Piton a megszokottnál is feszültebb volt az asztalnál, ami többnyire Harry szúrós pillantásainak volt köszönhető. Glory érdeklődve figyelte, amint Hermione és Ron a már jól ismert napirendi szinten összeveszik. Sirius unottan turkálja az ételt, míg Remus csendesen pásztázza a körülötte lévőket, és titokban néha az ajtó felé pislant, ami egy újabb vendég jövetelét hirdette.
- Mikor jön Tonks? – csúszott ki a száján, mire Remus felé fordult.
- Nem tudom, de miért tőlem kérdezed? – ártatlan arca sok mindenkit megtévesztett volna, de nem a lányokat.
- Nem is tudom Remus, mondjuk elég árulkodó, hogy sűrűn jár ide. – vágta rá Hermione.
- Csak mert a barátai vagytok, meglátogat titeket és itt van a nagybátyja is. – magyarázta a férfi.
- Aha. Persze sok éjszakát is tölt a házban… - kezdett bele Harry.
- Igen, mivel későn jön, és nem akarjuk, hogy valami baj érje hazafelé. – Piton felhorkantott, de nem szólt semmit.
- Lehet, de tudod furcsa, a múltkor is be akartam menni hozzá, hogy kérdezzek tőle valamit, és nem volt a szobájában. – hadarta Glory negédesen.
- Tudod, talán elkerültétek egymást. – védekezett továbbra is a férfi.
- Ezt még értem, de azt nem, hogy miért szűrődnek ki különös neszek a szobádból… nem is tudom mihez hasonlítani… - Harry arca maga volt a merő ártatlanság és a jóindulat, miközben ezeket a szavakat kimondta.
- Talán olyasmik, mint a nyögések… Remus, jól alszol te éjjelente? – folytatta Ron, aki barátjával ellentétben szélesen vigyorgott. Remus viszont egyre rosszabbul érezte magát, és legszívesebben elfutott volna. Arca jelentősen elvörösödött. Sirius összeszűkült szemekkel nézett barátjára.
- Te. Te! Mit művelsz az én húgocskámmal, te liliomtipró! – kiabálta Sirius.
- Szerintem ezzel már Lupin is elkésett, Tonkson nem volt mit megrontani, már az iskolában is hetenként váltogatta a barátait. – szólalt meg először Piton. A gyilkos pillantások, amiket a két férfi lövellt felé, inkább arra késztették, hogy ne csak az első, de egyben az utolsó is legyen.
- De ha egyszer nincs köztünk semmi! – kiáltott föl Remus. Sirius pedig elmosolyodott.
- Szereted őt? – arcán furcsa lágy mosoly jelent meg. A lányok kétkedve nézték a „veszekedő” párost. – Mert ha igen, áldásom rátok, viszont ha egyszer is megbántod, soha a büdös életben nem állok veled szóba. – Ezen már Remus is elmosolyodott.
- Szegény Remus, átérzem a helyzeted, Ron is ugyanezzel állt elő… - sóhajtott föl Harry. Hermione kapott az alkalmon és gyorsan témát váltott.
- Ginny nem fog idejönni a nyáron?
- Nem tudom, elméletileg majd benéz, legalábbis győzködte anyát, hogy ő is ide akar jönni, de tudjátok, hogy any… - Ront édesanyja megjelenése szakította félbe.
- Sziasztok, kis drágáim. Miden rendben van? Esztek ti rendesen? Olyan soványak vagytok! – Molly mindegyik gyereket átölelte és jól megszorongatta. – Jaj Glory drágám, hallottam, hogy rosszul lettél, szegény gyermekem, na de sebaj, majd én rendbe hozlak! – azzal belebegtette a kosárra való hozzávalókat a konyhába, s szépen kiterelt mindenkit. – Most menjetek, majd én mindent elintézek.
- Harryék vigyorogva sétáltak föl az emeletre, ahol most a lányok szobáját vették célba. Belépve ismét a jól ismert kétágyas szoba helyett, egy háromágyas fogadta őket.
