S�t�t titok

 
A Fon� sor melletti sik�torba �rkeztek meg. Perselus gyorsan letette Harryt, nehogy a gyerek leh�nyja. Azonban �gy t�nt, a fi�nak semmi baja. Ez ism�telten felkeltette a f�rfi figyelm�t.

 

- J�l �rzed magad?

 

- Azt hiszem… furcsa �rz�s volt, de azt hiszem, m�r csin�ltam ilyet – v�laszolta. Piton nem f�z�tt hozz� semmit, ink�bb elkezdte a lak�sa fel� terelni a gyereket. Ahogy kinyitotta az ajt�t, Harry d�bbenten n�zett k�rbe. Perselus k�vette a fi� tekintet�t, �s val�ban, a nappali nem n�zett ki valami sz�pen. Kiss� sz�gyellte is mag�t az�rt, mert egy diszn��lban lakik.

 

- A b�csi nem szokott takar�tani? – k�rdezte Harry, majd �szhez kapva r�m�lten n�zett a m�sikra. V�rta, hogy megb�ntess�k amiatt, amit mondott. Piton azonban csak egy cs�nya pillant�ssal jutalmazta.

 

- M�g nem volt id�m… – hazudta.

 

- �rtem. Most mi lesz? – faggat�zott a gyerek, ami ism�telten kezdett Piton agy�ra menni. Perselus odal�pett a kandall�hoz �s hopp port sz�rt bele, majd let�rdelt �s a fej�t a t�zbe dugta Harry legnagyobb r�m�let�re.

 

- Meg fog �gni! – kiab�lt a f�rfira, aki r� sem heder�tett.

 

- Igazgat� �r, azonnal j�jj�n ide, van itt egy kis probl�ma, amit meg k�ne oldania – mondta.

Harry hallotta valaki hangj�t, amint v�laszol, de nem �rtette, hogy mit mond. Piton azt�n f�l�llt, �s arr�bb s�t�lt a kandall� el�l. Ami ezut�n t�rt�nt, m�g jobban a fr�szt hozta Harryre. Egy �reg, nagyszak�ll� ember l�pett ki a kandall�b�l. Harry akaratlanul is felny�g�tt:

 

- Mikul�s? – k�rdezte ink�bb mag�t�l, mint a k�t feln�tt�l. Piton hitetlenkedve n�zett a gyerekre, de v�g�l nem sz�lt neki. Ellenben Albus sz�lesen r�mosolygott.

 

- J� reggelt, Harry. Sajnos nem a Mikul�s vagyok, b�r t�nyleg hasonl�tunk n�h�ny dologban – d�nny�gte az �reg. Harry erre halv�nyan r�mosolygott az igazgat�ra.

 

- Igazgat� �r, besz�ln�nk kell. Itt vannak az eml�keim a fi�val kapcsolatban, valamint a l�tlelet vizsg�lat eredm�nye. Most m�r f�ljelentheti azokat a muglikat, ha akarja, �s a fi�t is �tadom. �n v�geztem – hadarta Piton.

 

Albus kiss� csal�dottan n�zett r�, amib�l Perselus arra k�vetkeztetett, hogy m�g nem v�geztek.

 

- Perselus, ha �n most feljelent�st teszek a Dursley-csal�d ellen, akkor tov�bb fajul a mugli �s a var�zsvil�g k�z�tti ellen�t. Nem is besz�lve arr�l, hogy Harryt ide-oda fogj�k r�ngatni egyik csal�dt�l a m�sikig.

 

- M�r ne is haragudjon, de nem �rtem, hogy mi�rt k�ne r�ngatni a gyereket – �rtetlenkedett a f�rfi. Harry k�zben cs�ndesen megh�z�dott a l�pcs� alj�n.

 

- Harryt nem fogadhatj�k �r�kbe, a nevel�sz�l�i poz�ci�t pedig nagy val�sz�n�s�ggel tudjuk, hogy ki kapn� meg… – taglalta Albus.

 

- Igen, Malfoy.

 

- Ezt pedig nem hagyhatjuk – sz�gezte le az �reg.

 

- Akkor m�gis mit csin�l? Tal�n maga fogja nevelni? Egy�bk�nt meg, mi�rt ne adhatn� �r�kbe, elv�gre �rva, �s a rokonai nem val�k nevel�sz�l�nek… – akad�koskodott Piton.

