Tatarozás

Másnap mindenki félkómásan bandukolt le a nagyterembe. A reggeli után Fred és George hazamentek mondván az üzletüket nem hagyhatják sokáig magára. Harry és Piton aznapra tervezték a mugli bevásárlást, de végül nem csak Hermione, de Neville, Ron és Ginny is velük tartott. A kíséretben annyi változás történt, hogy nem Albus és Remus vitték őket, hanem Ron legidősebb testvére Bill és Tonks voltak a felügyelőik. Bill előre beváltott némi költőpénzt a Gringottsban, hogy oda már ne kelljen bemenniük. Tonks szinte semmivel sem nézett ki jobban, mint előző nap. Harry nem tudva, hogy mit tegyen hirtelen belekarolt és a fülébe suttogott.

- Kérlek ne menjetek el… nem akarom a keresztapám után még az unokatestvéremet is elveszíteni – könyörgött a fiú. Dora annyira meghatódott, hogy sírni kezdett. Persze a többiek csak furcsán néztek rájuk. Hermione és Perselus összenéztek.

Miután a nő kissé megnyugodott Bill vette kezelésbe. Átkarolta a derekát és úgy sétáltak az utcán. Hermione tanácsára Dora megerőltette magát és némi színt vitt a külsejébe, hogy ne nézzenek úgy rá mint egy zombira. Ahogy elérték a bevásárlóközpontot Ronék szájtátva néztek körül. Bill sokat mesélt Fleure-ről, akivel nemrég ismerkedett meg a Gringottsban. Hermione kissé ugyan húzta a száját mikor megtudta, hogy kiről is van szó, de úgy vélte nem az ő dolga beleszólni a másik magánéletébe. Ginny gyönyörködve nézte a kirakatokat és bennük a sok csodás ruhát. Ahogy elérték az eltervezett boltot szétszóródtak. A fiúk külön a lányoktól. Persze Harry állandóan odarohangált, hogy kikérje Hermione véleményét az egyes ruhadarabokról.

- Jaj, ne Harry… ebben úgy festesz, mint aki a fiúkat szereti – hőkölt hátra a lány mikor meglátott a fiún egy szinte teljesen passzos farmert.

- Szerintem kiemeli a… megfelelő helyeket – kuncogta Ginny mikor Harry már elment. Tonks is elmosolyodott a dolgon, ami már kész főnyereménynek számított.

- Dora, mit beszéltetek tegnap? – érdeklődött Hermione mikor Ginny bevitt három ruhát próbálni a fülkébe.

- Kérdezte, hogy mi bajom van és miért akarok elköltözni illetve, hogy kivel. Én… tudom, hogy nem örülne, ha megtudná. Nem akarom, hogy megutáljon. Így aztán nem mondtam neki semmit…

- Semmit? És ezt elfogadta? – hitetlenkedett Hermione.

- Elfogadta mivel azt mondtam neki, hogy el fogok költözni valakivel… Ő úgy vette ki a szavaimból, hogy van valakim. Persze ezután megejtette a szokásos semmi gond, ennek így kellett lennie és nem haragszom monológját. Én meg bedühödtem én elviharzottam – fejezte be.

- Azért mégis el kellett volna mondanod – pedzegette Hermione.

- Ugyan minek?! Jaj Remus, egyébként semmi gond csak a terhesség kezdeti szakaszában az ember kihányja a belét – hadarta Tonks. Ezt az időpontot választotta Ginny, hogy megjelenjen.

- Tonks! Terhes vagy? Ez nagyszerű! – lelkendezett a lány.

- A fenébe! Lassan már nem lesz ki előtt titkolnom – morogta a nő.

- Na és ki az apa? – érdeklődött a lány.

- Vajon ki? Kedvenc vérfarkasunk – vallotta be a nő.

- Ó… ó… oó, jaj – húzta el a száját Ginny. Tudta, hogy a férfi a világ legnehezebb esete.

- Ezt jól megmondtad – felelte hirtelen Harry.

- Harry, egyébként te honnan jöttél rá? Hermione kiknek mondtad el? – kezdett el vádaskodni Tonks.

- Dora nyugalom, én senkinek nem mondtam el! Perselus jött rá és mikor kimondta ott volt Harry és az igazgató is… - vallotta be a lány.

