�rzelmek

Perselus els� napi eredm�nye magasan verte az �sszes t�bbi tan�r�t. Minerva b�szk�n s�t�lt fel az emelv�nyre, hogy �tvegye az iskola kit�ntet�s�t. Perselust nem igaz�n hatotta meg a dolog, hiszen �t nem �rdekelte az ilyesmi. �t egyed�l az Arany Merlin d�j izgatta, na meg persze hogy vajon mi lehet otthon. Be kellett vallania mag�nak, hogy hi�nyzott neki a fia, �s nemcsak �. Az ut�bbi p�r h�tben mi�ta Hermione felt�nt az �let�kben mintha egy kicsit elevenebbnek �rezte volna mag�t. Ahogy ezen t�n�d�tt, megkezd�d�tt az est�ly. M�r �ppen le akart l�pni, mikor is Minerva be�ll�tott egy n�vel.

– Perselus, szeretn�m neked bemutatni Ms Justin Mendez-t, aki a Spanyol Szent Huan Boszork�nyk�pz� Iskola b�jitaltan professzora – mondta el�gedetten mosolyogva Minerva. Piton felvonta a szem�ld�k�t, egy�ltal�n nem volt k�v�ncsi a n�re, �s nem tudta, hogy Minerva mit akarhat t�le.

– �rvendek, Perselus Piton – �llt f�l v�g�l �s �riemberk�nt hajolt meg a n� el�tt. Az val�sz�n�leg f�lre�rthette Piton udvariass�g�t, mert az este tov�bbi r�sz�ben le sem akart r�la sz�llni. A n� nem volt cs�nya, s�t a term�szet igen b�kez�k�nt b�nt vele, �s a tud�sa sem felsz�nes volt, de valami m�gis hi�nyzott bel�le, �s Piton nem tudott r�j�nni, hogy mi volt az. Mikor �jf�l k�r�l Minerva �s � elk�sz�ntek az asszony azonnal faggat�zni kezdett.

– Nos, hogy tetszett Ms Mendez? – k�rdezte somolyogva.

– Nagyon dekorat�v… nem f�r�szpor van a fej�ben – v�laszolta Piton unottan.

– De? – k�rdezett r� az asszony.

– Nincs de, ennyi. Mi�rt? Mit v�rt�l? Azt hitted r�vetem magam, vagy megk�rem, hogy legyen a feles�gem? – mordult f�l a f�rfi �s l�that�an m�lyen s�rtve �rezte mag�t.

– �n csak azt hittem, hogy tal�n �r�ln�l egy kis t�rsas�gnak. A kisasszony minden krit�riumodnak megfelelt – n�gatta Minerva.

Piton felhorkantott, hiszen az�rt ez kiss� er�s megjegyz�s volt a m�sikt�l.

– M�g hogy, minden krit�riumomnak… - morogta.

– Te mondtad egyszer, hogy a n� legyen okos, csinos, ne t�l �reg, se t�l fiatal, valamint �rdekelj�k a b�jitalok, lehessen vele t�rsalogni �s szeresse a fiadat – sorolta az igazgat�n� elgondolkodva.

– Igen, ezt mondtam… - sziszegte a f�rfi.

– H�t pedig � mindegyik pontnak megfelelt. Csinos, hiszen elismerted, okos k�l�nben nem lenne itt, n�lad t�z �vvel fiatalabb, pont ide�lis, b�jitaltant tan�t… �s szereti a gyerekeket – taglalta a n�.

– Az nem jelenti, hogy a fiam is szeretn� – h�borgott Perselus. M�r �ppen be akart l�pni a szob�j�ba, amikor Minerva megfogta a karj�t.

– Perselus, az egyetlen n�, aki majdnem minden pontban megfelel az �zl�sednek ott van az orrod el�tt, csak nem vagy k�pes felfogni azzal a konok fejeddel – szidta �ssze Pitont.

A f�rfi pislogott p�rat, majd kih�zta karj�t a n� kez�b�l.

– Nem tudom, mir�l besz�lsz… - v�gta r� reflexb�l.

– Nos ebben az esetben, semmilyen negat�v m�don nem �rintene, ha Hermione egy kis id� m�lva tal�lna mag�nak valakit… igaz? – n�zett r� �that� szemekkel.

