Bevásárlás
A hetek egyre gyorsabban teltek. Odakint a hőmérséklet már jóval fagypont alá süllyedt. A diákok egyre nagyobb izgalommal várták a közelgő szünetet. A Roxmortsi hétvégéken mindenki degeszre tömött szatyrokkal tért vissza a kastélyba. Ez is egy olyan napnak ígérkezett, mint az eddigiek. A diákok megreggeliztek, majd a felügyelő tanárok kíséretében levonultak a faluba, hogy eltöltsenek pár szabad órát. Lily addig győzködte Perselust és a fiúkat, míg azok belementek, hogy lekísérik őt és Cissyt, hogy be tudjanak vásárolni az ünnepekre. Narcissa már egy hete a gyengélkedőn dolgozott, mint asszisztens, és egyre jobban élvezte a munkáját. Délelőttönként, amíg ő dolgozott, Draco a gyengélkedőn kialakított játszótéren foglalatoskodott, többnyire Harry társaságában. Lucius eleinte ellenezte, hogy fia mindig a gyengélkedőn legyen egy „idegen” gyerekkel, de idővel be kellett látnia, hogy fia rohamos fejlődésnek indult, és nem csak a bájital miatt, ami meggyógyította. A kis Draco szó szerint leste Harry minden mozdulatát, és állandó jelleggel utánozta. Harryt persze ez bosszantotta, így sokszor inkább egyedül játszogatott. A két nő indulás előtt most is a rögtönzött gyermekmegőrzőben hagyta a kicsiket. Luciusnak az sem tetszett, hogy felesége el akarja hagyni a kastélyt.
– Tényleg annyira muszáj elmenned? – háborgott. Fizikailag már teljesen jól volt, a sebei begyógyultak. Azonban még mindig nem akaródzott neki előjönni a lakosztályukból.
– Lucius, azért mert te a hátralevő életedet bezárva akarod eltölteni, Én még szeretnék néha emberek közé menni – szólt vissza a nő az ajtóból, majd egyszerűen otthagyta Luciust. A férfi nem tehetett mást, magában mérgelődve huppant le az egyik fotelba. Tudta, hogy feleségének igaza van, és nem maradhat örökké a négy fal között, de akkor is félt… Igen, Lucius Malfoy félt, mégpedig attól, hogy mások kigúnyolják sebei miatt.
Cissy elvitte fiát a gyengélkedőre, majd lesietett a bejárathoz, hogy találkozzon Lilyékkel. Már csak rá vártak, így szinte azonnal útnak eredtek. Már majdnem a főkapunál jártak, mikor valaki feléjük szaladt. Dora volt az.
– Jaj, de jó, hogy még utolértelek titeket! – lelkendezett a kislány. A két nő, Sirius és Perselus kérdőn néztek rá.
– Hát Te? Nem mentél le a többiekkel? – lepődött meg Sirius.
– Elindultak nélkülem… - húzta el a kislány a száját.
– Aha, akkor már megint hoztad a formádat – gúnyolódott Sirius.
– Sirius, ne legyél már ilyen gonosz! – szólt rá Lily. Cissy odaintette magához a kislányt, majd kézen fogta.
– Akkor majd lejössz velünk és kész. Odalent pedig csatlakozol a többiekhez… - ajánlotta föl. A többiek csak vállat rántottak beleegyezésül. A lány már nem sok vizet zavart. Perselus és Sirius út közben végig feszülten figyeltek, számítva egy támadásra. Azonban a halálfalók nem kerültek elő. Odalent a faluban Dora meglátta barátnőit, és azonnal csatlakozott is hozzájuk.
– Na jó, fehérnép… hová menjünk először? – kérdezte Sirius fennhéjázva.
