Perselus nehezebben ért oda, mint azt várta. Az a villámcsapás sokkal jobban megviselte ezt a testet, mint azt gondolta volna. A fiatal Perselus teste még nem edződött eléggé hozzá az állandó ártások elviseléséhez, mint az idősebbé. A férfi összeszorított fogakkal haladt a Potter ház felé. Tudta, hogy az ellenség már a közelben van és alig pár perce maradt figyelmeztetni a családot. Már látta a szemközti oldalon lévő házat, ahol a nappaliban égett a világítás. Elindult hát felé, de alig tett meg pár métert, mikor két alak hoppanálására lett figyelmes.
- Fogalmad sincs, hogy miért mondta Dumbledore, hogy ma gyere inkább velem? – kérdezte James a mellette bandukoló Siriustól.
- Gőzöm sincs, hogy mit akart ezzel az öreg, de egy jó dolog van benne, ma legalább eszem valami finomat – lelkendezett Black, majd hirtelen Piton felé kapta a tekintetét. – Pipogyusz… - vicsorgott, és azonnal elindult Piton felé. Perselus sem volt rest, azonnal előkapta pálcáját, majd Blackre szegezte.
- Maradj ott, ha jót akarsz!
- Mi a francot keresel itt? Lily megmondta, hogy nem hisz neked! – förmedt rá James. Akkor ugrott be a férfinak, hogy már járt Potteréknél, de ők sem hittek neki.
- Lehet, hogy nem hisz, de ebben az esetben pár perc és halottak lesztek, Voldemort már úton van, meg fog titeket támadni, sietni kell, el kell őket rejteni! – hadarta a férfi, de úgy tűnt ez nem hatja meg a másik kettőt. Közben a ház felől pukkanások hangját vitte a szél feléjük. Perselus arcára kiült a rémület.
- Lily… James gyorsan, már itt vannak! – A megszólításra a férfit elfogta a pánik, tudta, hogy Piton sohasem szólítaná a keresztnevén, még ha az élete múlna is rajta. Olyan gyorsan kezdett el szaladni a ház felé, ahogy csak a lába bírta. Sirius még feltartóztatta egy kicsit Pitont, ami végzetes hibának bizonyult. James előre szaladt és a kertben elkábított két halálfalót, majd belépett a házba. Siriusék már csak a sikoltásra értek oda. Black ledermedt és meg sem tudott megmoccanni, de Perselus félrelökte őt, majd berohant. James élettelen teste már ott hevert a nappali padlóján, pont úgy, mint régen… Az emeleti szobából kiabálás hangja szűrődött ki. A férfi fölrohant a lépcsőn, és meglátta, amint Voldemort fölemeli a pálcáját Lilyre.
- Avada Ke… - kezdte a sötét mágus, mire Piton keze reflexből mozdult és ráküldte a varázslóra az első eszébe jutó átkot.
- Sectumsempra! – kiáltotta, mire Voldemort ezer sebből kezdett el vérezni. A támadástól és a hirtelen vérveszteségtől a Nagyúr eszméletét vesztette. Lily az ijedtségtől a földre rogyott és sokkos állapotban ölelte magához kisfiát. Az ajtóban megjelent Sirius, aki a halott James holtteste fölött térdepelt eddig.
- Mocskos féreg, megölöm! – Piton lihegve fölemelte a kezét.
- Ha meg is ölöd nem hal meg egykönnyen… gyere, vigyük őket biztonságba. – de Sirius nem mozdult, csak görcsösen fogta pálcáját. – Black! Azt akarod, hogy ők is meghaljanak, mint a barátod? – A kicsi Harry fölsírt és pánikszerűen nyújtotta aprócska kezeit Sirius felé. – Merlin áldjon meg a kölyöknek szüksége van rád, gyerünk, szedd össze magad! – Siriusra ez már hatott. Harry könnyes szemei kizökkentették abból az állapotból, melybe azóta került, hogy halott barátját meglátta. Átvette a pityergő kisbabát, majd tanácstalanul nézett Pitonra.
