.oOo.

Az �let teh�t ism�t a szok�sos m�don folytat�dott, munka, tervezget�s, megbesz�l�s. �m ezen alkalmakkor egyre t�bbsz�r �s egyre t�bb id�t t�lt�tt a h�zban egy r�gi j� bar�t is. Ronald Weasley is megs�r�lt aznap este. B�r az � sebei nem voltak maradand�ak, az�rt eltelt egy kis id�, mire �jra l�bra tudott �llni. �gy n�gy nap eltelt�vel jelent meg a h�zban, �s az�ta szinte ki sem lehetett tenni onnan a sz�r�t. Mikor megtudta, hogy mi t�rt�nt Hermion�val azonnal j�nni akart, �m az otthoni �pol�s �s a h�res Mrs Weasley f�le szigor �tj�ba �llt. Az ut�bbi egy h�t szinte minden perc�t egy�tt t�lt�tt�k, ami egyre jobban ideges�tett egy bizonyos fekete tal�ros b�jitalmestert.

.oOo.

Piton kedve napr�l napra egyre rosszabb lett. Hangulatingadoz�sai olyan szintre emelkedtek, hogy m�r senki sem mert a k�zel�be menni, kiv�ve fi�t. Antonius rendre f�lkereste �desapj�t a pinc�ben. �gy t�rt�nt ez egyik este is, mikor m�r v�geztek a vacsor�val, s a f�rfi most sem jelent meg.

Hermione, Ron, Harry �s Ginny a nappaliban �ltek �s a r�gi sz�p id�kr�l besz�lgettek. Lily, Harry�k kisl�nya most a nagymam�j�n�l volt, aki egyszer�en im�dta k�nyeztetni unok�it. Antonius megunva a feln�ttek besz�lget�s�t, �gy d�nt�tt valami kellemesebb elfoglalts�g ut�n n�z, �gy keveredett le a pinc�be.

Halkan nyitotta ki az ajt�t, s n�zett k�r�l a helyis�gben. Pitont most is elnyomta az �lom. A takar�, amit mag�ra b�v�lt, a f�ld�n hevert. Antonius �vatosan odalop�dzott, f�lvette a takar�t, majd apj�ra ter�tette. Kiss� tov�bb tartott a m�velet, mint gondolta volna, de a f�rfi valami csod�val hat�ros m�don nem �bredt f�l. Persze Perselus m�r akkor f�lriadt, mikor az ajt� kiny�lt, de k�v�ncsi volt, mit tesz fia ebben a helyzetben.

Maga is meglep�d�tt a fi� viselked�s�n. Betakargatott… milyen furcsa, nekem k�ne ezt tennem vele, nem pedig ford�tva. Ahogy ezen elm�lkedett egy apr�cska puszit kapott, majd Antonius elhagyta a pinc�t. Perselus szemei felpattantak �s �jra csak azon gondolkodott, amit a minap l�tott.

.oOo.

„A f�rfi id� el�tt fejezte be az aznapi b�jitalok elk�sz�t�s�t, s �gy gondolta, hogy a nap h�tralev� r�sz�t „csal�dj�val” t�lti. A gondolat furcs�n ismer�s �s egyben idegen is volt a sz�m�ra.

Esz�vel f�lfogta ugyan, hogy van egy fia, de hogy Hermione �s k�zte b�rmi legyen, az valahogy nem akart benne tudatosulni. �gy indult el a nappali fel�, s m�r majdnem oda�rt, mikor valami megtorpan�sra k�nyszer�tette.

Egy dallamos n�i hang kacag�sa �s egy kisgyerek �nfeledt vis�t�sa. Perselus nem tudta mire v�lni a nappalib�l kisz�r�d� hangokat �gy �vatosan belesett a helyis�gbe. A kandall� el�tt �ll� kanap�n Hermione �cs�rg�tt �s pr�b�lta visszafogni egyre nagyobb j�kedv�t.

Ez boldogs�ggal t�lt�tte el a f�rfit, hiszen � nem vesztette el �letkedv�t, �s ennek csak �r�lni tudott, �m amint tov�bb figyelte a szob�t, hirtelen a kanap� m�g�l egy v�r�s �st�k bukkant el�.

Perselus egy pillanatra h�tr�bb l�pett, nehogy �szrevegy�k, de nem t�vozott. Amit ezut�n l�tott, az�ta is k�s�rti. Ron �nfeledten j�tszott az � fi�val, birk�ztak egym�ssal, ami a kisfi�nak nagyon tetszett. Szaggatott nevet�s hallatott, mik�zben a fiatal f�rfi megcsiklandozta. Furcsa csal�dotts�g t�lt�tte el Pitont, amint v�gign�zett a kis p�roson.

Enn�l jobban csak az f�jt neki, mikor Hermione olyan �nfeledten �lelgette meg Ront, ahogy �t sohasem tette azel�tt. H�t igen, Pitonban is f�l�bredt az a bizonyos z�ld szem� sz�rnyeteg. Idegesen vonult vissza szob�j�ba, s mag�ra z�rta az ajt�t, hogy m�g v�letlen�l se l�thass�k meg ilyen �llapotban.

.oOo.

A hossz� �r�k �ta tart� vit�ban, melyet �nmag�val folytatott, m�r kezdett belef�sulni. �jra �s �jra ugyanazokat a k�rd�seket vette sorra.

- Mit �rdekel engem, hogy mit csin�l azzal a f�lkegyelm� Weasleyvel! – csattant f�l mag�ban, mire azonnal j�tt is a v�lasz.

- H�t nem k�zenfekv�? F�lt�keny vagy Perselus, �s ezt te is tudod… - t�j�koztatta a hang.