 

Albus gondterhelten n�zett a fiatal f�rfira. Ez a tekintet valami�rt nagyon is rossz �rz�seket keltett Perselusban. Tiszt�n �rezte, hogy az �reg titkol valamit, valami nagyon fontosat.

 

- Azt hiszem, a legjobb az lenne, ha mag�n�l maradna – pr�b�lkozott.

Piton �lla majdnem a padl�n koppant.

 

- Hogy mi?! Maga meg�r�lt? Az ott Potter fia! Annak a Potternek a fia, aki pokoll� tette az iskol�s �veimet! – kiab�lt feld�ltan.

 

Harry kiss� �sszerezzent, de nem ment sehova. K�v�ncsi volt a dolog v�g�re. Apja �s Piton kapcsolata m�r f�lmer�lt egyszer, de nem mentek nagyon bele, �s kezdte �rdekelni, hogy mi volt k�z�tt�k.

 

- Igen � James fia, de Lily� is! – figyelmeztette Pitont Albus. A f�rfi fesz�lten mordult valamit, amit Harry nem �rthetett.

 

- Ez akkor is ostobas�g. M�gis, hova vigyem a gyereket? Maradjunk tal�n itt? – mutatott k�rbe a lepukkant helyis�gben. Albus alaposan k�rben�zett �s �gy sz�lt:

 

- Ak�r… majd k�ld�k egy man�t, hogy seg�tsen a h�zimunk�ban. Perselus, csak azt k�rem �nt�l, hogy adjon otthont a fi�nak, am�g meg nem old�dik a helyzet – kezdte.

 

- �s meddig? Egy h�tig, egy h�napig? Netal�n egy �vig?! – fakadt ki.

 

- �rtse meg, a fi� nem ker�lhet m�s kez�be… – akad�koskodott Albus.

 

- Mi�rt nem? �gy sincs senkije, �s biztos sok rendes csal�d fogadn� be! – �rtetlenkedett Piton.

M�r nagyon elege volt ebb�l az eg�szb�l. Csak szeretett volna egy kis cs�ndet �s nyugalmat, valamint vissza akart menni az �stj�hez, hogy folytathassa a k�s�rlet�t.

 

- Perselus… ezt m�g nem mondhatom el…

 

- Mi�rt nem? Tal�n, ha elmondan�, meggondoln�m magam. M�gis mit�l f�l annyira? Elv�gre esk�t tettem mag�nak, nem fogom, �s nem is tudom el�rulni – sziszegte indulatosan a m�sik szem�be.

Albus fels�hajtott, majd helyet foglalt a fotelban. Pitont ism�t elfogta az a gyomorszor�t� rossz �rz�s, ami m�r kor�bban is r�t�rt.

 

- Rendben… – s�hajtott f�l beleegyez�en. Piton le�lt a vele szembeni karossz�kbe, �s k�v�ncsian v�rta, hogy mit mond a m�sik. Eltelt n�h�ny k�nkeserves perc, mire Albus folytatta.

 

- Tudod te, hogy mi a k�l�nbs�g a nevel�sz�l� �s az �r�kbefogad� sz�l� k�z�tt, pontosabban a gyermekek helyzete k�z�tt? – faggat�zott az �reg. Piton nem tudta mire v�lni a dolgot, de v�laszolt.

 

- Az a gyerek fogadhat� �r�kbe, aki �rva, vagy a sz�lei alkalmatlanok a gyermek gondoz�s�ra, �s nincs k�zeli v�rszerinti rokona – hadarta.

 

- Igen, �s a nevel�sz�l�h�z ker�l� gyermek…

 

- Ott a sz�l�t�l elveszik a gyereket, vagy mag�t�l mond le a nevel�s�r�l, de nem adhat� �r�kbe, mivel a sz�lei – legal�bbis az egyik – �letben van… – morogta Piton. Albus b�szen b�logatott �s m�r folytatta volna, mikor Harry felki�ltott.

 

- �l! Melyik �l? Anya, ugye anya? – lelkesedett f�l a gyerek. Piton megk�v�lve n�zte a fi�t, majd az igazgat�t.