Piton gyomra fordult egyet. M�g a gondolat�t�l is rosszul volt, hogy Hermione esetleg egy m�sik f�rfival akarna �j �letet kezdeni. A gondolatai arc�ra is ki�lhettek, mert Minerva el�gedetten vigyorgott, majd tov�bb �llt saj�t szob�j�hoz.

Piton szinte eg�sz �jjel f�nt volt. Nem tudott elaludni az agy�t ostroml� h�tborzongat� r�mk�pek miatt: Hermione amint k�zen fogva s�t�l egy idegennel. Hermione amint gyertyaf�nyes vacsor�t fogyaszt valakivel, majd t�ncolnak is… Hermione amint egy idegen f�rfi megcs�kolja �t…

Nagyj�b�l ekkor d�nt�tte el, hogy ink�bb f�lkel �s nem mereng tov�bb a dolgokon. A f�lkel�sig eljutott, de a gonosz kis alternat�v�k ott motoszk�ltak az agya h�ts� zug�ban �s egy pillanatra sem hagyt�k b�k�n �t.

L�tta amint Hermione az olt�r fel� s�t�l, hossz�, h�feh�r ruh�ban, a kez�ben egy csokrot tartva. Sz�ve a k�pzelg�sre, �sszeszorult. Nem akarta, hogy a n� esetleg – b�rkihez is! – f�rjhez menjen.

– Meg fogok �r�lni – suttogta maga el� elkeseredetten. M�r t�nyleg nem �rtett semmit. Se mag�t, se Hermion�t, se Minerv�t, sem a vil�got. Eddig t�k�letesen elvolt egyed�l – Lily eml�k�vel – �s a fi�val. Akkor most, mi�rt v�gyik titokban Hermione t�rsas�g�ra, mi�rt keresi �t folyton a tekintet�vel. Azt hitte, hogy amit Lily ir�nt �rzett az igaz szerelem volt, m�r pedig ez nagyon is hasonl�t r�, de valahogy m�gis m�s…

– Szerelmes lenn�k? – t�n�d�tt el a f�rd�szoba t�k�r el�tt �llva. Alaposan v�gigm�rte mag�t. R�gebben, egy ilyen k�n�lkoz� alkalmat, mint Ms Mendez nem hagyott volna ki. A n� szinte felaj�nlkozott neki az este folyam�n, �s � csak ridegen, de nagyon diplomatikusan elutas�totta. Sz�v�ben �gy �rezte, hogy ehhez nincs joga, mintha ezzel megcsalna valakit, aki sz�m�ra fontos, s�t… fontosabb mindenn�l.

A t�k�rk�pe g�nyosan vigyorgott vissza r�, mintha csak ki akarn� nevetni �t, hiszen m�r tudta a megold�st. Igenis nagyon kedvelte Hermion�t, s�t… meg merte volna kock�ztatni, hogy szereti �t, b�r a szerelmet er�s kifejez�snek tartotta volna. Szerelmes csakis Lilybe volt �s k�sz. Belef�radt a saj�t mag�val val� viaskod�sba, �gy d�nt�tt lezuhanyozik.

Vagy f�l �r�n �t folyatta mag�ra a vizet, mire valamennyire kitisztultak gondolatai.

– M�g h�tra van egy verseny – d�rm�gte, majd le�lt a b�jitaltanos k�nyvei f�l�, �s �gy d�nt�tt, �tn�zi �ket.

R�pke k�t �r�val k�s�bb Minerva m�r t�relmetlen�l kopogtatott az ajtaj�n.

– Perselus, j� reggelt, hogy aludt�l? – k�rdezte kedvesen, de t�relmetlen�l.

– Alv�sr�l sz� se volt – mordult f�l a f�rfi.

– �, pedig az izgalomt�l m�g lehetett volna aludni – pr�b�lkozott a n�.

– Nem l�nyegtelen, hogy mi miatt nem tudtam aludni? Menj�nk a versenyre �s azt�n min�l gyorsabban h�zzunk haza – el�gedetlenkedett a f�rfi.

Minerva csak r�videt biccentett, �s elindultak a verseny helysz�ne fel�.