– Még egy ilyen beszólás, Sirius, és a Black családfa veled bezárólag kihal – morogta Lily. Cissy csak jót kuncogott az eseten, de igazából ő is hasonló véleményen volt. Az elmúlt hetekben nagyon jól összebarátkoztak Lilyvel. Ha őszinte akart lenni magához, talán életében először volt egy igazi barátja.
– Először is, venni kéne valamilyen játékot Dracónak Karácsonyra. Aztán Luciusnak is kellene valami… A többit pedig majd meglátjuk menet közben – mondta a szőke nő.
– A játékboltig stimmel, utána pedig vevő vagyok az ötletekre – mosolyodott el Lily. Élvezte, hogy Perselus ott van a közelében, noha az ominózus vallomás óta még mindig kissé feszült volt a légkör közöttük. Lily próbált úgy tenni, mintha misem történt volna, de az ilyen próbálkozásai általában inkább kínosra sikerültek. Elindultak az egyik játékboltba. A kirakatban mindenféle színes és mozgó állatfigura volt. Ahogy beléptek, hirtelen csapta őket meg a meleg.
– Á! Szép jó napot, a kedves vásárlóknak! – köszönt rájuk egy idős férfi. Perselus nem emlékezett rá, hogy régebben – mármint az előző „életében” – is itt lett volna ez az üzlet.
– Jó napot! – köszöntek kórusban. A férfi nem sokkal lehetett idősebb McGalagonynál.
– Edward Goldman vagyok. Régebben Londonban volt egy kis üzletem, de ugyebár az élet arrafelé nem éppen a legbiztonságosabb egy mugli származású varázslónak, így ide helyeztem át az üzletet – kezdett el mesélni a férfi. Perselus már sejtette, hogy miért nem volt itt ez a bolt. Azért, mert a Sötét Nagyúr eltűnt, így a férfi valószínűleg Londonban maradt, vagy nem élte túl az utóbbi napokat.
– Nagyon érdekes játékai vannak… - állapította meg Cissy.
– Köszönöm, mindet személyesen készítettem. Tudják játéktervező vagyok… - vallotta be kissé elvörösödve. A nők összemosolyogtak a látványon.
– Tudna ajánlani valamit két másfél éves kisfiúnak? – faggatózott Lily.
– Hát persze! Jöjjenek csak utánam… - hívta őket beljebb. Sirius jóformán már az ajtóban leragadt, és a megbűvölt terepasztalt vizslatta.
– Anyám, mit meg nem adtam volna egy ilyenért kölyökként… - morogta, miközben az aprócska füstfelhőket eregető mozdonyt vizsgálgatta. Perselus is talált néhány érdekes – legalábbis ami számára érdekes – játékot. Egy aprócska üst volt, amiben valamiféle bájital fortyogott. Nem bírta megállni, hogy rá ne kérdezzen.
– Ez mit tud? Mármint mi a funkciója azon kívül, hogy nem igazi benne a bájital? – kérdezősködött. Lily és Cissy összenéztek, majd az égre emelték a tekintetüket.
– Ó, az az egyik kedvencem – kezdett bele az öreg. – Úgy három éves kortól ajánlott. A készletbe beletartozik néhány illatosító bájital, amiket különféle színűre bűvöltem. Ez egy amolyan színkeverő játék lehet, vagy akár illatkeverő. Sok mindent nem lehet vele csinálni, de a gyerekek oda vannak érte, hogy bájitalt készíthetnek. A fiolák újratöltődnek, így sohasem fogynak ki. Teljesen környezetbarát, és persze biztonságos. A gyerekeknek semmi bajuk sem történik, ha véletlenül magukra öntik az üstben lévő folyadékot… oh, és könnyen takarítható is – magyarázta a férfi. Perselus már majdnem csodálattal nézett az idős férfira.
– Tehát a felnőttek már megtalálták a játékaikat, most mi jövünk… - suttogta Lily mosolyogva.
– Kérem, bocsásson meg, hogy ennyit beszélek… tehát valami olyan kéne, ami jó egy másfél éves gyermeknek. Mégis, van, amit különösen szeretnek? – érdeklődött a férfi.