 

- Ez a gyerek meg�r�lt – sziszegte Piton. Dumbledore viszont nem csit�totta le Harryt, ami nem tetszett neki.

 

- Mib�l gondolod, hogy �desany�d �letben van? – k�rdezte a gyerekt�l az igazgat�.

 

- Egy �ve elsz�ktem… Petunia n�ni egyszer mondta, hogy hol van a s�rjuk, �s elmentem a temet�be… M�r majdnem bementem, mikor Vernon b�csi elkapott, �s adott n�h�ny j� nagy pofont. Azt�n odacib�lt a s�rjukhoz, �s kaptam p�rat ott is. Azt mondta, �n is �gy fogom v�gezni… – Albus elszomorodva hallgatta a t�rt�nteket.

 

- A l�nyeget – s�rgette Piton, mert m�r � is k�v�ncsi volt, honnan vette azt a gyerek, hogy az anyja �letben van.

 

- H�t, l�ttam ap�t… Ott �llt a s�r m�g�tt, �s engem n�zett. D�h�s volt Vernon b�csira, de nem tudott mit tenni. Azt mondta szeret… Azt hittem, meg�r�ltem, �s nem akartam t�bb pofont kapni, �gy nem k�rdeztem r�, hogy hol van anya, de biztos, hogy nem volt ott ap�val… – magyar�zta elt�k�lten a fi�. Piton d�h�sen felpattant, �s fel-al� kezdett m�szk�lni.

 

- Ki van z�rva, hogy az ap�d szellem legyen! Potter egy szem�t alak volt, de nem gy�va, m�rpedig szellemek csak a gy�va alakokb�l lesznek, akik f�lnek �tl�pni a t�lvil�gra…

 

- Vagy akiknek van n�mi elint�zetlen dolguk – toldotta meg az igazgat�.

 

- Akkor meg�r�ltem? – s�padt el a fi�cska.

 

- Nem, �desap�d nem szellem, k�l�nben �n rendszeresen tal�lkozn�k vele. Viszont a lelke r�szben m�g ott tart�zkodik, �s csakis te l�thatod – magyar�zta az igazgat�. �gy t�nt, Harrynek ez el�g, de Pitont csak most kezdte igaz�n �rdekelni a dolog.

 

- Uram, a gyerek feltett k�rd�s�re m�g nem v�laszolt – figyelmeztette �t Piton. Harry �szhez kapva t�rve k�v�ncsian v�rakozott.

 

- Nos amint elkezdtem, Harry nem adhat� �r�kbe… – kezdte, de Harry ism�t k�zbe v�gott.

 

- Mert anya �letben van! – v�gta r�. Piton l�legzet-visszafojtva hallgatta a t�rt�nteket. Tudta, hogy lehetetlen, de valahol m�gis azt rem�lte, hogy az igazgat� azt mondja, Lily �l. Sz�ve vadabbul kezdett el verni, �s majd kiugrott a hely�r�l.

 

- Harry, hadd mondjam v�gig, k�rlek. Ne rem�nykedj, gyermekem… azt kell mondanom, hogy �desany�d nem j�n vissza…

 

- Hogy? – �rtetlenkedett Harry.

 

- Ezt m�gis hogy �rti? – s�rgette Piton is.

 

- Aznap, mikor Voldemort megt�madta a Potter h�zat, James Potter meghalt, ahogy Lily is… –Harry cs�ggedten rogyott le a f�ldre �s Pitont sem sok v�lasztotta el t�le.

 

- Akkor mire volt j� ez a sok k�r�t�s? – k�rdezte d�h�sen Perselus. M�r �ppen el�gg� inger�lt volt, �s alig tudta mag�t t�rt�ztetni.

 

- N�zz�tek, tal�n hiba volt, tal�n nem, de Harryt akartam megv�deni – kezdett bele �jra.

 

- M�gis, mi a Merlin b�nat�ba?! – kiab�lt Piton d�h�sen. Harry is egyre fesz�ltebb volt, �s ez abban nyilv�nult meg, hogy a fi� most �tp�rtolt Piton mell�, otthagyva az igazgat�t.

 

- Lily nem �l, de nem halt meg – felelte d�h�sen az igazgat�. M�r � is el�gg� ki volt borulva, �s nem hi�nyzott neki, hogy a m�sik �gy nekiessen.

