Leleplez�d�s

Hermione lass� l�ptekkel haladt a labor fel�, k�zben azon t�prengett vajon mennyire fesz�tette t�l a h�rt. Mikorra el�rte az ajt�t, a k�t gyerek m�r ott toporgott m�g�tte. Nem is hallotta, hogy mikor csatlakoztak hozz�.

- Rendben sr�cok, tudj�tok a szab�lyokat! – A k�t kicsi b�lintott, majd azonnal le�ltek egy f�lrees� sarokban. Lassan Piton is meg�rkezett, b�r pr�b�lta pal�stolni �rzelmeit, idegess�ge ki�lt arc�ra. „Vajon mire akart utalni? Biztos csak k�pzel�d�m, puszt�n fel akart ideges�teni.” Kiss� megr�zta a fej�t �s odal�pett az �st mell�.

- Nos Granger? L�tom, a gyerekek m�r most a sarokban vannak! – n�zett a nyugodtan �l� apr�s�gok fel�. – �gy akarja hagyni �ket eg�sz v�gig?

- Nem, csak am�g el� nem k�sz�tem a terepet, addig ott j� helyen vannak. – Kis id� eltelt�vel valamit el�vett a zseb�b�l, majd a gyerekekhez l�pett. – Na j�, akkor v�d�ruh�kat fel! – Egy suhint�ssal el�var�zsolta az apr� ruh�kat, �s seg�tett felvenni.

- Ezzel k�sz is vagyunk. – Lelkendezett a n�, Piton pedig csod�lkozva figyelte mik�nt t�st�nkedik. A boszork�ny egy �jabb int�s�re a munkaasztal a h�romszoros�ra n�tt, az oldal�n�l pedig egy kis l�pcs� jelent meg. A f�rfi k�rd� tekintet�t figyelmen k�v�l hagyva folytatta munk�j�t.

- Gyerekek akkor mondom, hogy mit hozzatok ide rendben? – Antonius hevesen b�logatott. – P�tcsont-rapidot fogunk k�sz�teni, ehhez kellen�nek a hozz�val�k. S�rk�nykarom-reszel�k, Szalamandrav�r, Sisakvir�g. – Piton meredten n�zte, ahogy Antonius �s Hel�na eges�vel odaviszik a hozz�val�kat, majd Antonius megsz�lalt.

- Mami! A pi�c�t elfelejtetted! – Gyors l�ptekkel a szekr�nyn�l termett �s kikapta pi�c�s �veget.

- K�sz�n�m kicsim, mire menn�k �n n�lk�led? – mosolygott a gyerekre, aki k�zben a l�pcs� seg�ts�g�vel f�lm�szott az asztalra Hel�na mell�. Onnan n�zt�k tov�bb az el�k�sz�leteket. Piton m�g mindig nem mozdult, Hermione ezt �szrev�ve odas�gta neki.

- Nem kell kiakadni. �k m�r ebben n�ttek fel. El�bb tudt�k melyik f� micsoda, minthogy j�rni kezdtek. – K�zben visszan�zett a fi�ra – Tudja, Antonius k�l�nleges gyerek. J�form�n mindenhez t�k�letes �rz�ke van. K�t �ves kor�t�l kezdve var�zsolgat, Hel�na pedig most kezdte el, �gy f�l �ve. Ezen is veszekednek �lland�an, hogy melyik�k az �gyesebb. - Piton b�lintott egyet �s folytatta az el�k�sz�leti munk�kat.

Furcsa volt sz�m�ra a helyzet, k�t gyerek bent a laborban, nem mintha gond lett volna vel�k, �ppen ellenkez�leg. Azt�n ott volt Hermione! Nem tudott vele mit kezdeni. Soha senki nem pr�b�lt meg vele kij�nni, erre most itt ez a n�. Teljesen felbolygatja az �let�t. Azzal a kis besz�l�s�val pedig v�gk�pp nem tudott mit kezdeni. Annyira elgondolkozott, hogy majdnem elk�sett az alapanyag hozz�ad�s�val. M�l�z�s�b�l egy apr� k�z kotor�sz�sa z�kkentette ki.

