Átváltozás

Hermione még aznap este kapott egy válaszlevelet Ginnytől, aki azt írta, hogy másnap délután meglátogatja őt a Roxfortban. A nő nagyon megörült, hogy barátnője talán mégsem neheztel rá annyira. El is határozta, hogy amennyire csak lehet, rendbe hozza a kapcsolatukat. Annyi mindent szeretett volna megbeszélni vele. Most legalább lesz rá alkalma.

Izgatottan várta a délután két órát. Már legalább negyed órával előbb kiment a főkapuhoz, hogy véletlenül se kerüljék el egymást. Mikor a távolban feltűnt egy vörös hajzuhatag, Hermione arcára széles mosoly húzódott.

– Szia! - integetett már messziről a vendégnek.
Ginny, kellemesen csalódott a fogadtatásban. Azt hitte Hermione ugyanolyan kimért lesz vele, mint a nyári találkozásukkor. Persze nem hibáztatta érte, elvégre annyi mindenen ment át a másik. Most viszont, Hermione mosolygott és úgy tűnt örül neki.

– Szia – integetett vissza mosolyogva. Az ami következett, viszont teljesen meglepte. Hermione elé sietett és alaposan megölelgette. Egy pillanatig ledermedt, elvégre Hermionétól ez furcsa volt, de kimondhatatlanul örült neki.

– Úgy hiányoztál – mondta Mione.

– Te is nekem. Hallod elég nagy slamasztikában vagy… Pitonnal randizni! – szörnyülködött Ginny.

– Azért nem lesz olyan vészes… Remélem – húzta el a száját Hermione. Szépen besétáltak az épületbe. Ginny nosztalgiázva nézett végig a páncélokon és festményeken. Ő is imádta ezt a helyet, annak dacára, hogy otthon mindent megkapott a szüleitől. Felérve az első emeletre már meg is érkeztek a lakosztály elé. Hermione ajtót nyitott és besiettek.
Ginny alaposan körülnézett, majd mosolyogva konstatálta, hogy Mione mit sem változott.

– Látom, még mindig imádod a könyveket – állapította meg.

– Igen, ez legalább megmaradt a régi énemből – sóhajtott föl kissé szomorkásan. Ginny viszont, ahelyett, hogy sajnálkozott volna fölötte egy kicsit hátba verte.

– Ne rinyálj, most ki kell tervelnünk a hadműveletet! – adta ki a parancsot. Ez annyira meglepte Hermionét, hogy még levegőt venni is elfelejtett. Viszont annál jobban örült neki. Látszólag úgy tűnt Ginny nem foglalkozik azzal, ami a múltban történt, és ez tetszett Hermionénak.

– Oké, akkor nagyjából vázolom a dolgot. Viszont ahhoz tudnod kell mindent… Szóval az egész a vasútállomáson kezdődött… - és Hermione elmesélte az egész Malfoyos történetet. Ginny elborzadva és megbotránkozva, majd pedig dühösen szitkozódva járkált a nappaliban.

– Hogy az a mocskos féreg! Hogy száradna le neki a… - dühöngött. Hermione ennél a résznél elnevette magát.

– Te sem változtál – mondta a másiknak.
– Hogy érted?

– Még mindig ugyanúgy fel tudod magad húzni a dolgokon – taglalta Hermione.

– Ó… látnád, hogy veszekszem Harryvel. Ron azt mondja, anya bakfitty hozzám képest – mosolyodott el gonoszul a vörös hajú nő.

– Azért ne sűrűn kiabálj szerencsétlennel – kérte Ginnyt.

– Csak, ha megérdemli. Mióta elmentél csak nyeltem… nem sűrűn vitatkoztam vele. Most viszont hatévnyi dühömet kell kiadnom rajta. Nem mellesleg ennyi belefér – öltött nyelvet a barátnőjére Ginny.

– Rendben. Tehát akkor, mit tegyek?

– Hát ez jó kérdés, ha tipikus randi lenne, azt mondanám, vegyél föl egy szexi rucit, rebegtesd a szempilláid és csábítsd a pasit az ágyadba.