 

- Hogy? – ny�gte Harry �rtetlen�l. Perselus egy kiss� megsz�d�lt. Azt hitte, rosszul hallott.

 

- Az �desap�d elt�vozott, �s �gy t�nt, az �desany�d is. M�g a professzor sem tudta meg�llap�tani, hogy �l-e – n�zett r� a fiatal f�rfira.

 

- �n… ott voltam, a karomban tartottam… nem l�legzett, nem vert a sz�ve, halott volt – sz�gezte le kiss� zavartan.

 

- Hogy mugli nyelven fogalmazzak… Lily k�m�ban van. Az�ta sem mutat semmilyen �letjelet, a sz�ve ver, �s l�legzik, de csak alig. Mesters�gesen b�b�jokkal tartjuk �letben. � m�r nem �l… olyan, mint aki megkapta a dementorcs�kot – fejezte be az igazgat�.

 

Perselus egy kiss� reszketve �lt le a fotelba, �s temette arc�t a kez�be. Rosszul volt, nem kapott leveg�t. Mintha a szoba egyre kissebb� v�lt volna k�r�l�tte. Lily �lt, �letben volt, �s eltitkolt�k el�le…

 

- Mi�rt tette? – k�rdezte elkeseredetten.

 

- Mert nem akartam, hogy bel�led is egy emberi roncs legyen… Harrynek pedig �gy v�ltem, a rokonain�l van a legjobb helye – suttogta alig hallhat�an az id�s m�gus.

 

- T�vedett – jelentette ki Harry ridegen. Piton t�tov�n a fi�ra n�zett, akinek az arc�n semmilyen �rzelmet nem l�tott. A fi� m�g csak nem is s�rt, egyszer� rideg k�z�ny volt l�that� rajta.

 

- Igen, t�ged nem lett volna szabad odak�ldenem, Lilyr�l pedig sz�lnom kellett volna Perselusnak. Tal�n akkor most nem �gy �llna a helyzet – sajn�lkozott az �reg.

 

- L�tni akarom – jelentette ki Piton. Az igazgat� sz�m�tott erre, viszont nem ilyen hamar.

 

- Egy kis id�t k�rek m�g… – kezdte, de Perselus d�h�s pillant�sa bel� fojtotta a sz�t. A kettej�k k�zt be�ll�, fesz�lt cs�ndet Harry rekedtes hangja t�rte meg.

 

- Velem mi lesz? – k�rdezte. A k�t feln�tt fel� fordult, �s tan�cstalanul n�ztek, a fi�ra. Harry m�g mindig teljesen �rzelemmentes volt, �s ez sem Pitonnak, sem pedig az igazgat�nak nem tetszett.

 

- Ha Perselus megengedi, itt maradn�l vele egy darabig, am�g nem tal�lunk ki valamit – aj�nlotta az igazgat�. Pitonnak persze esze �g�ban sem volt ebbe belemenni.

 

- M�g van b�r a k�p�n ezek ut�n itt hagyni velem a k�lyk�t? �tvert engem t�bbsz�r�sen is! Maga miatt a fi� szenvedett, �s most k�pes lenne egy olyan ember nyak�ba varrni, aki ki nem �llhatta az apj�t, �s nagy val�sz�n�s�ggel �t is ut�lni fogja mindig? – k�rdezte sziszegve. Albus szomor�an n�zett a f�rfira. Lassan kifogyott az �tletekb�l �s Harry megnyilv�nul�sa sem k�nny�tette meg a dolg�t.

 

- Uram, ut�lhat, ha akar, engem mindenki ut�l. Ha gondolja, dolgozom, am�g itt vagyok, tudok takar�tani, �s egy kicsit f�zni – aj�nlotta f�l a fi�. Piton megr�k�ny�dve n�zett a gyerekre.

 

- Merlinre, hol van a b�szkes�ged?

 

- Olyanom nekem nincs… – vetette oda a gyerek �s makacsul elford�totta a fej�t. Egyben biztos volt, nem akart visszamenni Dursley�khez.

 

- A nagy James Potter fi�nak semmi �nbecs�l�se, gratul�lok igazgat� �r, ezt j�l elint�zte…

 

- Perselus, csak p�r h�napr�l lenne sz�… – pr�b�lkozott meg utolj�ra Dumbledore.

