A haditerv kezdetét vette. Gloryék feszülten figyelték a tanári asztal felé közeledő Lilyt. Draco közben megpróbált feltűnés nélkül körbenézni, hogy kik is vannak a teremben. Volt háztársai jobb esetben levegőnek nézték, de az eltelt pár nap alatt már sikeresen lógatták föl az egyik fára az udvaron, ahonnan legnagyobb szégyenére Harrynek kellett leszednie. Most is azt figyelte, hogy honnan érkezik egy újabb támadás, de a várttal ellentétben most minden csöndesnek tűnt. Lily lassan elérte az asztalt és helyet foglalt a már ebédelő Perselus mellett.
- Jó étvágyat – szólt a nő kedvesen, mire a férfi csak bólintott. Eltelt pár perc, mire Perselus összeszedte magát.
- Miss Dumbledore, lehetne egy kérésem önhöz? – A nő tettetett kíváncsisággal fordult felé.
- Persze, óhaja számomra parancs – vágta rá mosolyogva.
- Nos, tudja a lányom képtelen dönteni az aurori szakma és a gyógyítás között. Esetleg mondana neki pár szót, mint szakmabeli? – A nő kicsit hezitált, majd rábólintott.
- Rendben, és mégis mit mondjak neki? – kérdezte tanácstalanul. – Úgy értem, hogy milyen irányba befolyásoljam? – A férfi kikerekedett szemeit látva fölnevetett. – Ugyan már, hiszen lerí önről, hogy nem szívleli az aurorokat, gondolom jobban örülne neki, ha a lánya mást választana. – Piton pislogott párat, majd válaszolt.
- Való igaz, hogy a lányomnak nem túl előnyös, ha auror lesz, mindamellett ez az ő döntése – tartott egy kis szünetet –, persze, ha esetleg meg tudná győzni őt arról, hogy mégsem ezt a pályát válassza, azért nagyon hálás lennék. – Ezt hallva a nő elmosolyodott.
- Persze, megteszek mindent az ügy érdekében. Akkor délután háromkor várom a lányát az irodámban. – Perselus bólintott, majd visszatértek az étkezéshez. Dumbledore elégedetten szemlélte a kis beszélgetést és magában elkönyvelte, hogy Lily egészen jól halad. Az étkezés végeztével Piton kifelé menet még odaszólt a lányának.
- A tanárnő háromkor vár az irodájában, aztán majd gyere le hozzám, és tájékoztass, hogy miként döntöttél! – Majd végül elvonult, Harry értetlenül nézett testvérére.
- Minek mész te a tanárnőhöz? – Glory kissé idegesen válaszolt.
- Hát a pályaválasztás miatt. Tudod filózok az auror meg a gyógyító közt. Apa megkérte őt, hogy meséljen egy kicsit az aurorságról. – Ron arca földerült.
- De csúcs, ugye mi is mehetünk? Engem nagyon érdekelne a dolog! – Ezt hallva, Glory majdnem félrenyelte a falatot.
- Hát nem is tudom, eredetileg csak én mentem volna…
- Ne kéresd már magad, ugyan mit árt, ha mi is ott vagyunk, nem igaz, Harry? – A fiú bizonytalanul bólintott. Különösebben nem vágyott egy ilyen beszélgetésre, tekintve, hogy a jövőbe vetett elképzelései jelenleg a túlélni a temetőt címszalag alatt futottak. Végül a lányok belementek a dologba.
Három előtt tíz perccel indultak el, majd kisvártatva már a nő ajtaja előtt kopogtattak. Lily mosolyogva nyitotta ki az ajtót. A sok gyerek láttán azonban kissé megrettent.
- Öm, tanárnő, tudom, hogy az édesapám csak rólam szólt, de Harryék is nagyon szeretnék hallani a beszámolót… - Lily kissé kábultan nézett az öt fiatalra.
- Hát gyertek csak, bár hogy őszinte legyek és a dolognak csak a női részéről tudok nektek mesélni. – A fiúk elhúzták szájukat, de még így sem hátráltak meg. Belépve leültek a kandalló elé, majd a nő teával kínálta meg őket.
- Pontosan mire is vagytok kíváncsiak? – Glory nem tudva, hogy mit mondjon, ezért vállat vont.
- Esetleg a nehézségekre… - szólt közbe Hermione.
- Hát igen. Gondolom azzal tisztában vagytok, hogy az aurori szakma nem éppen a legnyugodtabb. Szinte naponta kerülünk szembe olyan esetekkel, amik nem csak veszélyesek, de lelkileg is megrázóak.