– Hát az én kisfiam kedvenc játéka egy mozgó kisautó. Azon felül mindennel eljátszik, bár nem olyan intenzíven mint azzal… - hadarta Lily. A férfi értőn bólogatott, majd elkezdett kotorászni a pult mögött. Kisvártatva elővett egy dobozt, amiből egy repülőgép került elő.
– Hát ez meg micsoda? – kérdezett rá Narcissa, mert eddig ilyesmivel nem találkozott.
– Hogy ez? Egy repülőgép… a muglik ilyennel repülnek – magyarázta Lily.
– Nem egy sima repülőgép, hanem mágikus. A gép fél méter magasan repül a föld felett. Ha valaki meg akarja fogni, akkor egy dallamot kezd el játszani, amikor pedig már megfogták a zene abbamarad és elkezd villogni.
– Na és hogyan indul el? – faggatózott Sirius, akit szintén megdöbbentett a játék.
– Kétszer kell megérinteni a gép orrát, és már repül is – Lily mosolyogva rábólintott.
– Ez kell nekem! Harry imádni fogja – ujjongott. Narcissa kissé bizonytalan volt, így tovább nézelődött. Megállt a plüssállatok előtt, és levett egy fekete színű macskát.
– Ezek mit tudnak? – Az öreg odasétált, majd kivette Cissy kezéből a játékot.
– Ha megsimogatják a fejét, akkor dorombol, ha pedig meghúzzák a farkát, akkor nyávogni kezd. Oh, és tartozik hozzá egy egér is, ami menekül előle, a macska pedig üldözi… - magyarázta lelkesen a férfi.
– Draco még csak most ismerkedik a dolgokkal, szerintetek tetszene neki? – fordult oda Lilyhez.
– Szerintem igen. Más ajándékot nem igazán lehet venni egy másfél éves kisfiúnak… - húzta el a száját Lily. Közben Sirius alaposabban körbenézett, és meglátott pár játékseprűt.
– Mondja, a seprűk mennyire biztonságosak, és milyen magasra mennek? – érdeklődött az öregtől.
– Életkorhoz állított, minden évvel tíz centit emelkedik. A minimális magasság fél méter. Egy párnabűbájjal van kezelve, így ha a gyermek le is esik, nem üti meg magát… Elég sok fogy belőle… - mondta az öreg. Lily kissé zavarodottan nézett Siriusra.
– Mit akarsz a seprűvel? – gyanakodott.
– Tavaly már kapott tőlem egy seprűt, de ugye az már nincs meg neki… - suttogta a férfi. Nem akarta felhozni a témát. Lily felsóhajtott.
– Sirius, fejezd be nyugodtan amit elkezdtél. Ha mindig ezt csináljuk, sohasem fogjuk magunkat jobban érezni – mondta Lily kissé szomorkásan. Sirius pislogott párat, majd bólintott.
– Oké, szóval. Tavaly már kapott egyet, és szerette is, James… meg is tanította repülni, de annál ott kellett vele lenni. Ez most jobb lenne, mert így repülhetne egy kicsit egyedül is – magyarázta. Lily felsóhajtott, majd elhúzta a száját.
– Sirius, erre nekem már nem lesz pénzem… - kezdett bele, de a férfi leállította.
– Jaj, nem! Úgy gondoltam, hogy tőlem kapnák! – vágta rá a férfi.
– Kapnák? – értetlenkedett Lily.
– Hát Harry is egyet, meg Draco is egyet… - Narcissa teljesen meglepődött. – Elvégre az egyik a keresztfiam, a másik meg az unokaöcsém… - mosolyodott el. Narcissa meghatottan ölelte át, és igyekezett nem sírni. Az öreg közben lázasan csomagolta az ajándékokat. A végén mindenki kifizette a maga részét, és már indultak kifelé, mikor McGalagony jelent meg az ajtóban.