 

- Honnan tudja? Ez a dolog nem old�dik meg p�r h�nap alatt!

 

- De igen! – ki�ltott f�l m�r v�gk�pp t�relm�t vesz�tve az id�s f�rfi. – Lily haldoklik… – mondta suttogva. Perselus szava elakadt. A kibukni k�sz�l� g�nyol�d�s most a tork�ra forrt.

 

- De hiszen azt mondta… – kezdte, de nem volt ereje befejezni. Hangja elhalt, �s elgy�t�rten n�zett a tengerk�k szemekbe.

 

- Lily �llapota �gy egy h�napja lassan, de folyamatosan romlik. Maximum h�rom h�napja van h�tra… – jelentette be Albus. Piton keze �k�lbe szorult, �s arcizmai is g�rcsbe �lltak. Annyira kellett mag�t fegyelmeznie, hogy szinte eg�sz test�ben remegett.

 

- Akkor csak h�rom h�nap, annyit kib�r velem, nem? – k�rdezte pimaszul Harry. �gy t�nt, f�l sem fogta, amit Albus mondott, vagy ink�bb nem foglalkozott vele.

 

- T�ged nem �rdekel az any�d sorsa? – k�rdezte megk�v�lten Piton. Harry r�emelte z�ld szem�t, �s �gy besz�lt.

 

- Az �n any�m halott… a b�csi is azt mondta. Akkor pedig nincs min gondolkoznom.

 

Mind Albust, mind pedig Perselust megd�bbentette ez a rideg racionalit�s, ami a gyerekb�l �radt. Dumbledore hirtelen �gy �rezte, mintha a sors ism�tlen� �nmag�t. Egy pillanatra bevillant el�tte a tizenegy �ves Tom Denem k�pe, amint �rzelemmentesen viselkedik mindenkivel.

 

Perselus nem tudta, hogy mit kezdjen a gyerekkel, f�leg most. Egyszer�en f�l nem tudta fogni, hogy mi�rt v�ltozott meg hirtelen annyira a fi�. �jra �s �jra �tgondolta a dolgot, de nem tudott r�j�nni. V�g�l arra jutott, hogy majd a h�rom h�nap alatt kider�ti, hogy mi baja lehet.

 

- Rendben maradhat, de nem leszek kedves, �s ne legyen az utamban – morogta Albusnak. Az igazgat� megk�nnyebb�lten b�lintott. Legal�bb a dolog ezen r�sze megold�dott.

 

- H�l�san k�sz�n�m �nnek, Perselus. Meg�g�rem, hogy amint lehet… elhelyezem m�shol a fi�t – esk�d�z�tt.

 

- Uram, hol alszom majd? – k�rdezte Harry, mintha egy�ltal�n nem �rdekeln�, amir�l a feln�ttek besz�lnek. Piton gyorsan �tgondolta a dolgokat, majd v�laszolt.

 

- Az emeleten van k�t h�l� �s egy f�rd�. A bal oldali lesz a szob�d, ki kell takar�tani, �s rendet tenni. Hozz� is kezdhetsz – utas�totta a fi�t, aki megfogta a szatyr�t, �s elindult f�lfel� az emeletre. Dumbledore agg�dva n�zett ut�na.

 

- Nem �gy k�ne reag�lnia – d�nny�gte.

 

- Igen, furcsa… az elej�n m�g lelkes volt, de most… mintha egy�ltal�n nem �rdekeln� a dolog – taglalta Piton.

 

- Tal�n csak id� kell neki…

 

- Tal�n. Nos, engem sikeresen beh�zott a cs�be, a fi�nak van sz�ll�sa a h�tralev� id�re, de gondoskodni nem tudok, �s nem is fogok r�la. Nekem megvan a magam �lete. K�ldj�n mell� egy man�t, aki f�z �s mos r� – morogta Perselus.

 

- Rendben. Meg�g�rtem, �s k�ld�k is seg�ts�get. K�sz�n�m, hogy seg�t, Perselus – h�l�lkodott az �reg.

 

- Nem mag��rt, �s nem is a fi��rt teszem. Csakis Lily eml�ke miatt… Aprop�, amint lehet, l�tni akarom, �s az �sszes m�dszerr�l r�szletes list�t k�rek, amivel eddig kezelt�k.