- Várj… - azzal lehajolt a remegő Lilyért. Irány Dumbledore! – Megvárta, míg Black hoppanál a kicsivel, majd ő is megtette ugyan ezt a karjaiban Lilyvel. Épp csak eltűntek, mikor a ház ajtaja kivágódott és Bellatrix lépett be rajta. Hisztérikus őrjöngéssel vetette magát mesterére, majd elkövetett mindent, hogy az életben maradjon. Miután a Sötét Nagyurat elvitték a házból a halálfalók felrobbantották a házat, és felküldték a sötét jegyet az égre. Tudomására adva a világnak, hogy ismét véghezvittek egy gyilkosságot, még ha nem is a kiszemelt áldozattal végeztek is.
A Roxfort bejáratához érve már ott találták az igazgatót, aki bűnbánó arccal terelte beljebb őket.
- Remélem elég volt ennyi… - tett szemrehányást Piton, majd bevitte a kastélyba a félig ájult Lilyt. Dumbledore megtörten nézett föl az égre, majd ismét fölemelte a birtok köré a védőfalat, melyet már vagy száz éve nem kellett felhúznia az iskola igazgatóinak.
A gyengélkedőre érve, a javasasszony azonnal kezelésbe vette Lilyt, míg leültette az egyik ágyra Siriust, Harryvel. A kisfiú folyamatosan szipogott, de Sirius csak mereven nézett maga elé.
- Black… Black! – látva, hogy nem sok hatást ért el, kivette a gyereket a kezéből, és lekevert egyet a férfinak. Sirius nagyra tágult szemekkel nézett rá, majd arcára kiült a méreg.
- Hogy merted?!
- Egyszerűen, vigyázni kell a gyerekre, de te teljesen elkábultál, érzel magadban annyi Griffendéles erőt, hogy vigyázz egy kicsit a kölyökre? – Black tekintete a szipogó kicsire esett, majd vontatottan bólintott. – Rendben, nagyszerű! – Perselus odasietett a javasasszonyhoz, majd megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben.
- Kéne egy jó nagyadag erősítő és nyugtató főzet, úgy látom mindenkire ráfér, és egy adag álmatlan álom is… megtudja… - Piton csúnya nézéséből vette a lapot.
- Még szép, hogy megtudom, bájitalmester vagyok és nem mellesleg tizenhat éven keresztül tanítottam bájitaltant ebben az átkozott iskolában! – dühöngött a férfi, holott tudta nem teljesen jogos a dolog, tekintve, hogy rajta kívül a múltjáról… vagyis a jövőjéről még senki sem tud semmit. Dumbledore ott állt az ajtóban és megtörten nézte a sokktól és sírástól reszkető Lilyt, a könnyes szemű Harryt, a ledöbbent Siriust és mindenekfelett ezt az alig húsz éves fiatal Perselust, aki most szinte teljesen átvette az irányítást az események felett. Szinte. A következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy Perselus hozzá beszél.
- Igazgató úr, használhatom a labort? – Dumbedore bólintott, majd útjára engedte a bájitalmestert.
Perselus a laborba érve azonnal nekilátott a munkának, és mikor Lumpsluck rányitott, elintézte annyival, hogy kérdezze az igazgatót. Az öreg varázsló nem is akadékoskodott, csak elindult megkeresni barátját. Perselus mikor volt egy kis szabadideje maga elé bámulva próbálta megemészteni az elmúlt pár óra eseményeit. Azon csodálkozott, hogy még van ereje talpon maradni, és nem rogyott össze itt, az asztal mellett. Úgy másfél órával később az elkészült bájitalokkal haladt a gyengélkedő felé. Magában azért imádkozott, hogy elérjen odáig és ne törje össze azt, amiért eddig dolgozott. Az ajtón belépve furcsa kép fogadta. Black kutyaként feküdt összekuporodva az egyik ágyon, míg Dumbledore átmeneti nagypapa lett és elkezdett játszani Harryvel.