- Te meg mit m�velsz? – n�zett k�rd�n Antoniusra.

- Elrontod a f�zeted, ha nem rakod bele, de te csak t�tod a sz�dat! – Piton zavarban volt, hogy egy h�rom�ves kioktatja �t b�jitalf�z�sb�l.

- Rendben akkor te mit csin�ln�l most? – k�rdezte kiss� cinikus hangnemben.

- Gyorsan dobd bele a breki szemeket! – mutatott a f�rfi kez�ben l�v� apr� szemgoly�kra.

- Aha. – Perselus belesz�rta a f�zetbe, majd indult volna a szekr�ny fel�, de egy v�kony hang meg�ll�totta.

- Jaj, te buta! Majd �n hozom, ami kell, te maradj itt! – Antonius ism�t lem�szott az asztalr�l �s visszat�rt kez�ben egy adag Aszfod�losz-gy�k�rrel. A f�rfi elvette �s apr� mosolyt er�ltetett az arc�ra.

- K�sz�n�m.

- Sz�vesen. – A kisfi� megfordult �s ism�t az asztal tetej�n termett. �gy folytatt�k a f�z�st m�g k�t �r�n kereszt�l. A gyerekek folyton kioktatt�k a feln�tteket, ha azok valamit szerint�k nem j�l csin�ltak. A viszonylag nyugodt f�z�csk�z�st egy gyomor korg�sa zavarta meg.

- Mindj�rt k�sz�tek nektek ennival�t, csak p�r perc �s ut�na mehet�nk. – Antonius hevesen elkezdte magyar�zni Pitonnak, hogy nem �gy kell kavarni a f�zetet, ahogyan azt � csin�lja. Persze a f�rfi hihetetlen �nuralomr�l tett tan�bizonys�got, hiszen senkit�l sem t�rte volna el, hogy �t kritiz�lja.

A gyerekek p�r perc m�lva nagy ujjong�sok k�zepette szaladtak kifel� a konyh�ba. Piton, mikor egyed�l maradt fell�legzett. Igaz semmi probl�ma nem volt a d�lel�tt folyam�n, de az emberek k�zels�ge mindig kif�rasztotta. Furcsam�d hi�nyolni kezdte az �lland� k�rdez�sk�d�st, a csipkel�d�st Hermione r�sz�r�l.

A munka alatt rengeteget piszk�lta a f�rfit, akinek egyre szimpatikusabb lett a cserfes boszork�nnyal folytatott r�pke eszmecser�k egym�sut�nja. Ezen gondolkozott, mikor megjelent mellette egy t�lca, tele szendvicsekkel. A b�jitaltan�r k�rd�n n�zett a fiatal n�re, aki a t�lc�t tartotta.

- A kicsik �ppen odaf�nt esznek, gondoltam maga is �hes, �s m�g egy j� darabig nem hagyhatja itt az �st�t. – Kiss� elmosolyodott – Nem akarom, hogy �hen haljon.

- K�sz�n�m. – Elvett egyet �s elkezdett enni. Hermione k�zben folytatta a f�z�st. Lopva a n�re pillantott, majd hirtelen el is ford�totta tekintet�t, f�lve a lebuk�st�l. Mag�ban meg�llap�totta, hogy Hermione nem el�g, hogy okos, de m�g nagyon szemreval� is. Ahogy r�j�tt, min is gondolkodik, kiss� megr�zta a fej�t.

- Sz�val, mi�rt is nem akarja el�rulni a fi�nak, ki az apja? – cs�szott ki a sz�j�n. Hermione d�bbenten kapta f�l fej�t a k�rd�sre.

- Az�rt, amit m�r a reggel is mondtam – hadarta, majd gyorsan visszafordult f�zet�hez.

