.
- Jól… van? – kérdezte tőle.
- Pe… persze… - nyögte Piton, de alig kapott levegőt. Lily önállósította magát és pálcájával elővarázsolt egy pohár vizet, majd a férfi kezébe nyomta.
- Igya meg… - utasította a nő, majd kigombolta a férfi talárját és a mellkasára tette kezét. Piton először tiltakozni akart, de végül hagyta magát. – Nagyszerű, megússzuk a vérfarkasokat, erre elpatkolna szívinfarktusban? – kérdezte Lily szemrehányón. Piton sem értette, hogy mi baja van, ilyen még sohasem fordult elő vele.
- Én… nem tudom… - próbált meg magyarázkodni, de még mindig lihegett. Lily fogta és lefektette őt a földre, fejét pedig az ölébe helyezte.
- Próbáljon meg megnyugodni, akkor jobb lesz… - simogatta a férfi arcát és haját, míg az lassan megnyugodott. Perselus össze volt zavarodva, a nőből olyan nyugalom áradt felé, amit már régen tapasztalt. Már azon volt, hogy elalszik, mikor Lily végighúzta mutatóujját az alsó ajkán. Erre szeme kipattant és a nőre meredt. Lily kapcsolt, hogy ezt nem kellett volna, így szégyenkezve elfordította a fejét. Perselus felült és a nő felé fordult.
- Nézze… én… - kezdett bele Piton, de Lily megállította.
- Kérem, ne mondjon semmit. Tudom, hogy még mindig őt szereti… nem áll szándékomban lerombolni az emlékét… - suttogta Lily. Piton inkább nem mondott semmit. Felsegítette a nőt, majd elindultak az alagsor felé. Piton már bánta, hogy belekezdett ebbe a „beszélgetésbe”. Nem akarta bántani ezt a nőt, és fájt neki azt látni, hogy ez az egész rosszul esik a másiknak, még ha nem is mutatja ki nyíltan. A pincében hozzáláttak a növények eltárolásához. Már éjfélre járt az idő, mikor Perselus idegesen felmordult.
- Valami baj van?
- Csak idegesít, hogy nem tudom mi van Harryvel. Úgy értem, Black vigyáz rá, de… - a nő felsóhajtott.
- Professzor úr, menjen, és nézze meg. Majd én befejezem, már nincs sok hátra – biztatta őt a nő. Piton engedett a csábításnak és belement a dologba. Persze ahogy megfigyelte ez a nő pontosan tudta hogyan kell elraktározni ezeket a növényeket, így nem tartott attól, hogy valamit elront.
- Én, köszönöm… Elisabeth? – Lily fölpillantott rá.
- Igen?
- Ha már egyszer úgy is tegeződtünk, javaslom maradjunk annál… elvégre kollégák vagyunk – javasolta a férfi, mire a nő bólintott.
- Rendben, de most menj és nézd meg a fiad. Ha Sirius nem nyit ajtót, a jelszava velős csont… - Piton majdnem elnevette magát.
- Milyen elmés… - aztán sietősen otthagyta a másikat. Csak mikor már fönt járt az emeleten jutott el tudatáig a dolog. Vajon honnan tudja a nő, hogy mi Black lakrészéhez a jelszó? Akarata ellenére kezdett kissé feszült lenni, és ha nem pár órával ezelőtt koptatta volna le a másikat, most biztosan féltékenységi jelenetet rendezne.
- Féltékenységi jelenet? – suttogta maga elé. Hiszen ő NEM az! Az kivan zárva. Egyetlen nő miatt volt eddig féltékeny és az Lily volt, miatta utasította vissza Lisa közeledését is… vagy talán ő tévedett és a nő nem is úgy gondolta, csak pusztán barátilag. Feje már kezdett zsongani a történtektől, és magát sem értette így betudta a dolgot a fáradtságnak. A szoba elé érve bekopogott, de mivel válasz nem érkezett, ezért kimondta a jelszót.
- Velős csont… - az ajtó kinyílt, és ő belépett. Fia ott feküdt a megnagyobbított kanapén és úgy tűnt békésen alszik. Leült mellé, és kisimított egy tincset a szeméből. Harry megmoccant, de nem ébredt föl. Az egyik szobából valami motoszkálásra lett figyelmes. Pár pillanat múlva megjelent Black.
- Hát te meg hogy jutottál be Piton? – kérdezte Sirius álmosan.
- Jelszóval, Black. Amúgy ha orvgyilkos lennék már mind a ketten halottak lennétek… - jegyezte meg epésen, mivel nem volt megelégedve ezzel az őrizettel.
- Aham… de honnan tudod a jelszavam? – faggatózott tovább Sirius. Pitonnak nem volt kedve magyarázkodni, de azért válaszolt.
- Elisabeth adta meg.
- És ő hol van?
- Még az alapanyagokat raktározza el. Elég nagy mennyiséget szedtünk, és majdnem felfalt minket pár vérfarkas, de túléltük…
- Neki nincs baja, ugye? – kérdezte sürgetően Sirius.