- Hogy érti, hogy lelkileg megrázóak? – kérdezett rá Draco, mert ezt a részt nem nagyon értette.
- Tudjátok ez, amit az iskolában tanultok, csak a jéghegy csúcsa. Az aurori képzés az egyik legnehezebb, a tananyag magasan a RAVASZ szint fölött van, az állandó gyakorlatokról nem is beszélve. Így jó „poénnak” tűnik, hogy üldözzük a rosszakat és mi vagyunk a jók, de ez csak a kifényesített álca. Az auror ha kell ugyan úgy kínoz, és öl, akár egy halálfaló… - ekkor Ron arca elfehéredett.
- Kínozni? – ismételte meg Harry.
- Pontosan. Az átkok és ártások melyeket az aurorok használnak legalább olyan veszélyesek, mint a főbenjárók. Nem csak az Avada Kedavra számít halálosnak, egy jól irányzott kés átokkal, halálos sebet is lehet okozni. Egy kötöző bűbájjal meg lehet fojtani egy embert, míg egy hátráltató ártás ugyan úgy végezhet valakivel. Az első halál, az első gyilkosság a különbség az aurorok és a halálfalók között.
- Ugyan mi a különbség a kettő közt? – kérdezte enyhe undorral Glory.
- Hogy az auroroknak ezután gyötrő bűntudata van! – Draco kényelmetlenül fészkelődni kezdett.
- Azért ez nem így van. - Minden szem rá szegeződött. – A halálfalók többsége kényszer hatására lesz az, ami. Sokukat a családjukkal, a vagyonuk elvesztésével fenyegetnek meg, netán az életükkel. A Nagyúr a legaljasabb eszközöket használja föl, hogy a saját oldalára állítsa a „híveit” sokuk még csak egyet sem ért a nézeteikkel, legalábbis nem ilyen szinten. Az én szüleim sem voltak egy vérengző mániákusok. Igaz, hogy beképzelt, arisztokraták voltak, és így megvetették a félvéreket és mugli származásúakat, de a teljes nyomorba döntésüket, és halálukat nem kívánták. Nekik sem volt más választásuk, mivel apámat annak idején a vagyonával zsarolták meg, így neki is be kellett állnia, később pedig engem is besoroztak. – Kelletlenül fölhúzta az ingujját, ahol ott tekergett a sötét jegy.
- Van abban igazság, amit mondasz, de az aurorok nem élvezik, ha ölhetnek, és elkerülik, amikor csak tehetik. Nem szándékozom vitát nyitni egyik fél helyzetéről sem! – fejezte be a nő.
- És mikre számíthatok, ha aurornak megyek? Úgy értem, mint nő… - Liya (Lily) felkacagott.
- Az nem lesz piskóta. A férfi auror képzés sem semmi, de a nőknek még nehezebb…
- Hát persze, hiszen ők gyenge nők… - vetette oda Ron, mire a szobában lévő összes nő összeszűkült szemekkel nézett rá.
- Nem lehetne, hogy a hülye szexista nézeteidet otthon hagyod, Weasley? – morogta Glory.
- Most mi van? – nézett körbe értetlenül, mikor már Harry és Draco is dühösen néztek rá.
- Hagy változtassam meg a véleményed. Tévedés. A nőknek nem annyit kell teljesíteni, mint a férfiaknak… többet. Egy auror nőnek kétszer annyit kell dolgoznia, kétszer olyan jónak kell lennie, mint egy férfi társának, ha azt akarja, hogy elfogadják. Míg egy férfitól elvárják, hogy jól teljesítsen, addig a nők kiváló teljesítményére maximum azt mondják szerencséje volt, vagy amit külön „imádok”, biztos tett valamit azokért a jegyekért. – Harry undorodva meredt a padlóra.
- Ez annyira szemétség! – szólt közbe Draco. – Miért feltételeznek ilyeneket?!
- Mert a nők jelenléte az aurorok körében még mindig vitás. Eddig egyetlen női parancsnok sem volt, és gyanítom, hogy hosszú ideig nem is lesz. De nem akarom teljesen elvenni a kedveteket a dologtól – szabadkozott gyorsan, mikor látszott, hogy már a fiúknak sincs túlzottan nagy kedve erről beszélni.
- Nem, tudja én eddig nem is nagyon gondolkoztam ezen. Úgy véltem, hogy nekem harcolnom kell, hogy nincs más választásom, és mivel máshoz nem értek, így aurornak kell lennem – szólalt meg Harry vontatottan.