- Ezzel arra c�loz, hogy az igaz volt? M�rmint az �tok, �s hogy az illet� komolyan nem is tud mag�r�l?! – A l�ny idegesen b�lintott egyet, majd nagy leveg�t vett. A f�rfi m�g mindig kiss� ny�lt ajkakkal meredt a n�re.

- Az illet� nem k�l�n�sebben �lvez k�ztiszteletet, de ez engem nem is zavarna. Csup�n annyi a bajom, hogy f�lek a fiam v�lem�ny�t�l. – Hangj�ban annyi szomor�s�g csengett, hogy a f�rfi lassan kezdte meg�rteni mit is akar mondani. � maga is rosszul �rezn� mag�t, ha Antonius nem �llna vele sz�ba, pedig semmi k�ze nincs a gyerekhez. Valahol a sz�ve legm�ly�n viszont nem �gy gondolta, igenis sz�m�tott neki a fi�, az ut�bbi hetek alatt megszerette a gyereket, �s val�ban f�jna neki az elveszt�se. V�g�l visszat�rve mereng�s�b�l �jra a fiatal n�t kezdte el figyelni.

- De h�t nem kell azt komolyan venni. Hiszen m�g csak h�rom �ves. – B�r megnyugtat�snak sz�nta, Hermione m�gis f�lhorkant a szavak hallat�n.

- Igen. H�rom �ves m�lt, csak �ppen nem egy �tlagos gyerek. Hihetetlen k�pess�gei vannak. Amint mondtam k�t �vesen m�r var�zsolt p�lca n�lk�l, most pedig ezek a l�tom�sok. – Belen�zett a m�sik tekintet�be, s hangja elakadt egy pillanatra, ahogy �rzelmei kit�rni k�sz�ltek.

- F�lek… f�lek, hogy valami baja esik. Mi lesz ha Voldemort tudom�st szerez a k�pess�geir�l �s meg akarja szerezni �t? – Szemei kiss� f�tyolosak lettek a kit�rni k�sz�l� k�nnycseppekt�l, de nem engedhette meg mag�nak, hogy s�rjon. Megfogadta, hogy nem fog s�rni �s m�s sem l�thatja �gy. F�leg nem ez a f�rfi, aki most furcsa m�d kedvesen viselkedik vele.

- Egy pillanat, azt ne mondja, hogy �… - R�m�let jelent meg az arc�n, mikor esz�be �tl�tt egy gondolat arr�l, hogy ki is lehet a fi� apja. Arca els�padt �s csak rem�nykedni tudott, hogy az apa nem maga a S�t�t Nagy�r. R�m�let�t Hermione is �szrevette, �s r�gt�n reag�lt r�.

- Nem! Dehogy! Az � apja nem olyan gonosz �s kegyetlen, mint a t�bbi. � eg�szen m�s. Gondolja, hogy �letben lenn�k, ha egy olyan alak lenne az apja? – v�dekezett a n�, majd kiss� elpirult.

- Nem, igaza van. Teh�t az apa egy j� hal�lfal�. Net�n exhal�lfal�? – K�rd�se ink�bb �ll�t�snak hangzott.

- Igen. � a mi oldalunkon �ll. – Piton egyre idegesebben viselkedett. R� nem jellemz� m�don l�b�val halkan dobogni kezdett.

- Teh�t mivel nem sok exhal�lfal�t ismerek magamon k�v�l. Fel kell tennem egy k�rd�st… – Szembe ford�totta mag�val a n�t. – Elk�pzelhet�, hogy �... – �m k�rd�s�t nem tudta befejezni. Egy hangos sik�t�s hallatszott az emelet fel�l.

- A gyerekek! – L�lekszakadva kezdtek el szaladni a konyha fel�, �m ott csak Hel�n�t tal�lt�k.

