Odakint a zord �jszak�ban egy s�t�t alak igyekezett a lehet� legnesztelenebb�l megk�zel�teni a romosnak �s k�v�lr�l elhagyottnak t�n� kast�lyt. Ahogy bel�pett a birtok ter�let�re, az es� �gy kezdett el szakadni, mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna. Az �gboltot s�r�n cik�z� vill�mok szelt�k �t, megvil�g�tva a gazos �sv�nyt, mely egy oldalbej�rathoz vezetett. A csukly�s alak kiss� szuszogva �rkezett meg, majd lenyomta a rozsd�s kilincset, s a z�r nyikorogva engedett.

Ahogy v�gighaladt a kihalt folyos�kon, egyre r�miszt�bb hangokat hallott mindenfel�l. A deszkapadl� recsegve ny�sz�rg�tt l�ptei nyom�n. A folyos� v�g�r�l valami halv�ny dereng�s mutatta, hogy vend�g�nket m�r v�rj�k. A l�ptek s�lyoss�g�b�l, �s az alak mozg�s�b�l arra lehetett k�vetkeztetni, hogy az illet� f�rfi. Kiss� �k�lbe szor�totta kez�t, s m�rs�kelte rendezetlen l�legzetv�teleit.

Ekkor m�r meghallotta az ismert �s rettegett hangot, mely csak egyetlen embert�l sz�rmazhatott… „A Nagy�r itt van” – tudatosult a f�rfiban, amit�l csak m�g idegesebb lett. B�r f�l volt k�sz�lve r�, hogy tal�lkozik mester�vel, ez m�gis v�ratlanul �rte. Az alkarj�n l�v� b�lyeg m�g mindig �gett a nem is olyan r�gi jelz�st�l. Mikor oda�rt, szinte meg sem lep�d�tt az el� t�rul� l�tv�nyt�l.

Egy f�jdalmasan ny�sz�rg� alak fek�dt, magatehetetlen�l a f�ld�n, val�sz�n�leg m�r j� ideje k�nozt�k. Arca szinte felismerhetetlen volt a sok v�rz� sebhelyt�l, mely azt bebor�totta. F�jdalmait�l �sszeg�rnyedve fetrengett a f�ld�n, s a f�rfi m�r tudta… nemsok�ra el�rkezik a v�g az idegen sz�m�ra. Hirtelen azonban az ismeretlen megsz�lalt.

- Velem… velem b�rmit tehetsz, Tom… de a h�bor�t �gyis elveszted. A bar�taim bev�gzik majd helyettem… – Ennyire jutotta a leveg�j�b�l, majd f�jdalmasan eltorzult az arca. Voldemort, aki megvet�en n�zett a f�lig eszm�letlen alakra, v�g�l vontatottan megsz�lalt.

- Ugyan-ugyan, Harry Potter, h�t m�g mindig nem �rted? Neked befellegzett… n�lk�led pedig a sz�nalmas kis talpnyal�id semmit sem �rnek. Mind f�ladj�k majd, egyt�l-egyig. Ha pedig lesz k�zt�k oly botor, ki ellen�ll a Nagy�rnak, az a te sorsodra jut!

El�gedetten konstat�lta, hogy a k�r�l�tt�k �ll� hal�lfal�k �lvezettel vihognak a fiatal f�rfi szenved�s�n. Csak miut�n v�gign�zett a jelenlev�k�n, vette �szre, hogy az, akit annyira v�rt, meg�rkezett. Arca groteszk mosolyba torzult, mely sokkal jobban hasonl�tott vicsorg�sra, s hirtelen felki�ltott.

- Perselus, bar�tom! H�t v�gre ide�rt�l? Rem�lem, csupa j� h�rrel tudsz szolg�lni nekem! Jut eszembe… – n�zett g�nyosan az id�k�zben fej�t felemel� fi�ra. Harry, mintha csak szellemet l�tott volna, �gy figyelt a m�g mindig csukly�t visel� Pitonra. – Van itt egy kis feladatod –mutatott r� Harryre, majd folytatta.

- K�nozd meg a kedvem�rt egy kiss�, de ne nagyon, nem akarom, hogy kim�ljon… egyel�re. – H�tborzongat� nevet�s t�lt�tte be a termet, Harry pedig felk�sz�lt a legrosszabbra. B�szk�n emelte tekintet�t Pitonra, aki id�k�zben lecs�sztatta az arc�t rejt� anyagot.