– De ez nem szokványos randi – szögezte le Hermione.

– Igen. Először is a pasi Piton, ami már magában felér egy kisebb horror történettel. A másik pedig a te helyzeted… Amúgy sem voltál valami pasi faló alkat, de a történtek nagyon keresztbe tettek a fejlődésednek – morogta Ginny. Rájött, ha úgy beszél a történtekről, mintha csak valami szörnyű, de mindennapos esemény lenne az jót tesz Hermionénak.

– Hát igen… Mondjuk, én még mindig kétkedem egy kicsit. Elvégre Perselust meg tudom érinteni.

– De te mondtad, hogy amikor rád akart mászni betojtál, tehát ő is jó lesz a feladatra – pedzegette Ginny.

– Igen. Talán jó lesz. Amúgy Perselus nem is olyan szörnyű, mint amilyennek lefested. Ahhoz képest, hogy az apám lehetne, még mindig nagyon fiatalosan néz ki… - taglalta Hermione. Ginny gonoszan barátnőjére vigyorgott.

– A végén kiderül, hogy nem is a próbálkozás miatt mész bele a dologba, hanem mert még élvezed is – gúnyolódott.

– Kikérem magamnak!

– Valld be! Egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy vele álmodtál? Még az iskolában sem? – Hermione úgy érezte megfogták. Mikor a Roxfortba jártak nem álmodott a férfival, maximum arról, hogy elégtelen lett a dolgozata. Aztán az események után mindig csak rémálmai voltak, de végül miután elment, előfordult, hogy párszor előjött az álmaiban.

– Hát… Mikor az akadémián tanultam. Úgy két éve, hogy odaérkeztem. Szóval addig csak rémálmaim voltak, de aztán egyszer vele álmodtam…

– Na és mit álmodtál? – faggatózott izgatottan Ginny.

– Ez annyira kínos – nyögött föl Hermione.

– Mione, ez is hozzátartozik a dologhoz, beszélj a szexről, legalább ezt a gátlásodat győzd le – mondta Ginny határozottan.
Hermione még tétovázott egy darabig, majd belekezdett.

– Jól van, de senkinek sem árulhatod el. Szóval Párizsban laktam, egy kis lakásban és az egyik nap láttam egy férfit, aki nagyon hasonlított Pitonra. Majdnem… Majdnem utána szaladtam, de közben rájöttem, hogy nem sok értelme lenne, és különben sem ő volt az. Aztán este, a dolog valahogy visszatért az álmaimba. Azt álmodtam, hogy utána kiáltok, ő megfordul és nagyon örül nekem. Én a nyakába ugrom és ő megpörget. Aztán azt mondja, hogy mennyire hiányoztam neki, és hogy értem jött, mert már nem bírja nélkülem. Aztán megcsókolt és…

– És? – követelte a folytatást Ginny.

– Szóval fel… Felmentünk a lakásomra és ott egymásnak estünk. Ez olyan furcsa így visszagondolva. Szinte be se értünk az ajtón máris vetkőztettem. ÉN! Érted, és ő is engem. Mindenhol megcsókolt, és annyira jó volt. Aztán mikor az ágyra döntött… Hát komolyan mondom, szerintem ilyen élőben nem is létezik. És aztán szeretkeztünk. Ez nem olyan volt, mint akkor… mint amikor azt tették velem. Ez finom és lágy volt, tele érzelmekkel, szeretettel, gyöngédséggel, de ugyanakkor tele volt tűzzel és szenvedéllyel. Tisztán éreztem, hogy engem akar, azt, aki vagyok. Annyira valóságosnak tűnt… - halkult el végül.
Ginny ábrándozva nézett rá.

– Ugye, nem is volt olyan nehéz? – kérdezte mosolyogva.

– Hát így nem… de azért van egy különbség, a beszélek róla és csinálom dolog között – akadékoskodott. Ginny megadón bólintott, elvégre a másiknak igaza volt.