- Ugyan mire lenn�k f�lt�keny! K�l�nben is… - �m a hang ism�t f�lbeszak�totta.

- Perselus, mi�rt �ltatod magad? Ideges�t, ha a fiaddal m�s is j�l kij�n, �s esetleg m�s is bet�ltheti a te szerepedet. – Piton erre f�lhorkantott.

- �n akkor sem vagyok f�lt�keny! Antoniusnak kij�r, hogy valaki foglalkozzon vele, m�g ha az egy Weasley is! – magyar�zta tov�bb.

- �h�, most m�r m�rt�rkodunk is, Perselus, ez nem �ll j�l neked, �s ezt te is tudod. Egyszer�en valld be, hogy ideges�t maga a gondolat is, hogy a csal�dodban m�s vegye �t a helyedet! – oktatta ki a lelkiismerete.

- Ne besz�lj itt h�lyes�geket! Miket is hordok itt �ssze, magammal vit�zom… ez m�r k�sz elmebaj… - azzal bevonult a f�rd�be, �s vett egy hideg zuhanyt. Aznap nem is dugta ki az orr�t rejtekhely�r�l, ink�bb mag�ba roskadva �lt az egyik fotelban, egyre csak az �gy�n l�v� kisp�rn�t fix�rozva. Antonius kisp�rn�ja… - jutott az esz�be, melyt�l �jra rossz kedve lett.

Fia az�ta csak k�tszer aludt vele, b�r t�bbsz�r is szeretett volna, de neki nem volt r� sem ideje, sem energi�ja, �gy elk�ldte a gyereket. Most pedig csak saj�t mag�t hib�ztathatja, ha fia jobban fog �rdekl�dni egy vadidegen ir�nt, ha az oda is figyel r�, mint �. Ism�t nagyot s�hajtott, majd bek�sz�l�dott az �gy�ba, de b�rmennyire is pr�b�lta, nem j�tt �lom a szem�re. Az agya egy fiatal n� k�r�l forgott. M�ly l�legzetet vett, mik�zben oldal�ra fordult.

- Hermione meg�rdemli, hogy boldog legyen Antoniusszal egy�tt, �s m�g, ha ez nekem… f�j is, bele kell t�r�dn�m. A fiamnak sem egy komor, mindig rosszkedv� ap�ra van sz�ks�ge, aki elhajtja, hanem egy olyanra, akihez odamehet j�tszani, aki foglalkozik vele… egy olyanra, mint Weasley. – B�r f�jt a beismer�s, mag�ban t�nyleg ez volt a legjobb megold�s, �tengedni a hely�t, valaki m�snak, hogy azok, akiket szeret, boldogok lehessenek.

Most jutott csak el tudat�ig a szavak jelent�se, „szeretet”, r�d�bbent, hogy igenis szereti mind fi�t, mind Hermion�t �s ez megr�m�tette.

Fontosabbak voltak neki, mint a saj�t �lete �s gondolkod�s n�lk�l f�l�ldozta volna �nmag�t, ha ezzel megmentheti valamelyik�ket is. Jelen helyzetben csak annyit tehetett, hogy megpr�b�lt ellenszert ker�teni Hermione vaks�g�ra. Miut�n ezt mag�ban elhat�rozta, lassan elnyomta az �lom.”

.oOo.

M�snap reggel �ta szinte nem is l�tta egyik�ket sem. Mikor f�lmer�szkedett az emeletre, akkor is szinte menek�lt el�l�k. Hermione megpr�b�lt besz�lni vele, de � egyre jobban elz�rk�zott, fia el�l is.

- Komolyan Perselus, azt akarod, hogy a fiad megut�ljon? – k�rdezte a bels� hang.

- Nem, egy�ltal�n nem… csak es�lyt akarok adni arra, hogy boldog legyen! – felelte Piton.

- Most �szint�n, szerinted mit �rezhet, amikor az apja semmibe veszi… Ez pont olyan, mint amilyen a ti kapcsolatotok volt. – Erre azonban m�r Piton is fel�lt �s hangosan is kimondta felsz�nre t�r� gondolatait.

- Nem! �n nem b�ntan�m a fiam, sem a feles�gem! �n nem vagyok olyan, mint az ap�m! – Mikor r�j�tt az �ltala kiejtett szavak s�lyoss�g�ra, hirtelen megk�nnyebb�lt. V�gre r�j�tt, mi�rt is rejt�zik el szerettei el�l. Mert nem akart olyan lenni, mint az apja volt.

F�radtan megmassz�rozta orrnyerg�t, majd f�lkelt �s sz�t�nt�tte a kih�lt b�jitalokat. Ahogy ezzel v�gzett, er�t vett mag�n, �s �gy d�nt�tt, el�g volt a bujk�l�sb�l, ez az � �lete, az � fia, az � csal�dja �s az �… tal�n majdani feles�ge.

Felh�zta szem�ld�k�t �s meglepetten meredt a vitrinre, melynek �veg�ben egy szinte ismeretlen f�rfit l�tott. K�ls�re ugyanaz volt, de bel�lr�l m�gis megv�ltozott. Most olyan tervei voltak, melyek�rt �rdemes volt �lnie.

Egy szeret� csal�d, egy gyerek, �s egy n�, aki mellett le�ln� ak�r az eg�sz �let�t is. Arc�n halv�ny mosoly ter�lt sz�t, �s mintha a t�volban egy n� halk, de ann�l boldogabb kuncog�s�t v�lte volna felfedezni.

- L�tod anya… nekem tal�n siker�lni fog… - azzal f�lviharzott az emeletre, hogy megkezdje csal�dja visszaszerz�s�t.

.oOo.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.