- Na, mire v�rsz, Piton! Elv�gre m�r megtetted, nem is egyszer! S�t, szerintem ez neked m�r egy�ltal�n nem jelent neh�zs�get. Hiszen aki olyan k�nnyen �rulja el a bar�tait, annak nincsenek g�tl�sai… – Gy�l�lett�l szikr�z� szemekkel n�zett a f�rfire, kinek az arca egy pillanatra megr�ndult, majd f�lemelte p�lc�j�t, s a fi�ra szegezte.

- El�sz�r is, Potter, nekem nincsenek bar�taim �s soha nem is voltak. M�sodszor, k�sz �lvezet lesz n�zni, ahogy kileheli a lelk�t… – P�r pillanatnyi v�rakoz�s ut�n megind�totta a t�mad�st. - Crucio! – ki�ltotta, s remeg� sz�jsz�llel n�zte, ahogy Harry minden izma g�rcsbe r�ndul.

A k�v�l�ll�k ezt csak a t�lzott izgalomnak tudt�k be, s nem is t�r�dtek vele. M�g a Nagy�r is b�szk�n tekintett els� sz�m� hal�lfal�j�ra. Az �tok, b�r er�snek bizonyult, Harryb�l egy �rva nyikkan�st sem csalt el�. Nem akarta azt az �r�met megadni a f�rfinak, hogy ak�r egy hangot is halljon t�le. Azt�n egyik pillanatr�l a m�sikra a k�nz� �tok elt�nt, s a t�r�keny test visszahanyatlott a koszos padl�ra.

Perselus lihegett a kimer�lts�gt�l, forgott a gyomra saj�t tett�t�l, s legsz�vesebben ord�tott volna. Sohasem akarta meg�tkozni ezt az ostoba k�lyk�t, m�g ha mondogatta is n�ha. A hirtelen be�llt cs�ndet Voldemort �r�mujjong�sa �s tapsol�sa t�rte meg. B�szk�n veregette h�tba Perselust, s ezt tal�n a legnehezebben egy kusza fekete haj� boszork�ny t�rte. Gyilkos pillant�sokat l�vellt a f�rfi fel�, egy�rtelm�en Piton tudt�ra adta, hogy nem sz�vleli visszat�rt�t.

- Nocsak, Persi, ennyire kif�rasztott egy kis kutatgat�s? �gy lihegsz ett�l a kis k�nz�st�l, mintha egy tucat aurort kellett volna legy�rn�d. Vagy net�n… �, ugyan, felejtsd el… nem sz�ltam semmit. – A boszork�ny kuncogott egy darabig, majd a t�bbiek is elkezdt�k a r�h�g�st

- Nyugodj meg, Bella, nekem semmi bajom. Ellent�tben veled, nekem t�k�letes az elm�m. – Furcsa, el�gedett vigyorral v�laszolt a n� felh�borodott vinnyog�s�ra. – K�l�nben meg nyugodtan fejezd csak be, amit akart�l…

- Persze, csak nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, de ha ragaszkodsz hozz�… puszt�n arra akartam utalni, hogy vagy �regszel, vagy esetleg nehezedre esett megk�nozni a fi�t. Ez pedig… �jabb probl�m�t vet fel. – Voldemort �rdekl�dve hallgatta az eszmecser�t, majd ciccegve megsz�lalt.

- Na de bar�taim, mi�rt kell egym�st marnotok, mikor itt van erre a megfelel� alany… – mutatott az id�k�zben f�lig felt�maszkod� fi�ra. – Van enn�l jobb dolgunk is. Perselusban megb�zom! Aki pedig megk�rd�jelezi d�nt�sem, az olyan, mintha velem sz�llna szembe! – Hangja v�szesen csengett, s Bella tudta, nagy bajban van.

A k�vetkez� pillanatban m�r r�ppent is fel� a k�nz� �tok, mely mestere p�lc�j�b�l ir�nyult r�. A d�bbent hal�lfal�k kiss� megrettentek t�rsuk szenved�se l�tt�n, Harry pedig kis k�r�rvend� vigyort engedett meg, majd f�l szemmel az egykori professzor�t kezdte el vizsg�lni. A f�rfin l�tszott, hogy valami baja van, hiszen neki is legal�bb annyira kellene f�lnie, vagy ink�bb �r�lni Voldemort kegy�nek, ehelyett les�padva, enyh�n elny�lt ajkakkal n�zte a m�r f�ld�n fetreng� n�t. Azt�n az �tok ism�t abbamaradt, s Bella ny�sz�r�gve t�maszkodott a padl�n.