- Hol van Antonius?! – k�rdezte a f�rfi a kisl�nyt, mik�zben Hermione �tkutatta a nappalit �s az eg�sz als� szintet. Zaklatottan t�rt vissza a m�sik kett�h�z, hogy kik�rdezhess�k a kisl�nyt.

- Gyer�nk Hel�na, ne s�rj! K�rlek, mondd meg, hol van Antonius – k�rlelte imm�ron Hermione is. Hangja tele volt aggodalommal, s m�r nem tudta leplezi k�ts�gbees�s�t.

- El�bb fejezte be az ev�st, �s lement a laborba. �n mondtam neki, hogy v�rjon meg, de � elszaladt! Azt�n mikor visszaj�tt s�rt. Azt mondta, hogy hazudt�l neki �s… �s egyszer�en �tv�ltozott. – A feln�ttek k�ts�gbeesve n�ztek egym�sra. Nem �rtett�k, hogy mire is utalhat Hel�na.

- Hogyhogy �tv�ltozott? – fakadt ki a f�rfi.

- �tv�ltozott, �s most ott van a szekr�ny alatt – mutatott a konyhaszekr�ny fel� apr�cska kez�vel. Hermione �s Piton egyszerre ugrottak a b�tor fel�, hogy l�ss�k mi is t�rt�nt val�j�ban. �m a szekr�ny alatt csak egy kicsike g�r�nyt tal�ltak, aki ijedten h�z�dott egyre h�tr�bb. Hermione k�nnyes szemmel ny�lt az �llt�rt, ami lassan k�zel�tette meg a kez�t.

- Anto… Antonius. Kincsem, mi t�rt�nt? – k�rdezte kez�ben tartva az apr� g�r�nyt. Tudta k�lt�i k�rd�s volt ugyan, fej�ben k�sz v�lasszal, de nem akarta elhinni.

- Azt hiszem, egy �jabb k�pess�get pip�lhatunk ki. Antonius anim�gus lett – k�z�lte t�rgyilagosan a professzor, amit m�r Hermione is sejtett.

- De… hiszen � nem tanult err�l semmit – motyogta maga el�, mik�zben le sem vette tekintet�t az �llatk�r�l. Az m�g mindig ijedten reszketett a n� tenyer�ben, egyre keservesebb ny�sz�rg�st hallatva.

- Az lehet, viszont azt hiszem, ebben �n vagyok a v�tkes. – szisszent fel egy kicsit mikor tal�lkozott a n� haragt�l csillog� szemeivel. – Sz�val egyik este, az anim�gi�r�l mes�ltem nekik. Antoniusnak nagyon tetszett. Mindenesetre, csak akkor k�pes erre ilyen m�don, ha az egyik sz�l�je anim�gus – vetette oda a c�lz�st a n�nek, aki erre �sszerezzent.

- De �n nem… �n nem vagyok az – dadogott a n�.

- Akkor minden bizonnyal az apja az – folytatta tov�bb a f�rfi, egyre s�t�ted� tekintettel.

- Nem tudom. – Hermione arca egyre v�r�sebb lett, s m�r att�l f�lt, menten el�jul. K�t t�z k�z�tt �rezte mag�t. R�szben fia miatti aggodalma, r�szben pedig az igazs�g kider�l�se miatt agg�dott.

- Azt hiszem itt az ideje el�rulni az igazat. Mert neki egyed�l nem siker�lhet visszav�ltoznia. Ha sok�ig �gy marad, m�r visszaford�thatatlan lesz.

- De mi�rt kell ehhez az apja? �n is seg�thetn�k neki! – h�borodott f�l a n�, mire Piton megcs�v�lta a fej�t.