– Minerva! – örült meg Lily. A nő kissé megijedt, mintha rajtakapták volna valamin.
– Oh, drága Minerva! Micsoda öröm, hogy újra láthatom… - kezdett bele a bolt tulajdonosa. Sirius felvont szemöldökkel nézett hol az egyikre, hol a másikra. Közben McGalagony beljebb sétált. Az öreg férfi azonnal ott termett és kezet csókolt neki. Lilyék somolyogva nézték a jelenetet. Az idős boszorkány a füle tövéig elpirult.
– Jó napot, Edward… elkészültek a játékok, amiket rendeltem? – kérdezte kissé zavarodottan.
– Hát persze, tegnap lettem készen velük. Mind egyedi… az unokáinak biztos nagyon fognak tetszeni – hadarta a férfi idegesen.
– Bizonyára úgy lesz – nyögte ki a boszorkány. Siriusék jobbnak látták, ha kereket oldanak mielőtt valami olyat látnának, amiből ők semmilyen esetre sem jönnének ki jól. Ezután elindultak a könyvesboltba, hogy szétnézzenek. Sirius kissé unottan ácsorgott a bejáratnál, lévén ő nem igazán szerette a könyveket, így ez nem az ő terepe volt. Perselus azonnal összeszedett vagy fél tucat könyvet. Lily sem maradt le tőle sokkal, sőt még Harrynek is vett pár mesekönyvet. Narcissa is összeszedett párat, volt köztük gyógyítói kézikönyv, mesekönyv, és szerelmes regény is. Sirius türelmetlenül topogott egy helyben, mikor nyílt az ajtó, és egy ismerőssel találta szembe magát. A kék szemű, fekete hajú nő barátságosan rámosolygott.
– Á, Sirius, nem gondoltam volna, hogy egy könyvesboltban futunk össze… - köszönt rá a férfira.
– Ja, én se… - nyögte ki a férfi. Aurora kissé tétován körbenézett.
– Ugye nem egyedül vagy itt? – érdeklődött.
– Hát nem… - morogta a férfi.
– Látom, kicsattansz a boldogságtól, mint általában, ha velem találkozol – jegyezte meg, majd elindult a sorok közé szétnézni. Amint befordult az egyik sarkon, belebotlott Lilybe.
– Aurora! – lepődött meg a nő.
– Szia! Akkor már tudom, hogy Sirius kivel van itt… - jegyezte meg mosolyogva a nő.
– Hát igen, de nem igazán élvezi a vásárlást – legyintett a vörös hajú nő.
– Melyik férfi élvezi? – közben fél szemmel észrevették Perselust, amint egy rakat könyvvel a kezében közeledik, és kuncogni kezdtek. – Na jó, rajta kívül… - folytatta.
– Aurora Silver, micsoda meglepetés – köszönt rá Perselus.
– Szia, látom, kissé leterhelt vagy – jegyezte meg a nő a sok könyvre mutatva.
– Hát igen… megyek is ezeket kifizetni – morogta a férfi, majd eltűnt. Közben Narcissa is előkerült.
– Részemről ennyi könyv lesz… - kezdett bele, majd észrevette a számára ismeretlen nőt.
– Üdvözletem. Aurora Silver vagyok… hivatalos mágiaügyi bajkeverő – mondta kissé kuncogva. Cissy kissé értetlenül nézett rá, majd biccentett.
– Narcissa Malfoy, örvendek – mutatkozott be.
– Mondd, Aurora mikor jössz vissza a kastélyba? – kérdezett rá Lily.
– Ami azt illeti, éppen oda tartottam, csak megláttam egy jó kis regényt az ablakban, és nem tudtam ellenállni, hogy be ne jöjjek szemügyre venni… - vallotta be.
– Nagyszerű. Akkor ha van időd, tarts velünk. Szerintem még olyan két, maximum három bolt, és megyünk mi is vissza.