– Igen, de ha még beszélni se mersz róla, akkor esélyed sincs arra, hogy csináld is  Márpedig te, szerintem, valamikor igenis szeretnél egy olyan pasit, mint aki az álmodban szerepelt, vagy nem? – tette föl Hermionénak a nagy kérdést.

– Persze hogy szeretnék – vágta rá amaz.

– Akkor kislány, ideje összekapni magad. Amúgy, ha szabad kérdeznem mi ijesztett meg Pitonban? – tette föl a nagy kérdést Ginny.

Hermione is elmélkedett ezen, de nem tudta. Elvégre a másik nem volt durva, sem túl tolakodó, de valami mégis megijesztette benne.

– Azt hiszem… Azt hiszem a szeme. A szeme ugyanolyan volt… mint az álmomban. Vággyal és szenvedéllyel teli – nyögött föl Hermione.
Ginny csak füttyentett egyet.

– Hát, azt hiszem Piton tudhat valamit… Egyébként nem értelek.

– Miért nem? – lepődött meg Hermione.

– Miért kéne neked egy vad idegen pasi, amikor itt van neked Piton? Elvégre kedveled, ismered a múltját, jól kijössz vele, és még az érintését is el tudod viselni… Na jó, majdnem mindig. Imádod a fiát, hasonló az érdeklődési körötök, mindketten imádtok bájitalokat főzni és ráadásul egy helyen dolgoztok és éltek. Ennél tökéletesebb kapcsolatot ki sem lehetne találni! – érvelt hosszasan Ginny. Hermione csak mélyen hallgatott. Igazából már benne is fölvetődött ez a lehetőség egyszer. A nyári tengerparti nap után. Akkor és ott, annyira jól érezte magát a férfival, hogy elmerengett az ötleten milyen lenne mellette élni.

– Nem is tudom… Szerintem, ezt a részét hagyjuk, rendben? – kérlelte Ginnyt.

– Jól van. Viszont térjünk vissza a gyakorláshoz. Mindent csak kis lépésekben tegyél meg. Semmit ne erőltess. Ha úgy érzed, valami már kellemetlen lenne, akkor ne fojtsd magadba, szólj róla Pitonnak. Jelezd neki, hogy tudja rossz úton halad – tanácsolta.

– Igen, ezt valahogy én is így gondoltam, csak olyan ciki ez az egész – sóhajtott föl Hermione.

– Drágám, az egész élet ciki. Te még nagyon is jó helyzetben vagy, hogy Piton bevállalt érted egy ilyen tortúrát – jegyezte meg kissé komoran a vörös hajú nő.

– Tudom… Áldom is Merlint érte.

– Akkor vegyük számba, hogy mi lehet egy első randin. Azt mondtad vacsora, meg séta vagy tánc. Ez egészen jól hangzik egy első randevúhoz.

– Igen, de egy kicsit tartok a táncolós részétől… - vallotta be Hermione.

– Ugyan miért? Elvégre már táncoltál vele Nathaniel szülinapi buliján.

– Igen, de ott, mint barátok táncoltunk – aggodalmaskodott Hermione. Ginny viszont hangosan felnevetett.

– Hát Hermione, ha az pusztán baráti táncolás volt, akkor megszülöm Harrynek azt a tucat gyereket, amit kért – nevette Ginny.

– De mi tényleg csak… - mondta Hermione egyre határozatlanabbul.

– Hermione, még Harrynek is feltűnt a dolog. Az nem puszta tánc volt két barát között. Sokkal több van köztetek, mint barátság.

Hermione úgy döntött inkább mélyen hallgat. Nem akart további félreértésekbe belemenni. Úgy gondolta, ha meghagyja a másikat ebben a tévhitben, legalább leáll az állandó kombinálással és lesz egy kis nyugta.

– Szóval ruha… Segíts! – könyörgött Ginnynek. Odamentek a ruhásszekrényhez, de Ginny borzadva nézett végig benne. Odabent szinte csak farmer, bő ingek, néhány mellény és egy jobb időket is látott blézer volt.

– Merlinre, ez rémes! Miért aggatsz magadra ilyen szörnyűségeket? – kérdezte megbotránkozva Ginny.