 

- Perselus, nem tudja megmenteni – pr�b�lkozott Dumbledore.

 

- Addig nem nyugszom meg, m�g meg nem pr�b�lom – felelte cs�ndesen a f�rfi.

 

- H�t legyen. Holnap d�lel�tt elviszem magukat hozz� – egyezett bele.

 

- J� – v�laszolta r�viden Piton.

 

Ezut�n Albus gyorsan kereket oldott. Nem akarta tov�bb rontani az am�gy sem r�zs�s helyzet�t. Perselus tan�cstalanul �llt meg a l�pcs� alj�n. T�l sok volt ez neki m�ra. El�sz�r is r�j�nni, hogy Harry Potternek legal�bb olyan nyomor�s�gos az �lete, mint neki. Azt�n, hogy Lily �letben van, �s ezt eltitkolt�k el�le. V�g�l pedig a gyerek is a nyak�ba szakadt. Perselus vett egy m�ly leveg�t, �s f�ls�t�lt az emeletre. Ott a bal oldali szoba ajtaja r�snyire nyitva volt. Bentr�l pedig porfelleg sz�llt kifel�. Piton �rdekl�dve l�kte be az ajt�t, �s n�zett be. Harry �ppen azon volt, hogy f�l k�zzel kinyissa az ablakot. Piton m�g� s�t�lt, �s egy sz� n�lk�l seg�tett neki. Harry k�v�ncsian n�zett f�l a f�rfira. Nem tudta, mihez kezdhetne ezzel a feln�ttel, nem besz�lve a helyzetr�l. Eld�nt�tte, hogy j� gyerek lesz, sz�t fogad, �s megtesz mindent, amit a m�sik k�r. Viszont nem fogja megkedvelni Pitont. Elv�gre, csak h�rom h�nap, �s �gyis elmegy.

 

- Az igazgat� k�ld egy h�ziman�t, hogy seg�tsen ell�tni t�ged. Nekem megvan a magam feladata, �s arra kell koncentr�lnom – jelentette be.

 

- Rendben – b�lintott r� a fi�.

�gy egyszer�bb is lesz a dolga. Nem kell majd att�l tartania, hogy megkedveli a feln�ttet, �s azt�n el kell t�le v�lnia. Ha nem lesz a k�zel�ben, legal�bb ez a vesz�ly nem fogja fenyegetni.

 

- El�sz�r is, a dobozokat f�lviszem a padl�sra. Te tal�lsz lent a konyh�ban v�dr�t, szappant �s rongyot. Hozd fel, �s kezdj neki a port�rl�snek, ha visszaj�ttem, seg�tek – mondta, majd p�lc�j�t a dobozokra ir�ny�totta, amik lebegve sz�lltak az ajt� fel�.

Harry csod�lattal n�zte a mutatv�nyt. M�g mindig kiss� furcsa volt neki a var�zsl�s, de mintha mindig is tudott volna r�la, ismer�s volt a sz�m�ra. Lesietett a f�ldszintre, felhozta a megfelel� eszk�z�ket, �s nekikezdett a sik�l�snak. J� vastag porr�teg bor�totta a b�torokat. Piton egy p�lcaint�ssel elint�zhette volna a dolgot, de �gy a fi�nak m�g t�bb ideje lett volna begub�zni, azt pedig nem akarta. Az igazgat�t�l eleget hallott Voldemort gyerekkor�r�l, �s nem akarta, hogy a Potter fi�b�l esetlegesen a k�vetkez� Nagy�r v�ljon.

 

Ahogy a padl�sra f�lvitte a dobozokat, alaposabban is k�r�ln�zett. Megtal�lta a r�gi, iskolai b�r�ndj�t, �s gyorsan belen�zett. Az tele volt r�gi egyenruh�kkal �s k�nyvekkel. �gy v�lte, hogy ezeknek a fi� tal�n haszn�t veheti m�g. Mikor vissza�rt, Harry m�r jav�ban t�r�lgetett. Piton azon gondolkodott, hogy vajon mi folyhat a fi� fej�ben.

 

- A dobozokat f�lvittem, �s hoztam valamit helyett�k – mondta, majd letette a l�d�t.

Harry �rdekl�dve fordult h�tra.

 

 - Mi ez? – �rdekl�d�tt.