- Egyszer, s mindenkorra jegyezd meg, Bella! Perselus m�r bizony�tott, veled ellent�tben, �gy ink�bb azon gondolkozz, hogy mik�nt teszed ezt j�v�! – Ezt�n a f�rfi fel� fordult. – Perselus, sz�ks�gem lesz a szak�rtelmedre. Egyel�re mentsd meg ezt a fatty�t, a t�bbit pedig majd megtudod k�s�bb.

Azzal ism�t egy k�nz� �tkot k�ld�tt a fi�ra, v�rt p�r percet, s gy�ny�rk�dve szeml�lte, amint Harry el�jul. Piton csak ezt�n ocs�dott f�l d�bbenet�b�l. P�lc�j�val r�mutatott az ernyedt testre, majd egy n�ma b�b�jjal f�lemelte. A pinc�ben l�v� r�gi t�ml�c�k fel� vette az ir�nyt, s k�zben agya szakadatlan j�rt. „Meg kell mentenem a k�lyk�t! Nem hagyhatom itt pusztulni, ezt nem tehetem… egyik�k miatt sem.”

Ahogy siker�lt elszakadni a gondolatait�l, m�r a b�rt�nben �llt. K�rben s�t�t, mocskos falak hat�rolt�k, az egyik sarokban pedig egy �cska rongykupac hevert. A fel�le �rad� szagokb�l �t�lve az nem csak egy halom rongy volt, hanem valami eg�szen m�s. Perselus letette Harryt az egyik fal t�v�be, majd k�zelebb ment, hogy megn�zze, mi lehet a sz�rny� b�z kiv�lt� oka.

A rettenet ki�lt arc�ra, mikor tudatosult benne, hogy a rongykupac alatt egy oszl�snak indult tetem fekszik, s a n�hol kikandik�l� hirtelensz�ke tincsekb�l m�r tudta, mi�rt nem l�tta Luciust a gy�l�sen. A h�nyingere egyre er�s�d�tt, �s m�r �ppen azon volt, hogy megl�togatja az egyik sarkot, mikor egy rekedtes hang megsz�lalt.

- Nos? Ki a vend�g? – k�rdezte a mag�hoz t�r� fi�. Arc�r�l semmit nem lehetett leolvasni, de Pitonban f�lment a pumpa.

- Neked ahhoz semmi k�z�d, k�ly�k! – Sejtette, hogy r�gi „bar�tja” mi�rt lelt ilyen kegyetlen v�get. „Biztosan az egyik elvesztett horcrux miatt kellett �gy v�geznie”. �gy d�nt�tt, ink�bb Potterrel foglalkozik, s megl�tja, mik�nt tudn� kiszabad�tani a gyereket. – Rendben, Potter, el�sz�r is idd meg ezt! – utas�totta, s egy �vegcs�t nyomott a kez�be.

- Maga h�ly�nek n�z? Semmit nem iszok meg, ami mag�t�l van! T�nj�n innen, �s hagyjon megd�gleni, maga piszkos �rul�! Takarodjon a k�zelemb�l, maga szem�t! – Ahogy f�lemelte hangj�t, azonnal meg is b�nta, mivel t�deje iszonyatosan elkezdett f�jni. Neh�z volt leveg�t vennie. Piton ezt �szrev�ve let�rdelt hozz�, s �vatosan megtapogatta a bord�j�t, majd nem t�l illedelmesen megsz�lalt.

- Bassza meg, Potter! Sz�lhatott volna, hogy elt�rt�k a bord�j�t! �gy gratul�lhatok mag�nak, alig van k�r�lbel�l egy �r�nk, �s f�ldobja a talp�t, ha nem viszem ki innen s�rg�sen – morogta maga el�, mik�zben k�rben�zett, hogy tart�zkodik-e rajtuk k�v�l m�s is a pinc�ben. Harry �rtetlen arckifejez�s�t l�tva, hozz�tette.

- A t�r�tt bord�ja megsebezte a t�dej�t, �s ha ez �gy van… m�rpedig a v�res tenyer�t n�zve �gy van, akkor s�rg�sen ki kell vinnem innen. M�r nincs id� megv�rni a dr�gal�tos bar�tait. – Hangja alig volt hallhat�, s a fi� n�h�ny sz�t csak olvasott a sz�j�r�l.