– Akkor veletek tartok. Láttam Remust is, eléggé elfoglalt volt. Pár elsős éppen a Mézesfalás felé vonszolta őt… - kuncogta.
– Akkor még ellesz egy ideig… - somolyogta vissza Lily. Közben kifizették a könyveket, és már mentek is a következő boltba.
Az elkövetkező két órában végignézték az ajándékboltot, a Mézesfalást és a Talárszabászatot is. A nők mindenfélét összevásároltak, így Perselusékra maradt, hogy cipekedjenek. A fárasztó bevásárló körút végeztével úgy döntöttek, beülnek egy italra a Három Seprűbe.
– Mit kértek? Én fizetek – ajánlotta föl Sirius.
– Én egy Vajsört kérek… - vágta rá Aurora.
– Én is… - folytatta Lily, majd Narcissa is rábólintott, jelezve, ő is azt kér.
– Nekem egy Lángnyelv Whisky rendel – morogta Piton, majd a lányok döbbent tekintetét látva helyesbített. – Duplát – Sirius szélesen elvigyorodott.
– Nem lesz az neked egy kicsit sok? – gúnyolódott.
– Ha tudnád mennyi Whiskyt megittam eddig… - Lily megköszörülte a torkát.
– Még nem ittál annyit… - helyesbített a nő.
– Rendben, még… - mordult föl Piton.
– Oké, akkor három vajsör, és két dupla Lángnyelv… - sorolta Sirius, majd elnyargalt. A lányok kissé neheztelve néztek Perselusra.
– Most meg mi van? – értetlenkedett.
– Már Sirius is iszik – suttogta Lily.
– Na és? Black felnőtt ember, azt csinál amit akar… - vont vállat Piton.
– Igen, de… Sirius nem bírja az italt – suttogta Lily alig hallhatóan.
– He? – kérdezett vissza vigyorogva Perselus.
– Sirius… nem bírja a piát. Ki fog dőlni…
– Ennyitől senki nem dől ki, még ti sem – vigyorogta továbbra is.
– Akkor csak figyelj – suttogta Lily. Aztán meg is érkezett Sirius, egy teli tálcával. Kiosztotta az italokat, majd koccintásra emelte poharát.
– Igyunk arra, hogy nyugodt és boldog legyen a karácsonyunk – Mindenki fölemelte a poharát, majd koccintottak. Lily csak unottan, míg Aurora és Cissy érdeklődve figyelték, ahogy Sirius lehúzza a pohár tartalmát.
– Na és meddig maradsz? – érdeklődött Perselus Aurorától.
– Végig kell néznem, ahogy elkészül a bájital, és újra fel kell jegyeznem Remus tüneteit. Előre láthatólag két… három hét – magyarázta a nő.
– De ab… az Karácsony… - nyögte ki Sirius. Már kezdett rajta előjönni a részegség első tünete.
– Tudom, de ha egyszer ez a feladat, akkor ez a feladat… - vont vállat a nő. Cissy halványan mosolyogva figyelte Siriust.
– Sirius, nem emlékszel hogy volt az a nyelvtörő, amivel a nagymama piszkált minket állandóan? – Sirius pislogott párat.
– A pocakosat? – kérdezte meglepetten.
– Azt! – lelkendezett Cissy, közben oldalba bökte Perselust és Lilyt, aki feszülten figyeltek.
– Egy pocakpöckölő pocok picik… cicik… - kezdett bele Sirius, de Perselus ekkor már javában röhögött rajta.
– Hát ez oltári… - csapkodta az asztalt. Már a lányok is nevettek.
– Ne nevessetek már! – morgott rájuk Black.
– Várj, biztos elfelejtetted a szövegét… segítek – mondta Cissy kedvesen és belekezdett.