- Micsoda idilli látvány… - mordult föl a bájitalmester, majd átnyújtotta a fiolákat a javasasszonynak.
- Minden itt van, amit kért, igen.
- Köszönöm.
- Ez a dolgom… - vetette oda, majd maga is elindult az egyik ágy felé. Már alig bírta emelni lábait, és egyre jobban szédült. A végén csak arra lett figyelmes, hogy valami nagyon keménybe csapódott a feje.
- Aú… - nyögte tompán, és megpróbált fölállni, de kevés sikerrel. Mindenki döbbenten nézett rá, a javasasszony odament segíteni, míg Harry tapsikolva vihorászott a meglehetősen vicces produkció láttán.
- Marhára vicces Potter, tíz pont a Griffendéltől… - azzal végképp elvesztette az eszméletét. Perselus mély álomba merült és nem is ébredt föl egészen másnap estig.
Remus reggel érkezett, hogy megnézze barátait, és osztozzon velük bánatukban. Mikor elmesélték neki, hogy lényegében Lily és Harry életét Perselusnak köszönhetik, a férfi föl akarta ébreszteni, hogy hálát adjon neki.
- Mr. Lupin, esküszöm, ha most felébreszti, akkor nem állok jót magamért! – kelt a férfi védelmére a nő. Lily még mindig nem szólt egy szót sem, viszont az már haladás volt, hogy fiát odafektette maga mellé.
- De végül is mi történt? Nem értem… - fakadt ki Black, aki tegnap óta szintén nem sokat szólt.
- Tegnap Perselus kért tőlem egy találkát, meg akart győzni, hogy Lilyék veszélyben vannak, nos… én nem hittem neki – szégyenkezve vallotta be bűnét.
- Jamesék se hittek neki, náluk is volt, amihez azért nagy bátorság kellett… - folytatta Remus, tetézve ezzel az igazgató amúgy is nagy bűntudatát.
- Tehát tegnap beszélni akart velem, én pedig elmentem, de mint említettem nem győzött meg, már éppen el akartam jönni, mikor is egy villám csapott bele Perselusba. – Még Lily szeme is kikerekedett. – Igen, egy villám, azt hittem meghalt, de elkezdett mozogni, viszont félrebeszélt… azt hittem a sokkhatás miatt, így idehoztam. Miközben nagyjából észhez tért, lassacskán kiderült, hogy mi is történt…
- Mit mondott? – kérdezte kíváncsian Black. Bár még mindig nem bízott a férfiban, azért valahol hálával tartozott neki, és bántotta is egyben a bűntudat.
- Hogy ő miért került oda, ahova én, mert hogy szerinte én már halott voltam, és ezek szerint ő is. Állítása szerint Voldemort kígyója végzett vele, miközben Harrynek segített… - Lily hirtelen odakapta a tekintetét.
- Harrynek?
- Igen, azt mondta, hogy ő meghalt, és valahogy visszakerült az időben, de ezt még majd meg kell beszélni. Elmesélte, hogy annak idején nem hittem neki, és ez miatt meghalt James és te is Lily, őt pedig nem hagyta nyugodni a bűntudat egész életén át, ahogy engem sem. Azt is említette, hogy ő lett a kettős kémünk, Voldemort oldalán és haláláig kémkedett a Rend számára… Még azt is említette, hogy ha nem sikerülne neki megmentenie titeket, akkor Harryt ne a testvéredékhez vigyem Lily, hanem adjam Siriusnak. – Sirius döbbenten nézett a még mindig mozdulatlanul alvó férfira.