 

- A volt roxfortos iskolai l�d�m. Van benne n�h�ny ruha, amit majd �talak�tunk neked, �s n�mi k�nyv is van benne, ha �rdekel – aj�nlotta fel.

 

Harry k�v�ncsian n�zett bele a nyitott l�d�ba. Abban volt n�h�ny ruhadarab �s p�r k�tet.

 

- Majd n�zegetem… – mondta a fi�.

 

- Csak n�zegeted? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel Piton.

 

- �n m�g nem tudok valami j�l olvasni. Dudley j�rt el�k�sz�t�re, de �n nem… de a tv-b�l megtanultam a bet�ket – mes�lte b�szk�n a fi�. Piton megvakarta a fej�t, ez �jabb probl�m�t okozott.

 

- Majd megl�tjuk, hogy mit tehet�nk az �gy �rdek�ben. Elv�gre nem hagyhatod �gy itt a h�zam, hogy nem tudsz �rni �s olvasni. Az igazgat� h�zott be minket a cs�be, oldja is meg… majd korrepet�l t�ged – v�gta r� Piton hat�rozottan.

 

Harry elfintorodott. Nem tehetett r�la, de az igazgat� nem nyerte el a tetsz�s�t, f�leg amiatt, hogy kider�lt miatta ker�lt a Dursley-csal�dhoz.

 

- Nem lehetne, hogy maga tan�tson, uram? – k�rdezte t�tov�n a f�rfit. Piton �rtetlen�l meredt a gyerekre.

 

- Ugyan mi�rt?

 

- Csak… nem b�zom a b�csiban – motyogta Harry k�ss� t�tov�n. Piton ezt hallva nevetni szeretett volna. Egy gyerek, aki jobban b�zik benne, mint Albus Dumbledore-ban.

 

- Majd megoldjuk – mondta v�g�l.

 

Azt�n � is nekikezdett a takar�t�snak. Lep�kh�l�zta a sarkokat, portalan�totta, kitiszt�totta a sz�nyeget �s a f�gg�ny�ket. K�ld�tt egy friss�t� b�b�jt a szoba �llott leveg�j�re. Kiporolt�k Harry seg�ts�g�vel az �gyat, �s egy kicsit �trendezt�k a b�torokat. Mikor k�szen voltak, a szoba m�g mindig el�gg� siralmasan n�zett ki, de legal�bb tiszt volt.

 

- A var�zsl�s olyan j� – mosolyodott el Harry. Piton egy kicsit megk�nnyebb�lt ett�l a reakci�t�l.

 

- Milyen sz�n� falat szeretn�l? – k�rdezte nagylelk�en. Harry sz�jt�tva n�zett r�. Neki eddig szob�ja sem volt, nemhogy kiv�lasztott sz�ne.

 

- H�… barna, nem z�ld… legyen k�k! – hezit�lt.

 

Piton sorra kipr�b�lta a sz�neket, m�g v�g�l a k�k egyik �rnyalat�n�l d�nt�ttek. Mikorra v�geztek, odalentr�l cs�r�mp�l�sre lettek figyelmesek. Piton kivont p�lc�val indult el a l�pcs�n. Harry szorosan m�g�tte l�pkedett, a k�v�ncsis�ga hajtotta el�re, de igencsak f�lt a r� v�r� vesz�lyt�l. Mikor azt�n a nappaliban megpillantott egy rongyokba bugyol�lt, horgas orr�, l�g� f�l�, z�ldes �rnyalat� l�nyt, felsik�tott.

 

- �! Piton professzor, Dumbledore igazgat� �r k�ldte Trixit, hogy viselje gondj�t a professzornak �s az �rfinak. Az igazgat� �r k�ld�tt n�h�ny dolgot, ruh�kat, �gynem�t, j�t�kot, k�nyveket – sorolta lelkesen a man�.

 

- �rtem, a fi� szob�ja balra van az emeleten, vidd f�l oda a holmikat, �s rendezd el – mondta a man�nak, ami egy pillanat alatt elt�nt.

 

- Ez mi volt? – k�rdezte Harry nyekerg� hangon.

 

- Egy h�ziman�, var�zsereje van, �s minket szolg�l. B�rmit meg tud tenni neked, csak parancsolnod kell neki.