- Nagyszerű, már a fél Roxfort tudja, hogy első alkalomra felcsináltak! – bosszankodott a nő. Dühösen lehuppant az egyik pamlagra.

- Hű, egy alkalom volt? – döbbent meg Ginny.

- Egy is elég… - suttogta Hermione.

- Aha, főleg hogy a vérfarkasok nagyon… célratörők, ha értitek mire gondolok – fejtegette Harry.

- Arra gondolsz, hogy… - találgatott Ginny.

- Elsődleges a fajfenntartás – válaszolta Hermione.

- Kösz, hogy úgy beszéltek rólam, mint valami tenyész nőstényről – morogta Dora.

- Dora. Figyelj ne menjetek el. Tényleg szükségem van rátok. Sirius után te és Remus vagytok, akik a legközelebb állnak hozzám. Remus tudod, hogy milyen. Még engem is elzárna magától, ha tehetné, vagy lenne rá jó indoka… legalább te ne hagyj cserben – kérlelte Harry.

- Ez nem ilyen egyszerű. Terhes vagyok, és nem fogom tudni eltartani magam és a gyerekem… vagy ha igen, akkor meg egész nap bölcsödében kell majd lennie! – vitatkozott a lány.

- Én segítek! Ott van Sirius háza üresen, csak kicsit rendbe hozzuk, kitakarítjuk. Annyit örököltem, hogy még a gyereked gyerekeit is bőven tudnám iskolába járatni… kérlek hagyd, hogy segítsek – könyörgött Harry.

- Harry te vagy a legdrágább a világon, de ez akkor sem ilyen egyszerű. Mi lesz a babával? Ha Remus egyszer rájön… nem akarom, hogy a gyerekem utálja őt, csak mert az apja csökönyös, mint az öszvér.

- Akkor nem mondod el neki – vetette oda Hermione.

- Ezt meg mégis hogy… - értetlenkedett Ginny.

- Nálunk édesanyám húgának volt egy rossz párkapcsolata. A férfi eléggé durva volt vele. A lényeg, hogy Mari teherbe esett és végleg megszakította a kapcsolatot a férfival. Peter a kisfia most tíz éves, tündéri kisfiú. Úgy tudja, hogy az apja halott, így az anyja csak azt árul el róla, amit ő hallani szeretne – fejtette ki Hermione.

- Na de Remus él! Ráadásul itt van – mondta Tonks.

- Igen, de… ha téged képes ellökni magától, és Harryvel is kimérten viselkedik, akkor elképzelhető, ha megtudja sem fogja keresni a gyerekét, csakhogy neki jó élete lehessen.

Hermione feltevése túlságosan is reálisnak hatott. Dora tudta, hogy bármit is tesz a férfi nem fog velük élni. Harry könyörgő szemeibe nézett, majd bólintott.

- Rendben, egy feltétellel – mondta a nő.

- Én mindenbe belemegyek! – vágta rá Harry.

- Te leszel a keresztapja, és az én tiszteletbeli kisöcsém is egyben – mondta a nő. Harry vidáman bólintott és átölelte a másikat.

- Elvállalom! A világ legjobb keresztapja leszek!

- Az jó, Hermione, te elvállalnád a keresztanyaságot? – kérdezett rá a lánynál, aki meghatottan bólintott.

- Persze! Ezer örömmel – válaszolta. Ginny kissé sértetten pufogott egy ideig.

- Na és velem mi lesz?

- Te egyébként is olyan vagy mintha a kishúgom lennél, tehát nagynéni leszel – mondta Tonks engesztelőn.

- Na jó, és elsőszámú gyerekfelvigyázó is! – vágta rá a lány.

- Benne vagyok. Apa… híján szükségem lesz majd a segítségre – mondta a nő halványan mosolyogva. Közben a fiúk is találtak néhány pólót, pulóvert és nadrágot, ami megtetszett neki. Miután nagyjából a fél boltot kipakolták elindultak az Abszol útra. Harryt annak ellenére, hogy elvesztette keresztapját mintha kicserélték volna. Valahogy visszatért belé az „élet”. Hermione meg is jegyezte, hogy még sohasem látta ennyire gyerekesnek azelőtt. Harry is úgy érezte, hogy most talán itt lesz egy új lehetőség a boldogságra. Már el is képzelte magát, Tonksot és a kicsit amint az első karácsonykor ajándékokat bontogatnak. Valahogy egyre inkább tetszett neki az ötlet, hogy egyfajta nagytestvérként nézzen a nőre. Ahogy éppen egy jókora adag fagyi kelyhet pusztítottak a teraszon ücsörögve hirtelen megjelent Fleur.

- ’erry, mihsoda megleptésh… - trillázta a lány, majd üdvözölte a jelenlevőket. Ron fölvette a szokásos bárgyú vigyorát. Bill felpattant és egy óriási csókkal üdvözölte kedvesét. Ginny hányást imitálva fordult Tonks felé, aki rosszallóan megrázta a fejét.

- Fleur, mond csak mi tetszik a bátyámban? – kérdezett rá pimaszul a lány.

- ’át… Bill nagyon udvahias és kedvesh… - mondta pironkodva a lány.

- És helyes nem is vagyok? – kérdezte tettetett sértettséggel a férfi.

- Te vhagy a lehgszebb féhrfi a viláhgon – búgta a nő odahajolva a másikhoz. Itt már Hermionét is a hányinger kerülgette. A mellette ülő Harry és Piton hasonlóan groteszk ábrázattal figyelték az ömlengést.

- Hüm, ha nem haragszotok, akkor én most elmennék még körülnézni egy kicsit – kezdett bele Harry.

- Ácsi, az igazgató így is csak a boltot engedte, és már fagyizunk – akadékoskodott Bill.

- Csak nyugalom, elviszem őket – mondta Tonks.

- Öm, hát jó, de siessetek vissza – egyezett bele Bill, majd eltűnt Fleur szájában. Ezt már Tonks is kissé undorítónak találta. Ahogy az egyik kviddics bolt felé igyekeztek megláttak egy játékboltot.

- Miben különböznek a mágikus játékok a mugli játékoktól? – érdeklődött Hermione.

- Hát nem tudom, nekem nem voltak mugli játékaim – vallotta be Tonks. Ahogy a bolt előtt ácsorogtak Harry egy hirtelen ötlettől vezérelve besietett. A többiek értetlenül néztek egymásra. Egy perc múlva Harry megjelent egy papírszatyorral a kezében, majd megállt Tonks előtt.

- Hát, ez még nem egy igazi babaváró ajándék, de nem tudtam ellenállni – vallotta be, majd átadta a csomagot a nőnek. Tonks meghatottan vette ki a plüssmackót a zacskóból.

- De aranyos – gügyögték a lányok.

- Az eladó azt mondta, hogy a színe aszerint változik, hogy fiú vagy lány tartja a kezében.

Való igaz volt, hogy Tonks kezében a maci rózsaszínes lett, míg mikor Ron kivette a kezéből kékre váltott.

- He ezzel sok embert le lehetne buktatni – viccelődött a vörös hajú. Hermione oldalba vágta, hogy jelezze ez most nem a viccelődés ideje. Piton csak csöndesen szemlélte az eseményeket.

- Miért van olyan érzésem, hogy ez a gyerek csúnyán el lesz kényeztetve? – tette föl a költői kérdést, mire Dora elmosolyodott.

- Azért nem szeretném, ha kisherceg lenne – felelte.

- Én viszont tuti el fogom kényeztetni. Mindent meg fogok venni neki, és mindenhova elengedem, persze felügyelettel, de mindent megadok neki, amit én nem kaptam meg – hadarta Harry.

- Jaj Harry – sápítozták a lányok olvadozva a fiú kedvességétől.

- Csak óvatosan haver. Mire odajutsz, hogy saját gyereked legyen addigra a kicsi ki fog csinálni – tréfálkozott Ron.

- Na persze, mert szerinted lesz épelméjű lány, aki hozzám is jön – kétkedett Harry.

- Már miért ne lenne? – csodálkozott el Neville.

- Neville, te szeretnéd, ha a hírneved miatt rajongnának körül? – kérdezett rá Hermione.

- Hát… nem igazán – húzta el a száját a fiú.

- Kétlem, hogy fogok találni egy olyan lányt, aki nem a hírnevem miatt szeret – gúnyolódott Harry. Ginny felsóhajtott, majd rákezdett.

- Miért siránkozol egy olyan dolog miatt, ami még elég távol van. Különben meg, ha félsz hogy senki sem magad miatt szeret, akkor én hozzád megyek – vont vállat a lány. Harry elvigyorodott és átkarolta a lány vállát.

- Vigyázz Ginny Weasley mert még a szavadon foglak – válaszolta a fiú. Ron kétségbeesetten meredt rájuk.

- Te jó ég! Egy Potter a családban? Ez kész tragédia – viccelődött. A hangulat valamivel jobb lett, míg végül a fiatalok visszatértek a Roxfortba.

Pár nappal később Már csak Harry, Perselus és Albus maradt a kastélyban, mindenki más hazatért, hogy a családjával töltse a szünet hátralevő részét. Hermione a fiúk lelkére kötötte, hogy ne veszekedjenek és próbáljanak meg kijönni egymással, hiszen mondhatni Dumbledore miatt már egy családot alkotnak. Az öreg igazgató nagyon élvezte a két fiatal társaságát. Végre ő is élvezhette a mindennapok nyugalmát, sokat beszélgettek Harryvel. Perselus ilyenkor általában csak csöndben volt, nem volt valami beszédes, de legalább már nem húzta a száját minden egyes szóra, ami elhagyta Potter száját.

Egyik reggel miközben a reggelijüket fogyasztották Harry előállt ötletével.

- Professzor, lenne egy kérésem – kezdett bele.

- Mond csak drága fiam, mi lenne az? – érdeklődött a másik.

- Tudja, hogy Tonks milyen helyzetbe került és… szóval szeretném, ha neki és a kicsinek lenne hova mennie. Tonksnak már mondtam, hogy költözzön be Sirius házába, viszont az most eléggé le van pusztulva. Arra gondoltam, hogy esetleg föl lehetne-e újítani. Én megcsinálnék mindent, és Hermione, Ron, Neville is segítene, csak az a baj, hogy nem használhatjuk a pálcáinkat és… - Hadarta a fiú. Perselus megelégelte a dolgot és közbevágott.

- Potter csak azt akarja mondani, hogy lehetne-e egy védőgyűrűt emelni a ház köré, hogy a Minisztérium ne érzékelje hogy fiatalkorúak varázsolnak. Amúgy ha kell én is segítek – vetette oda végül. Albus elégedetten dőlt hátra.

- Nos, úgy látom ezt már alaposan kiterveltétek – dünnyögte az igazgató.

- Csak szeretném, ha a keresztfiamnak békés és nyugodt otthona lehetne – vágta rá Harry kissé vörösen.

- Elhiszem, nos megbeszélem a dolgot Mordonnal és meglátjuk, hogy mit tehetünk az ügy érdekében – felelte végül. Harry, mint aki hatalmas ajándékot kapott, olyan arcot vágott. Fülig ért a mosolya, és majdnem pattogott a széken boldogságában.

Augusztus elején járt az idő, mikor Dumbledore bejelentette, hogy elkészült a védőgyűrű, így a fiatalok nekikezdhetnek az átalakításnak. Harry lassan mindenkit bevont a munkába, a házban megfordult az egész Weasley család, Neville és Luna, na meg persze Piton is. Albus, hogy segítsen a fiataloknak, odaküldte Dobbyt, hogy segítsen be a ház körüli munkába amiben csak tud. A házban összesen hat szoba volt, a konyha, a nappali, három fürdőszoba és persze a pince. Volt egy igencsak elhanyagolt kert, de úgy vélték azzal még ráérnek foglalkozni.

- A második emeleten két szoba már szinte teljesen készen van – jelentette be Hermione, miközben ő is helyet foglalt az asztalnál.

- Ez nagyszerű kis drágám – lelkendezett Mrs Weasley.

- A konyha is készen van, Dobby szépen kitakarított mindent, sehol egy porszem – büszkélkedett a manó.

- Nagyon ügyes vagy Dobby, tényleg sokkal másabb így az egész – mosolyogta Harry. A falak most hófehérek voltak, és minden csillogott, mintha vadonatúj lenne. Piton ötlete volt a megbűvölt ablak, mivel eddig itt nem volt egyetlen ablak sem, most pedig már itt is ugyan olyan világos volt, mint a nappaliban.

- Szerintem az eddigi legjobb az ablak – mondta határozottan Ginny. Piton a dicséret hallatán kissé elpirult, de gyorsan rendezte vonásait.

- A kerttel meg fogunk szenvedni. Láttam, hogy tele van kertitörpékkel, meg még jó néhány undorító kis döggel – morogta Ron teli szájjal.

