A pihenés gyógyít

 

Harry ott állt a két felnőtt mellett, és hol őket, hol az anyját nézte. Mikor úgy tűnt, csillapodik a helyzet, ismét anyjára kapta a tekintetét, és a látványtól elakadt a lélegzete. Reszkető kezét fölemelte, és anyja felé mutatott vele, majd egészen a falig hátrált.

 

- Al… Albus bácsi… Perselus bá… bácsi – nyögte a gyerek elhaló hangon.

 

- Harry, ne most – morogta az igazgató, de látva a gyerek rémült arcát, követte tekintetét.

Piton hasonlóképpen cselekedett, és így már mind a hárman láthatták Lily csodálatos zöld íriszét, amint könnybe lábadt szemekkel nézi őket. Albus Dumbledore életében először nem tudott mit mondani. A kor legnagyobb mágusa nem találta a szavakat. Ő már régen lemondott a fiatal nőről, és nem éppen nemes hátsó gondolatok miatt fedte föl a titkát.

 

Perselus volt az első, aki reagált, és közelebb ment a nőhöz. Lily, úgy tűnt, mondani akar valamit, de nem jött ki hang a torkán.

 

- Ne erőltesd, évekig nem beszéltél – suttogta Piton.

 

A nő meredten nézett a férfira, akinek a karjából még mindig erősen folyt a vér.

 

- Trixi, hozd ide Madam Pomfreyt, most azonnal – motyogta Dumbledore a manónak, mire az egy pukkanással eltűnt.

 

Harry közben az ágy végéhez araszolt, és onnan nézte az anyját, aki követte őt a tekintetével. Harry félénken fölemelte a kezét, és integetett a nőnek, majd mikor egy féloldalas kis mosolyt is magára erőltetett, kibuggyant Lily első könnycseppje.

 

- Lily, ne izgasd föl magad – kérlelte Piton.

 

A nő ránézett, majd a fiára, és ismét rá. Nem tudta elmondani, hogy mit akar, és ez nagyon dühítette. A földszint felől kisebb csörömpölés és egy méltatlankodó nő hangja hallatszott, amint elszántan szid egy házimanót.

 

- Szemtelen kis fruska – vetette oda a nő, majd kinyílt az ajtó, és meglátta a jelenlevőket.

Albus Dumbledore szótlanul ácsorgott, Piton karja és lába vérzett, míg az ágyon egy alig felismerhető nő feküdt. Mikor Pomfrey alaposabban szemügyre vette, még a lélegzete is elállt.

 

- Te szentséges Merlin! – nyögte, és gyorsan odasietett az ágyhoz.

 

- Igen, ő itt Lily, eddig kómában feküdt – mondta Albus csöndesen.

 

- De hát hogyan? – értetlenkedett a nő.

 

- Majd elmeséljük, most kérem, vizsgálja meg az állapotát, és kezdje el a kezelését. Gyanítom, hosszú és fájdalmas gyógyulás vár még rá

 

- Persze, azonnal – vágta rá a javasasszony, és egyszerre két diagnosztikai bűbájt is küldött Lilyre.

 

Perselus, mivel már kissé szédült, biztosabbnak ítélte, ha helyet foglal a fotelban. Harry azonnal odasomfordált mellé, és egy törölközővel elkezdte fölitatni a férfi karjáról lecsöpögő vért. Piton értetlenül nézett a gyerekre.

 

- Erre semmi szükség, menj, pihenj le, már jóval elmúlt éjfél – morogta Perselus, de hangjában most nem volt a megszokott mogorva hangulatból szinte egy csepp sem.

 

- Segíteni szeretnék – kérlelte Harry.

Pomfrey hátrapillantott, majd Harry kezébe nyomott egy üvegcsét.

 

- Drágaságom, ha segíteni akarsz, ezzel tisztítsd ki a sebét, hogy nekem csak be kelljen zárnom – utasította a nő.

 

Harry elszántan bólintott, és nekikezdett a hadműveletnek. Piton jobban örült volna, ha a gyerek inkább mással foglalatoskodik, de nem akart most ráripakodni. Ahhoz túl sok minden történt, és túlságosan fáradt volt.

 

Lily a vizsgálat alatt folyamatosan őket figyelte. Még nem volt teljesen tisztában a körülötte zajló eseményekkel, de tudta, hogy a földön térdelő kisfiú az ő kicsi Harryje, míg a sérült férfi Piton, akinek valószínűleg a megmenekülését köszönheti. Már annyira fáradtnak érezte magát, hogy alig tudta nyitva tartani a szemét.