- Harry, ne add föl a reményt, lesz még olyan idő, mikor mindannyian nyugalomban élhetünk, és minden rendben lesz – biztatta őt Lily. A fiú halványan elmosolyodott, valahogy könnyű volt elhinni a nő szavait. – Na akkor, ha nem auror, mi más jöhet még szóba? – tette föl a nagy kérdést a nő. Hermione válaszolt először.
- Hát én szeretném kitanulni a bájitalmesterséget, szeretnék új főzeteket kifejleszteni.
- Értem, akkor Hermione bájitalkutató lesz. Draco? – kérdezte most a fiút.
- Szerintem nekem már lőttek – vont vállat.
- Ugyan miért lenne neked annyi? – kérdezett rá Gliry.
- Csak mert se pénzem, se családom, és mostanra a nevem is egy átok része lett… Egy Malfoy mostantól jobb ha meghúzza magát. Nyilvános pozíciót biztos nem vállalhatok.
- Ez badarság! Úgy tudom, hogy egy igen ügyes és okos mardekárossal van dolgunk, és ha mondhatom ezt, a sors ismételheti önmagát, hiszen részben már megtörtént. – Harry összeszűkült szemekkel meredt a nőre.
- Most kire célzott?
- Piton professzorra, ő is hibát követett el, megfizetett érte és nézzétek hol van most. Tanít, és egy igazán bölcs és kivételes férfi… - Harry elvigyorodott.
- Na de tanár nő! A végén még azt hiszem, hogy… - itt már mindenki nevetni kezdett, köztük Lily is.
- Tisztelem a professzort, a munkásságát, és igazán nagy örömmel töltene el, ha kicsit jobban el tudnék vele beszélgetni, de ugye nektek nem kell bemutatnom őt… kissé hűvös egyéniség – megpróbált komoly és szigorú arcot erőltetni magára.
- Hát, ha esetleg szereti az éjszakai kirándulásokat, akkor menjen vele ma éjszaka. – Lily szemei kikerekedtek Harry mondatán.
- Miért, hova megy a kedves professzorunk?
- Reggel azt mondta, hogy megy a Rengetegbe hozzávalókat gyűjteni, esetleg kísérje el – vigyorodott el Harry, majd a nő zavarát látva hozzátette. – Tudja, elég veszélyes az az erdő, jobb lenne, ha lenne ott még valaki, aki nem a földet túrja holmi gazokért.
- Harry Potter, azért ne becsüld alá a bájitaltant, ha ez a tudományág nem lenne, nem itt tartanánk. Ez a legősibb tudományágunk, a bájitaltant, a természetmágia, a rúnamágia követte, majd pedig a pálcával való varázslás. Ezért mutass egy kis tiszteletet! – A fiú elgondolkozott a dolgon. Ezután a fiatalok elhagyták a szobát, és Glory unszolására lementek Pitonhoz. A férfi megdöbbent, ahogy meglátta az öt elmélázott fiatalt.
- Veletek meg mi történt?
- Csak beszélgettünk Dumbledore professzorral…
- Mármint a tanárnővel – helyesbítette ki Hermione, Draco szavait.
- Látom eléggé hatásos volt, de mégis mit mondott, ami ennyire leszívott titeket? – Aztán a fiatalok nekiálltak mesélni, és Pitonnak be kellett látnia, hogy a nőnek bizony van sütnivalója. Annak pedig külön örült, hogy nem csak Gloryt sikerült meggyőznie arról, hogy az aurorok élete nem csak játék és kacagás.
- Jut eszembe… adnál nekem pár különórát bájitaltanból? – Piton kishíján kiköpte a teáját, mikor ezt meghallotta Harrytől.
- Harry… jól vagy? – A fiú bólintott.
- Persze, csak a tanárnő mondott valamit arról, hogy a bájitaltan a legősibb és legbecsesebb tudományág, és tényleg elgondolkodtatott… - Perselus úgy érezte, hogy menten kicsúszik lábai alól a talaj.
- Te szentséges Merlin, ki ez a nő és hogy csinálta mindezt? – A döbbeneten át is érződött, hogy hangjában halvány öröm és büszkeség is bujkál.
- Nem 'tom, de egész rendes, meg értelmes. Jól el lehet vele beszélgetni. – Hozta föl a dolgot, kapva kapott az alkalmon.
- Persze okos, meg van humora is, ami azért elég ritka így együttvéve – folytatta Glory, végül pedig Ron zárt.
- Na persze az sem elhanyagolható, hogy eléggé csinos is. – Erre mindannyian nevetésben törtek ki, még Perselus is elmosolyodott. Eldöntötte, hogy megköszöni a nőnek a segítséget.