– Egy pocakpöckölő picike pocok pocakon pöckölt egy másik pocakpöckölő picike pockot a pocakon pöckölt picike pocok visszapöckölte a pocakpöckölő picike pockot. – Narcissa kapott egy kisebb tapsvihart az asztalnál ülőktől.
– Ez nem ér… - lázongott Sirius. – Te szépen beszé… beszélsz… - háborgott.
– Te pedig már most részeg vagy – állapította meg Lily.
– Én nem is! – tiltakozott.
– Na jó. Perselus, szerintem menjünk vissza a kastélyba, mielőtt Sirius teljesen kidől – ajánlotta Lily. Gyorsan megitták az italuk maradékát és elindultak. Persze Sirius egész úton tiltakozott, és azt bizonygatta, hogy ő teljesen józan. Némiképp megcáfolta a tény, hogy a visszafelé vezető úton majdnem háromszor esett hasra.
Mindenki fellélegzett, mikor végre beértek a Roxfort területére. Sirius ekkorra már mozogni is alig tudott, így Perselusnak kellett föltámogatnia. Út közben összefutottak a Madame Pomfrey-vel.
– Siriusszal mi történt? – érdeklődött.
– Egy dupla Lángnyelv Whisky, és veleszületett alkoholallergia… - taglalta Lily.
– Ó, igen, már emlékszem… A végzős bál után is itt kötött ki, pedig akkor csak egy pohár pezsgőt ivott meg – magyarázta a javasasszony.
– Na, látjátok, és senki nem hitt nekem… na vigyük a szobájába – tanácsolta Lily. Sirius egész úton arról hablatyolt, hogy a rózsaszín vízilovak miért szövetkeztek a mardekárosokkal. Senki nem értette, hogy a két dolog miként függ össze, de nem is érdekelte őket. Egyszerűen jót vigyorogtak rajta. Sirius még mindig Remus szobájában lakott, az irodaként használt kis helyiséget átalakították a számára. Nem volt túl nagy, de a maga módján – amolyan Siriushoz méltó módon – otthonos volt. Ahogy beléptek, szemük elé tárult az a mérhetetlen mennyiségű ruha a földön.
– Hát, Sirius tényleg nem változott semmit – szögezte le Lily, miközben utat rugdalt a földön heverő rongyok között. Perselus alig bírta el a férfit, így mikor az ágyhoz értek vele, együtt vágódtak el.
– Piton… szar az élet – dünnyögte Sirius, miközben a bájitalmestert ölelgette.
– Azt elhiszem, de most engedj el! – adta ki a parancsot.
– Piton… te nem szeretsz engem – nyögte Sirius, miközben a hátára fordult.
– Eltaláltad – szögezte le a férfi, majd végre kiszabadult Black karjai közül. Sirius kissé kábán nézett körbe, majd szeme megakadt Aurorán.
– Milyen szép vagy… - vigyorogta, mire a lány szemöldöke megemelkedett.
– Ezt most nekem mondtad? – értetlenkedett.
– Neked… - kuncogta Sirius.
– Sirius, te részeg vagy, és holnap ez még nagyon kellemetlenül fog érinteni… - kezdett bele kioktatón a lány.
– Neeeeeeeem kell a szöveg! Legyél a barátnőm… Vagy nem. Inkább a feleségem… éééééééééééés lesz sok gyerekünk… jó sok… hikk… - csuklott egyet, majd mint akit elvágtak bealudt.
– Hát, ez megdöbbentő – suttogta Narcissa.
– Szerintem undorító – folytatta Perselus.
– Szánalmas – csatlakozott be Lily.
– Ez… kellemetlen lesz neki holnap – mélázott el a kissé kábult Aurora. Ezután szépen magára hagyták Siriust, hogy végre kialudja az alkohol hatását.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Szia! Nem is olyan rég találtam rá erre a történetedre a Merengőn, nagyon tetszett, így ellátogattam az oldaladra, és milyen jól jártam...