– Mert kényelmesek, jól érzem bennük magam, és jó sokat takarnak – magyarázta meg a dolgot Hermione.

– Drágám, neked nincs mit takargatnod magadon – szögezte le Ginny.

– Akkor nem láttad a sebhelyeimet – fintorodott el Hermione.

– Mione, ne haragudj meg érte, de… Ki nem szarja le a sebhelyeidet? Az olyan pasi, aki a sebhelyeidet nézim meg azon filózik, hogy Merlinre ezt a nőt megerőszakolták, eleve szóba se jöhet.

– Tudom, de már jóformán mindenki tudja, hogy mi történt velem. Hála Malfoynak… - morogta dühösen Mione.

– Igen, de biztos van olyan pasi, aki nem nézi a múltad.

– Ja persze, mikor még a barátaim is sajnálkozva néztek rám, tuti van olyan pasi akinek még kellene egy leharcolt nőcske – sopánkodott.

Ginny felsóhajtott úgy érezte, hogy már egyenesben vannak, de tévedett. Hermione még egyáltalán nem volt készen arra, amit Piton eltervezett.
 Oké, akkor mond le – ajánlotta neki.

– De az megfutamodás.

– És? Hat évig mást se csináltál csak futottál előlünk, sőt már előbb elkezdted. Mikor itt voltál már akkor se engedtél a közeledbe – pedzegette kissé sértetten Ginny. Hermione tisztában volt vele, hogy a másik még haragszik rá, és jó ideig még benne lesz az a bizonyos tüske.

– Tudom, hogy hülyén viselkedtem, sajnálom. Tudom, hogy az elmúlt éveket már nem hozhatom vissza. Sok bajt okoztam mindenkinek. Ronék veszekedtek miattam, Harry depressziós lett, te elvesztetted a barátnőd, és még az igazgató kérésére sem tértem vissza – sorolta a nő.

– Igen, de most már itt vagy, és részben elkezdted helyre hozni a dolgokat, szóval most már ne szúrd el. Ha úgy érzed Piton túl messzire megy, akkor állítsd le, mert nincs kedvem újabb hat évre megszabadulni tőled – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Ginny.

– Rendben. Azt hiszem, ezt megígérhetem.

– Oké… Tehát, ezek a ruhák nem jók. Amint látom te még piszkafább vagy, mint régen… Én bezzeg magamra szedtem tizenöt kilót… - húzta el a száját Ginny.

– De csinos vagy, és Harry így szeret – vigasztalta Hermione.

– Tudom – kacsintott rá a másikra.

– Na, akkor van ötleted? Honnan akasszak le egy ruhát?

– Mit szólnál, ha előbányásznék egy régebbit az enyémek közül és átalakítanám neked? Voltak egészen csinos gönceim is – merengett el Ginny.

– Jól van. Én benne vagyok – egyezett bele Hermione. Mivel már közel három órája beszélgettek Ginnynek lassan mennie kellett. Félt, hogy Harry nem bír a gyerekekkel és romba döntik a házat. Hermione kikísérte a kapuig, majd visszatért a kastélyba.


Kissé álmodozva sétált fel a szobájáig, ahol is, belebotlott Nathanielbe.

– Szia – köszönt rá a fiúcska.

– Szia. Engem kerestél? - érdeklődött a nő. Közben bementek a lakásba és Nathaniel már le is huppant kedvenc foteljébe.

– Igen. Matt a gyengélkedőn készül az átváltozásra és Dora még vele van, én is onnan jövök. – Hermione észhez kapva, hogy milyen nap is van, gyorsan felpattant ültéből.

– Merlinre, szegény először változik át mióta itt van. Azt hiszem én is odamegyek, hogy ne legyen egyedül! – hadarta a nő.
– Oké. Akkor menjünk – egyezett bele Nathan.


A kórteremig vezető utat gyorsan megtették. Odabent Matt, már az ágyban feküdt és nem nézett ki valami jól.

– Szia kisöreg, hogy vagy? – kérdezte tőle kedvesen Hermione.
A fiú elfintorodott, de nem mondott semmit.

– Rosszul van – suttogta Dora.