Lily úgy döntött, hogy vacsora előtt még lezuhanyozik. Elmerült a forró vízben és saját alakját is felöltötte. Hosszasan áztatta magát, majd mikor már úgy érezte, hogy eléggé ellazult, kiszállt a kádból, a törölközőt maga köré tekerte, hajára pedig egy szárító bűbájt szórt. Kisietett pár ruháért, majd gyorsan magára öltötte. Éppen befejezte, mikor az ajtón valaki kopogtatott.
- Szabad! – szólt ki a nő, de ekkor meglátta saját tükörképét. A rémület első hullámai úgy öntötték el, hogy alig kapott lebegőt. Gyorsan beszaladt a fürdőszobába, hogy visszaváltoztassa külsejét.
Perselus sétált föl Lilyhez, hogy megköszönje azt, amit a fiatalokért tett. Az engedélyt megkapva benyitott, és még látott eltűnni az egyik ajtó mögött egy vörös hajtincset. Hirtelen ledermedt. Szíve gyorsabban kezdett el kalapálni, és azonnal a nő után indult. Valami azt súgta neki, hogy siessen, és menjen utána, ne hagyja elfutni. A félig nyitott fürdőszoba ajtó ekkor kinyílt és előlépett a már ismert nő. Lily majdnem elájult, mikor meglátta, hogy ki előtt bukott le majdnem.
- Piton professzor, minek köszönhetem a látogatást? – kérdezte tőle, remélve, hogy nem bukott le.
- Én ö, csak meg akartam köszönni a segítséget – válaszolta zavartan, közben a nő arcát fürkészve.
- Nem tesz semmit, öröm volt a gyerekekkel beszélgetni. – Pitont nem hagyta nyugodni az amit látott, legalábbis látni vélt.
- Az előbb, mintha vörös lett volna a haja, de lehet, hogy csak tévedtem… - Lily kényszeredetten elmosolyodott.
- Hát igen, tudja eredendően vörös vagyok, de az iskolában sokat csúfoltak miatta, így amint megtanultam az első színező bűbájt azonnal megváltoztattam. Néha leveszem a bűbájt, és elszörnyülködöm rajta… - vállat vont, remélte, hogy ez talán elég lesz.
- Biztos nem lehet annyira szörnyű – válaszolta Piton higgadtan. Lily kezdte kényelmetlenül érezni magát. – Esetleg megmutatná? – Na itt volt azon a ponton, hogy rögtön elájul. Szerencséjére haja most rövidebb és göndör is volt, így nem állt fönn annak a veszélye, hogy a férfinek túlságosan is ismerős lenne.
- Hát, tudja professzor, ha ezt megmutatom, meg kell, hogy öljem… - próbált higgadt és komoly maradni, de egy aprócska mosoly szökött szája szélére. – Na jó, de ígérje meg, hogy nem mondja el senkinek… - A férfi bólintott. A nő izgatottan visszaváltoztatta haja színét vörösre, és várta a reakciót. A férfi nagyot nyelt, de próbálta magát visszafogni.
- A haja pont olyan színű, mint az övé volt… Merlin, miért kínzol? – tette föl ezt a kérdést magának, majd rádöbbent, hogy illene mondania valamit.
- Hát ez… nem is olyan szörnyű, sőt, egészen… egészen jól áll magának. – Mikor ezt kibökte legszívesebben magát döfte volna le valami jó élessel, de ha az nincs, megtette volna a pálcája is.
- Köszönöm, itt talán megszokott, de tudja… Amerikában kevés a vörös hajú ember, és ezért eléggé feltűnő voltam. – Piton bólintott.
- Esetleg meghálálhatom valamivel a segítségét? – kérdezte ismét fölvéve a szokásos komor arcát.
- Esetleg lenne itt valami… tudja, nem ismerem Angliát, és még Roxmorts-ot sem, de már nem bírom az iskola falai közt. Jó lenne, ha ki tudnék szabadulni legalább pár órára, esetleg nem kísérne el? – A férfi tanakodott egy kicsit, végül megcsóválta a fejét.
- Sajnálom, de ez nem lenne túl bölcs dolog, mivel kegyed Albus unokahúga, így potenciális áldozat lehet. – Lily nagyot sóhajtott, és úgy döntött bedobja a B tervet.
- Kérem, ha kell álcázom magam, de úgy érzem, hogy megfojtanak a falak, nekem mindegy, hogy a városba, vagy csak ide a tó környékére, csak menjünk! – A nő kérlelő tekintetére Perselus dühösen fújt egyet.
- Van egy lehetőség, esetleg ha nem fél a veszélytől és a sötéttől, elkísérhet a Rengetegbe. – Várta, hogy a nő meghátrál, de nem ez történt.
- A rengetegbe? Rendben, és mikor? Jut eszembe, miért is megy oda? – A férfi már kezdte megbánni felelőtlen kijelentését.
- Több értékes gyógynövény is most virágzik, és a készleteim kifogyóban vannak. Holnap szombat, így nincs tanítás. – A nő elmosolyodott.
- De jó, szívesen elkísérném, persze, csak ha nem okozok ezzel gondot. – Perselusnak nagyon a nyelvén volt, hogy azt mondja IGEN, de végül visszafogta késztetését, és megrázta fejét.
- Nem, sőt van előnyös oldala is… legalább lesz, aki őrt áll. – Lily elmosolyodott.
- Nagyszerű, akkor mikor és hol találkozzunk?
- Este kilenckor indulunk, legyen készen, nem várok a későkre. Az ajtó elé jöjjön! Engedelmével – fejet hajtott és kisétált. Lily azt sem tudta, hogy örömében sírjon vagy nevessen. Annyira boldog volt! El sem tudta mondani mennyire. Az ágyra vetette magát, majd gyorsan átszólt a kandallón Siriusnak, aki éppen Hermionét próbálta jobb belátásra téríteni az animágia terén.
- Sirius! Gyertek át! – A páros sietősen átvágtatott, majd érdeklődve álltak meg az ajtóban. Lily az ágyon feküdt egy párnát szorítva a fejére, és sikított.
- Ennek meg mi baja? – tetet föl a kérdést a férfi.
- Gőzöm sincs – válaszolta a lány. Lily vigyorogva ült föl az ágyon, és majdnem olyan volt, mint aki pillanatokon belül vagy elájul, vagy kirepül az ablakon.
- Szeretem – szögezte le, mire a másik kettő bólintott.
- Aha, olyat mondj, amit még nem tudunk –vetette oda Sirius.
- Ma éjszaka, elmegyek vele a Rengetegbe… - bejelentését először feszült csend követte, majd kicsit később, Hermione a nyakába ugrott.
- Ez csodás, akkor minden jól alakult… de még nem is volt vacsora.
- Nem ám, eljött hozzám – vigyorgott a nő teli szájjal.
- Azta… annyira örülök! – Sirius megforgatta a szemét.
- Oké, mindenki örül, egyedül én nem. Ne érts félre Lily, ez tényleg jó hír, de…
- Mi de, Sirius? – kérdezte a nő gyanakodva.
- Ne bízd el magad, ez csak egy séta. Ne várj tőle csodákat, az is lehet, hogy ezután nem szóltok majd egymáshoz hetekig… - Lily elkomorodott, hiszen a férfinak igaza volt.
- Ne legyél már ünneprontó, legalább most hagy örüljön egy kicsit! – Védte meg őt Hermione.
- Jól van, ti tudjátok, viszont te nem úszod meg, akkor is átváltozol valamivé, ha bele gebedek is. Most visszamegyünk, és ha kell egész éjszaka kínozlak, de legalább egy bajszot, vagy egy pár tollat látni akarok! – Hermione fáradtan sóhajtott, majd a férfival együtt visszatértek a másik lakosztályba, egyedül hagyva a nőt az ábrándjaival.
Látom lemaradt a vége, itt látszik mennyit minden írtam, de úgy éreztem le kell írni, ami eszembe jutott. Remélem nem haragszol érte!
folyt.:
Remélem, a közeljövőben számíthatunk azért frissre és nem tűnsz el annyira ismét! :)
További sikeres írogatást!
Köszi, hogy frissítettél!
Üdv
Emily Piton (Judit)
ui. 1.: Ja, a „fantázia” nevem még nem olyan régi, ezért még más néven vagyok beregisztrálva, de gondoltam ezt is megosztom veled!
ui. 2.: Most, hogy a Wordben szépen begépelt kritikámat be akartam másolni és rákattintottam a gombra, hogy hozzá tudjak szólni, érdekes mód készélesedett a sáv. Lehet, hogy ez a jutalom a véleményért? XD
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Kiváncsi vagyok hogy reagál majd Piton és Harry
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Nem semmi. Asszem valahogy Lily elérte azt Harrynél, amit más nem tudott. Mármint, hogy figyeljen oda a bájitalokra.Lily meg majdnem lebukott.