- Ezt most nem �rtem… – v�laszolta Harry d�bbenten. – Most mi van? Nem t�k mindegy, hogy mikor halok meg? Akkor meg ink�bb most, mint valami perverz k�nz�s sor�n, hogy azt�n �gy v�gezzem, mint az a fick� a sarokban… – Fej�vel az oszl�snak indult test fel� b�k�tt.

- Potter, ha lenne egy kis esze, ami persze nincs, akkor m�r r�j�hetett volna, hogy nem meg�lni akarom, hanem megmenteni a sz�nalmas kis �let�t, maga idi�ta!

P�r percnyi m�rlegel�s ut�n �gy d�nt�tt, hogy ha kell, a saj�t lebuk�s�t kock�ztatva, de kiviszi a fi�t. Ahogy �gy elm�lkedett mag�ban, egyszer csak �ri�si robajt hallott az emelet fel�l. Idegesen kapkodta a fej�t, majd �gy d�nt�tt, itt az ideje a menek�l�snek. Elszaladt egy pillanatra az ajt�k fel�, ahol m�r t�rsai v�rt�k.

- Mi t�rt�nik itt? – k�rdezte a k�t hal�lfal�t.

- A Rend… megt�madtak minket! Potter�rt j�ttek! – kiab�lta a m�sik, majd hirtelen egy-egy v�r�s f�nysug�r tal�lta el mindkett�t. Piton visszaszaladt Harryhez, majd b�b�jt sz�rt magukra. Mire Harry meg tudott sz�lalni, m�r f�lnyal�bolt�k.

- M�gis mit csin�l? Hova visz? Egy�ltal�n mi folyik itt? ����, ez f�j! �vatosabban! – Ord�tani tudott volna, mindene f�jt, k�l�n�sen a bord�i, �s ezt csak fokozta a f�rfi b�n�sm�dja.

- Ne vinnyogjon, Potter, olyan, ak�r egy kisl�ny! Tudom, hogy f�j, de ha kell a tetves �lete, akkor �sszeszedi mag�t! – Ahogy �thaladtak a t�megen, igyekeztek kiker�lni az �tkokat. Harry megpr�b�lt sz�lni a rendtagoknak, hogy itt van, �s j�l van, de Piton nem engedte.

Befogta sz�j�t, �s a kapu fel� kezdte r�ngatni. V�g�l siker�lt let�pni a sz�j�t szor�t� kezet, s m�rgesen megsz�lalt. – Maga mocskos, szem�t, szarh�zi… utols� f�reg! Engedjen el, azt�n d�g�lj�n meg, maga mocsad�k! – ki�ltotta Harry, de Piton ism�t befogta a sz�j�t.

- Fejezze be, Potter, ha nem akar megd�gleni! Ez itt nem a hiszti ideje! A bar�tai tudni fogj�k, hogy j�l van, de el�bb el kell vinnem innen, �s ezen nagyon nem seg�t az �lland� hisztij�vel! – Ezut�n a f�rfi nem sz�lt t�bbet, de ahogy ki�rtek a v�d�k�r�k�n k�v�lre, eltakarta az el�tte �ll� Harry szem�t, majd szorosan tartva �t dehoppan�lt.

.oOo.

Egy f�kkal s�r�n �vezett tiszt�son bukkantak f�l. Harry m�g mindig nem l�tott semmit, �s egyre idegesebben f�szkel�d�tt.

- Nyughasson, Potter, mindj�rt oda�r�nk! – utas�totta a fic�nkol� gyereket, majd mikor Harry egy ajt� halk nyikorg�s�t hallotta, nagyot nyelt. Odabent s�t�t volt, �m ez p�r pillanat m�lva megv�ltozott. Eleinte ugyan zavarta a f�ny, de id�vel megszokta. K�rben�zni nem volt ideje, mivel a f�rfi vetk�ztetni kezdte. Harry ijedten f�l akart ugrani, de Piton meg�ll�totta.

- Mondtam, hogy nyughasson, �gy nem tudom ell�tni, �s nekem is miel�bb vissza kell mennem, vagy lebukok, �s akkor maga miatt sokan fognak meghalni. Arr�l nem is besz�lve, hogy m�sok hal�la is �rt�ktelenn� v�lik! – Hangja kioktat� volt, de valamelyest lenyugtatta az izg�ga griffend�lest.