 

- Nos? – sürgette a javasasszonyt Albus.

 

- Pár pillanat, és kész… – felelte a nő, majd elvégzett még egy bűbájt, és az igazgató felé fordult.

 

- Mennyire súlyos a helyzet? – kérdezte az igazgató.

 

- Nem fogok kertelni Albus. Lily nagyon rossz bőrben van. Az izomzata teljesen legyengült, mondhatni elsorvadt. A nyelő reflexe még jó ideig nem fog rendesen működni, így maradt a bűbájjal való táplálás, de idővel majd kaphat egy kis üres levest. A hangszalagjai teljesen megmerevedtek, idő lesz, mire ellazulnak annyira, hogy hangokat tudjon velük képezni…

 

- Mégis, mennyi idő? – faggatózott Piton, aki közben Lilyt figyelte.

 

- Ha varázstalanok lennénk, azt mondanám évek, de hála a mágiának és a bájitaloknak, nagyjából fél év múlva már normális életet élhet, de addig valakinek vigyáznia kell rá – pedzegette a boszorkány.

 

Dumbledore most Pitonra nézett, és Perselus tudta, hogy mi vár rá. Viszont ennek most örült, nem úgy, mint annak idején Harry megjelenésének.

 

- Rendben, elvállalom… – sóhajtott föl színpadiasan.

Nem akarta, hogy Pomfrey fölösleges találgatásokba kezdjen, csak mert ő olyan lelkesen belemegy Lily ápolásába.

 

- Nagyszerű. Akkor a táplálása még egy hétig folytatódjon így, és az általános bűbájok is maradnak. Jöjjenek be hozzá sokat, beszéljenek hozzá, ne érezze magát egyedül – tanácsolta.

 

- Ha nem mondja, Madam Pomfrey, magamtól rá nem jövök – felelte gúnyosan Piton.

 

A javasasszony kissé sértetten hagyta el a házat, de Perselus ezt nem bánta. Legalább egy emberrel kevesebb volt, ami zavarhatta őt. Iszonyatosan fáradtnak érezte magát, és fájt minden tagja.

 

Lily már egy ideje mélyen aludt, de Harryt alig tudta elzavarni aludni. A fiú olyan volt, mint akivel adrenalin bájitalt itattak. Folyton körülötte sündörgött, mígnem Albus beparancsolta az ágyba. Ezért az egyért hálát kellett adnia az igazgatónak.

 

Mikor aztán végül Dumbledore is elment, Piton nyugodtan sétált le a szobájába. Hulla fáradt volt, másra sem vágyott, csak egy kiadós alvásra. Örült neki, hogy sikerült Lilyt kizökkentenie a saját börtönéből, de ugyanakkor tudta, hogy mennyire nehéz dolga lesz, amíg felépül. Alig volt ereje, hogy ledobja koszos ruháit, majd eldőlt az ágyán, és föl sem ébredt másnap délig.

 

A nappali felől tányércsörömpölés hangjára ébredt. Már magában az is nehezére esett, hogy a szemét kinyissa. Úgy érezte, mintha egy egész hippogriffcsorda rohant volna át rajta. A végtagjai sajogtak, a feje lüktetett a fájdalomtól. Mindezek mellett még hányingere is volt. Tudta, hogy a bájitalnak lehet ilyen mellékhatása, de sajnos semmit sem vehetett be rá.

 

Óvatosan kelt föl, megfontolt minden lépést és minden apró mozdulatot. Mikor nagy nehezen kikászálódott a szobájából, Harry vigyorgó képével volt kénytelen szembenézni.

 

- Szia, Perselus bácsi – köszönt rá a gyerek, és láthatóan nagyon fel volt dobva.

 

Piton egy pillanatig értetlenül meredt rá, majd amikor tudatáig eljutott az előző éjszaka végeredménye, már ő is jobban érezte egy kicsit magát. Hát sikerült neki, mégis sikerült visszahoznia Lilyt. Pedig Dumbledore semmilyen esélyt nem adott rá, de neki sikerült!

 

- Uram, hogy érzi magát? – faggatózott Trixi.

 

- Elég ramatyul, de túlélem – felelte Piton, majd helyet foglalt az asztalnál.