– Igen, Matt tünetei erősebbek, mint az édesapádnál. Remust csak maga az átváltozás viseli meg, majd pedig a visszaalakulás. Matt ezzel szemben, már órákkal előtte nagyon rosszul van – magyarázta Hermione.
A javasasszony is megérkezett és boldogan konstatálta, hogy Hermione is jelen van.

– Úgy örülök, hogy itt van professzor. Tudja elég makacs egy kór ez… Szegény fiú alaposan megszenved vele, pedig emlékszem Remusnak valamivel könnyebb volt – aggodalmaskodott az asszony.

– Igen, én is ezt mondtam a gyerekeknek.

– Lassan Piton professzornak is meg kell érkeznie a bájitallal – tűnődött el az órára nézve az idősebb boszorkány. Éppen csak kimondta, már nyílt is a gyengélkedő ajtaja és megjelent Perselus egy gőzölgő kupával a kezében. Matt erős késztetést érzett rá, hogy már most kidobja a taccsot és elmeneküljön.

– Itt vagyok. Hogy viseli? – kérdezte Perselus a felnőttektől, de Matt adta meg a választ.

– Szarul! – mordult föl kelletlenül. Már nagyon elege volt belőle, hogy mindenki ezt kérdezi tőle, mikor tisztán látszott rajta, hogy mennyire ramatyul van. Dora tátott szájjal, míg Nathaniel kissé kuncogva fogadta a megnyilvánulást. Ellenben Hermionénak nem nyerte el a tetszését a dolog.

– Elhiszem, hogy fáj, kellemetlen és idegesítő, de kérlek modorizáld magad – suttogta neki a nő.

– Jó – vetette oda a fiú.

Piton tudta, hogy a fiú állapota rosszabb, mint Lupiné volt. Sokkal érzékenyebb és gyengébb is, mint ő. Ezért is készítette erősebbre a főzetet. Hermione elmondásából arra következtetett, hogy a fiút egy tisztább vérű vérfarkas haraphatta meg, mint amilyen Greyback volt. Hermione segítségével Matt felült és megitta a bájitalt. Az első korty után, az ital inkább akart kifelé jönni, mint lefelé, de végül csak lejutott a gyomrába.

– Nem lehetne kezdeni valamit az ízével? – kérdezte a fiú reménykedve, de Piton nemet intett.

– Most pihenj le, köréd bűvöljük a ketrecet és kapsz némi védő bűbájt – mondta határozottan Hermione. Matt már ismerte az eljárást. Minden átváltozása alkalmával Hermione jelen volt és őrködött felette. Most is egy hosszú éjszaka elé néztek.

– Nektek nem kell ezt látni – morogta Piton a fiának és Dorának.

– De én rendszeresen látom apát, szóval nem lesz újdonság – mondta nemtörődömül Dora.

– Én meg nem hagyom itt a legjobb barátomat – jelentette ki Nathaniel.
Hermione mosolyogva nézte a gyerekeket, majd odabűvölt még két széket.

Az átváltozás úgy húsz perc múlva el is kezdődött. Nathaniel nem sokáig bírta, és Matt első üvöltései után kirohant hányi. Dora csak haragos tekintettel nézte a fiú katatón állapotát. Ahogy az átváltozás befejeződött Matt helyén immár egy kisebb méretű vérfarkas nyüszített fájdalmában. A bájital a várt hatást érte el, a fiú nem vergődött, nem akart rárontani a körülötte lévőkre, csak úgy viselkedett, mint egy egyszerű farkas. Bizalmatlan volt, félénk és persze ijedt.

A farkas nyüszítése mellett aztán a csöndet megtörte valamilyen hang. Piton érdeklődve fordult Hermione felé, aki dudorászni kezdett, majd lassan és halkan énekelt valamit.

http://www.youtube.com/watch?NR=1&feature=endscreen&v=Q9mW8bJ0tP0


Perselus arcáról eltűnt a feszültség, és csodálattal nézte a halkan éneklő fiatal nőt, akinek a hangja hallatán, mintha Matt lassan megnyugodott volna. Viszont nem ő volt az egyetlen, Nathaniel is lassan visszatért, és csöndesen hallgatta a rögtönzött előadást. Dora, a fejét
Hermione vállának támasztotta, és úgy nézte a már félig szunyókáló vérfarkas barátját.

