Perselus Piton tisztán érezte, ahogy az élet lassan, cseppenként elhagyja testét. Nagini marása végzetesnek bizonyult, de Perselust már ez sem érdekelte. Fáradt volt. Nagyon fáradt. Csak pihenni akart, végre megpihenni. Ahogy a Nagyúr elhagyta a poros kis szobát, hirtelen megjelentek Potterék.
- Ostoba kölykök… a végén megöletik magukat – gondolta, de ereje már nem maradt válaszolni.
- Potternek tudnia kell… tudnia kell mindent. – még utolsó erejével átadta neki emlékeit, majd feje kimerülten hanyatlott vissza a padlóra. Látni akarta, még egyszer utoljára. Látnia kellett Lily szemeit. Reszkető kezét fölemelte és megragadta a fiú ruháját mellkasán, hogy az ránézzen.
- Végre… - Egy újabb fájdalmas görcs kezdett eluralkodni testén, és keze ökölbe szorult. Harry megpróbálta lefejteni magáról a férfi ujjait, de csak azt érte el vele, hogy a nyakában lévő aprócska szütyő elszakadt, és tartalma kiborult a padlóra. Piton még egy utolsó rekedt sóhaj keretében kimondta annak az embernek a nevét, aki a világon a legtöbbet jelentette a számára.
- Li… ly… - majd elméje, lelke beleveszett a sötétségbe. Harryék sietősen szedték össze a szétgurult tárgyakat, míg már csak egy hiányzott. A cikesz ott hevert a halott férfi tenyerében, és furcsán villogni kezdett. Harry nem sokat törődött vele, csak fölmarkolta, és a zsebébe rejtette. Még egyszer utoljára lenézett a halott férfira, majd elindult, hogy megvívja élete harcát.
Perselus úgy érezte, hogy zuhan, egyenesen bele a semmibe. Kitárt karokkal várta, hogy végre elnyelje az örök homály és véget érjenek szenvedései. Utolsó halvány gondolata az Ő neve volt, Lily és ...
- Bárcsak visszacsinálhatnám… bárcsak mindent helyrehozhatnék… bárcsak… - ám az utolsó gondolat már nem jutott el tudatáig. Perselus Pitont lassan elérte a végzete.
Valahol, egy kietlen pusztán az egyik domború kiemelkedésen két férfi ácsorgott. Az egyikük szigorúan magaslott a másik fölé, míg a fiatalabb térdre rogyva hevert előtte. Az idősebb már menni készült, amit a másik hevesen ellenzett. A viharos estében egyre furcsább dolgok történtek. Bár október vége volt, egy különösen élénk, heves vihar uralta egész Angliát.
Az idős férfi elhatározta magát, otthagyja a másikat, és figyelmen kívül hagyja annak gyenge próbálkozását. Ahogy visszafordult, hogy még egy utolsó szót szóljon a fiatalabbhoz, váratlanul, egy villám csapott le az égből, pontosan arra a helyre, ahol alig fél perce még ő állt. Aggodalmasan indult vissza és vette szemügyre a földön elterült alakot. Szomorúan megcsóválta fejét.
- Hát csak elért a végzeted… - a szavak hatására a földön fekvő férfi arca megrándult, és ezt már az idősebb sem hagyhatta annyiban, leguggolt a másikhoz, és így szólt:
- Piton, magánál van? – kérdezte még mindig idegesen, mire Perselus hunyorogva kinyitotta a szemét.
- A fene… Albus, maga meg mit keres itt? Oh, már tudom, meghaltam – olyan nyersen fogalmazott, ami csak kitelt tőle.
- Nem tudom, hogy miről beszél, de az előbb magába csapott egy villám. Jöjjön magammal viszem, elvégre nem hagyhatom itt meghalni… - Perselus kóválygós fejjel ült föl, majd körbenézett.
- Ez pont az a domb, ahol könyörögtem magának annak idején. Milyen ironikus… - Az igazgató nem értette, hogy mi folyik itt.
- Magának súlyos baja lehet a fejével, na jöjjön. – Piton ugyan vonakodott elfogadni a felajánlott kezet, de a végén be kellett látnia, hogy egyedül nem boldogul. Amint megfogta Dumbledore kezét már érezte is a rántást hasa környékén. Hoppanáltak.
A Roxfort falai ugyanolyanok voltak, mint mindig, szilárdan és eltökélten magasodtak a Tiltott Rengeteg felé. Albus bekísérte Pitont a gyengélkedőre, ahol Madame Pomfrey vette kezelésbe.
- Ó, hát maga is? Részvétem… minden esetre fiatalabbnak néz ki… - mordult föl Piton, miközben a nő éppen egy égési sérülést látott el a vállán. – Azt már gondolom, hogy a Pokolban lehetek, de Albus, maga miért került ide? Tudtommal magának odafönt lenne a helye… - Az igazgatót egyre jobban mulattatta a kissé kótyagos férfi viselkedése és szavai.
- Sajnálattal közlöm, hogy ez itt nem a Pokol, és maga nem halt meg, Piton.
- Na persze… de maga halott… hiszen láttam, amikor kizuhant a… - ekkor azonban hirtelen elhallgatott. A javasasszony háta mögött meglátott egy tükröt, melyből egy fiatal férfi nézett rá vissza. Felpattant és fölkapta a tükröt.
- Ez meg…
- Mi a baj? Talán nem ismeri föl magát? – kérdezett rá a javasasszony.
- De ez, fiatalabb és… mi a fene folyik itt? Azt hittem, ha valaki meghal, akkor megáll abban az életkorban és nem öregszik vagy fiatalodik…
- Nyugodjon meg! Ezt próbálom elmagyarázni, maga nem halt meg! – magyarázta tovább Dumbledore.
- Ez lehetetlen… én, ott voltam a Szellemszálláson… Voldemort rám küldte Naginit… az a dög megmart… és aztán jött Potter, majd odaadtam neki az emlékeim, többet már nem tehettem értük. – Ekkor megszédült és le kellett ülnie.
- Miről beszél fiam? Milyen Potterről? James tudtommal még a munkahelyén van… - Piton fölkapta a fejét.
- James meghalt Lilyvel együtt 1981. október 31-én. Voldemort maga végzett velük, egyedül csak Harry Potter élte túl a támadást, és róla beszéltem. A Fiúról, Aki Túlélte… - értetlenkedve meredt az igazgatóra, aki kezdett egyre zavartabb lenni.
- Ezek szerint, maga meghalt egy másik időben… és a szelleme valahogy visszakeveredett ide?
- Milyen másik időbe? Én az utolsó csata közben haltam meg… de, most hányat írunk? – kapta föl a fejét, mikor kezdett rossz érzése lenni.
- Pontosan 1981. október 31.-ikét. – Piton levegő után kapkodott.
- Ez nem lehet… ilyen nincs, visszakerültem volna? – gondolatai hirtelen árasztották el elméjét.
- Lily! Meg kell menteni! Hány óra? Albus hány óra van? – üvöltötte magából kikelve, mire a javasasszony ráfogta a pálcáját. - Albus hirtelen nem tudta mi tévő legyen.
- Pár perccel múlt este nyolc.
- Akkor még van úgy egy órám… Igen, akkor még meg tudom menteni, és akkor minden megváltozhat… - Ezeket a szavakat hallva, Dumbledore arca elkomorult.
- Ha igaz is amit mond, nem teheti, pontosan azért, amit mondott, akkor minden megváltozna! – Piton dühösen meredt a férfira.
- Elegem van a szentbeszédéből, ettől a naptól fogva hallgatom életem egész hátralevő részében a hibáimat és a te hibáidat is! Hiába leszek kém, hiába vigyázok Potterre, hogy megérje a nagykorúságot minden hiába, mert a lelkiismeretemen ez sem segít, ha most nem megyek oda, és nem mentem meg Lilyt, akkor minden értelmetlenné válik!
- De ha beleavatkozol a jövőbe…
- Hah… a jövő? Albus, neked fogalmad sincs mennyi harc vár Potterre az élete során!? Minden évben meg kell küzdenie nem csak a Nagyúrral, de az őt érő állandó zaklatásokkal is. A Nagyúr egy időre eltűnik, de visszatér és onnantól egy perc nyugta sem lesz a kölyöknek, még a minisztérium is ellene fordul. Nem lesz mellette senki, aki a pártját fogná, a mugli rokonai pedig a legnagyobb jóindulattal is egy fegyintézetnek titulálhatók…
- Ha igaza van, akkor sem…
- Tudja mit? Nem érdekel! Tizenöt éven keresztül hallgattam a parancsait, teljesítettem a kéréseit, a maga kedvéért és Lily emlékéért kockáztattam a bőröm nap, mint nap kémként, hogy maga mindig jól informált legyen. Elég! Azzal, ha most megmentem őket lehet, hogy megváltozik minden, de élni fognak! – még mindig látta az idős máguson, hogy kételkedik. – Albus, magának most még fogalma sincs, hogy hány ember életét tette tönkre egy hasonló döntéssel annak idején… hogy hány ember halt meg akkor!? Kérem! – Albus Dumbledore látta már térden kúszni ezt a fiatal férfit, de most teljesen más volt ez az egy kérés. Ez az egyetlen szó többet ért a számára, mint a férfi egész eddigi megnyilvánulásai együttvéve. Valahogy érezte a másikban, hogy őszintén beszél.
- Rendben, menjen… de legyen óvatos…
- Ha tudná hányszor küldött el így az évek alatt… - Piton még megivott egy fiolányi erősítő főzetet, majd elindult az ajtó felé. – Ó, és ha lúd, akkor legyen kövér. Nem Black volt az áruló, hanem Pettigrew. Holnap előadja a nagy jelenetet. Kiprovokálja Blacktől, hogy az rátámadjon, majd levágja az egyik ujját és ő maga elmenekül. Blacket zárják majd Azkabanba tizenkét évre, de a többit elmondom, majd ha visszajöttem. Akadályozza meg, ha én elbuknék, és nem tudnám megmenteni őket, Potter, vagyis Harry akkor is életben marad, kelleni fog neki valaki, aki szereti. Lehet, hogy Black egy rohadt kis korcs, de odavan a kölyökért, adja inkább neki, mint a mugliknak… - Dumbledore bólintott, majd szomorúan, mélyen elgondolkodva nézett a távozó férfi után. Maga sem értette miért, de a villámcsapás óta ez a fiatal férfi teljesen megváltozott és egy élet tapasztalatával szólt hozzá. Egy igen fájdalmas és keserű élet tapasztalatával.
Ez iszonyat jónak indul!!!!!Tetszik,hogy így kezdődik.Engem mindig is bántott,hogy Perselus Pitonnak ennyi keserűség után nem jutott más csak megvetés.Még Dumbledore is csak rángatta mint egy marionett bábút.A halála után a kívánsága vajon a cikesz miatt vált valóra?Hiszen Harry a kezéből vette ki ami halványan villogni kezdett.Hm ennek lenne értelme.De vajon miért pont azon a napon teljesült a kívánsága amikor a tragédia megtörtént.Végül is mindegy a lényeg,hogy még sikerülhet meg mentenie Lilyéket.Az is tetszett,hogy ilyen őszintén mondott el mindent.Még azt is,hogy ha elbukna akkor nem Black az áruló ne hagyja,hogy az Azkabanba zárják és főleg Harryt ne adja a rokonaiknak mert ott nem kapna sem törődést sem szeretetet.Inkább adja oda Blacknek mert lehet,hogy aljasul viselkedett vele de ő legalább rajong a gyerekért és Harrynek nagyon sok szeretetre lesz szüksége.Nos látszik,hogy teljesen megváltozott a halála után és igyekszik helyre hozni a hibáit amiket elkövetett.Azt hiszem meg érdemli,hogy kapott egy második esélyt.Remélem,hogy sikerrel fog járni és valóban sikerül megmentenie Lily életét ahogy a kis Harryét is.Azt nem tudom,hogy James életét is meg tudja-e menteni de biztos,hogy meg fogja próbálni.Örülök az új történetnek.Az eleje nagyon érdekes és izgalmas.Biztos vagyok benne,hogy ez is egy nagyon jó történet lesz.Köszönöm szépen az új törit és főleg,hogy ilyen gyorsan felraktad az első fejezetét.Kiváncsian várom a kövi fejezetet.Addig is puszika neked mei. És tudod,még mindig imádlak.
Válasz:
Igen a cikesz volt az, vagyis a benne lévő kő, ugye nem kell részleteznem, hogy mi van benne... (HP7) Piton ott meghalt, és a kő valahogy segített rajta, de atöbbi majd kiderül. :D Örülök, hogy tetszett és imádlak meikém
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
És tudod,még mindig imádlak.
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Szia!
Nagyon jól indul a történet. Teljesen felcsigáztad az érdeklődésem.
Várom a mielőbbi folytatást Gábor.