Harry feszülten baktatott a férfi után. Semmi kedve nem volt még Piton rigolyáit is elviselni. Elég volt neki az, hogy húga ennyire rosszul van… Észre sem vette, mikor lépett be, a férfi után az ajtón. Piton azonnal az egyik üsthöz sietett, majd kisvártatva tüzet gyújtott, és elkezdte az alapanyagok előkészítését. Harry karba tett kézzel várta Piton egzecíroztatását, de az elmaradt. Jó ideig ácsorgott a fal mellett, és érzelemmentes arckifejezéssel bámulta a bájitalmestert, miközben az szépen sorjában adta a hozzávalókat a rotyogó főzethez.
Piton se tudta, mit is kezdhetne a kölyökkel, és hogy egyáltalán minek hívta magával. Automatikusan aprított, hámozott és őrölt, miközben Harry mereven őt bámulta. Legszívesebben elküldte volna a fiút melegebb éghajlatra, de nem akarta tetézni a már létező problémáját, miszerint muszáj türelmesebbnek lennie a kölyökkel. Hihetetlen önuralommal végezte a dolgát, bár belülről olyan ideges volt, hogy ha valaki akár egy rossz szót is mondott volna neki, az nem a saját lábán távozna a házból. Piton, Harry köhintésére figyelt föl, majd visszafogottan szólította meg.
- Valami gond van? – kérdezte, miközben egy újabb adag őrölt sáfrányt adott hozzá.
- Semmi, csak mióta lejöttem, itt állok. Esetleg volt valami célja azzal, hogy iderángatott, vagy élvezetét leli abban, hogy láthat… uram? – Harry direkt olyan éllel felet a férfinek, amiről tudta, hogy Piton ki nem állhatja.
- Bármennyire hihetetlen, most a segítséged kell… mondj el mindent Glory betegségéről. – Harry egy picit meglepődött, majd összeszedve gondolatait belekezdett a rövidke történetbe.
- Én sem tudok valami sokat. A feljegyzések alapján akkor vannak súlyosabb rohamai, mikor engem valami megrázkódtatás ér… ért. Ezért gondoltuk, hogy átveszi az én érzéseimet…
- Mik a tünetei? – vágott közbe a férfi.
- Remegés, izzadás, szapora szívverés, szédülés, láz, hányinger… ezután mindig hány, elgyengül és elájul… és most pedig a kóma. – A fiún látszott, hogy mennyire megviseli ez az egész. Szemei beesettek voltak, arca sápadt, de ami a leghátborzongatóbb volt… a tekintete. A régebben elszántságot tükröző zöld szempár, most fakultan és hidegen meredt a külvilágra. A férfi kissé megrázkódott.
- Igen… - csak ennyit mondott, majd visszasüppedt a bájital elkészítésébe.
- Ez segíteni fog rajta? – kérdezte meg Harry úgy tíz perc elteltével. Piton idegesen tette le a kezében tartott kést, majd fújtatva a fiúra meredt.
- Csak remélem… nem vagyok benne biztos, hogy ez segíteni fog. – Az őszinte válasz még a férfit is meglepte, de Harry arca ismét szobor merevvé vált. – Ez a főzet most felébreszti és valamicskét javít az állapotán, de nem szűnik meg a betegség kiváltó oka… - Harry még mindig rezzenéstelenül nézett maga elé. Piton nem tudván, mit tegyen, próbálta beszéltetni a fiút.
- Potter, legalább mondj valamit, reagálj, hogy érted, miről van szó! – mordult rá a fiúra, ami elkeseredetten emelte rá tekintetét.
- Ugyan mit mondhatnék… még csak most kaptam őt vissza és már… már el is kell, hogy veszítsem… - a fiú hangja elcsuklott. Piton döbbenten nézett a kölyökre, majd idegesen rákiáltott.
- Ne játszd itt a mártírt Potter! Mindenki tisztában van a helyzeteddel, kezdve a barátaidtól egészen az ütődött keresztapádig! – Harry most először mutatott valami érzelmet. Arca elvörösödött a méregtől, és most már ő is kiabálni kezdett.
- Maga csak fogja be! Még esélyt se adott Glorynak! Ugyan úgy lekezelően viselkedett vele, mint annak idején velem! Mégis mit képzel? Magának semmi köze hozzá, hogy mit gondolok, vagy érzek! Az … az utolsó vérrokonom haldoklik és magának… - Piton tekintete megvillant, majd sietve közbevágott.
- Mit mondtál? – Harry értetlenül nézett vissza rá.
- Azt, hogy magának semmi köze hozzá… - Piton leintette.
- Nem ezt, a másik felét! – Harry végképp összezavarodott.
- Glory az utolsó családtagom… - Piton a fejét ingatta.
- Nem… te azt mondtad vérrokonod. Ez lehet a megoldás. – Harry szemöldöke felszökött és száját kissé eltátotta. Derengett neki valami a vérrel kapcsolatos varázslásról, de még mindig nem tudta, hogy Piton mire gondol.
- A kötések és bűbájok közt is a legerősebb a vérrel véghezvitt varázslat. Ez a megoldás. Van egy könyvem a Roxfortban, a Má…
- Mágikus kötések! Az, amelyiket levettem a polcról! – jutott eszébe a fiúnak.
- Pontosan. Szükségem van arra a könyvre, de én nem hagyhatom itt a bájitalt… menj el a Roxfortba, és hozd el a lakosztályomból! – Harry már kifelé sietett, mikor eszébe jutott valami.
- Nem tudom a jelszót uram… - Piton megfeszült, majd elmormogta a jelszót, mely Harry legnagyobb meglepetésére, az „Evans” volt. Harry lélekszakadva rohant végig a folyosón, s a kandallóhoz érve egy marékkal a tűzbe dobott a hopporból. A következő pillanatban már az igazgatói irodában állt, és kis híján átbucskázott Albuson.
- Bo... bocsánat! Sietek! – azzal kirohant az ajtón, egyenesen a pince felé. Már azt hitte megfullad, mikor elérte Piton ajtaját. A festmény elé állva kibökte a jelszót.
- Evans! – Az ajtó kinyílt, és a fiú berontott a szobába. A könyv még mindig ott hevert, ahova ő dobta. Lekapta a polcról, és kiviharzott a szobából, egy hangos csattanással bevágta az ajtót maga mögött, majd visszarohant az igazgatói irodába. Az igazgató furcsállva nézett utána, mikor a fiú ismét eltűnt a lángok közt.
- De sietős lett valakinek… - dünnyögte, majd egy újabb adag citromport vett elő íróasztala fiókjából.
Harry, ahogy eltűnt, úgy került elő. A visszaúton majdnem kiöntötte Mrs Weasley levesét, az útban lévő Csámpás farkára szerencsésen rátaposott, minek következtében az állat, hangosan felnyávogott.
- Bocsi! – kiáltotta vissza, bár ez az állatot nem hatotta meg. Levegő után kapkodva robbant be Piton lakosztályába, ahol a férfi döbbenten nézett rá.
- Te aztán nem vesztegeted az idődet! – jegyezte meg, majd kivette a lihegő fiú kezéből a könyvet, és föllapozta a százhatodik oldalon. Hümmögve olvasta végig, majd visszasétált az üsthöz.
- Nos? – bökte ki a fiú, majd lerogyott egy közeli székre.
- Attól tartok, még ez is kevés. – Harry azt hitte menten felrobban.
- Mi? – nyögte ki, s közben már fejét fogta. – Ezt hogy érti?!
- A könyvem leírja a bűbájt és a hozzávalókat, amiket együttesen kell alkalmazni. Viszont van egy kitétel. – Azzal Harry kezébe nyomta a könyvet.
„ A vérvarázslatok többsége családi köteléket hoz létre, védelmet nyújt, vagy éppen gyógyít. Ám néha előfordul, hogy a kötések megszakítására használják. Még manapság is születnek „érzők” kisebb, nagyobb tehetséggel, s ezek több mint fele, az ikergyermekek közül kerül ki. A kötés-megszakítás sikeres lehet, ha a két gyermeket még fiatal korában megjelölik a varázslattal. Viszont ez minden évvel egyre bonyolultabbá válik, míg húsz éves korra, már szinte lehetetlen a kapcsolat megszakítása. Továbbá külön nehézségek merülhetnek föl a nem azonos érző képességgel bíró testvérek közt. Ilyenkor a képességgel rendelkező veszi át testvére minden érzését, sőt fájdalmát… a megszakítás ebben az esetben lehetetlen, pusztán a tünetek enyhítését tudjuk elérni.”