Hermione kitapasztalta, hogy Matt előbb megnyugszik, ha valaki énekel neki. Mivel többnyire mindig ő volt mellette, így rá hárult ez a nemes feladat. Tudta, hogy nincs valami gyönyörű hangja, de a fiúra így is hatással volt, és ennyi neki elég is volt a produkcióhoz.
Hosszú ideig ücsörögtek csöndesen. Nem akarták megzavarni a vérfarkas nyugalmát. Végül kilenc óra tájékán Perselus elküldte aludni a gyerekeket mondván nemsokára amúgy is takarodó lenne. A két gyerek kelletlenül ugyan, de szót fogadott és elment lepihenni.

– Te is elmehetsz – mondta csöndesen Hermione.
Piton felvont szemöldökkel nézett rá.

– Miért mennék? – kérdezte döbbenten.

– Mert én itt vagyok és vigyázok rá, te amúgy is sokat vesződtél a bájitalával – taglalta a nő. Piton elhúzta a száját, mert tudta, hogy a nőnek igaza van. Már három napja alig aludt valamit, hogy elkészítse a fiú bájitalát és most is majd leragadt a szeme. Viszont nem akarta egyedül hagyni a nőt. Nem féltette, tudta, hogy biztonságban van a vérfarkastól, de úgy vélte, hogy jobb a lelki támogatás. Észrevette, hogy Hermione mennyire a szívén viseli a gyerekek sorsát. Többször azon kapta a nőt, hogy egy-egy alsóbb éves mardekárosát vigasztalja, mert azt leszidták a szülei egy levélben, vagy pont, mert nem kapott tőlük levelet. Kicsit irigyelte is Hermionét, amiért ilyen könnyen teremt kapcsolatot a gyerekekkel, annak ellenére, hogy azok az egykori ellenséges házának diákjai.

Persze az sem kerülte el a figyelmét, hogy a nő mennyi figyelmet szentel Mattnek. Megállapította, hogy a nő legalább annyira szereti a fiút, mint Nathanielt. Bár ismerve Matt családi hátterét, ennyi ki is járt a gyereknek. Még mindig nem tudta épp ésszel fölfogni, hogy hogyan képes egy apa, így hátat fordítani a saját vérének, amiért az más. Ezen a gondolatmeneten fennakadt, mert eszébe ötlött saját gyermekkora.

– Hiszen én is pont olyan voltam, mint ő! – állapította meg döbbenten. Ő ugyan nem volt beteg, de varázsló volt, ami az apja szemében legalább olyan nagy probléma volt. Neki is ott volt az édesanyja, de az nem tett semmit annak érdekében, hogy nyugodtan éljenek. Megtehette volna, hogy elviszi a fiát valahova máshova, de nem tette. Többre tartotta a látszatot, és nem tudta elviselni a kudarcot. Eileen Prince sohasem adta föl, bármiről is volt szó… Ez lett a veszte.

Piton megrázta a fejét, mert gondolatai túlzottan elkalandoztak. Matt még mindig aludt, békésen szuszogott a padlóra varázsolt vastag takarón, amibe még az átváltozása előtt csavarta bele magát. Hermione viszont rendíthetetlenül vigyázta a fiú álmát. Perselus most sem tudott betelni a nő látványával. A törékeny test szinte eltűnt a talár alatt és még sápadtabbnak mutatta a nő arcát. Perselus akárhányszor ránézett, egyre inkább úgy érezte, hogy meg kell védenie a nőt. Nem akarta, hogy bármi bántódása essen.