A versenyen mindenkinek h�znia kellett egy b�jitalt, amit el kellett k�sz�tenie. Kifejezetten neh�z f�zetek voltak, de m�gis 2 �r�n�l t�bb idej�k egyikre sem volt. Piton a S�rk�nyhiml� kezel�s�re szolg�l� b�jitalt h�zta. Felhorkant, hiszen ez egy – sz�m�ra – egyszer� b�jitalnak sz�m�tott. A t�z versenyz� k�z�l egy azonnal kiesett mivel nem tudta fejb�l a receptet. Tov�bbi kett� rossz alapanyagokat v�lasztott ki. M�g h�romnak felrobbant az �stje. A marad�k n�gy – amiben Piton is benne volt – elk�sz�tette id�re a f�zet�t. A b�r�k – akik neves b�jitalmesterek voltak – megvizsg�lt�k a f�zeteket. Piton� sokkal s�rg�bb sz�n� volt, mint kellett volna.

– Uram, mi�rt ilyen s�rga a f�zete? – k�rdezte egy id�s m�gus.

– Varangyepe helyett k�gy�ep�t tettem bele. Ett�l a f�zetet, napi h�romszori alkalom helyett, el�g csak k�tszer szedni, �gy a szervezet nem terhel�dik t�l a k�ros anyagokkal – mondta unott hangon a f�rfi. A b�r�k leellen�rizt�k amit Piton mondott majd elvonultak tan�cskozni.

– Perselus, csak egyszer�en meg kellett volna f�znie a b�jitalt, nem �j�t�sokat k�rtek – morgol�dott Minerva el�gedetlen�l.

– �n csakis a legjobbat k�sz�tem el – h�zta f�l az orr�t a f�rfi.

– Ha e miatt vesz�t�nk, �n kitekerem a nyak�t – morogta az asszony.

F�l �ra m�lva el�rkezett az eredm�nyhirdet�s. Minerva �sszeszor�tott sz�jjal �s �k�lbe szorult kezekkel v�rta az eredm�nyeket.

– Nos, a b�r�k egybehangz� v�lem�nye szerint, a harmadik helyen Ms Justin Mendez v�gzett a Szent Huan Boszork�nyk�pz� Iskol�b�l. – Az eml�tett n� cs�bosan el�re billegett �s mikor lefel� ment m�g r� is kacsintott Pitonra. A f�rfi sz�ve szerint elk�ldte volna melegebb �ghajlatra.

– A m�sodik helyen… A Durmstrand tan�ra Mr Michael Fischer v�gzett. – Az id�s�d� f�rfi boldogan s�t�lt f�l az emelv�nyre �s belekezdett egy kisebb besz�dbe. Piton alig b�rta kiv�rni, hogy v�ge legyen az eg�sznek.

– V�g�l az els� helyez�st… Mr Perselus Piton kapta a Roxfort Boszork�ny �s Var�zsl� K�pz� szakiskol�b�l, mert nem csak egy �tlagos b�jitalt, hanem r�gt�n egy feljav�tott v�ltozatot k�sz�tett el nek�nk. – Piton er�t vett mag�n �s fels�t�lt. �tvette az �rmet �s az oklevelet. Gy�l�lte az ilyen „gyerekes” felhajt�st. Minerva nagyon b�szk�n fesz�tett mellette.

Amint lehetett Perselus lel�pett, nem volt kedve diskur�lni senkivel. M�r r�gen �sszepakolt, �s csak Minerv�ra v�rt, mikor a n� bekopogott hozz�.

– Udvariatlans�g volt �gy megsz�kni – pedzegette az igazgat�n�. Piton csak megforgatta a szemeit.

– Nem sz�ktem meg, csak siettem �sszepakolni – vetette oda f�lv�llr�l a f�rfi.

– Akkor tal�n indulhatunk, de el�bb m�g n�zz�nk sz�t a piacon – aj�nlotta McGamagony.

– M�gis minek? – �rtetlenkedett a f�rfi.

– Nem mindennap j�runk G�r�gorsz�gban, vehetn�nk valamit Nathanielnek �s Hermion�nak – tan�csolta.

Pitonnak is megfordult a fej�ben, hogy fi�nak vinnie k�ne valamit, de a n�re nem gondolt.