- Igen Sirius, és nem beszélt félre, ha idézhetek tőle… „ Lehet, hogy Black egy rohadt kis korcs, de oda van a kölyökért, adja inkább neki, mint a mugliknak…”. Mondott még valamit…
- Mit? – faggatta tovább Sirius.
- Megkért, hogy keresselek meg téged, és ne hagyjalak Azkabanba jutni, mert ártatlan vagy. Az ő múltjában téged vádoltak az árulással, és Peter elintézte, hogy azt higgyék megölted őt, így jutottál be a börtönbe, Harry pedig a mugli rokonaihoz. – Sirius most már végképp nem tudott mit mondani, ezek szerint nem csak Lily, de az ő életét is megmentette. A nap folyamán mindenki tette a dolgát. Dumbledore elintézte, hogy senki se mehessen a gyengélkedő közelébe, míg Poppy csak a betegekkel volt elfoglalva. Délutánra már az igazgató is kezdett aggódni Piton állapota miatt.
- Nem kellett volna már fölébrednie? – kérdezte halkan, hogy föl ne ébressze Lilyt és Harryt.
- Igazából azon se csodálkoznék, ha még vagy két napig aludna. Olyan szinten ki volt merülve a szervezete, bizonyos mértékben a villámcsapás miatt, de ahogy elnéztem rengeteg átkot is el kellett szenvednie… Pszichésen is legalább annyira mínuszban van, vagy még jobban. A mágia szintje vészesen alacsonyra csappant, tegnap mikor összeesett már kisebb volt a varázsereje, mint egy kviblinek – taglalta tovább a nő, míg Albus hevesen bólogatott. Lily nem szólt semmit, pedig szíve szerint jó pár dolgot kérdezett volna Perselusról.
- Hát, amit elmesélt, abból arra következtetek, hogy a jövőbeni halála sem lehetett túl kegyes és gyors. – Lily szíve, ezt hallva, összeszorult. Még mindig haragudott volt barátjára, de már kezdett megenyhülni vele szemben. Ahogy az igazgató és a javasasszony elhagyták a gyengélkedőt, Lily felült az ágyon és a halálsápadt férfit kezdte el tanulmányozni az ágyon.
- Annyira sápadt, és le is fogyott. Mit szépítsük? Rosszul nézel ki… miken mehettél keresztül? Vajon mit csináltál a halálunk után… - erre ismét elszomorodott, hiszen elvesztette párját. – Miért kellett megmentened engem? Miért nem hagytál meghalni? – ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel a fejében hunyta le ismét a szemét, hogy aludjon egy kicsit.
Perselus arra ébredt, hogy valami piszkálja az arcát. Mikor kinyitotta szemét meglátta, hogy Harry egyik kezével az ágy szélébe kapaszkodik, míg a másikkal az ő szemeit próbálja kinyomni. Lemondóan sóhajtott egyet, majd kissé felülve körbenézett.
- Nagyszerű, sehol senki… - Lily még mindig aludt a szemközti ágyon, és nem állt szándékában fölébreszteni. Kínjában nem tehetett mást, mint hogy fölemeli a földön mezítláb ácsorgó gyereket.
- Már megint nekem kell megmentenem egy alapos megfázástól, Mr. Potter? – kérdezte ironikusan, majd a gyereket az ágyra ültette. A kicsi ásítozott párat, majd odakuporodott Piton ölébe. A férfi igen csak rossz néven vette ezt a közvetlen megnyilvánulást, de mivel nem akart egy síró gyerekkel foglalkozni, így kénytelen volt elviselni a kicsi jelenlétét.
- Nagyszerű szárazdajka lettem… - sóhajtott föl színpadiasan, majd az éjjeliszekrényen lévő könyvekre nézett.
- Ezeket biztos Albus hozta ide. – Elvette a legfelsőt és elolvasta a címet. „ Időutazás a halálon túl”. A könyv elég érdekesen hangzott, és talán meg is tud belőle valamit a mostani helyzetről. Óvatosan feljebb csúszott, hogy Harry ne ébredjen föl, majd kinyitotta a könyvet és elkezdett olvasni. Már a huszonharmadik oldalnál járt, mikor az ajtó kinyílt és a két tekergő lépett be rajta. Sirius nem bírta visszatartani, kitörni készülő nevetését.