– Vajon mi ez az érzés? – tűnődött el. Valahol a távoli emlékeiben kutakodott egy érzés után, amit még Lily iránt érzett. Imádta a nőt, rajongott érte, viszont így utólagosan, lassan belátta, hogy ez inkább gyermeki rajongás, majd pedig a megszokottság utáni hiány volt, inkább, mint szerelem. Elvégre, ha igazából és őszintén szerelmes lett volna Lilybe, akkor megtett volna mindent, hogy a nő bizalmát visszanyerje. Nem állt volna be halálfalónak, nem gyilkolt volna, és nem került volna olyan helyzetbe, mint akkor.

Szerette Lilyt, még most sem állított mást. Csak rájött, hogy az a szeretet mégsem olyan volt, mint amit most kezd érezni. Mert igenis kezdett valamit érezni Hermione iránt. Már-már gyermeki izgalommal várta, mikor a nő reggelente megjelent a nagyteremben, küldött felé egy mosolyt és ráköszönt. Imádta a vitáikat, a másik csípős megjegyzéseit, még azt is, ahogy kioktatja őt.

– Perselus, tényleg menj pihenni – hallotta meg Hermione kérését.

– Itt maradok – vágta rá azonnal.

– Hurrá, így majd holnap legalább két tanár is élő hullaként fog ténferegni az iskola falai között – sóhajtott föl.
Perselus nem tudta mire vélni a csípős megjegyzést.

– Ezt, hogy érted?

– Sehogy! Perselus, tényleg elbírok egyedül is a helyzettel, semmi szükség rá, hogy te is itt virrassz velünk – akadékoskodott a nő. Perselus kissé morogva ugyan, de fölállt.

– Már a gyengélkedőről is kidobják az embert, mikor csak jót akar – morogta elégedetlenül. Hermione tudta, hogy a másik most biztosan megorrolt rá.

– Ne haragudj, nem bántásként mondtam – kért bocsánatot.

– Mindegy, megyek aludni. Jó éjt! – köszönt el kissé mogorván, majd hátra sem nézve kiviharzott a folyosóra. Hermione szomorúan nézett utána. Nem ezt akarta elérni. Nem értette, hogy mire a másik fene nagy önérzete és észjátszása. Tisztán látta Perseluson, hogy fáradt. A férfi szemei majd leragadtak, a feje is néha megbicsaklott. Tudta, hogy mennyi energiát követel a tanítás és a bájital elkészítése is. Ő csak jót akart…

– Nos Matt… Csak ketten, mint a régi szép időkben – dünnyögte a farkasnak, aki egy kicsit megrántotta a fülét a zajra.

Az éjszaka további része is nyugalomban telt. Reggel Hermione eltűntette a ketrecet, és felöltöztette az átváltozástól reszkető fiút. Matt összegörnyedve feküdt a pokrócon, amin az éjjel aludt.

– Idd meg ezt a bájitalt. Ettől aludni fogsz, legalább délig – adta a fiú kezébe az altatót.
Matt ellentmondás nélkül lehajtotta a szert, és pár percen belül már aludt is. Ez már bevett szokás volt náluk. Átváltozás után Hermione úgy vélte, hogy a pihentető alvásnál nincs is jobb. Így hamarabb helyrejön a fiú, és a fájdalmai nagy részét is átalussza.

<<      >>

Súgó 2 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2012.02.02. 17:01 Vardo Nemhiába szeretem én Pitont  na jó, az is hozzátartozik, hogy remekül formázod Őt., és a történetet is. Arra én is kiváncsi vagyok, hogy mikor jönnek rá arra, amit a többiek már mind tudnak. Igyekszem türelmes lenni, bár elég nehezemre esik.   Válasz: Köszike, hogy írtál XD Amúgy akkor neked ez rossz hír, de mgé szenvednek egy jó ideig :P

2012.01.31. 18:54 hojumo Ezzel a dallal olyan meghatóvá vált az egész. Nagyon jó választás volt! Viszont az eleje is tetszett. Kiváncsi leszek a randira, és hogy mikor jönnek végre rá, hogy ők a tökéletes pár. :) Köszi a frisset, várom a folytatást! Üdv Emily Piton Válasz: Hát én mindent megteszek, hogy nektek tetszen a történet. :D Viszont nem egyhamar vallják be az érzéseiket, szeretem húzni a dolgokat :P