Harry megtörten eresztette le a könyvet. – Tehát nincs remény… - suttogta, majd becsukta a könyvet, és letette az asztalra. Piton szemöldökráncolva nézett rá, majd vontatottan így szólt.
- Talán van valami, de ehhez se nekem, se neked, de még neki sincs elég ereje… - Harry bizakodva pillantott a férfira. – Ha a te véredet és Gloryét beletesszük a bájitalba, még az sem lesz képes eléggé megosztani a képességét… de, ha bele tesszük, az én véremet is, akkor talán elég lesz. – Harry arcára ráfagyott a vigyor.
- Akkor most mi a probléma? – Piton elfintorodott.
- Az, hogy ezt a bájitalt nem csak neki, de neked és nekem is meg kell innunk… - Harry még mindig nem kapcsolt. – Ó Merlin szerelmére… ez azt jelenti te hígagyú, hogy mind a hárman érezni fogjuk egymás éréseit valamilyen szinten! – Harry arca elsápadt, és lábai kissé remegni kezdtek. Még a gondolattól is irtózott, hogy valaki az érzései közt turkáljon, nem még hogy első kézből meg is tapasztalja azokat! Vonakodott ugyan, de belátta, nincs más választásuk. Ami viszont meglepte, hogy Piton elárulta neki ezt a lehetőséget. Kinézte volna a férfiból, hogy személyes kényelme miatt fittyet hány a lányra, s eltitkolja ezen lehetőséget, örökre.
- Hát… ez valóban nem valami pozitív mellékhatás, de nem tudom, hogy Glory mit szeretne… - A férfi furcsállva nézett a fiúra, és kérdőn fölemelte egyik szemöldökét.
- Figyelj Potter, Glory most nem tud dönteni… neked kell helyette. – Harry döbbent képét látva azonban folytatta. – Ne nézz rám így, ő a te testvéred!
- Az lehet, de a maga lánya is egyben. Nem gondolja, hogy legalább vele szemben elkezdhetne valamiféle szelídebb formát felölteni… - A férfi mordult egyet, majd hátat fordított a srácnak. Szemei összeszűkültek, és úgy meredt a fortyogó üstre.
- Én nem vagyok az igazi apja és ezen se ő… se én nem tudunk, és nem akarunk változtatni. – tartott egy kis szünetet, majd más témára terelte a szót. – A bájital már majdnem kész, kis módosítások után hozzáadhatjuk a vérünket…
Harry aprót bólintott, és visszahuppant a székre, melyen nemrégen pihentetett. Piton egyenes háttal és fáradhatatlanul dolgozott tovább. Nem szóltak egymáshoz, csak meredtek maguk elé. Harry tudta, hogy ezzel a lépéssel valami visszafordíthatatlanul elkezdődik. Féltette érzéseit, persze nem a testvérétől, hiszen neki már lelkét is kitárta, viszont annál jobban idegesítette, hogy a professzor is érezni fogja, amit ő. Piton hasonló érzésekkel viseltetett a dolog iránt, de magában már eldöntötte, hogy segít a lányon. Nem apai szeretetből, vagy családféltésből, pusztán emberi érzései vezették, mikor nem akarta a lány halálát végignézni, ha egyszer tud rajta segíteni. Bárki bármit is mondjon róla, de ha egy gyerek bajban volt, ő mindig a segítségére sietett, az persze más tészta, hogy ezek után általában a gyerek problémái mellett még jól be is olvasott neki…
A bájital lassan elkészült, Piton eloltotta a tüzet, majd vontatottan a fiú felé fordult. Harry fejét a tenyerébe temette, és úgy bámulta a padlón végigfutó árnyakat. Hirtelen megérezte, hogy nézik, felpillantva szembetalálta magát egy éjfekete szempárral.