- Lehet rossz szobába jöttünk. – visszakozott Hermione, de a hirtelen megjelenő vörös hajzuhatagra már szélesen elmosolyodott. – Ginny! – kiáltott föl, majd a lány nyakába vetette magát. Glory kissé féltékenyen nézte, hogy Hermione mennyire tud örülni a lánynak, és Harry arca is meglehetősen kivirult.
- Sikerült meggyőznöm anyát, hogy a suli kezdésig itt maradhassak veletek, elvégre otthon már senki sincs apán kívül. Úgy néz ki, ők is beköltöznek ide a nyárra. Így anyának is könnyebb lesz a dolga. – Glory elszomorodott, hiszen ez azt jelenti, hogy Hermionénak már nem ő lesz a legjobb barátnője és testvére sem fog annyi időt neki szentelni. Bár szégyellte bevallani még maga előtt is, de iszonyatosan féltékeny volt a lányra.
- Oh Ginny, szeretném neked bemutatni Glory… - kezdett bele Hermione, de mikor a lány nevéhez ért megakadt. – Tényleg, akkor most mi lesz a neveddel? – a lány tanácstalanul állt, majd egy hanyag vállrándítás után így szólt:
- Kit érdekel a nevem, abból annyi van, hogy simán skizofrén lehetnék. Bármire hallgatok, Weston, Black, Potter, Piton… de a legjobb, ha simán Glorynak szólítasz. – Ginny elmosolyodott, majd odasétált a lányhoz.
- Szia, én Ginny vagyok, csak így simán, de lehetek vöröske is, ha úgy tetszik. – Kiöltötte nyelvét, majd kezet fogtak Gloryval.
- Szóval tökéletes a családi béke, most már lehet bulizni és ehhez hasonló nyalánkságok… - hadarta Ron, közben Hermione felé kacsintgatott. A lány nem díjazta a fiú ezen megnyilvánulását, így inkább szó nélkül hagyta.
- Először is mit szólnátok egy bulihoz? – javasolta Ginny.
- Miféle bulihoz? – kérdezett vissza Harry.
- Hát, ha te már ennyire feledékeny vagy, akkor emlékeztetnélek, hogy holnapután lesz a születésnapod… vagyis napotok. – Glory meglepetten bámulta a lányt. Valóban, ez neki is teljesen kiment a fejéből.
- Tizenhetek leszünk… hurrá! – motyogta, de nem olyan kitörő lelkesedéssel, mint azt várni lehetett volna.
- Valami baj van Glory? – sietett oda Harry, mikor meglátta, hogy a lány a fejét fogja.
- Nem, csak… csak utálom a születésnapom. – Erre a kijelentésre mindannyian meglepődtek.
- Olyan ember nincs, aki utálja a születésnapját! – kiáltott föl Ron.
- Van. Mégpedig olyan, akinek a születésnapján halnak meg a szülei! – A lány kijelentésére Hermione szomorúan odasétált hozzá.
- Sajnáljuk, nem tudtuk, ne haragudj. – Hermione szíve majd meghasadt, mikor ránézett a lányra.
- Most lesz egy éve… és én még csak ott sem lehetek, hogy virágot vigyek nekik. – hangja elkeseredett volt.
- Ha virágot nem is vihetsz nekik, akkor is megemlékezünk róluk, ezt megígérem. – Harry szavai olyan ígérettel bírtak, ami a lányt kissé visszazökkentette a valóságba.
- Beszéljünk másról. Vagyis fiúk kifelé, te is Harry, Ginnyvel még eleget lehettek együtt, most fölvidító csajos témák jönnek, és ha nem akartok a szépségápolásról, vagy a pasikról dumálni, akkor indíts kifelé! – hadarta Hermione, majd a megdöbbent fiúkat szabályszerűen kidobta az ajtón.
- Hermione, mi ütött beléd, te nem szoktál csajos témákról beszélni! – hőkölt hátra Ginny.