- Mi ez a hely? Hol vagyunk? Egy�ltal�n mit �rtett az el�bb elhangzottak alatt? – M�g j�tt volna t�bb k�rd�s is, de Piton szigor� pillant�s�t l�tva �gy d�nt�tt, nem tesz f�l t�bbet. �gy m�r sokkal ijeszt�bbnek tal�lta a f�rfit, mint egy �r�ja, mikor szemben�ztek egym�ssal.

- Merlinre, rosszabb, mint egy �t �ves, vagy mint Miss Granger az �r�mon – morogta, majd miut�n egy var�zslattal helyre tette a t�r�tt bord�t, a fi� kez�be nyomott egy b�jitalt.

- Ezt igya meg, rendbe hozza a bels� s�r�l�seit. Aj�nlom, hogy menjen zuhanyozni, itt is van egy f�rd� a f�ldszinten. A polcon tal�l egy t�gelyt, amire az van �rva: z�z�d�s, h�ms�r�l�s. Azzal kenje be az arc�t �s a t�bbi s�r�l�s�t. A k�rd�seire v�laszolva pedig… ez itt az �n h�zam, senki nem tud r�la! Nem aj�nlom, hogy kil�pjen innen, mivel ak�r k�vethett�k is, �s ha kimegy a v�delmen k�v�lre, nem tal�l vissza! Amint tudok, j�v�k vissza, �s akkor megtudja a t�bbi v�laszt is. – Ezzel lez�rtnak tekintette a dolgot, �s siet�sen elindult a kij�rat fel�, de az ajt� mellett l�v� b�jitalok k�z�l eltett p�rat.

- Ha valami folyt�n nem t�rn�k vissza egy h�ten bel�l, akkor hagyja el a h�zat…

- Mi�rt ne t�rne vissza? – �rdekl�d�tt k�v�ncsian.

- Potter, maga naivabb, mint gondoltam! Elk�pzelhet�, hogy kis mag�nakci�j�val engem is siker�lt lebuktatnia, ebben az esetben pedig �nk�nt vonulok a hal�lba… – Sz�npadiasan intett egyet a fi� fel�, majd becsukta maga ut�n az ajt�t. Harry m�g hossz� ideig figyelte a csukott ajt�t, �s mag�ban alig tudta eld�nteni, mi a sz�rny�bb: az, hogy Piton megmentette, ezzel pedig valamilyen szinten az ad�sa lett, vagy net�n az, hogy az � hib�j�b�l, ak�r meg is halhat.

�gy egy �ra gondolkoz�s ut�n �gy d�nt�tt, megkeresi az eml�tett f�rd�szob�t. B�r minden porcik�ja sajgott, m�gis mag�ra k�nyszer�tette, hogy f�l�lljon. Szisztematikusan f�s�lte �t a f�ldszintet, majd mikor megtal�lta a keresett helyis�get, �r�mmel l�tta, hogy nemcsak zuhanyz�, hanem egy nagy k�d is van benne. Megengedte a vizet �s telet�lt�tte, majd �vatosan beleereszkedett. A sebeit iszonyatosan cs�pte a forr� v�z, de ezzel most mit sem t�r�d�tt. A v�zbe �nt�tt egy j� adagnyit a k�d sz�l�n tal�lhat� habf�rd�b�l, majd megpr�b�lt ellazulni. Agy�ban viszont kergett�k egym�st a gondolatok:

„Piton egy mocskos hal�lfal�, � tehet az igazgat� hal�l�r�l �s a sz�leim hal�l�r�l is…” – Ugyanakkor egy m�sik hang megc�folta ezt.

„Nem, nem tehet r�la, legal�bbis a sz�leimr�l nem…”

„De Dumbledore-t � gyilkolta meg… a saj�t szemeddel l�ttad!” – l�zadozott a bels� hang, mely �gy t�nt, elnyomja a m�sikat. V�g�l �gy d�nt�tt, ehhez m�r t�l f�radt, �s ink�bb holnapra halasztja az eszmecser�t becses bels� hangjaival. Lassan kik�sz�l�dott a k�db�l.

Furcs�n �rezte mag�t, de nem tudta, mit�l. Ekkor j�tt r�, hogy szinte alig �rez f�jdalmat. Gondolkozott egy darabig, am�g v�g�l arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy a habf�rd�ben lehet valami. F�lemelte az �veget, �s alaposan megn�zte. Azon csak egy v�kony c�mke jelezte tartalm�t. Gy�l�sek �s bevet�s ut�n…

- Ez meg mi a fene? – morogta maga el�, majd �gy hat�rozott, ink�bb Pitont k�rdezi meg, amint vissza�rt. A polcon megtal�lta azt a kr�met, amit a f�rfi aj�nlott, odal�pett a t�k�r el�, �m hirtelen m�g a l�legzete is elakadt.