– Mi�rt vinn�k Hermion�nak b�rmit is? – t�n�d�tt el.

– Mert vigy�zott a fi�ra k�t napig… h�l�b�l, term�szetesen – v�gta r� a n�.

Piton halv�nyan elvigyorodott.

– Minerva, te nagyon mardek�ros vagy n�ha – g�nyol�dott.

Az asszony sz�ja t�tva maradt, mert ez volt a legdurv�bb s�rt�s, amit csak hallott. V�g�l egym�s mardos�s�t k�s�bbre hagyt�k �s elmentek sz�tn�zni az Ath�ni piacon.

– Perselus, ezt n�zze meg – mutatott neki egy kis szobrot Minerva.

– Ez ink�bb mag�nak tetszik – jegyezte meg Piton len�z�n.

Tov�bb n�zel�dtek, m�g fi�nak tal�lt egy vaskos k�nyvet, a G�r�g var�zs mitol�gi�r�l. M�r �ppen egy �jabb p�ld�nyt akart venni, mikor tekintete megakadt egy nyakl�ncon, amir�l egy z�ld sz�n� k�med�l l�gott le.

– Mennyibe ker�l? – k�rdezte az elad�t�l. A boszork�ny le�rta egy pap�rra az �sszeget.

– Hogy mi? – lep�d�tt meg Piton. Minerva is csatlakozott hozz� �s � is alaposabban szem�gyre vette a nyakl�ncot, valamint besz�lt az elad�val.

– Ez m�gikus tulajdons�gokkal b�r, nem engedi a tulajdonosa k�zel�be azt, aki �rt� sz�nd�kkal k�zeledik fel� – magyar�zta v�g�l McGalagony.

– �gy m�r �rthet� az �ra – d�nny�gte Piton. �gy v�lte, hogy nem �rthat egy ilyen kis �kszer, legal�bb a n� nagyobb biztons�gban fogja mag�t �rezni a Roxforton bel�l is.

V�g�l kifizett�k az aj�nd�kokat �s elindultak a zsupszkulcsukhoz.

Hermione �s Nathaniel k�s�n keltek, �gy nem is eb�deltek. Helyette ink�bb elpakolt�k az el�z� napi kupler�jt, amit okoztak. Mimi m�r reggel �sszeszedte a f�nyk�peket �s a kandall�ra tette �ket.

A kora d�lut�nt a t�parton t�lt�tt�k. Hermione elcsod�lkozott, hogy milyen nagy is a birtok, ha egy ilyen t� is elf�r a partj�n. Nathaniel unszol�s�ra ki�ltek napozni, cs�nak�ztak, s�t m�g pancsoltak is a v�zben. Miminek is meghagyt�k, hogy ne k�sz�tsen vacsor�t, mert a n�nek t�madt egy remek terve. A h�z m�g�tt volt, egy nagy, szabad ter�let. A n� kis alak�tgat�s �r�n kialak�tott egy kis t�bort�zh�z val� ter�letet. N�h�ny r�gi far�nk�t lebegtetett oda, t�gl�kkal elker�tette a t�z hely�t, majd Nathaniellel megrakt�k a t�zet.

– A sz�leimmel csin�ltunk ilyet, mikor t�borozni ment�nk – mondta elmerengve a n�.

– Biztos j� lehetett – mosolyodott el a fi�.

– Mimi m�g sohasem csin�lt ilyet – taglalta a man�. F�lt, hogy rossz v�ge lesz az �tletnek.

– Ne izgulj, nem lesz baj. Csak k�sz�tsd �ssze a hozz�val�kat – mondta a man�nak, aki engedelmesen elvonult a konyh�ba.

– K�ne egy kis zene – t�n�d�tt el Nathan.

– Ha van var�zsvev�t�k, akkor hozd ide – tan�csolta a fi�nak, aki azonnal beszaladt a h�zba. Egy kism�ret� „r�di�val” t�rt vissza, melyet nagy neh�zs�gek �r�n siker�lt behangolniuk. Mire meggy�jtott�k a t�zet, m�r lassan alkonyodott. A birtok hat�r�n l�v� erd� f�l�tti eget b�borra festette a lenyugv� nap f�nye. Hermione gy�ny�rk�dve n�zte a csod�s jelens�get.