 

A gond csak az volt, hogy jóformán azonnal el is menekült mellőle. A mérhetetlen nagy hányinger nem engedte, hogy akármit is egyen. Inkább föladta, és elindult a fürdőbe, rendbe szedni magát.

 

Mire visszaért Harry már sehol sem volt. Azt hitte a fiú ismét az udvaron játszik a nyulával, így nyugodtan indult el Lily szobájába. Azonban amikor az ajtó elé ért megütötte fülét Harry hangja.

 

- Ja és nem evett semmit, Trixi azt mondta veszélyes volt az a bájital, mert bele is halhatott volna. Bizony és most pedig fáj a feje, és hányingere van, és nem tud enni. Szegény Perselus bácsi – sóhajtozott Harry. Pitonnak kissé lelkiismeret furdalása támadt, amiért így hallgatózik, de végül úgy döntött, ideje beljebb mennie.

 

- Hát te itt vagy? Azt hittem a nyulad sétáltatod odakint – taglalta a férfi, ügyet sem vetve a szemével őt pásztázó Lilyre.

 

- Nem, a nyuszi most pihen, odakint túl meleg van, és bejöttem anyához – hadarta a fiúcska.  Piton értőn bólintott, majd helyet foglalt a foteljában.

 

- Való igaz, viszont neked nem ártana egy kis friss levegő Dumbledore nem vitt el tanulni? – faggatózott.

 

- Üzent egy manóval, hogy ma pihenjek – válaszolta a fiú.

 

Piton értőn bólintott, és alaposabban megfigyelte a gyereket. Harry most teljesen más arckifejezést vágott, mint akár egy nappal előtte. Úgy tűnt, mintha a fiú most kezdene igazán kinyílni. Pitonnak még mindig bűntudata volt a veszekedésük miatt. Akkor és ott ezt nem tisztázták, de úgy érezte, hogy a fiúnak tudnia kell, mit érez.

 

- Ha… Harry – kezdett bele. A fiú kikerekedett szemekkel nézett rá, elvégre Piton még sohasem hívta így őt. – Azt hiszem, bocsánatot kell kérnem a múltkoriért. Igazságtalan és kicsinyes voltam – vallotta be.

 

Lily fürkésző tekintete most is őt figyelte. Volt abban némi mardekáros húzás, hogy ezt éppen a nő előtt csinálta, de végtére is már mindegy volt. Ő csak azt akarta, hogy Lily éljen, és jól legyen.

 

- Én nem haragszom… Perselus bácsi megmentette az anyukámat, és tudom, hogy apa egy kicsit rossz volt, mikor gyerek volt. Albus bácsi mesélte, hogy sokat rosszalkodtak a barátaikkal és, hogy sokszor Perselus bácsit bántották. Albus bácsi azt mondta, hogy Perselus bácsinak olyan helyzete volt, mint nekem Dursleyéknél. Én sem szeretek arról beszélni, hogy mi volt ott – mesélte a fiúcska elgondolkodva.

 

- Ez igazán nemes gondolkodásmód. Még egyszer bocsánat, amiért azokat mondtam rád és az édesapádra. Lehet, hogy velem nem jött ki, de mint már mondtam, téged és édesanyádat szeretett, ahogy a barátait is – taglalta Piton

 

Lily egyre kíváncsibban figyelte Perselust. Egyszerűen nem tudta hova tenni ezt az „új” Pitont. A régi simán mocskolódott volna, és kigúnyolta volna a fiát, ebben biztos volt.

 

Ahogy így tűnődött, Harry kisietett a szobából, hogy egy kicsit levegőztesse nyulacskáját, így Pitonnak alkalma nyílt kettesben maradni Lilyvel. A nő átható pillantása ugyan okozott neki némi bizonytalanságot, de végül rászánta magát, hogy belekezdjen.