- Amint látom, azért ez a képesség visszafelé is működik… - morogta a férfi, mikor a fiú arcát vizslatta.
- Hogy érti? – Harry ekkor eszmélt rá, hogy nem érzi jól magát.
- Fáradt vagy, és az arcod vörös, valószínűleg lázas vagy. Szerintem ez a kettőtök közt lévő kapcsolat miatt van. Mivel Glory állapota egyre rosszabb, a te szervezeted így reagálja le a dolgot. – A kiselőadás után Piton szétöntötte a bájitalt három fiolába, majd egyet a fiú kezébe nyomott. Az üvegcsében valami iszonyat büdös, sár színű folyadék kavargott.
- Ez elég gusztustalan… - morogta oda a férfinak, aki csak felhorkantott, de nem szólt egy szót sem a megjegyzésre.
- Csak egyetlen csepp vérre van szükség minden fiolába. – Harry körülnézett, majd sietős léptekkel az asztal mellett termett, és fölemelte az egyik letisztított ezüst tőrt. Bal tenyerén ejtett egy hosszú vágást. Piton nagyra tágult szemekkel nézte a fiú munkáját. Ahogy Harry végzett a saját kezével, odaadta Pitonnak a kést.
- Nekem nincs rá szükségem… - azzal elővette pálcáját, majd egy apró vágást ejtett mutatóujja végén. A sebből épphogy kiserkent három csepp vér, majd ezután nyomtalanul el is tűnt. Harry haragosan meredt a saját kezére, mely még mindig vérzett. Piton nem tűrve, hogy összemocskolják a lakosztályát beforrasztotta a fiú tenyerét, majd egy szó nélkül elindult fölfelé. A folyosón haladva csendben lépkedtek. Egyelőre nem akarták nagydobra verni fölfedezésüket. A lány szobájába érve azonban ott találták a félig szunyókáló Hermionét, és az Glory ágya mellett bóbiskoló Siriust. A professzor furcsán ideges lett, de igyekezett leplezni érzéseit. Odasietett a lányhoz, majd fölemelte kezét.
- Mit csinálsz? – kérdezte hirtelen Black.
- Kell pár csepp vér tőle is a bájitalokba… - hadarta Harry, majd ő is odament a lány mellé, és tartotta annak kezét, míg Piton belecseppentette Glory vérét is a fiolákba. A bájital ekkor elkezdett beszürkülni, s valamiféle füst szállt föl belőle. Miután Piton úgy gondolta, hogy készen vannak, egy erős stimulát küldött a lányra. Glory nehezen, de résnyire kinyitotta szemeit. Harry segített felültetni őt, majd odasuttogta neki.
- Ettől jobban leszel, idd meg… az utolsó cseppig. – A lány csak kábán körbenézett, majd kiitta a szájához tartott üvegcse tartalmát. Erősen elfintorodott, amin Harry nem is csodálkozott, tekintve, hogy ő is hasonlóképpen gondolt az előtte álló feladatra. Most rajta volt a sor, és egy hajtásra lehörpintette a bájitalt. Piton várt pár másodpercet, majd bezárta a mágikus kört, mely most már végképp összekötötte őket. Eleinte nem történt semmi, majd egyik pillanatról a másikra Glory tekintete fölélénkült, és szinte vele egyszerre a másik kettő kissé kóvályogni kezdett.
- Fú ez de cseszettül szar… - motyogta Harry, és halántékát kezdte dörzsölni.
- Osztom a megállapítást… - folytatta Piton, és kissé megrázta a fejét.
- Mi volt ez? – kérdezte meg a lány.
- Egy vérrel pecsételt kötés, illetve bontó kötés. A vérünket kevertük a bájitalba, így megosztod velünk az érzéseid. Egyidejűleg csökkent a Harry… mármint Potter és közted lévő kapcsolat. – A lány bólintott, de Sirius továbbra is nagy szemekkel nézett.
- Tömören, most már nem Glorynak kell viselnie egyedül a terhet, mi megosztozunk vele, és érezzük egymás érzéseit… - A lány nagy szemeket meresztett a férfira.
- Akkor ezért hívtad az előbb Harrynek, Harryt?! – kérdezte még kissé álmatagon.