– Ugye milyen sz�p? Apa is sokat n�zi – mondta a fi�.

Hermione nem mondott semmit csak halv�nyan elmosolyodott. Ez is olyasmi volt, amit senki ki nem n�zett volna a f�rfib�l, hogy k�pes gy�ny�rk�dni a naplement�ben. Sok olyasmit tudott meg r�la mostan�ban, amir�l m�sok m�g csak nem is �lmodnak. Perselus – ahogy az ut�bbi napokban mag�ban h�vta – szerette a term�szetet, im�dott a fi�val lenni, remek�l tudott f�zni �s t�k�letes �riember volt. A legjobban ez tetszett neki a f�rfiban. Ahogy �gy elm�lkedett, a r�di�ban megsz�lalt egy lass� sz�m �s Nathaniel ott termett mellette.

– Hermione, szabad egy t�ncra? – k�rdezte a fi�cska, amivel kuncog�sra b�rta a n�t.

– Megtisztelne, uram – pukedlizett Hermione, majd elkezdtek t�ncolni.

El�gg� esetlen p�rosnak bizonyultak. Hermione utolj�ra negyed�ves kor�ban t�ncolt, a fi� pedig kor�n�l �s m�ret�n�l fogva, el�gg� csenev�sz partnernek bizonyult. M�r r�gen v�ge volt a lass� sz�mnak, �s egy - a mai sl�gerdalok k�z�l – disco sz�m b�mb�lt a var�zsvev�b�l.

Nathaniel �ssze-vissza ugr�lt �s t�ncolt, �gy Hermione is k�nytelen volt �t ut�nozni. Nagyokat kacagtak, a m�sik mozg�s�n. Hermione p�rszor meg is forgatta a fi�t, aki szint�n j�kedv�en kacar�szott. A vigadalom hangjait messzire vitte a sz�l.

�gy t�rt�nt, hogy mikor Perselus �s Minerva a Prince birtokra �rkezett nem a h�z fel� vett�k az ir�nyt, hanem a h�ts� udvarra.

– Szerinted mi folyik itt? – k�rdezte Minerva, mik�zben a hang forr�sa fel� s�t�ltak.

– Megmondtam, hogy ne szedj�k sz�t a h�zat – morogta Piton. Kezdett fesz�lt lenni, mert nem tudta, hogy mi is folyik az udvaron. Ahogy el�rt�k a h�z v�g�t, �s megl�tt�k a t�bort�zet, megtorpantak. Mimi vid�man billegtette fej�t ide-oda, mik�zben valamit a t�zbe tartott. Hermione �s Nathaniel �nfeledten t�ncoltak �s forogtak k�rbe. Minerva kiss� kuncogni kezdett a l�tv�nyt�l.

– �gy l�tom ez egy t�bort�z – nyugt�zta az igazgat�n�.

– Ha nem mondja, magamt�l nem j�v�k r� – v�laszolt g�nyosan Piton. A szem�t egy pillanatra sem vette le a p�rosr�l. �lete legcsod�sabb dolg�t l�tta, ahogy Hermione ny�ri ruh�ban, mez�tl�b t�ncolt a f�v�n, mellette pedig fia forog �s nevet hangosan. A csod�lkoz�sb�l Minerva hangja z�kkentette ki.

– Megj�tt�nk! – ki�ltotta el mag�t a boszork�ny, mire a k�t t�ncol� meg�llt �s kipirult arccal n�ztek a j�vev�nyek fel�.

– Apa! – ki�ltott f�l �r�m�ben Nathan, majd apja karj�ba vetette mag�t. A f�rfi f�lkapta �s alaposan megszorongatta �t.

– J� volt�l? – k�rdezte t�le komoly �br�zattal.

– Nagyon j�l viselkedett – jelent meg Hermione mellett�k.

Piton letette a fi�t �s a n�re n�zett. Hermione arca kipirult a mozg�st�l �s kiss� zil�lva vette a leveg�t. Piton k�r�l egy pillanatra meg�llt az id�, mintha megbabon�zt�k volna.

– �n… k�sz�n�m, hogy vigy�zott r� – kezdte rekedten a f�rfi.

– Semmis�g volt, szeretek Nathaniellel lenni – bizonygatta Hermione.

– Nos fiatals�g, �n nem is zavarok tov�bb. F�radt is vagyok, most hazamegyek – mondta Minerva. Hermione t�tov�n l�pett egyet h�tra.

– Akkor �n is megyek –mondta kiss� hat�rozatlanul.

– Ne menj! M�g nem is ny�rsaltunk – nyaggatta Nathan. Piton a n�t figyelte �s � sem akarta, hogy most elmenjen.

– Ha van kedve, maradjon nyugodtan… - aj�nlotta f�l, de persze nem akart er�szakosnak t�nni. Nathan b�szen b�logatott �s k�t kez�t �sszet�ve k�ny�rg�tt a n�nek, hogy maradjon.

– H�t… ha t�nyleg nem zavarok, akkor maradn�k – mosolyodott el.

Nathan f�lkapta apja csomagj�t, �s bevitte a h�zba. Piton pedig helyet foglalt a t�z mellett.

– Egy�bk�nt, mire k�sz�l�nk most? – k�rdezett r� kis hallgat�s ut�n.

– Ny�rsalni szeretn�nk. Tudja ny�lt t�zn�l s�t�get�nk, k�zben nevet�nk �s besz�lget�nk – magyar�zta Hermione.

– Ez nagyon muglisnak hangzik – d�nny�gte Piton.

Hermione kikerekedett szemekkel n�zett r�.

– Maga m�g sohasem ny�rsalt? – k�rdezte d�bbenten.

– Tudja var�zsl�k k�z�tt �lek, mikor gyerek voltam, pedig �r�ltem, ha k�t pofonnal meg�szom az aznapot – morogta a f�rfi. K�zben Nathan is visszat�rt.

Hermione vezet�s�vel elkezdtek s�t�getni. Pitont�l nagyon messze �llt az ilyesmi, de k�sz volt tanulni. Mik�zben s�t�gettek Perselus elkezdett mes�lni.

– Az els� nap unalmasan telt, megvertem mindenkit �s els� lettem – vont v�llat Piton.

– �s m�g csak nem is �r�l neki? – k�rdezte kiss� letagl�zva Hermione.

– Tudja, akkor �r�ln�k, ha t�nyleg er�s ellenfelekkel szemben gy�ztem volna, de… ott csak tesze-tosza balf�kek voltak – magyar�zta Piton.

– Minden esetre, a h�lgyeknek biztos f�lkeltette az �rdekl�d�s�t – kezdte piszk�l�dva Hermione. Igaz�b�l nagyon nem akarta, hogy Piton b�rmilyen n� nem� egyeddel foglalkozzon, csak m�g azt nem tudta, hogy mi�rt.

Piton ahogy meghallotta a c�lz�st, r�gt�n f�lre�rtette.

– Minerva fecsegett? – k�rdezte ink�bb mag�t�l, de a hat�s els�pr� volt. Nathan hitetlenkedve meredt az apj�ra, m�g Hermione iszonyatosan zavarban volt.

– Nem… �n csak felt�teleztem… h�t beletraf�ltam – ny�g�tt f�l a n�.

– Nos… semmi komoly – kezdte Piton, de �rezte, hogy tork�ban gomb�c n�. – Volt egy h�lgy, akit Minerva mutatott be nekem…

– Kicsoda? – k�rdezte h�borogva �s nagyon is ellenszenvesen Nathan.

– A Spanyol iskola b�jitaltan tan�ra Ms Justin Mendez – mondta a f�rfi. �gy volt vele, hogy jobb t�lesni rajta min�l el�bb.

– �s mi volt a gond a h�lggyel? – faggat�zott Hermione.

– Csak annyi… hogy nem az esetem – mondta egyszer�en a f�rfi.

– Ha ez az a Juliet Mendez akire �n gondolok, akkor el�g neh�z elhinni, hogy nem az esete – vetette oda Hermione.

– Ugyan mi�rt? – h�r�tott Piton.

– A h�lgy m�g mikor harmad�vesek voltunk, hozott n�h�ny di�kot az iskol�j�b�l egy tanulm�nyi kir�ndul�s keretein bel�l. Nagyon sz�p n�, s�t t�k�letesen n�z ki, okos, �s szellemes, van humor�rz�ke, kedves mindenkivel �s szereti a gyerekeket… s�t a f�rfiakra nagy hat�ssal volt akkor is – mondta k�l�n�s hangs�llyal.

Piton nagyot nyelt, hiszen � is tal�lkozott a n�vel, �s �l�nken eml�kezett a m�lyen dekolt�lt ruh�j�ra, b�r akkor ezt nem �gy fogta f�l.

– Nekem kiss�… k�z�ns�ges volt – mondta finomkodva.

– �, akkor ny�lv�n nem szereti a k�nny� zs�km�nyt, professzor – kuncogta Hermione.

– Pontosan! �n az olyan n�ket… m�rmint az olyan n�t szeretem, aki nehezen megszerezhet� – magyar�zta a f�rfi, de egyre jobban belezavarodott a dologba.

– Ha tal�lkozom ilyennel, �rtes�teni fogom – somolygott Hermione. Kiss� megnyugodott, hogy a n� �s a f�rfi k�zt semmi nem t�rt�nt.

M�r este t�z is volt, mikor Nathan elaludt az apj�nak d�lve. Perselus bevitte a h�zba �s lefektette a fi�t. Hermione m�g kint maradt n�zegetni a csillagos eget. M�r indult volna befel�, mikor Piton �jra megjelent odakint.

– Azt hittem lepihent – mondta a n� meglepetten.

– M�g nem vagyok �lmos – hazudta. Nan�, hogy �lmos volt, de az �vek sor�n, megtanulta szab�lyozni saj�t test�t, �gy m�g b�rta egy kis ideig.

– Ebben az esetben, van kedve csillagokat n�zni? – k�rdezte izgatottan Hermione.

– Persze – v�gta r� a f�rfi �s le�lt a n� mell�.

Sok�ig csendben k�mlelt�k az eget, �s nem sz�ltak egy sz�t se, majd Piton t�rte meg a cs�ndet.

– K�sz�n�m. – Hermione fel� fordult. Nem tudta, hogy mit k�sz�n a m�sik. – K�sz�n�m, hogy megtan�tott hogyan �rtsem meg a fiam, �s hogyan szeressem �t. Maga n�lk�l Hermione m�g most is olyan lenn�k, mint mikor a Roxfortba j�rtak… Nathan pedig… ki tudja, milyen �lete lenne mellettem – suttogta leverten.

– Perselus, maga j� ember, akivel sok rossz dolog t�rt�nt. Meg�rdemli, hogy szeress�k �s szerethessen valakit. Nathan egyenesen im�dja mag�t – mondta Hermione.

Piton kikerekedett szemekkel n�zett a n�re. Most hallotta el�sz�r a sz�j�b�l, hogy a keresztnev�n sz�l�tja. Nem tudta meg�llni, hogy vissza ne k�rdezzen.

– �s te? – k�rdezte rekedten. M�r meg is b�nta, hiszen ezzel ny�ltan leplezte le mag�t a m�sik el�tt. Egy gyors �tlett�l vez�relve helyesb�tett. – M�rmint, te hogy �rzel ir�ntam… a bar�tod vagyok? – k�rdezte fesz�lten. Hermione alig akart hinni a f�l�nek. Egy pillanatig el akart �julni. Azt hitte Piton ny�ltan szerelmet vall neki, azt�n a f�rfi helyesb�tett �s Hermione m�r �tkozta mag�t, hogy rem�nykedni kezdett.

– A bar�ts�g j�l hangzik… igen, azt hiszem, lehet r�la sz� – mosolyodott el halv�nyan. Ugyan sz�ve m�ly�n nem ilyesmire v�gyott, de t�bb volt a semmin�l.

– Nagyszer�, akkor tegezz, ha k�rhetlek – ny�gte ki Piton, amire m�r j� ideje v�gyott.

– Rendben… Perselus, de te is engem – viszonozta a n�.

Piton el�gedetten elmosolyodott. Mintha az �gen egy �j csillag t�nd�k�lt volna f�l, egy �j rem�nysug�r, hogy tal�n egyszer t�bb lesz kett�j�k k�zt puszta bar�ts�gn�l.

<<      >>

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.