 

- Lily… azt hiszem, hogy a legelején kell kezdenem. Ostobaság volt beállnom a halálfalók közé. Sértett, dühös és féltékeny voltam Potterre, amiért miatta már szóba sem álltál velem. Bosszút akartam állni, és Lucius feltárta előttem a legjobb módszert, vagyis a szerinte legjobb módszert, hogy elérjem a célom. Bevezetett a Nagyúr társaságába.  – Tartott egy kis szünetet. – Ezután már viszonylag gyorsan ívelt a pályám halálfalóként fölfelé. Én lettem a bájitalmesterük és, mikor oly botor módon kihallgattam azt a jóslatot… Sajnálom. Én voltam az. Én árultak el téged. Nem tudtam, hogy rólad van szó. Ha tudtam volna, nem teszem ezt. Mikor kiderült, hogy a fiadról van szó, és elbújtattak titeket, egy kicsit megnyugodtam. Azt hittem, Albus Dumbledore védelme alatt nem eshet bajod. Csakhogy volt valaki, aki elárult titeket. Nem tudtam, hogy ki a kém… végül kiderült, hogy Black volt. Az a mocskos korcs! Elvégre ő volt a titokgazdátok, és utána végzett Pettigrew-val – hadarta a férfi.

 

Lily szeme óriásira kerekedtek. Itt valami nem stimmelt. Elvégre a titokgazdájuk nem Sirius volt, hanem Peter. Próbált jelezni a férfi felé, hátha az észreveszi, hogy közölni akar vele valamit. Kínjában már egyfolytában pislogott.

 

- Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan a férfi. Majd úgy kezdett el sürögni a nő körül, mint egy ápolónő. Lily viszont továbbra is pislogott.

 

- Na jó, nem értem, mit akarsz. Csináljuk így. Egy pislogás igen, kettő nem, rendben? – kérdezte, mire a nő pislogott egyet.

 

- Jó, Black miatt lettél ideges? – kérdezte, és a válasz igen volt.

 

- Nem is csoda, az áruló féreg. – morogta Piton, ám Lily nem csak kettőt, hanem vagy egy tucatszor pislogott egymás után.

 

- Black nem áruló? – kérdezte bizonytalanul a férfi, mire egy határozott igen volt a válasz.

 

- De hát ő volt a titokgazdátok, vagy nem? – kérdezte feszülten a férfi.

Ám a választól maga is meglepődött. Nem Black volt a titokgazda, így nem is ő árulta el őket, de akkor ki lehetett?

 

- Ha nem Black volt, akkor ki? Lupin? – Nem volt a válasz. Piton gondolkodott egy kicsit, majd a döbbenet ismét kiült arcára. – Pettigrew? – kérdezte inkább magától, mint a nőtől.

 

Lily pislogott egyet, de hamarosan már könnyei is potyogtak. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy így belesétáltak a csapdába. El akarta mondani, hogy az egész Peter ötlete volt, hogy meggyőzött mindenkit, így nem eshet bántódásuk.

 

Piton arcán vegyes érzelmek suhantak át, döbbenet, megvetés és persze a harag. Sohasem nézte volna ki abból a kis patkányból, hogy ilyesmire lesz képes.

 

- Akkor már érthető, hogy Black miért ölte meg… – morogta Perselus.

Lily szemében aggodalom gyűlt, így Piton jobbnak látta beszélni Blackről.

 

- Most Azkabanban van, így már más lesz a vád fekvése. Csak az áruló megölése miatt kell bűnhődnie, de még akkor is van legalább egy - két éve hátra – taglalta.

 

Néhány percig néma csöndben volt, és azon agyalt, hogy most mit kéne tennie. Ha szól az igazgatónak, az biztosan gyorsan ki tudná hozni Blacket a börtönből, de akkor a férfi biztosan igényt tart majd Harryre, na és persze Lily közelébe sem engedné. Pár percig gyötrődött, majd ránézve Lily elgyötört arcára olyan elhatározásra jutott, amit még ő maga sem gondolt volna.

 

- Szólok az igazgatónak, hogy hozassa ki onnan, amilyen gyorsan csak lehet – suttogta megadón.

Lily hálásan nézett Pitonra. Azt hitte, ha a férfin múlik, akkor Sirius még évekig sínylődik Azkabanban.

 

- Hol is tartottam? Ja igen! Tehát elárultak titeket, és én próbáltam figyelmeztetni az igazgatót, de nem hitt nekem. Mikorra észbe kapott, már késő volt. Én értem elsőnek a házhoz. Potter odalent feküdt, biztos vagyok benne, hogy védett titeket, ameddig csak tudott. A ház borzalmasan nézett ki, egy düledező, füstölgő romhalmaz maradt csak belőle. Mikor az emeletre értem, te ott feküdtél, és azt hittem meghaltál. Még most sem tudom, hogyan maradhattál életben. Talán az áldozatod, amivel a fiad megmenekült. Lehet, hogy a férjed áldozta értetek rád is kihatott valamennyire. Bár ez csak feltételezés.