- Hát éppen itt az ideje. Hogy is tudtam volna, mikor a két nőszemély a közelemben csak annyit ért meg egy mondatomból, hogy „fiú”. – Glory furcsa arckifejezését látva Ginny folytatta.
- Lavender és Parvati, a két legpletykásabb, legidegesítőbb és legnőcisebb lány az egész iskolában. Az a két csaj több időt tölt tükör előtt, mint alvással. – Glory elmosolyodott és helyet foglalt az ágyán, persze a másik két lány is követte.
- Ami viszont ennél is szörnyűbb, hogy a szobatársaim… - Hermione olyan kétségbeesett arcot vágott, hogy rossz volt nézni.
- Sebaj, most már itt vagyunk neked ketten is, de mi az a sürgős dolog, ami nem tűrt halasztást? – folytatta Ginny.
- Nos, igazából pasi ügy. – Hermione kissé elpirult.
- Ó tudtam én, te meg az a vén perverz… én már elsőre is megmondtam! – kiáltott föl Glory, viszont Hermione ellenkezni kezdett.
- Nem. Nem! Semmi közöm sincs Siriushoz, és légy szíves hagyd abba ezt az egész agyrémet. Lehet, hogy Sirius egy különleges férfi, de… - Ginny összehúzott szemöldökkel nézett rá.
- Mi az, hogy különleges férfi? Te tényleg furcsa vagy Hermione.
- Tudod én ugrattam őket párszor, hogy milyenek lennének együtt, de ez Hermionénak nem tetszik. – magyarázta Glory.
- Miért, Siriusnak talán igen? – háborodott föl a lány. Glory csak sokat sejtetően elmosolyodott.
- Hé! Mi ez a vigyor! Most azonnal választ akarok! – Hermione egy párnával a kezében támadta meg Gloryt, aki sikítva bújt egy másik mögé.
- Én csak azt mondtam, amit látok, ezért nem kell bántani! – védekezett.
- Mielőtt tollzápor hullana, kérdeznék valamit. – vágott közbe Ginny. – Mi van a bátyámmal? Én azt hittem szereted őt. – Hermione arcáról lehervadt a mosoly.
- Ron csak egy barát, egy nagyon jó barát, de mint kedvesemet nem tudnám elképzelni. Nekem az kell, hogy az illetővel tudjak komolyan beszélgetni, hogy ne marjuk egymást állandóan… - Erre Ginny elszomorodott.
- Pedig én már azt hittem, hogy sógornők leszünk. – szontyolodott el Ginny.
- Ne haragudj Gin, de nekem ez nem megy vele. Az utóbbi napokban állandóan martuk egymást, nekem ő csak egy barát és semmi több. – A vörös hajú lány megértve barátnőjét beletörődött a dologba.
- És? Mi lett volna a téma? – szólt közbe Glory.
- Hát igazából Ron. Pont ezt akartam veletek megbeszélni. Hogyan értessem meg vele, hogy csak barátként tudok nézni rá? – A másik két lány tanácstalanul roskadt le az ágyra, s hosszasan gondolkodtak.
- Ez nehéz lesz. Ron nem az a különösen okos típus. Ne értsetek félre, szeretem a bátyám, de tényleg nem valami okos…
- Az egy dolog, de imád veszekedni, szerintem ha Hermione elé állna ezzel a dologgal, azt személyes sértésnek venné… - folytatta Glory, majd az ajtó nyílására lettek figyelmesek. Sirius lépett be rajta a fiúkat keresve.
- Harryék merre vannak?
- Ó, őket kidobtuk, mivel most lánynapot tartunk. – hadarta Glory.
- Lánynapot? Az meg miből áll? Pletykálkodtok, kifestitek egymást és pasikról beszélgettek? – nevetett Sirius.
- Igen, ez a lényege. – vágta rá Ginny.
- Na és kinek a pasiját tárgyaljátok ki? – kérdezett vissza érdeklődve Sirius.
- Hermione pasijáról volt szó eddig. – somolygott Glory.
- Hermionénak van pasija? – kérdezett vissza Sirius, talán kissé feszültebben a kelleténél.
- Nem, még nincs, csak a leendő jelöltekről volt szó… - folytatta Ginny. Hermione eközben tűzvörös arccal próbált meg láthatatlanná válni.
- Értem, és ki lenne az? Vagyis, bocsánat, ez már nem az én dolgom… - hadarta a férfi, majd kisétált az ajtón. A lányok döbbenten néztek utána, s magukban elkönyvelték, a férfi felettébb furcsán viselkedik.
Ez is remek fejezet lett.Úgy látom,hogy Pitonunk nem igen képes még mindig ellazulni és felfogni,hogy most már van nem is egy hanem két gyermeke.Bár azt hiszem,hogy nem is igen könnyű ezt elfogadnia ha közben a fia szúrós pillantásokkal bombázza.Nos azért remélem,hogy a hagulat egy kicsit enyhülni fog.Harry még nem fogadta el,hogy Piton az apja annak ellenére,hogy látta szerencsétlent megtörve sírni az ágyán azon a bizonyos napon.Glory úgy tűnik jobban el tudja fogadni a tényt,hogy ki az igazi apja.Bár könnyen lehet,hogy Harry még mindig azért volt morcos mert azt hitte,hogy bátják a testvérét és aggódik érte.Ha már tizenhét év után megtalálta a testvérét akkor nem akarja elveszíteni és ez érthető is.Arra azért kiváncsi lennék,hogy ebben az esetben vajon mi kell majd ahhoz,hogy Harry végre elfogadja a tényt,hogy Piton az apja és vajon mi kell ahhoz Pitonnak,hogy végre elfogadja,hogy Harry és Glory a gyerekei.Kiváncsi vagyok,hogy hogyan fog változni a viszonyuk egymással szemben.Azért azt nem hittem volna,hogy Glory féltékeny lesz Ginnyre mert akkor már nem ő lesz Hermi legjobb barátnője és a testvére is kevesebb időt fog rá szánni pedig ez nem igaz.Harrynek soha nem lesz fontosabb Ginny mint az,hogy végre vele van az eddig eltitkolt húga.Egyiküknek sem könnyű főleg ha a születés napjukról van szó.Bár úgy tűnik,hogy Glorynak még borzalmasabb.Viszont van humora a lánynak.Annyi nevem van,hogy akár skizofrén is lehetnék.Ez nagyon édes volt jót mosolyogtam rajta.Ginnynek abban igaza van,hogy Ron nem éppen okos és valóban személyes sértésnek fogná fel ha Hermione oda állna elé és közölné,hogy csak barátként tud rá nézni és nem akar semmi többet.Viszont az feltűnt Sirius viselkedésén,hogy talán Glorynak tényleg igaza van abban,hogy Sirius másként tekint Hermire mint egy diáklányra aki a keresztfia barátja.Legalábbis a feszültsége erre utal na meg a kérdezősködése miszerint Herminek van pasija és kicsoda lenne az.És vajon Harryék hova tűntek el ha Sirius nem találta őket.Vagy ez csak egy kifogás volt,hogy bekukkantson a lányokhoz?Nem lennék meglepve*vigyorog*nagyon szuper kis feji lett.Imádtam olvasni.Köszönöm szépen.Nagyon de nagyon várom a kövi fejezetet.Imdálak Puszika,mei.
Válasz:
Jaj hát te már a gondolataimban olvasol, de psszt a végén még leleplezel a többiek előtt XD Örülök a kritikának, és köszönöm szépen. Mondjuk még úgy 10 fejezeten keresztül oké lesz a helyzet, de aztán csináltam egy nagy kavarást (fél, hogy elrontotta...) na majd meglátjuk, remélem tetszeni fog :D oh és mei imádlak
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Puszika,mei.
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Nah igen. Egyet értek Mionéékkal.Sírius tényleg furcsa volt.
A furcsa egy nagyon enyhe megfogalmazás XD