- Hermione, te nem tudsz neki seg�teni, mivel nem vagy anim�gus. Ide egy olyan ember seg�ts�ge kell, aki az, �s nem mellesleg tudt�ban van felel�ss�g�nek a fi� ir�nt. Ez egy�ttesen seg�thet Antoniusnak, de ahogy mondtam sietn�nk kell… – Tekintete tal�lkozott a n� lassan k�nnyekkel megtel� szem�vel. Hermione ism�t szipogni kezdett, majd k�zel hajolt a f�ld�n t�rdel� f�rfihoz �s megcs�kolta. Perselus alig akarta elhinni. Teh�t igaza lett volna? T�nyleg � Antonius apja? Ezek szerint egy�tt volt Grangerrel, �s a n� meg�tkozta �t? De most mi�rt h�vom Grangernek, mikor az el�bb m�r Hermion�nak h�vtam?

Most d�bbent csak r�, hogy az ut�bbi percekben mennyire k�zvetlen�l viselkedett a n�vel, s hogy e mennyire term�szetes volt sz�m�ra. Hirtelen j�tt haragja azonnal el is p�rolgott, mikor �jra azokba a mogyor�barna szemekbe n�zett. Az olyan k�ts�gbeesett �s szomor� volt, hogy azonnal megsajn�lta.

- Ha ez igaz… Hermione, akkor fel kell oldanunk a felejt�s�tkot – mondta t�rgyilagosan a f�rfi.

- De m�gis hogyan? – k�rdezte a n�, majd Perselus nagyot s�hajtott.

- A Cruciatus-�tok feloldja, ha az �tok k�ld�je azonos az elk�vet�vel. – A n� dermedten n�zett a f�rfira. Megr�zta fej�t, majd idegesen menek�l�si �tvonalat kezdett el keresni.

- �n nem tudom, �s nem is fogom meg�tkozni mag�t! – pattant f�l a hely�r�l, k�zben Antonius �tugrott Piton v�ll�ra. A professzor elmosolyodott, hiszen ezzel fia el�rulta mag�t. Nem haragszik r� �s ez nagy �r�mmel t�lt�tte el.

- M�r pedig musz�j lesz, a fiad �rdek�ben! – Hirtelen fordult h�tra �s meglep�d�tt az �szinte tekintet l�tt�n.

- �n nem vagyok r� k�pes. – Hermione arc�n folyni kezdek a k�nnyek, hossz� nyomot hagyva vele az �rintett b�rfel�leten.

- De k�pes vagy, csak gyere velem! Hel�na, k�rlek, maradj itt, rendben? Vigy�zz Antoniusra. – A kisl�ny megfogta az �llatk�t �s le�lt vele a nappaliban, a feln�ttek pedig bementek az els� szob�ba, amit tal�ltak.

- Gondolom, az �tkot tudod?! - A l�ny b�lintott, de ism�t j� p�r k�nnycsepp hagyta el szemeit.

- Akkor tedd meg. A fiad �lete f�gg t�le! Engem am�gy is ut�lsz, most legal�bb kiegyenl�thetsz a sok�vnyi megal�ztat�s�rt. – Hermione megr�zta a fej�t. – Nicsak, egy gy�va Griffend�les! Tudtam �n, mindig is egy gy�va kis str�ber volt�l! M�st nem is tudsz, csak okoskodni! Tudod, mit? Ink�bb ne tedd meg, �gy lesz jobb mindenkinek. A fiad �r�kre elt�nik, h�la neked, de ha j�l megn�zz�k, m�g j�l is j�r! Ugyan ki akarna egy ilyen hazug �s �lnok n�szem�lyt az anyj�nak, mint amilyen te vagy?! – Ezt m�r szinte ord�totta. – K�l�nben meg biztos nem lehett�l nagy sz�m, hiszen csak egy koszos kis s�rv… - Ekkor viszont kit�rt a boszork�nyb�l az eddigi �sszes elfojtott indulat.