- Black, ha miattad bömbölni kezd, esküszöm, lenyúzom azt a bolhás bundádat… - mordult föl Piton. Lily a nevetésre kinyitotta szemeit, majd azonnal keresni kezdte fiát.
- Harry? – Ez volt az első szó, amit a tragédia óta kimondott. Észrevéve, hogy fia mit is csinál, hirtelen szája elé kapta a kezét. Piton észrevéve a nő önkéntelen reakcióját és lepisszegte.
- Nyugalom, nem szoktam ágyba vizelőket kínozni, majd ha hozzám jár bájitaltanra, akkor bepótolom kamatostul – vetette oda, miközben összeszűkült szemekkel nézett a hüvelykujját szopó gyerekre. Lily nem tűnt túl meggyőzöttnek, de nem szólt többet, csak nézte fiát, amint ott alszik békésen Perselus ölében.
Perselus még nagyon föl sem fogta a dolgokat. Azt, hogy ő él, és Lily is itt van, még nem tudta igazán feldolgozni. Előző nap az adrenalin hajtotta és a történtek a végkimerültségbe vezették. Most viszont, hogy valamennyire visszanyerte erejét hirtelen kezdtek el agyába tódulni az emlékek.
- Tényleg itt van és él… Hányszor álmodtam arról, hogy ismét láthatom… hányszor könyörögtem Merlinnek csak egy pillantásért, erre most itt van, alig pár méterre. – Szeretett volna odamenni a nőhöz és magához ölelni, hogy aztán sohasem engedje el, de tudta, nem teheti meg… egyelőre még nem.
- Lily most túl törékeny, és még gyászol… és különben is, ő csak barátként tekint rám, vagy még annak sem néz. Régen is csak egy barát voltam, és semmi több… Perselus Piton, mit álltatod magad, nyomorba születtél és ott is fogsz megdögleni. – Észre sem vette, hogy az érzései mennyire kiültek arcára, ebben a fiatalabb testben még nem tudta magát teljesen irányítani.
- Perselus, kérsz valamit enni? Hozzunk valami ennivalót? – kérdezte Remus, mire Perselus szemöldöke az egekig szökött.
- Nem kell, majd lemegyek, ha már minden diák elkotródott aludni… - Remus csak bólintott, de látszott rajta, hogy kikívánkozik belőle valamit.
- Ahh… rendben, nyögd ki blöki, mi rágja azt az arany szíved? – Remus halványan elmosolyodott, majd odalépett a férfi ágya mellé, és nemes egyszerűséggel átölelte a másikat, majd megveregette annak hátát.
- Köszönöm. – Piton nem értette, hogy mi baja van a másiknak, aztán leesett neki. Három ok is volt, Lily, Harry és Black.
- Hozzászoktam az évek alatt, hogy Szent Potter irháját mentem, ez már nem volt nagy ügy… - morogta maga elé, majd mikor a kicsi fordult egyet kissé összerezzent.
- Valami baj van? – kérdezte Remus, mire Piton megcsóválta a fejét.
- Semmi, valaki szedje le rólam, mert lassan ki kéne mennem a mosdóba, a kis herceg pedig könyökkel eltalálta a hólyagom – panaszkodott, mire Sirius ismét elkezdett nevetni, Remus pedig már indult volna Harryért, mikor Lily megelőzte. Lehajolt fiáért, majd az ölébe vette. Perselus dermedten ült a helyén és a nőt figyelte, a szomorú arcot, a most fakó tekintetet. Aztán történt valami. Lily előre hajolt és egy csókot lehelt Perselus homlokára.