- Nincs, de mit vagy úgy oda, csak nem tetszik a nő? – vágott vissza egy kérdéssel Piton, mire Sirius szeme kikerekedett.
- Már bocs, de én veled ellentétben igenis észreveszem a szép nőket, egyébként meg mit zavarna ha úgy is lenne? Csak nem féltékeny vagy? – Piton sziszegve fordította el a fejét. Harry kicsit mocorgott, majd feje jóformán eltűnt a takaró alatt.
- Ezt nem itt és most kéne megvitatni… - Sirius nagyokat pislogott.
- Csak nem?
- Valójában nem tudom, hogy mit gondoljak. Elisabeth egy okos, érzékeny és kedves boszorkány, akivel el tudok beszélgetni. Élvezem a társaságát, noha eddig nem sűrűn volt hozzá szerencsém… Viszont…
- Viszont még mindig ott van Lily – fejezte be helyette Sirius. Egy mozdulattal hangszigetelőt szórt kettejükre, majd leült a fotelba.
- Nézd, Piton. Sohasem kedveltük egymást, és gyanítom ez nem nagyon fog változni. Aláírom tévedtem veled kapcsolatban, szemetek voltunk annak idején… Hidd el, James legalább annyira sajnálja, mint én és Remus…
- Hülyeség, Potter soha semmit nem bánt volna meg… - Sirius az égre emelte tekintetét.
- Ágas, öreg haver látod hova süllyedtem? Itt lelkizem ezzel a… ezzel a pinceszörnnyel… - Piton valamit morgott az orra alatt. – Na jó, nevezz bolondnak, de elárulok valamit. Nevezheted szoros köteléknek vagy aminek akarod, de a lényeg, hogy nem is olyan régen beszéltem Jamesszel… - Piton kezdett megzavarodni. – Tudod meglátogatott álmomban… ő most odafönt van és onnan figyel. Állítólag tudott arról is, hogy Harry és Glory nem az ő gyerekei… minden esetre ő nem haragszik rád, már megbékélt. – Piton ide-oda kapkodta a fejét.
- Most csak hülyítesz… - ám ekkor a sötét égen egy hullócsillag suhant át.
- Nem, és szerintem most jelzett. Amúgy Ágas, neked sohase kell aludni? – A csillagok most kissé mocorogni kezdtek mintegy mosolyt formálva.
- Hát ez… hogy a frászba csinálod? – fakadt ki Piton.
- Nem én, Ő! – Perselus bár kételkedett Sirius épelméjűségében és a sajátjában is, föltette az első kérdést.
- És Lily? Vele is… - Sirius gondolta hogy ez lesz.
- Lily is megbocsájtott és mindig is itt volt és itt lesz a gyerekeivel, veletek. Viszont szerintem
ő nem akarná, hogy az árnyékában élj. Emlékezz vissza, hogy milyen volt, mindig csak a jót akarta másoknak… Gondolod hogy ő azt szeretné, ha egy életre elhatárolnád magad a boldogságtól? – Piton elhúzta a száját.
- Ehhez én már túl fáradt vagyok…
- Ahogy gondolod, viszont annyit mondhatok, Lily megbocsájtaná, ha boldog lennél mással… Na tudod mit? Már én is fáradt vagyok, húzzál innen. Komolyan itt beszélgetek az éjszaka közepén egy ex-mardekárossal, hova süllyed a világ! – Piton elvigyorodott.
- Na ja, holnap benézek Harryre. Most megyek és veszek egy hidegzuhanyt, mert a fejem majd szétrobban…
- Mit bánom én! – Piton intett még egyet, majd kisétált az ajtón, Sirius pedig vigyorogva nézett ki az ablakon.
- Ugye ettől nem lettem áruló, Ágas? – És az a pár csillag még mindig huncutul csúszkált az égen, ide-oda.
Jaj megint nagyon jó lett a feji!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És végre alakul Perselul és Harry kapcsolata is :D:D nagyon aranyos volt Perselus ahogy aggódott Harryért. Olyan volt mint egy igazi apa, és nem jól ismert "vén denevér" :)
De Perselus és Lilly kapcsolata is mostmár remélem hamar rendeződik, de arra még mindig kíváncsi vagyok, hogy fog majd Pers reagálni, ha megtudja Lisa az ő Lillyje. Ezt egyelőre nem tom elképzelni:) Te mindig az egy helyett legalább hármat csavarsz a szálakon és ez pont így jó :D
Szép kis család lesznek a végére, legalábbis nagyon remélem.
Üdv.: Mia
Ui.: Sirius elég vicces mint Piton "lelkizős társa", ilyet se olvastam még, aztán a végén nehogy "puszi-pajtások" legyenek :P
Válasz:
Igen szeretem kavarni a dolgokat, azt hiszem ez már az ismertetőjegyemmé vált. Sirius sem gonosz, és ha kap rá esélyt, akkor megváltozhat :P
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Csak így tovább.
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Tapi meg Pers csak nem elásták végleg a csatabárdot??