- Hallgass el! Fogd be! Ut�llak! – Felemelte a p�lc�j�t �s kimondta a k�nz� �tkot. - Crucio! – Pitonnak nem maradt m�s v�laszt�sa, hiszen azzal, ha visszakapja eml�keit, egy�ttal visszaszerzi a Hermion�val l�v� kapcsolatot is. �gy pedig k�zelebb ker�lhet f�hoz, ami ebben az esetben elengedhetetlen. Perselus piszkosul szenvedett �s tudta is, hogy mi�rt. Kor�nt sem a k�nz� �tok volt a legrosszabb, amit jelen pillanatban �t�lt. Igazs�gtalannak kellett lennie a n�vel, hogy az el�g er�t gy�jthessen mag�ban.

A terve bev�lt, �s m�r �rezte is a hat�s�t. Lassan eml�kfoszl�nyok t�rtek a felsz�nre. Egy keservesen s�r� l�ny, azt�n egy �lelkez� szerelmesp�r. V�g�l ism�t szemben �llt azzal a p�lc�val, ami az im�nt meg�tkozta. Zih�lva pr�b�lt talpra �llni, miut�n az �tok hat�sa megsz�nt. Mikor ez siker�lt, azonnal a nappali fel� vette az ir�nyt. Sz�vesen elbesz�lgetett volna a n�vel, de most s�rget�bb feladata akadt. Meg kell mentenie a fi�t! Erre a gondolatra kiss� megijedt. Fia! Neki van egy fia! Gyors l�ptekkel vette ki a kisl�ny kez�b�l Antoniust.

- J�l van, Antonius, most figyelj r�m! Er�sen arra kell gondolnod, ahogy vissza akarsz v�ltozni. �jra emberr� kell v�lnod �rted? Tudom, hogy b�nt t�ged, ami t�rt�nt, �s hogy most mindenkire haragszol, de ezut�n minden j� lesz, meg�g�rem. – A kis �llaton l�tszott, hogy er�lk�dik, de semmi hat�sa nem volt. Ekkor l�pett be a szob�ba Hermione is.

- Antonius k�rlek, bocs�ss meg nekem. Szeretlek kisfiam, hiszek benned, meg tudod csin�lni. – Perselusra n�zett, aki b�lintott egyet. – Kincsem, csak k�vesd azt, amit ap… ap�d mond �s minden rendben lesz. – T�bbet nem is kellett magyar�zni. A k�vetkez� pr�b�lkoz�sra Antonius visszav�ltozott. Csak p�r m�sodpercbe telt az eg�sz, de a feln�ttek ez alatt szinte �veket �regedtek. Antonius azonnal Perseus nyak�ba vetette mag�t �s boldogan �lelte. �m mikor megl�tta anyj�t, arca elkomorult. Elengedte a f�rfit �s szembefordult Hermion�val. Ahogy a n� �t akarta �lelni, megsz�lalt.

- Hazudt�l nekem! Ut�llak t�ged! Ez�rt soha nem bocs�tok meg! – kiab�lta egyenesen anyja arc�ba. – Mi�rt nem lehetett elmondani! Te nem is szeretsz engem! - Azzal f�lszaladt a szob�j�ba mag�ra hagyva a t�bbieket. Hermione mintha sokkot kapott volna, csak n�zett maga el� meredten. Nem reag�lt semmire. Hel�na kisv�rtatva Antonius ut�n szaladt. Piton pedig nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel. Pr�b�lta kiz�kkenteni a n�tt, de semmi eredm�nye nem volt. Azt�n �gy d�nt�tt, felmegy megn�zni a gyerekeket.

- Hermione mindj�rt visszaj�v�k, csak megn�zem a kicsiket. – A n� m�g figyelte a helyet egy ideig ahol a f�rfi elt�nt, majd f�l�llt. �gy �rezte, megfullad.

- Azonnal el kell mennem innen. Mindenkinek jobb lesz �gy. – Sietve kapta fel a p�lc�j�t �s kiviharzott az ajt�n. Egyetlen hely volt csak, ahol megnyugodhatott. Perselus m�r csak az ajt�csap�d�sra lett figyelmes. Mikorra le�rt Hermion�nak m�r h�lt helye volt.

.oOo.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.