- Valószínű… máskülönben Potterezem, de most valami mást éreztem… szerintem téged. – egy gyors állapotfelmérés után Piton kivonult a szobából. Glory nem sokáig tudott ébren maradni, így kis idő múlva Harry is követte őt. Sirius megnagyobbította a lány ágyát, és melléfektette az alvó fiút.
- Most már rendben lesztek… - suttogta, és egy puszit nyomott mindkét gyerek arcára. Kifelé menet még visszapillantott, csak ekkor vette észre, hogy Hermione éberen figyelte az előbbi jelenetet, és most kedvesen mosolyog rá. A férfi nem szólt semmit, csak halványan visszamosolygott a lányra, majd kifordult az ajtón, ő is eltűnt a szobájában, hogy végiggondolja az előbb történtek hosszú sorát.
Nos a fejezetet már nagyon vártam és eszméletlenül jó lett.Perselus egy igen érdekes egyede az emberiségnek.Nem bírja nézni ha egy gyerek beteg vagy megsérül és gondolkodás nélkül akar segíteni,aztán pedig jó alaposan leszidja csak,hogy még véletlenül se essen csorba a hírnevén.Azért azt meg kell hagyni,hogy elég rendes és bátor dolog volt tőle,hogy bele mászott ebbe a vérrokoni mágijás valamibe.Azért nem lehet kellemes neki sem a tudat,hogy ezekután még akkor sem fogja tudni eltitkolni,hogy mit érez ha akarná és ez akkor lesz a legrosszabb neki ha valamilyen pozítív érzése támadna a gyerekei irányában de ezt inkább titkolná el és ezzel pedig pontosan ettől fosztotta meg magát.Azért az érdekes,hogy Lily egy kiváló boszorkány volt ez mégsem jutott eszébe és nem tett semmit annak érdekében,hogy ezt a fajta köteléket megszüntesse.Vagy annyira kicsik voltak amikor el lettek szakítva egymástól,hogy akkor még nem is lehetett tudni,hogy Glory képes lesz najd átvenni a testvére érzéseit?Nos arra azért kiváncsi lettem volna,hogy Harry erre a helyzetre úgy reagált,hogy lázas lett akkor milyen állapotba került volna ha esetleg a húga meghal.De Pitonnak hála valószínűleg még sokáig fognak az apjuk idegeire menni.Azért mégis csak tiszteletet érdemel tőlük a profeszor hiszen ahogy Harrynek is eszébe jutott Piton simán eltitkolhatta volna előttük örökre és készíthetett volna olyan bájitalt amivel csak a tüneteket tudják kezelni de meggyógyítani nem.Piton mégis vállalta,hogy két gyermeke ugyen úgy érezze az ő érzéseit mint ahogy majd ő fogja a gyerekeiét.Talán ez lesz majd segítségükre a nagy áttörésben,hogy Pitonnak megváltozzon a hozzáállása a gyerekeihez és vissza.ja és ne felejtsük el,hogy ott van még egy Sirius is aki elhatározta,hogy segít nekik.Arra azért kiváncsi vagyok,hogy magán is fog-e segíteni.Mert jól látszik,hogy ő bizony oda vissza van Hermionéért.A lány pedig hát azt hiszem,hogy ő is oda van Siriusért.Nagyon érdekes fejezet volt.Nekem nagyon tetszett és már most nagyon várom a folytatást.Imádom ezt a történetet is Kiváncsian várom a kövi fejezetet.Addig is puszika,mei.
Válasz:
Köszi drága! :D meikém a te kritikáidért mindig odavagyok. Na de nem árulok el semmit a következő fejezetekről, csak anyit, hogy ez a történet 2 könyvesre sikeredett... (most meghúzza magát) XD
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Kiváncsian várom a kövi fejezetet.Addig is puszika,mei.
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
"- Fú ez de cseszettül szar… - motyogta Harry, és halántékát kezdte dörzsölni. "
Imádom, mikor Harry káromkodik. Amúgy a végén aranyosak voltak.
Igen ezeket a káromkodásokat mások is szeretik XD Harry mindig olyan választékos :D