- Szents�ges Merlin! Ilyen ocsm�nyul se n�ztem m�g ki soha… – Vizsg�lgatta m�g egy kicsit felduzzadt �s sebes arc�t, majd r�kente a ken�cs�t, ami p�r pillanat m�lva elkezdte meggy�gy�tani b�r�t. Miut�n nagyj�b�l rendbe szedte mag�t, �gy d�nt�tt, ideje fel�lt�zni. Ruh�ira tekintve elfintorodott, azok mind mocskosan �s szakadtan hevertek a f�ld�n.

Maga k�r� tekerte t�r�lk�z�j�t, majd elindult valami hordhat� holmit keresni. Mivel a f�ldszinten egyetlen h�l�t sem tal�lt, f�lment az emeletre. L�ptei nyom�n f�lgy�ltak gyerty�k, mintegy mutatv�n az utat. A l�pcs�vel szemben egy f�lig nyitott ajt�t tal�lt. K�v�ncsis�g�nak engedve benyitott. A helyis�g minden bizonnyal h�l�szoba lehetett, ezt jelezte a bevetetlen �gy is. K�zelebb l�pett az egyik szekr�nyhez, majd kinyitotta. Odabent sz�p sorba pakolva helyezkedtek el a ruh�k, �gy Harry k�nnyen tal�lt egy pizsam�t. Grimaszolva n�zett v�gig a sz�n�ssze�ll�t�son…

- Ilyen nincs… ez a pasi csak a z�ldet �s a feket�t ismeri?

Fintorogva latolgatta, hogy melyiket v�lassza, mikor valami neszt hallott a h�ta m�g�l. Ijedten fordult meg, mert azt hitte, a f�rfi t�rt vissza, �s most sz�t foga �tkozni, mert a szekr�ny�ben turk�lt. Megfordulva viszont senkit nem l�tott. A hang valahonnan az �gy al�l �rkezett. A fi� idegesen k�zel�tette meg a b�tordarabot, majd �vatosan lehajolt, �m nem vigy�zott el�gg�, �s az ott l�tottakt�l a f�ld�n k�t�tt ki.

A s�t�ts�gben, mely az �gy alj�t jellemezte, egy smaragdz�lden vil�g�t� szemp�r n�zett vissza r�. P�r pillanat m�lva egy kismacska bicegett ki a vil�gosra. Mells� mancs�n k�t�st viselt, s bund�ja is el�gg� meg volt t�p�zva. Harry megk�nnyebb�lve n�zett le a kis j�sz�gra, majd fel� ny�lt.

- Cica… cicc... gyere ide… – �desgette mag�hoz az apr�s�got, mire egy panaszos ny�vog�s volt a v�lasz. – Te meg ki vagy? Nagyon aranyos vagy, ugye tudod? �n meg lassan elmebeteg, mert veled besz�lgetek… – mondta nem kis ir�ni�val. Ny�gve f�lt�p�szkodott, �s kez�be vette a macsk�t.

- Cicus, te mit mondasz? Fekete vagy z�ld? – M�r ny�lt volna a fekete ut�n, mire a macska idegesen f�jt egyet, erre Harry elnevette mag�t.

- Tudod mit? Hallgatok r�d, a fekete temet�sre val�, nem pedig pizsam�nak… sz�val maradok �rul�. – Ugyan ellenkezett Griffend�les mivolt�val, de meg kellett �llap�tania, hogy a z�ld sz�n nem is olyan sz�rny�, mint azt bar�tai hajtogatj�k, b�r a m�retbeli k�l�nbs�gek miatt kiss� viccesen festett.

- Cseppet mintha nagy lenne r�m… – V�g�l v�llat vont, �s les�t�lt a kanap�hoz, melyen �rkez�sekor foglalt helyet. Nem akart a h�l�ban maradni, ink�bb itt v�rta meg a f�rfit. Letette az �llatk�t, �s betakar�zott. Szinte azonnal �lomba mer�lt, a cica pedig f�lm�szott mell�, szorosan hozz�b�jt, s �gy aludt�k �t az els� �jszak�t a rejtekh�zban.

.oOo.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2014.01.08. 01:04 AyameIchigo J�nak ig�rkezik :D.