- Az legyen a legkevesebb – legyintett Harry. Gyorsan befejezték az ebédet, majd folytatták a munkát. Ginny, Hermione és a délután csatlakozó Luna nekiláttak befejezni a második emeleten lévő utolsó szobát is. Kitakarították, leszedték a régi tapétát, és különböző portaszító bűbájokkal látták el a bútorokat.

Közben Harry és Ron nekiláttak a nappalinak. Hasonló műveleteket végeztek, mint a lányok az emeleten. Fölszedték a szőnyeget, levették a függönyöket, amiket Molly kitakarított. Leportalanítottak, kiűzték a kártevőket, és fölfrissítették a bútorokat. Mire végeztek, már esteledett, így a kis takarító brigád a kandallón keresztül visszatért a Roxfortba.

Másnap reggel Harryék már indultak volna, mikor hirtelen megjelent Remus. Elég nyúzott volt, tekintve hogy közeledett a telihold.

- Á, Harry! Tegnap is kerestelek, de nem voltál itt, Albus azt mondta dolgod akadt a barátaiddal. Ugye nem sántikáltok semmi rosszban? – kérdezte mosolyogva. Harrynek nehezére esett mogorván viselkedni Remusszal, hiszen apja egykori legjobb barátai közé tartozott.

- Nem, pont ellenkezőleg, segíteni akarunk valakinek – mondta Harry kissé feszülten.

- Oh, ismerem az illetőt? – faggatózott Remus.

- Igen, bár nem hiszem, hogy különösebben érdekelne… - vont vállat Harry.

- Miért van olyan érzésem, hogy valamiért haragudtok rám? – értetlenkedett a férfi.

- Talán mert haragszunk? – kérdezte pimaszul a lány. A férfi értetlen arckifejezését látva felsóhajtott. – Tonks… - adta meg a ki nem mondott kérdésre a választ. A férfi arca elkomorult. Nem gondolta volna, hogy azzal, hogy elhatárolja magát a lánytól, a többiek is dühösek lesznek rá.

- Nézzétek, ami Tonks és köztem történt, az magánügy. Nektek úgy vélem nem sok közötök van hozzá… - kezdett bele, mire Hermione felpattant és kiviharzott. Őt hamarosan követte Ginny és Luna, majd Neville, Ron, Piton és végül Harry.

- Tudod mit? Higgy amit akarsz, de a dolog ezután még jobban rám tartozik. Tudod mit Remus? Nem csak apám, de Sirius is forog a sírjában, hogy az állítólagos legjobb barátjukból egy ilyen gerinctelen féreg lett, mint amilyen te vagy – vetette oda hidegen a fiú, majd elhagyta a helyiséget. Remus megsemmisülten meredt maga elé. Nem értette, hogy mi üthetett a fiúba, miért fordult most ellene. Albus nagyot sóhajtott, ami Lupinnak is feltűnt.

- Te tudod, hogy mi folyik itt, ugye? – faggatózott.

- Igen, tudom…

- Akkor mondd el! – utasította az öreget.

- Sajnálom, de ez csak a gyerekek és Tonks dolga. Te drága barátom, elhatároltad magad a lánytól, míg a gyerekek mellé álltak. Így tehát, ha tudni szeretnéd, hogy miért viselkednek így, keresd fel őket… vagy menj el személyesen Dorához. Viszont ha így döntesz, alaposan fontold meg, hogy mit fogsz neki mondani. Csak egy szavadba kerülne és a lány boldogan lenne a párod, akár életed végéig – mondta az öreg, majd fölállt és ő is elsétált. Remus Lupin értetlenül ácsorgott a Nagyterem közepén. Úgy vélte, hogy a világ megbolondult.

A fiatalok paprikás hangulatban tértek vissza a Black házba. A feszültséget pedig a kártevők kiirtásával vezették le. Alig két óra múlva már az egész házban egyetlen kártevő sem volt. Se mumus, se doxi, sőt még egy árva pók sem. Ginny és Luna nekiláttak az első emeleti szobáknak, míg Harry és Ron a kertet vették célba. Neville és Dobby elkezdték a fürdőszobák átnézését, míg Hermione és Piton a pincét és a padlást fésülte át.

- Mennyi bútor és láda – döbbent meg Hermione.