 

- Szóval ott voltam, aztán átadtam a fiad az igazgatónak, aki tanúskodott mellettem a Wizengamot előtt, és most itt vagyok. Év közben bájitaltant tanítok a Roxfortban, én vagyok a Mardekár ház vezetője, a szabadidőmben pedig különféle bájital megrendeléseket teljesítek. Az igazgató sokat piszkál azzal, hogy mogorva, önző, megkeseredett ember vagyok, próbálna társaságba invitálni, de két évvel ezelőtt egy nyilvános incidens óta már nem feszegeti a témát… –  magyarázta Piton.

 

Úgy tűnt, Lilyt igencsak érdekli az a bizonyos ok.

 

- Nos volt egy konferencia, az iskolák között, és az igazgató a fejébe vette, hogy nekem barátnő kell. Össze akart hozni a Durmstrang átváltoztatástan tanárnőjével. Borzalmas egy nőszemély volt. Nem beszélt másról, csakis arról, hogy mekkora örömét leli abban, hogy virágokból pillangókat varázsoljon. Hozzátenném, a külseje is igencsak hátborzongató volt, inkább nézett ki férfinak, mint nőnek. Mikor ezt kifejtettem neki, ő átkokkal jutalmazott, és csaknem megszakadt a két iskola között a kapcsolat. Azóta Dumbledore megfogadta, hogy nem próbálkozik többé ilyesmivel.

 

Lily nevetni szeretett volna. Az egész annyira abszurd, és mégis valósághű volt. Már szinte látta lelki szemei előtt, amint Piton kioktatja a nőt, aki felháborodottan ront rá, és végül az igazgató közbelépésének hála menekül meg a helyzet.

 

~L/P~

 

A napok csigalassúsággal vánszorogtak. Harry újra elkezdte a tanulást, és most már mindennap édesanyja mellett gyakorolta az olvasást. A nő annyira szeretett volna neki segíteni, kimondani a szavakat és a betűket, de erre nem volt lehetősége. Tudta, hogy még napokig, sőt hetekig nem lesz képes beszélni. Egy hét elteltével azért annyit sikerült elérniük, hogy Lily egyen némi üres húslevest, hogy ezáltal is erősödjön a szervezete.

 

Az áttörés augusztus végén következett be, mikor is Lily halkan és rekedten, de kinyögte első szavát, mióta magához tért. Harry örömében föllármázta a házat, hogy mindenkivel közölje a jó hírt, édesanyja újra megszólalt. Perselus hátrahagyva mindent – ami egy igen drága bájitalt jelentett – rohant föl az emeletre.

 

Lily mosolyogva nézett rájuk, már alig várta, hogy megmutathassa mire is képes.

 

- Harry azt mondta, tudsz beszélni – hadarta Piton türelmetlenül.

 

- I… gen – nyögte a nő kissé nehézkesen.

 

Egy kisebb köhögő görcs is rájött, de Piton orvosolta a helyzetet egy pohár vízzel. Mikor aztán a roham alább hagyott, Lily arcán ismét elterült a boldog mosoly, és bár erőtlenül, de kinyújtotta kezét az ágya mellett sorakozó kettős felé. Perselus már majdnem megfogta a nő kezét, mikor kapcsolt, hogy bizonyára Harry felé nyújtja, így gyorsan meghátrált. Harry könnyes szemekkel nézte az anyját.

 

- Úgy hiányoztál anya! – szipogta a fiú. Lily nem akarta, hogy a fia sírjon, de ő maga is hasonlóan érezte magát. Már olyan régóta várt erre.

 

- Ne! – csitította fiát, aki most már minden gátlását levetkőzve borult rá anyja mellkasára, és kezdett bele egy maratoni sírásba.

 

Perselus úgy vélte, hogy ebben a meghitt, családi szituációban nincs helye, így óvatosan kihátrált az ajtón. Tudta, hogy időt kell hagynia a nőnek. Nagyon sok időt.