 

- Olyan, mint a dzsinn a mes�ben? – k�rdezte d�bbenten a fi�.

 

- Nem eg�szen, � nem verhet �t t�ged a dzsinnel ellent�tben – sz�gezte le a f�rfi.

 

- �, �rtem. Mehetek megn�zni, hogy miket kaptam? – k�rdezte rem�nykedve.

 

- Menj, �s pakoljatok el. – Azzal Harry m�r ott sem volt.

 

Piton pedig nekikezdett, hogy odalent is rendet tegyen. Mikor egyed�l volt, nem �rdekelte, hogyan n�z ki a h�z, de most volt egy vend�ge. Nem akart rossz p�ld�t mutatni a fi�nak, f�leg azut�n, hogy az els� megnyilv�nul�sa milyen volt a h�zzal kapcsolatban.

 

Harry �s Trixi gyorsan v�geztek a kipakol�ssal, �gy a h�ziman� nekikezdett a lak�s t�bbi r�sz�nek is, valamint a vacsora elk�sz�t�s�nek. M�r j�csk�n benne j�rtak a d�lut�nban, mire a h�z nagyj�b�l tiszt�nak volt mondhat�. Perselus a f�rd�szob�val k�l�n�sen megszenvedett. Biztosra vette, hogy a kosz m�g az apja idej�b�l maradt ott.

 

�gy d�nt�tt, nem �ll le, �s a kertet is rendbe teszi. F�lt, ha nincs mit csin�lnia, elfogja a k�ts�gbees�s. Ott volt a nyak�ban egy gyerek, akinek az apj�t ut�lta. Ott volt Lily, aki �l, de csak alig, �s m�r nem sok�ig. �gy �rezte, hogy minden az � nyak�ba szakad. Ahogy �gy elm�lkedett, az egyik ker�t�sl�cen megtal�lta a nev�k kezd�bet�it. M�g Lilyvel karcolt�k bele, mikor megismerkedtek. Ezt l�tva elfogta a szomor�s�g. Nem szeretett volna m�st, csak elvonulni, �s sz�tlanul heverni az �gyban, alkoholt�l m�moros �llapotban. A kezd�d� depresszi�b�l a man� hangja z�kkentette ki.

 

- Uram, a vacsora k�szen van, t�lalhatok? – k�rdezte.

 

- Persze, �s sz�lj a fi�nak – mondta halkan a man�nak.

 

Beletelt p�r percbe, mire �sszeszedte mag�t. Ahogy be�rt, Harry m�r az asztaln�l �lt, de nem ny�lt az �telhez. Piton helyet foglalt, �s cs�ndesen nekikezdtek az ev�snek. �r�lt, hogy cs�nd van, �s nem kell besz�lgetnie a gyerekkel. J�form�n eg�sz id� alatt egy sz�t sem v�ltottak. Perselus csak a v�g�n k�rdezett t�le valamit.

 

- Megfelel a szob�d?

 

- T�k�letes, m�g sohasem volt szob�m – v�gta r� a fi� �s ezzel ki is mer�lt a besz�lget�s.

 

V�g�l mindketten visszavonultak a saj�t szob�jukba, �s el� sem b�jtak onnan. Harry nem gy�z�tt betelni a h�l�val, a ruh�ival �s azzal a p�r j�t�kkal, amiket kapott. Az egyetlen dolog, ami miatt szomor� volt, az az �desanyja. Eld�nt�tte, hogy nem akar szomor� lenni, nem akar f�jdalmat �rezni, �gy ink�bb nem is l�togatja meg �t. Neki nem volt anyja, �s azzal semmi sem v�ltozott volna, ha holnap megl�togatja, elv�gre � hamarosan �gyis elmegy.

 

Ek�zben Perselus egy j� kis hangszigetel� b�b�j mellett v�gre kitombolhatta mag�t a szob�j�ban. D�h�ngve t�rte �ssze a berendez�st, borogatta fel a b�torokat. Szenvedett, elv�gre eg�szen eddig �gy tudta, szerelme meghalt, most pedig, mikor kider�l, hogy m�gis �letben van… m�r k�s�. �gy �rezte, hogy a Pokol legm�lyebb bugyraiban j�r, �s sohasem tal�l ki onnan.

<<      >>

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.