- Gondolom a Blackek száműzték a már kevésbé divatos bútorjaikat ide… - mutatott körbe. Elkezdtek körülnézni a hatalmas helyiségben. Mindent vastagon fedett a por és a pókháló. Hála a bűbájoknak már csak a kosz maradt itt is, így nem kellett tartaniuk attól, hogy valami kis szörnyeteg rájuk támad az egyik sötét sarokból. Ahogy így kutakodtak Hermione hirtelen felkiáltott.

- Te jóságos ég! – Piton ijedten fordult meg, majd odasietett a lányhoz.

- Mi történt? – kérdezte ijedten. Hermione azonban nem válaszolt, csak a régi gyerekágyat figyelte.

- Ez annyira gyönyörű… - suttogta meghatottan. Egy régi, fehér bölcső volt, benne zöld takaróval. Piton alaposabban is szemügyre vette, majd elnevette magát.

- Ez Sirius Black gyerekágya – nevette jókedvűen. Hermione is megnézte gyorsan. Sirius neve rá volt festve cirádás arany betűkkel.

- Szegény, ekkor még biztos azt hitték, hogy a fiuk is olyan aranyvér mániás lesz, mint ők – gondolkodott el a lány.

- Na, ezt levigyük? – kérdezte Piton, mire a lány bólintott. Lekicsinyítették a bölcsőt, de gyorsan megtalálták a többi odatartozó bútort is. Mindet előszedték, majd nekikezdtek az igazi munkának. Hosszas munkálkodás után végre sikerült némi rendet tenniük a padláson. Már nem volt egy kósza porszem sem a környéken. A bútorok szépen, rendezetten sorakoztak egymás mellett. A dobozokat nagyjából átnézték. Találtak itt karácsonyi díszeket, régi étkészletet, néhány festményt, rengeteg könyvet, ruhákat, sőt még néhány játékot is.

A padlás után a pince következett, itt volt a leghidegebb az összes helyiség körül. Nyirkos és dohos volt minden, viszont nem igazán volt odalent semmi. Két különálló helységet találtak. Az egyikben Régi kosarak, elfelejtett porcelánkészletek és jó néhány üvegnyi régi bor hevert gazdátlanul. A másikban pedig Hermione legnagyobb meglepetésére egy bájitallabor volt.

- Ó, biztos ezt használta apád amíg… - suttogta Hermione.

- Ja, biztos – vont vállat a férfi. Na ná, hogy ezt használta. Hosszú napoknak tűnő órákra menekült el ide, csakhogy ne kelljen fölösleges locsogásba kezdeni a jelenlevő Rendtagokkal. Az egyik fogason még most is ott lógott az egyik talárja. Hermione nem bírt a kísértéssel.

- Ne nézz hülyének, de föl kell vennem – motyogta a lány. Valahogy muszáj volt fölpróbálnia a férfi talárját. Piton megütközve figyelte, ahogy a lány karcsú alakja eltűnik az otromba nagy fekete talár alatt.

- Hát, ez nem a te viseleted – állapította meg, mire mindkettőjükből kitört a nevetés. Itt nem igazán kellett takarítaniuk, így gyorsan végeztek és mentek besegíteni a többieknek.

- Holnap délutánra készen is leszünk – lelkendeztek az ebédnél Harryék.

- Már várom, hogy milyen arcot fog vágni Tonks ha meglátja a babaszobát – vigyorogta Ginny.

- Szerintem tuti elbőgi magát – röhögte Ron.

- Tonks nem az a sírós fajta – dünnyögte Neville.

- Nem, de úgy olvastam, hogy a terhesség alatt a hormonok miatt sokkal érzékenyebbé válnak a nők – taglalta Harry.

- Haver! Miket olvasol te? – szörnyülködött Ron.

- Csak érdekel, hogy mi történik Tonksszal, ha már mást hidegen hagy – morogta Harry.

- Jól van, csak ne vedd a szívedre. Mázlista lesz az a csaj, akit egyszer feleségül veszel – mosolyogta Ron.

- Reméljük olyan lány nem lesz a közeljövőben – kuncogta Ginny, mire a fiúk értetlenül néztek rá.

- Azt akarod, hogy Harry egyedül maradjon? – képedt el Neville.

- Nem, csak ha nem talál senkit, akkor kénytelen lesz engem elvenni – öltött nyelvet a lány a fiúk felé. Ismét kitört az általános nevetés.

<<      >>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.