 

~L/P~

 

Dumbledore két nappal később nagy bejelentésre szánta el magát. Úgy döntött, hogy Perselus ebben az évben nem megy vissza a Roxfortba, hanem otthon kell maradnia Lily és Harry társaságában, hogy vigyázzon rájuk. Persze Piton először háborgott, és mélyen sértettnek tűnt, de ez mind csak a látszat volt. Igazából örült, hogy nem kell elhagynia Lilyt, és a közelében lehet. Tudta, hogy legrosszabb esetben karácsonykor már egyedül lesz, de azt is tudta, hogy ez egyenlő lesz azzal, hogy Lily már teljesen jól lesz.

 

Elhatározta, hogy ezzel most nem foglalkozik, és minden erejével azon lesz, hogy a nő mielőbb rendbe jöjjön. Nem akarta, hogy elmenjenek, de tudta, hogy ez előbb vagy utóbb bekövetkezik majd. Pláne, hogy Black már lassan egy hete szabad volt, és csakis Albusnak volt köszönhető, hogy még nem látogatta meg őket. Az igazgató úgy vélte, hogy kell néhány hét, mire Sirius hozzászokik a szabadság gondolatához, és összeszedi magát. Annyit hallott a férfi felől, hogy az valahol London külvárosában vett magának egy kertes házat a családi örökségéből.

 

Lily innentől kezdve rohamléptekben javult. Újabb egy hét alatt már szinte akadálytalanul megtanult beszélni, és bár segítséggel, de már fel tudott ülni, és némi zabkását is etettek vele.

 

- Ez undorító – nyögte Lily fintorogva.

 

- Tudom, de Pomfrey azt mondta, hogy legalább napi pár kanállal enned kell belőle. Ameddig nem erősödik meg a gyomrod kellőképpen, addig nem vehetsz be semmilyen bájitalt – oktatta ki Pitont.

 

- Igenis, apa – morogta Lily, és fintorgott is egyet.

 

Piton felvonta a szemöldökét. A nő most hasonlított arra a lányra, akit annak idején megismert. Önkénytelenül is rámosolygott, ami most Lilyt lepte meg.

 

- Mi az? Miért mosolyogsz? – vonta kérdőre a férfit.

 

- Rajtad. Olyan vagy, mint egy gyerek – jelentette ki Piton.

 

Éppen csak megetette Lilyvel az utolsó kanál zabkását is, amikor meghallották Harry hangját.

 

- Anya! Persleus bácsi! – kiabálta már attól fogva, hogy a házba lépett.

 

- Fönt vagyok! – kiáltott le Piton, majd itatott Lilyvel egy kis teát.

Ahogy az ajtó kinyílt, hirtelen megdermedt. Lily pislogva nézte a szakállas férfit, de nem tudta hova tenni.

 

- Pipogyusz, hagyd békén Lilyt – mordult rá Persleusra Black.

 

Piton olyan képet vágott, mintha lócitromba lépett volna, majd tovább feszélyezve a helyzetet, belekezdett egy kis színjátékba.

 

- Jé, dejavűm van! Mintha egy bolhás kutya ugatását hallanám – morogta Perselus, majd letörölte Lily száját egy szalvétával.

 

- Azt mondtam, ne nyúlj hozzá! – morogta Black. Lilynek nem tetszett ez a hozzáállás.

 

- Sirius, elég! Perselus segített, ha ő nincs, már halott lennék – jelentette ki.

 

Sirius olyan arcot vágott, mintha a világ legbüdösebb dolgába szimatolt volna bele egy jó nagyot.

 

- Csak a te kedvedért Lily, de nem akarom, hogy ez a halálfaló itt legyen – vetette oda félvállról a másiknak.

 

Piton vett pár mély levegőt, majd fölállt, és kivonult a szobából. Harry döbbenten nézett Siriusra, aki diadalittasan vigyorodott el. Azonban sem Lily, sem Harry nem támogatta az előbbi viselkedését.

 

- Sirius bácsi, te tényleg gonosz vagy – morogta Harry, és egyszerűen faképnél hagyta a férfit. Black döbbenten nézett a csukott ajtóra.

 

- Belé meg mi ütött? – értetlenkedett.

 

- Sirius, örülök, hogy jól vagy, és annak is, hogy kint vagy a börtönből, de fogd föl. Perselus többet tett Harryért az utóbbi pár hónapban, mint te, és nem azért, mert börtönben ültél – jegyezte meg rosszallva Lily.

 

Sirius úgy érezte, eléggé mellé nyúlt az ismeretségük felfrissítésének. Ezért taktikát váltott, eldöntötte, hogy nem ócsárolja nyíltan Pitont. Nem nagyon.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.