- Köszönöm – suttogta, miközben fiára nézett. Perselus úgy érzete a mennyországban jár, és menten vége lesz. Aztán eszébe jutott, hogy ez most biztos kiült arcára is, így fölvette a jól ismert komoly képet, és bólintott egyet a nőnek.
Az este már nem történt túl sok változás, Sirius visszatért a házába, melyet különleges védőbűbájokkal erősítettek meg. Remus vele tartott, nehogy őrültséget csináljon egy meggondolatlan pillanatában. Lily és Harry ott maradtak a gyengélkedőn, bár Lilynek már csak a lelki traumát kellett megemésztenie. Perselus miután bekapott pár falatot, kezében a könyvvel vissza is aludt. Dumbledore tette a helyére a könyvet valamikor az éjszaka folyamán, miközben megnézte a gyengélkedőn lévőket. Bántotta a dolog, hogy ekkorát hibázott, és hogy mekkorát tévedhetett volna, ha nem engedi el Perselust. Úgy döntött segíteni fog ennek a fiatal férfinak, hogy rendeződjön az élete, bármibe is kerüljön.
Halihó!
Ohh ez nagyon jó, nagyon jó! Mindig is szerettem volna egy ilyen történetet olvasni, ahol Perselus kap még egy eséjt, és viszont láthatja Lilyt. Epekedve várom hogy mi fog történni a történetben! Remélem csupa jó dolog...ezután a gyászos kimenetel után.
Remélem mihamarabb kapunk új részt!
pussza
Dency
Kicsit eltérítettek a szándékomtól de most itt vagyok és írom neked a hálálkodó kritikámat mert ez a történet egyszerűen csúcs szuper.Naná,hogy senki nem akart hinni neki de a végén mégis csak sikerült neki.Bár James meghalt és valószínűleg Voldemort sem lesz tizen akárhány évre eltűnve de legalább Perselus mindent megtett,hogy valamennyire megváltoztassa a dolgokat és végül is három embert is sikerült megmentenie.Úgy érzem,hogy ha az igazgató valóban elhatározta magát,hogy segíteni fog Perselusnak rendbe hozni az áletét és Perselus is képes tanulni a hibáiból akkor remélhetőleg egy sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb életet élthet lelkiismeretfurdalás nélkül és sokat javíthat mind a saját mind pedig Lilyék életén.Talán még Sirius is elviselhetőbb lesz vele szemben és azt hiszem,hogy a kis Harryvel való kapcsolata is megváltozhat.Az első lépést már megtette mikor felébredt és felkapta a földről a gyereket és azt is elviselte,hogy a kicsi nemes egyszerűséggel az ölében aludt el.Amikor pedig Siriusék is bementek a gyengélkedőre és Lily is felébredt még mindig nem panaszkodott azért,hogy vegyék már el az ölében alvó gyermeket csak amikor érezte,hogy ki kéne már mennie a mosdóba és Harry egy könnyed kis fordulással belekönyökölt a hólyagjába.Ez pedig hatalmas szó a mindig mogorva bájitalmestertől.Remélem,hogy nem csak az igazgató hanem Lilyék is segíteni fognak Perselusnak abban,hogy más legyen az élete mint amilyen volt.Nagyon tetszett a fejezet.Bár még nagyon az elején járunk azért én már most imádom és eltudnám nézni,hogy Lily összejöjjön Perselussal ő pedig végre megkapná a családot amit mindig is megérdemelt volna.Kiváncsian várom,hogy mi fog még történni.Mennyire fog változni Perselus most,hogy valóban kapott egy második esélyt.Nagyon várom a kövi fejezetet. Imdálak drága,puszi,mei.
Válasz:
Hát igen, ez még csak a második fejezet, de a dolgok már most kezdenek alakulni. Amúgy lesz ennél sokkal jobb is, főleg az én agyszüleményeimmel XD. Imádlak mei
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Imdálak drága,puszi,mei.
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége